A Corvin-köz elfoglalása

 

       Elöljáróban el kell mondanom, hogy a cím olvasása után egy kis csalódás fogja érni a történelmi témák iránt érdeklődő tisztelt olvasót, ugyanis a Corvin-köznek nem az oroszok által 1956 novemberében történt elfoglalásáról írom ezt a kis tanulmányt, hanem arról, hogy      Pongrátz Gergely halála után az ügyes és ravasz kozmopolita történelemhamisítók milyen módon igyekeznek Pongrátz Gergely nevét, eszmei örökségét, a Corvin-köz hírnevét és dicsőségét a maguk hasznára kamatoztatni.

     Kezdjük az előzményekkel: 

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a cím olvasása után egy kis csalódás fogja érni a történelmi témák iránt érdeklődő tisztelt olvasót, ugyanis a Corvin-köznek nem az oroszok által 1956 novemberében történt elfoglalásáról írom ezt a kis tanulmányt, hanem arról, hogy      Pongrátz Gergely halála után az ügyes és ravasz kozmopolita történelemhamisítók milyen módon igyekeznek Pongrátz Gergely nevét, eszmei örökségét, a Corvin-köz hírnevét és dicsőségét a maguk hasznára kamatoztatni.

 

        A remélt rendszerváltás hajnalán, 1990-ben Pongrátz Gergely hazatért az amerikai emigrációból. A repülőtéren több száz fős, főleg volt 56-os társaiból álló tömeg fogadta, nemzeti színű és lyukas zászlókkal. Gergely ekkor és ezt követően több alkalommal is kijelentette, azért jött haza, hogy befejezze a forradalmat, amit a szovjetek 1956-ban vérbe fojtottak

       Az Antall-kormány rövidesen rendelkezésére bocsátotta  a Mátyásföldön  lévő, volt szovjet laktanya egy részét, ahol Gergely elkezdte a Los Angelesben megalakult „56-os Magyarok. Világszövetsége” hazai tagságának toborzását és egy olyan 56-os otthon kialakítását, ahol tervei szerint, a méltatlan körülmények között élő itthoni volt harcostársait és az emigrációból esetleg hazatérő volt bajtársait kívánta elhelyezni.

A tagság létszáma rövidesen meghaladta az ezer főt és szépen haladt a lakások kialakítása is.

      Itt Mátyásföldön rendeztük meg, nagy sikerrel,  az első „Magyarok Világtalálkozóját” ami elsősorban Yereczián Ara áldozatos és szakszerű szervező munkájának volt az eredménye.

Ezt követően az október 23.-i ünnepélyeket a Corvin-közben tartottuk meg, ahol több ezer szimpatizáns mellett kezdetben nagyon sok, még élő 56-os bajtársunk jelent meg. Büszke voltam, amikor Pongrátz Gergely itt akasztotta a nyakamba az „56 hőse” kitüntetést. E szerény jelvényt, az azóta kapott több reprezentatív kitüntetésnél is többre tartom és büszkén helyeztem el dolgozószobámban az íróasztalom felett.

 

      Időközben a pártok, melyek a rendszerváltás lázában igyekeztek minél több volt 56-ost  a soraikba csábítani, féltékenyen tapasztalták  Pongrátz Gergely körül tömörülő, egyre szaporodó,  valódi rendszerváltást remélő tagságot.

        Ezt követően megkezdődött és a későbbiekben egyre fokozódott Pongrátz Gergely és a körülötte gyülekezők lejáratása, rágalmazása, mindenre kapható bértollnokok és a liberális média segítségével.

        Időközben befejeződött a Mátyásföldi Otthon lakásainak kialakítása. Ekkor, az akkori Belügyminiszter  Boross Péter – mert az egész laktanya felett a B.M. rendelkezett. – egy bizottságot nevezett ki annak elbírálására, hogy kik kapják meg az átadásra kerülő lakásokat.

A lakáselosztó bizottság elnökének Wittner Máriát nevezte ki Boross Péter.

A lakások odaítélése körül, rövidesen éles vita,  alakult ki, mivel igazi 56-os harcosok helyett. A B.M. által javasolt személyek kaptak több lakást. A viták, melyek már-már a tettlegesség határát súrolták, természetesen a B.M. által támogatott kuratórium javára dőltek el, aminek az lett a következménye, hogy Gergely sértődötten, fájó szívvel lemondott Mátyásföldről és elhatározta, hogy visszatér Amerikába. Én vittem ki Gergelyt a Schwehati  repülőtérre, unokahúga kíséretében. Egész úton kérleltük, hogy ne maradjon kint végleg, mert itthon az Ö neve az, ami összefogja az igazi rendszerváltást váró embereket, tegye félre egyéni sérelmét és minél előbb jöjjön vissza Magyarországra.

Szerencsére, Gergely megváltoztatta elhatározását és visszatért Magyarországra, de nem Mátyásföldre, amiről fájó szívvel lemondott, hanem Kiskunmajsára vonult, valóságos, önkéntes száműzetésbe.

      Itt kezdte meg az első és egyetlen 56-os Múzeum kialakítását. Ennek alapja Gergely magánvagyona és az USA-ban élő néhány  56-os támogatása volt.

- Ez külön hőstörténete 1956 utóéletének – Jó lenne. Ha valaki megírná! -

Szerencsére nem szakadt meg Gergely kapcsolata a Fővárossal, mert egy öntudatos magyar vállalkozó a Koppány u. 11. sz. alatti volt munkásszálláson rendelkezésére bocsátott egy iroda helységet, ahova Gergely rendszeresen feljárt, - egy emigrációban élő volt bajtársától kapott gépkocsival – hogy tartsa a kapcsolatot itteni barátaival, harcostársaival.

