Bemutatkozás a börtönben

 

Amikor a Fő utcai „Susogón” közel egy éves, 11 magánzárkában töltött hónap után megszületett a jogerős ítéletem és átszállítottak a Gyűjtő fogházba, nagy „öröm” töltött el, hogy megszabadulok a magánzárka lélekölő és embertelen egyedüllététől és végre emberek  között  leszek, nyilván olyan emberek között, akikkel egyetértek.

Ebben nem is csalódtam, mert a 60-as évek elején a Gyűjtőben 3.000 nagyidős / 3-15 év / politikai fogoly volt, akik közül  többekkel,  hónapokat töltöttem el a zárkában  az évek folyamán és e közben olyan ismeretekre tettem szert, amiket egyetlen egyetemen sem tanítanak. Így bátran elmondhatom Gorkijjal, hogy a börtönben eltöltött évek voltak az én második „egyetemeim.” 

Ezekről könyveket lehetne írni, de mivel sem időm, sem írói vénám  sincs, csak egyes epizódokat írok meg, melyek véleményem szerint jellemzik az akkori időket, és ezeket a mai fiatal generációknak feltétlenül meg kellene ismerni, hogy ne essenek bele a liberális, kozmopolita és posztkommunista történelemhamisítók hálójába, akik csak a szocializmus építésének „eredményeit” /?/  hangoztatják és annak borzalmait elhallgatják.

 

Tehát, amikor a „rabó” / Így hívták börtönnyelven a rabszállító kocsit. / begördült a Gyűjtő- fogház kapuján, egy új világba kerültem.

Már a befogadó zárkában eltöltött első  nap is megrendítő élmény volt. Ugyanis Hudák Józsi  rabtársam, - akit már másodszor ítéltek el, és ismerte a körülményeket- hajnalban ébresztett, hogy nézzünk ki az ablakon. Ekkor egy egylovas kocsit láttunk kigördülni az udvarból.  Elmondta, hogy ez a főhóhér és biztosan egy akasztásról megy hazafelé ebben a hajnali órán. Megdöbbenve néztem a gyeplőt tartó hatalmas kezeket, melyek röviddel ezelőtt egy ember nyakcsigolyáját szakítottál el. / 1961-ben vagyunk! /

 

Másnap került sor az elosztásra. Egy zárkában két, emeletes vaságy volt, így négy rab volt bezsúfolva, egy eredetileg egyszemélyes zárkában. A Jobb kettő csillag egyik 3. emeleti zárkáját nyitották meg előttem, ahol már három rab tartózkodott.

 

Első dolog volt a bemutatkozás. R. Péter, szervezkedés, izgatás 8 év. Kasánszkí Zsombor, fegyveres szervezkedés, izgatás, műemlékgyalázás, 12 év.  Blaski József, fegyveres szervezkedés, emberrablás, 15 év. A magam fegyverrejtegetés és feljelentési kötelezettség elmulasztásáért kapott 4 évemet, szinte szégyenkezve mondtam el. Mer a „Börtönlétra” legmagasabb fokán a „kegyelmes urak „ álltak, akik a halálos ítélet után, kegyelemből „csak” életfogytot kaptak,  Ezt követték a 15 évesek, majd lefelé egészen a néhány hónapos, vagy egy-két éves büntetésekig

Én a magam négy évével a középmezőnyben helyezkedtem el.

Csak akkor sikerült némi „börtöntekintélyt” kivívni magamnak, amikor már rádióval rendelkeztem, mert a legfontosabb híreket, -  melyektől szigorúan el voltunk tiltva – előbb tudtam rabtársaimmal közölni, mint azt a börtönőreink megtudhatták volna. Ugyanis én az éjszakai és hajnali híradások híreit, már a reggeli séta során ismertettem a mellettem sétálókkal, amit a séta végére minden rab tudott, de a smasszerok csak a leváltásuk után hallhatták a híreket. Így például  Kenedy USA Elnök meggyilkolását a rabok előbb tudták meg, mint az őket őriző börtönőrök.  A rádiókészítésben is fontos feladatom volt. / Ez egy más történet,  ami egy későbbi írásomnak lesz témája. /

 

Most maradjunk a bemutatkozásoknál.

