Az Európai Unió szétesése elkerülhetetlen
Joschka Fischer, Németország volt külügyminisztere szerint fennáll annak a
veszélye, hogy az Európai Unió felbomlik, és az elmúlt évtizedek során az
integráció előmozdítására tett erőfeszítések egyetlen, hatalmas kudarcnak
tekinthetőek.
A volt külügyminiszter szerint a görög válság és az ukrán háború a két
leglátványosabb példa arra, hogy az Európai Unió nem tud adekvát választ
megfogalmazni a felmerülő problémákra, és a görög kilépés egyre fokozódó
valószínűsége is az Európai Unió dezintegrálódásának irányába mutat.
Fischer szerint az Európai Unióban mostanra rendszerszintű legitimációs válság
alakult ki, mert a tagállamok állampolgárainak tömegei olyan döntések
keresztülvitelével próbálkoznak, amit az Európai Unió vezetői nem hajlandók
meghozni. Ennek eredményeként megkezdődött az Európai Unió erodálódása, az uniós
hatóságok elveszítik a tagállamok támogatását, ami
az Európai Unió demokratikus legimitásának megszűnéséhez vezet.
Fischer hangsúlyozza, hogy mivel az uniós hatóságok nem hajlandók meghozni
bizonyos döntéseket, a fennálló problémák csak tovább súlyosbodnak, és ennek
egyenes következménye, hogy újabb kihívások jelenhetnek meg, mint jelenleg a
brit kilépési törekvések, vagy a következő spanyol választások, ami nagy
valószínűséggel a Görögországban tapasztalt eredmény megismétlődéséhez vezet.
A volt külügyminiszter szerint mostanra nagyon realisztikusnak látszik a
legrosszabb forgatókönyv is, ami Görögország kilépésével venné kezdetét, és
amint egy tagállam precedenst teremt, a következő választások más tagállamokban
is hasonló eredménnyel zárulhatnak. Ebben az esetben 60 évi integrációs törekvés
válik semmivé, és az európai integráció egészét kudarcnak lehet nyilvánítani.
A Fischer által mondottak már környékezik a valós helyzet leírását, de a volt
külügyminiszter mindvégig törekedett annak elkerülésére, hogy az Európai Unió
belső konfliktusának okát a maga nyers valójában nevén nevezze. Mindez azonban
az általa mondottakból is közvetlen levezethető: Fischer ugyanis kimondta, hogy az
Európai Unió vezető nem akarnak meghozni olyan döntéseket, melyeket a tagállamok
keresztül akarnak vinni.
A tagállamokban hatalomra jutó kormányok a nyilvánosság nyomása alatt állnak,
mert ha nem hajlandók keresztülvinni a választók akaratát, azok legközelebb
megszavazzák az euroszkeptikus, majd ha az sem válik be, az EU-ellenes
alternatívát. Az uniós vezetők és tagállamok közti ellentét legfőbb oka, hogy
az Európai Unióban egy kis létszámú ideológiai közösség került szembe a tömeg
akaratával.
Az európai vezetők amiatt nem akarnak meghozni bizonyos döntéseket, mert a
többség követelése összeegyeztethetetlen az általuk vallott ideológiával.
Ennek legszembetűnőbb példája a halálbüntetés visszaállítása, vagy a bevándorlás
elleni radikális fellépés kérdése, ami Brüsszelben az emberi jogok és
egalitarianizmus ideológiája mentén bukik meg.
Egy vezető pozícióban lévő ideológiai kisebbség szembe
találta magát a tömeg akaratával, ami előtt, ha nem hajlik meg, az Európai Unió
nem demokráciának, hanem egy ideológiai kisebbség által vezetett diktatúrának
tekinthető.
Ha Brüsszel nem hajlandó keresztülvinni a tagállamok akaratát, és az Európai
Unió demokratikus legitimitását veszti, az – nevezzük nevén – diktatúrát jelent.
Mégpedig ideológiai alapú diktatúrát, mert az emberi jogok és egyenlőségelvűség
– függetlenül attól, hogy épp ezt sulykolja a propaganda – csak egy ideológia
a sok közül.