Sz. István Magyarország elsô Királya Dekrétumainak elsô könyve Sz. Imre herceghez. (2.)
A MAGYAR SZENT KORONA TÖRTÉNETE (1)   - Gróf Ambrózy Gyula koronaőr
AZ AKARAT SZABADSÁGA - Tudós-Takács János
ISTEN HATODIK ÉS KILENCEDIK PARANCSA  Katolikus katekizmus
MINDEN JÓL LESZ   Szabó Dezső Csodálatos élet c. regényéből
ANTISZEMITA- KÁTÉ (3)  Szerkesztette: Ráth Ferenc és Zimándy Ignác - 1884
A magyarság multja, jelene és jövője (2) - Dr. Méhely Lajos
Igazságtételt Bárdossy Lászlónak, a nemzet igaz hősének ! - Bellák Frigyess

Sz. István Magyarország elsô Királya Dekrétumainak elsô könyve Sz. Imre herceghez. (2.)
VIII. Fejezet. Az ôsöket követni kell és a fiak kötelesek engedelmeskedni szülôiknek.
Az ôsök kövelése a királyi méltóságban a nyolcadik helyet foglalja el.
1.§. Tudd meg, a legnagyobb királyi ékesség az elôzô királyok követése és a tisztességes szülôk követése. Aki u. i. ôsei rendeletét megveti; az isteni törvényekre sem gondol; elpusztul. Az atyák u. i. annálfogva atyák, hogy táplálják a fiákat és an-nálfogva vannak a fiúk, hogy engedel-meskedjenek a szülôknek.
2.§. Aki az ô atyjának ellenáll, Istennek ellensége. Minden engedetlenkedô u. i. az Istennek áll ellen. Az engedetlenség szelleme pedig szétszórja a korona virágait.
Mert az engedetlenség az egész ország betegsége.
3.§. Azért legkedvesebb fiam, a te atyád rendeletei neked mindig szemelôtt levôk legyenek, hogy a te boldogságodat mindenütt királyi gyeplôk igazgassák. Erköl-cseimet pedig, melyek királyi méltóságodhoz, látod, megfelelôek, minden kételkedés hátránya nélkül kövesd. Nehéz u. i. neked ezen égalj országát megtartanod, ha az elôbb uralkodó királyok szokásainak köve-tôje nem leszel.
4.§. Melyik görög kormányozná a latinokat görög módon?
Vagy melyik latin kormányozná a görögöket latin módon ?
Egyik sem. Ennélfogva kövesd szokásaimat, hogy a tieid között jeles és az idegenek között dicséretes légy.
IX. Fejezet. Imádkozni kell és miként?
Az imádkozás megtartása a királyi üdvösség legnagyobb szerzeménye; és ezért kilencedik szabálya a királyi méltóságnak.
1.§. A folytonos imádkozás a b_nöknek a lemosása és megbocsátása. Te pedig, fiam! Valahányszor az Isten templomába mégy, hogy Istent imádjad; Salamonnal, a király fiával, S is király, mindig mondjad: Küldj, Uram bölcseséget a te felségednek a székebôl, hogy velem legyen és velem dolgozzék, hogy tudjam, mi legyen teelôtted tetszô minden idôben. És ujolag: Uram, Atyám és életemnek Istene, ne hagyj el engem gonosz gondolatban. Szemeim nagyralátását ne add nekem és a gonosz kívánságot fordítsd el tôlem, Uram! Vedd el az össztönösséget és a tiszteletlen és esztelen léleknek ne adj át engem. Uram!
2.§. Így imádkoztak tehát a régi királyok. Te is így imádkozzál, hogy Isten minden b_neid eltörlésére méltónak tartson, hogy mindenki legyôzhetetlen királynak nevezzen.
3.§. Imádkozzál, hogy a henyeséget és a bágyadtságot tôled el_zze s hogy minden erények kiegészítését neked megadja, melyekkel látható és láthatatlan ellenségeket legyôzöl, hogy nyugodtan és az ellenség minden támadásától menten minden alattvalóddal együtt az életed idejének a futását békétben fejezhesd be.
X. Fejezet. A kegyességrôl és irgalmasságról s egyéb erényekrôl.
Az erények szabálya ékesíti a királyok koronáját és a parancsokban tizedik helyen van.
1.§. Mert az erények Ura maga a királyok királya. Amint tehát az ô égi seregének a teljessége tíz karból áll, úgy a te életednek, a folyása is tíz parancs mellett maradjon meg.
2.§. Szükséges, hogy a király kegyes, könyörületes és a többi erényekkel élô és ékes legyen. U. i. a kegyetlenséggel és gonoszsággal bemocskolt király hasztala-nul magának követeli a király nevet, mert zsarnoknak kell ôt nevezni.
3.§. Ezért tehát, szeretetre legméltóbb fiam! szívemnek édessége! jövendô mag-zatom reménye! Kérem és parancsolom, hogy mindenek által és mindenekben kegyességgel tégy, nemcsak atyafiak és rokonok vagy hercegek, vezérek, vagy gazdagok, vagy szomszédok és lakosok iránt légy kegyes, ha nem az idegenek és minden hozzád jövök iránt is. Mert a kegyesség gyakorlása téged a legnagyobb boldogsághoz vezet.
4.§. Légy könyörületes minden erôszakot szenvedô iránt, mindig szivedben hordozván az Urnak azt a mondását: Irgalmat akarok és nem áldozatot.
5.§. Türelmes légy mindenki iránt; nemcsak a hatalmasok, de a hatalomban sz_-kölködôk iránt is.
6.§. Azután légy erôs, nehogy a szeren-cse téged nagyon megzavarjon vagy a sze-rencsétlenség letaszítson.
7.§. Légy alázatos is, hogy Isten téged felmagasztaljon, itt és a jövôben.
8. §. Légy igazán mértékletes és mér-téken túl senkit sebüntess vagy kárhoztass.
9.§. Légy szelíd, hogy sose állj ellen az igazságnak.
10.§. Légy tisztességes, hogy soha valakit szándékosan gyalázattal ne támadj.
11.§. Légy szemérmes, hogy a kéj minden mocskát, mint a halál ösztönét, elkerüld.
12.§. Mindezekbôl a fentebb elôadottakból van összeállítva a királyi korona, melyek nélkül senki nem képes sem itt uralkodni, sem az örök élethez eljutni.
vége
Forrás: A Sz Korona Tana Sz. Istvánnak Sz. Imréhez szóló Intelmeiben. Írta: Gerôcz Kálmán. Sátoraljaújhely, 1930.

