A KOMMUNISTA  MSZP, AVOs KORMÁNY KITÜNTETI 56-OS VÉRBÍRÁKAT,

                                                            AKI ERRE A PROLETÁR CSÜRHÉRE SZAVAZ  ÉGJEN EL A POKOL TÜZÉBEN.

Titkolóznak a vérbíróról 

Tizenöt forradalmár halála szárad Mátyás lelkén

Ismételten tagadta a Honvédelmi Minisztérium (HM), hogy a vezérkari főnök elismerésben részesítette tavaly az '56-os megtorlások egyik vérbíróját, de azt nem árulták el, hogyan kerülhetett egyáltalán Mátyás Miklós neve a kitüntetendők közé.

Ahogy tegnapi számunkban megírtuk, többen is tiltakoztak amiatt, hogy a hírek szerint Tömböl László, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke elismerésben részesítette tavaly az 1956-os megtorlásokban ártatlanokat halálra ítélő Mátyás Miklós nyugalmazott hadbírót.

A HM később ezt tagadta, és szerkesztési hibával magyarázta a téves hír megjelenését. Közleményük szerint a vezérkari főnök által jóvá nem hagyott, korábbi jutalmazási parancsot vették alapul a megjelent cikkben. A rendezvényen készített fotókból kiderül, hogy Mátyás Miklós nem vett részt a tavalyi ünnepségen, így nem is részesülhetett elismerésben - írták.

Kérdésünkre, hogyan merülhetett fel egyáltalán a hadbíró neve, a tárca sajtóosztálya nem adott választ, csupán megismételte közleménye tartalmát.

A vélt vagy valós elismerés miatt tiltakozó Zétényi Zsoltnak, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnökének és a téma egy másik szakértőjének, Kahler Frigyesnek az összegzéséből kiderül, hogy a vérbíró az 1956-os megtorlások idején tizenöt ártatlant küldött a halálba. Mecséri János ezredest, Szendi Dezső alezredest, Szabó Pál őrnagyot, Rémiás Pál hadnagyot és Magyar Jánost a Juta dombi fegyveres ellenállás miatt, Veréb Lászlót és Angyal Józsefné Friedl Valériát hűtlenségért, Mányi Erzsébetet fegyver és lőszer rejtegetése miatt ítélte halálra Mátyás, Motzer Nándor hadnagyot pedig azért, mert nem akart szolgálni Kádár hadseregében. Rajtuk kívül a halállistán szerepel még Farkas Mihály, Korsós József, Czédli István, Kicska János, Kálmán Dezső és Varga József.

Mátyás azonban nem csak forradalmárok ellen hozott halálos ítéleteket. Az ő nevéhez fűződik a Ságvári-perben elítélt két csendőr, Kristóf László és Palotás Ferenc bitóra juttatása is.

 

Baranya Róbert

www.magyarhirlap.hu
Vérdíj

Ausztráliából aggastyánokat kerítenek elő, hogy bíróság elé állíthassák őket. Aggastyánokat, akik a második világháborúban bűnt követtek el. Vagy nem követtek el bűnt - ez majd kiderül, ha sikerül őket bíróság elé állítani. De a szándék egyértelmű és tagadhatatlan. Aki háborús vagy emberiségellenes bűnnel vádolható, annak bíróság előtt a helye. Ezért a hajtóvadászat az ausztráliai és egyesült államokbeli gyanúsítottak után.

Az Ausztráliában élő Zentai Károly ellen az a vád, hogy állítólag agyonvert egy zsidót.

Szögezzük le: nem verünk agyon se zsidót, se nem zsidót, se senkit. S aki mégis, az bűnhődjék. Ebben talán megállapodhatunk. Zentait fel is kutatták a zsidók, mert hát szorgosak és fáradhatatlanok ők, ha üldözni kell az ellenük elkövetett bűnöket. A Simon Wiesenthal Központban a mai napig számon tartják a bűnösöket, illetve mindazokat, akiket ők annak gondolnak.

Zentaira is ráleltek. Demjanjukra is ráleltek. Képíróra is ráleltek. És látjuk a képeken a kiadatási őrizetbe került vagy éppen bíróság elé állított aggastyánokat. Ülnek a tolókocsikban, folyik a nyáluk, néha elveszítik az eszméletüket, oxigénmaszk van az arcuk előtt, és szemmel láthatóan nagyjából fogalmuk sincs arról, mi történik velük. Ezek a képsorok pedig leginkább szánalmat és együttérzést keltenek az aggastyánok iránt a nem érintett emberekben, s bár nyilván nem ez a szándék, de ellenszenvet ébresztenek a zsidókkal szemben. Tetszik, nem tetszik - ez van. De gondolom, ez mindegy, a lényeg, hogy hetediziglen megtorlom az atyák vétkét a fiúkban.

