KINEK A HELYTARTÓJA FERENC?

Prof. Dr. Balogh Sándor nyugalmazott egyetemi tanár a Magyarok Világszövetsége Védnöki Testületének tagja, 1956-ban harmadéves teológus volt Veszprémben. A forradalomban való részvétele miatt bezárták. Szabadulása után külföldre menekült, majd megnősült. Hét gyermekük és tizenkilenc unokájuk született. Az Egyesült Államokban egyetemi professzorságig vitte. Politológiát tanított, de mindvégig megmaradt hívő, egyházáért felelősséget érző katolikusnak. E felelősség jegyében született alább olvasható tanulmánya.

”… van egy és ház, az még nem biztos, hogy Egyház. Hogy az Egyház legyen, ezért tenni és cselekedni kell, és elsőként szeretettel, örömmel, békével, példamutatással, és nem parancsolni, követelni, utasítani vagy kitaszítani. Mert a kitaszítottság is könnyen megy. Most a kitaszítottságban nem úgy kell értelmezni, hogy azt mondom, hogy „mától te ne gyere a Mennyei Atya házába”. A kitaszítottságnak az is egy része, mikor valakinek azt mondják, hogy: „Nem részesülhetsz a szentségekben, mert te nem úgy élsz.”

Pedig ők azt mondják: „Mi elöljárók vagyunk. Mi — most az ő szavukat használom ― papok vagyunk.”

Nektek kell kimenni már összeszedni, megkeresni híveiteket.(3a Jézus itt Ferenc pápa egyik első, a bíborosokhoz és püspökökhöz intézett beszédét idézi)

Az illető ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „A tanításnak a papokhoz szóló részében idézett Ferenc pápa egyik első, a bíborosokhoz és püspökökhöz szóló beszédéből, miközben ’földi helytartótok’-nak nevezte azt a személyt, akitől idézett” Ebből azt a következtetést vonta le, hogy Jézus szerint Ferenc “legális” pápa.

Az ezt követő levelezésből az alábbi kép alakult ki. Meg kell jegyeznem, hogy égi sugallatot látok abban, hogy az illető felhívta a Sükösdi üzenetre a figyelmemet, mert Jézus a levelezés révén akarta kifejteni, ami a sugallatban rejtve van, ugyanis az üzenetnek eszkatológikus jelentősége van.

Jézus több üzenetben azaz magán-kinyilatkoztatásban hívja fel figyelmünket az utolsó idők közeledtére, hogy felismerjük az Egyházat és a hívőket fenyegető veszélyeket és az Antikrisztust. Akik ezt a kinyilatkoztatást kapják és/vagy megértik, kötelesek a címzettnek, ebben az esetben az emberiségnek tudomására hozni az üzenetet, ha kellemes az üzenet, ha nem!

Bár nem tudjuk „sem a napot, sem az órát,”(Mt 25,13), Jézus Urunk az evangéliumokban több jelt sorolt fel, amelyek jelzik a végső időket, tehát nyilván akarja, hogy figyeljük a jeleket. Ilyenek a természeti csapások, háborúk, a keresztények üldözése, és hamis próféták megjelenése. Lk 18,8-ban pedig megjegyzi: „Csak az a kérdés, amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

Szent Pál részletesebben fejti ki ezt: ³Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, ⁴aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. (2Tessz 2,3-4)

Tehát a Második Eljövetel előtt jön az Antikrisztus, de az előtt eljön az elpártolás, amit sok fordító “aposztáziának” fordit. Mind az Egyházjog (Can. 751), mind a Katekizmus (817) megkülönböztet eretnekséget, szakadást, és aposztáziát. Az eretnekség lényege hittétel tagadása, a szakadás pedig a pápával egyesült Egyháztól való formális szakadás, mint pl. az Ortodox egyházak. Ezzel szemben az aposztázia a hittétel átértelmezése: ugyanazon szó alatt mást hisz valaki, mint amit az Egyház tanít. Példa erre a Szentmise. Eredetileg Jézus keresztáldozatának megismétlése volt, ma az aposztaták egy közös lakomának tartják. Vagy az Egyház: valamikor a természetfeletti világgal való kapcsolatot volt hivatott ápolni, ma a társadalmi igazságosság őreként értelmezik az aposztaták. Ezért míg az eretnekséget könnyű felismerni, az aposztáziát nehezebb, és a fonák helyzet állhat elő, hogy sokan az igazi hívőket tekintik szakadárnak, ha az Egyház az aposztaták kezébe kerül..

Az idők folyamán voltak magán-kinyilatkoztatások, amelyek egyenesen vagy közvetve az utolsó időkre vonatkoznak. A közismert Szent Malachiás féle lista a pápákról szól, és az utolsó pápa után azt irja, „Vége.” Ezt sokan úgy értelmezik, hogy a lista utolsó pápája után jön a vég. Ez a jövendölés beteljesedőben van.

9. (…) Nagy lesz a papok és szerzetesek száma akik elszakadnak az igaz hittől, és lesznek köztük püspökök is.(…)

31. Az Egyház lehanyatlik, és az emberek nem tudják, ki az igazi pápa.

Nos, ez beteljesedett. A jelen helyzetben sokan kételkednek, hogy ki az igazi pápa!

Számos jelenés a pápa száműzetéséről beszél. Ez eddig nem következett be, ehelyett lemondatták, és egyesek szerint a Vatikánban magában van száműzve, mintegy belső száműzetés, vagy házi örizet.

Egy másik jelenés is érdekes: P. J. Jacobius az Utolsó Harc c. könyvében irta: „1963-ban … Garabandalban Conchita Gonzales látnok a szülőházában üzenetet kapta a Szűzanyától. Az üzenet szó szerint így hangzott: "XXIII. János pápa után már csak három pápa lesz, de tulajdonképpen ez négy pápa, de én egyet nem számítok bele (megj.: a 33 napig uralkodó 1. János Pál pápát)."” (134. o.) Eszerint XVI. Benedek az utolsó pápa, tehát Garabandal szerint Ferenc csak álpápa, azaz nem pápa, nem Jézus igazi helynöke..

Ezekhez csatlakozik a fent említett Sükösdi jelenés, amelyet később fogunk elemezni illetve értelmezni. Először a tényleges helyzet kialakulását kell megérteni.

A jelen helyzet megértéséhez el kell kezdeni a 19. század elejével . A Mérleg, egy liberális katolikus folyóirat, 1998 évi első számában beszámol arról, hogy Colette Kessler, egy francia judaisztika professzor szerint „egy évszázad óta, … számos, különböző irányzathoz tartozó zsidó gondolkodó, … Jézust Izrael hiteles fiaként re integrálni akarta (a katolikus egyházat) a judaizmusba,” Ezért tömegesen kikeresztelkedtek, hogy bentről tudják „megreformálni” az Egyházat. A hierarchia persze a kikeresztelkedést nagy sikernek tekintette, és minden eszközzel elősegitették a zsidó „,reformálók” beilleszkedését és pozíciókba kerülését, nyilván remélve, hogy ezzel még tőbb zsidót vonzanak majd az Egyházhoz.

Egyikük, John M. Österreicher odáig vitte, hogy pap lett, majd a vallástan egyetemi professorra a bécsi egyetemen, ahol egy folyóiratot is alapított, amelynek célja „a zsidó-keresztény viszony javítása” volt. Egész életében a zsidó kérdéssel foglalkozott, és mint Monsignor, Bea Bíboros teológiai tanácsadója, kulcs szerepe volt a Vatikáni Zsinat zsidókról szóló Nostra Aetate nyilatkozat létrehozásában. Ez a hírhedt irat teljesen eltorzítja a Katolikus tanokat, a zsidóság érdekében Österreicher több könyvet írt, köztük egyet „A falak omladoznak – hét zsidó filozófus felfedezi Krisztust,” egy másikat „Híd” címmel, ahol a két vallás közt építendő hidra gondol. Érdekes, hogy majdnem minden munkájában a zsidó szempontot, értékeket, és kultúrát illetve világképet képviselte. Az ő munkájuknak lett az eredménye a ”judeo-keresztény” kifejezés, amely az új, a befurakodottak elképzelését tükrözi.

De a legnagyobb kárt azzal okozták, hogy az intellektuális bizonyosságot nyújtó Tomizmus, az Egyház hivatalos filozófiája helyett népszerűsítettek egy új filozófiai irányt, a fenomenalizmust, amely tagadja a dolgok lényegének megismerését. Csak a jelenségeket tudjuk megismerni, a lényegeket nem. Ezzel aláásták a katolikus dogmatikát, mivel azt a Tomista szikla helyett a futóhomokszerű fenomenalizmusra építették át. Ezzel megnyílt az út a Sátán előtt, amit később VI Pál pápa a Sátán füstjének nevezett.

