Prof. Dr. Balogh Sándor nyugalmazott egyetemi tanár a Magyarok Világszövetsége
Védnöki Testületének tagja, 1956-ban harmadéves teológus volt Veszprémben. A
forradalomban való részvétele miatt bezárták. Szabadulása után külföldre
menekült, majd megnősült. Hét gyermekük és tizenkilenc unokájuk született. Az
Egyesült Államokban egyetemi professzorságig vitte. Politológiát tanított, de
mindvégig megmaradt hívő, egyházáért felelősséget érző katolikusnak. E
felelősség jegyében született alább olvasható tanulmánya.
KINEK A HELYTARTÓJA FERENC?
Dr. Balogh Sándor
Egy barátom és internetes levelező társam, aki tudta, hogy nem voltam Ferenc
feltétlen híve, felhívta figyelmemet a február 7-én Jézus Urunktól kapott
Sükösdi üzenetre (http://www.sukosdiszeretetkozosseg.hu/jezus-urunk-tanitasa-2014-februar-7/)
amelyben ez olvasható:
”… van egy és ház, az még nem biztos, hogy Egyház. Hogy az Egyház legyen, ezért
tenni és cselekedni kell, és elsőként szeretettel, örömmel, békével,
példamutatással, és nem parancsolni, követelni, utasítani vagy kitaszítani. Mert
a kitaszítottság is könnyen megy. Most a kitaszítottságban nem úgy kell
értelmezni, hogy azt mondom, hogy „mától te ne gyere a Mennyei Atya házába”. A
kitaszítottságnak az is egy része, mikor valakinek azt mondják, hogy: „Nem
részesülhetsz a szentségekben, mert te nem úgy élsz.”
És ők részesülhetnek a szentségekben?
Néha hogy élnek, és hogy cselekszenek?
Pedig ők azt mondják: „Mi elöljárók vagyunk. Mi — most az ő szavukat használom ―
papok vagyunk.”
De a papok olyanok, hogy lassan már a templomok üresek!
Már lassan nem lesz, kinek bemutassa a szentmise-áldozatot!
És ahol meg vannak, azt meg szét kellene bombázni, hogy az se legyen.
Mit kér tőletek a földi helytartótok?
Nektek kell kimenni már összeszedni, megkeresni híveiteket.(3a Jézus itt
Ferenc pápa egyik első, a bíborosokhoz és püspökökhöz intézett beszédét idézi)
Az illető ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „A tanításnak a papokhoz szóló
részében idézett Ferenc pápa egyik első, a bíborosokhoz és püspökökhöz szóló
beszédéből, miközben ’földi helytartótok’-nak nevezte azt a személyt, akitől
idézett” Ebből azt a következtetést vonta le, hogy Jézus szerint Ferenc
“legális” pápa.
Az ezt követő levelezésből az alábbi kép alakult ki. Meg kell jegyeznem, hogy
égi sugallatot látok abban, hogy az illető felhívta a Sükösdi üzenetre a
figyelmemet, mert Jézus a levelezés révén akarta kifejteni, ami a sugallatban
rejtve van, ugyanis az üzenetnek eszkatológikus jelentősége van.
Jézus több üzenetben azaz magán-kinyilatkoztatásban hívja fel figyelmünket az
utolsó idők közeledtére, hogy felismerjük az Egyházat és a hívőket fenyegető
veszélyeket és az Antikrisztust. Akik ezt a kinyilatkoztatást kapják és/vagy
megértik, kötelesek a címzettnek, ebben az esetben az emberiségnek tudomására
hozni az üzenetet, ha kellemes az üzenet, ha nem!
Kezdjük tehát az elején.
KINYILATKOZTATÁSOK
Bár nem tudjuk „sem a napot, sem az órát,”(Mt 25,13), Jézus Urunk az
evangéliumokban több jelt sorolt fel, amelyek jelzik a végső időket, tehát
nyilván akarja, hogy figyeljük a jeleket. Ilyenek a természeti csapások,
háborúk, a keresztények üldözése, és hamis próféták megjelenése. Lk 18,8-ban
pedig megjegyzi: „Csak az a kérdés, amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a
földön?”
Szent Pál részletesebben fejti ki ezt: 3Semmiképpen meg ne
tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és
meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, 4aki
mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten
templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. (2Tessz
2,3-4)
Tehát a Második Eljövetel előtt jön az Antikrisztus, de az előtt eljön az
elpártolás, amit sok fordító “aposztáziának” fordit. Mind az Egyházjog
(Can. 751), mind a Katekizmus (817) megkülönböztet eretnekséget,
szakadást, és aposztáziát. Az eretnekség lényege hittétel tagadása, a
szakadás pedig a pápával egyesült Egyháztól való formális szakadás, mint pl. az
Ortodox egyházak. Ezzel szemben az aposztázia a
hittétel átértelmezése: ugyanazon szó alatt mást hisz valaki, mint amit az
Egyház tanít. Példa erre a Szentmise. Eredetileg Jézus keresztáldozatának
megismétlése volt, ma az aposztaták egy közös lakomának tartják. Vagy az Egyház:
valamikor a természetfeletti világgal való kapcsolatot volt hivatott ápolni, ma
a társadalmi igazságosság őreként értelmezik az aposztaták. Ezért míg az
eretnekséget könnyű felismerni, az aposztáziát nehezebb, és a fonák helyzet
állhat elő, hogy sokan az igazi hívőket tekintik szakadárnak, ha az Egyház az
aposztaták kezébe kerül..
Az idők folyamán voltak magán-kinyilatkoztatások, amelyek egyenesen vagy
közvetve az utolsó időkre vonatkoznak. A közismert Szent Malachiás féle lista a
pápákról szól, és az utolsó pápa után azt irja, „Vége.” Ezt sokan úgy
értelmezik, hogy a lista utolsó pápája után jön a vég. Ez a jövendölés
beteljesedőben van.
1846-ban a franciaországi La Salette-ben a Szűzanya 33 „titkot” bízott Calvat
Melanira, amiket megtalálunk a
http://www.rosesfromheaven.com/virginmary/LaSalette.html
vagy a
http://www.marypages.com/LaSaletteEng1.html
honlapokon.
9. (…) Nagy lesz a papok és szerzetesek száma akik elszakadnak az igaz
hittől, és lesznek köztük püspökök is.(…)
28. Róma elveszti a hitet és az Antikrisztus székhelye lesz.
31. Az Egyház lehanyatlik, és az emberek nem tudják,
ki az igazi pápa.
Nos, ez beteljesedett. A jelen helyzetben sokan kételkednek, hogy ki az
igazi pápa!
Számos jelenés a pápa száműzetéséről beszél. Ez eddig nem következett be,
ehelyett lemondatták, és egyesek szerint a Vatikánban magában van száműzve,
mintegy belső száműzetés, vagy házi örizet.
Egy másik jelenés is érdekes: P. J. Jacobius az Utolsó Harc c. könyvében irta:
„1963-ban … Garabandalban Conchita Gonzales látnok a szülőházában üzenetet
kapta a Szűzanyától. Az üzenet szó szerint így hangzott: "XXIII. János pápa
után már csak három pápa lesz, de tulajdonképpen ez négy pápa, de én egyet nem
számítok bele (megj.: a 33 napig uralkodó 1. János Pál pápát)."” (134. o.)
Eszerint XVI. Benedek az utolsó pápa, tehát Garabandal szerint Ferenc csak
álpápa, azaz nem pápa, nem Jézus igazi helynöke..
Ezekhez csatlakozik a fent említett Sükösdi jelenés, amelyet később fogunk
elemezni illetve értelmezni. Először a tényleges helyzet kialakulását kell
megérteni.
TÉNYEK: (A) A FENOMENOLÓGUS FILOZÓFIA
A jelen helyzet megértéséhez el kell kezdeni a 19.
század
elejével . A Mérleg, egy liberális katolikus folyóirat, 1998 évi első számában
beszámol arról, hogy Colette Kessler, egy francia judaisztika professzor szerint
„egy évszázad óta, … számos, különböző irányzathoz tartozó zsidó gondolkodó,
… Jézust Izrael hiteles fiaként re integrálni akarta (a katolikus egyházat) a
judaizmusba,” Ezért tömegesen kikeresztelkedtek, hogy bentről tudják
„megreformálni” az Egyházat. A hierarchia persze a kikeresztelkedést nagy
sikernek tekintette, és minden eszközzel elősegitették a zsidó
„,reformálók” beilleszkedését és pozíciókba kerülését, nyilván remélve, hogy
ezzel még tőbb zsidót vonzanak majd az Egyházhoz.
Egyikük, John M. Österreicher odáig vitte, hogy pap lett, majd a vallástan
egyetemi professorra a bécsi egyetemen, ahol egy folyóiratot is alapított,
amelynek célja „a zsidó-keresztény viszony javítása” volt. Egész életében a
zsidó kérdéssel foglalkozott, és mint Monsignor, Bea Bíboros teológiai
tanácsadója, kulcs szerepe volt a Vatikáni Zsinat zsidókról szóló Nostra Aetate
nyilatkozat létrehozásában. Ez a hírhedt irat teljesen eltorzítja a Katolikus
tanokat, a zsidóság érdekében Österreicher több könyvet írt, köztük egyet „A
falak omladoznak – hét zsidó filozófus felfedezi Krisztust,” egy másikat „Híd”
címmel, ahol a két vallás közt építendő hidra gondol. Érdekes, hogy majdnem
minden munkájában a zsidó szempontot, értékeket, és kultúrát illetve világképet
képviselte. Az ő munkájuknak lett az eredménye a ”judeo-keresztény” kifejezés,
amely az új, a befurakodottak elképzelését tükrözi.