A MAGYAR SZENT KORONA TÖRTÉNETE (1)   - Gróf Ambrózy Gyula koronaőr
 
A magyar szent korona története (1.)
Írta Ipolyi Arnold és Dr. Rátvay Géza tanulmányai nyomán
gróf ambrózy gyula koronaôr
A szent korona eredete
A magyar nemzet története, nemzeti alakulásának kezdetétôl fogva összefo-nódik a magyar szent korona történetével. A kultúrált népek sorába akkor lép, midôn a koronát megkapta. Azóta a korona története és viszontagságai oly mélyraható nyomokat hagytak a nemzet életének minden fázisá-ban, hogy a magyar nemzetet a szent ko-rona nélkül elképzelni nem is lehet.
Amikor Szent István országszervezô munkáját megkezdte és az akkori kultúrált, keresztény vallást, szokásokat az országba bevezette, II. Szilveszter pápához fordult koronáért, hogy magát megkoronáztatva a királyságot megalapítsa.
Az akkori idôben a világon két hatalom volt, a császár és a pápa, de míg a császár az általa alapított királyságokat h_béri bilin-csekbe verte, addig a pápa az általa alapított országoknak függetlenségét biztosította, ha mindjárt azokat az egyház érdekének szolgálatába vonta is. Mivel Szent István or-szágának függetlenségét és önállóságát meg kívánta tartani, nem a császártól, hanem a pápától kérte a koronát.
II. Szilveszter pápa elismerésül a ke-resztény egyháznak tett nagy szolgálataiért, az ezredik év március 27-én kelt kísérô le-velével küldötte Szent Istvánnak a magyar koronát, s ezzel mintegy érdekkörébe vonta magát az országot is, mert a kísérô levélben olyan kitételt is foglaltatott, melyet talán ô maga is, számos utóda azonban mindene-setre úgy fogott fel, mintha a magyar király csak bírlalója, letéteményese, nem pedig korlátlan tulajdonosa volna a koronának.
Ez a korona drágakövekkel kirakott és Szilveszter pápa által sajátkez_leg készített emaillal díszített, két keresztbe állított aranypántból állott. Ez a korona késôbb – 1074-ben – amidôn Gejza vezér, majdan király foglya, Niketasz görög vezér iránt tanusított lovagias magatartásáért Dukász Mihály görög császártól abroncsszer_ koronát kapott, azzal egybeforrasztatott, s így azóta Szent István koronájának ezen két koronából egyesített korona tekintetik.
A koronázás közjogi jelentôsége
Szen István mindazon jogokkal, melyek a királyt megilletik, a szent koronával való megkoronáztatás által ruháztatott fel a nemzet akaratából.
A szent koronához f_zôdô tannak ez a legsarkalatosabb tétele, ezen nyugszik al-kotmányunk, s értelme az, hogy a királynak nincs több hatalma és nincs több joga, mint amennyivel a nemzet ôt felruházza.
Szent István ezen elméletének alapja az Árpádkori vérszerzôdés volt, amely megállapítja a nemzet és a vezér közti viszonyt oly értelemben, hogy a vezér és fôbb emberek együttes elhatározása a törvény-alkotás alapja. A kor fejlôdésének folyo-mányaként Szent István a vérszerzôdés fôemberei helyébe a nemeseket helyezte, ezzel már kibôvítve a nemzet törvényhozási jogát. A nemeseknek a korona jogán ad bírtokot, teljesen független és önálló jogkörrel, azonban azon megszorítással, hogy h_tlenség vagy magvaszakadás esetében a birtok ismét a koronára száll vissza. – A kor még további fejlôdése a nemesek jogait késôbb kiterjesztette az ország többi lakóira is és így mai alkotmányunk az idô és kor hala-dásával bôvülô Árpádházi vérszerzôdésen alapszik.
Már a Szent István-kori felfogás az, hogy a megkoronáztatás alkalmával a szent korona által a két hatalmi tényezô, a király és a nemzet, egy felbonthatatlan egyesüléssé, egy összeforrt eszményi testté válik, melynek a feje a király, a törzse a nemesek, majdan a nemzet. A korona tehát minden közjogi viszony kezdete és záróköve.
A királyi hatalommal való felruházás külsô kifejezôje Szent Istvántól kezdve a szent koronával való megkoronázás volt. A korona kölcsönözte a tekintélyt, a hatalom törvényességét, mely nélkül a hatalom támaszkodhatott ugyan nyers szuronyerôre, de jogtalanul, mert minden jog csak a koronától származhatott, az pedig csak a nemzet akaratából történô megkoronázás által juthatott kifejezésre, vagyis a királyok a felségjogok teljes birtokába csak a ko-ronázás tényével juthattak.
A magyar és más nemzeteknél történt koronázások felfogásában éppen az képezi a különbséget, hogy míg más nemzeteknél a koronázás csak idôk folyamán nyert politikai jelentôséget, addig nálunk politikai tényezô volt már Szent István megkoro-názásától kezdve.
Hogy Szent István mily jelentôséget tulajdonított a koronának, azt abból az intelmébôl is láthatjuk, melyet fiához, Imréhez mintegy politikai végrendelet gyanánt intézett. Eszerint ô az apostoli koronában látja a királyi hatalom és tekin-tély forrását, címét, teljét. ,,Növelje az egyházat, hogy a koronája dicsôségesebb legyen. Oltalmazza az egyházi rendet, mert ezáltal a dicsôséges koronát felmagasztalja, türelem, kegyelem és irgalommal ítéljen, hogy koronája dicsô és ékes legyen, kövesse ôseit és engedelmeskedjék ôsei rendele-teinek, mert az engedetlenség a korona virágait elhervasztja, az engedetlenség az egész ország dögvésze.”
Hogy a koronának és a koronázás tényének már az Árpádházi királyok alatt is mily nagy fontosságot tulajdonítottak, mu-tatja az, hogy pl. Endre király még életében megkoronáztatja fiát, Salamont, hogy a trónt ezzel neki biztosítsa.
Imre 1196-ban fegyver nélkül megy át az ellene fellázadt öccse táborába, akit kizárólag a koronázás erkölcsi joga alapján kényszerít a visszalépésre. De a késôbbi idôkben is vannak erre példák. Bocskay 1605-ben a török szultántól kapott koronát elfogadja ugyan a barátság jeléül, de nem koronáztatja meg magát vele, mert úgymond: ,,A magyar alkotmány nem enged más koronázást, amíg a koronázott király él”. Bethlen Gábor 1619-ben birtokában van Szent István koronájának, barátai és párthívei sürgetésére ennek dacára sem koronáztatja meg magát.
Az a sok bolyongás és vándorlás is, aminek a szent korona az idôk folyamán részese volt, bizonyítéka a szent koronával való megkoronáztatás fontosságának, va-gyis annak, hogy a királyi jogok egyetlen forrása a szent korona.
A szent korona bolyongásai
A korona Székesfehérvárott, Prágában
é s Erdélyben
Az Árpádházi királyok idejében a szent korona minden valószín_ség szerint a székesfehérvári egyházban ôriztetett. Az ôrzés tisztjét a székesfejérvári prépost és az ôrkanonok látták el. Ezt bizonyítja a szé-kesfejérvári prépost 1198-ban III. Ince pápához intézett levele, amelyben enge-délyt kér arra, hogy ne csak egyházi, de világi férfiakkal is ôriztesse a koronát. Ez a levél bizonyítéka annak is, hogy a prépost, tehát a korona akkori ôre abban a felfogásban volt, hogy a magyar szent koronára a pápa ingerentiával bír.
IV. Bélának a székesfejérvári egyház ôsi jogait megerôsítô 1254-ben kelt okmánya is tanúsítja, hogy a magyar szent koronát még ez idôben is a székesfejérvári egyház ôrizte, mert azt mondja: ,,Minden egyház jogait s szabadságait fenntartani királyi tisztjének tartja, mégis azokat, melyek elôjogaik, szabadságaik és címök által más egyházak fölött tündökölnek, több biztosítékkal kell körülsáncolni, ilyen a székesfejérvári, ahol az ország trónja és koronája ôriztetik stb.”
– folytatjuk –

