A Munkás Paraszt Hatalomért !? - Szalay Róbert

 

Az úgynevezett rendszerváltás óta egyre türelmetlenebbül várja a lakósság nagy többsége, hogy az elmúlt évtizedek kommunista bűnöseit elszámoltassák és felelőségre vonják Azonban ezen a téren 22 évig nem történt semmi.

Senki nem gondolt véres bosszúhadjáratra, mint azt a kommunisták tették az 1956-os forradalom leverése után, azt azonban minden igazságszerető becsületes ember elvárta volna, hogy azok, akik évtizedekig terror alatt tartották az ország lakósságának nagy részét, maguk pedig kiemelt életszínvonalon, elrabolt Rózsadombi, Pasaréti villákban és luxuslakásokban éltek, minimál nyugdíjjal, panellakásban, esetleg társbérletben töltsék el hátralévő éveiket.

Néha történt  egy- egy javaslat az elmúlt kommunista idők ügynökeinek, kiszolgálóinak és haszonélvezőinek legalább megnevezése, azonban ezen a téren nagy a hallgatás.

 

Ha az elszámoltatás még várat is magára, legalább a neveiket ismerjük meg azoknak, akik leginkább felelősek azért, hogy országunk ott tart ma, ahol tart, a legutolsók között Európában

 

Azonban a kisebb-nagyobb ügynököknél, akiket sokszor kényszerrel, vagy  fenyegetéssel vettek rá valamilyen papír aláírására, sokkal kártékonyabb alakjai történelmünknek azok a pufajkások, akik a forradalom vérbetiprása után megkapták a Munkás Paraszt Hatalomért kitüntetést.

 

Az 1956-os forradalom Szovjetek által történt vérbefojtása után előbújtak rejtekhelyeikről azok az ÁVH - s  tisztek és főtisztek, vezető állami és pártfunkcionáriusok,  aki a népharagtól való félelmükben, a forradalom második szakaszában  „felszívódtak.” 

Voltak, akik a szovjet csapatok védőszárnyai alá, szovjet laktanyákba menekültek. Legtöbben, elsősorban a volt vezető állami és pártemberek, a magas  rangú ÁVH-s tisztek Tökölre, a szovjet csapatok főhadiszállására. Ezeket a szovjetek november 4.-én felfegyverezték, pufajkába öltöztették. Ezek lettek a Budapestre benyomuló szovjet egységek „idegenvezetői” hogy el ne tévedjenek a nagy városban. Ezek lettek az igazi „pufajkások”

Voltak olyanok, akik a forradalom napjaiban önként jelentkeztek a Budapesti Rendőr Főkapitányságon a Deák – téren „őrizetbe vételre” /?/ ami azt jelentette, hogy Kopácsi Sándor rendőr ezredes vigyázott rájuk, nehogy bántódásuk essék, akinek a felesége szintén ÁVH – s főhadnagy volt. Kopácsi ezeket november 4. –én felfegyverezte, hogy „ megvédhessék magukat.„  Ezekből is önérzetükben sértett, bosszúállók lettek, akik csatlakoztak pufajkás társaikhoz.

Rövidesen előbújtak  és csatlakoztak, a barátoknál meghúzódó, vidéki rokonok borospincéiben bujdosó, vagy ijedtükben Szlovákiába menekült és onnan visszatérő elvtársak.

Ezek lettek a legvéresebb kezű pufajkások!  Ezekhez zárkóztak fel rövidesen  azok a kisebb-nagyobb állami tisztviselők, / legtöbben párttagok / és vezető pártemberek, akiket a forradalom napjaiban elmozdítottak beosztásukból.

 

Ezek az emberek kezdték meg az „ellenforradalmárok „ begyűjtését, üldözését, A Kádári Bábkormány szerveinek kiépítését.

 

Mivel a forradalom leverése után a Rendőrség és a Honvédség szervezetszerűen nem működött , a közbiztonság meglazult, a  pufajkások az „ ellenforradalmárok” üldözésével, a bosszúállással  voltak elfoglalva, a közbiztonsággal senki nem törődött. Ezért a Honvédséget kívánták a közbiztonság fenntartására, karhatalmi feladatokra  felhasználni.

A katonatiszteket a „Tiszti Nyilatkozat „ aláírására  kényszerítették, mert aki nem írta alá, azt azonnal leszerelték. E tisztek közül is sokan magukévá tették az „ ellenforradalom” elleni küzdelmet és kiérdemelték a Kádár Kormány bizalmát.

 

Ugyanis az történt, hogy miután a kommunisták megszilárdították hatalmukat. 1957 májusában megalapították a Munkás-Paraszt Hatalomért  Érdemrendet, amit azok az elvtársak kaptak meg, akik legtöbbet tettek az „ ellenforradalmárok” elleni küzdelemben és fegyveresen álltak ki a Kádár-kormány megszilárdításáért.