Például a fenomenalizmus hatása volt látható amikor valaki megkérdezte az én helyi (Albany, NY) püspökömet, hogy az oltáriszentségben a kenyér színe alatt valóban Jézus teste van-e jelen, az volt a püspök válasza, „ha maga azt hiszi, akkor igen.” Objektíven nem tudjuk, mi van a látszat mögött. Mindenki azt hisz, amit akar. Maga II. János Pál is a fenomenológiai filozófiát tanulta és alkalmazta.

Malachi Martin szerint a fenomenológia módszerét alkalmazta Casaroli bíboros is az egyház tanítása meghamisítására, és egyben a „szláv pápa” aláásásának a tervére. Mikor a tervet kidolgozták, Pio Laghy bíboros (aki egykor a fontos Washingtoni nuncius tisztét töltötte be, és arról lett hírhedt, hogy rosszabbnál rosszabb papokat javasolt a püspöki székekbe) javasolta, hogy a fenomenológia filozófiai rendszerrel könnyű lesz a régi gondolkodásmódokat aláásni, és az emberek gondolkozását megváltoztatni. (Windswept House, 249. o)

Fontos fejlemény volt az Anti-modernista eskü eltörlése, amit Szent X. Piusz pápa rendelt el 1910. szeptember elsején, minden pap valamint filozófiai és teológiai professzor számára. 1967-ben VI. Pál pápa eltörölte az esküt.

EZRED-VÉGI ÖNVIZSGÁLAT A VATIKÁNBAN cím alatt irt egy beszámolót1998-ban GARZO FERENC, az MTI Római riportere.

Cikk szerint „A zsidóellenesség Isten és az egyház megsértése. Ez a főgondolat jutott kifejezésre abban a záróközleményben, amely összegezte a múlt hónapban a Vatikánban rendezett háromnapos konferencia munkáját. A tanácskozásokon, amely "A zsidóellenesség gyökerei a keresztény környezetben" címet viselte, 60 keresztény tudós, teológus, egyházi személyiség vett részt. Előadásaikból állt össze a mondanivaló, amely elméleti alapja lesz a nagy pápai bocsánatkérésnek: az egyházfő a 2000. év Nagy Jubileumának alkalmából ünnepélyesen fogja majd megkövetni a zsidóságot a keresztények által elkövetett bűnökért(...)

Mivel a tanácskozást zárt ajtók mögött tartották, az ott elhangzottaknak csupán néhány lényeges gondolata jutott el a nyilvánossághoz. Ezek némelyike egybecsengett a hatvanas évek elején tartott II. vatikáni zsinaton meghirdetett elvekkel, valamint az 1965-ben napvilágot látott Nosta Aetate kezdetű nyilatkozattal, amely a zsidó néppel kapcsolatban eltörölte az "Isten gyilkosa" jelzőt. A mostani konferencián az antiszemitizmus gyökereit minden eddiginél mélyrehatóbban próbálták meg elemezni(…).

Az előadók nagy része az Új Testamentum egyes szövegeiben rejlő zsidóellenes tételeket vette górcső alá. Vagyis azt boncolgatták, hogy nem a Szentírásban van-e valamilyen "génhiba", amely által esetleg sokan a zsidóellenességet látták igazolni. (amerikai-kanadai Magyar Élet, XXXX, Nr. 3, Feb. 1, 1998)

Nézzük meg tehát, mit is mond a Nostra Aetate? Az irat lényege egy másik téma, de itt az a fontos, hogy ez egy erősen pró zsidó irat, amely megtilt minden megkülönböztetést, a zsidókat nem csak ártatlannak minősíti a keresztrefeszitéssel kapcsolatban, hanem továbbra is mint kiválasztott nép kezeli őket. A Nyilatkozat egyik legsúlyosabb teológiai tévedése, hogy az Egyház illetve az üdvtörténet kezdetét nem vezeti vissza Ádámig illetve az őskinyilatkoztatásig: „Krisztus Egyháza ugyanis elismeri, hogy hitének és kiválasztottságának kezdetei Isten üdvözítő misztériumának megfelelően már a pátriárkáknál, Mózesnél és a prófétáknál megtalálhatók.” Igy a magukat Ádámig visszavezetők az egyszerű keresztények, míg a magukat Ábrahámtól számítók a judeó-keresztények. Ezzel egy de faktó szakadást idéztek elő a kereszténységben.

A Nyilatkozat végleges elfogadását két összefüggő tényezőnek köszönhetjük (már aki köszöni). Az egyik, a zsinati tanácsadók közé befurakodott, zsidóból kikeresztelkedett John Österreicher, felszentelt pap és teológia professzor, aki tagja volt egy fiatal zsidó fenomenológus csoportnak, akik a 20. század elején léptek be az Egyházba, hogy azt megreformálják.

A másik tényező egy rosszul megfogalmazott és végrehajtott „tudományos” szociológiai tanulmány volt, amely elhitette a zsinati Atyákkal, hogy az Egyháznak a keresztre feszítéssel kapcsolatos tanítása a fő oka az antiszemitizmusnak. Az így kialakított bűntudatnak fontos szerepe volt a Zsinat munkájában. Az amerikai ADL (egy zsidó szervezet) vezetői szerint a tanulmány „kritikus volt” a Nostra Aetate-ban lefektetett elv elfogadásában. (lásd Rodney Stark, SOCIETY TODAY, Second Edition, CRM Books, Del Mar, California, 1973, 32. o.). A tanulmány előzetes eredményét minden zsinaton résztvevő püspök kézhez kapta.

Rodney Stark, ismert szociológus, népszerű szociológiai egyetemi tankönyvében 9 oldalon át ismerteti a tanulmányt, amelyben „az antiszemitizmus okait kutatják,” mint a tudományos kutató munka példaképét. Leírja, hogy 1959 karácsonyán német fiatalok horogkeresztet festettek egy zsinagóga falára. Anélkül hogy tudták volna, vagy kikutatták volna a fiatalok vallási hovatartozását, tehát minden dokumentált alap nélkül, ez az eset arra ösztönözte a másodéves egyetemista Starkot és Glock nevű professzorát, hogy „bebizonyítsák” (ne csak megvizsgálják!), hogy a kereszténység befolyásolja az antiszemitizmust, mert az a zsidókat vádolja Jézus megfeszítésében játszott szerepükért”. Ez az előzetes feltételezés volt a kutatás alapja. Tehát elismerten, már kiindulásuk sem volt semleges, illetve tudományos. Volt egy előítéletük, amit bizonyítani akartak. És ezt adták el, mint tudományos kutatást!

Az eredmény világosan bizonyítja, hogy a vallásosságnak (amit Stark vallásos dogmatizmusnak nevez) nyilvánvaló kapcsolata van az antiszemitizmussal és ezt konklúziót így beállítva küldték meg a zsinati atyáknak: „a tény az, hogy legtöbb tagotok – legaktívabb tagjaitok – még mindig a zsidókat vádolják Krisztus megöléséért és azt hiszik, hogy minden zsidó a pokolra van kárhoztatva. Sokan azt is hiszik, hogy a zsidók csalnak, lopnak és hazudnak. Ha nem ezt akarjátok, hogy a hívek higgyék, komoly problémátok van, bárhol is tanulták ezeket a hiedelmeket.”

Ezt az eredményt kivetítve, megállapították, hogy Amerikában kb. 17.5 millió ember mutat zsidóellenes tüneteket vallási meggyőződésük miatt. Ezt a számot is elküldték a zsinati atyáknak.

Azonban sem a keresztre feszítés, sem a pokolba jutás nem szerepelt a kérdések közt! Az egyetlen kérdés aminek vallásos jellege van, így szólt, Stark beszámolója szerint: „Mivel zsidókat nem kötelez a keresztény erkölcsiség, ők olyan dolgokat is csinálnak, amit keresztények általában nem csinálnak.” Így, ha erre igenlő, azaz a zsidóság szempontjából negatív választ adnak, akkor ezt úgy értelmezi a tanulmány, hogy a keresztény egyházak zsidógyűlöletre tanítják híveiket. Pedig a kérdés, amire építették a konklúziójukat egy provokáló kérdés volt, nem a kérdezettek mondták, hogy a zsidók viselkedése probléma volt, hanem a kérdés volt így megszövegezve. Ők állították szembe a keresztény erkölcsöket és a zsidók viselkedését, és a lényeg nem egyéni vallásosság volt, hanem a zsidó és keresztény erkölcsi elvek és normák közti állítólagos különbség.

Ez azt látszik mutatni, hogy a tanulmány szervezői maguk is sejtették, hogy az antiszemitizmus igazi oka egyes zsidók viselkedése, tehát feltettek egy ilyen kérdést, azt remélve, hogy ezzel ki tudnak provokálni egy zsidóellenes választ, amire szükségük volt, hogy a Zsinati Atyákat félre tudják vezetni!

