SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT: 

Dr. Csapó I. József

A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG ELNYERÉSE

AZ ANYAORSZÁG HATÁRAIN TÚL ÉLŐ MINDEN MAGYARNAK LÉTÉRDEKE

1997-ben, amikor az Állampolgárságról szóló Európai Egyezményt az Európa Tanács aláírásra megnyította, s amelyet elsőként Románia írt alá, gyökeresen megváltozott a kettős- vagy többes állampolgárság európai nemzetközi jogban meghatározott helyzete.

Az Európai Állampolgársági Egyezményhez mellékelt hivatalos Magyarázó Jelentés az alábbi megállapításokkal igazolja az új Egyezmény létrejöttének szükségszerűségét.

Az 1930. évi Hágai Egyezmény az Állampolgársági Jogszabályok Konfliktusáról, 3. szakaszában előírja: ”minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az állampolgárai”.

Az 1963. évi Egyezmény a többes állampolgárság korlátozását szorgalmazta.

Az Európában 1963 óta végbement változások hatására az Európa Tanács felülvizsgálta a többes állampolgárság elkerülésének elvét és olyan szabályozókat javasolt, amelyek lehetővé teszik, hogy érintettek egy másik állam állampolgárságának elnyerésekor származás szerinti állampolgárságukat megtarthassák !

A Magyarázó Jelentés 14. pontja a következőket tartalmazza: "Az 1989 óta Közép- és Kelet-Európában végbement demokratikus változások eredményeként felmerülő problémák még inkább kihangsúlyozták az államplogárságról szóló új Egyezmény szükségességét. Gyakorlatilag ezen új demokráciák mindegyike rákényszerült, hogy új állampolgársági és idegenrendészeti törvényeket alkosson. Ezen a téren egy átfogó Európa Tanácsi Egyezmény léte fontos mérce.”

Az Európai Állampolgársági Egyezmény a természetes személyek állampolgárságára vonatkozó elveket és szabályokat, valamint többes állampolgárság esetén a katonai kötelezettségre vonatkozó szabályokat fogalmazza meg, amelyekkel az aláíró államok belső jogának összhangban kell lennie.

A 2. cikkely (a) pontja szerint az „ ’állampolgárság’ valamely személy és egy állam közötti jogi köteléket jelenti, és nem utal a személy etnikai származására”. E rendelkezés rendkívüli jelentősége abban áll, hogy például a romániai magyar nemzetiségű természetes személy romániai állampolgár, de nem román! Ezért van például kiemelt jelentősége annak, hogy az Európai Alkotmánytervezetben citizens’ righst – citoyenneté fogalmat használnak és nem a nationality – nationalité minősítést! Egyébként, a Magyarázó Jelentés utal a Nemzetközi Bíróság Nottebohm Ügy kapcsán hozott határozatára, mely szerint „az állampolgárság egy jogi kötelék, melynek alapja a kötődés társadalmi ténye, a lét, az érdekek és az érzelmek valódi kapcsolata, együtt a kölcsönös jogok és kötelezettségek létezésével (Nottebohm Ügy, ICJ Report, 1955, 23. old.).

A 2. cikkely (b) pontja értelmében a „’többes állampolgárság’ ugyanazon személy által két vagy több állampolgárság egyidejű birtoklását jelenti”. Tehát egy természetes személyt egyidejűleg két- vagy több álllamhoz is köthet jogi kötelék! Figyelem: a személy és az állam közötti jogi kötelékről van szó!

