ÁRPÁD NÉPE

KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE ENDRE

Aki magyar lélekkel beleolvas a nemrégen kiadott "Árpád-kori legendák és hiedelmek" c. kötetbe,
elszörnyedve láthatja a legsötétebb magyarellenes rágalmak közel egy ezredév elott megfogalmazott förtelmeit, kezdeti magvát, kiindulását minden becstelen és alaptalan nemzetünk
elleni támadásnak, rágalomnak. Ezek a gyulöletteli feketelebernyeges hódítók bélyegezték a
- kárhozat és sötétség fiainak" a magyarokat,ok minôsítették az emberi kultúra legalján tengödö,
istentelen, muveletlen barbár népnek, mi több, holmi újonnan összeverodött népsöpredéknek a
magyart. Meg kell mondani: ezt a sötét ideológiai rendszer, ez a kirekeszto, kizáró jellegu, mélységesen terrorista beállítottságú és nemzetellenes, vallási mezben fellépo szellemi iga az, ami magyarországi idegenuralmi klerikális körök nyomására mindmáig alapját képezi a hivatalos historizálgatásnak.  Kincstári történészeink ezeket az elveket követve úgy tesznek, mikéntha a magyarság sárbarángatása volna a legfôbb vagy éppen egyedüli hivatásuk. A renszer köti ôket, ez az idegenuralmi hatalmi érdekek nyomására és szolgálatá-ban réges-régen elfogadott szabályrendszer, amely beteg agyon eluralkodott kényszerképzetként ül rajtuk: akarva sem szabadulhatnak el tole.  Összefoglalólag, a magyargyulölo középkori legendagyártók a következô képet festették a magyarságról:

- barbár, tudatlan nép;
- meroben muveletlen ,
- az emberi kultúra legalsóbb fokán tengodo nép;
- pogány, istentelen;

Ezt a szemléleti rendszert örökölte hivatalos történetírásunk s ettol nem tud és nem is akar
szabadulni. A titkos és nyílt idegenuralom (szellemi idegenura-lom!) évszázadai alatt a hatalom
elonyeiben részesülo, azzal azonosuló hivatalos vonal szolgaian ehhez szabta a maga mindenkori
ténykedését a magyar történelem és a magyarság megítélésében. Természetesen egy olyan nép, amilyennek a korai judai keresztény klérus lefesti a magyarságot,

- semmiképpen sem lehet osi nép, kultúrnép
- az emberiség legelmaradottabb, legalantasabb, legbadarabb néptöredé-keibôl kellett keletkeznie;
- újonnan összetákolódott keverék néphabarékból; ? írástudatlan népnek kellett lennie;
- gyökértelen, barbár, kóbor népnek.

Mindez a legélesebben ellentétes azzal az össznépi köztudattal, amit a magyarság hagyományaival egyezoen a magyar nép nemzedékei vallottak - s amelyet teljes mértékben osztott az évezredes világközvélemény is, nevezetesen azt, hogy a magyarság a világtörténelemben kimagasló szerepet játszó osi kultúrnép, a szkítaság egyeneságú és egyetlen örököse.  Viszont mindeme rágalmak valószínusítésére, vagyis a megtévesztésre rendkívül alkalmasnak látszott a sajnálatos módon Sajnovics által felvetett lappizmus, csúdizmus, s fejlettebb formájában a finnugorizmus, annál is inkább, mivel itt a megfoghatatlanság területére lehetett átsumákolni az egész kérdést, tekintve, hogy maga a finnugorizmus a finnugor osnéppel, finnugor oshazával egyetemben képtelen fikció, efféle osnép sohasem létezett, így hát kiválóan alkalmasnak bizonyult mindenféle koholmányra, s ennek vonzataként, rá lehetett tuknyolni minden elmekavaró zagyvaságot a magyarságra.  Ekként és ezekben az elvekben teljesedett ki a hivatalos magyar ellenhistória-történetszemléleti rendszere:

- a magyar újkeletu nép; ? elmaradott, barbár, stb.;
- Ázsia zúgaiból hatolt be téridegen elemként Európába;
- Kárpát-medencei mai hazáját fegyveres eroszakkal, honfoglalás révén rabolta el az itt élo
szlávoktól.
Tekintse át bárki, aki meg akar gyozodni mindezeknek a valótlanságáról -ha ép elméjét súlyos
károsodásoktól nem félti - hivatalosaink olvashatatlanul szürke és zagyva elmekerengetô
zurzavarral telített dolgozmányait. Kénytelen lesz belátni, hogy túl enyhén fogalmaztunk.
Acsády Ignác is kifejezte ezt lényegfeltáró mondatában: "A magyar századokon át inkább csinálta, mint írta a történelmet, s tetteinek följegyzését gyakran engesztelhetetlen ellenségeire bizta." Kérdés: Kibírhatja-e ezt bármilyen nemzet és meddig bírhatja még a magyar?
(Kolozsvári Grandpierre Endre "Mióta él nemzet e hazán?" címu tanulmányából)