De a legnagyobb kárt azzal okozták, hogy az intellektuális bizonyosságot nyújtó
Tomizmus, az Egyház hivatalos filozófiája helyett népszerűsítettek egy új
filozófiai irányt, a fenomenalizmust, amely tagadja a dolgok lényegének
megismerését. Csak a jelenségeket tudjuk megismerni, a lényegeket nem. Ezzel
aláásták a katolikus dogmatikát, mivel azt a Tomista szikla helyett a
futóhomokszerű fenomenalizmusra építették át. Ezzel megnyílt az út a Sátán
előtt, amit később VI Pál pápa a Sátán füstjének nevezett.
Például a fenomenalizmus hatása volt látható amikor valaki megkérdezte az én
helyi (Albany, NY) püspökömet, hogy az oltáriszentségben a kenyér színe alatt
valóban Jézus teste van-e jelen, az volt a püspök válasza, „ha maga azt hiszi,
akkor igen.” Objektíven nem tudjuk, mi van a látszat mögött. Mindenki azt hisz,
amit akar. Maga II. János Pál is a fenomenológiai filozófiát tanulta és
alkalmazta.
Malachi Martin szerint a fenomenológia módszerét alkalmazta Casaroli bíboros is
az egyház tanítása
meghamisítására,
és egyben a „szláv pápa” aláásásának a tervére.
Mikor a tervet kidolgozták, Pio Laghy bíboros (aki egykor a fontos Washingtoni
nuncius tisztét töltötte be, és arról lett hírhedt, hogy rosszabbnál rosszabb
papokat javasolt a püspöki székekbe) javasolta, hogy a fenomenológia filozófiai
rendszerrel könnyű lesz a régi gondolkodásmódokat aláásni, és az emberek
gondolkozását megváltoztatni. (Windswept House, 249. o)
Fontos fejlemény volt az Anti-modernista eskü eltörlése, amit Szent X. Piusz
pápa rendelt el 1910. szeptember elsején,
minden pap valamint filozófiai és teológiai professzor számára. 1967-ben VI. Pál
pápa eltörölte az esküt.
TÉNYEK: (B) A JUDEO-KERESZTÉNYSÉG
EZRED-VÉGI ÖNVIZSGÁLAT A VATIKÁNBAN cím alatt irt egy beszámolót1998-ban GARZO
FERENC, az MTI Római riportere.
Cikk szerint „A
zsidóellenesség Isten és az egyház megsértése. Ez a főgondolat jutott
kifejezésre abban a záróközleményben, amely összegezte a múlt hónapban a
Vatikánban rendezett háromnapos konferencia munkáját. A tanácskozásokon, amely
"A zsidóellenesség gyökerei a keresztény környezetben" címet viselte, 60
keresztény tudós, teológus, egyházi személyiség vett részt. Előadásaikból
állt össze a mondanivaló, amely elméleti alapja lesz a nagy pápai
bocsánatkérésnek: az egyházfő a 2000.
év Nagy Jubileumának alkalmából ünnepélyesen fogja
majd megkövetni a zsidóságot a keresztények által elkövetett bűnökért(...)
Mivel a tanácskozást zárt ajtók mögött tartották, az ott elhangzottaknak csupán
néhány lényeges gondolata jutott el a nyilvánossághoz. Ezek némelyike
egybecsengett a hatvanas évek elején tartott II. vatikáni zsinaton meghirdetett
elvekkel, valamint az 1965-ben napvilágot látott Nosta Aetate kezdetű
nyilatkozattal, amely a zsidó néppel kapcsolatban eltörölte az "Isten gyilkosa"
jelzőt. A mostani konferencián az antiszemitizmus gyökereit minden eddiginél
mélyrehatóbban próbálták meg elemezni(…).
Az előadók nagy része az Új Testamentum egyes szövegeiben rejlő zsidóellenes
tételeket vette górcső alá. Vagyis azt boncolgatták, hogy nem a Szentírásban
van-e valamilyen "génhiba",
amely által esetleg sokan a zsidóellenességet látták igazolni.
(amerikai-kanadai Magyar Élet, XXXX, Nr. 3, Feb. 1, 1998)
Nézzük meg tehát, mit is mond a Nostra Aetate? Az irat lényege
egy másik téma, de itt az a fontos, hogy ez egy erősen pró zsidó irat, amely
megtilt minden megkülönböztetést, a zsidókat nem csak ártatlannak minősíti a
keresztrefeszitéssel kapcsolatban, hanem továbbra is mint kiválasztott nép
kezeli őket. A Nyilatkozat egyik legsúlyosabb teológiai tévedése, hogy az Egyház
illetve az üdvtörténet kezdetét nem vezeti vissza Ádámig illetve az
őskinyilatkoztatásig: „Krisztus Egyháza ugyanis elismeri, hogy hitének és
kiválasztottságának kezdetei Isten üdvözítő misztériumának megfelelően már a
pátriárkáknál, Mózesnél és a prófétáknál megtalálhatók.” Igy a magukat Ádámig
visszavezetők az egyszerű keresztények, míg a magukat Ábrahámtól számítók a
judeó-keresztények. Ezzel egy de faktó szakadást idéztek elő a kereszténységben.
A Nyilatkozat végleges elfogadását két összefüggő tényezőnek köszönhetjük (már
aki köszöni). Az egyik, a zsinati tanácsadók közé befurakodott, zsidóból
kikeresztelkedett John Österreicher, felszentelt pap és teológia professzor, aki
tagja volt egy fiatal zsidó fenomenológus csoportnak, akik a 20. század elején
léptek be az Egyházba, hogy azt megreformálják.
A másik tényező egy rosszul megfogalmazott és végrehajtott „tudományos”
szociológiai tanulmány volt, amely elhitette a zsinati Atyákkal, hogy az
Egyháznak a keresztre feszítéssel kapcsolatos tanítása a fő oka az
antiszemitizmusnak. Az így kialakított bűntudatnak fontos szerepe volt a Zsinat
munkájában. Az amerikai ADL (egy zsidó szervezet) vezetői szerint a
tanulmány „kritikus volt” a Nostra Aetate-ban lefektetett elv elfogadásában.
(lásd Rodney Stark, SOCIETY TODAY, Second Edition, CRM Books, Del Mar,
California, 1973, 32. o.). A tanulmány előzetes eredményét minden zsinaton
résztvevő püspök kézhez kapta.
Rodney Stark, ismert szociológus, népszerű szociológiai
egyetemi tankönyvében 9 oldalon át ismerteti a tanulmányt, amelyben „az
antiszemitizmus okait kutatják,” mint a tudományos kutató munka példaképét.
Leírja, hogy 1959 karácsonyán német fiatalok horogkeresztet festettek egy
zsinagóga falára. Anélkül hogy tudták volna, vagy kikutatták volna a
fiatalok vallási hovatartozását, tehát minden dokumentált alap nélkül, ez az
eset arra ösztönözte a másodéves egyetemista Starkot és Glock nevű professzorát,
hogy „bebizonyítsák” (ne csak megvizsgálják!), hogy a kereszténység befolyásolja
az antiszemitizmust, mert az a zsidókat vádolja Jézus megfeszítésében
játszott szerepükért”. Ez az előzetes feltételezés volt a kutatás alapja. Tehát
elismerten, már kiindulásuk sem volt semleges, illetve tudományos. Volt egy
előítéletük, amit bizonyítani akartak. És ezt adták el, mint tudományos
kutatást!
Az eredmény világosan bizonyítja, hogy a vallásosságnak (amit Stark vallásos
dogmatizmusnak nevez) nyilvánvaló kapcsolata van az antiszemitizmussal és ezt
konklúziót így beállítva küldték meg a zsinati
atyáknak: „a tény az, hogy legtöbb tagotok – legaktívabb tagjaitok – még
mindig a zsidókat vádolják Krisztus megöléséért és azt hiszik, hogy minden zsidó
a pokolra van kárhoztatva. Sokan azt is hiszik, hogy a zsidók csalnak, lopnak és
hazudnak. Ha nem ezt akarjátok, hogy a hívek higgyék, komoly problémátok van,
bárhol is tanulták ezeket a hiedelmeket.”
Ezt az eredményt kivetítve, megállapították, hogy Amerikában kb. 17.5 millió
ember mutat zsidóellenes tüneteket vallási meggyőződésük miatt. Ezt a számot is
elküldték a zsinati atyáknak.
Azonban sem a keresztre feszítés, sem a pokolba jutás nem szerepelt a kérdések
közt! Az egyetlen kérdés aminek vallásos jellege van, így szólt, Stark
beszámolója szerint: „Mivel zsidókat nem kötelez a keresztény erkölcsiség, ők
olyan dolgokat is csinálnak, amit keresztények általában nem csinálnak.” Így, ha
erre igenlő, azaz a zsidóság szempontjából negatív választ adnak, akkor ezt úgy
értelmezi a tanulmány, hogy a keresztény egyházak zsidógyűlöletre tanítják
híveiket. Pedig a kérdés, amire építették a konklúziójukat egy provokáló kérdés
volt, nem a kérdezettek mondták, hogy a zsidók viselkedése probléma volt, hanem
a kérdés volt így megszövegezve. Ők állították szembe a keresztény erkölcsöket
és a zsidók viselkedését, és a lényeg nem egyéni vallásosság volt, hanem a zsidó
és keresztény erkölcsi elvek és normák közti állítólagos különbség.
