Lélekemelő visszaemlékezés - Bűn és Bűnhődés

 

Mindenekelőtt elnézést kérek a tisztelt olvasótól, hogy kölcsönvettem Dosztojevszkij világhírű regényének címét, de mostani mondanivalómhoz, az emberi igazságérzet kifejezéséhez, ennél a klasszikussá vált címtől jobbat nem találtam.

Ugyanis szervezetünk legutóbbi elnökségi ülésén,  elnökünk Végh Attila bejelentette, hogy az antibolsevistáknak feltétlenül reagálniuk kell arra az aljas és érthetetlen bírói ítéletre, amelyik kimondta, hogy a 18 éves korában kivégzett Mansfeld Péterre halált kérő gyilkos ügyész ártatlan, mert az akkori törvényeknek megfelelően ítélkezett.

 

Úgy gondolom az 56 utáni megtorlásnak, talán ez volt a legaljasabb bűne, ami kiemelkedik a megtorlás 400 kivégzettje, 22.000 bebörtönzöttje közül, nem beszélve a 16.000 internáltról, a 200.000 elmenekültről és a megszámlálhatatlan egzisztenciális üldözésről.

 

Először aláírásgyűjtő akcióra gondoltunk és terveztük a lebonyolítás módját, hiszen úgy éreztük, hogy  Szövetségünk a legérintettebb ebben a kérdésben és kötelességünk, hogy elégedetlenségünket  és tiltakozásunkat kifejezzük.

Azonban a Jobbik megelőzött minket és 28.-ra tiltakozó felvonulást hirdetett a gyilkos Máltsik és a nem kevésbé bűnös, sőt bűnösebb  Biszku háza elé. Az elnökségünk négy tagja másnap ismét összeült és úgy döntöttünk, hogy aláírásgyűjtés helyett, inkább csatlakozunk a Jobbik által szervezett  tiltakozó felvonuláshoz.

 

Három nap múlva tartottuk meg szeptemberi taggyűlésünket, ahol a legfontosabb napirendi pont a tiltakozó gyűlésen való részvétel volt.

Gáspár Gábor és Dániel Attila felajánlotta, hogy szövetségünk nagy, négy méteres transzparensét „Konzervatív 56-os Antibolsevista Szövetség” feliratot a felvonulás egész,

5-6 km-es vonulásán végigviszik, hogy szövetségünk tagjai és a velünk szimpatizálók is fölsorakozhassanak mögötte.

Szövetségünk idősebb tagjai, aki nem mertek a hosszú menetre vállalkozni, köztük én is, úgy döntöttünk, hogy a rendezők által megjelölt félúton, a Török utcánál csatlakozunk a menethez.

 

Felemelő érzés volt látni, amikor a rendőrség által lezárt Margit körúton feltűnt a több ezer, zászlókkal és feliratos táblákkal felvonuló tiltakozó menet. Kimondhatatlan öröm volt látnom, hogy a menetet, Szervezetünk Etikai Bizottságának Elnöke Gyergyó István vezette. Úgy gondolom, ez lovagias gesztus volt a Jobbik részéről, mert valóban a legtöbbet szenvedett antibolsevisták a leghivatottabbak a bolsevista maradványok elleni harcra. Igaz öregek vagyunk és kevesen vagyunk, de erkölcsi erőnk és elszántságunk ezt megsokszorozza.

 

A mellettem gyülekező tagok között ott volt Dr. Mónus Béláné is, aki idős kora ellenére nem csak a felvonulásra vállalkozott, hanem táskájából előkerült egy nagy árpádsávos zászló is, és azt kifeszítve tartotta, amit a felvonulók lelkesen megtapsoltak mindaddig,  amíg fel nem tűnt

Szervezetünk transzparense és a mögötte felvonulók. Ekkor mi is beálltunk a felvonulók közé.

 

A menet közepén haladt a nagy hangszórós kocsi, amiről Z. Kárpát Dániel Országgyűlési Képviselő irányította a menet jelszavait, melyek közül egy ragadott meg legjobban, amelyik 1956-ra emlékeztetett. „Aki magyar velünk tart!„  Igaz, többen is lehettünk volna, de akik ott voltunk, tudtuk, hogy igaz magyarok között vagyunk és, ha ennyien vagyunk el kell hogy jöjjön az igazság pillanata, a bűnösöknek pedig bűnhődniük kell az 1956 után elkövetett bűnökért.

 

Nem tudom Biszku  Béla otthon volt-e, de ha igen, akkor a zárt ablakok mögött és rendőrsorfal védelmében, 1956 óta talán először gondolt arra, hogy a kommunisták uralma végleg leáldozóban van. Különösen Murányi Levente felszólalása volt az, ami a felvonuló tömegben spontán indulatokat ébresztett, mert nem hagyott kétséget a felől, hogy mi lenne a sorsa az országot tönkretevő kommunista gyilkosoknak a jobboldal győzelme esetén, mert az un. rendszerváltás óta jóformán semmi nem történt a bűnösök felelősségre vonása és elszámoltatása terén.

Még a választófülkék forradalma sem hozott ezen a téren semmiféle változást. Példa volt erre Málcsik ártatlanságának kimondása, de egy eszement bíró egy tárgyaláson azt is helyeselte, hogy egy cionista vörös festékkel leöntötte Horthy Miklós szobrát.

Tehát van még tennivaló!

 

Ez a felvonulás megmutatta a nemzeti erők egységét, mert a Jobbik mellett több kisebb-nagyobb nemzeti elkötelezettségű szervezet is képviselte magát és büszke vagyok, hogy ezek között példamutatóan elől járt az 56-os Antibolsevista szövetség.

 

                                                                                             Szalay Róbert történelemtanár

                                                                                                  KABSZ elnökségi tag.