Álságos emlékezések -  Szalay Róbert történelemtanár

 

Napjainkban egyre többen ismerik meg a történelmi valóságot, hogy a nemzeti szocializmus  hat millió /?/ zsidó áldozatával szemben, a kommunizmusnak 120 millió áldozata volt. 

Végre elértük, hogy a ne csak a hat millióról emlékezzünk meg nap, mint nap, a TV-ben, a rádióban, az újságokban, a tankönyvekben és az iskolákban, hanem a 120 millióról is legalább az év egyetlen napján február 25.-én.

Nagy öröm és erkölcsi elégtétel minden becsületes, igazságszerető magyar ember számára, hogy nem merül feledésbe a 120 millió ember borzalmas sorsa és ezen belül a közel egy millió magyar áldozat sorsa és évente legalább egy napon megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól is.

 

A történelmi igazság feltárásának  ez a napja azonban csak egy felvillanás!

A lényeg még mindig a háttérben marad! Mert jó és szükséges elismételgetni a kommunizmus bűneit. Úgy általában. A GULAG borzalmait, a börtönök és internálótáborok világát, koncepciós pereket, a kitelepítéseket,  megkínzott és agyonvert áldozatokat, a házkutatásokat, a megalázásokat, az egzisztenciális ellehetetlenítéseket, stb.  felsorolni, a nélkül, hogy megneveznénk e borzalmas rendszer bűnöseit, haszonélvezőit.

 

És itt álljunk meg egy pillanatra!

 

A hat millió /?/ zsidó elpusztításának bűnöseit megbüntették. A háború után elkezdődött a bosszúhadjárat. Sorozatban születtek a „háborús és népellenes” bűnösöknek a perei, ahol a győztesek a háború minden borzalmát a vesztesekre hárították. Ennek legvisszataszítóbb és az igazságot lábbal tipróbb esete az volt, amikor a bolsevikok által Katny-ban, embertelen módon  lemészárolt több mint 10.000 lengyel tiszt kivégzését is a németek nyakába varrták, és az „ igazságot feltáró” /?/ Nürnbergi Per ezt szó nélkül jóváhagyta.

 

Tehát a II. Világháború nemzetiszocialista / és hungarista / „ bűnöseit” /?/ felelőségre vonták. Ezrével végezték ki, tízezrével zárták börtönbe, százezer és millió számra hurcolták a GULAG haláltáboraiba az embereket, ahonnan csak kevesen tértek haza, testben és lélekben megtiporva.

A háború utáni évtizedekben, módszeresen üldözték és keresték a „háborús és népellenes bűnösöket” és közel 70 év után, még napjainkban is, folyik az üldözés. Ha Dél-Amerika őserdejében, Ausztrália nagyvárosában, vagy Budapesten felismernek egy 90 – 95 éves aggastyánt, akire rá lehet fogni, hogy „háborús és népellenes bűnös”, az egész Világ liberális és kozmopolita irányítású médiája szenzációkánt hirdeti, napokon át az eseményt.

 

Ugyanakkor , a 120 millió áldozatot követelő kommunista bűnösökről szó sem esik.

Nem elég a már halott Sztálin és Rákosi nyakába varrni minden bűnt! Kik voltak a koncepciós perek kiagyalói? Az ítéletek végrehajtói és az ítélet nélküli gyilkosok? A GULAG lágerek őrzői? A kitelepítések kiagyalói és végrehajtói?

A kitelepítettek lakásaiba beköltözők? Az ÁVH, a Kommunista Párt  és az MSZMP vezetői?  Akik, ha élnek, ma is bántatlanul és luxus körülmények között tengetik napjaikat. Kik voltak ezek valódi és eszmei utódaik, akik ma is köztünk élnek és közülük sokan napjaink politikai, gazdasági, kulturális életünk meghatározó irányítói, akár a Parlamentben is!

Kik voltak a 120 millió áldozatot követelő rendszer vezetői, bűnösei?

 

Nem elég emlékezni! A bűnösöket meg kell nevezni, meg kell keresni és felelőségre kell vonni!

 

Nevezzék meg!

-         Kik kapták meg a „Szocialista hazáért érdemrendet?

-         Kik kapták meg a „ Munkás paraszt hatalomért emlékérmet”?

-         Kiket képeztek ki a Sz.U.-ban és milyen beosztásban voltak 1990-ig?

-         Kik voltak az ÁVH és a Munkásőrség vezetői?

-         Kik voltak a pártvezetés legfőbb tagjai?

 

Ezek nem titkos adatok, hiszen annak idején megjelentek a hivatalos közlönyökben. Csupán akarat kérdése, hogy néhány lelkes munkatárs összeállítsa ezeket a névsorokat és nyilvánosságra hozzák.

 

Legalább a nevüket ismerjük meg azoknak, aki szálláscsinálói, életben tartói és haszonélvezői voltak a kommunista évtizedeknek! Ez alapvető feltétele az emberi igazságérzet kielégítésének. Ezt kellene, hogy kövesse a bűnösség megállapítása és a felelősségre vonás.

Ameddig ez nem történik meg, álságos minden állami megemlékezés, mert pont a lényeg marad el! Elhitetni az emberekkel, hogy történik valami a történelmi igazságtétel érdekében.  Pedig a felelősök és bűnösök megnevezése nélkül az áldozatokra emlékezni szánalmas pótcselekvés, a történelmi igazságtétel elmaszatolására!

 

Még nincs késő. Még él sok áldozat és élnek azok hozzátartozói, az üldözések szenvedő alanyai.  Még él sok bűnös és azok valódi és szellemi utódai, az összeharácsolt vagyon haszonélvezőí.

Ha nem történik meg a történelmi igazságtétel, egy generációvátás után minden a feledés homályába merül. Ne várjuk meg ezt!

                                 

                                                                       Szalay Róbert történelemtanár