Atányi László - Meddig lehet még gyalázni a magyart?!
Mag F. Károly - NÉHÁNY SZÓ A DIKTATURÁKRÓL
Szalay Róbert, történelemtanár -Lajtabánság 1921
Révffy László - KULISSZA-TITKOK A KOMMUNIZMUS ÉVEIBÔL (PÉTER GÁBOR)
TUDÓSÍTÓ - FELAVATTÁK SÉRTŐ KÁLMÁN SÍREMLÉKET
Gömöri Látó - Az új paradigma világa
Tudósító  - 45. évfordulót ünnepeltek

Átányi László
Meddig lehet még gyalázni a magyart?!
 
            Világpolgárok, hazai kizsákmányo-lóink iszonyú zajt csapnak, ha néven nevezzük ôket. Szaladnak bíróhoz, ügyészhez. Gyűlölettel fröcsögnek újságjaik, vagyunk kirekesztôk, rasszisták, fasiszták. Ebben az országban csak a magyart lehet büntetlenül gyalázni! Szeretnék elsüllyeszteni történel-münket, még azt is kétségbe vonják, hogy létezik ma a magyar. Valami keveréknek szeretnének bennünket feltüntetni. Arról nem is szólva, hogy a magyar nép névtôl, a Himnusztól, a magyar zászlótól, címertôl hidegrázást kapnak.
            Mindezt bátran gyalázzák. A Szent Korona svájci sapka, István királytökfödôje. A Szent Jobb tetemfoszlány, a koponya ereklye pedig szappantartó. Mindezt Ma-gyarországon megjelenô magyar nyelvű újságban lehet írni. Az újságot nem tiltják be, a cikkírót nem idézik bíróság elé.
            Ezt lehet a demokrácia és a szólás-szabadság nevében, ha minket becsmérelnek, az nem rasszizmus, az nem fasizmus, az nem kirekesztés.
            Velünk mindezt szabad tenni, nekünk le kell nyelni, a mi nemzeti büszkeségünket szabadon meg lehet gyalázni. Kérdezem, meddig?! Állítólag a 1945 elôtti alkotmányban volt egy olyan paragrafus, amely büntette a magyarság elleni gyalázkodást. Ma nincs ilyen. Miért is lenne? Egyetlen más népelemet sem lehet emlegetni, szidni, mert az uszítás, gyűlöletkeltés, azt bünteti a tör-vény. Mi ellenünk lehet gyűlöletet kelteni? De meddig?! Mikor fogunk már egységesen fellépni ezek ellen a gyalázatos jelenségek ellen. Mikor lesz újból magyarságvédô törvényünk? Talán a következô választás után?

Mag F. Károly
NÉHÁNY SZÓ A DIKTATURÁKRÓL
 
            A szó a latin „dictare” – mondogat, fogalmaz igébôl ered, az ebbôl eredô fônév: „dictata” jelentése: feladat. A „dictator” szó – az elôbbiek szerint – a feladat végrehajtója vagy végrehajtatója.
            A Rákosi- és a Kádár-rendszerben – sôt az azt megelôzô Kisgazda-kormányzat alatt is, és a mai u.n. „rend-szerváltoztatás” utáni idôszakban is – sokat emlegették és emlegetik a „barna” diktatúrát, melyet – baloldali szóhasználatban – a „fasiszta” uralom alatt élô népek társadalmi rendszereire alkalmaztak a marxista-dimitrovi elve-ket valló felületes pártemberek és az azokkal egy követ fúvó talpnyalóik. A pártegyenruhához tartozó ing „barna” színe miatt kapta nevét az Adolf Hitler alapította Nemzeti Szocialista Német Munkás Párt regnálása alatti hatalom, melynek annyi köze van a fasizmushoz, mint hajdúnak a harangöntéshez. A fasizmus egyedül Olaszországban valósult meg a Nemzeti Fasiszta Párt ha-talomátvételével. E pártot Benito Mus-solini hozta létre a kommunizmus ellensúlyozására. A párt-egyenruhához tartozó ing színe fekete volt. Ma-gyarországon sem volt fasiszta párt, csak a kommunisták és a liberális sise-rehad félretájékoztató és hazug propagandája terjeszti a hazájához hű és azt mindig és mindenki ellen megvédeni akaró magyarokról, hogy azok „fasiszta, barna diktatúrát” valósítottak meg. A hazátlan, nemzetközi politikai „cloaca maxima” mégis ezt szeretné ráhúzni a világháború végén uralomra jutott, Szálasi Ferenc alapította Nyilaske-resztes Pártra és Hungarista Moz-galomra. (Csak a gyöngébbek kedvéért: egyeningjük színe zöld volt.)
