A Fehér faj létjogosultsága és
védelme nem fajgyűlőlet !-
HSZM
Orbán: európai
szabadságharcra van szükség
Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde már elhangzása pillanatában éles kritikák
tárgyává vált. A kormányfőt érő kritikák ugyanakkor arról árulkodnak, hogy az
elhangzottakból a politikai elemzők is mindössze a
választók
számára megfogalmazott üzenetet értették meg.
Ameddig a baloldali és jobboldali ellenzék az egyszerű belpolitikai üzenetek
befogadásával vagy elutasításával, esetleg hitelességének kétségbe vonásával van
elfoglalva, a magyar gondolkodói réteg tisztában kell legyen azzal, hogy az
elhangzottaknak milyen más tartalmai vannak. A kormányfő beszéde ugyanis az új
évszázad geopolitikájával kapcsolatos üzenetek hordozója volt, és a
magyarországi elit egyértelmű állásfoglalását fogalmazta meg a globális hatalmi
átrendeződéssel, hazánk abban betöltött szerepével kapcsolatban, valamint kifejtette
a magyarországi elit állásfoglalását az új globális hatalmi viszonyok térségi
struktúrájára vonatkozóan.
Orbán Viktor beszédének a választók számára megfogalmazott üzenete a következő
kulcsszavak mentén szerveződött: bevándorlás, baloldal, kormányzati
eredmények. Ezek röviden összefoglalják a beszéd felszínes tematikáját. Az
ellenzéknek heteken, hónapokon át témát szolgáltat és kritikai alapot ad.
Ugyanakkor a magyar gondolkodói rétegnek a következő kulcsszavakkal kell
foglalkoznia: védvonal, saját út, struktúra.
Előbbiek egy olyan politikai állásfoglalást hordoznak, amivel az Orbán-kormány
az európai politika egy új irányvonalához hozzáigazodik. Utóbbi pedig
kifejezetten a magyarországi elit saját elképzeléseit tükrözi.
Orbán Viktornak ez már második olyan tusványosi beszéde, ami kiindulási alapnak
nem egy egypólusú világrendet tekint, aminek megkérdőjelezhetetlen alapja a
nyugati hegemónia, hanem mondanivalóját a multipoláris világrend
kialakulásának tudatában fogalmazza meg, az arról folyamatban lévő nemzetközi
diskurzushoz magyar részről konkrét javaslatot tesz hozzá, és egyúttal képes
arra, hogy azt másodlagos üzenettel a választók számára könnyen emészthető
üzenetekbe csomagolja. Az elhangzott beszédet ennek megfelelően nem a
mostanra felbomlott egypólusú világrend, hanem a kialakulóban lévő multipoláris
világrend keretein belül kell értelmezni, – és igen, a bevándorlás tematikája
abszolút másodlagos üzenet.
“Nem találtam semmit, ami versenyképes inzultus lenne a mai nyugati ideológiai
főáramlat szemében”
Orbán beszédének kezdete a nyugati ideológiai fősodorral való nyílt
szembehelyezkedésre tett utalás. Egyértelműsíti a változás irányvonalát, a
korábban dogmaként elfogadott ideológiai elemek megkérdőjelezését, amit a dogmák
gyakorlati megnyilvánulásának sikertelenségére alapoz. “Ki
gondolta volna, hogy Európa nem tudja megvédeni a saját határait, még a
fegyvertelen menekültekkel szemben sem.
Ki gondolta volna, hogy oda jutnak a dolgok például Franciaországban, hogy az
ottani iszlám közösség vezetője nyíltan ajánlatot tesz a francia államnak, hogy
adják át az elnéptelenedett keresztény templomokat, szívesen alakítanak ki
belőlük iszlám templomokat.”
