SZITTYA HIRSZOLGÁLAT: GEÖNCZEÖL GYULA FELVIDÉKI RIPORTJA 

Magyarok Vigszövetsége

 

 

WORLD FEDERATION OF HUNGARIANS

 

WELTBUND DER UNGARN

 

H – 1068 BUDAPEST, BENCZÚR U. 15.

TEL.: [00-36-1 / 06-1] 267-45-10

FAX / TEL.: [00-36-1/06-1] 266-48-39

e-mail: elnok@mvsz.hu

————————————————————————————————————————

               

B E N E Š I     D E K R É T U M O K

 

EDVARD BENEŠ , VOLT CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGI  ELNÖK DEKRÉTUMAI A NÉMET ÉS MAGYAR NEMZETI KISEBBSÉGŰ ÁLLAMPOLGÁROK ALAPVETŐ EMBERI JOGAI ELLEN

 

 

I. Előzmények

 

         Történelmi tény, hogy az 1918-ban létrehozott  Csehszlovák Köztársaságnak a  szlovákiai magyarság elleni  politikai és gazdasági elnyomás egyik leghatékonyabb eszköze az ún. I. földreform volt. A földreformot szabályozó  215/1919 számú, 1919. április 16-án kelt  törvény, mint kisajátítási törvény került a köztudatba, amelynek  alapján minden  150 hektár feletti mezőgazdasági terület, illetve minden  250  hektárnál nagyobb egyéb földterület  az állam tulajdonába került.

      Ezen „agrárreform” lebonyolítása  egyrészt  a magyar nemzetiségű birtokosréteg gazdasági   erejének  megtörése mellett  egy folyamatos  és nagyarányú  etnikai-nemzetiségi  átrendeződést idézett elő  Szlovákia és Kárpátalja  magyarok lakta vidékein. 

      A gyakorlatban ez az átrendeződés már az 1920 évek elején csehek, morvák és szlovákok betelepítésével létrehozott telepesfaluk kialakításával kezdődött  el. Az  összefüggő és zárt magyar etnikum településszerkezetének a megbontása leginkább a Csallóközben, Komárom, Ipolyság és Léva környékén, valamint Pozsony és Érsekújvár között  történt.

      Jogi keretet a telepítéshez nélkülözhetetlen földhöz az  1920. január  30-én kelt   81/1920 számú törvénycikkely,  az ún.  k i u t a l á s i  törvény adta meg, amely   kategóriákba   sorolta be a földkiutalásra jogosult   személyek csoportját, különösképpen kiemelve a „legionáriusok  és a csehszlovák fegyveres erők tagjait, azok leszármazottjait,  valamint a háborúban elestek” körét.

 A földek kiutalása az e  célra létrehozott  Állami Földhivatal  hatáskörébe tartozott.

 

      Ma  már bizonyítható tény, hogy a jelenlegi Szlovákia területén  „ kiutalt földek”  hivatalosan megszabott árát a kedvezményezett telepesek jelentős része sohasem fizette ki. Ezen állítást teljes mértékben  igazolják a telekkönyvi birtoklapok, amelyekben  még 1995-ben  is sok esetben az eredeti magyar nagybirtosokat  vezették és mutatták ki,  mint  tulajdonosokat.

      Az  I. földreform  keretében  a csehszlovák állam által politikai célzattal létrehozott  telepesfalvak  megléte  gazdaság-politikai  és etnikumátrendező  történelmi valóság,  amely  az ún. Beneši  dekrétumokkal  tetőződött.

 

 

II. Beneši dekrétumok

 

    

      Beneši dekrétumok a gyűjtőneve mindazon  elnöki rendeleteknek,  amelyeket  Dr. Edvard Beneš, köztársasági elnök a II. világháború  alatt, valamint   1945.  májusa  és  októbere között bocsátott ki. 

Ezeket a dekrétumokat  az  1945. október 28-án  megalakult  ún. Ideiglenes Nemzetgyűlés  erősítette meg, mégpedig   az  általa 1946. március 28-án jóváhagyott  alkotmánytörvénnyel.