            A népi- és polgári demokráciához szokott emberekben az a szó, hogy: diktatúra, borzongást, félelmet és sok más negatív érzelmet vált ki. Nem csoda, ha valaki egy életet élt le – és hagyták leélni(!) – a kékinges, vörös nyak-kendôs bolsevista diktatúrában, melyben hol egy családtagját, barátját, ismerôsét, szomszédját, vagy fônökét, beosztottját hurcolta el a rendôrség, az ÁVH vagy a pufajkások, hogy börtön, kitelepítés, kínzás, recski-tiszalöki haláltábor, vagy akasztás legyen osz-tályrésze.
            A jelen, polgárinak mondott demok-ráciában úgy emlékeznek meg az elmúlt idôszakok rendszereirôl, mint jobb- és baloldali diktatúrákról, általában nem téve kü-lönbséget közöttük. Szóban!!! Tetteikben azonban óriási a különbség! Ugyanis, ha egy öreg emberrôl kiderül, hogy tagja volt a Nyilaskeresztes Pártnak, vagy ha katonaságát a Waffen SS-ben töltötte, jogi zaklatásnak teheti ki magát, míg ha a kommunista rendszerben tömeg-gyilkos is volt, nyugodtan élvezheti magas nyugdíját természetes haláláig. Ezt a mindenki által ismert valóságot csak azért említem, mert ez az igazságtalanság végigkíséri „jogállamnak” mondott polgári demokrata államrendünket.
            A diktatúrát elitélô polgár viszont nem veszi észre, hogy most éppen olyan diktatúrában él, mint korábban. Csak most nem „egypárti diktatúrának” nevezik a társadalmi berendezkedést, hanem „többpárti demokráciának”, mely éppen olyan diktatúra, mint az egypártrendszerű berendezkedés, azzal a különbséggel, hogy most – a pártok gyôzelmétôl vagy vereségétôl függôen – négy évenkint változik a társadalomra erôltetett pártakarat: a pártdiktatúra. Ilyenkor sem a nemzet érdekében történik a törvényhozás, hanem minden esetben a gyôztes párt érdekében, mert minden uralomra került párt a saját – olykor álmatag, megvalósíthatatlan – elképzeléseit akarja a társadalomra erôltetni.
            A parlamenti ellenzék – természetesen(?) – ellentmond a kormányzó párt(ok)nak, még ha saját programja meg is egyezik a kormánypárt(ok)éval, csak azért, mert ellenzéki státusban van. (Ez mind a jobb-, mint a baloldali pártokra egyaránt érvényes.)
            Tehát a többpárti polgári demokrácia négyévenként változó pártdiktaturájával és szócséplô parlamentarizmusával legalább olyan ártalmas – ha nem ártalmasabb(?!) a nemzetre nézve, mint a baloldal parancsuralma, mert a gyôztes pártok vezetôi nagyrésze a rendelkezésre álló négy év alatt akar megtollasodni a társadalom kárára.
            Meglátásunk szerint a legkedvezôbb a nemzet számára egy jóhiszemű, tekin-télyelvet, de biztonságot, erôt és nem-zeti egységet ígérô – és megvalósító(!) – valóban népi ,,diktatúra”, ahol megbonthatatlan népi egységként kapcso-lódik össze a nemzetet fenttartó pa-rasztság, a nemzetépítô munkásság és a nemzetet vezetô értelmiség, melyeket kiegészít a nemzetvédô katonaság és a nemzeti halhatatlanság két záloga: a társadalom nôtagjai és az ifjúság. Mert minden népnek tanítókra, nevelôkre – egyszóval: vezetôkre van szüksége, akik a népet a nemzetnek legjobban megfelelô – hogy úgy mondjam: optimális – irányba vezetik erkölcsi, kulturális és gazdasági élet minden terü-letén.