Az egypólusú világrend alapja az amerikai hegemónia volt,
így a változásra vonatkozó üzenetek egyértelműsítéseként az amerikai fél
megbízhatatlanságára, az amerikai hegemónia elfogadhatatlanságára tesz utalást,
ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy ez az asszimetrikus viszony, miközben globális
szinten megkérdőjeleződött, napjaink Európájában még tartja magát. “Ki
gondolta volna, hogy az Egyesült Államok lehallgatja a német politikai
vezetőket, ez kiderül, és nem szakad le az ég? És ki gondolta volna, hogy mi
európaiak úgy teszünk mintha mi sem történt volna, és barátságosan folytatjuk
szabadkereskedelmi tárgyalásainkat azzal a féllel, aki valószínűleg hamarabb
ismeri tárgyalási álláspontjainkat, mint mi saját magunk? És ki gondolta volna
egy éve, hogy amerikai fegyvereket telepítenek Közép-Európába, és a magyar
parlamentnek az okoz majd fejfájást, hogy Magyarország is beálljon-e a sorba?”
A fent elhangzott mondatok utalás arra, hogy miközben az amerikai hegemónia
globális viszonylatban megbomlott, Európában még tartja magát – Európa ugyanis
az amerikai fél ellenséges cselekedetei ellenére “úgy tesz, mintha mi sem
történt volna”. Ez az üzenet – felszín alatti – problematikájának
megjelölése, Közép-Európa korai említése pedig a felszínes üzenettel ellentétben
nem hurráoptimista kormánypropaganda, hanem a megfogalmazott válasz hatókörét
jelöli meg. A kormányfő beszéde által hordozott üzenet hatókörre vonatkozó
része annak deklarálása, hogy Magyarország a multipoláris világrendben egy
saját magunk által meghatározott működésű, közép-európai független cselekvő
részeként képzeli el a jövőt.
“A jövő megismerhetőségének természetrajza”
A kormányfő beszédében kijelöli azt a belpolitikai és külpolitikai irányt, amit
a magyar kormány a geopolitikai átrendeződés közepette követni fog. A
közérthetően megfogalmazott filozófiai eszmefuttatás lényege az ideológia és
valóság viszonyában bekövetkező változást vetíti előre. “Semmi értelme
előrefelé meresztgetnünk a szemünket. […] Abból kell megfejteni a jövőt, amit
már ismerünk. Vagyis a jövőről való gondolkodás nem távolbanéző verseny. Inkább
a múlt megértésének a versenye. Az győz, aki mélyebben érti meg a múltat, és aki
abból gyorsabban és bátrabban vonja le a tanulságokat. Ez a mindenkori politikai
vezetés és tervezés kiindulópontja.”
A fenti sorok a kormány jövőbéli belpolitikájának és többirányú külpolitikájának
alapjait vetítik előre, melynek középpontja az elmúlt évtizedek történéseinek
újraértelmezése lesz. Újraértelmeződik hazánk Európai Unióhoz fűződő viszonya, a
liberalizmus és multikulturalizmus megítélése. Továbbá, hogy az Orbáni
retorikával éljünk; a szabadságharcot Európában folytatjuk. Ami nem azt
jelenti, hogy a magyar kormány az Európai Unió ellen akar szabadságharcot
folytatni; “Az Európai Unió úgy ahogy van, önmagában egy nagyszerű siker.”
Önmagában.
Tehát nem az Amerikai Egyesült Államokkal együtt. Orbán beszédében arra tett –
egyelőre mérsékelt – utalást, hogy a magyar kormány állásfoglalása szerint
nem a tagállamok, hanem az Európai Unió egésze kell szabadságharcot folytasson
az amerikai hegemónia ellen.
Ennek egyértelműsítéseként a kormányfő kifejti, hogy Európa mindeddig nem saját
maga rendelkezett Európa sorsáról. “A második világháború óta tartó békét nem
magunknak köszönhetjük, hanem az amerikaiaknak és az oroszoknak, akik helyettünk
eldöntötték Európa ügyeit.” Ugyanakkor “Mi magyarok egy erős Európai
Unióban vagyunk érdekeltek, és azt gondoljuk, hogy a sikeres megoldások teszik
erőssé.” Az amerikai példa pedig nem követendő példa többé, és Európa
lépéseket kell tegyen arra, hogy ne az amerikai minta szerint rendezze belső
ügyeit, hanem saját úton kezdjen járni. “Az Amerikai Egyesült Államoknak a
természete, és nem a struktúrája, hogy nincsenek különálló nemzettestei, –
ezért nem szabad utánozni. Ezzel szemben Európának az a természete, hogy
nemzetek alkotják, vagyis őrültség egy nemzetek feletti Európai Egyesült
Államok létrehozására törekedni. […] Ha az unió sikeres akar lenni, akkor
neki is meg kell találnia saját, jól működő megoldásait.”