A Zsinat sikeres befolyásolásától felbuzdulva, Glock és Stark két évig körbe járták Amerikát, beszédeket és szemináriumokat tartani egyházi vezetőknek, újságíróknak és szerkesztőknek. Munkájuk sikeres volt, mert munkájuk eredményeként sok hitoktatási tankönyvet és más kiadványokat át kellett írni, és minden szinten átnevelési kampányokra volt szükség. Így született meg a „judeo-kereszténység,”

Hogy ez a csalás illetve félrevezetés hová vezetett, a fent idézett három napos vatikáni konferencia mutatja ahol „egyesek azt boncolgatták, hogy nem a Szentírásban van-e valamilyen "génhiba”, amely által esetleg sokan a zsidóellenességet látták igazolni.” Senkinek nem jutott eszébe megvizsgálni az eredeti tanulmányt, aminek alapján elfogadták a Nostra Aetate Nyilatkozatot. Inkább az Újszövetségi Szentírásban „gén hibát” kerestek, és azt próbálták egyesek felelőssé tenni az antiszemitizmusért, mint a zsidók provokáló elveit és viselkedését. Hála Isten, II. János Pál pápa leállította ezt a gyanúsítást.

Itt önkénytelenül is Mazeh moszkvai főrabbi jut eszembe, aki állítólag megjegyezte, a zsidó Trockijra utalva – akinek eredeti neve Bronstein volt – hogy "A Trockijok csinálják a forradalmat, és a Bronsteinek fizetnek érte."[1][1]. Úgy látszik, hogy a zsidó kérdés tragédiája, hogy az ártatlan zsidók fizetnek a provokáló, radikális, "nem-zsidó zsidók" bűneiért. Igy volt ez a Holokauszt esetében is! És még a Szentírást próbálják egyesek okolni. Nem a zsidókban hanem a Szentírásban van a „génhiba!” És az esetleges provokációra való reakció, a Vatikáni szakértők szerint „Isten és az egyház megsértése.”

A zsidó fenomenalisták befurakodása és a zsinati Atyák félrevezetése az Egyházat nem csak védekező pozícióba szorította, hanem rettenetes romboló hatással volt az Egyházon kívül és belül, mivel a vallásra hivatkozva, általánosították az antiszemitizmus vádját, és szinte lehetetlenné tették az ellene való védekezést.

Több, mint negyven év telt el azóta, hogy a Montini-pápa Péter Pál ünnepén azt mondta: „A Sátán füstje bizonyos repedéseken át behatolt az Egyházba!” És ma? Hát igen, ez a füst olyan helységekbe is bekerült, amiket megóvottnak hittünk!

1972. június 29-én Szent Pált ünnepli az Egyház. Pál volt, aki Krisztus evangéliumát elvitte a távoli Nyugatra. Azon a június 29-én, Róma védőszentjeinek napján, Péter utóda, aki Pál nevét vette fel, drámai figyelmeztetést hallatott. VI. Pál pápa Isten s az ember ősi ellenségéről beszélt, akinek Sátán a neve. Ő az Egyház ellensége. „Az Egyház falainak repedésein keresztül behatolt a Sátán füstje” – hangzott a keserű, felrázó megállapítás, mely sokak számára, még a katolikus világban is, meglepő, sőt visszatetsző volt.

1972-ben kevesen tudták, hogy a pápa mire célzott. Több, mint húsz évvel VI. Pál meglepő kijelentése után végre kiderült, hogy ami történt, az sokkal több, volt mint „füst”! Malachi Martin a Windswept House című, Vatikán belső életéről szóló könyvének a tónusát akarta megadni, így a könyv „Történelem mint előszó; a végső jelek” című bevezetőjében leírja, hogy 1963 Péter és Pál napján, röviddel VI. Pál megválasztása után, egy titkos „fekete misét” tartottak egyes sátánimádó, a Vatikánban dolgozó püspökök, érsekek és bíborosok. Pont a Vatikánban lévő Szent Pál apostol kápolnáját választották ki, ahol a pápaválasztások alkalmával a bíborosok közös imákra gyűlnek össze. A szertaráson nem csak a kápolnát adták át (Sátánnak való „szentelésről” nem lehet beszélni) a Sátánnak, hanem megfogadták, hogy a következő pápa, akinek megválasztásánál újra ebben a kápolnában imádkoznak, a Sátán szolgája lesz. A Vatikáni liturgiával párhuzamosan Amerikában is volt egy szertartás, ahol azokat a részeket végezték el, mint pl. egy ártatlan kislány rituális megerőszakolása, ami a Vatikáni kápolnában lehetetlen volt. A választás az egyik dél-karolinai katolikus de sátánista püspök székesegyházára esett. Itt történt például egy kislány szertartásos megerőszakolása egy fiatal pap által, aki később hosszú ideig Csikágó érseke, a közismert liberális Bernardin József bíboros volt. (A teljes könyv letölthető angolul: https://archive.org/details/WindsweptHouseAVaticanNovel , a fekete mise leírása magyarul pedig http://uzenete.blogspot.com/2013/06/malachi-martin-vegido-elojelei.html. Ezzel kapcsolatban lásd a következő kommentárt: http://www.katolikus-honlap.hu/1202/ejfelimise.html). A sátáni liturgián tett fogadalom szerinti első pápa akit ott választottak Ferenc volt.

Erre a liturgiára vonatkozott VI. Pál megjegyzése a sátán füstjéről. Ennek a liturgiának következményeit ma érezzük. Annak ellenére, hogy a Pál utáni pápák is tudtak a Sátán befurakodásáról, nem tettek ellene semmi hatásosat, kivéve a szerencsétlen I. János Pál, aki természetfeletti eszközök alkalmazása helyett emberi kezdeményezéssel próbálta a Sátánt kiűzni, ami persze nem sikerült neki. Így a Sátán és a szabadkőművesek szervezkedése egyre agresszívabban folyt, és számuk egyre gyarapodott a Vatikánban, és az egész Katolikus Egyházban.

Malachi Martin jezsuita atya a Vatikánba volt beosztva, és pár évi tapasztalatai alapján meg akarta írni, hogy mi megy végbe az Egyház központjában. Tudta azonban, hogy rendi elöljárói az engedelmességi esküje alapján leállítják munkáját, így VI. Pál pápától felmentést nyert engedelmességi fogadalma alól (lásd http://utolsoidok.com/2013/11/03/malachi-martin-a-kiforgatott-katolicizmus-1-resz/).

Martin több könyvben számol be tapasztalatairól és nyomozásainak eredményéről. Egyik legjelentősebb munkája a Winsdwept House, amely II. János Pál, a „szláv pápa” uralkodásáról szól.

Malachi Martin THE WINDSWEPT HOUSE, egy „Vatikán Novel,” alcímű kötetben, regény formájában irja le, felismerhető álneveket adva a főszereplőknek, hogy hogyan fogják „szabadon” lemondatni a pápát. Bár a párbeszédek és a kisebb események valószínűleg kitaláltak, a főbb eseményeknek és az általános vonal, Malachi Martin szerint, a tények 95-a igaz, és a felismerhető állnév alatt említettek 85 százalékban igazi személyek. Azonban a lényeg nem az, hogy történelmileg mennyire tényszerű, a fontos az, hogy az utóbbi években minden aszerint történik, amit Martin megirt. Tehát akár pontos történelem, akár bevált jóslat, esetleg titkolt magán-kinyilakoztatás, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azon kívül, mint látni fogjuk, az exorcista Amorth atya véleménye és a Szűzanya üzenete Don Gobbi révén, teljesen alátámasztják Martin fő tézisét, hogy a Vatikánt megszállta a Sátán, aki meg akar szabadulni Jézus törvényesen választott és uralkodó pápájától. A jóváhagyott La Saletti jelenések üzenete, hogy „Róma elveszti a hitet és az Antikrisztus székhelye lesz” beteljesedett. („Rome will lose the Faith and become the Seat of Antichrist,” http://www.rosesfromheaven.com/virginmary/LaSalette.html, lásd még http://apologetica-hitvedelem.blogspot.com/2012/08/a-la-salette-jovendoles-1846.html)

„Arról van szó, hogy mikor azt mondjuk, hogy a pápát rávesszük a lemondásra, a lemondatást rafináltan [subtle] kell értelmezni. Arról van szó, hogy a világon minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználunk. A leghatásosabb eszköz lesz a visszafordíthatatlan események nyomása és visszafordíthatatlan erővonalak teremtése. Olyan eseményeket és erővonalakat kell kidolgozni, amelyek lehetetlenné teszik, hogy [a pápa] bármit is csináljon. Lemondás lesz az egyedüli megoldás számára.” (angol kiadás, 131 oldal).