            Láthatjuk, hogy mivé lettek a marxista-kommunista népidemokratikus országok, ahol a társadalmat proletárrá züllesztette a hatalom, és diktatúrájában csak a kiváltságos pártfejesek és az azoknak behódolók arathatták le a gazdasági élet és a hírnév babérjait. És most is láthatjuk a sokpárti polgári de-mokratikus rendszer négyévenkint váltakozó diktatúrájában, hogy hogyan fosztja ki a népet az éppen uralmon lévô párt, vagy annak koalíciója – félve attól, hogy a következô kormányzati ciklusban alulmaradván a választásokon – minél több javat zsebeljen be saját és párthívei részére a társada-lomtól.
            A világtörténelem igen kevés példát mutatott arra, hogy valamely társa-dalmi rendszer ne mutatott volna ki valamelyes kisebb- vagy nagyobbfokú diktatórikus vezetést, vagy annak legalábbis hajlamát. (Meglátásom szerint ez a jövôben sem lesz elkerülhetô.) Éppen ezért a magyar népnek – a pártrendszert félresöpörve – olyan ve-zetési formát kell elônyben részesíteni, amelyben belföldön is, de a külországok felé is a nemzet egységét, annak erejét, biztonságát és a nép jólétét biztosítja a szaktekintélyekbôl álló tekin-télyelvű államapparátus, melynek tör-vényhozó, végrehajtó és jogi szervezete a magyar történelmi jogfolytonosság és az Újszövetség evangéliumi erkölcsi-ségén alapul. A szó szoros – vagy tágabb – értelmében ez is diktatúra lesz; de ezt kell kialakítanunk, ha nem akarjuk a nemzet halálát.
            De ez végre a rend diktatúrája lesz!!!

Szalay Róbert - történelemtanár
Lajtabánság 1921
 
A magyar nemzet életében a legnagyobb csapás kétségtelenül a Tria-noni békediktátum volt, mely 1000 éves hazánkat, a tökéletes földrajzi, gazdasági, politikai egységet szétrombolta. Az ország területének 2/3-át, és a magyar népesség 1/3-át idegen államok között osztotta szét. A történelem bebizonyította, ezen államok életképtelenségét, azonban a 3–4 millió magyar azóta is kénytelen kisebbségi sorban az üldöz-tetés és a beolvasztási kísérletek minden nehézségét elviselni. 
            Jóérzésű és történelmi éleslátással rendelkező politikusok tiltakoztak az esztelen cselekedet ellen, elôre látva annak tarhatatlanságát, de a gyôztes államok elvakult vezetôi nem hallgattak az okos szóra.
            192o. június 4-én Magyarország kénytelen volt aláírni a megalázó „békefeltételeket”.
            Mint a fenti térképen is láthatjuk, az ország szétdarabolt testébôl, még Ausztriának is odaítéltek 4000 négy-zetkilométert közel 300.000 lakossal.
            A „békeszerzôdés” értelmében 1921. augusztus 27-ig kellett a megjelölt területet a magyar hivatalos szerveknek kiüríteni és átadni az osztrákoknak. Ezt a magyarok megtették és az osztrákok másnap, 28-án megkezdték a terület megszállását. És ekkor történt meg a csoda, amikor bátor magyar férfiak fegyverrel a kezükben megálljt parancsoltak a bevonuló osztrákoknak, bebizonyítva, hogy el-szánt akarattal még a legkegyetlenebb békét is meg lehet ingatni.
            Reménytelen helyzetben, a kormány támogatása nélkül, ellenséges túlerôvel szemben kikiáltották Nyugat–Magyar-ország függetlenségét, ezzel kikény-szerítve a területen tartandó népsza-vazást, aminek eredményeképpen Sopron és környéke visszakerült Magyarországhoz.