AZ AKARAT SZABADSÁGA - Tudós-Takács János
 
Tudatunk mindennapos tanúsága szerint számos esetben szabad elhatározással döntünk arról, hogy cselekedjünk vagy ne cselekedjünk, illetve, hogy ezt vagy azt tegyük. Ennek, ellenére a determinizmus különbözô fajtái tagadják az akarat szabadságát.
l. A fizikai determinizmus szerint az energiamegmaradás elvébôl az következik, hogy belsô, szabad döntés esetén a világ összenergiájának mennyisége növekedne, tehát ilyen döntés lehetetlen.
2. A biológiai determinizmus szerint a libidó determinálja a cselekvést, illetve annak irányát. Ezt képviseli S. Freud és iskolája.
3. A pszichológiai determinizmus szerint az ember mindig az erôsebb motívum irányában dönt, tehát az akarat nem szabad.
4. A gazdasági determinizmus szerint a gazdasági érdek meghatározza az ember minden tettét. Ezt az álláspontot képviseli a marxizmus.
A determinizmus különbözô fajtáival szemben teljes bizonyossággal igazolható, hogy vannak szabad akaratból folyó cselekedeteink. (Bizonyításunk során nem hivat-kozunk öntudatunk tanúságára.)
Miként értelmünk az alapelveket szükségszer_en fogadja el, ugyanúgy akaratunk szükségszer_en akarja végsô célját, a boldogságot: nem tudunk nem akarni boldogok lenni. De mivel minden létezô bizonyos szempontból jó, és csak minden jó együttes birtoklása tesz maradéktalanul boldoggá, az egyes konkrét javak nem tudnak determináló hatást gyakorolni akaratunkra, nem tudják kényszeríteni akaratunkat arra, hogy irányukba m_ködésbe lépjen, és arra sem, hogy közülük ezt vagy azt válassza. Ugyanakkor értelmünk minden részleges jóban fel tud fedezni valami jót és így azt választani képes. – S mivel jelen állapotunkban a teljes jót, Istent nem látjuk színrôl színre, ezért itt a földön Isten ellen is képesek vagyunk dönteni. Isten színrôl színre látása viszont kizárja az ilyen döntés lehetôségét.
Akaratunk szabadsága nem jelent korlátlan szabadságot. A test-lélek közötti szubsztanciális létegység miatt testi m_ködéseink zavara lelki m_ködéseinket befolyásolhatja , agyi zavarok az emberi szabadságot konkrét esetben korlátozhatják. Ezért álláspontunk mérsékelt indeterminizmus.
A mondottak fényében a determinizmus különbözô fajtáit megcáfolhatjuk.
A fizikai determinizmus nem veszi figyelembe, hogy az energia megmaradásának elve csak zárt fizikai rendszer esetén mondja ki az összenergia mennyiségének változatlanságát, de nem igazolja, hogy világunk a szellemi valóságok felé is zárt rendszer lenne. Másrészt a szabad akarati cselekvés nem jelenti feltétlenül az energia növekedését, hiszen az ilyen cselekvés az energiák átcsoportosításával is létrejöhet. – Freud és követôi bizonyítás nélkül állítják, hogy minden tettünk motívuma a libidó. A libidó – rész-leges jó lévén – nem jelenthet szükségszer_ késztetést az agyilag normális személy számára, ezért leküzdhetô, illetve irányítható. – A pszichológiai determinizmus azért téves, mert az emberi értelem a részleges, konkrét javak bármelyikét láthatja adott esetben ,,nagyobb jónak”: azt, hogy melyik a nagyobb jó a számunkra, szubjektíve a szabad értelmi mérlegelés dönti el. – Minthogy az anyagi érdek is véges, részleges jó, ez sem lehet determináló tényezôje az akaratnak.
A determinizmus állításával szemben tehát nyilvánvaló, hogy vannak valódi szabad akaratból folyó tetteink, és ezért b_neink is valódi b_nök. Az igazságszolgáltatás tehát nemcsak megfélemlítô, hanem erkölcsileg nevelô funkciót is képes betölteni.
A mondottak alapján a nevelésben elsôsorban mi nem szoktatást látunk, hanem az erkölcsileg kívánatos cselekvések értelmi motívumainak tudatosítását, annak felismertetését, hogy végsô soron csak az erkölcsi jó követése tehet maradéktalanul boldoggá bennünket (persze az erkölcsi készségek, vagyis erények ismételt cselekvések által történô kialakításának szükségességét nem tagadjuk).
Szabad akaratunk és értelmünk révén Isten képmásai vagyunk: nem vagyunk ugyan mindenhatóak, mint Isten, de filozófiallag is igazolhatóan nekünk is van értelmünk és szabad akaratunk (korlátozott mértékben), mint ahogy van értelme és szabad akarata az ezeket korlátozás nélkül birtokló Istennek. Ez az ember hatalmas metafizikai méltósága, és a szabad akarat megfelelô használata erkölcsileg megvalósítandó feladata.

ISTEN HATODIK ÉS KILENCEDIK PARANCSA  Katolikus katekizmus
KATOLIKUS KATEKIZMUS (1.)

Isten hatodik és kilencedik parancsa
Isten a házasság és tisztaság magas javait a hatodik és kilencedik paranccsal védi: ,,Ne paráználkodjál” – ,,Felebarátod feleségét meg ne kívánjad”. A férfi és a nô helyes viszonylata
Amikor Isten Ádámot megteremtette, ezt mondotta: ,,Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzáillô segítôt is”. Isten, mély álmoz bocsájtott Ádámra, kivette egyik bordáját, egy asszonyt formált abból és Ádámhoz vezette. Isten megáldotta az elsô embereket és azt mondotta nekik: ,,Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet.” (Lásd: Móz. 2, 18-24; 1, 28)
Isten a férfit és a nôt a maga képe-mására teremtette és mind a kettejüknek sajátos természetet és feladatot adott. Ezért szükséges, hogy a férfi és a nô egymást kölcsönösen tisztelje és segítse. Az emberek legnagyobb részét Isten a házasságra rendelte. A házasságban a férfinak és a nônek szeretetben és h_ségben kell egymással élniük és gyermekeknek életet adniuk. Gyermekeiket és magukat a szeretet által boldoggá kell tenniök és együtt kell haladniok az üdvösségbe vezetô úton.
Krisztus mondja: ,,Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza” (Mt. 19. 6). Súlyos b_n és nagy szeren-csétlenség, ha a házastársak az egymás iránti h_ségüket megszegik. Ezt a b_nt házasságtörésnek nevezzük. Isten a hatodik parancsban megparancsolta: ,,Ne paráználkodjál” (2 Móz. 20, 14) A házasságtörés rossz gondolatokkal és kívánságokkal kezdôdik. Isten ezért parancsolta a kilencedik parancsban: ,,Felbarátod feleségét ne kívánjad” (2 Móz. 20. 17). Krisztus mondja: ,,Aki egy asszonyra néz, hogy ôt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében” (Mt. 5, 28).
A fiúknak és lányoknak azon kell lenniök, hogy igazi férfiakká és nôkké váljanak. Viselkedésük egymás között legyen egyszer_ és természetes, de udvariasan tartózkodó. A szerelmeskedések gyakran tönkreteszik a képességet egy jövendô nagy szerelemre. A szerelem nem játék. Egy köny-nyelm_ ismeretség az egész életet elronthatja. Aki boldog akar lenni, tudnia kell várni, amíg megérik a házasságra.
Vannak akik életkörülményeik miatt nem házasodnak meg, például betegségük, foglalkozásuk vagy családjuk miatt. Isten rájuk is bíz egy feladatot, amely életüknek értelmet és tartalmat ad. E feladatban házasság nélkül is boldogságot találnak.
Mások azért mondanak le a házasságról, mert egészen Krisztusnak, a mennyei Jegyesnek szentelik magukat és Isten országában valamilyen különleges szolgálatot vállalnak. Ezért Istentôl megszentelt szüzességben élnek. Isten nagyon szereti a sz_z embereket. Vedd fontolóra: 1. A férfinak és a nônek hogyan kell egymás iránt viselkednie? 2. Mi a férfi és a nô feladata a házasságban? 3. Hogyan szól a hatodik parancsolat? 4. Hogyan szól a kilencedik parancsolat? 5. Hogyan viselkedjenek a fiúk és a lányok egymás között? 6. Sokan mi okból nem házasodnak?
Mely szavakkal parancsolja Jézus a házassági h_séget?
Jézus mondja: ,,Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza. Aki egy asszonyra néz, hogy ôt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében”.
Útravaló: Jóra való ifjú – tiszta lány akarok lenni.
Feladat: 1. Milyen sajátos javakkal tüntette ki Isten a férfit – milyenekkel a nôt? 2. Nevezz meg hivatásokat, amelyeket többnyire férfiak látnak el. 3. Nevezz meg nôi hivatásokat.
A szemérmesség és tisztaság
Szent Perpétuát keresztény hite miatt halálra ítélték és a cirkuszban a tömeg szemeláttára vadállatok elé vetették. Amikor az arénába lépett, nekirohant egy vadállat és szarvával felöklelte. Miközben földre zuhant, ruhája elszakadt. Perpétua ekkor azonnal ruháját hozta rendbe, hogy meztelenségét befödje; többet törôdött szemérmével, mint fájdalmával.
+
Az ember teste minden tagjával és képességével együtt Isten m_ve és jó. A nemi szerveket is Isten teremtette és jók. A szeméremérzet késztet minket arra, hogy ezeket a testrészeket elfedjük.
Isten azt akarja, hogy mások elôtt szükségtelenül ne vetkôzzünk le és a nemi szerveket könnyelm_en ne nézzük vagy érintsük. Aki Istennek ezt az akaratát tiszteletben tartja, annak cselekedete szemérmes, aki pedig nem tartja meg, annak cselekedete szemérmetlen. – Mindaz, amit testünk tisztántartása és egészségünk ápolására szükséges, Istentôl való és jó.
A szemérmesség az ember születésének és növe-kedésének erôit védi. Isten azt akarja, hogy ezeket az erôket tiszteljük és óvjuk minden visszaéléstôl. Aki nem él vissza ezekkel az erôkkel, annak cselekedete tiszta, aki pedig visszaél velük, annak cselekedete tisztátlan.
A tisztaság ellen mindenekelôtt az vétkezik, aki szemérmetlen dolgokat cselekszik magával vagy másokkal, vagy aki önszántából átengedi magát mások szemérmetlen cselekedeteinek; ugyancsak vétkezik, aki szemérmetlen gondolatokkal foglalkozik, szemérmetlen dolgot kíván, vagy magát szükség nélkül annak a veszélynek teszi ki, hogy a szemérmetlenség b_nébe esik. – Amíg valaki azon van, hogy visszautasítsa a szemérmetlen gondolatokat és kívánságokat, addig nem vétkezik, sôt cselekedete tiszta.
A tisztaság nagy jó. Sajátos méltóságot és szépséget ad az embernek. A tiszta emberek Isten kedveltjei. Fôként rájuk illik a szó: ,,Boldogok a tisztaszív_ek, mert ôk meglátják az Istent” (Mt. 5, 8). Szent Pál mondja: ,,Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit az Istentôl vettetek és hogy nem vagytok a magatokéi?” (1 Kor. 6, 19)
A tisztátalanság nagy szerencsétlenség az emberre. Megszentségteleníti a Szentlélek templomát és sok más b_nre is vezet. Gyakran betegségbe, nyomorba és gyalázatba taszít és nem ritkán b_nbánat nélküli halál a vége.
Hogy tiszták maradjunk, mindenekelôtt szemér-mesnek kell lennünk; a szemérmesség a tisztaság pajzsa. Ügyelnünk kell szemünkre, fülünkre, gondolatainkra és fegyelmeznünk kell ösztöneinket. A rendszeres munka, a természetes és egészséges élet és a der_s szív sok veszélytôl megóv minket. Legnagyobb segítségünk a buzgó ima, a gyakori gyónás és szent áldozás. Szívbôl kell szeretnünk Krisztust és gyermekként kell tisztelnünk Máriát, a mi Anyánkat.
Hogy tiszták maradjunk, kerülnünk kell mindent, ami tisztátalanságra vezet: rossz könyveket és képeket, rossz filmeket, látványosságokat és táncokat, rossz társakat és rossz társaságot, kihívó öltözködést, henyélést és renyhe-séget. A kísértésnek azonnal ellen kell állanunk; ilyenkor jó egy röpima és valami elfoglaltság. Küzdelem nélkül nem tudjuk tisztaságunkat megôrizni.
Miért kell óvnunk a tisztaságot?
A tisztaságot azért kell óvnunk. mert
1. sajátos szépséget ad az embernek,
2. Isten a tisztákat nagyon szereti.
Mit kell tennünk, hogy tiszták maradjunk?
Hogy tiszták maradjunk,
1. szemérmesnek kell lennünk, és fegyelmeznünk kell magunkat,
2. a szentségekbôl kell élnünk,
3. kerülnünk kell a közeli alkalmat és a kísértésnek azonnal ellen kell állanunk.
Mely szavakkal int minket Szent Pál a tisztaságra?
,,Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma?”