Ezt a kitüntetést  hozzávetőleg 21.000 ember kapta meg!

 

A Munkás-Paraszt hatalomért érdemérem, A Köztársasági érdemrend után a legmagasabb kitüntetés volt, melynek tulajdonosai hihetetlen kedvezményekben részesültek.

Szinte kivétel nélkül, magas beosztásokba kerültek  Belőlük lettek a minisztériumok főbb beosztottjai. A nagykövetek, a követségek beosztottjai, konzulok. A Megyei.  Járási,  Városi

Tanácselnökök, Pártbizottsági Elnökök, Rendőrkapitányok, gyárak, üzemek, bányák, állami gazdaságok és termelőszövetkezeteknek a vezetői, a Honvédség főbb parancsnokai.

 

A magas beosztások mellé kiemelt érdemrendi pótlék,  „disszidenstől „ elkobzott lakás, soron kívül kiutalt gépkocsi,  /A földi halandónak a befizetés után évekig kellett rá várni /

Gyermekét akár milyen tehetségtelen volt, felvételi vizsga nélkül kellett felvenni bármelyik egyetemre, stb.  és, ha korkedvezménnyel nyugdíjba vonult, az irreálisan magas kiemelt nyugdíj mellett, reprezentatív színvonalú  nyugdíjas otthonok várták az elvtársakat.

 

1990- ben  A remélt rendszerváltás hónapjaiban minden becsületes ember azt várta, hogy az előző kommunista rendszer bűnöseit, képviselőit és haszonélvezőit felelőségre vonják, leváltják vagy legalább megnevezik. Nem ez történt!  A színre lépő un. Reform kommunisták mentőkötelet dobtak az elvtársaknak! Fennhangon hirdették, hogy a „képzett szakembereket” nem lehet leváltani, mert az anarchiához vezetne. Így legtöbb elvtárs a helyén maradt, esetleg nyugdíjba vonult, akár  40 évesen is.

 

Amikor a „ Forradalom Igaz Története” c. könyvemhez gyűjtöttem az anyagot,  /1996-97-ben/

A Széchenyi könyvtárban kikértem azok névsorát, akik megkapták a  Munkás Paraszt Hatalomért  kitüntetést, mert véleményem szerint könyvem,  „ A forradalom leverése és a megtorlás” c. fejezetekhez feltétlenül szükségesnek tartottam volna azoknak, vagy azok közül egyeseknek a megnevezését, akik legfőbb letéteményesei voltak a bosszúállásnak, a megtorlásnak, a kommunizmus visszatérésének.

Mivel ezek nevei nem voltak titkosak, hiszen a Hivatalos Közlöny annak idején közölte e „hősök” kitüntetését, úgy gondoltam, e neveket minden további nélkül megkaphatom. Csalódtam! Közölték, hogy e nevek kiadása „Nem publikus”

Gondoltam, ha a Széchenyi Könyvtár nem adja ki a Parlamenti Könyvtár biztosan kiadja.

Itt is csalódnom kellett. Itt is közölték, hogy  „ bár nem titkos az anyag mégsem adható ki.”

 

Ezt követően éveken át próbálkoztam különböző fórumokon hozzájutni az anyaghoz, számtalan levelet, kérelmet, újságcikket írtam, minden hiába!  E nevekhez a mai napig nem sikerült hozzájutnom.

Abban reménykedtem, hogy a „választófülkék forradalma” után A FIDESz vezette Nemzeti Kormány /?/ megkezdi a több évtizedes történelemhamisítás kijavítását, különösen 1956 vonatkozásában. Ennek első és elengedhetetlen lépése kell, hogy legyen a forradalom legelszántabb ellenségeinek, a Kádár rendszer  legfőbb haszonélvezőinek,  legalább a megnevezése, - ha a felelőségre vonás egyelőre nincs is napirenden. - Ezt pedig semmi nem reprezentálná jobban, mint a Munkás- Paraszt Hatalomért  kitüntetettek megnevezése!

Ugyanis ezek az adatok, semmiféle állami és magántitkot nem sértenek, mert mint fentebb is említettem, a hivatalos közlönyben lettek nyilvánosságra hozva.

Nem kellene más, csak egy nemzeti érzésű képviselő, minimális akarat és némi időráfordítás, hogy a Parlamanti Könyvtárból kikérje a hivatalos közlönyöket, - amit egy egyszerű történelemtanárnak nem adnak ki, - de egy Országgyűlési Képviselőtől nem tagadhatnak meg!

Ezekből a közlönyökből kiírni a pufajkások neveit és nyilvánosságra hozni.

Érdeklődéssel várom, hogy van-e egy ilyen képviselő?

 

                                                                             Szalay Róbert történelemtanár