A 3. cikkely 1. pontja szerint „Minden állam sáját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai.” A 2. pont értelmében pedig „Az ilyen törvényt más államok kötelesek elfogadni amennyiben az összhangban áll a vonatkozó nemezetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel.” Tehát minden állam saját joga szerint dönt, s e döntést más államok kötelesek elfogadni! Nincs szükség államok közötti egyezményre, hogy adott állam belső jogrendjében saját állampolgárairól, illetve természetes személyek állampolgárságáról rendelkezzen. A Magyarázó Jelentés e témáról a következőképpen ír: „Az emberi jogokra vonatkozás jogalkotás fejlődésével a második világháború óta egyre inkább elismerik, hogy az állam diszkrecionális jogainak gyakorlása során ezen a területen figyelembe kell venni a személyek alapvető jogait, nevezetesen azt, hogy az állampolgársághoz fűződő jog egy inherens emberi jog, amelyet a nemzetközi jog elismer és azt is, hogy az államnak az állampolgársághoz kapcsolódó ügyek szabályozására vonatkozó jogkörét  behatárolja azon kötelezettsége, hogy biztosítania kell az emberi jogok teljes körű védelmét.” Például: a szülőföldhöz való jogot!

A 4. cikkely (c) pontja pedig előírja: „senkit sem lehet önkényesen megfosztani állampolgárságától.”  A Magyarázó Jelentés szerint ez a pont az Emeri Jogok Egyetemes Deklarációjának 15. cikkelye (2) bekezdéséből került át, s általános védelmet biztosít, amely különösen jelentős a jelen Egyezmény 7. cikkelye tekintetében, amely az állampolgárság törvény erejénél fogva történő vagy az aláíró állam kezdeményezésére történő elvesztésére vonatkozik.

Az V. Fejezet rendelkezik a kettős állampolgárságról.

A 15. cikkely előírja, hogy aláíró állam belső jogában meghatározhatja, hogy  „(a) azon állampolgárai, akik egy másik állam állampolgárságát megszerzik, vagy azzal rendelkeznek, megtarthassák-e állampolgárságukat vagy elveszítsék azt, illetve (b) hogy állampolgárságának megszerzése vagy megtartása függ-e egy másik állampolgárságról való lemondástól vagy annak elvesztésétől.” A Magyarázó Jelentés szerint „a 15. cikkely specifikusan jelzi, hogy az Egyezmény nem korlátozza az aláíró államok jogát abban, hogy engedélyezzék a többes állampolgárságot. … Az, hogy egy állam engedélyezheti-e a többes állampolgárságot attól függ, hogy vonatkoznak-e rá ezzel ellentétes kötelező érvényű nemzetközi kötelezettségek.”

A 16. cikkely a korábbi állampolgárság megőrzése tárgyában a következőképpen szabályoz: „Egy aláíró állam egy másik állampolgárságról való lemondást vagy annak elveszítését nem teheti állampolgársága megszerzésének vagy megtartásának a feltételének, amennyiben az ilyen lemondás vagy elvesztés nem lehetséges, vagy méltányosan nem követelhető.” Tehát e rendelkezés is mérvadó! Ugyanis, az új Európai Egyezmény éppen azért született meg, hogy a kettős- vagy többes állampolgárság nemzetközi jogi keretét megteremtse! A Magyarázó Jelentés értelmében „Ez a rendelkezés azt kívánja biztosítani, hogy senkit ne akadályozhassanak meg egy állampolgárság megszerzésében vagy megtartásában csak azért, mert nem nem lehetséges vagy nehéz egy másik állampolgárásgot elveszteni. A méltánytalan, tényszerű vagy jogi követelmények meglétét minden egyes esetben azon aláíró állam nemzeti hatóságainak kell vizsgálnia, amelyeknek az állampolgárságáért a személy folyamodik.”

A 17. cikkelynek megfelelően „(1) Egy aláíró állam egy másik állampolgársággal rendelkező állampolgárait ugynazon jogok és kötelezettségek illetik azon aláíró állam területén, mint a másik aláíró állam állampolgárát.” A Magyarázó Jelentés szerint „Az (1) bekezdés azt az alapelvet tartalmazza, hogy a többes állampolgárok annak az aláíró államnak a területén, amelyben laknak, azonos eljárást kell, hogy élvezzenek, mint a csak egyetlen állampolgársággal rendelkező személyek, például a szavazati jog, a tulajdonszerzés vagy a katonai kötelezettségek teljesítése tekintetében. Ezeket a jogokat és kötelezettségekek azonban bizonyos körülmények között nemzetközi megállapodással módosítani lehet (lásd például a VII. Fejezetet a katonai kötelezettségek tekintetében).” E cikkely (2) bekezdésének (a) pontja foglalkozik a diplomáciai és konzuli védelemmel. Megállapítja: „a nemzetközi jog szabályait betartva, az aláíró állam nyújthat diplomáciai vagy konzuli segítséget vagy védelmet olyan állampolgára javára, aki egy másik állampolgársággal is rendelkezik. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az Európai Unió egy tagállama nyújthat diplomáciai vagy konzuli segítséget egy másik Európai Uniós tagállam állampolgárának, amennyiben az utóbbi állam nem képviselteti magát egy harmadik ország területén.”