A tragédia az, és ez mutatja, hogy Isten megengedte az események ilyen fordulatát, hogy 1963 óta három pápa elolvasta Pál pápa üzenetét a sátán füstjéről, hogy mi történik az orruk alatt, és egyik sem tudta megállítani az erjedési folyamatot. Ezek közül I. János Pált eltették láb alól mielőtt tenni tudott volna bármit is. Így maradt két pápa, akik olvashatták a Szűzanya üzenetét. 1993. december 31, az év utolsó éjjelén Milánóban, Nagy az én aggodalmam címmel, Gobbi atya által adott üzenetében ezt mondja a Szűzanya:

„Nagy az én aggodalmam, mert az én Egyházam a gonosz erők hatalmában van, amelyek veszélyeztetik, és megkísérlik belülről lerombolni.

A Szabadkőművesség magába az Egyház belsejébe helyezte – ahol Fiam, Jézus Helytartója székel – saját központját, ördögi hatalmával együtt, és innen terjeszti ki gonosz befolyását a világ minden részére.

Most is az övéi árulják majd el az Egyházat, kegyetlenül fogják üldözni és vérpadra ítélni.

Én látom, hogy a véres üldözés már az ajtók előtt van, és mennyien szóródnak szét közületek e szörnyű orkán heves viharától.” (Máriás Papi Mozgalom kiadása: Üzenetek. Gobbi atya közvetítésével: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz)

A két pápa olvasta nem csak a Gobbi atya féle üzenetet hanem Malachi Martin leírását, és VI. Pál intését a Sátán füstjéről, ami nem csak játék volt a szavakkal, hanem halálosan komoly figyelmeztetés, hogy a Vatikánba befurakodott a Sátán, ott van a Szabadkőművesség világközpontja, és egyes kuriális bíborosok a pápa lemondatásán dolgoznak.

A két pápa mégsem csinált rendet, illetve nem tudott rendet csinálni a Vatikánban. VI. Pál pápa szavaival, annyira befújta a Sátán füstje a Vatikánt, hogy a két pápának együtt nem volt akkora hite (vagy hatalma?!), hogy bevigyen egy ördögűző papot a Vatikánba, és kiebrudalja onnan a Sátánt. Azonban nem, hogy nem vitték be, az ördögűzés liturgiáját teljesen hatástalanná tették, és még csak be sem engedték őket a Vatikánba. Íme, egy híres exorcista tanúvallomása:

„Kérdés: Don Amorth, a sátánizmus egyre inkább terjed. Az új rítus megnehezíti az exorcizmust. Nem engedték meg, hogy az exorcisták részt vegyenek a pápai audiencián a Szent Péter téren. Mi történik itt?
Amorth atya: A Sátán füstje mindenhová behatolt. Talán azért nem voltunk kívánatosak a pápai kihallgatáson, mert attól féltek, hogy ennyi exorcista együtt el tudná űzni az ördögök légióját, akik behatoltak a Vatikánba.

Kérdés: Tréfál?
Amorth atya: Lehet, hogy így annak hangzik, de nem tréfa. Nem kételkedem abban, hogy a Sátán éppen az Egyház vezetőit célozta meg leginkább, mint ahogyan a politikai és gazdasági élet vezetőit is.

Kérdés: Azt akarja ezzel mondani, hogy a háborús taktikához hasonlóan a Sátán azt akarja, hogy az ellenfél tábornokai álljanak át a seregébe?
Amorth atya: Hát ez egy hasznos stratégia. Mindig újra bevetik, mindenekelőtt akkor, ha az ellenfél gyengén tud védekezni. S a Sátán is ismeri és használja ezt. De hála Istennek, itt van még a Szentlélek, aki oltalmazza az Egyházat: „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. A bukások, az árulások ellenére sem. Ez nem kell, hogy bárkit is meglepjen. Az első áruló egy apostol volt, aki igen közel állt Jézushoz: Iskarióti Judás. De az Egyház megy tovább a maga útján. Megoltalmazza a Szentlélek, s ezért a Sátán törekvései csak rész-sikereket szereznek a számára. A Sátán minden bizonnyal meg tud nyerni egy-egy csatát, fontosakat is, de sohasem a háborút.”( http://www.katolikus-honlap.hu/0701/amorth.html A híres exorcistával, Don Gabriele Amorth-tal készült ez a beszélgetés. Don Amorth alapította meg az Exorcisták Nemzetközi Szövetségét)

Martinnal, egy másik könyvével kapcsolatosan történt interjúban, az interjú vezető megjegyzi, „az Egyháznak az a tanítása, amelyet a modern teológusok elsőként vetettek el, a sátán, az ördögök és a pokol létezésébe vetett hit volt,” amelyre Martin ezt válaszolja:

„Így van. Ez a valaha végzett legjobb propagandamunka. A sátán nem létezik, de öljük a gyermekeket, mielőtt megszületnek. Hozzuk létre az életút harmadik fajtáját. Ez az emberi jogokra épül. A homoszexuálisoknak ugyanolyan jogokat, mint a heteroszexuálisoknak! Fogadtassuk el a homoszexuálisok házasságát! Használjuk a fogamzásgátlókat, mert az egész emberiség javát szolgálja, ha megfékezzük a szaporodást!(…) A sátán mindenütt ott van! Ott van, és felkelti az emberekben az ésszerűség, a tolerancia és a fanatizmusmentes szemléletmód igényét. Minden ember a maga törvényei szerint él, és minden értelem önmagának az irányítója. Ez a leghatékonyabb propaganda. Hát az ördög, a szarvakkal, koszos farokkal, sárga szemekkel bíró, hóna alatt mocskos könyveket hordó régi figura, aki a bokor mögé bújva mondja: „Gyere ide, és mutatok neked valami bűnt” – az hol van? Ó nem, ez mítosz csupán. Babona. Mindig is az volt. Ez angyali intelligencia, sokkal hatalmasabb, mint bármely emberi intelligencia lehetne. Angyali intelligencia, amely élethalálharcban áll az egyetlen emberrel, aki Isten: Jézussal. Így van (http://utolsoidok.com/2013/11/03/malachi-martin-a-kiforgatott-katolicizmus-1-resz/)

Tavaly nyáron otthon, egy előadásom után, egy idős, nyugalmazott evangélikus lelkész megjegyezte, hogy a Sátán legnagyobb hazugsága nem az, hogy „nincs Isten”, hanem az, hogy „nincs Sátán.”

Lássuk tehát, mi történ Benedek pápa lemondása előtt, milyen visszafordíthatatlan eseménysorozat és erővonalak működtek? A különböző országokban felfedett sex botrányok után sorozatban jöttek a vádak, hogy a pápa, még bíboros korában, semmit sem tett azok megfékezésére. Majd jöttek a hírek és cikkek, hogy egyes vatikáni bíborosok is sex orgiákban vesznek részt, és a pápa nyilván nem tett ellenük semmit. Majd a Vatikáni Bank botrányai. De azt már nem hozták nyilvánosságra, hogy a pápa olyan bíborosokkal és vatikáni adminisztrátorokkal lett körülvéve, akik a pápa minden lépését megakadályozták.

Ezek mind II. János Pál hosszú uralkodása alatt fejlődtek idáig. Neki még lett volna ideje és ereje, az akkor még sokkal gyengébb sátáni erővonalakat szétvagdosni. Martin leirja, hogy a „szláv pápa” (II. János Pál) egy bizalmas jelentést kapott az amerikai püspökökről, ami pont az asztalán volt, mikor az esedékes ad limina látogatás alkalmával, Howard Hubbard, Albany NY püspöke volt nála. (pont az én püspököm személyesen ismertem, akivel sok bajunk volt. Most töltötte be a korhatárt, és várjuk az utód kinevezését. Az a hír járta, hogy mikor O’Connel bíboros, a New Yorki főegyházmegye érseke azt mondta a Szentatyának, hogy New York állam minden egyházmegyéjében rendben mennek a dolgok, a pápa gúnyosan megkérdezte, „Albany nem New York államban van?” – de nem tett semmit Albanyval vagy Hubbard püspökkel kapcsolatban! Megj. BS) Hubbard elmondja a Szent Atyának, hogy

„Mi papjaink minőségére fektetjük a súlyt, nem a mennyiségre, Szent Atya…” De a jelentés szerint otthon azt hangoztatta, hogy a papság régi fogalma „idejétmulta,” hogy a papoknak nincs szükségük a „középkori celibátusra,” hogy a homoszexualitás „teljesen elfogadható életforma.”

Erre a pápa megrázta a fejét, mint egy kutya amelyik pont most jött ki a vízből, amint próbálta elfelejteni a többi püspökök jámborul hangzó szavait, akiknek a személyes erkölcsét és erkölcsi tanítását részletezte a jelentés. Összehúzta a szemét, hogy milyen hiszékenynek gondolják őt püspökei. Egy hideg, visszataszító borzalom töltötte el a saját bűnössége miatt.