Ez azt látszik mutatni, hogy a tanulmány szervezői maguk is sejtették, hogy az
antiszemitizmus igazi oka egyes zsidók viselkedése, tehát feltettek egy ilyen
kérdést, azt remélve, hogy ezzel ki tudnak provokálni egy zsidóellenes választ,
amire szükségük volt, hogy a Zsinati Atyákat félre tudják vezetni!
A Zsinat sikeres befolyásolásától felbuzdulva, Glock és Stark két évig körbe
járták Amerikát, beszédeket és szemináriumokat tartani egyházi vezetőknek,
újságíróknak és szerkesztőknek. Munkájuk sikeres volt, mert munkájuk
eredményeként sok hitoktatási tankönyvet és más kiadványokat át kellett írni, és
minden szinten átnevelési kampányokra volt szükség. Így született meg a
„judeo-kereszténység,”
Hogy ez a csalás illetve félrevezetés hová vezetett, a fent idézett három napos
vatikáni konferencia mutatja ahol „egyesek azt boncolgatták, hogy nem a
Szentírásban van-e valamilyen "génhiba”, amely által esetleg sokan a
zsidóellenességet látták igazolni.” Senkinek nem jutott eszébe megvizsgálni az
eredeti
tanulmányt, aminek alapján elfogadták a Nostra Aetate Nyilatkozatot. Inkább az
Újszövetségi Szentírásban
„gén
hibát” kerestek, és azt próbálták egyesek felelőssé tenni az antiszemitizmusért,
mint a zsidók provokáló elveit és viselkedését. Hála Isten, II. János Pál pápa
leállította ezt a gyanúsítást.
Itt önkénytelenül is Mazeh moszkvai főrabbi jut eszembe, aki állítólag
megjegyezte, a zsidó Trockijra utalva
–
akinek eredeti neve Bronstein volt
–
hogy "A Trockijok csinálják a forradalmat, és a Bronsteinek fizetnek érte."[1][1].
Úgy látszik, hogy a zsidó kérdés tragédiája, hogy az ártatlan zsidók fizetnek a
provokáló, radikális, "nem-zsidó zsidók" bűneiért. Igy volt ez a Holokauszt
esetében is! És még a Szentírást próbálják egyesek okolni. Nem a zsidókban hanem
a Szentírásban van a „génhiba!” És az esetleges provokációra való reakció, a
Vatikáni szakértők szerint „Isten és az egyház megsértése.”
A zsidó fenomenalisták befurakodása és a zsinati Atyák félrevezetése az Egyházat
nem csak védekező pozícióba szorította,
hanem rettenetes romboló hatással volt az Egyházon kívül és belül, mivel a
vallásra hivatkozva, általánosították az antiszemitizmus vádját, és szinte
lehetetlenné tették az ellene való védekezést.
TÉNYEK: (C) AZ ÖRDÖG FÜSTJE
Több, mint negyven év telt el azóta, hogy a Montini-pápa Péter Pál ünnepén azt
mondta: „A Sátán füstje bizonyos repedéseken át behatolt az Egyházba!” És ma?
Hát igen, ez a füst olyan helységekbe is bekerült, amiket megóvottnak hittünk!
1972.
június 29-én Szent Pált ünnepli az Egyház. Pál volt, aki Krisztus evangéliumát
elvitte a távoli Nyugatra. Azon a június 29-én, Róma védőszentjeinek napján,
Péter utóda, aki Pál nevét vette fel, drámai figyelmeztetést hallatott. VI. Pál
pápa Isten s az ember ősi ellenségéről beszélt, akinek Sátán a neve. Ő az Egyház
ellensége. „Az Egyház falainak repedésein keresztül behatolt a Sátán füstje”
– hangzott a keserű, felrázó megállapítás, mely sokak számára, még a katolikus
világban is, meglepő, sőt visszatetsző volt.
1972-ben kevesen tudták, hogy a pápa mire célzott. Több, mint húsz évvel VI.
Pál meglepő kijelentése után végre kiderült, hogy ami történt, az sokkal több,
volt mint „füst”! Malachi Martin a Windswept House című, Vatikán belső életéről
szóló könyvének a tónusát akarta megadni, így a könyv „Történelem mint előszó; a
végső jelek” című bevezetőjében leírja, hogy 1963 Péter és Pál napján, röviddel
VI.
Pál megválasztása után, egy titkos „fekete misét” tartottak egyes sátánimádó, a
Vatikánban dolgozó püspökök, érsekek és bíborosok. Pont a Vatikánban lévő Szent
Pál apostol kápolnáját választották ki, ahol a pápaválasztások alkalmával a
bíborosok közös imákra gyűlnek össze. A szertaráson nem csak a kápolnát adták át
(Sátánnak való „szentelésről” nem lehet beszélni) a Sátánnak, hanem megfogadták,
hogy a következő pápa, akinek megválasztásánál újra ebben a kápolnában
imádkoznak, a Sátán szolgája lesz. A Vatikáni liturgiával párhuzamosan
Amerikában is volt egy szertartás, ahol azokat a részeket végezték el, mint pl.
egy ártatlan kislány rituális megerőszakolása, ami a Vatikáni kápolnában
lehetetlen volt. A választás az egyik
dél-karolinai katolikus de sátánista püspök
székesegyházára esett. Itt történt például egy kislány szertartásos
megerőszakolása egy fiatal pap által, aki később hosszú ideig Csikágó érseke, a
közismert liberális
Bernardin József bíboros volt. (A teljes könyv letölthető angolul:
https://archive.org/details/WindsweptHouseAVaticanNovel
, a fekete mise leírása
magyarul pedig
http://uzenete.blogspot.com/2013/06/malachi-martin-vegido-elojelei.html.
Ezzel kapcsolatban lásd a következő
kommentárt:
http://www.katolikus-honlap.hu/1202/ejfelimise.html). A sátáni liturgián
tett fogadalom szerinti első pápa akit ott választottak Ferenc volt.
Erre a liturgiára vonatkozott VI.
Pál megjegyzése a sátán füstjéről. Ennek a liturgiának következményeit ma
érezzük. Annak ellenére, hogy a Pál utáni pápák is tudtak a Sátán
befurakodásáról, nem tettek ellene semmi hatásosat, kivéve a
szerencsétlen I. János Pál, aki természetfeletti
eszközök alkalmazása helyett emberi kezdeményezéssel próbálta a Sátánt kiűzni,
ami persze nem sikerült neki. Így a Sátán és a szabadkőművesek szervezkedése
egyre agresszívabban folyt, és számuk egyre
gyarapodott a Vatikánban, és az egész Katolikus Egyházban.
Malachi Martin jezsuita atya a Vatikánba volt beosztva, és pár évi tapasztalatai
alapján meg akarta írni, hogy mi megy végbe az Egyház központjában. Tudta
azonban, hogy rendi elöljárói az engedelmességi esküje alapján leállítják
munkáját, így VI.
Pál pápától felmentést nyert engedelmességi fogadalma alól (lásd
http://utolsoidok.com/2013/11/03/malachi-martin-a-kiforgatott-katolicizmus-1-resz/).
Martin több könyvben számol be tapasztalatairól és nyomozásainak eredményéről.
Egyik legjelentősebb munkája a Winsdwept House, amely II.
János Pál, a „szláv pápa” uralkodásáról szól.
Malachi Martin THE WINDSWEPT HOUSE, egy „Vatikán Novel,” alcímű
kötetben, regény formájában irja le, felismerhető álneveket adva a
főszereplőknek, hogy hogyan fogják „szabadon” lemondatni a pápát. Bár a
párbeszédek és a kisebb események valószínűleg kitaláltak, a főbb eseményeknek
és az általános vonal, Malachi Martin szerint, a tények 95-a igaz, és a
felismerhető állnév alatt említettek 85 százalékban igazi személyek.
Azonban a lényeg nem az, hogy történelmileg mennyire tényszerű, a fontos az,
hogy az utóbbi években minden aszerint történik, amit Martin megirt. Tehát akár
pontos történelem, akár bevált jóslat, esetleg titkolt magán-kinyilakoztatás,
nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azon kívül, mint látni fogjuk, az exorcista
Amorth atya véleménye és a Szűzanya üzenete Don Gobbi révén, teljesen
alátámasztják Martin fő tézisét, hogy a Vatikánt megszállta a Sátán, aki meg
akar szabadulni Jézus törvényesen választott és uralkodó pápájától. A
jóváhagyott La Saletti jelenések üzenete, hogy „Róma elveszti a hitet és az
Antikrisztus székhelye lesz” beteljesedett. („Rome will lose the Faith and
become the Seat of Antichrist,”
http://www.rosesfromheaven.com/virginmary/LaSalette.html, lásd
még
http://apologetica-hitvedelem.blogspot.com/2012/08/a-la-salette-jovendoles-1846.html)
Martin ezt adja
egyik
fő összeesküvő szájába:
„Arról van szó, hogy mikor azt mondjuk, hogy a pápát rávesszük a lemondásra,
a lemondatást rafináltan
[subtle]
kell értelmezni. Arról van szó, hogy a világon minden rendelkezésünkre álló
eszközt felhasználunk. A leghatásosabb eszköz lesz a visszafordíthatatlan
események nyomása és visszafordíthatatlan erővonalak teremtése. Olyan
eseményeket és erővonalakat kell kidolgozni, amelyek lehetetlenné teszik, hogy
[a pápa] bármit is csináljon. Lemondás lesz az egyedüli megoldás számára.”