 

R. Péter talán még él és lehet, hogy nem örül a múlt feltárásának, ezért a nevét nem írom ki. Egyik megyeszékhely városában, néhány hazafias érzelmű barátjával röpcédulákat készítettek, hogy „szovjet filmeket senki ne nézzen meg!”  És valóban a mozi üresen kongott, legfeljebb néhány elvtárs és csellengő diák volt a moziban amikor szovjet háborús filmet vetítettek. A nyomozás persze megindult és hamarosan megtalálták a „bűnösöket”

A röpcédula kiragasztása természetesen bűn volt,  izgatás!

Ezért 1-2 évi büntetés járt. Azonban, ha ezt többen követték el,  az már „minősített” bűnnek számított, mert az „bűnszövetkezetben” követték el és az már  2-5 évig terjedhető börtönnel volt büntethető. 

De ha ezt sorozatban és folyamatosan csinálták, az már újabb „Minősített” bűnnek számított. Így a három fiút, „ Az államrend megdöntésére irányuló, bűnszövetkezetben elkövetett  szervezkedéssel és folyamatos izgatás” vádjával,  6 és 8 éves büntetéssel sújtották.

 

Blaski József  a Mansfeld Péter ügy elsőrendű vádlottja volt. - Péter volt a másodrendű. –

Az együtt töltött hónapok alatt tökéletesen megismertem a per minden részletét. Ezt most nem írom meg, mert erről az aljas és világviszonylatban is egyedülálló ítéletről már könyveket is írtak és filmet is készítettek. / Azonban megemlítem, hogy a „Kurucinfó” 2012. Október 3.-án és 5,- én megjelent két írásomban. „Manszfeld Péter legnagyobb bűne” és „ Mansfeld Péter Kivégzése.” megemlékeztem erről a megdöbbentő, gonosz  cselekedetről. /

 

Most Kasánszky Zsombor és társainak „ bűnét” ismertetem, ami rámutat arra, hogy a Kádár-rendszer „urai” /?/  milyen félelemmel átitatott  gyűlölettel tartották terror alatt az embereket, amikor komolytalan gyermekcsínyekből, „ Az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedéssel, rongálással és műemlék gyalázással vádolva, 14 és 17 éve gyerekeket ítéltek 3 tól - 12 évig terjedő börtönre.

 

Zsombor a Szentendrei egyházi gimnáziumba járt. Itt vallásos és nemzeti érzésű nevelést kaptak a fiatalok. Zsombor és néhány társa Augusztus 20.-a közeledtével elhatározták, hogy egy hazafias cselekedetet hajtanak végre.

Erre a napra zászlódíszbe öltöztették a várost. A hidakon is tíz méterenként váltakozva egy-egy piros és nemzetiszínű zászló volt kitűzve a híd korlátjára.  Zsombor és három társa elhatározta, hogy éjjel egy és két óra között találkoznak és minden piros zászlót a Dunába dobnak. Ezt végre is hajtották.

A „siker” láttán elhatározták, hogy a Vöröskőn,  / Ez egy hegycsúcs Leányfalú fölött. / álló szovjet emlékművet ledöntik. Három fiú egy kötéllel fel is mentek egy éjszaka, de a nagy kőből és betonból épített emlékművet meg sem tudták mozdítani. Hogy ne menjenek el dolguk végezetlenül, elvégezték „nagydolgukat” és a „végtermékkel” összekenték a szovjet felszabadítókat dicsőítő feliratot. / Ez volt a műemlékgyalázás. /

 

Zsombor egyik 17 éves osztálytársának volt két fiútestvére. Az egyik 14 éves, még általános iskolás, a másik 19 éves és egyetemista.