Nem ő volt végső fokon felelős a Mindenható előtt? Milyen jogon kérdezhette, hogy a püspökök lóvá teszik? Az igazságosság nem követelné meg, hogy még egy kérdést tegyen fel? Ahelyett, hogy most becsapják, ő nem zárta le kényelmesen szemeit? Nem mondta magának kényelmesen, és mindenkinek aki kérdezte, hogy a hit és erkölcs romlása a hierarchiában kiirthatatlan volt? Hogy az igazság gyönyöre eloszlat minden tévedést? (490. o)

Az alábbi párbeszéd, a fenti jelentés olvasása után zajlott le a „szláv pápa” és az egyik megbízható bíboros tanácsadója közt, aki szintén olvasta a jelentést. II. János Pál behívta, hogy gyóntassa meg. Itt tehát gyónási titokról van szó, tehát minden valószínűség szerint, Martin maga adta a szavakat a szereplők szájába, de minden bizonnyal nem csak Martin, hanem a Vatikán ortodox, hagyományos rétegének a véleményét tükrözi. A hűség kedvéért csatolom az angol eredetit alább.

A gyónás kezdete előtt, a pápa tisztázni akarta a bűnösségének súlyát, és az esetleges lemondását.

JP „Több okom is van a lemondást megfontolni. De a legfőbb ok – az ok amely most leginkább foglalkoztat – az Egyház megdöbbentő helyzete amibe megengedtem, hogy pápaságom alatt az egyháziak süllyedjenek. Legfőbb okom tehát, hogy nem vagyok többé hatékony, mint pápa. Tehát ez a kérdés: mi volt az én fő hibám?

A gyóntató bíboros előre hajolt, a homloka egyik kezén nyugodva, „Szent Atya, kétségkívüli mulasztás, hogy a Második Vatikáni Zsinatot, pápai tekintélyét latba vetve, elmulasztotta a hagyomány szerint értelmezni. Minden kétséget kizáróan, a Zsinat okmányai, ahogy jelenleg használjuk, nem egyeztethetők össze a hagyományos Római Katolicizmussal. Így megengedte, hogy a tévedések minden javítás nélkül virágozzanak. Ez hivatalból való mulasztás, sőt, káros mulasztás, a pápai szinten.”

JP „Motivációm alapján, halálos vagy bocsánatos bűnről beszélünk?”

(Majd néhány percnyi beszélgetés után a gyóntató megadta az elégtételt, és feloldozta a pápát. 498-9 o.)

Szerintem itt nem az a lényeg, hogy ez szó szerint így történt-e hanem az, hogy II. János Pál mikor olvasta, évekkel halála előtt, hogy Malachi Martin, egy volt jezsuita és tekintélyes Vatikán szakértő, így vélekedett pápaságáról, hogyan érezhette magát, és próbálta-e helyrehozni mulasztásait? Ma már nyilvánvaló, hogy II: János Pálnak fontos szerepe volt az aposztáziához vezető út kiépítésében. Ő volt az utolsó pápa, aki hosszú uralkodása alatt meg tudta volna állítani a folyamatot. De életének utolsó tíz évében semmit nem tett, hogy megkönnyítse utódjának a sátáni beépülés felszámolását, tehát az ember azt hiheti, hogy gyónásai is érvénytelenek voltak, nem kaphatott érvényes feloldozást.

Az érvényes feloldozáshoz nem csak az okozott kár jóvátételének a szándéka, és a bűnös életmd feladása is szükséges. A feloldozást kérő ima utolsó szavai ezek: „…erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem, és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm.” Ha nem volt szándéka, vagy nem volt képes jóvátenni illetve elkerülni a hit további aláásását mint pápa, a feloldozás érvényességéhez le kellett volna mondania, feltéve, hogy erkölcsileg bizonyos lehetett, hogy utódja erélyesebb lesz, mint ő volt, és az ő segítségével, vissza tudja fordítani a teljes aposztáziához vezető folyamatot. Ebben az esetben feltételezhetjük, hogy a lemondása szabadon történt volna, tehát II. János Pál lemondása érvényes lett volna.

János Pálnak gyóntatójához feltett állítólagos kérdésével és a kapott válasszal kapcsolatban érdekes két pontot megemlíteni. A Tridenti Zsinat szerint, „aki rossz püspökök kinevezéséért felelős, az örök üdvösségével játszik.”

Ugyancsak idézni kell két pápa személyes barátjának a megjegyzését. Jean Guitton egy híres francia katolikus filozófus volt, és 1995-ben adott egy interjút (Jean Guitton, "Guitton, lettere per l'Aldila," interview gratend to Ulderico Munzi in Corriere dela Sera, February 9, 1995, http://www.traditioninaction.org/ProgressivistDoc/A_049_GuittonJP2.html), amiben a következő párbeszéd hangzott el:

Kérdés: Ön barátja volt XXIII. János és VI. Pál pápáknak, és részt vett a II. Vatikáni Zsinat munkájában. Ma lát egy pápát [II. János Pál] aki szenved, mintha rövidesen itt hagyna bennünket. Utolsó könyvéből egy levél hiányzik: egy levél János Pál utódjához.

Válasz: Abban leírtam volna az ideális papa képét. Véleményem szerint a mostani pápa sokat beszél az emberről. Ha én pápa lennék, én Istenről beszélnék. János Pál oly sokat beszél emberi jogokról és demokráciáról… Gondolhatna arra a napra, amikor elhagyja ezt a világot és Isten ítélőszéke előtt áll.

És ami utódját illeti, legyen az fehér, fekete, vagy sárga, szeretném, ha olyan ember jönne, aki nem fél majd a közvéleménytől, és az embereknek Istenről beszélne.[2][2]

Érdekes, hogy a két pápa barátja II. János Pál lelki üdvéért aggódik, mikor az majd Isten előtt ad számot munkájáról! És ez a pápa lett nem csak boldoggá avatva, hanem rövidesen szentként tisztelheti az egyetemes Egyház! Ha a kanonizáció megtörténik, ami ma már szinte bizonyos, az azt jelenti, hogy a Szent Lélek elhagyta a mai, aposztata Egyházat! Ugyanis a szentté avatáshoz a csodán kívül két dolog fontos: életszentség, és a hivatás példaadó betöltése. Ami az életszentséget illeti, a pápa lelkifurdalásokat érzett egész pápasága alatt, újonnan kiadott naplója szerint. Titkárának meghagyta a pápa, hogy halála után a naplót égessék el, de a titkár fontosnak találta, hogy a világ jobban megismerje a pápa gondolkodását és lelkiéletét. Sajtójelentések szerint a pápa „évtizedeken át állandóan vizsgálta, hogy érdemes-e a hivatásra, amit betölt…. Agonizált, hogy tesz-e eleget isteni hivatásának betöltésére?” (http://www.irishtimes.com/news/world/europe/pope-john-paul-ii-s-wishes-defied-as-personal-notes-published-1.1680513)

Hivatásának betöltésével kapcsolatban a tárgyilagos szakértők megegyeznek, hogy II. János Pál szerencsétlen, nagyon nagy kárt okozó pápa volt, aki egy Sátántól megfertőzött Vatikánt, és egész Egyházat hagyott utódjára. Bár a füst már VI. Pál alatt befurakodott, de a „szláv pápa” alatt vált olyan fojtóvá, hogy a pápa teljesen tehetetlen legyen, és le tudják mondatni. Naplójában leirt aggodalmai jogosak voltak, és ezt ő is érezte!.

Így, II. János Pál halála után Benedek pápa keze meg volt kötve, ahogy azt Martin megjósolta 1994-ben, és mintegy a vatikáni Kúria erkölcsi fogja volt. Hogy a pápa keze mennyire meg volt kötve, mutatja a Lefebvre érsek által alapított Society of Saint Pius X (SSPX) ügye. Benedek vissza akarta hozni őket az Egyházba, de a Kúria nem engedte. Hónapokig húzódott az ügy, és végül a Kúria akarata valósult meg! Benedek lemondott anélkül, hogy rendezte volna a SSPX ügyet.

Egy másik eset még jobban rávilágít Benedek helyzetére, hogy mennyire szabadnak illetve fogolynak érezte magát. 2010. október 11-én XVI. Benedek pápa beszédet mondott minden jegyzet nélkül, nem német anyanyelvén, hanem olaszul, egy bonyolult témáról, egy fontos hallgatóságnak. Ez nem egy rögtönzött beszéd, hanem egy kétezer szavas, jól átgondolt és szerkesztett előadás volt, több bibliai idézettel és egyéb hivatkozással. A hallgatóság a Közép-keleti Zsinat volt, 185 püspök és 70 szakértő, akik két hétig a régió missziós és keresztény tanúságtétel kihívásait voltak hivatva tárgyalni. Rendszerint az ilyen előadást előre óvatosan megírják, és szakemberek és tanácsadók ellenőrzik.