 

 

III. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés

létrehozásának diszkriminatív volta

 

 

        Az Ideiglenes Nemzetgyűlés létrejötte kizárólagos etnikai alapon történt.   Az 1945. augusztus 25-én kelt  48. számú kormányrendelet 6. cikkelye szerint mind a választók, mind a választhatóak kizárólag cseh , szlovák vagy más szláv nemzetiségű állampolgárok lehettek, és ezen jogszabály  7. cikkelye szerint a megválasztott képviselők is.

      A német és a magyar nemzetiségű személyek nem választhattak és nem voltak választhatóak tekintettel arra a körülményre, hogy az  1945. augusztus 2-án kelt  33. számú  elnöki alkotmánydekrétum  1. paragrafusa alapján,   minden német  és magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár  1945. augusztus 10. napjával  elveszítette csehszlovák állampolgárságát.

 

 

IV. A diszkriminációs dekrétumok

 

 

     A folyamatosan kibocsátott elnöki dekrétumok alapján megszűntetésre lettek ítélve a magyar és német iskolák, tilos volt magyar és német nyelven istentiszteletet szolgáltatni.

      A Beneši dekrétumok legsúlyosabb rendelkezéseit a német és magyar kisebbség egészére vonatkozó kollektív háborús bűnösökként történő megbélyegzése, valamint e jogi alapállásból történő mindennemű vagyoni javaik elkobzása jelentette. Mindezt egyértelmű megtorlási szándék motiválta, a német és a magyar kisebbségek gazdasági-politikiai likvidálásának hathatós eszközeként, amelyre alig van példa az újkori civilizáció történetében.

 

A rendelkezés egyúttal  retroaktív hatállyal,   1945. március  l-vel lépett életbe.

 

      Ugyanezen dekrétum alapján az elkobzott vagyon szétosztás alá esett etnikai alapon  cseh,  szlovák és más  szláv nemzetiségű személyek javára.

 

      Ez a 108/1945 számú elnöki dekrétum, illetve Szlovákia területére vonatkoztatva a  Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 számú törvényerejű rendelete  szolgáltatták a jogi keretet  az ún. II. földreform végrehajtásához és  újabb telepesfalvak létrehozásához az elkobzott magyar mezőgazdasági birtokokon. A magyaroktól elkobzott földbirtokokon az ún. II. földreform  keretében létrehozott szlovák  telepesfalvak további etnikai-nemzetiségi átrendeződést  idéztek elő Dél-Szlovákiában.

 

      A kisemmizett német kisebbséget karhatalommal zavarták ki az országból, kötelezően hátrahagyva minden vagyonát, ami megcáfolhatatlan történelmi tény.

 

      A vagyonától megfosztott, áttelepítésre ítélt, nagyságrendileg  100 000 magyar nemzetiségű személyt  akarata ellenére  áttelepítették Magyarországra, és  Szlovákiában maradt  vagyonába az arra  jelentkező szlovákokat  telepítették át Magyarországról.

      A munkakötelezettséget elrendelő dekrétumra hivatkozva  vagyontalan ill. szegénysorsú magyarokat  1945-1946 telén Csehországba deportálták  ún. közhasznú munkára. Valójában karhatalommal tehervagonokba terelték a kijelölt családokat, tekintet nélkül asszonyokra, gyermekekre, öregekre, csecsemőkre, és cseh valamint morva parasztokhoz vitték őket cselédeknek.

 

      A telepeseknek való földjuttatást  az állam feltételekhez szabta, melyek nevezetesen a  földhöz kötött állandó lakhely, a juttatási ár kifizetése, valamint a juttatott föld megművelése voltak.

      A mezőgazdaságban az 1949-1951-es években  végrehajtott szocialista kollektivizáció eredményeképpen minden mezőgazdasági földterület kötelezően   közös, szövetkezeti használatba ment át.

Ugyanígy az államra szállt át   a politikai perzekúció elől  az emigrációba menekülő személyek hátrahagyott tulajdona is.

     

 

      Az illetékes államigazgatási szervek az 1950-es évek végén  határozattal megvonták a visszatelepült szlovák telepesektől  a juttatott földekhez való jogviszonyt.