            Ezt a hôsi küzdelmet, – amit az elmúlt 55 év történészei elhallgattak, – minden magyarnak, fôleg a fiataloknak meg kell ismerni, mert ha nem csak Nyugaton, de Északon, Keleten és Délen is történtek volna hasonló próbálkozások, talán másképen alakultak volna a trianoni határok és akkor nem csak Sopron, de Pozsony, Kassa, Ungvár, Munkács, Nagyvárad, Arad, Szabadka és a többi magyar többségű területen lévô város is „hűséges” maradhatott volna.
            Azonban a „volna” helyett lássuk, mi történt a valóságban Nyugat–Ma-gyarországon?
            A Trianoni feltételek ismeretében a lakosság nagy részében meg volt a készség, hogy fegyverrel is ellenszegüljön az esztelen „békének,” de a kormány hivatalosan nem fordulhatott szembe a gyôztes hatalmakkal. Maradt a „törvénytelen” egyéni kezdemé-nyezés.
 
            Fiatal, frontot járt katonatisztek kezdték meg a szervezkedést, a toborzást, fôleg az Alföldön, volt háborús katonabajtársak között.
            Az elsô feladat fegyverek szerzése volt!
            Ezt az akciót Héjjas Iván fôhadnagy, Makkay Zoltán százados és Turzó Lajos fôhadnagy tervezte meg és hajtotta végre.
            1920. július 30-án vezetésükkel mintegy 200 civilruhás magyar fiatal teher-gépkocsikkal meg-közelítette az Auszt-riai  Fürstenfelden lévô fegyverraktárt. Lefegyverezték elôbb az osztrák határôrsé-get, majd a fegyverraktár ôrségét is. 3000 puskát, 3o géppuskát és nagymennyiségű lôszert zsákmányoltak. Mikor osztrák tiltakozásra a magyar kormány „hivatalból” keresni kezdte a fegyve-reket, azokat titokban Budapestre szállították, ahol aVárban lévô Nádor laktanyában rejtették el. Ugyanis itt volt elhelyezve Prónay Pál alezredes vadászzászlóalja, aki az elsô pillanattól szimpatizált a felkelés gondolatával.
            Ezután folytatódott az önkéntesek toborzása a legnagyobb titokban. Elsô-sorban a mozgalomban vezetô szerepet vállalt tisztek volt katonáit szervezték be. Ezekhez csatlakoztak a Felvidékrôl, Erdélybôl, Délvidékrôl menekült fiatalok. Itt elsôsorban a Sopronba mene-kült Erdô- és Bányamérnöki iskola hallgatóit kell említeni, akik késôbb különösen kitűntek a fegyveres harcokban, de a különbözô nemzeti pártok és a Magyar Országos Véderô Egylet tagjai közül is sokan jelentkeztek „felke-lônek.”
            A Felkelés akkor kezdôdött hiva-talosan, amikor 1921. aug. 28-án, egy osztrák hadosztály tíz oszlopban megkezdte Nyugat–Magyarország megszállását. A bevonulókat több helyen heves puska és géppuska tűz fogadta, megállásra és késôbb visszavonulásra kényszerítve azokat. Leghe-vesebb összetűzés Pinkafônél bontakozott ki, ahol az osztrákok 76 halottat visszahagyva voltak kénytelenek visz-szavonulni. L: kép. / Héjjas Iván harcostársai körében./ Szeptember 1. és 8. között több összecsapás zajlott le, melyek során Lantosfalváról, Pörgölénybôl, Salamonfalvából és Felsôpulyából is kiverték az oszt-rákokat.
            Az osztrák újságok egy-egy vereség után azt írták, hogy a magyarok sorkatonasággal folytatják a harcot. Így pl. a Kirehschlag melletti támadás és ütközet után 2500 magyar sorkatonáról írtak. A valóságban 24o felkelô vett részt az összecsapásban.