Figyelembe véve az esemény fontosságát, az embernek önkénytelenül eszébe jut a szerencsétlenül járt I. János Pál pápa, aki állítólag egy este vacsoránál bejelentette, hogy másnap fontos reformokat vezet be, és másnap reggel 5-kor a házvezetőnő halva találta. Talán Benedek is félt, hogy baleset érheti a Zsinathoz vezető úton, ha leírja beszédét? Vagy hirtelen isteni sugallatra, a Szent Lélektől vezetve beszélt jegyzetek nélkül? Mindenesetre, jegyzetek nélkül is elmondta amit akart, történjen ami történik, el lett mondva és meg lett örökítve amit akart. (“Finance control over industry, “lásd http://www.presidency.ucsb.edu/ws/index.php?pid=15637.)

Ráadásul jött az EU-tól a fenyegetés, hogy XVI. Benedeket letartóztatják, és figyelmeztették az olasz kormányt, hogy ne merje védeni a pápát.

Jelenleg a lényeges kérdés az, hogy Benedek szabadon mondott-e le? Akár szabadon, akár kényszer alatt mondott le, mindenképpen óriási probléma előtt állunk. A bibliai és különböző magán-kinyilatkoztatások és a fent leirt fejlemények tudatában, nyilvánvaló, hogy lehet a végidőkről beszélni. Ilyen időben lemondani a pápaságról annak biztos tudata nélkül, hogy helyette egy erélyesebb pápát választ a konklávé, óriási felelőtlenség egy pápától, amit Benedekről nem tudok feltételezni. Benedeket egész élete nem arra készítette fel, hogy utolsó pillanatban, mint pápa, haza- illetve Egyházáruló legyen és a pápai trónt a Sátán kezébe adja. Viszont ha lemondása kényszerített volt, akkor nem érvényes, tehát Ferenc nem lehet érvényes pápa. Hogy érvényes pápaság nélkül Ferenc lehet-e Róma püspöke, ez egy érdekes kérdés lehet a szakembereknek, egyháztörténészeknek és egyházjogászoknak.

Ma ez különösen érdekes, ugyanis pár napja, február 26-án, jelent meg egy új, írott nyilatkozat, amelyben Benedek állitólag (ismét „szabadon!”) megismétli, hogy lemondása teljesen szabadon történt. (http://www.reuters.com/article/2014/02/26/us-pope-benedict-resignation-idUSBREA1P0KV20140226, és Magyar Kurir, 2014. 02. 26). Azonban akik átélték a kommunizmust Magyarországon, azok tudhatják, az ilyen vallomások és nyilatkozatok mit érnek. Mindszenti bíboros is meghagyta, hogy ha letartóztatása után valamit is beismer, az nem szabad akaratából történik, hanem kábítószerek hatására. Benedek Pápát lemondása után mint egy foglyot tartják a Vatikánban, csak csíkos rabruha nincs rajt, és igazán nem nehéz kábítószerek adagolásával bármit is mondatni vagy aláiratni vele! Ismervén tehát a körülményeket, sokkal könnyebb elhinni, hogy a lemondás kényszerített volt, és most egy bekábítószerezett Benedeket állítottak a mikrofon elé, mint hogy a még életképes, ha nem is teljesen egészséges német pápa szabadon kibujt a felelősség alól, és Péter székét egy, a Sátán által választott, mint látni fogjuk, sátáni képviselőnek szabadon adja át. Ilyet még a leg Benedek-ellenesebb személy sem képzelhet el róla!

A legalitás jogi kérdés, a jogot pedig emberek alkotják, és a Sátán is tudja manipulálni. Az Egyházjog szerint ha szabadon mondott le, akkor érvényes a lemondás, tehát Ferenc megválasztása is érvényes, azaz jogilag „legitim.” De ha nyomásra mondott le, még ha ki is jelentette, hogy szabadon tette, alapvető jogi elv szerint a „döntés gyökerét” kell megvizsgálni. Ha valaki fejedhez tart egy pisztolyt és követeli, hogy írj alá valamit, és te „szabadon” az aláírást választod a fejbelövés helyett, pedig a fejbelövést is választhattad volna, mégis nem voltál igazán szabad, döntésed nem volt szabad döntés.

Ha XVI. Benedek szabadon választott, hogy vállalja-e a vértanúságot, azaz az esetleges pápagyilkosságot, ami I. János Pál pápa sorsa volt, vagy lemond, akkor „szabadon” választotta a lemondást, mert nem volt harmadik lehetőség, hogy tovább uralkodjon, mint legitim pápa. Így tehát Benedek nem hazudott, mikor hátsó gondolattal [mental reservation] kijelentette, hogy [a halál helyett] „szabadon” választja a lemondást. Ezért a kérdés, hogy ez valóban szabad döntés volt-e? Ha így volt, akkor metafizikailag szabadon választott két lehetőség közt, halál vagy lemondás, de jogilag nem szabadon, azaz érvényesen, mert kényszerítve volt azáltal, hogy csak két lehetőséget kapott, azaz bűnösen leszűkített alternatívák közt választhatott.

Egy mexikói katolikus iró, Alberto Villasana szerint Benedeknek tudomására jutott, hogy merénylet készül ellene. „Egy (nicaraguai) Arnaldo Zenteno jezsuita atya tollából származó jelentés, amelyet 2013. április 9-én tettek közzé a grupobasesfys.blogspot.mx oldalon, beszámolt róla, hogy amikor a frissen megválasztott Ferenc pápa meglátogatott Castel Gandolfoban, ugyanezt vele is megosztottad: hogy az egyik ok, ami hatással volt a lemondásodra, az ellened irányuló fenyegetés volt, miután nyilvánvalóvá vált számodra, hogy merényletet terveztek ellened.

E tekintetben, Szentanya, még ha a nyilatkozatodban ki is fejezted, hogy „szabad elhatározásból” mondasz le, a helyzet az, hogy kisebb-nagyobb mértékben kényszerítve voltál, éppen az említett nyomás súlya alatt. Ebbõl következően a szabad elhatározásod a kanonikus doktrína alapján gyökerében („in radice”) megkérdőjeleződött. Noha a lemondásról szóló döntésedet a Kánonjogi Kódex (Egyházi Törvénykönyv) által neked biztosított jog alapján hoztad meg, ezt morális erőszak kényszere alatt tetted, ami, Szentatya, gyökerében érvénytelenítette ezt a végső döntésedet és végeredményben magát a hivatalos nyilatkozatot is, amelyet tettél.” (http://www.masodikeljovetel.hu/alberto-villasana-levele-xvi-benedek-papahoz/ , másik web lapok: http://biblicalfalseprophet.com/2013/12/12/resignation-of-benedict-xvi-was-invalid/, http://biblicalfalseprophet.com/tag/alberto-villasana/)

Tehát ha a lemondás nem teljesen szabadon történt, nem érvényes, nincs üresedés, tehát nem lehet új pápát választani, bárhogy is szeretné a Sátán az Ő emberét állítani az Egyház élére! Emberileg a kérdés vitatható. Mivel a pápa mondta, csak Isten bírálhatja el, hogy valóban szabad döntés volt-e? Pontifex Maximus a nemini iudicatur! Az Egyházjog bölcsen nem veti a kérdést alá semmi emberi elbírálásnak. A pápát csak Isten ítélheti meg. Ezért mi nem dönthetjük el a lemondás szabadságát vagy kényszerét, tehát törvényességét és érvényességét, csak valószínűsíthetjük, ki-ki előzetes ismeretei, tudása, értékrendje vagy vérmérséklete és lelkiismerete alapján. Pedig ez egy fontos, és kényes kérdés.

Mint Martin atya példája mutatja, főleg akik bármilyen függőségben vannak egyházi hatóságokkal, azoknak a keze meg van kötve, és vállalniuk kell a személyes felelősséget, lelkiismeretemet követve, a lelkek mentése a következő nehéz időkben, vagy egyházi pozícióm megtartása és kényelmes életformám közt. Nem könnyű választás, de a papszentelési esküt ilyen konfliktus esetén nem az elöljáró, hanem a lelkiismeret és a nép lelki érdekében kell, hogy kövessem. Persze a püspökökre és a hierarchiára ez fokozottan áll, az ő felelősségük még nagyobb.

Ebben a bizonytalanságban jön segítségünkre maga Jézus Krisztus. Sükösdön, két évtizeden át, többször beszélt „helytartóm”-ról. Azonban 2014. február hetedikén Ferencre Jézus azt mondta, „a ti helytartótok.” Tehát Ferenc helytartó, de nem Jézusé. Ha nem Jézusé, akkor kié?