És ne feledjünk egy igen fontos előírást:

A VI. Fejezet az állami jogutódlás és az állampolgárság összefüggéséről szól.

A 18. cikkely értelmében „(2) Állami jogutódlás eseteiben minden érintett aláíró állam az állampolgárság megadásáról vagy megtartásáról szóló döntéshozatal során különösen az alábbiakat köteles figyelembe venni: (a) az érintett személynek az államhoz fűződő valódi és tényleges kapcsolatát, (c) az érintett személy akaratát, (d) az érintett személy területi származását.” A (3) bekezdés pedig ilyképpen rendelkezik: „Amennyiben az állampolgárság megszerzése a külföldi állampolgárság elvesztésének függvénye, a jelen Egyezmény 16. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni.” Anélkül, hogy a Kárpát-Medencei magyarság jogutódlási problémáiról és következményeiről értekeznék, csupán a 16. szakasz elsődrendűségére utalok vissza! A Magyarázó Jelentés szerint „Az 1978. évi Bécsi Egyezmény az ’államok jogutódlását’ úgy határozza meg, mint az egyik állam másik által történő helyettesítését az adott terület nemzetközi kapcsolataiért viselt felelősség tekintetében. … Ezek az elvek vonatkoznak az aláíró államokra, függetlenül attól, hogy jogutód vagy jogelőd államok.

 Adalékként néhány tisztázó fogalom a Magyarázó Jelentés értelmezésében.

-         Az állampolgársági jog területén a „jogállamiság” fogalmának relevanciáját az egyes államok alkotmányos és jogi tradícióinak fényében kell látni. Néhány alapvető kritérium: a döntéseket szilárd jogalapon kell hozni, a jogszabályt azzal a céllal kell értelmezni, hogy védelmezze az állampolgárok jogait és szabadságait, a jogszabályokat abban a szellemben kell értelmezni, amelyben azokat meghozták.

-         A „valódi és tényleges kapcsolat” kifejezést először a Nemzetközi Bíróság használta a Nottebohm ügyben. Ez az érintett személynek az állammal való „lényegi kapcsolatára” utal. Ezért az állampolgársági jog kötelékének összhangban kell állnia az illető személynek az állammal való tényleges kapcsolatával.

-         „Az érintett személy folyamatos tartózkodási helye” az állami jogutódlás idején, az állami jogutódlással érintett területen vagy a jogelőd állam területén levő folyamatos tartózkodási helyére vonatkozik

-         A „területi származás” nem vonatkozik a személynek sem az etnikai, sem pedig a társadalmi származására, hanem arra, ahol az illető személy született, ahol szülei vagy nagyszülei születtek, vagy egy feltehetően létező belső állampolgárságra. Ezáltal ez hasonlít a ius soli és a ius sanguinis alapelvek alapján történő állampolgárság megszerzésének eldöntésére alkalmazott feltételekre. (Mai példa: Románia Állampolgársági Törvényének módosítása, mely szerint „10-1. § Azok az egykori román állampolgárok, akik 1989. december 22-e előtt nekik fel nem róható okok miatt veszítették el román állampolgárságukat, vagy ezt az állampolgárságot az ő akaratuk nélkül vonták meg tőlük, valamint ezek másodfokig való leszármazottai, kérésre visszakaphatják vagy nekik visszaadható a román állampolgárság, az idegen állampolgárság megőrzése mellett és a lakhelynek az országban történő állandósításával vagy ennek külföldön való megtartásával, amennyiben megfelelnek a törvényben előírt feltételeknek." (Hatályos 2003. június 9-től, megjelent: Románia Hivatalos Közlöny I. rész, 399. szám, 3-5. old.).