Útravaló: Nem gondolok és nem teszek semmit, amit Isten elôtt rejtenem kellene.
Isten szava: ,,Ébren legyetek és imátkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek” (Mt. 26, 41). – ,,A paráznák osztályrésze a t_zzel és kénkôvel égô tóban lesz. Ez a második halál” (Jel. 21, 8).– ,, A kívánság, mihelyt fogant, b_nt szül, A b_n pedig ha végbeviszik, halált okoz” (Jak. 1, 15).
Életszabályok: Isten mindent lát! – Ne t_rj illetlen beszédet környezetedben. – Az osztályban csatlakozz a jókhoz. – Gyôzd le kíváncsiságodat. – Gyôzd le az emberi félelmet. – A rossz folyóiratok, képek és könyvek a t_zre valók. – Az ember születésérôl csak olyan személyt kérdezz, aki ezt tiszteletben tartja, például szüleid vagy nevelôid.
A tisztaság védôszentjei: Sz_z Mária, Szent József, Szent Ágnes, Gonzágai Szent Alajos, Mária Goretti.
Közmondás: Ahol szemé-rem, ott becsület.
Feladat: 1. Mondj példákat a Szentírásból a szemérmességre és tisztaságra. 2. A tisztaság ellen elkövetett b_nökre milyen büntetéseket említ a Szentírás? 3. Milyen más b_nökbe vitte Dávidot a tisztátalanság?
(A katolikus egyház katekizmusa. Bécs, 1958. Herder)

MINDEN JÓL LESZ   Szabó Dezső Csodálatos élet c. regényéből

Július derekán egy napon már nem kelt fel az öreg. Nem tudta, mi a baja, az öreg testnek már az egész élet baja volt. Valami nagyon nem is fájt semmije, de gyen-gült, gyengült s már az étel sem igen kellett neki. Az orvos egyszer kijött Szentigyörgyrôl, forgatta, mint a szász a káposztát, itt bekukucskált, ott kikukucskált, itt tapogatott, ott kopogtatott. Aztán kivette a zsebkendôjét, megtörölte a szemüvegét, megtörölte egyúttal az orrát és akkor visszatette a zsebkendôt a zsebébe. Aztán mélyen gondolkozott, végre mondta:
– Öreg a legény, öreg a legény.
– No, ezt nálad nélkül is tudtam – gondolta Szabó István és nem engedett többet orvost hívni. Tudta ô már, hogy ki fogja meggyógyítani.
Azért vidám volt s kérdezôsködött a külsô munka dolgairól. Néha annyi erôt is gy_jtött, hogy kitápász-kodott a tornácra s beült a nagy karosszékbe. Nézte a falut, nézte az udvart, a kertet, játszó unokáit s jó öreg kék szemei kiharmatoztak. – Milyen jó melegen süt a nap – mondta ilyenkor.
Augusztus elején már lázas éjszakái voltak. Néha felugrott ágyában és vadul kiáltozott. Háborgó tengereket, tört hajókat és irtózatos árnyékokat látott. Egyszer meg elkezdett üvölteni, mint a sakál és kiáltotta: – Szent leszek, szent leszek! – Egyszer pedig üres szemekkel nézett szét és siránkozva mondta:
– Mennyi halott, én Istenem, mennyi halott egy koronáért!
Pár nap múlva megint megenyhült. Éjszakái álmatlanok voltak ugyan, de nyugodtak. Egy napon behívta az öreg asszonyt:
– Szegény jó Mártám, emlékszel-e, milyen rossz voltam egykor hozzád? Megbocsátottál?
– Édes uram, édes jó uram – zokogott Márta.
Egy reggel azt mondta Andrisnak:
– Hozz be, fiam, egy csomó szénát és egy marok búzát. – Andris engedelmeskedett. Az öreg betemette arcát a szénába, szagolta, lélegzette, csókolta. Aztán a búzaszemeket öntötte egyik tenyerébôl a másikba és azt is forró megilletôdéssel vitte a szájához. – Oh a föld, az édes székely föld – mondta s nehéz harmat verte ki a szemeit.
Egy reggel aztán szólt:
– Izenjetek a gyermekeknek, mindeniknek, hogy jöjjön mindenik. Az éjjel láttam édesanyámat s ô megmondta az Isten akaratát. Szeretném még egyszer látni ôket.
Márta sírt, sírtak a gyermekek és sírtak az unokák. Még aznap izenet ment Szentgyörgyre, Zágonba, Bessenyôre, Eresztevényre, hogy siessenek az utolsó búcsúzásra.
Mindenik eljött, mindenik az egész családjával. A faluban lakó gyermekek és Sárikáék is ott töltötték most az egész napot. Tizenkét gyermeke, két veje, kilenc menye és huszonkét unokája sugározta be az öreg haldokló utolsó napjait.
A falu szíve is felzendült. Mindig állottak falusiak a ház elôtt. Mindegyre szánakozó arc jött be: – Hogy van az öreg bíró úr, csak már jobbra adná az Isten az egészségét. – Apró gyöngéd ajándékok jöttek: jó sárga tyúkleves, becsinált csirke, befôtt és vörös bor. Az öreg már nem érintette ôket.
Nagyboldogasszony napján felült Szabó István az ágyában és mondta az öreg asszonynak:
– Feleség, adj tiszta inget rám.
Márta feladta az inget. Akkor mondta az öreg:
– Hívd el a fiatalabb tisztelendô urat és legyenek a gyermekek is közel.
Az egész család hangtalanul, némán várt az udvaron. Még a gyermekek szíve is nehéz volt a nagyok bánatától. A fiatal káplán megérkezett a ministráns gyermekkel. Bementek a beteghez. Szabó István meggyónt. A pap feladta a halotti szentséget. A haldokló mondta:
– Tisztelendô úr, én sokat tévedtem, mert nagy volt a fiatalságom és sok volt a vágyam. De sokat is szen-vedtem és életem azután felajánlott áldozatnak tekintettem. Nyugodtan megyek a túlsó partra. Csak a gyerme-keket, csak ôket áldja meg az Isten.
A káplán kiment, odaszólt az öreg asszonynak:
– Menjen be a haldoklóhoz.
Márta bement s visszaharapta a zokogást.
– Hívd be a gyermekeket – szólt Szabó István.
A család betódult. Ellepték az egész házat. Szabó István egyenesen ült; ágyában, végtelen béke volt az arcán és tiszta, nem földi sugárzás a szemeiben. Lassan, érthetôen beszélt:
– Gyermekeim, meghalok. Hallgassátok meg utolsó tanításom. Idegen az egész világ, csak itt vagytok testvérek közt Erdélyországban. Én bejártam a világot és a világ megtépett, rám tiport, kidobott magából. Maradjatok itt, ide húzta Isten a ti barázdáitokat. Szeressétek szegény Székelyország földjét. Itt építsetek, itt vessetek, itt legyetek jók, erôsek és ravaszok. És szeressétek egymást, fogjatok össze...
Künn harmadikra harangoztak. A harang sürgetve hívta a lelkeket Isten házába. Szabó István felegyenesedett, szemeiben felhôk mentek át, kitárta karjait a levegôbe:
– Édesanyám, édesanyám! – kiáltotta nagy hívással. Azután úgy nézett szét, mintha haragos hullámok tornyosulását látná. Belekapaszkodott az ágyba, ijedten hörögte:
– A tenger, a tenger!
Szétnézett. Nagy kérdô szemmel meredt az Andris fiára. Mondta:
– Ne félj, Peti, ne félj Peti pajtás, gyôzni fogunk.
És akkor egyszerre, mintha vad seregek véres rohanásában lett volna, felordított:
– Székelyek, testvérek, testvérek!
– Pista, édes Pista – zokogott az öreg asszony és lefogta a haldoklót.
A haldokló szemeibe visszajött az élet. Halálos nagy szeretettel nyitotta rá szemeit az egész családra. Ajkai már mosolyogtak:
– Minden jól lesz, minden jól lesz – suttogta biztatón és meghalt.
A templomból kizengett a nagyboldogasszonynapi ének, egyszer_ szivek forró könyörgése a tiszta Anyához:
Magyarországról,
Romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél meg
Szegény magyarokról.
Mindenki sírt a kis házban. A sírás kihallatszott a kert ünnepi derültségébe, hol ékes virágok hajbókoltak a szép vasárnap elôtt. Ünnepi nagy megilletôdés volt a dolgok hallgatása. Az ereszrôl egy fehérszányú galamb röpült fel s szállt, szállt, hangtalan szárnyverésekkel szállt az örök szeretet felé.
Vége.


