SZAKRÁLIS KIRÁLYSÁG

              Orbán Viktor 2014-es Tasnádfürdői felhívása

 

              Dr. Balogh Sándor, Ph. D.,

    Politológus, prof emeritusz, USA

A „szakrális királyság” fogalma sajátságos magyar fogalom, amely összefügg a beavató Szent Koronával és a koronázással, azaz a beavatással. Ez a fogalomkomplexus még a középkorban alakult ki, amikor az emberek hittek a túlvilágban, és komolyan vették a túlvilági kapcsolatok létét és fontosságát. A Szent Koronával való koronázás a királyt beavatja és túlvilági kapcsolatok kegyelmével látja el. A „beavatás” a keresztelés vagy bérmálás szentségéhez hasonló folyamat, így a koronázást lehet mintegy nyolcadik szentségnek is tekinteni.  A mai materialista és pozitivista civilizációban felnőtt embernek nehéz ezt elfogadni,

Maga a”szakrális” szó új-latin, a „sacer”-ből, a sacra illetve a sacrum szó semleges formájából származó műszó, a profánnak az ellenpárja: beavatott, Istennek szentelt, égiekkel kapcsolatos.

A szakrális királyt nem szabad összetéveszteni az „isteni jogon” uralkodó királlyal. Angliában a királyság először hatalmi alapon kezdődött, és ahogy a király hatalmát kezdték támadni, a király vallásos alapot keresett a hatalomnak. Szent Pál Rómaiakhoz irt levelében találta, hogy „nincs hatalom csak Istentől, ami van az Istentől van. Ezért, aki szembeszáll a hatalommal, Isten rendelésének szegül ellene” (Róm 13,1-2).  Ez vallásos nimbusz mintegy garantálta a király hatalmát, még ha az önkényesen, a nép kárára használta is azt.

Később az isteni jog elméletet az alkotmányos királyság elmélet váltotta fel,

A szakrális királyt sokkal pozitívabb szálak kötik Istenhez illetve az égiekhez, mint az isteni jog. A viszony inkább kétoldalú szerződéshez, illetve feltételes ígérethez hasonlít. Isten megígért valamit, ha az ember betartja a feltételeket.

Az Ószövetségben több ilyen szerződésről olvasunk. Első a Noénak adott feltétlen ígéret, hogy nem lesz többé vízözön, és a szivárvány volt az ígéret emlékeztetője. (Ter 9,8-17). Majd a Ter 12-17 fejezetekben több feltétlen ígéret van példáúl, hogy Isten nekik adja az ígéret földjét, Ennek az ígéretnek a jele volt a körülmetélés.

Majd a Kivonulás könyvében találjuk a Mózesi szerződést, ahol már találunk feltételeket. Első az egy Istenben, Yahvehben való hit és a Hozzá való hűség, majd kapták a Tíz Parancsolatot, amit be kellett tartaniuk.

Végül jön a Dávidi szerződés első lépése, hogy t. i. a Messiás Dávid családjából fog származni a Sám 7,12-ben, ami folytatódik Iz 7,14, Mik 4,14, Zsolt 2,7, és végül megismétlődik 1 Krón 17-ben. Ezek mellett vannak az egyéb prófétai ígéretek.

Ezek közül a Mózesi és Dávidi szerződések vannak legközelebb a szakrális király fogalmához. De persze a Dávidi szerződés nem földi királyra hanem Jézusra, az égi királyra vonatkozik.

Jézus pedig egy Új Szövetséget alapított az Oltáriszentséggel: „ez a kehely az új szövetség az én véremben,” (Lk 22,20)

A sumér irodalomban is találunk hivatkozást egy szerződésre, amit Isten kötött az emberrel, amelyben kifejezetten megígéri az égiek segítségét, amíg az ember betartja Isten akaratát.

A Badinyi által fordított sumér illetve káldeus eredetű „Magyar Bibliában”  (http://www.magtudin.org/magyar_biblia.htm) találjuk meg ezt a szerződést Isten és az ember közt. A „szakrális királyság” szerződésnek a célja nem politikai, hanem Istenközpontú társadalmi berendezkedés ahol a béke és a közjó dominál. A Szövetség lényeges pontjai ezek:

·         Az isteni szövetség célja a népek békéjének és jólétének előmozdítása;

·         Isten, aki ismeri a szívet, küld vagy kijelöl egy személyt királynak;

·         Akit a Szent Koronával megkoronáznak, és ezzel beavatott lesz, azaz különleges kapcsolata lesz az égiekkel;

·         A szakrális király nem a saját vagy dinasztiájának érdekeit nézi, hanem a népét illetve a közjót;

·         Az égiek védik és segítik a szakrális királyt és népét amíg azok betartják Isten akaratát;

·         A szakrális társadalomban a fő szabály az u. n. Aranyszabály, “amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük” (Mt 7,12; Lk 6,31).