Ugyanis a földjuttatás ténye mint  ingatlanszerzési jogi titulus az eredeti földjuttatási  feltételek megszegése végett nem került  telekkönyvezésre. Maga földelvonás ténye  jogszerű volt az akkor érvényben levő polgári jog, valamint a közigazgatási jog szerint is.

 

V. Részleges kárpótlás és a

Beneši dekrétumok máig tartó hatásai

 

      Az  1989-es politikai fordulat után a Csehszlovák parlament 1991 június 24-i hatállyal fogadta el a  229/1991 T.t. számú  földtörvényt. Ezen jogszabály volt hivatott kárpótolni a diszkriminatív és emberi jogokat tipró  Benesi dekrétumokat, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 számú elkobzási törvényrendeletét.

      A fentnevezett földtörvény úgy rendelkezett,  hogy záros határidőn belül, Csehszlovákia területén állandó lakhellyel bíró állampolgárok  a megszabott feltételek teljesítése mellett, visszaigényelhették   az államra átszállt földtulajdonukat.  A szóban forgó földtörvény azonban az idevonatkozó Beneši dekrétumokat  nem hatálytalanította, csupán úgy rendelkezett, hogy a  továbbiakban  az I. földreformot szabályozó 215/1919 számú törvény, valamint   a Szlovák Nemzeti Tanács   104/1945 számú  konfiskációs  rendelete alapján már nem lehet eljárni .

      Ezen „demokratikusnak” nevezett földtörvény szerint  az elkobzott földtulajdon  csupán  50 hektár  terjedelemben,  míg minden más  titulusból   az államra átszállt  földbirtok 250 hektár felső határig volt visszaadható. Mivel a vagyonelkobzás csak a német és a magyar kisebbséget érintette, a demokratikusnak deklarált földtörvény  ismételten legalizálta  az etnikai alapon történő megkülönböztetést.

      Egyidejűleg  felszínre került  a Beneši dekrétumokkal életre keltett vita az elkobzott   mezőgazdasági  földtulajdon birtoklásáért, ugyanis jogigénnyel léptek fel azon szlovák telepesek is, akik annak idején a  juttatásról lemondtak  és  a kiutalt földeket elhagyva visszatelepültek eredeti lakhelyükre.

      Az állam hatalmi szóval újból beavatkozott a földtulajdonlás  elrendezésébe.  A parlament a 93/1992 T.t. számú földtörvény-módosítással megszüntette  a visszaigényelhető 250 hektáros felső határt és törvénybe iktatta  a   v é l t  földtulajdonosi státuszt. A gyakorlatban ez a magyaroktól elkobzott és   szlovák telepeseknek juttatott, majd általuk elhagyott  és részükre  sohasem telekkönyvezett  földekhez  való  igényt  emelte  újból  törvényerőre.

      Az eredeti földtörvényt   még a Cseh és Szlovák  Föderatív köztársaság parlamentje hozta meg.  1993. január 1-el önállóvá vált Szlovákia, melynek parlamentje által elfogadott és 1993. augusztus 26-val  hatályba lépett   186/1993 T.t. számú újabb törvénymódosításával  visszaállította a 250 hektárig  visszaadható összterületet  az addig rendezetlen  restitúciós igények esetében.

     

 A Cseh köztársaság mind a mai napig a teljes elkobzott vagyonokat  kárpótolja, területi korlátozás nélkül.

   

      Elvitathatatlan tény, hogy  még 2002. februárjában is jelentős   az elkobzott vagyonok visszaállítását kérelmező,  e l b í r á l a t l an  igények  száma.      

 

      Azokat a   250 hektár feletti földterületek visszaigénylőit, akik jogigényéről  az illetékes földhivatalok 1992. február 18-a és 1993. augusztus 26-a  között még nem hoztak döntést, állami diszkrimináció révén ismételten  megfosztották     az eredetileg elkobzott és a kárpótlásra jogosult  földvagyon különbségével.

 

      A Szlovákiában meglevő füldtulajdonláshoz kapcsolható, nemzeti-politikai feszültség ellensúlyozására az állam újabb beavatkozást eszközölt. A Szlovák parlament  általa meghozott   180/1995 T.t.számú törvényével jogi keretet biztosított  az ún. vélt tulajdonosi viszony legalizálására.  Elbirtoklás  jogcímén és állami költségen  a juttatott szlovák telepesek 50 évvel a Beneši dekrétumok kihirdetése után válnak az elkobzott földek tulajdonosaivá.  Az idézett törvény kimondja, hogy az elbirtoklási igény csak akkor megalapozott, amennyiben a vitatott föld  nem esik  a 229/1991 számú földtörvény szerinti restitúciós eljárás alá.