A Malachi Martin által ismertetett, és fent emlitett vatikáni fekete mise befejező aktusa szerint nem lehet kétség:

A fejedelem trónra ültetése a fellegvárban csaknem befejeződött. Már csak a felhatalmazás, az utasítások és a tanúságtétel hiányzott. Az őr felnézett az oltárról és barátságtalan tekintetet vetett a nemzetközi küldöttre, akinek bőrtáskájában a felhatalmazást és az utasításokat tartalmazó levél volt. Mindnyájan végignézték, ahogy a küldött az oltárhoz ment, a táskából kivette a levelet, és erős akcentussal felolvasta a felhatalmazást.
„A gyülekezet és a szentséges öregek megbízásából ezt a kápolnát e pillanattól fogva a belső kápolnává nevezem ki, hatalmazom és szentelem, a fejedelem jogos, megszerzett és tulajdonba vett kápolnájává, akit mi emberi sorsunk uraként és mestereként intronizáltunk. Bárkit is választanak eme belső kápolna segítségével a Péter-hivatal utolsó utódává, annak hivatali esküje szerint magát és mindazt, amit tesz, az Egy – aki az embereknek a földön és mindenütt az emberi kozmoszban otthont készít – szófogadó eszközévé és összeesküvőjévé kell szentelnie. A régi ellenségeskedést barátsággá, türelemmé és alkalmazkodássá kell változtatnia, mely a születés, a nevelés, a munka, a pénzügy, a kereskedelem, az ipar, az oktatás, a kultúra, az élet és az életnemzés, a halál és a halálhoz való kapcsolat számára mintaként szolgál. Így lesz az emberiség új korszaka kialakítva.” „Úgy legyen!” (http://uzenete.blogspot.com/2013/06/malachi-martin-vegido-elojelei.html)

Ez nem gyerekmese, itt nem babra megy a játék. Amit a Sátán megszerzett, ahhoz ragaszkodik!

A „Fejedelmet” tehát, egyelőre szimbolikusan intronizálták, a Vatikán trónjára ültették (lehet, hogy ezért nem használhatja Ferenc a pápai trónt, mert az már nem az övé, hanem a Fejdelemé, és majd az Antikrisztus fog trónolni rajt!??), és az ott megválasztott személy „magát és mindazt amit tesz, az Egy … szófogadó eszközévé és összeesküvőjévé kell szentelni.”

Tehát a sükösdi jelenés azaz Jézus szerint Ferenc a Sátán helytartója!

Én eddig nem hittem száz százalékosan a sükösdi jelenésekben. De ez a február hetedikei pár szó olyan csodálatosan és diplomatikusan magyarázza meg a helyzetet, hogy csak a hívő, és a hátteret részletesen ismerő számára lesz érthető és nyilvánvaló. Ilyet egy egyszerű falusi parasztasszony, mint Marika, a látnoknő, nem tudna kitalálni!

Még egy megjegyzés a sükösdi üzenettel kapcsolatban, ami világosabbé teszi az üzenetet. Jézus ezeket mondja, amivel az Egyház helyzetét ecseteli, mielőtt Ferencet, a „ti helytartótokat” idézi

Pedig ők azt mondják: „Mi elöljárók vagyunk. Mi — most az ő szavukat használom ― papok vagyunk.”

Nem buzdítja őket, hogy szüntessék meg a sok bűnt papjaik közt, hogy megteljenek a templomok, arra sem, hogy térítsenek meg embereket, hozzák be őket a templomokba, hanem megmagyarázza, hogy miért olyan üresek a templomok, hogy „Nektek kell kimenni már összeszedni, megkeresni híveiteket”

A szentmise-áldozatról pedig azt mondja, hogy „És ahol meg vannak, azt meg szét kellene bombázni, hogy az se legyen.” Ilyet nem mondhat egy érvényesen bemutatott szentmise áldozatról. Gondolkodjunk el ezen is.

Végül még egy fontos kérdést kell tisztázni. Benedek állítólag kész volt a vértanúságot vállalni. De ahogy ő értelmezte, az Egyház java a lemondást követelte. Milyen szerepet játszhatott, tudatosan vagy tudat alatt, Isteni tervét végrehajtva, Benedek lemondásában az Egyház java és érdeke, mikor nyilvánvaló volt, hogy egy, az Egyház belső ellenségei által választott utód követi majd, aki végbeviszi az aposztáziát???

Emlékezhetünk, hogy Jézus megígérte, hogy a Pokol kapui nem vesznek erőt az Egyházon, és a pápa tévedhetetlenségét a Szent Lélek garantálja. Nos, ha Benedeket meggyilkolják, megüresedik a pápaság, választanak egy érvényes pápát, aki végbeviszi az aposztáziát, tehát az Egyházon erőt vett a Sátán. Csak úgy lehet mindkét célt elérni, ha van két pápa, egy igazi, akit továbbra véd a Szent Lélek, és aki megmarad a hit mellett, és egy ál, aki nem igazi pápa, őt a Szent Lélek nem védi, és ő viszi végbe az aposztáziát. A hívőknek Jézus megvilágítja, hogy kit kövessenek, a hitetlenek pedig követik a Sátán emberét az örök kárhozatba.

Köszönjük Jézus Urunk, hogy ezt így megvilágítottad Sükösdi üzeneteddel.

Vannak, akik megkérdezik, „de hát ha te ezt megírod, nem fognak milliók kilépni az Egyházból? Nem lesz megint egy Egyház szakadás?” Érdekes és fontos kérdések, amelyek komoly választ érdemelnek.

Először is, a témáról nem beszélni, a Sátán aljas munkáját titokban tartani csak a Sátánt segíti romboló munkájában. A Sátán jelenlétének és munkájának felfedése általános emberi érdek és kötelesség, már csak természetes szempontból is, mert ez egy egyedül álló esemény!

Az első ember teremtése egy unikum volt. Jézus első eljövetele szintén egy egyedi történelmi esemény volt. Generációk százai vagy ezrei éltek a földön, és csupán egy generációnak adatott meg, hogy Jézus kortársa legyen, Jézust láthassa. A Második Eljövetel, és az azt megelőző Antikrisztus és egyházszakadás szintén egyedülálló események, és úgy tűnik, mi vagyunk az a generáció, amelyiknek az életében ez megtörténik. Az ne álltasson bennünket, hogy eddig még nem volt világvége. Világvége csak egyszer történik! Ha már lett volna egy világvége, akkor most nem lennénk itt!

Ne menjünk hát bele a történelem illetve az üdvtörténet harmadik óriási eseményébe, amely a földön mindenkit érint, csukott szemmel. Az, hogy eddig ilyen nem volt, nem akadályozza meg, hogy a mi életünkben történjék. Ahogy az újság reklámok szokták írni, „ne felejtse el, hogy itt olvasta először.” Ezt meg kell írni. Ilyen sorsdöntő eseményre méltókép el kell készülni. Stratégiát kell kidolgozni, hogy hogyan viselkedjünk ezekben az időkben. Ha felfedeznek a csillagászok egy, a földünkhöz közeledő, de még millió kilóméterekre levő égitestet, mindenkit riasztanak. És mi maradjunk csendben mikor a jelek ennyire világosan mutatják, hogy itt a vég?

Paul Josef Jakobius német teológusnak egy, pont a mai időkkel foglalkozó, UTOLSÓ HARC A FÉNY ÉS A SÖTÉTSÉG KÖZT című könyvében megtaláljuk a válasznak a fontos elemeit. A könyv Magyar fordítását pont a közmondásos 24. órában adta ki a Marana tha katolikus kiadó. Nagyon javaslom mindenkinek.

A könyv, és napjaink témáját egy idézet fejezi ki legjobban: „A végső harc kezdete Európában” cimű fejezetben irja Jakobius „… A Szent Péter téren 1917 októberében, amikor a vörös sárkány októberi forradalma Oroszországban tetőfokára hágott, a Vatikán ablakai alatt kibontottak egy zászlót, amelyen az eltorzított Szent Mihály arkangyalt Lucifer karmaiban ábrázolták, és a földre dobták. A transzparensen ezek a szavak álltak: "A sátánnak uralkodnia kell a Vatikánban, és a pápa az ő rabszolgája lesz."(154. o)

Ez persze nem egy jóslat volt, hanem egy terv! "A sátánnak uralkodnia kell a Vatikánban, és a pápa az ő rabszolgája lesz." 1917-ben ez még egy terv volt. Még 2012-ben, a könyv magyarországi kiadási évében is csak egy terv volt. 2013-ban azonban valóra vált, és ma már a Sátán az úr a Vatikánban, és a „pápa” az ő rabszolgája. Ferenc megválasztása nem véletlen volt, nem is a Szentlélek műve, hanem több évtizedes tervezés, fegyelmezett szervezkedés és nehéz munka eredménye! Tehát a fenti kérdést át kell értelmezni imigyen: „…nem fognak milliók kilépni a Sátán által eltérített, aposztata egyházból?”