·         A szakrális király azáltal, hogy „a földi helyeken – a MUNKA erejével – felépítitek ÍZ-TEN földi birodalmát”. az emberiség evilági életét tesz jobbá, míg a túlvilági élettel az Egyház foglalkozik;

·         A kettő kiegészíti egymást, mint más feladatú de mellérendelt intézmények.

·         A szakrális királyság elve a láthatatlan része a Szentkorona tannak, amin a látható rész, az alkotmányos és közjogi rendszer alapul.

A szakrális királyság ellentéte a liberál-demokratikus, emberközpontú politikai rendszer, amelynek lényeges pontjai ezek:

·         Az alapvető elv az önérdek, a szavazó tömegektől a hatalom tényleges birtokosaiig;

·         A többség választja meg a képviselőket és a vezetőket, azok ígéretei alapján;

·         A többséget egy kisebbség befolyásolja a sajtó révén;

·         A képviselők mögött rendszerint az igazi hatalmat birtokló u. n. háttérhatalom áll;

·         A Háttérhatalom birtokosai a munka helyett az általuk létesített pénzrendszer manipulálásával zsákmányolják ki az emberiséget, és próbálnak globális hatalomra szert tenni, amit csak egy Szakrális király tud, Isten segítségével megfékezni;

·         A képviselők a többség nevében határozzák meg a törvényt, a feladatokat és az eszközöket, gyakran a háttérhatalom érdekében;

·         A képviselők az isteni és a természettörvénnyel ellenkező törvényt  is hozhatnak:

·         Az állam legfőbb feladata a közrend fenntartása, és a hatalom birtoklóinak saját előnyeit, ha kell kényszerrel is, védeni;

A modern liberál-demokratikus rendszert Amerikában vezették be a Függetlenségi háború után. A gyarmatos lakosság egy része elégedetlen volt III. György uralkodásával, és el akartak szakadni Angliától. III György alkotmányos király volt, aki a parlamenttel közösen uralkodott. A gyarmatosok nagyobb része nem akart szétválni,[1][1] azonban a szabadkőművesek megrendezték az u. n. bostoni tea partyt, azaz a bostoni kikötőben egy hajórakomány importált teát beledobáltak a tengerbe, ami kirobbantotta a háborút. George Washington, az első elnök a gyarmatok szabadkőműves páholyának volt a nagymestere, és azóta is erős a szabadkőműves háttéri befolyás. Alexander Hamilton felajánlotta Washingtonnak, hogy királlyá kiáltatja ki, de a szabadkőművesek nem akartak királyságot. Igy kezdődött a modern liberál-demokratikus mozgalom.

Ennek a mozgalomnak a csődjét ismerte fel Orbán Viktor miniszterelnök 2014-ben, mikor Tusnádfürdői beszédében meghirdette a várva-várt, valós rendszerváltást, és bejelentette, „hogy versenyfutás (van) annak az államnak a kitalálásáért, ami a leginkább képes egy nemzetet sikeressé tenni.”

Azonban óva kell politikusainkat inteni, hogy egy Isten nélküli, Hitler féle nemzeti szocializmus nem megoldás, mert mint ahogy Németországot legyőzte a liberális demokrata bankár dominálta hatalom, a kis Magyarországot minden nehézség nélkül megsemmisítenék, mint egy szemtelen legyet a falon.

Nekünk nem kell sem nácizmus, sem valami új keletű diktátorság, és nem is kell egy új államrendszert kitalálni, csak vissza kell térni a hagyományos, Isten által elrendelt szakrális királysághoz, minden megalkuvás, kompromisszum, jogfolytonosság és félmegoldások mint pl. a „nemzetkoronázás” ötlete helyett. Az égiekkel való misztikus kapcsolat visszaállítása mindent megold.

El és fel kell ismernünk, hogy a szakrális királyság az igazi megoldás, és imádkoznunk kell, triduumokat és kilencedeket tartani, hogy Isten küldjön egy megfelelő szakrális személyt, és a többit az égiekre bízni.+

 

* * * * *

 

A „Magyar Bibliából”:

5.  Amikor ÉN-LIL megteremtette így a Fokost és annak sorsát is megszabta, fején ékeskedő Szent Koronáját annak az EM-BAR-nak fejére illesztette, akiket már előbb a Földre küldött, és most kegyes szemmel nézett rájuk.

6.      Az Ég lakói mind köréje sereglettek, és ÉN-LIL elibük tette a Szent Fokost.

7.      Imával hódoltak ÉN-LIL-nek az Ég lakói és aztán – égi szózat kíséretében – átadták ÉN-LIL Szent Fokosát a földi EM-BAR-nak, hogy a rávetett sors szerint használja azt.