(angol kiadás, 131 oldal).
A tragédia az, és ez mutatja, hogy Isten megengedte az események ilyen
fordulatát, hogy 1963 óta három pápa elolvasta Pál pápa
üzenetét a sátán füstjéről, hogy mi történik az orruk
alatt, és egyik sem tudta megállítani az erjedési folyamatot. Ezek közül I.
János Pált eltették láb alól mielőtt tenni tudott volna bármit is. Így maradt
két pápa, akik olvashatták a Szűzanya üzenetét. 1993. december
31, az év utolsó éjjelén Milánóban, Nagy az én aggodalmam címmel,
Gobbi atya által adott üzenetében ezt mondja a Szűzanya:
„Nagy az én aggodalmam, mert az én Egyházam a gonosz erők hatalmában van,
amelyek veszélyeztetik, és megkísérlik belülről lerombolni.
A Szabadkőművesség magába az Egyház belsejébe helyezte
–
ahol Fiam, Jézus Helytartója székel
–
saját központját, ördögi hatalmával együtt, és innen terjeszti ki gonosz
befolyását a világ minden részére.
Most is az övéi árulják majd el az Egyházat, kegyetlenül fogják üldözni és
vérpadra ítélni.
Én látom, hogy a véres üldözés már az ajtók előtt van, és mennyien szóródnak
szét közületek e szörnyű
orkán heves viharától.” (Máriás
Papi Mozgalom kiadása: Üzenetek. Gobbi atya közvetítésével: A
papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz)
A két pápa olvasta nem csak a Gobbi atya féle üzenetet hanem Malachi Martin
leírását, és VI.
Pál intését a Sátán füstjéről, ami nem csak játék volt a szavakkal, hanem
halálosan komoly figyelmeztetés, hogy a Vatikánba befurakodott a Sátán, ott van
a Szabadkőművesség világközpontja, és egyes kuriális bíborosok a pápa
lemondatásán dolgoznak.
A két pápa mégsem csinált rendet, illetve nem tudott rendet csinálni a
Vatikánban. VI.
Pál pápa szavaival, annyira befújta a Sátán füstje a Vatikánt, hogy a két
pápának együtt nem volt akkora hite (vagy hatalma?!), hogy bevigyen egy ördögűző
papot a Vatikánba, és kiebrudalja onnan a Sátánt. Azonban nem, hogy nem vitték
be, az ördögűzés liturgiáját teljesen hatástalanná tették, és még csak be sem
engedték őket a Vatikánba. Íme, egy híres exorcista tanúvallomása:
„Kérdés: Don Amorth, a sátánizmus egyre inkább terjed. Az új rítus
megnehezíti az exorcizmust. Nem engedték meg, hogy az exorcisták részt vegyenek
a pápai audiencián a Szent Péter téren. Mi történik itt?
Amorth atya: A Sátán füstje mindenhová behatolt. Talán azért nem voltunk
kívánatosak a pápai kihallgatáson, mert attól féltek, hogy ennyi exorcista
együtt el tudná űzni az ördögök légióját, akik behatoltak a Vatikánba.
Kérdés:
Tréfál?
Amorth atya: Lehet, hogy így annak hangzik, de nem tréfa. Nem kételkedem
abban, hogy a Sátán éppen az Egyház vezetőit célozta meg leginkább, mint ahogyan
a politikai és gazdasági élet vezetőit is.
Kérdés:
Azt akarja ezzel mondani, hogy a háborús taktikához hasonlóan a Sátán azt
akarja, hogy az ellenfél tábornokai álljanak át a seregébe?
Amorth atya: Hát ez egy hasznos stratégia. Mindig újra bevetik,
mindenekelőtt akkor, ha az ellenfél gyengén tud védekezni. S a Sátán is ismeri
és használja ezt. De hála Istennek, itt van még a Szentlélek, aki oltalmazza az
Egyházat: „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. A bukások, az árulások
ellenére sem. Ez nem kell, hogy bárkit is meglepjen. Az első áruló egy apostol
volt, aki igen közel állt Jézushoz: Iskarióti Judás. De az Egyház megy tovább a
maga útján. Megoltalmazza a Szentlélek, s ezért a Sátán törekvései csak
rész-sikereket szereznek a számára. A Sátán minden bizonnyal meg tud nyerni
egy-egy csatát, fontosakat is, de sohasem a háborút.”(
http://www.katolikus-honlap.hu/0701/amorth.html
A
híres exorcistával, Don Gabriele Amorth-tal készült ez a beszélgetés. Don Amorth
alapította meg az Exorcisták Nemzetközi Szövetségét)
Martinnal,
egy másik könyvével kapcsolatosan történt interjúban,
az interjú vezető megjegyzi, „az Egyháznak az a tanítása, amelyet a modern
teológusok elsőként vetettek el, a sátán, az ördögök és a pokol létezésébe
vetett hit volt,” amelyre Martin ezt válaszolja:
„Így van. Ez a valaha végzett legjobb propagandamunka. A sátán nem létezik, de
öljük a gyermekeket, mielőtt megszületnek. Hozzuk létre az életút harmadik
fajtáját. Ez az emberi jogokra épül. A homoszexuálisoknak ugyanolyan jogokat,
mint a heteroszexuálisoknak! Fogadtassuk el a homoszexuálisok házasságát!
Használjuk a fogamzásgátlókat, mert az egész emberiség javát szolgálja, ha
megfékezzük a szaporodást!(…) A sátán mindenütt ott van! Ott van, és felkelti az
emberekben az ésszerűség, a tolerancia és a fanatizmusmentes szemléletmód
igényét. Minden ember a maga törvényei szerint él, és minden értelem önmagának
az irányítója. Ez a leghatékonyabb propaganda. Hát az ördög, a szarvakkal,
koszos farokkal, sárga szemekkel bíró, hóna alatt mocskos könyveket hordó régi
figura, aki a bokor mögé bújva mondja: „Gyere ide, és mutatok neked valami bűnt”
– az hol van? Ó nem, ez mítosz csupán. Babona. Mindig is az volt. Ez angyali
intelligencia, sokkal hatalmasabb, mint bármely emberi intelligencia lehetne.
Angyali intelligencia, amely élethalálharcban áll az egyetlen emberrel, aki
Isten: Jézussal. Így van
(http://utolsoidok.com/2013/11/03/malachi-martin-a-kiforgatott-katolicizmus-1-resz/)
Tavaly nyáron otthon, egy előadásom után, egy idős, nyugalmazott evangélikus
lelkész megjegyezte, hogy a Sátán legnagyobb hazugsága nem az, hogy „nincs
Isten”, hanem az, hogy „nincs Sátán.”
TÉNYEK: (D)
GYENGE ÉS TEHETETLEN PÁPÁK
Lássuk tehát, mi történ Benedek pápa lemondása előtt, milyen
visszafordíthatatlan eseménysorozat és erővonalak működtek? A különböző
országokban felfedett sex botrányok után sorozatban jöttek a vádak,
hogy a pápa, még
bíboros korában, semmit sem tett azok megfékezésére. Majd jöttek a hírek és
cikkek, hogy egyes vatikáni bíborosok is sex orgiákban vesznek részt, és a pápa
nyilván nem tett ellenük semmit. Majd a Vatikáni Bank botrányai. De azt már nem
hozták nyilvánosságra, hogy a pápa olyan bíborosokkal és vatikáni
adminisztrátorokkal lett körülvéve, akik a pápa minden lépését megakadályozták.
Ezek mind II. János Pál hosszú uralkodása alatt fejlődtek idáig. Neki még lett
volna ideje és ereje, az akkor még sokkal gyengébb sátáni erővonalakat
szétvagdosni. Martin leirja, hogy a „szláv pápa”
(II. János Pál) egy
bizalmas jelentést kapott az amerikai püspökökről,
ami pont az asztalán volt, mikor az esedékes ad limina látogatás alkalmával,
Howard Hubbard, Albany NY püspöke volt nála. (pont az én püspököm személyesen
ismertem, akivel sok bajunk volt. Most töltötte be a korhatárt, és várjuk az
utód kinevezését. Az a hír járta, hogy mikor O’Connel bíboros, a New Yorki
főegyházmegye érseke azt mondta a Szentatyának, hogy New York állam minden
egyházmegyéjében rendben mennek a dolgok, a pápa gúnyosan megkérdezte, „Albany
nem New York államban van?” – de nem tett semmit Albanyval vagy Hubbard
püspökkel kapcsolatban! Megj. BS) Hubbard elmondja a Szent Atyának, hogy
„Mi papjaink minőségére fektetjük a súlyt, nem a mennyiségre, Szent Atya…”
De
a jelentés szerint otthon azt hangoztatta, hogy a
papság régi fogalma „idejétmulta,” hogy a papoknak nincs szükségük a „középkori
celibátusra,” hogy a homoszexualitás „teljesen elfogadható életforma.”