ANTISZEMITA- KÁTÉ (3)  Szerkesztette: Ráth Ferenc és Zimándy Ignác - 1884

VII. fejezet
A társadalmi gyógymódról
69. Minthogy sem a törvényhozás, sem a kormány nem teljesíti ebbéli kötelességét, ki van hivatva a megfelelô cselekvésre?
Maga a vérig zaklatott közösség, társadalmi szövetkezése és célszer_ közrem_ködése által. Ezen szövetkezés az antiszemitizmusban mutatkozik.
70. Meddig terjed az antiszemitizmusnak hatásköre?
Terjedelmét illetôleg az antiszemitizmusnak nincsen szorosan körvonalazott hatásköre, mely a szerint változik, amint kiterjesztése vagy megszorítása a védelmi intézkedések tekintetébôl szükségesnek mutatkozik.
71. Tehát csupán csak védelemre szorítkozik az antiszemitizmus?
Csupán védelemre szorítkozik az, nem lévén sem feladata, sem szándéka más, mint védelmi küzdelmet vívni a fölülkerekedni vágyó zsidóság hallatlan vakmerôsége ellen, a ke-resztény többségnek érdekében, hogy ennek az ôt megilletô helyzet és befolyás az államéletben biztosítva legyen.
72. Miben áll az antiszemitizmus intézkedése?
Abban, hogy az államhatalmi tényezôk által nem ótalmazott társadalom, maga veszi kezébe a védekezés ügyét, és saját körében, hatósági befolyás nélkül alkalmazza a célszer_nek mutatkozó eszközöket.
73. Mily eszközöket használ az antiszemitizmus?
Az antiszemitizmus kit_zött céljának elérésére mindig csupán békés és törvényes eszközöket használ; azonban gyakran megesik, hogy a zsidóság túlkapásai, helykélkedô és kihívó magaviselete annyira fölingerelnek egyes községeket, városokat, vagy megyéket is, hogy a türelmét vesztett köznépnek egy része, a méltatlan eljárás fölötti elkeseredésében, maga szolgáltat igazságot; vagy inkább megbosszulja azt, hogy az arra hivatottak igazságot nem szolgáltatnak oly módon és eszközökkel, melyeket jó-zan ember nem helyeselhet. Azonban a kétségbeesett kifosztottaknak ily kicsapongásai onnét erednek, hogy senki sem vállalkozván mentônek, tapintatos vezetés hiányában az ingerült nép könnyen tévútra lép, s izgatók által még bátorítva is, oly tettekre ragadtatja magát, me-lyek föltétlenül kárhoztatandók, és nemcsak, hogy célhoz nem vezetnek, hanem még ártanak is a jó ügynek.
74. Hasznos-e az antiszemitizmus üldöztetése?
Az antiszemitizmus mint társulat vagy párt soha sem fog erôszakot használni dicsô feladatának megoldására; s épen azért nemcsak nem kell üldözni, hanem inkább elômozdítani és támogatni mindazon tényezôknek, melyeknek érdekökben áll a rohamosan fejlôdô zsidókérdésnek békés megoldása.
75. Mily biztosítékot nyújt az antiszemitizmus békés eszközeire nézve?
Kellô bizonyítékul szolgálhat e tekintetben azon erôs meggyôzôdése, hogy a zsidókérdés helyes megoldása erôszakos eljárással nem esz-közölhetô. Ennél fogva sem nem igényli, sem nem engedi meg erôszaknak alkalmazását.
76. Miért nem lenne erôszakkal megoldható a zsidókérdés?
Azért, mert nem is képzelhetô , hogy a föld kerekségén mindenütt egyidôben törne ki a kol-dusbotra juttatott népnek bosszúja zsidó kifosztói ellen s hogy ezen heréket egy csapással kiirtsa a munkára teremtett emberek sorából. Ha pedig csak egy vidéken vagy országban pusztulnának el, csak ideig óráig szabadulna meg tôlök azon vidék, vagy ország, mert csakhamar máshelyrôl jönnének helyökbe, valószín_leg még gonoszabb, sóvárgóbb fajrokonaik, s elülröl kezdenék a kizsebelési munkát fokozott buzgalommal!
77. Miért remélhetô békés, törvényes úton a zsidókérdésnek helyes megoldása?
Mert az e végre teendô intézkedések csak olyanok lehetnek, melyek a bajnak gyökeres orvoslását célozzák, és azért mindjárt okaiban megszüntetik azt és kiirtják mindenkorra.
78. Mit kell tenniök az antiszemitáknak, hogy a zsidókérdés mielôbb kellô megoldást nyerjen?
Fôképen arra kell törekedniök, hogy antiszemita képviselôk menjenek az országgy_-lésre. De azalatt is minden erejökbôl oda kell m_ködniök, hogy társadalmi úton is, minden lehetô megtörténjék a zsidóság hatalmának megtörésére.
79. Mi volna a teendôje az antiszemitikus szellem_ törvényhozásnak?
Ily törvényhozásnak föladata lenne megfelelô törvények hozása által tántoríthatatlanul oda hatni, hogy minden honpolgár lehetôleg védve legyen a körülmetélt csalók fosztogatásai ellen mind személye, mind vagyona, mind keresete tekintetébôl; aztán a kereset forrásokat úgy szabályozni, hogy a forgalomban lévô pénz ne szivárogjon mindenfelöl egy sehonnai faj zsebeibe.
80. Megoldaná-e a törvényhozás a zsidókérdést ezen föladatának teljesítésével?
Nálunk ezzel nem lenne a zsidókérdés megoldva, csu-pán enyhülne a baj és a haldokló vonaglása tartana to-vább; minthogy nálunk már oly idült és elmérgesedett e baj, hogy óvintézkedések által már nem lehet célt érni. Visszaható, illetôleg elôbbi mulasztásaink sajnos követ-kezményeit jóvátevô intéz-kedésekre van szükségünk, melyek a törvényhozásnak eddigi hibáit, káros követ-kezményeikkel együtt utólag helyre hozzák.
81. Miképen teheti meg ezt a törvényhozás?
Ha például oly törvénye-ket alkotna, melyek a fölszabadítási törvény bolygatása nélkül az ingatlan birtoknak szerzését és megtartását azon föltételekhez kötnék, hogy
1-ször keresztény csupán keresztény munkások által, nem keresztény pedig nem keresztény munkások által végeztesse rajta a szükséges munkát.
2-szor, hogy a cselédek tarthatására is ugyanazon szabály legyen alkalmazva.
3-szor, hogy keresztény többség_ országban csak ke-resztény viselhessen közhi-vatalt, vagy oly állást és üzletet, mely kiváló bizalmat igényel, mint az ügyvédi, or-vosi, gyógyszerészi állás, meg étel és italárulási üzlet. Mé-száros- és pékmesterség; va-lamint a lisztnek és egyéb könnyen hamisítható tápsze-reknek árulása csak kereszté-nyeknek legyen megengedve.
82. Miért nem orvosolható nálunk a baj különleges törvények nélkül?
Mert azon hatalom megtörése, mellyel nálunk a zsidók rendelkeznek, csupán óvsze-rekkel már meg nem törhetô; minthogy a földbirtoknak jelentékeny része, a kereskedés csaknem egészen, a pénznek zöme, a sajtónak kilenc tizedrésze az ô kezökben lévén, oly hatást gyakorol a társadalmi viszonyokra, mely mindenütt a zsidók elônyére válik, és lehetetlenné teszi, hogy a keresztények bármily irányban versenyezhessenek velök, s így nem csak nem orvosolható a baj, hanem még növekszik is.
83. Miképpen lehetne a zsidókérdést társadalmi úton megoldani?
Úgy, ha például a keresztények mit sem adnának el a zsidónak s nem is vennének tôlük semmit; ha sem szolgai, sem egyéb munkát nem végeznének számukra. Ezen esetben a zsidókat nem kellene kikergetni az országból, mert önkényt mennének el föltartózhatatlanul. Ily móddal képes ôket hazánkban is némely község maiglan is körétôl távol tartani; más országokban pedig a zsidók távoltartására elégségesnek bizonyult a község lakosságának oly megegyezése, hogy zsidótól nem vásárolnak legcse-kélyesebbet sem. És ez nyilván mutatja, hogy mily hazugság van bizonyos zsidóképviselônek azon hencegô állításában, hogy ha nekünk keresztényeknek nem tetszik hazánkban a zsidóság igáját viselni, mi költözzünk ki; ôk itt maradnak. Pedig dehogy maradnának, ha megkötnék is, ha nem lenne kit fosztogatni.
84. Miért nem alkalmazzák tehát ezen békés módot a zsidósággal szemben?
A szomszéd országokban alkalmazzák is látható sikerrel e módot, mit sem vásárolván zsidótól, s így megfosztják ôt keresetének kiváló forrásától, tehát nyereményének nagyrészétôl is; minhogy saját hitfeleiktôl vásárolják be szük-ségleteiket.
85. Miért nem történik ez nálunk is?
Egyes községek nálunk is vannak, melyek a zsidó tolakodásnak maiglan ellenállanak leg-inkább azáltal, hogy a községbe furakodott zsidótól semmit sem vesznek; még borát, pálinkáját is megvetik, ha kocsmát bérel. Pedig már ez is jó kezdeménynek s utánzásra méltó; de elszigetelve csupán az illetô községnek van hasznára, nem sokat lendítvén a zsidókérdés megoldásán.
86. Nem alakulhatnának ily szövetkezetek az egész országban?
Miért nem alakulhatnának? s voltaképpen erre törekszik az antiszemitizmus társadalmi körben. De az üdvös eszmének megvalósítása csaknem elháríthatatlan akadályokkal találkozik egyrészt azért, mert arra kényszeríteni senkit sem lehet; az önkényti kötelezettség pedig nehezen létesít-hetô egyes községekben is, annyival kevesebbé egész országban. Sôt igen sok helyen ki sem vihetô annyiból, hogy kis községben nem is vállalkozik keresztény ember a csekély szükség-letek árulására; mert abból meg nem élhet, ha csak ezen mellékes kereset mellett a csalást nagyban nem _zi, mint ahogy a zsidó teszi. Továbbá azért is, mert a szegényebb községekben igen sokan, kivált asszonyok, egész télen át hitelben vásárolnak s aztán csépléskor fizetnek, ahogy tudnak, bôven ugyan, de titkon, s félig-meddig lopva. Ily elárusítás mellett a zsidó ugyan meggazdagszik, de becsületes, keresztény ember tönkre jutna.
87. Hogyan lehetne mégis ily móddal az ügyön valamit lendíteni?
Úgy, hogy legalább a nagyobb községekben közös megállapodás folytán gondoskodni kellene arról, hogy legyen keresztény üzlet, melyben a helybeliek bevásárolhassák szükségle-teiket; s ha kivihetô, kötelesek is legyenek ott vásárolni be. A kötelezettség esetére bizonyosan akad vállalkozó az üzlet létesítésére. E nélkül azonban csupán a vagyonosabbak szövetkezete és elôlegezése által jöhet létre ily üzlet, milyennel más országokban majd minden község el van látva lakosainak nagy hasznára.
– folytatjuk –


