A magyar rovásírás

kialakulása és fejlődése a Kárpát-medencében

az újkőkortól napjainkig.

Rovásábc

A magyar rovást napjainkban székely-magyar rovásírásnak nevezik.  E megnevezés – valószínűleg – téves, mert korábban hun-magyar rovásnak nevezték. S mert a székelyeket hunivadéknak tartják, ezért, és azért, mert a legtöbb rovásemlék Erdélyben került elő és maradt meg, továbbá, a rovás eredetét a székelység szellemi kincsének, találmányának vélték/vélik. Amint a következőkből láthatjuk, ez nem felel meg a valóságnak. A legújabb genetikai kutatások eredménye arról tanúskodik, hogy nincs lényegi különbség a székelyek és magyarok között. Mindkettő a Kárpát-medencében 7-8 ezer éve letelepedett népben keresheti legkorábbi őseit.

 

T

 

Földünk északi féltekéjét az elmúlt egymillió évben, legalább négy eljegesedés sújtotta. E térképen láthatjuk, hogy az utolsó jégkor idején Észak-Európát jégpáncél borította (a kék átlós terület). A jégtakaró déli határa és a Kárpát-medence közötti terület (piros függőleges vonalazás) az állandó fagyott talajú tundra birodalma volt. A Kárpát-medencét (barna függőleges vonalazás) erdős tundrának jelzik, ahol tekintélyes lélekszámú ősvadász élt. Ez volt a hidegégövi állatok téli szállásterülete. 11 ezer éve történt a nagy éghajlati változás, amikor a Kárpátokban elolvadt a rengetek hó és jég, amely lezúdult az Alföldre és elmocsarasította azt. Jó 3000 évig a régészet csak néhány magaslati ponton tud kimutatni kisebb emberi települést.

 

A legkorábbi gabonatermesztés – búza, árpa – nyomait Palesztinában találták meg, jó 11 000 évre visszamenően. Kr. e. 6000 tájától a legjelentősebb termelőközösségek a Tigris felső folyása vidékén alakultak ki, ahol a búza és az árpa mellett nemesítették a babot, a lencsét és a datolyát. A szarvasmarhát, a juhot és a sertést is e vidéken háziasították, míg a kecskét a mai Irán területén. E földműves népesség megkezdte terjeszkedését a szélrózsa minden irányába, és megtelepedett mindenütt, ahol földművelésre alkalmas területet találtak.  Innen jutottak el Dél-Mezopotámiába és Európába is.

T. földm. terj. 3

A földművesek terjeszkedése. E térkép a Hammond Atlas nyomán készült

 

E földműves népesség 9000 éve érkezett meg a Balkán félsziget délkeleti csücskére. Innen a Földközi-tenger északi és déli partvidékén, valamint a szigeteken folytatták terjeszkedésüket, de a fő útvonaluk a Vardar és a Morava folyók völgye volt, ami az Al-Duna vidékére és a Kárpát-medencébe vezetett. 8000 éve benépesítették Délkelet-Kárpást-medencét, majd 7000 éve az egészet, sőt a Rajna vonaláig jutottak. Kr. e. 3500 táján megérkeztek Írországba. Ezen ősi földművesek génjei, mintegy 10 százalékban vannak meg a mai magyarságban és székelységben, Raskó István genetikai vizsgálata szerint (Honfoglaló gének, Medicina Kiadó, 2010).

(A térképen a szín 1000 évenként változik.)

 

T

A Vardar és Morava folyók völgye az Al-Duna vidékére és a Kárpát-medencébe vezet.