 

       Közben tovább folyt Pongrátz Gergely , valamint legközvetlenebb munkatársai és segítői elleni lejárató hadjárat. . Az időközben a Nádor utcában összevont 56-os és más szervezetek, melyek a Boross Péter által irányított kuratórium által kiosztott 100 milliós támogatásból tartották fenn magukat, irigyen  figyelték, hogy Gergely Szervezetei, állami támogatás nélkül, sőt, Horn Gyula és Medgyesi Péter Miniszterelnökök által felajánlott segítség visszautasításával is fenn tudják magukat tartani.

        Legaljasabb támadást Gergely ellen, egy Vincze János nevű, Romániából menekült /?/  volt „Szekus” ügynök szervezte, aki ellopatta az 56-os magyarok Világszövetsége tagnévsorát és bélyegzőjét, ezzel egy megtévesztő illegális kongresszust hívott össze, ahol leváltotta Pongrátz Gergelyt és magát neveztette ki a Szövetség Elnökének.

Utólag a Bíróság leváltotta e jellemtelen karrieristát, / A névsort és a bélyegzőt azóta sem szolgáltatta vissza. /  aki ezután a legelképesztőbb rágalmakkal illette Gergelyt és leghűbb követőit. Mindenkit följelentett, volt akit többször is. Nem átallotta például, Pongrátz Gergelyt háborús bűnösként feljelenteni, hogy a Corvin-közben agyonlövette a szovjet foglyokat. Itt kell megjegyezni, hogy a bíróságok minden egyes esetben elutasították keresetét.

Liberális felbujtóinak segítségével ő írt - valótlanságoktól hemzsegő - könyvet  a Corvin-közről és szégyenszemre volt kiadó aki ezt ki is adta!

 

       Pongrátz Gergely halálával kaptak vérszemet a történelemhamisítók, hogy az élő legenda halála után megkaparintsák a Corvin-köz hírnevét.

Gergely halála után, egy mellette tevékenykedő  tagtárs vette át ideiglenesen a Corvin-közi Bajtársi Közösség  vezetését.  Ez nem bizonyult szerencsés választásnak, mert ez később meglehetősen szűk látókörű, szerény képességű és befolyásolható egyénnek bizonyult.

Ezt észrevették azok, akik szerették volna Gergely szellemi örökségét a maguk számára megszerezni. Itt elsősorban azok a szervezetek és személyek jöttek számításba, akik Gergelyt és környezetét még életében messze elkerülték, mert onnan két lábbal lettek volna eltanácsolva. Jellemző, hogy amikor Gergely meghalt, a Nádor utcában székelő „56-os Szövetség” akkori vezetője kijelentette, hogy aki elmegy Pongrátz Gergely temetésére, azt kizárják a Szövetségből.  No koment!

Ezután kezdődött meg a beszivárgás a Corvin-közi Bajtársi Közösség vacsoráira. Olyan emberek jelentek meg, akik Gergely életében soha nem voltak ott. A CBK egyre jobban azok befolyása alá került, akiknek gondolkozása messze állt Gergely forradalmi nézeteitől.

 

      A Corvin-közi október 23.-i megemlékezések Gergely nélkül egyre szürkébbek lettek. Sajnos a „Pesti srácok” közül is egyre többen távoztak az élők soraiból és nélkülük a  „Pesti srác” név is csak spanyolfal maradt  azok számára, akik e spanyolfal mögül irányították és irányítják 1956 történetének meghamisítását.

 

      Ugyanis e történelemhamisítók legfőbb célja, hogy a „forradalom” legfőbb ellenségeit, - akik kezdetben csak az „ ellenforradalmi banditákat” lőtték, lövették, és megsemmisítésüket  szorgalmazták, később, a forradalom győzelme után megpróbálták annak irányítását átvenni, de végső soron a forradalom árulói lettek, - megpróbálják összemosni azokkal a forradalmárokkal, akik nem a kommunista rendszer megreformálásáért, hanem annak megdöntéséért fogtak fegyvert.

      Aki egyenlőségjelet tesz a közé a néhány tucat reform kommunista közé, akiket elvtársaik, a kommunisták hagyományos egymás közötti vetélkedése során elítéltek és a 2.000 hősi halott, a 400 kivégzett a 22.000 bebörtönzött

és a külföldre menekült sok ezer forradalmár közé, az jellemtelen történelemhamisító!

     

    Sajnos a Corvin-közi Bajtársi Közösség jelenlegi vezetői nem vették észre a számukra készült csapdát. A tagok örülnek, hogy időnként összejönnek a régi harcostársak és észre sem veszik, hogy a kulisszák mögött egy sunyi manipulációnak az áldozatai.

 

      A Corvin-köz pedig évről – évre veszít varázsából. Jellemző, hogy 2009. Október 23-án amikor a Jobbik rendezésében, a Deák téren 50.000 ember előtt ünnepelték a forradalom 53.- évfordulóját, a Corvin-közben alig 150-200 ember volt jelen és a Magyar Gárda képviselői nem voltak ott, mert a rendezők nem kívánatosnak minősítették őket, pedig Pongrátz Gergely nekik adta át a Corvin-köz lyukas zászlaját és felszólította a Jobbik vezetőit és tagságát, hogy mindig 1956 szellemében tevékenykedjenek!

 

Úgy gondolom ez a tény minden kommentárnál világosabban mutatja az igazságot!

 

Vigyázzunk és figyeljünk, ne engedjük, hogy a történelemhamisítók elfoglalják a Corvin-közt és vele együtt  Pongrátz Gergely nevét és szellemi örökségét.

 

 

 

                              Szalay Róbert történelemtanár. C.A.- 0012. sz. Politikai elítélt