A magyarság multja, jelene és jövője (2) - Dr. Méhely Lajos

Ilyen vizsgálatokból derült ki, hogy az ugorok ôshazájukban békében halászó-vadászó, de harcias szellem_, hadban vitéz, nyíllal harcoló lovas nomádok voltak, akik még a vogul osztyáksággal való együttélésük idejében ismerték a lovat, nyerget, féket, másodf_ és harmadf_ csikót, a nyilat, tegzet, hadat stb., amely szók a vogul nyelvben is azonos jelentés_ek. A lovon kívül egyetlen háziállatjuk a kutya, meg a juh. Sátrakban laktak, családi életet éltek s természetimádók voltak. Ruházatukat – mondja Szinnyei József – igen hosszú idôn át csupán állatok bôrébôl, kétségkívül csont- vagy fat_vel varrták. Lábbelijük valami bocskorféle volt, amelyet késôbb török szóval sarunak neveztek.
Az állattenyésztést és a földm_velést már az alsó Volga mellékén a bolgár-törököktôl tanulták meg, mert a bika, ökör, tinó, disznó, kos, kecske, gyapjú, sajt, búza, árpa, kender, alma, körte, szôlô, eke, sarló stb. csupa török jövevényszó.
A bolgárokkal való érintkezésük folyamán ismerkedtek meg a ruházat díszesebb formáival s a fény_zés cikkeivel, mert a gy_r_, gyöngy, tükör, bársony, selyem, ismét török átvétel. Ugyancsak a bolgároktól tanulták meg a ke-reskedelemre, iparra és lakásberendezésre vo-natkozó m_szókat.8
Ha nyelvtudósaink eme megállapításait kiegészítjük az egykorú görög és mohamedán írók feljegyzéseivel, akkor már meglehetôsen tiszta képet alkothatunk magunknak a déli ugor törzs viszontagságos történetérôl.
Úgy tudjuk, hogy a magyarok kezdetleges kultúrájú népe a Krisztus utáni elsô évezred második felében, körülbelül 465–800-ig a Kaukázus északnyugati vidékén az Azovi tengertôl keletre esô területen, pontosabban a Kubán alsó folyása és a Keresi szoros között elterülô tájakon lakott, ahol különbözô bolgár-török népek befolyása alá került és lassanként törökös szervezet_, magasabb kultúrájú néppé formálódott át.
A magyarok ez idô alatt csaknem mindazoknak a török népeknek a nevét viselték, amelyek az V. században a Kubán vidékén uralkodtak s amelyek szorosabb vagy lazább kapcsolatban álltak velük. Egymás után nevezték ôket hunoknak, onugoroknak, szabiroknak és türköknek, míg végül a IX. században a Magyar törzs annyira megerôsödött, hogy egy politikailag független törzsszövetség élére állhatott s erre azután rányomta a maga bélyegét.
Késôbb a magyarok a velük szomszédos besenyôk nyomása következtében a Don és Dnyeper közt elterülô Lebédiába költöztek, ahol 800-tól 889-ig laktak, de az oguzok által szorongatott besenyôk újabb nyomására innen is kivándorolni kényszerültek. 889-ben tehát újból fel-kerekedtek s a Dnyeper és Szeret közére, Etelközbe vándoroltak be, ahonnan 896-ban nyomultak be a mai Magyarországba.
A honfoglaló magyarok Árpád fejedelem hatalma alatt szövetségbe tömörült hét törzsbôl álltak, amelyhez nyolcadiknak a kazároktól el-szakadt kabarok törzse csatlakozott. E törzsek azonban nem voltak egyenrangúak, amennyiben az állami szervezet megkívánta munkafelosztás az egyes törzsek adottságaihoz igazodott.
A Megyer, késôbbi nevén Magyar törzs volt a vezértörzs s ehhez régebben a Kürtgyarmat, Tarján, Jenô és Kér nev_ törzs, valamint a Keszi nev_ törzstöredék csatlakozott, a Kabar és Nyék nev_ törzsek pedig határvédô s a csatában elül, az élen harcoló törzsek voltak.
,,Minthogy a törzsnév történeti emlék, amely a törzs származására, történeti kapcsolatára vet világot s mivel a fent elôsorolt nevek a Magyar törzs nevén kívül mind török eredet_ek, nem gondolhatunk mást, minthogy ezek a tör-zsek eredetileg maguk is törökök voltak.”
Ebbôl pedig az t_nik ki, hogy a honfoglaló magyarság már eredetileg két anthropologiai fajtából, jelesen a Magyar vezértörzs által képviselt ugor és a többi hét törzshöz tartozó turáni török fajtából volt összetéve, azonban a IX. század körül önállóságra jutott ugor eredet_ Magyar törzs is tartalmazott török elemeket, sôt szervezet és alakulási képesség tekintetében maga is törökké lett, aminek következtében a honfoglaló magyarság külsô képe szerint annyira török jelleg_, hogy az egykorú írók, például Konstantinos Porphyrogennetos görög császár is, egyszer_en törököknek (turkoknak) nevezik a magyarokat. Azonban a törökös külsô alatt kétféle vér lüktetett, mert két anthropologiai fajta élt s nagyon fontos, hogy ennek egymáshoz való viszonyáról helyes képet nyerjünk.
Elsôben is tudnunk kell, hogy a turáni fajta már nem európai, hanem határozottan ázsiai fajta, amely a középázsiai mongolságtól fôleg abban különbözik, hogy kaukázusi, vagyis ar-menoid vért is tartalmaz s ennek következtében nagyon közel áll a kaukázusi fajtával rokon dinári fajtához.
A turáni fajta szintén rövidfej_, de magasabb és karcsúbb, mint az ugor fajta. Bôre olaj-barna, szeme és haja feketebarna, koponyája magas, hátul lecsapott, állcsúcsa hátrahúzódott, orra pedig többnyire kiugró sasorr.
Ez a fajta Déloroszországban, a Káspi tó keleti és északi kerületén s Turkesztánban van elterjedve és nyugaton mindenütt az ugor fajtával határos.
Minthogy a honfoglaló magyarságban egyesült ugor és turáni fajta közös politikai államot alkotott, nem élhetett idegenül, teljes elzárkózottságban egymás mellett, hanem az emberi lét egymásrautaltságában többé-kevésbbé egymáshoz kellett hasonulnia.
Az összeilleszkedés elsôsorban is egy közös nyelv kialakulására vezetett, mégpedig akként, hogy a magyar nyelv – szellemének és szer-kezetének változatlan fenntartásával – sok száz török jövevényszóval bôvült, úgyhogy a török törzsek is könnyen elsajátíthatták, míg végül a török nyelv – a török vezetés és a török institúciók ellenére is – veszendôbe ment s az egész törökség megmagyarosodott.
Némely történetírónk azt hiszi, hogy ez a két elem teljes életközösségbe lépett egymással s teljesen összeolvadva alkotta a honfoglaló, egységes magyarságot9 én azonban részben örökléstani okokból, részben az ugor és a turáni elem lényegesen elütô faji és társadalmi tulajdonságainál fogva, nem tudok hinni ez egybeolvadás lehetôségében.
Én e két fajta életközösségét inkább olyannak képzelem, mint amilyen például a felsôma-gyarországi birtokos nemesség és a tót köznép között hosszú évszázadokon át fennállott, amikor is a magyar urak elsajátították a tót nyelvet s a tótságra ráoltották állami intézményeinket és társadalmi berendezkedésünket, de nem házasodtak vele össze.
