Tisztelt Szerkesztőség - Szalay Róbert

 

Csatlakozni szeretnék Perge Ottó október 17-én megjelent írásához, “1944 őszén még nem lehetett tudni a háború végkimenetelét” illetve szeretném kiegészíteni néhány olyan cáfolhatatlan ténnyel, ami az elmúlt évtizedekben, de még napjainkban is tabunak számít. Azonban a cáfolhatatlan tények előtt meg kell hátrálni még azoknak a posztkommunista és liberális, kozmopolita történészeknek  /?/  is, akik csak féligazságokkal hamisították a történelmet.

Aki 1944 október 15-t követő időről csak annyit tudott,  hogy  “ a hazaáruló nyilasok törvénytelen puccsal ragadták meg a hatalmat. A németekkel együtt kifosztották az országot.

Felrobbantották a hidakat és a zsidókat a Dunába lőtték.” Aki ennyit tudott a korról, az  elég volt még az egyetemi felvételhez is.

Arról, hogy a hungarista hatalomátvétel törvényes volt és, hogy az azt követő ½ éves harcnak voltak pozitív eredményei is, arról 70 éve hallgat a történetírás!

 

Mert nézzük a cáfolhatatlan tényeket:

 

Horthy  lemondott és Szálasit nevezte ki miniszterelnöknek!

Liberális történészek azzal mentegetik Horthyt, hogy fia elrablásával kényszerítették

És itt álljunk meg egy pillanatig

A II. Világháborúban a németek elfogták Sztálin fiát. Felajánlották, hogy néhány fogságba esett német tábornokét kicserélik. – Nem azt kérték, hogy szüntessék meg a németek elleni harcot és a Szovjetunió üzenjen hadat a szövetségeseinek, csupán néhány fogságba esett tábornokot – de Sztálin, még erre is  nemet mondott

Nagyon tisztelem Horthyt azért, hogy a Trianon utáni szétrabolt és megalázott csonka országot 20 év alatt felzárkóztatta egyenrangú fél ként Európa országaihoz. De egy államfő családi érdekeiért, még ha a fia életéről van is szó, nem dobhat oda egy egész országot. Tehát a lemondás – bár német nyomásra, - de törvényes volt, minden utólagos mentegetőzés ellenére is. Ugyan így Szálasi kinevezése is, akit a Parlamentben mind az Alsóház, mint a Felsőház jóváhagyott és Szálasi a Szent Koronára tett esküvel megerősített, és akire nem csak a Hadsereg, hanem szinte minden állami alkalmazott felesküdött.

 

Micsoda különbség ez Kádár János bábkormányához viszonyítva, akit a forradalom véres leverése után szovjet tankok hoztak Budapestre. A törvényes Miniszterelnök nem mondott le, a Parlamentet meg sem kérdezték, a hadsereget lefegyverezték, az egész ország általános sztrájkkal tiltakozott a megszállás ellen. És a mai liberális történészek ezt törvényesnek tartják!  A két esemény ily módon történő összevetése, a történelemhamisítás etalonja lehet!

 

Most pedig nézzük a 1/2 éves nemzetmentő küzdelem pozitív oldalát!

 

A minden háborúval járó pusztításokat nem lehet egyik fél rovására sem ráterhelni. Az előrenyomuló hadsereg, tüzérségi tűzzel, bombázásokkal rombolja az ellenség állásait és hátországát. A védekező hadsereg menti az anyagot, amit az ellenség felhasználhat és amit nem tud megmenteni azt elpusztítja. Minden visszavonuló hadsereg felrobbantja maga után a hidakat, vasutakat, hogy megnehezítse az ellenség előrenyomulását. Ez minden háború velejárója. Sajnos ide tartoznak az elkerülhetetlen emberveszteségek is.

 

Azonban ennek a honvédő harcnak, voltak pozitív eredményei is:

 

1.       Fél évig tartottuk fel a Szovjet hadsereget, így az nem jutott el a Rajnáig és Európa nagy része megmenekült attól, hogy megismerje a szovjet “ felszabadítás”  gyönyöreit.

 

2.       Több mint 1/2 millió magyar menekült Nyugatra, köztük az ország politikai, gazdasági,     katonai, kulturális elitje,  akik, ha itthon maradnak biztosan áldozatául esnek a kommunista osztályharcnak. Így viszont létrehoztak egy olyan Nemzeti Emigrációt, mely a legsötétebb Rákosi időkben magasra emelte a nemzeti lobogót és tartotta a lelket az itthoni elnyomottakban. 1956 után pedig nagy segítséget nyújtott a visszatérő bolsevizmus elől menekülteknek, hiszen már beépültek az adott ország gazdasági, kulturális, politikai életébe. Ismereteik és összeköttetéseik révén  tanácsokkal segítették, lakáshoz, munkához juttatták a menekülteket.

 

3.       Kimenekítették a Nemzeti vagyon jelentős részét. A vasúti gördülőanyagot, a dunai       hajóparkot, fontos nyersanyagokat, értékes műkincseket, a Nemzeti Bank aranykészletét, a Szent koronát, stb. A háború után a kimenekített nemzeti vagyon szinte hiánytalanul visszakerült az országba és alapja lett az ország újjáépítésének és a jó Forint megteremtésének. Gondolni sem merek arra, mi lett volna a sorsuk ezeknek, ha a Vörös Hadsereg hadizsákmányként teszi rá a kezét. Azt hiszem erről minden akkori kortárs sokat tudna mondani.

 

4.       A budapesti zsidóság Szálasinak köszönheti a megmaradását Ugyanis a gettóban és a védett házakban összegyűjtött zsidókat a németek könnyen kivihették volna az országból. De Szálasi ezt nem engedte meg. A Duna parti kivégzéseket zömmel kétes nyilas egyének követték el akik ellen a Számon kérő Szék is határozottan fellépett, de az ostrom zavaros körülményei közepette ez szinte lehetetlen volt.

A budapesti zsidóság embervesztesége arányaiban semmivel sem volt nagyobb mint az  teljes  lakosság háborús  vesztesége! Ez dokumentumokkal bizonyítható!

 

 

Úgy  gondolom, aki ezeket a tényeket elhallgatja és csak negatív eseményeket emeli ki - sokszor eltúlozva és kiszínezve, - az féligazságot közöl és mint a történetírás atyja Hérodotosz,  már az Ó-korban kijelentette, ami napjainkban is érvényes, hogy  “ A féligazság nem az igazság fele, hanem hazugság!”  Ezt kellene szem előtt tartani minden becsületes történésznek. És aki féligazságokkal manipulálja a történelmet az történelemhamisító és ne legyen helyük a kutatók, a történészek, a tankönyvírók  között!

 

                                                                            Szalay Róbert történelemtanár