A legkisebb fiú egy kirándulás alkalmával a budai hegyekben talált egy rozsdás, sáros, tár és lőszer nélküli géppisztolyt. Mint afféle fiúgyerek hazavitte és a fürdőszobában, a fürdőkád alatt, a fal tövében dugta el. Senkinek nem merte megmondani.

Egy alkalommal a szülők vidéken voltak, a gimnazista és az egyetemista fiúk sem voltak még otthon. Ekkor elővette a fürdőszobában a fegyvert és elkezdte tisztogatni. Ezt meglátta szemben lévő lakás fürdőszobájából, a világítóudvaron   keresztül egy asszony és azonnal telefonált a rendőrségre, bejelentve amit látott.

A rendőrök kiszálltak és természetesen megtalálták az „elrejtett fegyvert.” Megvárták, hogy a másik két fiú is hazaérjen és mindhármukat, a bűnjellel együtt előállítottak

Megkezdődött a hónapokig tartó nyomozás.

Mikor megtudták, hogy a középső fiú a Szentendrei egyházi gimnáziumba jár, beidézték az osztályfőnököt és az osztálytársakat is.  Rövidesen kiderült a hídról való zászlódobálás és az emlékmű összekenése is. Így került Zsombor is az "összeesküvők” közé.  Az egyetemista fiúnak is két társát  begyűjtötték, mert beszélgetések közben „izgattak”.

Így hét hónap alatt összeállt, „ Az államrend megdöntésére irányuló, bűnszövetkezetben elkövetett fegyveres szervezkedés, izgatás és műemlékgyalázás”  vádja, melynek során Zsombor 12 évet kapott. A legkisebb 14 éves gyerek  Tököli fiatalkorú bűnösök börtönébe került. A közben 18 éves „kis Lugó, és a 21 éves „nagy Lugú”  szintén a Gyűjtőben töltötte a sok éves büntetését.

 

Míg  Manszfeld- perben éles fegyvereket találtak és az emberrablás is megvalósult, és szökési kísérlet is történt, / érthető ? /  volt a félelemből és bosszúból eredő súlyos ítélet.

Azonban Zsomborék esetében  nyilvánvaló az erőltetett, rosszindulatú koncepció, amikor a semmiből, egy gyerekes csínyből, hatalmas, államellenes, a hatalom fegyveres megdöntésére irányuló  bűnügyet kreáltak.

 

Zsombor és társai az 1963-as amnesztia alkalmával szabadultak. Zsombor sajnos néhány év múlva fiatalon elhunyt. / Ezért írom le a nevét, mert neki már nem árthatnak. /

Blaski Józsi is közszereplő lett, mert a Manszfeld Péterrel kapcsolatos aljasságok, az un. rendszerváltás után nyilvánosságra kerültek és így Blaski Józsi nevét sem kompromittálom. Azonban a többi rabtársam nevét nem írom ki, mert ebben a fene nagy demokráciában, ahol még mindig, a legtöbb volt elvtárs és azok valódi és szellemi utódai vannak vezető pozíciókban, még ma is árthatnak a volt politikai elítélteknek, vagy azok utódainak.

 

Szabaduláskor, minden volt elítélttel aláírattak egy nyilatkozatot, hogy a vizsgálati fogságban és a börtönben töltött idő szigorúan titkos anyag,  arról nem beszélhetünk és ennek megsértése újabb 5-től 10 évig terjedhető büntetést von maga után.

Mivel azóta 50 év telt el és „megvalósult” /?/ a rendszerváltás is, úgy gondolom, és remélem, hogy az általam leírtak, a múlt rendszer bűneinek bemutatása, nem csak nem büntethető, hanem minden jóérzésű ember számára kötelező.

 

                                                                                   Szalay Róbert történelemtanár.

                                                                                    CA.-00-12 sz politikai elítélt.