Malachi Martin sem jövendölt könyvében (bár lehetséges, hogy szakrális azaz égi sugallatokat kapott), hanem egy jól kidolgozott sátáni tervet ismertetett, amely tavaly megvalósult. A Sátán okosan tervez és szigorúan végrehajtja a tervet! Példát vehetnénk tőle, hogy kell egy hosszúlejáratú tervet készíteni. De arra már nincs időnk, tehát minden időpocsékolás nélkül, mindent félretéve, nekünk is haladéktalanul ki kell dolgoznunk egy túlélő stratégiát, persze az égiek segítségét kérve és elfogadva, anélkül, hogy a Sátánt elfogadnánk, és az Antikrisztust imádnánk.

Jakobius a „Közel van a lelkek szétválasztása” című fejezetében ezt írja „A következő, nem túl távoli években a lelkek szétválasztása vár ránk. (…) Az eddigiekben említettük, hogy a szakadás a katolikus Egyházon belül már létezik. Azonban még nem mindenki tudja, mert még nem került nyilvánosságra.

Ma még [2012-ben!] nem kell a katolikusoknak egy bizonyos irány mellett dönteni, de hamarosan ez fog következni. Az utóbbi években sok fogalmat jelszóvá alakítottak, és negatív tartalommal töltöttek meg, hogy elértéktelenítsék, és mindenki előtt elítélhessék.”

Ami 2012-ben „közel volt,” az ma, 2014-ben égető valóság. Bár az Egyház régóta halad az aposztázia irányába, Ferenc megválasztásával 2013-ban átléptük a küszöböt, a formális szakadás megtörtént. A Sátán az úr a Vatikánban. Most már mindenki tudhatja, mert „nyilvánosságra került!” A lelkek szétválasztása, amely évtizedek óta folyik, utolsó fázisába lépett. Oldalt kell választanunk. Nekem, neked, mindenkinek!

A két oldal közt „ég és föld a különbség,” a szó szoros értelmében. Mint fentebb írtam, „aposztázia a hittételek átértelmezése: ugyanazon szó alatt mást hisz valaki, mint amit az Egyház tanít. Példa erre a Szentmise. Eredetileg Jézus keresztáldozatának megismétlése volt, ma az aposztaták egy közös lakomának tartják. Vagy az Egyház.: valamikor a természetfeletti világgal való kapcsolatot volt hivatott ápolni, ma a társadalmi igazságosság őreként értelmezik az aposztaták.”

Tehát ha papotok az égről és pokolról, a bűnről és kegyelemről prédikál, a Szentmisét mint Jézus keresztáldozatának megismétlődését, az azt megillető méltósággal mutatja be, jó helyen vagytok, ne mozduljatok. De ha a pap a földről, a környezetről, a szegényekről prédikál csak, fussatok, mert az a út a pokolba vezet. „De hát az Egyház nem Szent? Miért kellene menekülni az Egyházból?” Jakobiusnak erre is van válasza, mégpedig a „Szent az Egyház?” cimű fejezetben.

„Fel kell tenni ezt a kérdést, annál is inkább, mert elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a vadállat tíz szarvának hatalmával, ami a média hatalmát és erejét fejezi ki (amit felügyelete alatt kézben tart), az Egyház és a kereszténység ellen dolgozik és gyalázkodásokat és tévtanokat terjeszt.

Olyan időben élünk, amilyet a Szentírás jövendölt: "Nagyzoló és káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. "(Jel 13,5)

(…) Az Egyház, mint Krisztus misztikus teste, szent, a fejében, lelkében, törvényében, tanításában, és sok tagjában, a szentekben. Paul de Lagarde egyszer azt mondta: "Az egyháztörténet nagymértékben a hulladék története. De az Egyház tényleges története a szentek története."

Igen, mint az igazi hívők közössége az Egyház legszentebb fejétől szent. A szentség, amely a fejből folyik alá, és sok tagjában áramlik, soha nem apad ki. De tagjai nem mind szentek, mert az ember ember marad, még ha katolikus is.

(…) Az Egyház tagjaiban gyakran minden más, csak nem szent. És mégis ő az "una sancta", az egy szent Egyház, Isten földi országa. Jézus nem alapított más egyházat, csak a kősziklára, Péterre és utódaira, a pápákra, és a püspöki hivatal apostolaira épített egyházat.”

Az Egyházat nem a tagok, még csak a pápa sem teszik szentté, hanem a Fej, Jézus Krisztus, és a cél, a mennyek országa, ahova az üdvözültek jutnak.

Hogy ezt megértsük, nézzük meg, mi az Egyház? Minden megkeresztelt személy keresztény, és nyitva áll az üdvözülés lehetősége előttük. Attól függően, hogy a szülök hova anyakönyvezik a megkereszteltet, lesz valaki tagja a katolikus egyháznak, vagy valamelyik felekezetnek. Ez az első lépés. Majd jön a hitoktatás, és aki hiszi a katolikus tanokat, az papíron is, és hitben is tag marad. Kereszteléstől, amíg halálos bűnt nem követ el, tagja marad a láthatatlan egyházi közösségnek, Jézus misztikus testének. A halálos bűn kizárja az embert a Misztikus Testből, de nem az Egyház anyakönyvezett tagjai közül. Az anyakönyvezett tagság megszűnik önkéntes kilépéssel, vagy kiközösítéssel, kizárással. Így az anyakönyvezett tagok közt sok a nem oda való személy. Gyakran ezek alakítják az Egyház történetét, ezért a fenti idézet.

A misztikus Egyház szent, annak láthatatlan feje Jézus, és tagjai kegyelem állapotában elhúnyt és üdvözült keresztények, és a kegyelem állapotában lévő élő keresztények. A misztikus Egyházat a Sátán soha nem tudja eltéríteni, és élő tagjaik, a „szentek,” a valóban hívő katolikusok ha erre ráébrednek, átlátnak a sátán manőverezésén, nem vesznek el.

Így tehát ha látható Egyházban való szakadástól félünk, a szakadás már rég várható volt, és nagy részben már megtörtént a Zsinat után, ahogy Szent Pál megjósolta. Jakobius szerint „A legnagyobb hit-elhagyás a római-katolikus Egyházon belül következik be, amikor majdnem minden katolikus, követve a hamis ökumenizmust, elszakad Rómától, a pápától és a tanító hivataltól, és csatlakozik a hamis Krisztushoz, a hamis egyházhoz, amely a "vadállat” szobra, és minden keresztény vallás egyesítése.” (297. o)

Az a fonáknak látszó helyzet alakult ki, hogy a két részre szakadt Egyházban ma nem tudjuk, ki a szakadár? A hivatalosan szakadárnak nyilvánított SSPX, amit Lefebvre érsek alapított és amit II. János Pál kizárt az Egyházból, vagy Ferenc követői, akik elszakadnak a Benedek által képviselt Jézus igazi Egyházától?

A helyzetet lehet hasonlítani ahhoz, amikor egy állomáson két vonat áll, a mozdonyok ellenkező irányban állnak, és mindegyikre az van írva, hogy RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ. De az egyik az égbe megy, a mennyországba, a másik a pokolba. Rajtunk múlik, melyikre szállunk fel.

Jakobius szerint „Azt mondja Mária Ida Peerdemannak 1950. November l6-án: "... Én csak figyelmeztetek. A másik oldal buzgón dolgozik, hogy a népet elvonja Rómától. .. " Míg a mi oldalunk lustán beengedte a Sátán füstjét, a Sátán „buzgón dolgozott.”

Generációk mulasztását már nincs idő bepótolni, így legalább hívjuk fel a hívek figyelmét, bármennyire prüszköl és kapálódzik ellene a Sátán, hogy a vonatra hiába van ráírva, hogy Római Katolikus Egyház, ha az rossz vágányon van, az „egyházi szabadkőművesség” eltérítette, a Sátán helytartója a mozdonyvezető és rossz irányba megy. Akik esetleg a rossz vonaton ülnek, csupán a leszállás nem elég. Jó lesz ha mielőbb átszállnak a másik vonatra amelyiken Jézus helytartója a mozdonyvezető, és az égbe visz.+

[1][1] Prager, Dennis, és Tellushkin, Joseph. Why the Jews? The Reason for Antisemitism, Simon and Shuster, 1983, 63. o.

[2][2] Jean Guitton, "Guitton, lettere per l'Aldila," interview gratend to Ulderico Munzi in Corriere dela Sera, February 9, 1995, http://www.traditioninaction.org/ProgressivistDoc/A_049_GuittonJP2.htm