8.      Az Ég lakóinak szózata pedig ez volt: „Vegyétek ÉN-LIL Szent Fokosát örök szövetségül. Mert szövetséget állapítunk meg miközöttünk és ti közöttetek és a ti magotokból utánatok jövő nemzedékek között.

9.      ÍZ-TEN – ÉN-LIL által – tinéktek és nemzedékeiteknek adta a Földet, a Tudás Fájával – örök birtokul. Telepedjetek és gyarapodjatok a négy folyók gazdag vidékein. 

10.  A Szent Fokos ama szövetségnek jele, melyet meg kell tartanotok miközöttünk és ti közöttetek, akik majd a földi helyeken – a MUNKA erejével – felépítitek ÍZ-TEN földi birodalmát.  E Szent Fokos Szövetsége adja meg nektek a Föld birtoklásának hatalmát.

11.  Azért rendeljük, hogy nemzedékeitek fiainak mindegyike éljen és munkálkodjon e Szövetség Fokosának erejével.  A kezében tartsa és jól használja azt ÉN-LIL dicsőségére.”

12.  És – amikor ÉN-LIL arany fokosát a földre szállt EM-BAR kezében látta, villámfényt szórt arra és mennydörgésként így hallatszott szava a Földre: „Szövetséget kötöttem veled kosi EM-BAR a fokos erejével.  A Föld ura lész mindaddig, míg hűséggel szolgálod és megtartod Szövetségemet.”

13.  Az Ég lakói pedig jól segítették a földi kosaikat a Szövetség szerint.  Bőség és boldogság fakadt a földön a Fokos erejével. 

14.  Városokat épített a Fokos és a Fokos Háza lett az Igazság Szentélye, de a Szövetség ellen lázadó házat, az engedetlenség otthonát is a Fokos dönti romba. 

15.  Lemetszi a gonoszság fejét. Letöri koronáját és kivágja a gyökerét, de segítője és oltalmazója a Jóság virágát termő Életfának. 

16.  ÉN-LIL Atya meghatározta a Fokos hivatását . . . és az Ég és a Föld között kötött Szövetség ereje által pedig mind örökre rendelte azt, hogy: „A Fokos dicsértessék.”

17.  Az Ég lakói jól teljesítették a Szövetséget. Mert ahogy a földi EM-BAR testében él a Lélek Fénye és annak ereje által uralja, formálja az anyagot – folytatva IS-TEN akarata szerint a Teremtés munkáját – ugyanúgy az Ég lakói között ÉN-KI volt az, aki a Lélek – ÉN-LIL – ereje által teremtett tovább minden anyagot és testet.

18.  ÉN-KI áldotta meg – a Szövetség szerint – a Tudás Fájának országát – fákkal, növényekkel, madarakkal és álatokkal sokasítva meg azt a Föld színén, és aranyat, ezüstöt, rezet, és mindenféle ércet rejtett annak belsejébe.  Az Ég lakói közül IS-KUR lett ezek gondozója, mert ő hozta az aranyat és ezüstöt az Égből a Földre. 

19.  Aztán a négy folyó vizeit gazdagította ÉN-KI bőséggel és halak sokaságával.  A vizek vigyázójául EN-BI-LULU-t rendelte az Égből.

20.  Az EM-BAR fiai pedig – a Tudás Fájának erejével – ekét és igát szerkesztettek.  A Fokossal formálták azt.  Elvetették ÉN-LIL által a Földre adott magvakat, és kalászba szökkent gazdag termés ékesítette a földi mezőket.  Öntöző csatornákat is épített a Fokos, és ezek gondozójául ÉN-KI az égi lakó ÉN-KIM-DU-t tette. 

21.  Bőség és öröm lakozott a Földön.  Házak építésébe is kezdtek és a téglavetésre, a téglavetőformák készítésére az égi lakó KABTA tanította meg a KUSOK nemzetségét. 

22.   Az állatok is megszaporodtak, istállókat építettek nekik. Tejüket lefejték. ÉN-KI úgy akarta, hogy DUMUZZI – az Ég hű pásztora – tanítsa meg ÉN-LIL népét az állatokkal való bánásmódra és tejük felhasználására.  Így tartották, őrizték az Égiek a földi Kusokkal ÉN-LIL Szent Fokosának népével kötött Szövetséget. 

...



[1][1] Miután a király már kimondta, hogy a gyarmatok fellázadtak, a II Kontinentális Kongresszus egy u. n. Olive Branch Peticiót (Olajág kérelmet) küldött Angliába, mondván, hogy nem akarnak szétválni.