Ez pedig így lehetett a honfoglaló magyar-ság életében is, mert a két fajelemet nem engedhette egymásba olvadni az ural-altáji vezérelem büszkesége, mely a létérdekek azonossága mellett sem tudta megszüntetni a distanciának azt a páthoszát, mely az ugorságtól elkülönítette. Kisebb mérték_ vérkeveredés mindenesetre történhetett a két faj elem közt, ez azonban már csak azért sem lehetett nagyobb jelentôség_, mert a keverékegyéneknek a következô nemzedéksoron önkéntelenül is vissza kellett fajtázniok.
Ennek megfontolásával azt kell hinnünk, hogy az ugor és a turáni fajelem nemcsak az ôshazában, hanem mai hazánkban is jórészt eredeti tisztaságában élt egymás mellett s ha az utóbbi fajta ezeréves ittlétünk folyamán számarányban állandóan apadt, ami sajnos tagadhatatlan, annak nem a beolvadás, hanem a kiirtódás volt az oka.
Mert a törzsrendszer s a késôbbi rendi szervezet mellett a turáni fajú vezérréteg volt mindig a legnagyobb pusztulásnak kitéve. Háborúk, párbajok, a hatalomért való kíméletlen versengés, állandóan ôrölték ezt a réteget, a li-beralizmus ,,áldásai” s különösen a zsidó emancipáció óta pedig anyagi hatalmától, birtokaitól is megfosztva, valóban az enyészet szélére került.
Még nem veszett el teljesen, sôt okos rendszabályokkal még régi erejét is visszaszerezheti, de mindenképp tagadhatatlan, hogy mai nap a honfoglaló magyarság másik faj eleme, vagyis az ugorfajú magyarság tetemes túlsúlyban van vele szemben, aminek nemzeti kihatását csak akkor tudjuk kellôképpen megítélni, ha szem-ügyre vesszük az e két fajárnyalat lelkületében megnyilatkozó különbségeket.
Nagy Géza, a mi korán elhunyt jeles ethnologusunk jellemzését10 követve, azt mondhatjuk, hogy ,,az alföldi magyarságnak egyik része könny_vér_, mozgékony, hamar fellobbanó, mindenhez könnyen alkalmazkodó, vállalkozó szellem_, áldozattól, bármiféle kockázattól visz-sza nem riadó, ellenben a másik nehézkes, fontolgató, makacs, mozgásba nehezen hozható, a megszokott rendtôl nem tágító, anyagi dolgokban számító, minden elôtte bizonytalan kimene-tel_nek látszó vállalkozástól tartózkodó s a kevés biztossal megelégedô.
Amattól indul ki történelmi életünk alatt minden haladás, emez tartotta fenn a magyarságot.
Akárhányszor megtörtént, hogy az elsôtôl megkezdett áramlat ebben a rétegzetben már elvesztette elôbbi hevességét, mire az utóbbinál is megindult a sokkal zajtalanabb formában je-lentkezô lassú, de biztos átalakulás. Ez a valódi alapja a példabeszéddé vált magyar szalma-t_znek. Nem volt azonban egyetlen egy olyan mozgalom sem, ha csakugyan megfelelt a nemzet szükségleteinek, melynek gyors fellobbanása alatt ne fogott volna szikrát az a másik, nehezebb rétegzet is, mely, bár késôbb, befejezte azt, amit a másik megkezdett.
A viszonyok hol az egyik, hol a másik elemnek juttattak nagyobb szerepet s a köztük levô ellentétes jellemvonások magyarázták meg történelmünk meglepô fordulatokban gazdag eseményeit.
Meddô dolog volna bármelyiknél is keresni a magyar nemzeti jellem nagyobb eredetiségét. Múltunk egyformán szükségessé tette mindkét elem kifejlôdését, de a fejlôdés csak úgy indulhatott meg, ha magában a nemzettestben megvolt a magva mindegyiknek s ez nem lehetett más, mint az a különbség, ami már a történelem elôtti idôkben, a kezdetleges életviszonyok között is kifejlôdött az ôsmagyarság részint halászattal, részint vadászattal foglalkozó elemei között.
A késôbbi idôben csak a tartalom bôvült a fejlettebb életviszonyok között, de a keret megmaradt. A halászokból lettek földm_vesek, a vadászokból pedig pásztorkodó nomádok, majd midôn a törökség elônyomulása miatt egyik le-gelôt a másik után vesztették el, hadi kalandokat keresô nyugtalan harcosok, kik még azután is, hogy elfoglalták Magyarországot, félszázadon keresztül végigkalandozták Európát. Ezekbôl képzôdött a magyar középnemességnek, amazokból pedig a magyar parasztságnak alap-rétege.”
Ez az idézet klasszikus meglátása a történelmi tényeknek, azonban a belôlük levont kö-vetkeztetés a történelmi módszert általában jellemzô hibában szenved, mert egész beállítása nélkülözi az események legfôbb rugóját, tudniillik a faji princípiumot.
Valójában itt nem egyszer_ foglalkozásbeli hajlamokról és lehetôségekrôl, hanem a test és lélek mélyében rejlô faji különbségekrôl van szó, mert egy pillanatig sem kétséges, hogy az elsô, a könny_vér_, hamar fellobbanó fajelem, mely a fejlôdés elsô fokán vadászó, majd pásztorkodó nomád és késôbb kalandvágyó harcossá, majd pedig a birtokosnemesség alaprétegévé lesz: a magyar nemzet turáni fajelemével azonos, ellenben a nehézkes, fontolgató, a megszokott rendtôl nem tágító, eleinte halászkodó, késôbb földmívelô parasztsággá alakuló elem: a nemzet ugorfajú rétegének felel meg.
Nagy Géza, aki nem volt fajbiológus, éles intuícióval ismerte fel e két fajcsoport lelkületi különbségeit s fölveti azt a sorsdöntô kérdést, vajjon a nemzet életére nézve melyik csoport üdvösebb kihatású s megállapítja, hogy mind a kettô egyaránt fontos, mert amit az egyik hôsi lélekkel évszázadok folyamán megszerzett, azt a másik odaadó munkával és józan mérséklettel megtartotta.
S éppen ebben rejlik a magyarságnak a vi-szontagságos sors minden veszedelmével dacoló csodás ereje, mert a turáni fajú vezérelem lendülete, messzeható pillantása, szervezô ereje, fékezhetetlen szabadságvágya és harci készsége, valamint eszményi célokért hevülô s a nemzeti dicsôségért elszántan küzdô hevülete emelte a nemzetet történeti hivatásának magaslatára, ellenben az ugorfajú elem gondoskodott a polgári munka folytonosságáról s az erkölcsi és anyagi javak megôrzésérôl.
Csakis ilyen, ideálisnak mondható munka-felosztás mellett vált lehetségessé, hogy a sors csapásai által oly gyakran porbas_jtott nemzet mindig magára talált s nem merült el a fásult lemondás és kétségbeesés hínárjában.
És addig, amíg a magyar nemzetet alkotó két fajta között megvolt a kellô számbeli arány mellett a kölcsönös egymásrahatásnak a harmóniája, addig rendületlen maradt a magyarság faji hegemóniája s e hegemónia által biztosított államfenntartó ereje, azonban az utolsó száz év óta egyre több veszedelem ostromolja ezeket az erôket, amelyek megrendülése újabban már szinte válságossá teszi a vérbeli magyarság helyzetét.
8 Gombocz Zoltán, Die bulg. türk. Lehnwörter, Helsinki, 1912, 206.1
9 Hóman Bálint, Magyar történet, I. 1929 (Pintér Jenô Magyar irodalomtörtenete, I, 1930, 36. 1.).
10 Nagy Géza, Fajunk jövôje; Új Magyar Szemle, 1902, 26.1.
Forrás: Dr. Méhely Lajos: A magyarság múltja, jelene és jövôje . Bp. 1936.
– folytatjuk –