 

Az újkőkori földművesek terjeszkedési útvonalát és letelepedésük helyét a földrajzi adottságok határozták meg. A Vardar és a Morava folyók völgye választja el a Dinári- és a Balkán-hegységet, amely a terjeszkedés fő útvonala volt. Megtelepedtek a Havasalföldön, a Keleti-Kárpátok és a Fekete-tenger közötti, földművelésre alkalmas vidéken. Nagyobb részük azonban a Kárpát-medencében telepedett le, amelynek talaja és folyórendszere a földművelés számára kedvező volt. A népsűrűség itt az átlagosnak a kétszerese, vagy háromszorosa is lehetett, amely lehetővé tette, hogy e nép műveltsége és nyelvének gyökere napjainkig fennmaradhasson.

Csatal Hüyük 0

 

Az 1800-as évek közepén, amikor a dél-mezopotámiai sumérnak nevezett nép írása, műveltsége ismerté vált, úgy vélték, hogy az emberi magasműveltség Mezopotámiában kezdődött.  Az újabb ismeretek fényében azonban kiderült, hogy az írás nem onnan jött, hanem oda ment. Az Észak-Mezopotámia, Délkelet-Anatólia vidékéről kiáramló földműveseknek, jelek szerint, nem volt írásuk.  A mai Törökország közepétől nyugatra fekvő, mintegy 8-9 ezer éve virágzó Çatal Hüyük feltárásánál, ilyen, fent látható szobrokat találtak, amelyeken a nagy M alakú jelen és a három íven kívül – feltehetően a hármas halom – más írásjelet nem találtak. Ezek szerint az írás a Balkán ősvadászainak a találmánya, de az újkőkori földművesek alkották az első írásrendszert, amelyből a ma létező írások fejlődtek ki.

Dunai iras

 

E térkép a National History Museum of Transylvania által kiadott könyvből való, amelynek címe: The Danube Script in light of the Turdas and Tartaria discoveries (Kolozsvár, 2009). Mai ismereteink szerint, jó 15 ezer éve, Franciaország közepe táján lévő Glozel-ban fejlett írás alakult ki. A glozeliek eltűntek. Valószínű a nagy éghajlati változás, amikor földünk északi féltekéje átment a jégkorból a mérsékelt égövbe, lakhelyük elhagyására kényszeríthette őket, mert megváltoztak a természeti viszonyok és a megélhetés lehetőségei. Legújabban a Boszniában talált piramisok melletti alagútban lévő írásjelek kormeghatározása döntheti el, hogy mikor kezdődött az írás a Balkánon és a Kárpát-medencében. A piramisokat 29 ezer évesnek állapították meg, de nem biztos, hogy az írásjelek is ennyi idősek. A románok által kiadott könyvben három írásjeles, tordosi régészeti lelet képét tették közzé, amelyeket eddig nem ismertem. Ezek, és a két alsótatárlakai (Tordostól kb. 18 km-re a Maros-mentén), valamint a hosszúfalúi (Szatmár vármegye Romániához került része) lelet teszik lehetővé a rovás kialakulása és fejlődése lehetséges történetének felvázolását.

 

Tatárlaka kor

Az alsótatrárlakai korong

 

Szentes 3Nagy port kavartak fel 1961-ben a román régész, Nicolae Vlassa – édesanyja neve Zöldi Judit – által talált, írásjelekkel ellátott régészeti leletek. Kezdetben úgy vélték, hogy Mezopotámiából került a Maros-menti Alsótatárlakára. Az írásjelekkel ellátott cserepek azonban kb. 1800 évvel korábbiak a legkorábbi mezopotámiai írásos táblácskáknál. Ez lecsitította a kedélyeket. Arról viszont a nemzetközi és a hivatalos magyar történettudomány is mélyen hallgat, hogy e korongon látott írásjelek némelyike tökéletes alaki azonosai a rovás némely betűjének. Lineár „A” írásjelekről beszélnek. Ami rendben is van, mert a rovás is vonalas írás. E korongon látható a magyar rovás Z, Ny és Gy betűjének pontos alaki mása. Úgy tűnik, hogy jelösszeírások, azaz ligatúrák is vannak a korongon, mint például e jel , amelyek a magyar rovásírásra jellemzőek. Az olasz humanista, Antonio Bonfini, Mátyás király udvarában történetíró lett, s a következőt jegyezte meg a rovásról: „kevés jeggyel sok értelmet foglalnak egybe”. Ezek szerint Mátyás király udvarában ismerték és használták is ősi írásunkat.

