SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT:
 

                         A 12. Ausztráliai és Újzélandi Magyar Találkozó
                                                    Zárónyilatkozata
 

Az Adelaide-i Nyilatkozat Mi, Ausztrália minden tagállamából és Újzélandból háromévenként összesereglő magyarok, a 2002. december 30. és 2003. január 8. között Adelaide-ben tizenkettedik alkalommal megrendezett magyar találkozó részvevői, az alábbi zárónyilatkozatot fogadtuk el:

1. Miként azt a Kárpát-medence elcsatolt területein élő magyarokat képviselő fórumok korábban megtették, szükségesnek érezzük annak kinyilatkoztatását, hogy mi, az ausztráliai és újzélandi magyarok, a magyar nemzet szerves részének tekintjük magunkat. Közösségünket az ausztráliai és újzélandi magyarok nemzeti közösségeként határozzuk meg.

2. Nemzeti közösségünk léte elválaszthatatlan a magyar nemzet egészének lététől. Mint a Kárpát-medencei őshazától legtávolabb élő magyar nemzeti közösség kinyilatkoztatjuk, hogy nem csak őrzői és élvezői kívánunk lenni a magyar nemzeti lét közösségi értékeinek, hanem formálni és gyarapítani kívánjuk azokat.

3. Felhasználjuk ezt az ünnepi alkalmat arra, hogy köszönetet mondjunk közösségünk azon tagjainak, akik egész életútjukkal a nemzet és közösségszolgálat fényes példáit állították elénk. Kérjük a Magyar Államot és a Magyarok Világszövetségét, hogy a közösségünk e mértékadó személyiségeinek munkásságát magas állami és szövetségi kitüntetések odaítélésével méltányolja követendő példát állítva a felnövő nemzedéknek.

4. A magyar nemzet egészéért érzett mély felelősséggel kijelentjük, hogy Magyarország és a Magyar Nemzet sorsát súlyosan és hosszútávon befolyásoló lépésként értékeljük a Magyar Köztársaság közeledő európai uniós csatlakozását, mely, mint minden hasonló horderejű döntés, egyaránt válhat áldássá vagy visszafordíthatatlan tragédiává.
Meggyőződéssel állítjuk, hogy Magyarország helye ott van Nyugat-Európa nemzetei között, abban a politikai, gazdasági és civilizációs közösségben, amelynek az európai magyar állam immár több mint ezerszáz éve a jogállamiságban zászlóvivője és az egyetemes értékteremtésben élenjáró tagja. Ugyanakkor figyelmeztetünk arra, hogy a huszadik században Magyarországot olyan csapások sújtották, amelyek máig nem gyógyuló sérüléseket okoztak. Ezek közül megnevezzük az ezeréves magyar állam és a magyar nemzet trianoni szétszaggatását, amelyet az európai és világhatalmak vittek végbe, valamint az országra több hullámban, ugyancsak nagyhatalmi szándékkal rászabadított, gonoszságában féktelen és egészében embertelen kommunizmust.
Példaként felhozzuk a benesi dekrétumokat, amelyek Szlovákiában tovább élnek. Ezeket, az Európa szégyenét jelentő - embertelenségükben a hitleri rendelkezésekkel vetekedő – rendeleteket máig nem helyezték hatályon kívül, és rájuk való hivatkozással 2003-ban is fosztogathatják a felvidéki magyar közösség vagyonát. Ez leleplezi mind Trianon, mind a nemzeti-kommunizmus következményeinek továbbélését, és figyelmeztet a magyar nemzet európai esélyegyenlőségének veszélyeztetettségére.

5. Mi, a 12. Ausztráliai és Újzélandi Magyar Találkozó részvevői, az ausztráliai és újzélandi magyar nemzeti közösség képviselői aggodalommal tekintünk óhazánk, Magyarország felgyorsított és visszavonhatatlan európai integrációja felé, mert az állam és a nemzet létét meghatározó körülményeket jelenlegi állapotukban alkalmatlannak tartjuk arra, hogy Magyarország európai uniós csatlakozását követően szavatolják a magyar állam és a magyar nemzet megmaradását, legkevésbé pedig valamennyiünk által kívánt gyarapodásunkat, a következő okok miatt:
Alkalmatlannak tartjuk Magyarország jelenlegi alkotmányát - egész közjogi állapotát mindazon fellendülés megvalósulására, amelyet az európai csatlakozástól remél az ország és a nemzet.