Erre a pápa megrázta a fejét, mint egy kutya amelyik pont most jött ki a vízből,
amint próbálta elfelejteni a többi püspökök jámborul hangzó szavait, akiknek a
személyes erkölcsét és erkölcsi tanítását részletezte
a jelentés. Összehúzta a szemét, hogy milyen
hiszékenynek gondolják őt püspökei. Egy hideg, visszataszító borzalom
töltötte el a saját bűnössége miatt.
Nem ő volt végső fokon felelős a Mindenható előtt? Milyen jogon kérdezhette,
hogy a püspökök lóvá teszik? Az igazságosság nem követelné meg, hogy még egy
kérdést tegyen fel? Ahelyett, hogy most becsapják, ő nem zárta le kényelmesen
szemeit? Nem mondta magának kényelmesen, és mindenkinek aki kérdezte, hogy a hit
és erkölcs romlása a hierarchiában kiirthatatlan volt? Hogy az igazság gyönyöre
eloszlat minden tévedést? (490. o)
Az alábbi párbeszéd, a
fenti jelentés olvasása után zajlott le a „szláv
pápa” és az egyik megbízható bíboros tanácsadója közt, aki szintén olvasta a
jelentést. II.
János Pál behívta, hogy gyóntassa meg. Itt tehát gyónási titokról van szó, tehát
minden valószínűség szerint, Martin maga adta a szavakat a szereplők szájába, de
minden bizonnyal nem csak Martin, hanem a Vatikán ortodox, hagyományos rétegének
a véleményét tükrözi. A hűség kedvéért csatolom az angol eredetit alább.
A gyónás kezdete előtt, a pápa tisztázni akarta a bűnösségének súlyát, és az
esetleges lemondását.
JP „Több okom is van a lemondást megfontolni. De a legfőbb ok – az ok amely most
leginkább foglalkoztat – az Egyház megdöbbentő helyzete amibe megengedtem, hogy
pápaságom alatt az egyháziak süllyedjenek. Legfőbb okom tehát, hogy nem vagyok
többé hatékony, mint pápa. Tehát ez a kérdés: mi volt az én fő hibám?
A gyóntató bíboros előre hajolt, a homloka egyik kezén nyugodva, „Szent Atya,
kétségkívüli mulasztás, hogy a Második Vatikáni Zsinatot, pápai tekintélyét
latba vetve, elmulasztotta a hagyomány szerint értelmezni. Minden kétséget
kizáróan, a Zsinat okmányai, ahogy jelenleg használjuk, nem egyeztethetők össze
a hagyományos Római Katolicizmussal. Így megengedte, hogy a tévedések minden
javítás nélkül virágozzanak. Ez hivatalból való mulasztás, sőt,
káros mulasztás, a pápai szinten.”
JP „Motivációm alapján, halálos vagy bocsánatos bűnről beszélünk?”
Gyóntató biboros, „A kár alapján, halálos.”
(Majd néhány percnyi beszélgetés után a gyóntató megadta az elégtételt, és
feloldozta a pápát. 498-9 o.)
Szerintem itt nem az a lényeg, hogy ez szó szerint így történt-e hanem az, hogy
II. János Pál mikor olvasta, évekkel halála előtt, hogy Malachi Martin, egy volt
jezsuita és tekintélyes Vatikán szakértő, így vélekedett pápaságáról, hogyan
érezhette magát, és próbálta-e helyrehozni mulasztásait? Ma már
nyilvánvaló, hogy II: János Pálnak fontos szerepe volt az aposztáziához vezető
út kiépítésében. Ő volt az utolsó pápa, aki hosszú uralkodása alatt meg tudta
volna állítani a folyamatot. De életének utolsó tíz évében semmit nem tett, hogy
megkönnyítse utódjának a sátáni beépülés felszámolását, tehát az ember azt
hiheti, hogy gyónásai is érvénytelenek voltak, nem kaphatott érvényes
feloldozást.
Az érvényes feloldozáshoz nem csak az okozott kár jóvátételének a szándéka, és a
bűnös életmd feladása is szükséges. A feloldozást kérő ima utolsó szavai ezek:
„…erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem, és a bűnre vezető alkalmat
elkerülöm.” Ha nem volt szándéka, vagy nem volt képes jóvátenni illetve
elkerülni a hit további aláásását mint pápa, a feloldozás érvényességéhez le
kellett volna mondania, feltéve, hogy erkölcsileg bizonyos lehetett, hogy utódja
erélyesebb lesz, mint ő volt, és az ő segítségével, vissza tudja fordítani a
teljes aposztáziához vezető folyamatot. Ebben az esetben feltételezhetjük, hogy
a lemondása szabadon történt volna, tehát II. János Pál lemondása érvényes lett
volna.
János Pálnak gyóntatójához feltett állítólagos kérdésével és a kapott válasszal
kapcsolatban érdekes két pontot megemlíteni. A Tridenti Zsinat szerint, „aki
rossz püspökök kinevezéséért felelős, az örök üdvösségével játszik.”
Ugyancsak idézni kell két pápa személyes barátjának a megjegyzését. Jean Guitton
egy híres francia katolikus filozófus volt, és 1995-ben adott egy interjút (Jean
Guitton, "Guitton, lettere per l'Aldila," interview gratend to Ulderico Munzi in
Corriere dela Sera, February 9, 1995,
http://www.traditioninaction.org/ProgressivistDoc/A_049_GuittonJP2.html),
amiben a következő párbeszéd hangzott el:
Kérdés: Ön barátja volt XXIII. János és VI. Pál pápáknak, és részt vett a II.
Vatikáni Zsinat munkájában. Ma lát egy
pápát [II. János Pál] aki szenved, mintha rövidesen
itt hagyna bennünket. Utolsó könyvéből egy levél hiányzik: egy levél János Pál
utódjához.
Válasz: Abban leírtam volna az ideális papa képét. Véleményem szerint a mostani
pápa sokat beszél az emberről. Ha én pápa lennék, én Istenről beszélnék. János
Pál oly sokat beszél emberi jogokról és demokráciáról… Gondolhatna arra a napra,
amikor elhagyja ezt a világot és Isten ítélőszéke előtt áll.
És ami utódját illeti, legyen az fehér, fekete, vagy sárga, szeretném, ha olyan
ember jönne, aki nem fél majd a közvéleménytől, és az embereknek Istenről
beszélne.[2][2]
Érdekes, hogy a két pápa barátja II. János Pál lelki üdvéért aggódik, mikor az
majd Isten előtt ad számot munkájáról! És ez a pápa lett nem csak boldoggá
avatva, hanem rövidesen szentként tisztelheti az egyetemes Egyház! Ha a
kanonizáció megtörténik, ami ma már szinte bizonyos, az azt jelenti, hogy a
Szent Lélek elhagyta a mai, aposztata Egyházat! Ugyanis a szentté avatáshoz a
csodán kívül két dolog fontos: életszentség, és a hivatás példaadó betöltése.
Ami az életszentséget illeti, a pápa lelkifurdalásokat érzett egész pápasága
alatt, újonnan kiadott naplója szerint. Titkárának meghagyta a pápa, hogy halála
után a naplót égessék el, de a titkár fontosnak találta, hogy a világ jobban
megismerje a pápa gondolkodását és lelkiéletét. Sajtójelentések szerint a
pápa „évtizedeken át állandóan vizsgálta, hogy érdemes-e a hivatásra, amit
betölt…. Agonizált, hogy tesz-e eleget isteni hivatásának betöltésére?” (http://www.irishtimes.com/news/world/europe/pope-john-paul-ii-s-wishes-defied-as-personal-notes-published-1.1680513)
Hivatásának betöltésével kapcsolatban a tárgyilagos szakértők megegyeznek, hogy
II. János Pál szerencsétlen, nagyon nagy kárt okozó pápa volt, aki egy Sátántól
megfertőzött Vatikánt, és egész Egyházat hagyott utódjára. Bár a füst már VI.
Pál alatt befurakodott, de a „szláv pápa” alatt vált olyan fojtóvá, hogy a pápa
teljesen tehetetlen legyen, és le tudják mondatni. Naplójában leirt aggodalmai
jogosak voltak, és ezt ő is érezte!.
Így, II.
János Pál halála után Benedek pápa keze meg volt kötve, ahogy azt Martin
megjósolta 1994-ben, és mintegy a vatikáni Kúria erkölcsi fogja volt. Hogy a
pápa keze mennyire meg volt kötve, mutatja a Lefebvre érsek által alapított
Society of Saint Pius X (SSPX) ügye. Benedek vissza akarta hozni őket az
Egyházba, de a Kúria nem engedte. Hónapokig húzódott az ügy, és végül a Kúria
akarata valósult meg! Benedek lemondott anélkül, hogy rendezte volna a SSPX
ügyet.
Egy másik eset még jobban rávilágít Benedek helyzetére, hogy mennyire szabadnak
illetve fogolynak érezte magát. 2010. október 11-én XVI.
Benedek pápa beszédet mondott minden jegyzet nélkül,
nem német anyanyelvén, hanem olaszul, egy bonyolult témáról, egy fontos
hallgatóságnak. Ez nem egy rögtönzött beszéd, hanem egy kétezer szavas, jól
átgondolt és szerkesztett előadás volt, több bibliai idézettel és egyéb
hivatkozással. A hallgatóság a Közép-keleti Zsinat volt, 185 püspök és 70
szakértő, akik két hétig a régió missziós és keresztény tanúságtétel kihívásait
voltak hivatva tárgyalni. Rendszerint az ilyen előadást előre óvatosan megírják,
és szakemberek és tanácsadók ellenőrzik.
