Veszprémi Napló, 2014. február  3, hétfő

A magyar küldetés eredete

Prof. dr. vitéz Balogh Sándor Lovason tartott előadást

Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban élő dr. vitéz Balogh Sándor nyugalmazott polito­lógia professzor legutóbbi négy hetes hazalátogatása alatt országszerte számos elő­adást tartott a magyar ideoló­giával kapcsolatosan.

A közelmúltban Lovason a Szűz Mária Szent Neve tisz­teletére szentelt XIII. századi Római Katolikus templomban tartott előadásában megje­gyezte,hogy a jelen helyzet­ben politológiai tudása alap­ján nem lát kiutat, itt már csak az égiekben való hit és bizalom segít.

Álláspontja szerint a ma­gyar ideológia alapja a Szent Korona-tan, amely mint egy jéghegy, két részből áll: a lát­ható és a láthatatlan részből. A látható rész a hagyományos alkotmány és törvények, ame­lyekkel jogászaink foglalkoz­nak. A tan láthatatlan része, a Szent Korona misztériuma, hogy a koronázott szakrális király a beavató Korona köz­vetítésével láthatatlan transz­cendentális kapcsolatot tart az égiekkel. Ehhez kell egy szakrális társadalom is per­sze, akik hajlandók követni a szakrális király vezetését.

A jogfolytonosság vissza­állítása, illetve a visszatérés a hagyományos alkotmány­hoz nem azért lenne fontos, mert a nemzet régi vezetői okosabbak voltak a maiaknál. Amikor ugyanis még voltak szakrális királyaink, a jó tör­vények a . szakrális királyok által, az égiek segítségével ké-szültek. Kocsis István: sze­rint a koronázás mellett az kell, hogy a szakrális király ne a saját, vagy dinasztiája, hanem a nemzet érdekében kormányozzon és nyitott legyen az égiekkel való kapcso­latra. Ahhoz, hogy újra jó tör­vényeink legyenek, vissza kell térni a Szent Korona-tan misztériumához és az égiek­kel való kapcsolatot kell vissza-állítani.

A modem korban népsze­rű, demokratikusnak nevezett köztársasági államforma a po­gány Arisztotelész államfiIo­zófiáján alapszik. A szakrális királyság elve, ami manapság nem népszerű, Szent Ágostonhoz vezethető vissza. Ezzel foglalkozó jogászaink között sokan - bár nincsenek megelé-gedve a szovjet rezsim által ránk erő­szakolt, demokratikus álarc mögött rejtőző háttérhatalom által uralt "al­kotmányos," politikai párto­kon alapuló köztársasági dik­tatúrával nem mernek a szakrális királyságról be­szélni, mert félnek, hogy a kommunizmusban agymo­sott tömegek nem fogadnák el. A Professzor elmondta, hogy a legváltozatosabb hall­gatóságnál is óriási éhséget talált az igazság, a transzcen­dentális kapcsolat és a Regina Hungarorumba vetett hit és bizalom iránt. Úgy érzi, hogy a nemzet jelentős része képes és hajlandó lenne elfogadni a szakrális királyságot.

 Szent Ágoston szerint ugyanis a szentségi házasság­ra épülő család az, ahol az apa önzetlenül irányit, ez a természetes intézmény szüksé-ges az ember kifejlődé­séhez. A helyes államrendszer is olyan, mint a család, a ki­rály pedig, mint a jó apa. Az apa dönt az égiek segítségével és nincs helye szavazásnak.

A szakrális királyság maj­dani visszaállításában is eljön az ideje, hogy az égiek külde­nek egy olyan személyt, aki­ről egyértelműen kiderül: szakrális személy. Ezt követő­en pedig mintegy közakarattal megko-ronázzák.

A jelenlegi arisztotelészi, illetve demokratikus és az ágostoni, vagyis szakrális rendszerek 'közt a lényeges különbség: az egyik ember­központú, nyitott a sátán ma­nipulálása felé, míg a másik Isten központú, nyitott az égi­ek felé. Amíg a vallásos iro­dalom tele van írásokkal a Sá­tán kísértéseiről és sok helyen szentmise után elimádkozzák a "Szent Mihály Arkangyal" imádságot, addig szinte telje­sen hiányzik még a katolikus köztudatból is a Sátán közéle­ti szerepének leleplezése. Ba­logh professzor egyik előadása után egy nyugalmazott evangélikus lelkész megje­gyezte, hogy a Sátán legsike­resebb hazugsága az, ha el tudja hitetni az emberekkel, hogy ő maga nem létezik. Bár legtöbben nem tagadják a Sá­tán szerepét a közéletben, de teljesen a szőnyeg alá seprik, mintha nem létezne. A háttér­hatalom mögött pedig a Sátán az igazi háttér hatalom. A Sá­tánt pedig csak az égiek segít­ségével tudjuk legyőzni. Te­hát egyik fő fela-datunk a Sá­tánt leleplezni, mint a társa­dalom lezüllesztésének fő okozóját.

A Szent Korona-tanon ala­pul a magyar ideoló­gia másik fontos része: a magyar külde­tés, illetve hivatástu­dat. Külföldi látnokok Don Stefano GobbitóI, Szent Pió Atyán ke­resztül a Dalai Lámáig sokat írnak a magyarság hivatásáról, „amelynek gyümöl-csét” az egész emberi­ség fogja élvezni. Ez egyedül­álló küldetés, hiszen csak ne­künk van beavató koronánk, ami kapcsolatot létesít az égi­ek és a civil vezetők között. Szent Koronánkkal Boldog-asszonyunkat is megkoro­náztuk, tehát Szűz Mária ko­ronázott királynőnk. Ezen kí­vül a Világ Királynője is, Re­gina Mundi, tehát nem megle­pő, ha népének különleges hi­vatása van a Sátán végső le­győzésében.

vitéz Pintér Kornél, Lovas