Magyarország mára többszörösen módosított - eredetileg szovjet típusú - írott alkotmányát 1949-ben, szovjet nyomásra fogadták el, amikor az ország idegen katonai megszállás alatt volt. Idegen katonák által megszállt ország alkotmányjogi és közjogi hiátus állapotában van. Az ilyen helyzetben választott országgyűlésnek nincs sem alkotmányteremtő, sem alkotmánymódosító ereje - tartja a nemzetközi jog mai álláspontja is.
Az a nép
, amely a IX. században a Vérszerződéssel alkotmányértékű törvényt fogadott el, az az ország
, amely Szent-István intelmeivel (1030) máig érvényes emberi jogokat rajzolt fel, amely az Aranybullával (1222) életbe léptette a szárazföldi Európa első alkotmányértékű törvényét, melyet a Szent Korona sarkalatos törvényeivel (1351) egy Európában egyedülálló rendszerbe foglalt, az a nemzet, amely 1509-ben az Udvarhelyi Constitutioban – korát messze megelőzve - törvénybe foglalta a személy sérthetetlenségét, amely 1568-ban a Tordai Országgyűlésen a világon először emelte törvényerőre a legfőbb emberi szabadságot – a hit, a lelkiismeret szabadságát –, az a nép, az az ország és az a nemzet megérdemli, hogy ezredév során kiérlelt hagyományos alkotmányát, a kor adottságaihoz igazítva, újból életre hívhassa.
Az a nemzet, amely nem ragaszkodik alkotmányához, nem méltó az önrendelkezésre, és nem alkalmas államszövetségre lépni.
Alkalmatlannak tartjuk az európai uniós csatlakozásra a mai Magyarországot, földjének jogi helyzete miatt is.
Az Európai Unióba történő belépés lehetővé teszi idegenek számára a magyar föld fölötti tulajdonszerzést - annak a földnek az elbirtoklását, amely a világban - így Ausztráliában és Újzélandban is - szétszórtságban élő magyarságnak szülőföldje, ősei temetkezési helye, kultúrájának, hagyományainak létrehozója és éltetője. A csatlakozás előtt álló Magyar Államnak e hagyományokra kell hivatkoznia, és meg kell védenie az állami és a nemzeti lét számára nélkülözhetetlen földet, amelyet alkotmányos törvényei már nyolcszáz évvel korábban elidegeníthetetlenné tettek.
Alkalmatlannak tartjuk
Magyarország európai uniós csatlakozásához Magyarország és az elszakított magyar nemzetrészek viszonyának rendezetlenségét is.
A magyar nemzet erőszakkal elszakított részei, e területek őslakói, a nagyhatalmak ígéretei ellenére, önrendelkezési és önkormányzati lehetőségeiktől megfosztott, kisebbségi sorsban - sok esetben másodrangú állampolgárként élő - nemzeti közösségek. Ezen nemzeti közösségek alapvető emberi és közösségi jogait tagadják meg továbbra is az őslakos polgárok akarata ellenére fennhatóságukat kiterjesztő utódállamok. Ennek a ténynek következménye e nemzeti közösségek rohamosan felgyorsult fogyatkozása, mely például Erdélyben az elmúlt tíz évben nagyobb lélekszámvesztést okozott, mint azt megelőzően két világháború és ötven év kommunista elnyomás együttvéve.
El kell oszlatnunk azt a tévhitet, hogy az egységesülő Európa elsorvadó határai megoldanák e közösségek életének gondjait. Ezzel szöges ellentétben, nyomatékkal kell megismételnünk azt, amire számos, az Európai Unióban élő kisebbségi politikus visszatérően figyelmeztetett: az Európai Unióban csak annyi joga lesz egy nemzeti közösségnek, amennyit a csatlakozás során kivív magának. Amit nem, attól valószínű örökre búcsút vehet.
Magyarországnak történelmi felelőssége van elszakított nemzeti közösségei irányában. Magyarország – állampolgársági törvényét az Európai Állampolgársági Egyezménnyel összhangban kiegészítve – meg kell adja a magyar állampolgárságot minden magyarnak, aki azt igényli, akár a kettős, akár a külhoni magyar állampolgárság formájában. Sohase ismétlődhessen meg olyan eset, mint történt ez a rendszerváltás utáni Magyarországon, amikor a Magyar Köztársaság Wass Alberttől megtagadta a magyar állampolgárságot!
Alkalmatlannak tartjuk
az Európai Uniót a hozzá való csatlakozásra, mindaddig, amíg nem szavatolja tagjainak egyenlő jogait.
Alkalmatlannak tartjuk
az Európai Uniót a hozzá való csatlakozásra, mindaddig, amíg nem teremti meg a nemzeti szuverenitás nélkülözhetetlen eszközeként az unióból való kilépés feltételeit.
Alkalmatlannak tartjuk a csatlakozásra azt az államközösséget, amely megkülönbözteti - gazdagokra és szegényekre tagolja – a mezőgazdaságból élő polgárait; azt az államközösséget, amely az egyik leghatékonyabb mezőgazdaságot megteremtő nemzetét, a magyart arra kényszeríti, hogy saját termékei helyett a sokkal nagyobb, európai közpénzből származó, támogatással előállított élelmiszereket importálja; azt az államközösséget, amely még a magyar őstermények és termékek számára sem szavatolja a magyar védjegyet.