Figyelembe véve az esemény fontosságát, az embernek önkénytelenül eszébe jut a
szerencsétlenül járt I. János Pál pápa, aki állítólag egy este vacsoránál
bejelentette, hogy másnap fontos reformokat vezet be, és másnap reggel 5-kor a
házvezetőnő halva találta. Talán Benedek is félt, hogy baleset érheti a
Zsinathoz vezető úton, ha leírja beszédét? Vagy hirtelen isteni sugallatra, a
Szent Lélektől vezetve beszélt jegyzetek nélkül? Mindenesetre, jegyzetek nélkül
is elmondta amit akart, történjen ami történik, el lett mondva és meg lett
örökítve amit akart. (“Finance control over industry, “lásd
http://www.presidency.ucsb.edu/ws/index.php?pid=15637.)
Ráadásul jött az EU-tól a fenyegetés, hogy XVI.
Benedeket letartóztatják, és figyelmeztették az olasz kormányt, hogy ne merje
védeni a pápát.
TÉNYEK: (E) LEMONDATÁS
Jelenleg a lényeges kérdés az, hogy Benedek szabadon mondott-e le? Akár
szabadon, akár kényszer alatt mondott le, mindenképpen
óriási probléma előtt állunk. A bibliai és különböző magán-kinyilatkoztatások és
a fent leirt fejlemények tudatában, nyilvánvaló, hogy lehet a végidőkről
beszélni. Ilyen időben lemondani a pápaságról annak biztos tudata nélkül, hogy
helyette egy erélyesebb pápát választ a konklávé, óriási felelőtlenség egy
pápától, amit Benedekről nem tudok feltételezni.
Benedeket egész élete nem arra készítette fel, hogy
utolsó pillanatban, mint pápa, haza- illetve Egyházáruló legyen és a pápai trónt
a Sátán kezébe adja. Viszont ha lemondása kényszerített volt, akkor nem
érvényes, tehát Ferenc nem lehet érvényes pápa. Hogy érvényes pápaság nélkül
Ferenc lehet-e Róma püspöke, ez egy érdekes kérdés lehet a szakembereknek,
egyháztörténészeknek és egyházjogászoknak.
Ma ez különösen érdekes, ugyanis pár napja, február 26-án, jelent meg egy új,
írott nyilatkozat, amelyben Benedek állitólag (ismét „szabadon!”) megismétli,
hogy lemondása teljesen szabadon történt. (http://www.reuters.com/article/2014/02/26/us-pope-benedict-resignation-idUSBREA1P0KV20140226,
és Magyar Kurir,
2014.
02. 26).
Azonban akik átélték a kommunizmust Magyarországon, azok tudhatják, az ilyen
vallomások és nyilatkozatok mit érnek. Mindszenti bíboros is meghagyta, hogy
ha letartóztatása után valamit is beismer, az nem szabad akaratából történik,
hanem kábítószerek hatására. Benedek Pápát lemondása után mint egy foglyot
tartják a Vatikánban, csak csíkos rabruha nincs rajt, és igazán nem nehéz
kábítószerek
adagolásával bármit is mondatni vagy aláiratni vele!
Ismervén tehát a körülményeket, sokkal könnyebb elhinni, hogy a lemondás
kényszerített volt, és most egy bekábítószerezett Benedeket állítottak a
mikrofon elé, mint hogy a még életképes, ha nem is teljesen egészséges német
pápa szabadon kibujt a felelősség alól, és Péter székét egy, a Sátán által
választott, mint látni fogjuk, sátáni
képviselőnek szabadon adja át. Ilyet még a leg Benedek-ellenesebb
személy sem képzelhet el róla!
De nézzük a tényeket
illetve az egyházjogot.
A legalitás jogi kérdés, a jogot pedig emberek alkotják, és a Sátán is tudja
manipulálni. Az Egyházjog szerint ha szabadon mondott le, akkor érvényes a
lemondás, tehát Ferenc megválasztása is érvényes, azaz jogilag „legitim.”
De ha nyomásra mondott le, még ha ki is jelentette, hogy szabadon tette,
alapvető jogi elv szerint a „döntés gyökerét” kell megvizsgálni. Ha valaki
fejedhez tart egy pisztolyt és követeli, hogy írj alá valamit, és te „szabadon”
az aláírást választod a fejbelövés helyett, pedig a fejbelövést is választhattad
volna, mégis nem voltál igazán szabad, döntésed nem volt szabad döntés.
Ezt fejti ki Paul Kramer, egy ismert amerikai teológus, egy cikkében, Benedek
még mindig pápa.(lásd
Rev. Paul Kramer: "Benedict XVI Still Pope" - The Rise of "Resignationism"
http://www.novusordowatch.org/wire/kramer-resignationists.htm)
Ha XVI.
Benedek szabadon választott, hogy vállalja-e a vértanúságot, azaz az esetleges
pápagyilkosságot, ami I.
János Pál pápa sorsa volt, vagy lemond, akkor „szabadon” választotta a
lemondást, mert nem volt harmadik lehetőség, hogy tovább uralkodjon, mint
legitim pápa. Így tehát Benedek nem hazudott, mikor hátsó gondolattal
[mental reservation]
kijelentette, hogy [a halál helyett] „szabadon” választja a lemondást. Ezért a
kérdés, hogy ez valóban szabad döntés volt-e? Ha így volt, akkor
metafizikailag szabadon választott két lehetőség közt, halál vagy lemondás, de
jogilag nem szabadon, azaz érvényesen, mert kényszerítve volt azáltal, hogy csak
két lehetőséget kapott, azaz bűnösen leszűkített alternatívák közt
választhatott.
Egy mexikói katolikus iró, Alberto Villasana szerint Benedeknek tudomására
jutott, hogy merénylet készül ellene. „Egy (nicaraguai) Arnaldo Zenteno
jezsuita atya tollából származó jelentés, amelyet 2013. április 9-én tettek
közzé a grupobasesfys.blogspot.mx oldalon, beszámolt róla, hogy amikor a frissen
megválasztott Ferenc pápa meglátogatott Castel Gandolfoban, ugyanezt vele is
megosztottad: hogy az egyik ok, ami hatással volt a lemondásodra, az ellened
irányuló fenyegetés volt, miután nyilvánvalóvá vált számodra, hogy merényletet
terveztek ellened.
E tekintetben, Szentanya, még ha a nyilatkozatodban ki is fejezted, hogy „szabad
elhatározásból” mondasz le, a helyzet az, hogy kisebb-nagyobb mértékben
kényszerítve voltál, éppen az említett nyomás súlya alatt. Ebbõl következően a
szabad elhatározásod a kanonikus doktrína alapján gyökerében („in radice”)
megkérdőjeleződött. Noha a lemondásról szóló döntésedet a Kánonjogi Kódex
(Egyházi Törvénykönyv) által neked biztosított jog alapján hoztad meg, ezt
morális erőszak kényszere alatt tetted, ami, Szentatya, gyökerében
érvénytelenítette ezt a végső döntésedet és végeredményben magát a hivatalos
nyilatkozatot is, amelyet tettél.”
(http://www.masodikeljovetel.hu/alberto-villasana-levele-xvi-benedek-papahoz/
,
másik web lapok:
http://biblicalfalseprophet.com/2013/12/12/resignation-of-benedict-xvi-was-invalid/,
http://biblicalfalseprophet.com/tag/alberto-villasana/)
Tehát ha a lemondás nem teljesen szabadon történt, nem érvényes, nincs üresedés,
tehát nem lehet új pápát választani, bárhogy is szeretné a
Sátán
az Ő emberét
állítani az Egyház élére! Emberileg a kérdés vitatható. Mivel a pápa mondta,
csak Isten bírálhatja el, hogy valóban szabad döntés volt-e? Pontifex Maximus a
nemini iudicatur! Az Egyházjog bölcsen nem veti a kérdést alá semmi emberi
elbírálásnak. A pápát csak Isten ítélheti meg. Ezért mi nem dönthetjük el a
lemondás szabadságát vagy kényszerét, tehát törvényességét és érvényességét,
csak valószínűsíthetjük, ki-ki előzetes ismeretei, tudása, értékrendje vagy
vérmérséklete és lelkiismerete alapján. Pedig ez egy fontos, és kényes kérdés.
Mint Martin atya példája mutatja, főleg akik bármilyen függőségben vannak
egyházi hatóságokkal, azoknak a keze meg van kötve, és vállalniuk kell a
személyes felelősséget, lelkiismeretemet követve, a lelkek mentése a következő
nehéz időkben, vagy egyházi pozícióm megtartása és kényelmes életformám közt.
Nem könnyű választás, de a papszentelési esküt ilyen konfliktus esetén nem az
elöljáró, hanem a lelkiismeret és a nép lelki érdekében kell, hogy kövessem.
Persze a püspökökre és a hierarchiára ez fokozottan áll, az ő felelősségük még
nagyobb.
TÉNYEK: (F)
KI ÜL MA PÉTER TRÓNJÁN? SÜKÖSD VÁLASZA
Ebben a bizonytalanságban jön segítségünkre maga Jézus Krisztus. Sükösdön, két
évtizeden át, többször beszélt „helytartóm”-ról. Azonban 2014. február hetedikén
Ferencre Jézus azt mondta, „a ti helytartótok.” Tehát Ferenc helytartó,
de nem Jézusé. Ha nem Jézusé, akkor kié?