Nem akarok, és nem is fogok állást foglalni ebben a dologban. Legyen ez a zsidók ügye. Ellenben olvasom, hogy egy Mátyás Miklós nevű embert nemrég kitüntettek idehaza. Tömböl László, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke nyújtotta át a kitüntetést Mátyásnak mint nyugállományú tábornoknak. Ezt ugyan erőtlenül cáfolni próbálja a Honvédelmi Minisztérium.

Mátyás Miklós pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlások és leszámolások egyik vérbírája volt.

Tizenöt halálos ítélet kiszabása fűződik a nevéhez.

Tizenöt ártatlan ember életét oltotta ki Mátyás Miklós vérbíró. Nem egyet vert agyon, azért, mert zsidó. Nem. Mátyás Miklós tizenötöt ölt meg, a lehető leggyávábban, talárba bújva, pulpitusról. Tizenötöt azért, mert forradalmárok voltak. Vagy csak egyszerűen nem voltak kommunisták. Vagy csak lelkesedni voltak restek. Vagy csak azért, mert valami rohadt ávós szemet vetett a lakásukra, javaikra. Mindegy az.

Mátyás Miklós egy rohadt gyilkos. Egy mocskos, szemét gazember.

És Mátyás Miklós után nincsen hajsza. Nem hurcolják meg, nem állítják elő, nem citálják bíróság elé, nem tologatják kamerák kereszttüzében egykedvűen folydogáló nyállal az arcán.

Nem. Mátyás Miklós kiemelt nyugdíjat élvez a szemét, undorító életéért, és még ki is tüntetik, vagy legalábbis felterjesztették rá. Plecsnit tűz a mellére a Magyar Honvédség vezérkari főnöke, aki, mint ilyen, egyben a NATO egyik tisztje is.

Ez így együtt nem lehetséges.

Ez így együtt elviselhetetlen.

Elviselhetetlen, tolerálhatatlan. Ezt nem lehet, és nem is szabad szó nélkül hagyni.

És nyugodtan mondjuk ki, írjuk le ezredszer is: ha a náci bűnökre nincsen bocsánat, akkor a kommunista bűnökre sincs. Az nem lehetséges, hogy egyrészt mindig elmondják minekünk, hogy felejtsük már el végre a múltat, és ne hánytorgassuk, mi történt, majd ugyanazok elmondják azt is, hogy van a múltnak egy, egyetlenegy olyan része, amely nem felejthető, s amelyre folyton emlékezni kell. S akik ezt teszik, ezt mondják, azok egyben azt is mondják, azt sugallják, hogy emberiség elleni bűnt csak a zsidók ellen lehetséges elkövetni.

Hát, hogy egy klasszikust idézzek: Egy lószart, mama!

S még egy apróság: így soha nem lesz kiegyezés. Így csak a szégyen, a gyalázat és a düh fog növekedni megint. Tépjétek le Mátyás Miklós melléről a plecsnit, ha az ott fityeg! És takarodjatok!

 Bayer Zsolt (Magyar Hirlap)

KÖZÉRDEKŰ, IGAZ, AKTUÁLIS.

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG LEVELESLÁDÁJA

  AZ MJB FELHÍVÁSA

      Az MJB feltételezi, hogy Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Vadai Ágnes honvédelmi minisztériumi államtitkár és Tömböl László vezérezredes, vezérkari főnök (külön-külön, de együttesen is) képesek értékelni a HM berkeiben kialakult anomáliás helyzetet és beadják lemondásukat a miniszterelnöknek.

      A vérbíró Mátyás Miklós nyugállományú vezérőrnagy köszöntése és jutalmazása csupán utolsó cseppecske volt a HM boszorkánykonyhájában évtizedek során hozzá nem értésből, botrányokból és szabálytalanságokból kotyvasztott „haderőreform”  címkét viselő étek „ízesítésére”, amellyel „etették” a közvéleményt és két kézzel szórták ki az ablakon  az adófizetők pénzét!

       Mátyás Miklós köszöntése és jutalmazása miatt kialakult anomáliák (vagy hazugságok) a fenti  megállapítást még akkor sem annullálják, ha fizikai értelemben Mátyás  Miklós nem volt jelen az ominózus (a HM honlapján  publikált)  meghitt összejövetelen, csupán a neve szerepelt (véletlenül) a meghívottak listáján, mert  a rendszerváltozás óta vérbírák, ügyészek,  pufajkások,  komisszárok, pártmunkások tömege  kapott különféle elismeréseket (jutalmakat, kitüntetéseket, rendfokozati előléptetéseket), „kreált” beosztásokat vagy kiemelt nyugdíjat.

