SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT: Belovai István riportja
Mivel Medgyessy úr megtisztel azzal, hogy nevemet méltóságos szájára vette,
így én is hozzászólok.
Szeretném felhívni a figyelmet: nem én kezdtem.
Medgyessy úr elmondta egy sajtóértekezleten, hogy 78 és 82 között ő a
magyar érdekeket védte a KGB ellen elhárítótisztként az IMF-fel folytatott
tárgyalások során. Elképzelhető az, hogy a magyar elhárítás a kommunista idők
alatt Moszkva ellen dolgozott?
Medgyessy úr csúsztat. Ő a jelzett időszakban keményen a magyar pártállam
érdekeit védte, a hazaárulással hatalomra került Kádár János illegitim
rendszerét védte a dolgozó néppel szemben. Az meg teljesen képtelen állítás,
hogy Medgyessy úr a KGB ellen bármit is tett volna. Ilyen politikai irányvonal
nem volt a magyar kommunista párt vezetésében, következtetésképpen semmit nem
tehetett a pártpolitika ellen, így a szovjet hírszerző és elhárító szervek
ellen sem. Az meg teljesen elképzelhetetlen, hogy a szovjetek ne tudtak volna
a magyarok minden lépéséről, így a Nemzetközi Valutaalappal történő
tárgyalásokról, hiszen éppen Moszkva inspirálta a magyarokat, hogy csak
lépjenek be a valutalapba, ugyanis ezt azzal a hátsó gondolattal tették, hogy
a Varsói Szerződés NATO ellen végrehajtott győztes háborúja után úgysem kell
visszafizetni a felvett kölcsönöket. Végül van egy még döntőbb szempont: a
magyar kommunista államigazgatásban szervesen jelen levő szovjet KGB-t nem
kellett Megyessy úrnak (akkor elvtárs) elhárítania, mert nem volt olyan kérdés,
téma, amit a magyar elvtársak lihegve, talpatnyalva, saját elvtársaikat és
egymást kicselezve ne hoztak volna a jelen levő szovjet KGB képviselők
tudomására. Ha Medgyessy úr annak idején bármit tett volna a KGB ellen,
azonnal kirúgták volna „másodállásából”.
Furcsa a helyzet. Engem nem rehabilitáltak teljesen, miközben Magyarország
miniszterelnöke egy volt elhárító tiszt lett?
Az én „még mindig nem rehabilitálásom” csöppet sem meglepő. Az egész
államigazgatás (főleg a Katonai Ügyészség és Bíróság) tele van a kommunista
rendszerben felvett magatartási és világnézeti jellemzőkkel rendelkező
emberekkel. Ezek a jogászok védik a kommunista jogot, holott az én ügyem nem
jogi, hanem politikai kérdés.
Nem történt meg a rendszerváltás. Akik rehabilitálásomról dönthetnének,
azok annak idején a NATO ellen tevékenykedtek (mint például Medgyessy elvtárs
is) vagy éppen kommunista meggyőződésük alapján a NATO ellen politizáltak.
Mára ezek az elvtársak urak lettek és lihegve, egymást taposva futottak be
a NATO-ba. Döbbenetes ellentmondás a mai napokban az, hogy olyan ember lehet a
miniszterelnök, aki pár évvel korábban tűzzel-vassal védte a kommunista
rendszert, ezzel akadályozta mostani szövetségeseink sikeres nemzetközi
tevékenységét a Szovjet Birodalom ellen, miközben hatalomra jutása után
azonnal az amerikai kormány felé ácsingózik. Alig várja, hogy az USA elnökének
kezét szorongassa. Ki tudja, fogja-e?
Szülőhazámban kisemmizett vagyok, évek óta az Egyesült Államokban élek,
amerikai állampolgárként. Vannak ismereteim, hogy miként értékeli az amerikai
vezetés Magyarország belpolitikai viszonyait és szövetségi megbízhatóságát.
Ebben benne van az is, hogy Amerikában ismerik ügyem megoldatlan voltát és nem
repdesnek az örömtől.
Medgyessy úr engem név szerint említett e hét szerdáján parlamenti
felszólalásában, miszerint az én cselekményemet elítélte. Ehhez felhasználta
Kövér Lászó úr egyik gondolatát.
Kövér úr ugyanabban a cikkben még ezt is mondta:” :"Ami az egykori magyar *nyugati*
hírszerzőket illeti, talán megfontolandó lenne perújrafelvételt kérniük."
Tehát Kövér úr nagyon is jól tudja, hogy ügyünk nincs megoldva, javaslatát
pozitívként értékelem.
Nos, természetesen ilyen megalázó perújrafelvételbe én nem megyek bele. Az
idő eljön, amikor tisztességes erkölcsi elégtétel kapok szülőhazámtól azért az
életemet is veszélyeztető tevékenységemért, amelynek köszönhetően nem lett
harmadik világháború és nem haltak meg ismét magyar katonák idegen földön,
idegen célokért.