6. Kifejezetten aggasztónak találjuk Magyarország közállapotait.
Súlyosan sérül a jogállam és a szólásszabadság abban az országban, ahol érvényes bírói ítélet hiányában, kommandósok hatolnak be egy rádióstúdióba és

lehetetlenítik el annak működését, mint történt az a Pannon Rádióval.
A nyílt hazaárulással egyenlőnek tartjuk, és mélységesen elítéljük, hogy Magyarország vezető politikusai, Erdély elszakításának évfordulóján ün
nepeljenek, mint tette azt az ország miniszterelnöke és vezető kormánypártjának elnöke 2002 december 1-én Budapesten, a Kempinski szállodában.
 

Tiltakozunk az ellen, hogy a 12. Magyar Találkozónk munkáját Magyarországról érkezett, közösségromboló ügynök módjára viselkedő személyek zavarták meg, és kérjük, hogy a Magyar Állam határolódjék el tőlük.

7. Üdvözöljük a Magyarok Világszövetségének újraszerveződését, amely az ausztráliai és újzélandi magyar szervezetek önszerveződésére is ösztönzően hat. Hisszük, hogy a megújulását élő, legnagyobb magyar civil szervezet meg tudja valósítani alapszabályába foglalt legfőbb célkitűzését, és a magyar nemzet világméretű egységét valóban meg fogja jeleníteni. A világ minden magyarjának tényleges szövetségévé válva, hatékonyan tudja majd szolgálni e közösségek érdekvédelmét, a nemzet építését és a rólunk alkotott kép javítását.
Felkérjük a Magyarok Világszövetségét, hogy - a történelmi magyar egyházakkal, a magyar állam szakminisztériumaival és közalapítványaival együttműködve - intézményeinek rendszerében teremtse meg annak feltételeit, hogy a hazától távol élő magyar közösségek számára az anyanyelvoktatás, a lelki gondozás, a magyar kultúra közvetítése, az ifjúságnevelés és az öregek gondozásának anyagi és szakmai feltételei megteremtődjenek, miként a hazától távol élő magyar közösségek által megtermelt szellemi javak elismerésének és befogadásának feltételei is.
Támogatjuk a Magyarok Világszövetsége által bevezetendő tanulmányi díj intézményesítését, amely a világ minden magyar közösségében évente kerülne kiosztásra, és amely a magyar nemzet legrátermettebb ifjait jutalmazza majd.
Támogatjuk a Cleveland-i magyar kongresszuson 2002. Novemberében született javaslatot, hogy mindaddig, amíg a magyar állampolgárság alanyi jogon való kiterjesztése - minden magyar számára, aki arra igényt tart, éljen bárhol a világon -, meg nem valósul, a Magyar Igazolvány kiegészítéseként, a Magyarok Világszövetsége hozza létre a Magyar Nemzeti Kártyát. E kártya, mely elérhetővé kell váljék minden magyar számára, egy a globalizálódó világ kihívásaira adott, a nemzeti összetartozás élményéből és igényéből táplálkozó, gyors és sajátosan magyar válasz lesz.
Kérjük a magyar államot, hogy a Magyarok Világszövetségének bizonyítottan közhasznú tevékenységét támogassa a magyar adófizetők pénzéből származó forrásokkal, címkézetlen formában. Felkérjük az ausztráliai, újzélandi, miként a világ más tájain élő magyar testvéreinket, hogy rendszeresen támogassák adományaikkal a Magyarok Világszövetségének nemzetépítő és érdekvédő munkáját.

Felkérjük a Magyar Köztársaság Országgyűlését és Kormányát, hogy szívleljék meg a jelen nyilatkozatban foglaltakat.

Felkérjük a Magyarok Világszövetségének Elnökségét és Külügyi Bizottságát, legyenek nyilatkozatunk szószólói Magyarország, az Európai Unió, és a világ többi nemzete felé.

Kérjük a világ különböző országaiban élő magyar közösségeket, azok tagjait és egyesületeit, hogy csatlakozzanak nyilatkozatunkhoz.


Adelaide, 2003. január 8.


A 12. Ausztráliai és Újzélandi Magyar Találkozó részvevői