Ezen a ponton a más helyi elitek számára megfogalmazott üzenet összetalálkozik a
választók számára megfogalmazott, könnyen befogadható tartalmakkal. Ami ugyanis
Észak-Afrikában történt, az az amerikai érdekérvényesítés mellékterméke. Orbán
Viktor beszédében ezt nem jelenti ki, de hivatkozik az – Arab Tavasz néven
mostanra általánosan ismertté vált – eseménysorozatra, melynek során az
észak-afrikai országokon végigsöpört a “demokráciaépítés”. Az észak-afrikai
rezsimek ugyanis mindeddig megakadályozták, hogy afrikaiak milliói hagyják el a
kontinenst, és induljanak el Európa irányába.
“Az újkori népvándorlás felerősödése politikai folyamatok következménye. Az
észak-afrikai országok korábban Európa védőbástyáiként működtek, és felfogták az
Afrika belseje felől érkező néptömegeket. Az igazán komoly fenyegetés nem a
háborús övezetekből érkezik, hanem Afrika mélységeiből. Az észak-afrikai
országok szétesésével ez a védvonal látványosan összeomlott, és Észak-Afrika ma
már nem tudja megvédeni Európát az irdatlan méretű embertömegektől. Ezáltal
rövid idő alatt elképesztő méretű probléma keletkezett.”
Orbán itt Sarkozy volt francia elnökre hivatkozik, aki szerint a jelenlegi
népvándorlási hullám csak a kezdet; Afrikában 1,1 milliárd ember van, akinek
több mint fele 25 év alatti, és nemsokára nem lesz hol laknia, nem lesz elég
vize, és követve a korábban érkezők példáját, nemsokára el fog indulni
valamerre. Mire ez az embertömeg ideér, Európának készen kell állnia, hogy
megvédje magát. “Vagyis számunkra a tét ma már Európa, az európai polgár
életmódja, az európai értékek, és az európai nemzetek megmaradása, vagy
eltűnése, még pontosabban: felismerhetetlenségig történő megváltozása.”
Civilizációs identitás
A korábbiak szerint, Orbán Viktor beszédét már a jelenleg stabilizálódó
multipoláris világrend keretein belül kell értelmezni. A multipoláris
világrendnek pedig sajátossága, hogy abban nem a nemzetállamok, hanem a
civilizációk lépnek fel a globális politikában független cselekvőként. Tehát a
jövő világpolitikájában nem nemzetközi, hanem civilizációközi kapcsolatokról
beszélhetünk, az új, multipoláris rendszerben pedig a civilizációk nem a nyugati
civilizáció – ami csak egy a sok közül – standardja szerint szerveződnek, hanem
minden civilizációs egység saját történelmi hagyatéka mentén szervezi saját
politikai, gazdasági és kulturális életét. Alekszandr Dugin a következőképpen
határozza meg a civilizáció fogalmát: “se nem állam, se nem politikai rezsim,
nem osztály, de nem is hálózat, nem közösség, nem egyének csoportja, de nem is
különálló egyének. A civilizáció egy kollektív közösség, amit közös spirituális,
történelmi, kulturális, mentális és szimbolikus tradíció egyesít(gyökereit
tekintve gyakran vallásos, bár nem szükségszerűen kell egy adott vallás
fogalmaiban megjelennie), melynek tagjai tudatában vannak ennek a közelségnek,
függetlenül a nemzeti, osztály-béli, politikai és ideológiai hovatartozástól.”