 

Tatárlaka 00

 

A koronggal azonos lelőhelyről került elő a téglalapalakú, szintén írásjelekkel ellátott táblácska is. Míg a korongon vonalas írás látható, addig a téglalap-alakún képjelek vannak, amelyek szerint a hölgy, a Nagyasszony, már 7300 éve két írásrendszert ismert.

 

Mes

 

E két táblácskán a sumérnak nevezett nép írása látható. A bal oldali Kr. e. 3400 tájáról való, amely a legkorábbi mezopotámiai írásos leletek egyike, mintegy 1800 évvel későbbi az alsótatárlakai leleteknél. A korong és a téglalapalakú táblácska írásjeleinek vegyes használata ismerhető fel a jobb oldali táblácskán, melynek jelei már fejlettebb állapotról tanúskodnak, de mintha a képírás irányába tolódnának el. Ugyanakkor az ékírás kialakulásának nyomai is feltűnnek. A kormeghatározás arról tanúskodik, hogy az írás nem délről északra, hanem északról délre terjedt.

 

Az alsótatárlakai írásos táblácskák felkeltették némely tudós érdeklődést az elfelejtett tordosi írásos cserepek iránt is. Kiderült, hogy a tudomány bejegesedettsége, vagy politikai kiszolgáltatottsága napjainkban is él és virul, mert támadás érte azokat, aki az újkőkori jelekben fejlett írást véltek felismerni. Tudjuk, hogy az első magyar régésznőnek az 1800-as évek utolsó negyedében, Torma Zsófia bárónőnek, Tordos feltárójának, mennyi ellenszenvvel, nehézséggel kellett megküzdenie. Napjainkban is nyomást gyakorolnak azokra a tudósokra, akik a Tordos-Vincsa műveltség jeleiben írást ismernek fel. Az egyik legkiválóbb példa erre Shan Winn, aki 1981-ben feldolgozta, és a legteljesebb leltárt készítette a Tordos-Vincsa műveltség jeleiről, de tartózkodott annak kimondásától, hogy a jelek, valójában írásjelek. Hogy miért, arra a románok által kiadott könyvben kapunk választ:

 

The Danube Script in light of the Turdas and Tartaria discoveries.

National History Museum of Transylvania. 2009.

 

Gheorghe Lazarovici and Cornellia Magda Lazarovici

 

34. oldal: „Shan Winn úttörő és hatalmas munkájában (1981) leltározta a jeleket a képjelek és az írásjelek megkülönböztetése nélkül. A „jel” és „jelrendszer” megnevezést használta, valamint az „előírás” szót az „írás” helyett. Ezt a megoldást alkalmazta, hogy elkerülje a megbélyegzést, amely minden tudósnak kijár, aki felmeri tételezni, hogy létezik egy őseurópai írás. … 1973-ban, mikor a doktori dolgozatában az „írás” szót használta elejétől a végéig, hatalmas akadémiai nyomást gyakorolt rá, a testület, történészekkel és tudósokkal karöltve, az USÁ-ból is, hogy e szót hagyja ki. Ezért, az „előírás” szót kezdte alkalmazni, ami a diplomatikus megoldás volt részéről, hogy ezzel elkerülje az ütközést a beágyazódott dogmával, miszerint az írás Mezopotámiában kezdődött.”

 

Magyar szempontból a Tordos-Vincsa műveltség írásjeleit Friedrich Klára gyűjtötte össze, és egy táblázatban kimutatta, hogy az „E” és „Ly” betű kivételével, a magyar rovásírás minden betűjének, már az újkőkorban megvolt az alaki azonosa. Köszönet Klárikának e munkáért.

