Ezt nem mi mondjuk magunkról - avagy - több mint tízparancsolat!
IDEGENEK VÉLEMÉNYE A MAGYAROKRÓL,
AMIT A VILÁG NAGYJAI MONDTAK RÓLUNK
FENET:
Ezek a vélemények nem holmi jött-mentektől vannak
Amit a magyarság
szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik sok nagy nemzet
teljesítményei közül is. Elég ha csak a
tudományban és sportban elért eredményekre utalunk. Itt olvasható néhány
idézet, hogyan vélekedtek rólunk az elmúlt századokban a világ kiemelkedő
szellemiségei.
IBN RUSZTA
arab lexikografus és földrajzíró 930 táján írja:
"A magyarok turk fajtájúak
és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bővelkedik
fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek
a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és
szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk
selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és
gyönggyel berakottak."
BÖLCS
LEO bizánci
császár (866-911):
"A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget,
minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők."
LOTHARINGIAI
REGINO apát
Világkrónikájában (908) írta a magyarokról:
"A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen...
karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg
nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki
szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni...
Természetük dölyfös, lázadozó...
természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a
cselekvésre, mint a beszédre."
MIHÁLY SZÍRIAI
PÁTRIÁRKA
(1196):
"A magyarok "becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak...
nem szeretik a sok beszédet."
THEOPHYLACTUS
SIMOCATTA (Histor.
L. VII. C.8.):
"A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt
tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek,
aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő). Neki lovat, ökröket és
juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük
a jövendőmondás képessége".
LUITBRANDT
cremonai püspök 910-ben írja, miután a
magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben
volt:
"gens hungarorum
videlicet christiana..."
azaz "a Magyar Nemzet nyilvánvalóan keresztény".
Sankt Gallen-i
Évkönyvekben (895-1060)
EKKEHARD
írja:
"Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi
kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb
bőséggel adtak..."
Régi bajor krónikából, a Lech-parti verség után (955) az
ebersburgi erősségbe hurcolt ékességeiktől
megfosztott foglyoktól elvett dolgokról (Szalay László- Mg. Tört.):
"Eberhard gróf kiválogatván magának illetőségét,
az arany nyakláncokból, melyekkel nyakukat ékesítik s az arany
csengettyűkből, melyek ruházatjuk alját
beszegzik, három font aranyat templomi ékességek készítésére ajándékozott."
GARDEZI
perzsa író, 1050. körül:
"A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes
selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők."
TYRUSI VILMOS
püspök, aki feljegyezte az első kereszteshadak
átvonulását, írja krónikájában:
"A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek."
PIERE VIDAL
provencei trubadur a
XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt
hazánkról:
"Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz.
Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat
és szolgákat."
DANTE (1265-1321) az Árpád-házi királyok utáni trónöröklési harcoktól
sújtott Magyarországra küldött üzenete:
"Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!"
II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári
diadal után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében:
"Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője."
BONFINI (1425-1502):
"Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét
nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban
kerülték."
JEAN LEMAIRE DE BELGES francia író 1511-ben írja:
"Magyarország a kereszténység védőbástyája."
ROBERT JOHNSON angol 1616-ban:
"Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az
ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok
együttvéve."
MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége)
írta 1717-ben:
"A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi
szépségek Magyarországból kerültek ki".
MILTON
(1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzője:
"Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális
kapcsolat áll fenn."
MONTESQIEU
(1648-1755):
"A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi
bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van."
JULES MICHELET
(1798-1874):
"A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság
arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni,
mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már
egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E
nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség
magas erkölcs megnyilatkozása."
EDUARD SAYOUS
(1842-1898):
"A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a
szolgáltatásokat, amelyeket Magyarország tett a civilizációnak, először,
amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak, majd midőn tántoríthatatlan
bátorsággal ragaszkodott szabadságához."
G.
HERRING
angol, 1838-ban kiadott útirajzában írja:
"Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsője az alkotmányos
szabadságnak és a vallási türelemnek."
SAINT RENÉ
TAILLANDIER
(1817-1879):
"A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel
fog támadni."
R. BACKWILL
angol politikai író írja 1841-ben:
"Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami
régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája."
VICTOR HUGO
(1802-1885):
"Magyarország a hősök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a
szabadságot, Olaszország a dicsőséget
képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a
hősiesség megtestesülése."
BISMARCK német kancellár (1815-1898):
"Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik."
TH. ROOSEVELT
(1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett
látogatásakor kijelentette:
"Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért."
ELISÉE RECLUS
(1837-1916):
"Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi
egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik
legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok
sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja
játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában."
PAUL TOPINARD
antropológus, 1881-ben kiadott első antropológiai kézikönyvében írja:
"Mai napság a műveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé
tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb
termető, jól megtermett testalkatúak, szabályos
arcvonásúak, barnás vagy fehéres bőrszínűek, barna hajúak és szeműek,...
antropológiai szempontból az eddigi adatok a
finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak..."
HANS NORMAN
1883:
"Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok...
jó alkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek,
mintegy márványból faragottak... szemeik
tüzesek".
VAUTIER
francia politikus a 20. század elején írja:
"Magyarország múltja fényes, de a jövő még
dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra
érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt
annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség
után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa."
PAYOT:
"Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei
összhangzatosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész
sérelme nélkül."
D'ANNUNZIO olasz költő 1926-ban:
"Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence
kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi
megcsonkítottja Magyarország."
G.
FERRERO olasz történetíró (1871-?):
"Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok
által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem
fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat."
I. GARVIN angol publicista 1925-ben írta:
"Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek
jutott a leggonoszabb sors."
LORD SYDENHAM, az angol felsőház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja:
"A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely
most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva."
LORD ROTHERMERE
1927. június 27-én a Daily
Mailben írja:
"Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének,
és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő
háború magvait hintették el."
HANS KUITERT
holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a "De
Telegraaf"-ban:
"A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni
felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak
hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány
palesztin számára - Sharoné.
A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A
magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön.
A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató
szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy
Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország
a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének:
virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik
nobeldíjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese
- az emberiség krémje.
ISAAC ASIMOV
egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: "Az a szóbeszéd járja Amerikában,
hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." Voltak,
akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak
már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat...
Az Európai Unió előre látása tehát, úgy tűnik, messze túlszárnyalta akár az
ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az
EU ugyanis Magyarországgal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés
országocskát hívott az európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem
egyenest a földöntúliak országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény
magyarázata, mint hogy a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik
a Marsról érkeztek?
Csak így eshetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az
internetet, a computernyelvet, a modern
repülőket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat.
Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan
nacionalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet
tömegsírokhoz és az ENSZ Büntető Törvényszéke elé kerülő vádakhoz. Csak
arról szól, hogy hinnünk kell magunkban - még ha olykor azt gondolják is
rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról
jövünk."
ENRICO FERMI
olasz atomfizikus (1901-1954)
Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e
az űrlakókban, azt válaszolta:
"Már itt vannak? Magyaroknak nevezik őket!"
És végül két nagy magyar véleménye:
ZRÍNYI MIKLÓS
(1620-1664):
"Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók."
PETŐFI SÁNDOR
(1823-1849):
"Európa színpadán mi is játszottunk, s nem volt a miénk a legkisebb szerep."
Aki a szemelvényeket és idézeteket összegyűjtötte:
Kerkayné
Maczky Emese
(FENET)