Igazságtételt Bárdossy Lászlónak, a nemzet igaz hősének ! - Bellák Frigyess

2003. december 14-én Dr. Bárdossy László (1890-1946) kivégzett miniszterelnök születésének 113. évfordulóján szentmisét mondatott a Magyar Igazság és Élet Pártja Vas Vármegyei és Szombathelyi Szervezete. Advent harmadik vasárnapján a szombathelyi Szent Erzsébet Ferences Plébániatemplomban Fôtisztelendô Reisz Pál OFM misézett a hívek sokaságának és szentbeszédében emlékeztetett az 1946-os moszkvai bolsevista és a mai, Brüsszel zsoldjában álló plutokrata hatalom azonosságára.
Örömmel tapasztalom, hogy évrôl évre egyre többen vesznek részt a megemlé-kezésen.
A meghitt szertartás után a Szent Márton úti régi temetôben, a Himnusz közös eléneklése után a Bárdossy család sírkertjét megkoszorúztuk. Pál atya eleve-nítette fel a vértanú-halált szenvedett miniszterelnök életének fôbb állomásait.
Dr. Bárdossy László Szombathelyen született 1890. december 10-én kisnemesi, hi-vatalnoki családból. Középiskoláit a Sáros vármegyei Eperjesen és Budapesten végezte. Jogot szintén Budapesten, valamint Berlinben és Párizsban hallgatott. Diplomát 1912-ben szerzett. Tíz év múlva már a Külügyminisztérium Sajtóosztályát vezette, és 1926-ban miniszteri osztálytanácsos kine-vezést kapott. 1930-tól diplomata lett Londonban, majd 1934. október 4-tôl a bukaresti követséget vezette. 1941. február 4-tôl külügyminiszter, és április 3-tól 1942. március 7-ig miniszterelnök.
1944. májusában Szombathely országgy_lési képviselôjévé választotta és ilyen minôségében vett részt mintegy hatvan képviselôtársával, 1944. december 1-én Sopronban a Szálasi-kormány parlamenti ülésén. 1945. márciusában Bajorország-ba, majd április 25-én Svájcba menekült. Az amerikaiak letartóztatták, illetve az OSS (Office of Strategic Services) kiadta a zsidó Péter Gábor (Eisenberger Benjamin) pribékjeinek. 1945. november 2-án, méltóságteljesen, kivételes bátor-sággal beszélt az utolsó szó jogán (beszéde írásban harminc oldal!). 1946. január 17-én elsôként végezték ki a zsidó Himler Márton segítségével, valamint a szintén zsidó Major Tamás színész, filmcenzor testvére, Major Ákos elnök vezette ,,népbíróság” tanácsa halálos ítéletével.
Reisz atya végül megjegyezte, hogy a szombathelyi családi sírbolt rejti magában a Bárdossy-család hamvait, ellenben a kivégzett miniszterelnök végsô nyughelyét még mindig homály fedi, mert pontosan nem tudjuk, meggyilkolása után hová helyezték porhüvelyét.
A nemzeti oldal helyi hívei Pál atyával elmondták a Miatyánkot. A lélekemelô ko-szorúzási ünnepség a Szózat és ôsi himnuszunk, a ,,Boldogasszony Anyánk” közös eléneklésével zárult.
Bellák Frigyes