-         “Állampolgárság-vesztés” (16. cikkely) nem követelhető meg ott, ahol ez nem lehetséges vagy méltányosan nem követelhető – e bekezdés különösen fontos azokban az államokban, ahol bizonyos esetekben a többes állampolgárságot rendszerint nem engedélyezik.

-         A “folyamatos tartózkodási hely” kifejezést azért használják, hogy összhangban álljon a “résidece habituelle” francia fogalommal, amelyet az 1963. évi és a jelen Egyezmény, valamint más, közelmúltban készült dokumentum is alkalmaz.

Ami pedig a katonai kötelezettség teljesítését illeti, értelmetlenek a riasztgatások.

A 21. cikkely (1) bekezdése értelmében „Két vagy több aláíró állam állampolgárságával rendelkező személyeknek csak az egyik aláíró állam iránti katonai kötelezettségüket kell teljesíteniük.” Ebben az esetben már valóban szükség van államok közötti megegyezésre, hiszen a (2)  bekezdés szerint „Az (1) bekezdés alkalmazásának módozatait az aláíró államok közötti külön megállapodások határozhatják meg.” A Magyarázó Jelentés értelmében a többes állampolgárságú személy katonai kötelezettségeit rendszerint abban az aláíró államban teljesíti, amelyben az illető személy folyamatosan tartózkodik. Ám az ilyen személy szabadon választhat, hogy katonai kötelezettségét egy másik olyan aláíró államban teljesíthesse, amelynek szintén állampolgára és amelyben van kötelező katonai szolgálat.

Nyilvánvaló:

A kettős- vagy többes állampolgárság intézménye a demokratikus jogállam sajátja.

Az állampolgárságra vonatkozó szabályozás az állam saját joga. Az állam saját állampolgáraira vonatkozó belső szabályozását az Európai Állampolgársági Egyezményt aláíró államoknak el kell fogadniuk.

Nincs kötelezettség arra, hogy az állampolgárságot megadó állam azzal az állammal (vagy államokkal) kössön megállapodást, amelynek állampolgára hozzá folyamodott állampolgárságának elnyeréséért.

Alapelv, hogy a kettős vagy többes állampolgárság ne járjon a korábbi államolgárság elvesztésével! Bár aláíró állam szabadon rendelkezhet e kérdésben, az Egyezmény szelleme és betűje az állampolgárt védi és a kettős vagy többes állampolgárság intézményének belső jogban való szabályozását sürgeti!

A kérdés: nemzeti hovatartozás alapján el lehet-e nyerni kettős állampolgárságot? Igen!

Jogállamokban alkotmány, törvény szabályozza, hogy a nemzethez tartozó személy milyen feltételeknek megfelelően nyeri el a nemzete képviseletét ellátó anyaország állampolgárságát. Spanyolország a határain túlról most vár kb. 1 millió spanyol származásút, hogy megadja a spanyol állampolgárságot!

De közelebbi példával is élhetünk: Romániában minden horvát nemzetiségű romániai állampolgár – horvát állampolgár is és horvát útlevele is van; a moldvai románok tízezrével kapják meg a román állampolgárságot.

A romániai 21/1991. sz. Állampolgársági Törvény, amelyet 2000-ben módosítottak és a Hivatalos Közlöny 98. számában újraközöltek, már korábban elismerte a kettős- vagy többes állampolgárságot.

A II. Fejezet rendelkezik az állampolgárság elnyeréséről.

Az 5. szakasz értelmében a román állampolgárság elnyerhető születéssel, örökbefogadással, kérésre.

A 10. szakasz előírja, hogy román állapolgárságot lehet adni az egykori román állampolgároknak, akik kérik annak visszaszerzését, az idegen állampolgárság megtartásával és az állandó lakhely országon belüli állandósításával vagy külföldön való megtartásával.