Orbán Viktor beszédének tartalmaiban mindinkább felelhetőek a civilizációs
identitásra tett utalások, ami egyértelműen jelzi, hogy a kormány a globális
viszonyok alakulásának ismeretében új alapokra helyezi a politikát. “Mi azt
szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna. Azért csak szeretnénk, mert ehhez a
többiek szándéka is kell.” A kormányfő ezzel a kijelentéssel a nemzetállamok
megmaradását középpontba helyező retorika ellenére arra tesz utalást, hogy a
nemzetállamok ma nem képeznek független cselekvőt a nemzetközi kapcsolatokban,
tehát a nemzetközi viszonyok megváltoztatásához egyetlen ország kevés, a
gyakorlati lépésekhez a közös civilizációhoz tartozó országok közös fellépésére
van szükség. Ami a multipoláris világrend alapja. Orbán ugyanakkor kérdésessé
teszi, hogy ezt az Európai Unió egészére kell-e vonatkoztatni, és utalást tesz
arra, hogy az Európai Unió abban az esetben számít civilizációs egységnek,
amennyiben függetlenedni tud más civilizációk befolyásától.
“Több európai ország döntött úgy az elmúlt években, hogy nagy számú, más
civilizációs alapú embertömeget fogad magába. […] Mi ezt a kísérletet – látva az
eredményeit – magunkon nem akarjuk megismételni, és ehhez jogunk van.”
A kormányfő ezen felül egyértelmű utalást tesz arra, hogy amennyiben
Nyugat-Európa nem hajlandó magát függetleníteni tőlünk idegen civilizációs
befolyások alól, Magyarország megkérdőjelezi az Európai Unió egypólusúságának
jogát –“Nem mindenki Németország!” -, és Közép-Európa egységes
ellenpólusként fog fellépni a külső befolyás alatt álló Nyugat-Európával
szemben.
Ez egy kérdőjel a kormány jövőbéli politikájára vonatkozóan, aminek döntő pontja
az lesz, hogy Európa képes-e egységes fordulat végrehajtására, és
a tagállamok problémáinak független cselekvőként megoldására, vagy inkább
gyarmati sorban akar maradni. Orbán szerint “Európa valódi megoldások helyett
ideológiává vált”, ami nem a tagállamok problémával foglalkozik, hanem azt
tekinti elsődlegesnek, hogy a megoldás “gyengíti, vagy erősíti-e a saját zárt
eszmerendszerét”, vagyis összeegyeztethető-e az uralkodó ideológiával.
Ez az uralkodó ideológia pedig az euro-atlanti civilizációs egység által a
népekre erőltetett liberalizmus és multikulturalizmus.
Orbán beszédében egyértelmű utalást tesz rá, hogy a nemzetállamok nem működnek
független cselekvőként. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartja Brüsszel azon
törekvéseit is, hogy a nemzetállamok szuverenitásának felszámolására törekszik.
A kormányfő ezzel egy új gondolattal hozzájárul egy jelenleg folyamatban lévő, a
multipoláris világrend kialakulásáról folytatott nemzetközi diskurzushoz, és a
nemzetállamok felszámolásának elutasításával, ugyanakkor a nemzetállam szintű
szuverenitás szükségességének hangsúlyozásával indirekt módon javaslatot tesz
a közép-európai civilizációs egység jövőbéli struktúrájára vonatkozóan; arra
vonatkozóan, hogy a multipoláris világrendben a közép-európai országok viszonyát
– a államközi kapcsolatok szintjén – milyen struktúra, milyen
alá-fölérendeltségi viszonyrendszer határozza meg. A kormányfő kijelentései
alapján a magyarországi elit egy olyan közép-európai államközi struktúra
kialakításában érdekelt, ami megőrzi a nemzetállamok kezdeményezőképességének
jogát, de a civilizációként cselekvést konszenzus alapján és egységes
fellépésként képzeli el.
Végszóként pedig egy intő jel mindazok számára, akik az idegen civilizációs
befolyás oldalára állnak: “Magyarország olyan ország kell legyen, ahol nem
történhet meg bármi.” Mindez egy igen központosított, zárt irányvonalat
követő belpolitika megjelenésére utal, ami a közép-európai országok elitjei
által adott gondolati impulzusokon kívül nem fog mást figyelembe venni a
gazdaság- és társadalompolitika terén. Védvonal, saját út, struktúra.
Ez volt a beszéd lényege, ami kijelölte a magyarországi elit állásfoglalását a
napjainkban zajló geopolitikai átrendeződésre vonatkozóan.