A Malachi Martin által ismertetett, és fent emlitett vatikáni fekete mise
befejező aktusa szerint nem lehet kétség:
A fejedelem trónra ültetése a fellegvárban csaknem befejeződött. Már csak a
felhatalmazás, az utasítások és a tanúságtétel hiányzott. Az őr felnézett az
oltárról és barátságtalan tekintetet vetett a nemzetközi küldöttre, akinek
bőrtáskájában a felhatalmazást és az utasításokat tartalmazó levél volt.
Mindnyájan végignézték, ahogy a küldött az oltárhoz ment, a táskából kivette a
levelet, és erős akcentussal felolvasta a felhatalmazást.
„A gyülekezet és a szentséges öregek megbízásából ezt a
kápolnát e pillanattól fogva a belső kápolnává nevezem ki, hatalmazom és
szentelem, a fejedelem jogos, megszerzett és tulajdonba vett kápolnájává, akit
mi emberi sorsunk uraként és mestereként intronizáltunk. Bárkit is
választanak eme belső kápolna segítségével a Péter-hivatal utolsó utódává, annak
hivatali esküje szerint magát és mindazt, amit tesz, az Egy – aki az embereknek
a földön és mindenütt az emberi kozmoszban otthont készít – szófogadó eszközévé
és összeesküvőjévé kell szentelnie. A régi ellenségeskedést barátsággá,
türelemmé és alkalmazkodássá kell változtatnia, mely a születés, a nevelés, a
munka, a pénzügy, a kereskedelem, az ipar, az oktatás, a kultúra, az élet és az
életnemzés, a halál és a halálhoz való kapcsolat számára mintaként szolgál.
Így lesz az emberiség új korszaka kialakítva.” „Úgy legyen!” (http://uzenete.blogspot.com/2013/06/malachi-martin-vegido-elojelei.html)
Ez nem gyerekmese, itt nem babra megy a játék. Amit a Sátán megszerzett, ahhoz
ragaszkodik!
A „Fejedelmet” tehát, egyelőre szimbolikusan intronizálták, a Vatikán trónjára
ültették (lehet, hogy ezért nem használhatja Ferenc a pápai trónt, mert az már
nem az övé, hanem a Fejdelemé, és majd az Antikrisztus fog trónolni rajt!??), és
az ott megválasztott személy „magát és mindazt amit tesz, az Egy … szófogadó
eszközévé és összeesküvőjévé kell szentelni.”
Tehát a sükösdi jelenés azaz Jézus szerint Ferenc a Sátán helytartója!
Én eddig nem hittem száz százalékosan a sükösdi jelenésekben. De ez a február
hetedikei pár szó olyan csodálatosan és diplomatikusan magyarázza meg a
helyzetet, hogy csak a hívő, és a hátteret részletesen ismerő számára lesz
érthető és nyilvánvaló. Ilyet egy egyszerű falusi parasztasszony, mint Marika, a
látnoknő, nem tudna kitalálni!
Még egy megjegyzés a sükösdi üzenettel kapcsolatban, ami világosabbé teszi az
üzenetet. Jézus ezeket mondja, amivel az Egyház helyzetét ecseteli, mielőtt
Ferencet,
a „ti helytartótokat” idézi
Néha hogy élnek, és hogy cselekszenek?
Pedig ők azt mondják: „Mi elöljárók vagyunk. Mi — most az ő szavukat használom ―
papok vagyunk.”
De a papok olyanok, hogy lassan már a templomok üresek!
Már lassan nem lesz, kinek bemutassa a szentmise-áldozatot!
És ahol meg vannak, azt meg szét kellene bombázni, hogy az se legyen.
Mit kér tőletek a földi helytartótok?
„Nektek kell kimenni már összeszedni, megkeresni híveiteket”
Nem buzdítja őket, hogy szüntessék meg a sok bűnt papjaik közt, hogy megteljenek
a templomok, arra sem, hogy térítsenek meg embereket, hozzák be őket a
templomokba, hanem megmagyarázza, hogy miért olyan üresek a templomok, hogy
„Nektek kell kimenni már összeszedni, megkeresni híveiteket”
A szentmise-áldozatról pedig azt mondja, hogy „És ahol meg vannak, azt meg
szét kellene bombázni, hogy az se legyen.” Ilyet nem mondhat egy érvényesen
bemutatott szentmise áldozatról. Gondolkodjunk el ezen is.
Végül még egy fontos kérdést kell tisztázni. Benedek állítólag kész volt a
vértanúságot vállalni. De ahogy ő értelmezte, az Egyház java a lemondást
követelte. Milyen szerepet játszhatott, tudatosan vagy tudat alatt, Isteni
tervét végrehajtva, Benedek lemondásában az Egyház java és érdeke, mikor
nyilvánvaló volt, hogy egy, az Egyház belső ellenségei által választott utód
követi majd, aki végbeviszi az aposztáziát???
Emlékezhetünk, hogy Jézus megígérte, hogy a Pokol kapui nem vesznek erőt az
Egyházon, és a pápa tévedhetetlenségét a Szent Lélek garantálja. Nos, ha
Benedeket meggyilkolják, megüresedik a pápaság, választanak egy érvényes pápát,
aki végbeviszi az aposztáziát, tehát az Egyházon erőt vett a Sátán. Csak úgy
lehet mindkét célt elérni, ha van két pápa, egy igazi, akit továbbra véd a Szent
Lélek, és aki megmarad a hit mellett, és egy ál, aki nem igazi pápa, őt a Szent
Lélek nem védi, és ő viszi végbe az aposztáziát. A hívőknek Jézus megvilágítja,
hogy kit kövessenek, a hitetlenek pedig követik a Sátán emberét az örök
kárhozatba.
Köszönjük Jézus Urunk, hogy ezt így megvilágítottad Sükösdi üzeneteddel.
Az élet jegyében
Prof. Dr. Balogh Sándor gyermekei és unokái
UTÓGONDOLATOK - HOVA MEGY A VONAT?
Vannak, akik megkérdezik, „de hát ha te ezt megírod, nem fognak milliók kilépni
az Egyházból? Nem lesz megint egy Egyház szakadás?” Érdekes és
fontos kérdések, amelyek komoly választ érdemelnek.
Először is, a témáról nem beszélni, a Sátán aljas munkáját titokban tartani csak
a Sátánt segíti romboló munkájában. A Sátán jelenlétének és munkájának felfedése
általános emberi érdek és kötelesség, már csak természetes szempontból is, mert
ez egy egyedül álló esemény!
Az első ember teremtése egy unikum volt. Jézus első eljövetele szintén egy
egyedi történelmi esemény volt. Generációk százai vagy ezrei éltek a földön, és
csupán egy generációnak adatott meg, hogy Jézus kortársa legyen, Jézust
láthassa. A Második Eljövetel, és az azt megelőző Antikrisztus és egyházszakadás
szintén egyedülálló események, és úgy tűnik, mi vagyunk az a generáció,
amelyiknek az életében ez megtörténik. Az ne álltasson bennünket, hogy eddig még
nem volt világvége. Világvége csak egyszer történik! Ha már lett volna egy
világvége, akkor most nem lennénk itt!
Ne menjünk hát bele a történelem illetve az üdvtörténet harmadik óriási
eseményébe, amely a földön mindenkit érint, csukott szemmel. Az, hogy eddig
ilyen nem volt, nem akadályozza meg, hogy a mi életünkben történjék. Ahogy az
újság reklámok szokták írni, „ne felejtse el, hogy itt olvasta először.” Ezt meg
kell írni. Ilyen sorsdöntő eseményre méltókép el kell készülni. Stratégiát kell
kidolgozni, hogy hogyan viselkedjünk ezekben az időkben. Ha felfedeznek a
csillagászok egy, a földünkhöz közeledő, de még millió kilóméterekre levő
égitestet, mindenkit riasztanak. És mi maradjunk csendben mikor a jelek ennyire
világosan mutatják, hogy itt a vég?
Paul Josef Jakobius német teológusnak egy, pont a mai időkkel foglalkozó, UTOLSÓ
HARC A FÉNY ÉS A SÖTÉTSÉG KÖZT című könyvében megtaláljuk a válasznak a fontos
elemeit. A könyv Magyar fordítását pont a közmondásos 24. órában adta ki a
Marana tha katolikus kiadó. Nagyon javaslom mindenkinek.
A könyv, és napjaink témáját egy idézet fejezi ki legjobban: „A végső harc
kezdete Európában” cimű fejezetben irja Jakobius „… A Szent Péter téren 1917
októberében, amikor a vörös sárkány októberi forradalma Oroszországban
tetőfokára hágott, a Vatikán ablakai alatt kibontottak egy zászlót, amelyen az
eltorzított Szent Mihály arkangyalt Lucifer karmaiban ábrázolták, és a földre
dobták. A transzparensen ezek a szavak álltak: "A sátánnak uralkodnia kell a
Vatikánban, és a pápa az ő rabszolgája lesz."(154. o)
Ez persze nem egy jóslat volt, hanem egy terv! "A sátánnak uralkodnia kell
a Vatikánban, és a pápa az ő rabszolgája lesz." 1917-ben ez még
egy terv volt. Még 2012-ben, a könyv magyarországi kiadási évében is csak egy
terv volt. 2013-ban azonban valóra vált, és ma már a Sátán az úr a Vatikánban,
és a „pápa” az ő rabszolgája. Ferenc megválasztása nem véletlen volt, nem is a
Szentlélek műve, hanem több évtizedes tervezés, fegyelmezett szervezkedés és
nehéz munka eredménye!