A 10-1. szakasz értelmében azok az egykori román állampolgárok, akik 1989. december 22-e előtt nekik fel nem róható okok miatt veszítették el román állampolgárságukat, vagy ezt az állampolgárságot az ő akaratuk nélkül vonták meg tőlük, valamint ezek másodfokig való leszármazottai, kérésre visszakaphatják vagy nekik visszaadható a román állampolgárság, az idegen állampolgárság megőrzése mellett és a lakhelynek az országban történő állandósításával vagy ennek külföldön való megtartásával, amennyiben megfelelnek a törvényben előírt feltételeknek. (Hatályos 2003. június 9-től, megjelent: Romániai Hivatalos Közlöny I. rész, 399. szám, 3-5. old.).

A 23. szakasz rendelkezéseinek megfelelően a román állampolgárságot elveszíthetik: az állampolgárság visszavonásával, az állampolgárságról való lemondással, egyéb a törvény által meghatározott módon.

A 24. szakasz előírja: a születés szerinti állampolgárságot nem lehet megvonni.

A szülőföldjén magyar nemzeti önazonossággal megmaradni óhajtót erős érzelmi és tudati szálak kötik a magyar nemzethez. Ezen együvé tartozás szilárdabbá tételének és jogi kötelékkel szentesítésének alapvető feltétele a magyar állampolgárság nemzeti hovatartozás alapján való elnyerése.

Szüksége van-e az erdélyi magyarnak a kettős állampolgárságra, illetve román állampolgárságát megtartva, a magyar állampolgárságra ?

Ki adhat választ e kérdésre ?

Az illetékes a polgár, mert ő a jogalany. Neki van joga, hogy kérelmével egy másik államhoz forduljon s kettős vagy többes állampolgárságot megszerezzen.

A másik illetékes az állam, amelyhez a polgár kérelmével fordul, mert minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az állampolgárai!

Miként válaszol az állam a polgár kérésére ?  A belső jogrendszeréhez tartozó-, valamint a nemzetközi állampolgársági jogszabályoknak megfelelően!

Általános alapelv, s egyben a nemzetközi közjog alapelve, hogy az állampolgársági ügyek minden állam belső joghatósága alá tartoznak.

Amint láttuk, a Román Állampolgársági Törvény nem tiltja a kettős állampolgárságot, s a román állampolgárság visszaszerzése akkor is lehetséges, ha valaki másik állam polgára és állandó lakhelye nincs Romániában !

Számtalan polgár él Romániában, akinek kettős állampolgárságuk van. Ezek jó része nemzeti hovatartozás alapján részesült kedvező eljárásban, például a moldvai állampolgárok, akik az utóbbi időben tízezrével kapták meg a román állampolgárságot - nemzeti hovatartozásuk alapján! A romániai horvátok pedig mindannyian horvát állampolgárok !

A nemzeti hovatartozás alapján elnyerhető kettős állampolgárság tehát nem utópia, hanem a nemzethez tartozás köteléke és a szülőföldön való megmaradás egyik fontos biztosítéka.

Magyarországnak, - ha törvényhozó és végrehajtó hatalmat gyakorló közképviselete egységes nemzetben gondolkodik -, belső jogrendjét megfelelőképpen módosítva, halaszthatatlanul meg kellene jelenítenie azt a feltételrendszert és jogi szabályozást, amely alkalmas a nemzethez kötődés, az anyaországhoz kötődés szavatolására, oly módon, hogy a magyar nemzetiségűt szülőföldjén való megmaradásra késztesse. Ezen kötődés szilárdabbá tételéhez alkotmánymódosításra is szükség lenne, hiszen, ha a nemzethez tartozás alkotmányos joggá válik, s az állampolgárság elnyerésében is kifejeződik, akkor a nemzettársak teljes és tényleges egyenlősége is valóra válik, anélkül, hogy szülőföldünkről le kellene mondanunk.

Aztán döntse el a polgár - és senki más helyette -, akar-e élni a lehetőséggel, hogy nemzetéhez kötődve otthonának érezze anyaországát, anélkül, hogy feladná szülőföldhöz való ragaszkodását !

 

2003-08-08