A Conrad kémgyürű vezetőjének Németországban történt elítélésekor
napvilágra került, hogy Clyde Lee Conrad olyan adatokat adott át a magyar
titkosszolgálatnak, amelyek miatt a Varsói Szerződés csapatainak támadása
esetén a NATO parancsnokainak szinte azonnal fel kellett volna adniuk az NSZK
védelmét, vagy atomfegyvert kellett volna bevetniük - indokolta 1990. június
6-án hozott életfogytiglani ítéletét Ferdinand Schuth, a koblenzi tartományi
főtörvényszék bírája. Ezt a kémkedési folyamatot szakítottam meg én, ez az én
„kémkedésem”.
Ettől a magyarok által gerjesztett és általam megszakított kémkedési ügytől
Magyarországon az első hír Conrad lebukásáról 1988. szeptember 23-án a Reform
c. lapban jelent meg. A Conrad ügy kipattanásától kb. négy hónap telt el, és
amikor már több újság írt terjedelmes cikkeket a Conrad ügyről, Németh Miklós
a kommunista uralom utolsó miniszterelnöke, amelynek egyik oszlopos tagja volt
Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr is, csak ekkor határozta el magát, hogy
kormánya nevében elhatárolja magát a Conrad ügytől.
A magyar újságok arról is írtak, hogy Conrad kémkedésének megszakítója én
voltam, mivel az elhárító szervek az én információim alapján göngyölítették
fel a Conrad kémbandát. Természetesen nem kell csodálkoznunk azon, hogy a már
széltében-hosszában ismert ügyről Németh Miklós nem vett tudomást, ugyanis a
kommunista mentalitásra jellemző, hogy csak akkor ismertek el bármit a
nemzetközi diplomáciában, amikor már feketén-fehéren állandóan az orruk alá
dörzsölték az ügyet, a bizonyítékokat. Ez történt a Conrad ügyben is.
Megemlítem, hogy Németh Miklós miniszterelnök, maga mélyen ”elítélte” a
Conrad-ügyet, de arról egy szót sem szólt, és mélyen hallgatott, hogy az, aki
Magyarországot oly hátrányosan érintő kémtevékenység ellen fellépett, azt
megszakította, aki én voltam, akkor nekem valamilyen kedvező elbírálásban
kellene részesülnöm. Mondjuk, hogy szabadítsanak ki a börtönből! Hiszen én a
Németh kormány magára találása elôtt, már 1978-ban gondolkodtam arról, hogy a
magyar haza érdekeit NEM szolgáló Conrad kémbanda tevékenységét meg kell
szakítani. Nem, Németh erről nem is akart tudni.
Igen sajnálatos, hogy hazánkban évek óta olyan az erkölcsi színvonal, hogy
az ilyen hazát védő kimagasló tettet (nemcsak enyémet, másokét sem) semmire
sem értékelik. Még mindig több védelmet kap a szovjet megszállók érdekeinek
védelme, mint azoké, aki ezen megszállás ellen tettek, emberéletek ezreinek
megmentéséért tevékenykedtek. Biztos vagyok abban, hogy Belovai Istvánnak a
magyar érdekeket a szovjet érdekek elé helyező cselekedetét a tisztességes
gondolkodás felelős tettként ítéli meg , ugyanakkor elítéli Medgyessy Péter
úrnak a szovjet érdekeket kiszolgáló tevékenységét.
A Pénzügyminisztériumban (vagy akármelyik másik minisztériumban és
hatóságnál) mindenhol voltak megnyert személyek, akiket úgy ismerünk:
szigorúan titkos tisztek (SZT). A valósághoz hozzátartozik, hogy ezek nem
hivatásos tisztek voltak, hanem valamilyen okból eredően beszervezett
személyek. Vagy zsarolás, vagy valamilyen előny (felvétel egyetemre, stb) vagy
önként vállalt kötelezettség folytán. Tevékenységükért pénzt kaptak. Az SZT
tisztnek több volt az illetménye mint az én hivatásos tiszti (őrnagy)
illetményem, és neki még ott volt a minisztériumi főállás. A III/II.
Csoportfőnökség állományába tartozó megnyert személyek (SZT) nemcsak az
alapfeladat végrehajtásában próbálkoztak sikereket elérni, de át-átcsaptak más
területekre is, így osztályharcos tevékenységükkel jelentéseket készítettek
azokról a személyekről, akik a kommunista rendszert valami módon
veszélyeztethették. Vagyis jelentés írtak személyekről. Azt is ismerjük, hogy
ilyenkor miként lehetetlenítettek el embereket, aki nem értették, hogy mi is
történt velük. Tény, a pénzért meg kellett dolgozni, így olyan jelentéseket is
írtak, amelyek alaposan bemocskolták készítőjét. Egyszerűen elárulták
tisztességes honfitársaikat a megtorló kommunista rendőrségnek.
Remélhető, hogy Medgyessy úr lemond, hogy ezzel visszaálljon a magyar nép
és a NATO-országok politkusainak bizalma hazánk vezetése iránt.