Tehát a fenti kérdést át kell értelmezni imigyen: „…nem fognak milliók kilépni
a Sátán által eltérített, aposztata egyházból?”
Malachi Martin sem jövendölt könyvében (bár lehetséges, hogy szakrális azaz égi
sugallatokat kapott), hanem egy jól kidolgozott sátáni tervet ismertetett, amely
tavaly megvalósult. A Sátán okosan tervez és szigorúan végrehajtja a tervet!
Példát vehetnénk tőle, hogy kell egy hosszúlejáratú tervet készíteni. De arra
már nincs időnk, tehát minden időpocsékolás nélkül, mindent félretéve, nekünk is
haladéktalanul ki kell dolgoznunk egy túlélő stratégiát, persze az égiek
segítségét kérve és elfogadva, anélkül, hogy a Sátánt elfogadnánk, és az
Antikrisztust imádnánk.
Jakobius a „Közel van a lelkek szétválasztása” című fejezetében
ezt írja „A következő, nem túl távoli években a lelkek szétválasztása vár
ránk. (…) Az eddigiekben említettük, hogy a szakadás a katolikus Egyházon
belül már létezik. Azonban még nem mindenki tudja, mert még nem került
nyilvánosságra.
Ma még [2012-ben!] nem kell a katolikusoknak egy bizonyos irány mellett
dönteni, de hamarosan ez fog következni. Az utóbbi években sok fogalmat jelszóvá
alakítottak, és negatív tartalommal töltöttek meg, hogy elértéktelenítsék, és
mindenki előtt elítélhessék.”
Ami 2012-ben „közel volt,” az ma, 2014-ben égető valóság. Bár az Egyház régóta
halad az aposztázia irányába, Ferenc megválasztásával 2013-ban átléptük a
küszöböt, a formális szakadás megtörtént. A Sátán az úr a Vatikánban. Most már
mindenki tudhatja, mert „nyilvánosságra került!” A lelkek szétválasztása, amely
évtizedek óta folyik, utolsó fázisába lépett. Oldalt kell választanunk. Nekem,
neked, mindenkinek!
A két oldal közt „ég és föld a különbség,” a szó szoros értelmében. Mint fentebb
írtam, „aposztázia a hittételek átértelmezése: ugyanazon szó alatt mást hisz
valaki, mint amit az Egyház tanít. Példa erre a Szentmise. Eredetileg Jézus
keresztáldozatának megismétlése volt, ma az aposztaták egy közös lakomának
tartják. Vagy az Egyház.: valamikor a természetfeletti világgal való kapcsolatot
volt hivatott ápolni, ma a társadalmi igazságosság őreként értelmezik az
aposztaták.”
Tehát ha papotok az égről és pokolról, a bűnről és kegyelemről prédikál, a
Szentmisét mint Jézus keresztáldozatának megismétlődését, az azt megillető
méltósággal mutatja be, jó helyen vagytok, ne mozduljatok. De ha a pap a
földről, a környezetről, a szegényekről prédikál csak, fussatok, mert az a út a
pokolba vezet. „De hát az Egyház nem Szent? Miért kellene menekülni az
Egyházból?” Jakobiusnak erre is van válasza, mégpedig a „Szent az Egyház?”
cimű fejezetben.
„Fel kell tenni ezt a kérdést, annál is inkább, mert elérkeztünk ahhoz a
ponthoz, amikor a vadállat tíz szarvának hatalmával, ami a média hatalmát és
erejét fejezi ki (amit felügyelete alatt kézben tart), az Egyház és a
kereszténység ellen dolgozik és gyalázkodásokat és tévtanokat terjeszt.
Olyan időben élünk, amilyet a Szentírás jövendölt: "Nagyzoló és káromló szája
volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. "(Jel 13,5)
(…) Az Egyház, mint Krisztus misztikus teste, szent, a fejében, lelkében,
törvényében, tanításában, és sok tagjában, a szentekben. Paul de Lagarde egyszer
azt mondta: "Az egyháztörténet nagymértékben a hulladék története. De az
Egyház tényleges története a szentek története."
Igen, mint az igazi hívők közössége az Egyház legszentebb fejétől szent. A
szentség, amely a fejből folyik alá, és sok tagjában áramlik, soha nem apad ki.
De tagjai nem mind szentek, mert az ember ember marad, még ha katolikus is.
(…) Az Egyház tagjaiban gyakran minden más, csak nem szent. És mégis ő az "una
sancta", az egy szent Egyház, Isten földi országa. Jézus nem alapított más
egyházat, csak a kősziklára, Péterre és utódaira, a pápákra, és a püspöki
hivatal apostolaira épített egyházat.”
Az Egyházat nem a tagok, még csak a pápa sem teszik szentté, hanem a Fej, Jézus
Krisztus, és a cél, a mennyek országa, ahova az üdvözültek jutnak.
Hogy ezt megértsük, nézzük meg, mi az Egyház? Minden megkeresztelt személy
keresztény, és nyitva áll az üdvözülés lehetősége előttük. Attól függően, hogy a
szülök hova anyakönyvezik a megkereszteltet, lesz valaki tagja a katolikus
egyháznak, vagy valamelyik felekezetnek. Ez az első lépés. Majd jön a
hitoktatás, és aki hiszi a katolikus tanokat, az papíron is, és hitben is tag
marad. Kereszteléstől, amíg halálos bűnt nem követ el, tagja marad a láthatatlan
egyházi közösségnek, Jézus misztikus testének. A halálos bűn kizárja az embert a
Misztikus Testből, de nem az Egyház anyakönyvezett tagjai közül. Az
anyakönyvezett tagság megszűnik önkéntes kilépéssel, vagy kiközösítéssel,
kizárással. Így az anyakönyvezett tagok közt sok a nem oda való személy. Gyakran
ezek alakítják az Egyház történetét, ezért a fenti idézet.
A misztikus Egyház szent, annak láthatatlan feje Jézus, és tagjai kegyelem
állapotában elhúnyt és üdvözült keresztények, és a kegyelem állapotában lévő élő
keresztények. A misztikus Egyházat a Sátán soha nem tudja eltéríteni, és élő
tagjaik, a „szentek,” a valóban hívő katolikusok ha erre ráébrednek, átlátnak a
sátán manőverezésén, nem vesznek el.
Így tehát ha látható Egyházban való szakadástól félünk, a szakadás már rég
várható volt, és nagy részben már megtörtént a Zsinat után, ahogy Szent Pál
megjósolta. Jakobius szerint „A legnagyobb hit-elhagyás a római-katolikus
Egyházon belül következik be, amikor majdnem minden katolikus, követve a hamis
ökumenizmust, elszakad Rómától, a pápától és a tanító hivataltól, és
csatlakozik a hamis Krisztushoz, a hamis egyházhoz, amely a "vadállat” szobra,
és minden keresztény vallás egyesítése.” (297. o)
Az a fonáknak látszó helyzet alakult ki, hogy a két részre szakadt Egyházban ma
nem tudjuk, ki a szakadár? A hivatalosan szakadárnak nyilvánított SSPX, amit
Lefebvre érsek alapított és amit II. János Pál kizárt az Egyházból, vagy Ferenc
követői, akik elszakadnak a Benedek által képviselt Jézus igazi Egyházától?
A helyzetet lehet hasonlítani ahhoz, amikor egy állomáson két vonat áll, a
mozdonyok ellenkező irányban állnak, és mindegyikre az van írva, hogy RÓMAI
KATOLIKUS EGYHÁZ. De az egyik az égbe megy, a mennyországba, a másik a pokolba.
Rajtunk múlik, melyikre szállunk fel.
Jakobius szerint „Azt mondja Mária Ida Peerdemannak 1950. November l6-án: "...
Én csak figyelmeztetek. A másik oldal buzgón dolgozik, hogy a népet
elvonja Rómától. .. " Míg a mi oldalunk lustán beengedte a Sátán füstjét, a
Sátán „buzgón dolgozott.”
Generációk mulasztását már nincs idő bepótolni, így legalább hívjuk fel a hívek
figyelmét, bármennyire prüszköl és kapálódzik ellene a Sátán, hogy a vonatra
hiába van ráírva, hogy Római Katolikus Egyház, ha az rossz vágányon van, az
„egyházi szabadkőművesség” eltérítette, a Sátán helytartója a mozdonyvezető és
rossz irányba megy. Akik esetleg a rossz vonaton ülnek, csupán a leszállás nem
elég. Jó lesz ha mielőbb átszállnak a másik vonatra amelyiken Jézus helytartója
a mozdonyvezető, és az égbe visz.+
Br. Balogh Sándor
.
MVSZ
[1][1]
Prager, Dennis, és Tellushkin, Joseph. Why the Jews? The Reason for
Antisemitism, Simon and Shuster, 1983, 63. o.
[2][2]
Jean Guitton, "Guitton, lettere per l'Aldila," interview gratend to
Ulderico Munzi in Corriere dela Sera, February 9, 1995,
http://www.traditioninaction.org/ProgressivistDoc/A_049_GuittonJP2.htm