A világban zajló valódi harc
2013, november 11 - 10:37
alfahir.hu
Miért
fontos Törökország, össze kell-e fognunk az iszlám országokkal, és mit szólnak
mindehhez a nyugat-európai nemzeti radikális erők? Interjú Vona Gáborral a
törökországi előadásairól, az iszlámról és a bevándorlásról
- Törökországi útja során több egyetemi előadást tartott. Sikerült-e
kapcsolatot felvenni politikai és gazdasági szereplőkkel?
- Törökországban négy egyetemen tartottam előadást, és szinte felfoghatatlan
szeretettel fogadtak. Ez persze nem csupán nekem, hanem a Jobbiknak és az
egész magyar nemzetnek is szólt. Az előadásaimon még az állóhelyek is
elfogytak, sokan egyszerűen nem fértek be. Az utazás során természetesen
politikai és gazdasági szereplőkkel is találkoztam. Az egyik este például 25
isztambuli civil szervezet vezetője szervezett az érkezésem alkalmából
díszvacsorát. Ami az egész hatást talán a legjobban szimbolizálja, hogy a 20
milliós Isztambulban többször megismertek az utcán. Egy ifjúsági válogatott
focista például a metró aluljáróban jött oda hozzám, és megölelt. Sokat
jelentett nekik, hogy én testvérként és nem ellenségként látogattam el hozzájuk.
- Miért fontos ennyire Törökország?
- Törökország stratégiai jelentőségéről már évek óta beszélek, hiszen egy 80
milliós országról beszélünk, amely a NATO második legnagyobb hadseregével
rendelkezik, a gazdasági fejlődése az elmúlt 10 évben pedig csak Kínáéhoz
hasonlítható. Gazdasági-politikai befolyása az egész iszlám világra,
különösen Közép-Ázsiára terjed ki. Ne felejtsük el azt sem, hogy ez az az
ország, amely a Gázai-övezetbe segélyhajót küldött. Szóval nyugodtan
kimondhatjuk, hogy Törökország nagyhatalom és egyre erősödik. A törökök pedig -
minden történelmi harcunk és küzdelmünk ellenére - szeretnek bennünket. A
küzdelmeinkre úgy emlékeznek, mint ami nagyon kemény harc volt. Egy török
mondás szerint, nem harcoltál még senkivel, amíg nem harcoltál egy magyarral.
Isztambul központjában egy hatalmas utat a Magyar testvérek útjának neveznek. Az
iskolában azt tanítják a gyermekeiknek, hogy a magyarok és közöttük rokonság
van. A Kurultajon nagy tömeggel és óriási lelkesedéssel vesznek részt.
Mindezeket figyelembe véve óriási hiba lenne a magyar külpolitikának ezt a
kapcsolatot veszni hagyni, miközben nincsenek szövetségeseink a nemzetközi
színtéren.
- Lesz konkrét haszna Magyarország számára annak, hogy a Jobbik elnöke
Törökországba látogatott?
- Lesz.
- Micsoda?
- Az, hogy egy ekkora ország egyre inkább odafigyel ránk, hogy barátként,
testvérként tekint a magyarokra, ez már önmagában nagy dolog. Ennek pedig
számtalan - gazdasági, politikai és kulturális - gyümölcse lehet. Ezen nagyon
keményen dolgozom. Sokan fognak meglepődni, akik most még hitetlenkednek.
- Az előadások során nem csupán a turáni összefogásról beszélt, hanem az
iszlámról is, amelyről azt mondta, hogy az emberiség utolsó fénysugara a
globalizmus sötétjében. Ezt hogyan értette?
- Ezt még 2010 előtt írtam egy cikkemben, amikor arról beszéltem, hogy a
világban zajló valódi törésvonal nem a vallások, országok és kultúrák között
húzódik, hanem a hagyományt még őrizni próbáló közösségek és az
antitradicionális, globális liberalizmus között. És ha megnézzük, az iszlám
világ az, amely a leginkább képes ellenállni az Egyesült Államok által vezetett
egypólusú világrendnek. Ott is sok a probléma, számtalan aggasztó jelenség van,
gondoljunk csak a megjósolhatatlan arab folyamatokra, de összehasonlítva a
keresztény kultúrkörrel, a mi régiónkkal, azt látjuk, hogy a muszlim országok
függése sokkal kisebb.
- Vagyis nekünk, magyaroknak az iszlám országokkal kellene összefogni?