 

 

 

 

 

 

SeNTeS 0

 

Ezen istenség szobrát a volt Szatmár vármegye Romániához került részében lévő Hosszúfalú határában találták. Korát Kr. e. 1450-re teszik. A szobron írásjeleket látunk. A sátoralakú jelek a magyar rovás S betűi.  A két S betű között egy díszítésnek tűnő „rajz”, jel van, ami az N és T összeírása, vagyis ligatúra. Olvasata: SeNTeS. Hasonló betűösszeírás van a bolognai botnaptár szövegében is, amely a leghosszabb rovásemlékünk. Az olasz tábornok, hadmérnök, térképész, Luigi Ferdinando Marsigli 1681-ben osztrák császári szolgálatba szegődött. 1686-ban részt vett Buda töröktől való felszabadításában, és ő mentette meg a Corvinákat attól, hogy a felszabadító katonák ne hordják szét. 1690-ben ellátogatott Erdélybe, ahol egy „botnaptár” került a kezébe. Marsigli sokoldalú ember volt, ezért a naptárt lemásoltatta egy székellyel, és a hitelesség igazolása céljából alá is íratta vele, amelyet a Bolognai Egyetemi Könyvtárban őriznek az 54. kötet 669. oldalán. Köszönet az olasz tábornoknak.

Botnaptár 3

A botnaptárban szereplő nevekben látható az NC és NT összeírása, melyek gyakorlati és alaki kivitelezései hasonlítanak a hosszúfalúi leleten látotthoz.

 

Tordos futo 0

 

Eme edényalj a Maros-menti Tordosról való. A tordosi műveltség a Kr. e. V. évezredben virágzott, amelynek kezdeti feltárója az első magyar régésznő, Torma Zsófia volt az 1800-as évek utolsó negyedében. E lelet az ő ásatása alkalmával került elő. Az írásjelekből kialakított futóalakon a fej helyett egy jelösszeírást látunk, amely nagyon hasonlít az NT összeírásához. A betűösszeírás a magyar és a rokonnépek rovásának jellemzője, míg más népeknél csak ritkán, vagy egyáltalán nem fordul elő.

 

Tordos M 0

 

Ezen edényalj szintén a tordosi műveltségből való, és Torma ásatása során került elő. Ezen is jelösszeírás látható. A nagy M alakú jel egy függőleges vonalon áll, amely mai ismereteink szerint a rovás SZ betűje. Nem tudhatjuk, hogy abban az időben e jelek fogalmat, szótagot vagy hangot képviseltek, de a jelek összeírásának gyakorlata nem zárja ki, hogy hangot képviseltek. Felmerül a kérdés: van-e alapja annak, hogy az írásfeltaláló nép a magyar volt?

1.     A magyar rovás betűinek és az újkőkori jelek alaki azonossága vitathatatlan.

2.     Az újkőkori jel- vagy betűösszeírás szintén a magyar rovásírás sajátossága.

3.     A korongon szereplő kettős kereszt a magyar rovás GY betűje, amely a magyar nyelv sajátos hangja. E jel használata a magyaron kívül az etruszk és a latin rovásban fordul elő. A rómaiak az etruszkoktól vehették át.

4.     Népünk alsó rétegei, mint a föld népe, a juhászok, a pásztorok is ismerték és használták a rovást, amely csak ősi örökségként képzelhető el, míg a nyugati népeknél csak a papok voltak az írástudók.

 

NT összeírása

 

A hosszúfalúi és a tordosi összeírt jelek meglepően hasonlítanak a botnaptárban (Kr. u. 1450, vagy korábbi), a nikolsburgi ábécében (Kr. u. 1483) és a Telegdi János Rudimentájában (Kr. u. 1598) látható összeírt betűkhöz. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy az írás használatának és az összeírás gyakorlatának folytonossága soha nem szakadt meg az újkőkortól napjainkig.