             Für Lajos (Göncz Árpád, Kosáry Domokos és Raffay Ernő hatékony közreműködésével) „pátyolgatta” az egykori hadbírákat, külügyi szolgálatosokat,  politikai tiszteket vagy pufajkásokat. 

 Keleti György,- Für példáján felbátorodva még bátrabban nyúlt ehhez a kérdéshez, és Stefán Géza személyében egy hajdani III/III-as vezetőt szemelt ki a Katonai Biztonsági Hivatal élére, aki (később) példátlan karrierként,  vezérezredesi rendfokozatot ért el, amit  a sereg történetében, ebben a beosztásban még  soha, senki sem kapott. 

A hordószónok Torgyán agyából kipattant: Szabó János,  Homoki János és Lányi Zsolt kreáció is ragaszkodott Stefán vezérezredeshez, ami felettébb meglepő „húzása” volt  a  HM új vezetésének (1998-ban), de  kiderült, hogy őket is „megvezették” a Czinege–Kárpáti-Keleti-féle garnitúrából  visszamaradt („átejtőernyőztetett”) – dörzsölt - politikai munkások, akik  szinte rajzottak a HM-ben.

Juhász Ferenc sem tért el elődei vonalától, legfeljebb a leggyengébb láncszemnek bizonyult a dilettáns tárcavezetők között, papagájként emlegette a sereg leépítését, mint a haderő reform legfontosabb elemét, mivel szerinte a „mini tömeghadseregek  ideje lejárt”,- ami igaz is, mert a mini tömeghadsereg  pontosan olyan abszurdum, mint a   törpe óriás. 

Várható volt, hogy Szekeres sem marad el elődeitől, még Czinegén is túltett az ivászatban, mert „pocsolya-részegen” küszködött a mikrofonnal és egy-két idegen szó kiejtésével Kecskeméten egy rendezvény vezérszónokaként,- lerítt róla, hogy a HM által 30 millióért „bespájzolt” szeszesitalból neki is jutott egy kevéske.

Vadai Ágnes az utazgatások mennyiségével és ésszerűtlenségével kápráztatta el a közvéleményt, bár mentségére szolgálhat, hogy a kazahsztáni fegyveres erők vezetésével kiépített kapcsolatai egyszer még (a távoli jövőben)  gyümölcsözők lehetnek az MH számára, nem beszélve a francia Riviérán tett  szolgálati látogatásának hasznosításáról. 

Sajnálatos, hogy a HM vezetésében egyetlen olyan személy sem volt, aki szót emelt volna az ésszerűtlen és pazarló gazdálkodás miatt,  aki belátta volna, hogy az egykori haszonélvezőkkel nem lehet megreformálni a Magyar Honvédséget.

„Külsősök”  (tanácsadók, felkért szakértők, őrző-védő szolgáltatást végzők, stb.,) alkalmazása és dotálása nem csupán  a tárca bugyellárisát apasztotta,  hanem (közvetve vagy  közvetlenül) a harckészültséget veszélyeztette és a korrupciót növelte. 

  Érthetetlen például, hogy Király Béla, háromszoros dezertőr, az országot és a fél világot primitív hazugságok tömegével ”elkábító” szélhámos, bajtársait a vérbírák elé segítő, beosztásukat és vagyontárgyaikat kisajátító kaméleon, milyen hasznos tanácsokkal láthatta el a HM vezetőit, kik és miért váltak cinkosává  hallgatásukkal, vagy beosztásuk ellátásához  szükséges ismereteik hiányával?

Így kapcsolódnak egymáshoz a HM protokoll listáján szereplő vérbíró, a káprázatos karriert befutó szélhámos és a visszamaradt (vagy a „fű alatt” foglalkoztatott) káderek ügyei, amelyeket koloncként raktak az MH nyakára a HM  egyes illetékesei.

A személy szerint megnevezett vezetők lemondásának csupán (enyhe) gesztus jellegű értéke lenne, mert az elkövetett hibák tömegét ezzel nem lehet rendezni és felejtetni.  Félő, hogy az érintettek képtelenek lesznek ilyen „lépés” megtételére. Ez csak a valós demokráciák gyakorlatában fordul elő és nem jellemző rendőrállamokra, hazug kormányokra, dilettáns vezetőkre!  Nem bánnánk, ha jelen esetben  nem lenne igazunk, bár a „kivételek” is erősíthetik a szabályt.

Bízunk abban, hogy a hazug kormány csalással szerzett mandátuma hamarosan a szemétdombra kerül, a hibákat és/vagy bűnöket elkövetők pedig  vérbíráktól mentes  bírák előtt felelnek a tetteikért!

                                                        (Prof. Dr. Bokor  Imre)

                                                                az MJB elnöke