Az elfelejtett főparancsnok

(Az írás a Magyarok Lapja októberi számában jelent meg.)

Néhány hónapja csak, hogy a Corvin köz főparancsnoka elesett, és máris szívesen elfelejtenék. Pongrátz Gergely, noha természetes halállal távozott az élők sorából, mégis elesett. Elesett, mert ugyan tisztességgel végigharcolta életét, de mégis azok az erők győztek, melyek ellen harcolt. Egyelőre.

A legendás főparancsnokhoz nem illik semmiféle nekrológ. Ötven év után is csak a harc folytatása illik. Ma tehát az a kérdés, hogyan folytassuk a harcot, ami '56-ban is, és a "rendszerváltással" is elbukott. '56-ban terrorral, kivégzésekkel és börtönbe zárással dolgoztak a haza ellenségei. A "rendszerváltás" során kiszorítással tartották távol az '56-osokat és '56 szellemét az ország irányításától.

Sajnos csak későn jöttünk rá ennek igazi okára. Sokáig azt hittük, hogy idegen érdekeket szolgáló lakájokkal, és közönséges hazafiatlansággal van dolgunk. Természetesen ez is igaz, a hatalom mai birtokosait nem a magyar nép mindenek feletti szeretete jellemzi. '56 szellemében azonban nem a forradalomnak ízig-vérig magyar volta és a hazaszeretet az, ami nem tetszik a "rendszerváltóknak". Mit törődnek ők az ilyesmivel. Rettegnek viszont 56 tisztaságától. Amikor a betört kirakatokból nem tűnt el semmi. Senki nem őrizte az utcára kitett papírdobozokat, amikbe az elesettek családjainak gyűltek a pénzadományok, mégsem tűnt el egyetlen fillér sem. '56-ban senki nem lopott és nem is privatizált! '56-ban mindenki becsületes volt. Ez az a példa, amitől iszonyodnak. Az 1990-es piszkos, vagyonszerző rendszerváltás éles ellentéte a tiszta '56-os forradalomnak, a forradalom tiszta népe és a piszkos, tolvaj rendszerváltó "elit" kibékíthetetlenül szemben áll egymással.

Pongrátz Gergelytől Budapesten százak búcsúztak. Leginkább idős emberek. Pedig százezreknek kellett volna hálájukat és tiszteletüket kifejezni. Népünk ellenségeinek, a Kádár-Aczél rezsim urainak és utódaiknak, a rendszerváltás lovagjainak tehát sikerült elérniük, hogy '56-nak és szellemiségének ma nincs helye, sem az ország irányításában, sem a nép többségének tudatában. '56-ot sikerült minden lényeges helyről kiszorítaniuk!

'56 ügye ismét elbukott. A harcot tehát folytatnunk kell. A lyukas zászló mellé egy másik, új '56-os zászlót is magasba kell tartanunk: a nemzeti színű zászlót, közepében egyszerű papírdobozzal, amely világít, mint a felkelő nap. Az új Magyarországnak a becsületesség Magyarországának 56-os és örök napja.

Tolvajtalanítsuk országunkat! Magyarország a magyaroké, nem a bel- és külföldi tolvaj nyikhajoké! Ahol csak megjelennek, kapjanak megvetést azok, akik a magyar nép vagyonából gazdagodtak meg. Felül kell vizsgálni a privatizációt. Felelősségre kell vonni azokat, akik eltulajdonították a nép vagyonát, és nyomorba döntötték a lakosság jelentős részét.

Ma ezt követelik tőlünk azok a tizenéves hősök, akik életüket áldozták '56-ban, ma ezt követeli tőlünk a világtörténelem legtisztább forradalma, a "papírdobozos forradalom".


Dr. Hasznos Miklós
(A szerző a KDNP egykori alelnöke és országgyűlési képviselője.)