 

Tordos NT 0

 

 

Antal 2

 

E leleten látható jelösszeírás gyakorlati megoldása a tordosi (Torma Zs.) műveltségből meglepően hasonlít a botnaptárban szereplő LaTNa, vagyis az aNTaL név írásához. Nem lehet tudni, hogy kb. 6500 évvel ezelőtt mit fejeztek ki vele, de az alaki és gyakorlati kivitelezés azonos.

 

Szentes

 

A csonka országban kevesebb az írásjelekkel ellátott régészeti lelet az újkőkorból. Éppen ezért, nagyon fonton a szakálháti műveltségből – Kr. e. 3500-3200 – a szobortöredék, amely a nagy M alakú jellel van ellátva. A nagy M alakú jel függőlegesének alsó végződése mindkét oldalán bekarcolt jeleket látunk. Feltehetőleg ezek írásjelek, mint ahogy a balra lévő nagy ív is az lehet.  E lelet a szentesi Koszta József Múzeum, Csallány Gábor részlegének kiállítását gazdagítja.

 

Szolnok M 0

 

E gabonatároló edény nyaktöredéke szintén a szakálháti műveltségből való, amely a szolnoki Damjanich János Múzeum kiállításában található. Ezen is a nagy M alakú jel van, amelynek a V szöge és a felső díszítés vízszintes vonala kialakít egy háromszöget, amely a nőiség jele. A háromszögben két háromszög alakú szem, egy bekarcolt száj, és a kidomborított orr látható. A háromszögből mintha magvak hullanának alá. Lévén gabonatároló edény. Kérhették, vagy hálát adtak a Nagyasszonynak a jó termésért.

Radics Géza

 

 

Irodalom

 

Torma Zsófia: Sumer nyomok Erdélyben (Fehérné Walter Anna kiadása, Buenos Aires, 1973)

Fischer Károly Antal: A hún-magyar írás és annak fennmaradt emlékei (1889, Hun-idea  Kiadó, 2005)

Magyar Adorján: Ős magyar rovásírás (U.S.A., Warren, 1970)

Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Antológia Kiadó, 1994)

Friedrich Klára: Tatárlaka titka (in: Friedrich Klára - Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába rótták… (2005) 

Friedrich Klára: Irástörténeti áttekintő magyar szempontból (2010)

Friedrich Klára: Rovásemlékek nyomában Székelyföldön (In: Magyar írás-Magyarságtudományi Füzetek, 7. kötet, 2010)

Friedrich Klára - Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás (2003)

Friedrich Klára - Szakács Gábor: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig (2007)

Friedrich Klára - Szakács Gábor: Ősök és írások  (2008)

 

 

 

 

The Danube Script in light of the Turdas and Tartaria discoveries.

National History Museum of Transylvania. 2009.

 

Gheorghe Lazarovici and Cornellia Magda Lazarovici

 

Excerpt:

 

Page 34: In – Shan – Winn’s pioneering and monumental work (1981) on the sign inventory, the absence of the distinction between symbols and signs of writing, the use of the terms “signs” and “signs system” instead of “script”, and the employment of the notion of “pre-writing” reflect his response to the stigmatization that hit scholars who dared to hypothesize about the existence of and ancient European writing, …  In 1973, Winn used the word „script” throughout his Ph.D. dissertation, but an extreme academic pressure to omit it was placed on him by the committee as well as by historians and other scholars in the USA. Therefore, when he referred to the script, he began to employ the notion of “pre-writing” as a diplomatic way to not challenge the cannon that writing began in Mesopotamia.

 

Page 48: Although the decipherment of an ancient script should be reasonably left to the skills of experienced experts, it is deplorable to observe that, in the case of the Danube script, dilettantes and nationalist have participated in the discussion about sign use and are in part to blame for the reservation and the skepticism that are noticeable in certain academic circles, relating both to the issue of Neolithic symbolism as a field of study and to the findings of writing research.

 

“The notion of an Old European script goes against many of the entrenched positions of archaeology and the traditional view of the development of civilization.” (Rudgley, 1999.)