      A magyar nemzetiségű  állampolgárok  restitúciós igényének gátolására az illetékes állami hivatalok más törvényellenes eszközhöz is folyamodnak. Megfellebbezhetetlen közigazgatási határozattal megszakítják  a restitúciós folyamatot, miközben  egy másik állami hivatal meghozza az elbirtoklási határozatot a  juttatott telepesek javára. Az így megszerzett tulajdonjog kataszteri bejegyzésre kerül, és ez a joghelyzet azután  már mint törvényes akadály  meggátolja az eredetileg elkobzott földek tulajdonjogának a visszaállítását

      Az ilyen törvénysértő eljárásnak az a következménye, hogy a magyar kisebbséget   megfosztják  és örökre  elszakítják  eredeti,  ősi  földterületeiktől.

      Az illetékes közigazgatási szervek  állandó jogi és  metodikai  támogatást élveznek az államhatalmi szervek részéről.  Az ilyen államhatalmi  utasítások közül a legkirívóbb az 1996. június 6-án  kelt   „ jegyzőkönyv”  amely a Szlovák kormányhivatal, a Legfelsőbb bíróság, a Pozsonyi kerületi bíróság, a Pozsony-vidéke földhivatal, valamint a hivatalosan metodikai szerepet betöltő Földügyi minisztérium képviselőinek a közös  jogállására épül. Noha ez a  jegyzőkönyv nem bír semmilyen jogerővel, ugyanis sohasem volt kihirdetve  a hivatalos törvénytárban mint érvényes jogszabály, a rá való hivatkozás alappillére a földhivatalok eljárási módozatának. Maga az egybegyűltek összessége  nem egy  törvény által létrehozott  testület, tehát jegyzőkönyvezett véleménye legfeljebb szakmai jellegű értekezés. A jegyzőkönyv resuméja, hogy a telepeseknek a juttatott földről való lemondása, ill. annak az 1950-es évek végén az állami szervek általi  megvonása  hatáskörbeli túllépés volt,  s  ezért érvénytelen. Jogállamban viszont egy jogerős, megfellebbezhetetlen döntés  megszüntetése, amely  vélhetően   ab ovo   törvénysértő,  kizárólagosan bírósági hatáskörébe  tartozik.

 

      A metodikai szerepet betöltő földművelésügyi miniszter, Pavel Koncoš, aki  a szlovák kormány tagja, körlevelekben (pl. 1866/2001-100 számú, 2001.6.14-én kelt levele) instruálja a kerületi elöljárókat, hogy miként lehet és kell visszautasítani az elkobzott vagyonok visszaadására  érvényesített  restitúciós  igényeket.

 

  Azok a volt csehszlovák állampolgárok, akik mindennemű vagyonukat hátrahagyva kényszerűségből hagyták el hazájukat és váltak más állam polgáraivá, semmiféle kárpótlásban nem részesülhetnek.

 

 

Párkány, 2002. február 16-án

 

                                                                   A Magyarok Világszövetsége

                                                                   Szlovákiai Országos Tanácsának

                                                                                   Közgyűlése 

  

         

Melléklet

 

Edvard Beneš  dekrétumai  a német  és magyar etnikum emberi jogai  ellen.

 

-         1945.május 19-én kelt  5. számú dekrétuma

„ az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi  ügyletek       érvénytelenségéről,  továbbá a  németek,  magyarok, az árulók és a kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézetek vagyoni értékeinek állami kezeléséről.”

 

-  1945. június 21-én  kelt 12. számú dekrétuma

„  a németek, a magyarok, valamint a cseh és a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és sürgős elosztásáról.”

 

- 1945. június 19-én  kelt  16. számú dekrétuma

„ a náci bűnösök, az árulók és segítőik megbüntetéséről, valamint a rendkívüli népbíróságokról.”