- Azokkal, akik egy igazságos világrendért küzdenek. Ez lehet egy ország,
lehet egy közösség, lehet keresztény, lehet iszlám, lehet buddhista. A lényeg,
hogy ne a globális liberalizmus szolgája legyen. Magyarország ma azokat
nevezi a szövetségeseinek, akik tönkretették a gazdaságát, akik kihasználják az
olcsó munkaerejét, akik elvették a piacait és megetetik vele a saját
termékeiket, akik számunkra teljesen értelmetlen háborúkba kényszerítenek
bennünket, akik a nemzeti hagyományainkba taposnak, akik rasszistáznak bennünket
folyamatosan, akik nem tisztelnek bennünket. Jó ez nekünk? - kérdem én.
- Nem furcsa mégis egy ilyen iszlámbarát kijelentés egy keresztény ország
keresztény értékeket hirdető pártjának római katolikus elnökétől?
- De. Pláne, ha félremagyarázzák. Ez a kijelentésem nem arról szólt, hogy az
iszlám vallást támogatom a keresztény vallással szemben. Azt mondtam: az iszlám
kultúrkör erősebben védi a saját tradícióit, mint a keresztény. Ez pedig tény.
Bárcsak a keresztény egyházak is erőteljesebben és bátrabban védenék a nemzeti
hagyományokat, bárcsak egyértelműen és határozottan elítélnék azt a
szellemi-lelki környezetszennyezést, amit a liberalizmus ránk ömleszt. Többször
elmondtam már, mint római katolikus, hogy nem helyes, ha az egyház megelégszik
azzal, hogy ő csupán egy szociális intézmény, és közben hagyja a hazugságot
tombolni. Az ideológiai harcot is fel kellene vállalni. Mindezt tehát nem a
kereszténység ellen, sokkal inkább érte mondtam.
- A Jobbiknak és Önnek mit jelent a kereszténység?
- A Jobbik egy politikai párt, amely a keresztény értékrend alapján fogalmazza
meg magát. Az Istennel való kapcsolat természetesen személyes ügy. Számomra mint
európai és magyar ember számára a kereszténység jelenti az egyetemes emberi
értékeket, amely minden nagy vallásban közös. Ezen az alapon nagyon fontosnak
tartom a vallások közötti párbeszédet is. Nemzeti szinten az ökumenizmust,
nemzetközi szinten pedig a világvallások együttműködését. A turáni összefogás
szerepe ebben egyébként példamutató lehet, hiszen van keresztény, van muszlim,
van buddhista és más vallású turáni nép. Nem tudom, észrevette-e, hogy az
agresszív és idegengyűlölőnek tartott Jobbik elnöke a kultúrák és vallások
párbeszédéről beszél. Nem hiszem, hogy ez az interjú címlapra kerül majd az
atv.hu-n. Nem illik bele az előítéletekbe velünk kapcsolatban. Merthogy a valódi
előítéletek a Jobbikkal szemben vannak.
- Nem fél-e attól, hogy ezek a megnyilatkozások ellehetetlenítik a
nyugat-európai nemzeti radikális pártokkal való jövőbeni együttműködést?
- Nyilván azok számára, akik Ausztriában vagy Franciaországban szenvednek a
bevándorlás problémájától, nagyon nehéz az iszlám világra, mint a liberális
globalizmus elleni harc szövetségesére tekinteni. Megértem az ő dühüket. De
nekik is meg kell érteniük, hogy az ottani menekültek viselkedéséből nem lehet
megítélni egy másfél milliárdos közösséget. Az én iszlám világgal kapcsolatos
álláspontom pedig nem jelenti azt, hogy Európának muszlim vallásúnak kellene
lennie, és azt sem, hogy támogatnám a bevándorlást. Sőt, én azt szoktam mondani:
minden népet és kultúrát nagyra értékelek, és szívesen megismerném alaposabban -
a saját hazájában.
- Mi a véleménye az iszlám szélsőségesekről?
- Nyilván a szélsőségesség elég relatív. Ezt mi, jobbikosok tudjuk, hiszen
rendszeresen ezzel a jelzővel illet a liberális média. A terrorizmust
természetesen elítélem, mint ahogy a terrorizmus elleni harc álságos jelszavával
hirdetett hódító háborúkat is. Ez utóbbit tartom ma a világ leggusztustalanabb
törekvésének.
Bencsik János