Vona Gábor beszéde a Fiamma Tricolore római kongresszusán
2009.12.06
Vona Gábor most az olasz hazafiak vendége volt
Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Jelenlévők!
A történelemben a válságok mindig vajúdások is voltak egyben. A válságok
ugyanis mindig új korokat szültek. Hogy jobbat-e vagy rosszabbat, ennek
eldöntése a történészek feladata. De hogy új korszak előtt állunk most is,
teljesen egyértelmű. Európa vagy megújul, vagy eltűnik a történelem
süllyesztőjében. A Lisszaboni Szerződés körül bábáskodók magukat progresszív,
modern gondolkodóknak tartják, tele önbizalommal és kevélységgel. Holott nem
tesznek mást, mint továbbszolgálnak egy ideológiát és egy világrendet, amely
éppen most készül megsemmisülni. A Lisszaboni Szerződés magabiztossága mögött
rémisztő tanácstalanság, az ünnepi szónoklatok mögött pedig rémültség és félelem
található.
Ha ez lesz Európa jövője, az minden bizonnyal a sírba visz mindannyiunkat.
Ma Európának egyetlenegy lehetősége maradt.
Megmaradni annak, ami mindig is volt. A nemzetek, a népek egyenlőségére és
sokszínűségére épülő kontinensnek, amelynek hármas talapzatát a görög
gondolkodás, a római jog és a keresztény erkölcs adta. A nemzetek Európája nem
csupán az egyes nemzetek megmaradásának záloga, hanem Európa túlélésének a
kulcsa is. Egy olyan hagyományok nélküli országban, mint amilyen az Egyesült
Államok, működőképes lehet a föderalizmus és a liberalizmus, de itt nálunk csak
az értékekre, a tradíciókra és a rendre építkezhetünk.
Én magyar vagyok, Önök olaszok. Én büszke vagyok arra, hogy az Isten magyarnak
teremtett, mert szerintem ez a világon a legcsodálatosabb dolog. Önök ugyanezt
érzik, mert olaszok. És én ezért tisztelem Önöket. A barátomnak, európai
testvéremnek tekintem Önöket. De ha elvennék tőlem a magyarságom, és azt akarnák,
hogy innentől kezdve ne legyek magyar, csupán európai, akkor sem magam, sem
másokat nem tudnék becsülni többé. Mert én magyarként vagyok európai, mint ahogy
Önök olaszként európaiak. Aki azt hiszi, hogy a nemzetek már idejétmúlt
közösségek, azok valójában nem igazi európaiak. Azok a mi és a gyermekeink
ellenségei.
Magyarországon, a hazámban ma szörnyű éveket élünk át. A posztkommunista kormány
minden erejével azon van, hogy eltapossa a Jobbik Magyarországért Mozgalmat, azt
a nemzeti pártot, amelynek az elnöke vagyok és amely az uniós választásokon 15%-ot
ért el.
A titkosszolgálatok, a média, a rendőrség, a háttérerők mind-mind azon vannak,
hogy eltakarítsanak bennünket. Ehhez egyébként a magát kereszténydemokratának
valló, de programjában inkább liberális ellenzék is asszisztál. Örömmel jelentem,
kedves barátaim, hogy a támadások csak megerősítettek bennünket, és hogy a jövő
áprilisban sorra kerülő országgyűlési választásokon, ha minden így halad, még
nagyobb áttörést fogunk produkálni. Ebben nagy segítségünkre van az is, hogy
nemzetközi színtéren is találtunk végre partnereket.
Európa-szerte vannak politikai erők, amelyek tisztán látják, hogy mind saját
nemzetük, mind az európai kultúra jövője azon áll vagy bukik, hogy a jó úton
haladunk-e tovább, vagy továbbsétálunk a szakadék felé. Ezeknek a politikai
erőknek lehetnek vitás pontjaik, nem kell, hogy mindenben egyetértsenek,
összefogniuk azonban kötelező. Meg kell találniuk egymást, mert ez maradt az
utolsó esély. Ezért volt nagy öröm és nagy büszkeség nekem, hogy a Jobbik
Magyarországért Mozgalom 6. születésnapján tartott ünnepi konferencián
Budapesten házigazdái lehettünk az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége
megalakulásának. Nagy öröm volt, hogy ezen a jeles napon Olaszországot, az olasz
nemzetet ebben a kontinentális összefogásban az Önök pártja, a Fiamma Tricolore
és vezetőjük, Luca Romagnoli úr képviselte. Benne és ezáltal Önökben egy
elkötelezett és becsületes társaságot, és egy erős szövetségest ismertem meg,
akikre számíthatunk, és akik számíthatnak ránk.
Azt kívánom az Önök pártjának, hogy az első betűtől az utolsóig végre tudják
hajtani a programjukat, hogy elérjék a céljaikat. Politikai ellenfeleinknek
pedig az ellenkezőjét! Mindannyiunknak pedig szebb jövőt!
Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket!