A csíkszeredai Márton Áron Római Katolikus Férfiszövetség levele
                       Magyarország polgáraihoz


                                  Szeretett Magyar Testvéreink!

                                    Tisztelt Szavazó Polgárok!
 

       A jelen történelem a magyar nemzet szerencsés polgárait december
5-én olyan nagy cselekvés elé állítja, amely döntésről, amíg csak magyar
történelmet fognak írni, mindig megemlékeznek; ahogy az 1989/90-es
romániai eseményekről nem lehet úgy megemlékezni, hogy a magyar nemzet
összefogására és ebben betöltött szerepére ne utalnánk.

         Közös fájdalmat is hordozunk magunkban, a magyar nemzet
szétdarabolását. Arról viszont egyikünk sem felelős, sem mi, sem a többi
határon túli, sem az anyaországban élő magyarok, hogy 1920. június 4-én
Trianonban - megkérdezésünk nélkül - a nagyhatalmak képviselői
tollvonással átrajzolták az ezeréves Magyarország határait. Azóta mi az
anyakebelről letépett gyermek fájdalmával és a száműzött gyermek anya után
vágyó szeretetével fordultunk és fordulunk orvoslásért az anyanemzethez.

         Reményünk felcsillanását láttuk 1989-ben, amikor a válaszfalak
leomlani látszottak. Hitünket teljesen felfokozta a Magyar Millennium
megünneplése, és reményünk megvalósulásának útját lehetővé tette az
egységes Európa, amelynek még ez évben teljes jogú tagja lett
Magyarország.

         Szent István királyunk őseink elé szent és nagy eszmét állított,
és ez az eszmény fogta össze 1000 éven át a magyarságot. E szent hazában
dolgoztak eleink, védelmében vérükkel adóztak, és sorsának alakításában
egész szívvel osztoztak, ahogy a Szózatban is valljuk.

         Nekünk az elszakított, de mégis magyarföldön élőknek csak a nyelv
maradt leghűségesebb kísérőnk. Ez pattogott az ősök ajkán. Ezen kesergett
a Rodostóban száműzött magyar. Bánatunkat, dicsőségünket s örömünket is ha
volt, ezen fejezték ki költőink, művészeink. E nyelven keresztül ismertük
meg az ezerváltozatú, dús-színű magyar életet. A mostoha sorsban
elviseltünk mindent, de számunkra, ami magyar az mindig Szent volt és
Igen. Nemcsak akkor, mikor a hozzánk jövő anyaországi rokont rejteni
kellett, hanem most is Szent és Igen, ami magyar!

         Ezt kiáltjuk most is mi, a Kárpát-medence magyarjai, a 84 évvel
ezelőtt elszakított magyarok gyermekei Erdélyben, Délvidéken, Őrségben,
Felvidéken, Kárpátalján és a nagyvilágban, mert kormányok és határok
váltakoznak, a birodalmak pusztulnak, de a nép marad!

       Tudjuk, hogy a hitetlenséggel Isten ellen, a szeretetlenséggel
embertársaink ellen, a reménytelenséggel nemzetünk és jövőnk ellen
vétkeznénk.
         Amikor Európa egységét a nyugati nemzetek létre hozták, és
Magyarország szomszéd népei a határaikon kívül élő testvéreiknek már
megadták a kettős állampolgárságot, akkor joggal reméljük, hogy a magyar
nép lelki újraegyesítésének nagy lehetőségét a szerencsés magyarok most
megvalósítják, és az elszakítottság lelki fájdalma mellé nem teszik a
nemzetmegvetés és nemzetmegtagadás otrombaságát.

Nagyon fáj nekünk, amikor a Magyar Kormány részéről balladás sorssal
akarnak megbélyegezni bennünket, amikor a kettős állampolgárság
megszavazása ellen beszélnek. Reméljük, hogy többre vagyunk képesek, mint
amennyit ebben a sötét átmeneti korszakban a magyar vezetők hisznek.

Van időszak, amikor az áldozathozatallal nyerünk, de az
áldozatnélküliségben mindent elveszítünk. Márai Sándor üzenete bárcsak
megérintené a szavazó magyar testvérek szívét: Önmagunk előtt nem szabad
megbukni!

Szent István királyunk Szűz Máriára bízta jövőnket, azóta oltalma alá
menekülünk, és bölcsességért esedezünk azok részére, akiknek hatalom
adatott.
Kívánjuk, hogy a szentek közbenjárására Magyarország és a magyarság ne
pusztuljon, hanem tisztuljon.

Ezért a tisztulásért december 5-én déli 12 órakor meghúzzuk a harangokat
és elénekeljük a magyar himnuszt.

         Imádsággal és testvéri szeretettel minden magyar iránt a
Csíksomlyói Máriától, mi a csíkszeredai Márton Áron Római Katolikus
Férfiszövetség tagjai, akik a magyar nemzethez való tartozásunkról soha
nem mondunk le.


       
 Csíkszereda, 2004. november 17-én.

         Eigel Tibor, elnök

         Darvas-Kozma József, szervező

         Pitic László, alelnök

         Szilágyi Árpád, titkár