 

- 1945. július 20-án   kelt  28. számú dekrétuma

„ a németek, a magyarok és az állam más ellenségei  mezőgazdasági földjeinek cseh, szlovák és más szláv földművesekkel  való betelepítéséről.”

 

-         1945. augusztus 2-án  kelt  33. számú  alkotmánydekrétuma

„a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezéséről.”

/ Ezen alkotmánydekrétum volt a jogalap a német és a magyar  nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának  az elvonásához,  elveszteséhez./

 

-   1945. augusztus 25-én kelt  47. számú  dekrétuma

„  az  Ideiglenes Nemzetgyűlés létrehozásáról”

 

-   1945. szeptember 19-én kelt 71. számú dekrétuma

„ azon személyek munkakötelezettségéről, akiktől megvonták  csehszlovák állampolgárságukat.”

/ A 3.cikkely  utolsó mondata alapján   „ a munkára való beosztásról  szóló döntés   végérvényes ”…     tehát fellebbezhetetlen  volt.

 

-  1945. szeptember 25-én kelt  81. számú dekrétuma

„  az egyletekkel kapcsolatos némely intézkedések”

/Ezen dekrétum alapján történt meg  a német és magyar egyletek, társulások feloszlatása és vagyonának  konfiskálása./

 

 

-  1945. október   4-én  kelt   105. számú dekrétuma

„ a közalkalmazottak tevékenységét átvizsgáló  megtisztító bizottságokról”

/ A közalkalmazottak kizárólag  cseh, szlovák vagy egyéb szláv nemzetiségűek lehettek és büntetendő cselekedetnek számított, amennyiben  német vagy a magyar  nemzetiséghez   tartozónak vallotta magát./

 

1945. október 25-én  kelt   108. számú dekrétuma

„az ellenséges vagyon elkobzásáról  és a nemzeti újjáépítési alapokról”

/ Ezen dekrétum alapján történt meg   a német és magyar jogi és természetes személyek  mindennemű vagyonának konfiskálása  mint  ellenség, kollektív bűnösök terhére.  Továbbá ezen dekrétum alapján történt  a konfiskált német és magyar vagyon szétosztása és az abba  való betelepítés  cseh, szlovák és a dekrétum szerint arra érdemes  természetes valamint jogi személyek javára./

 

      A  Szlovák Nemzeti Tanács  Szlovákia területére vonatkozó  törvényerejű rendeletei,

-   1944. szeptember 6-án kelt  6. számú  törvényerejű rendelete

„ a német és a magyar nemzeti kisebbség oktatásügyének és istentiszteleti nyelvének rendezéséről“

/ Megszűntek a német és a magyar iskolák. Tilos volt német és magyar nyelven  istentiszteleteket  tartani. /

 

-  1945.  június  5-én kelt     50. számú  törvényerejű rendelete

„a vagyon  állami  kezelés alá helyezéséről“

/ Az államilag megbízhatatlan személyek, nevezetesen a német és a magyar nemzetiségű  személyek  Szlovákia  területén  található  mindennemű  vagyona állami kezelésbe megy át,  kivéve az ingó és az ingatlan mezőgazdasági vagyont,  személyi ingóságokat./

 

-         1945. augusztus 23-án kelt  104. számú  törvényerejű  rendelete

„ a németek, a magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan elosztásáról“

/Ezen rendelet alapján történt meg egyidejűleg a németek és a magyarok teljes mezőgazdasági vagyonának az elkobzása, annak szétosztása főleg belső telepítés   céljaira, valamint  külföldről  hazatelepülő  szlovákok  számára. Így az ún.  II. földreform következményeképpen további telepesfalvak jöttek létre az elkobzott  magyar földeken. A juttatás feltételeihez tartozott a helyhez kötöttség, a juttatási ár kifizetése,  valamint a földek megművelése./

      A felsorolt dekrétumok és rendeletek  csupán töredékét képezik  azon jogszabálycsomagnak, melyet  még ma is „Benesi dekrétumok“  gyűjtőnév alatt ismer a világ.  Az idézett dekrétum ill. rendelet megnevezése híven tükrözi annak szellemét,  küldetését  és végrehajtását,  mint   de iure,  mint de facto.