            Az osztrák rágalmat a Sopronban székelô katonai antantmisszió egyik tábornoka, az olasz Ferraró tábornok a helyszínen személyesen vizsgálta ki és felhatalmazta gróf Sigray Antal fôkormánybiztost az osztrák hírek cáfolatára, mert ott csak polgári ruhás felkelôk harcoltak. A ma-gyarok sikerét azzal indo-kolta, hogy azokat nagy harci tapasztalatokkal rendelkezô tisztek vezették, és a felkelôk hazájuk földjéért harcoltak, míg ez az osztrákokról nem volt elmondható.
            Szeptember 2-án éjjel 100 erdô- és bányamérnök hallgató, egy géppuskával megrohanta Ágfalvát, kiverve onnan 6 géppuskával rendelkezô 450 osztrák csendôrt. Ennek hatására dr. Dewy osztrák tartományi biztos beosztottjaival együtt elhagyta Sopront, és Bécsújhelyre vonult. Az osztrák kormány pedig visz-szarendelte az összes fegyveres erejét a régi határra. Prónai Pál idôközben nyugalomba vonult. Szept. 3-án Zadravecz István tábori püspök kereste fel Prónay-t bicskei birtokán, és felszólította, hogy lépjen a tettek mezejére Nyugat–Magyarországon. Ugyan-ezen a napon kereste fel Prónayt a felkelôk nevében Marsovszky fôhadnagy, hogy álljon a felkelés élére. Prónay Pál eleget tett a kérésnek és szeptember 6-án átvette az összes felkelô csapat feletti fôparancsnokságot és Felsôôrsre tette át tartózkodási helyét.
            A felkelés katonai eredményeit politikailag is gyümölcsöztetni kellett, ezért Prónay Pál október 4-én kiadott kiáltványában „Lajtabánság” néven ki-mondta Nyugat–Magyarország függet-lenségét, amit az általa összehívott alkotmányozó gyűlés is megerôsített. Lajtabánság kikiáltása nem jöhetett volna létre a felkelôk hôsies és sikeres katonai akcióik nélkül. Azonban minden hadviselés alapja az anyagi ellátás, az utánpótlás.
            A fegyvert és lôszert a felkelôk már elôre biztosították maguknak, de mint tudjuk, megfelelô élelmezés és ruházat hiányában a leghôsiesebb szándék is kudarcra van ítélve. Bár a felkelôket sok helyen a lakosság igyekezett ellátni, azonban ez a folyamatosan mozgó csoportok körülményeit figyelembevéve nem volt kielégítô.
            Mindszenthy József zalaegerszegi plébános azonnal hozzákezdett a gyűjtés megszervezéséhez. Rövidesen élelemmel megrakott teherkocsik vitték az ellátást a felkelôknek. Bornemissza Adél bárónô egy hét alatt 500 rend ruhát, fehérneműt küldött a harcolóknak, akiknek a nyári ruházata ôszre el-rongyosodott az állandó terepen való mozgásban. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége meleg ruházatot, takarókat gyűjtött és küldött el a fel-kelôknek. Zadravecz tábori püspök aktív tevékenységet fejtett ki a gyűj-tések, támogatások szorgalmazásával, sôt titokban civil ruhában meglátogatta a felkelôket, hogy lelkesítse ôket nemzetmentô harcukban.
            A felkelôk harcmodora emlékez-tetett Rákóczi kurucaira. Rejtett moz-gás, meglepetés, cselvetés, kis egy-ségekben gyorsan változtatták helyü-ket, lehetôleg éjjel mozogtak, a rajta-ütés után azonnal eltűntek. – Napjainkban a Csecsen szabadságharcosok taktikája hasonlít arra, amit 1921-ben a felkelôk alkalmaztak. Eredményességét mutatja, hogy a kis csecsen nép fiai, sikeresen veszik fel a küzdelmet a világ egyik legerôsebb szárazföldi hadseregével. – Az osztrákok félrevezetését szolgálták azok a hamis telefonüzenetek, melyek nagylétszámú egységeknek adtak parancsot, különbözô megtévesztô feladatokkal. Ezeket az üzeneteket tudatosan úgy továbbították, hogy azokról az osztrákok tudomást szerezzenek és azok szerint tegyenek ellenintézkedéseket.
            Az ellenség megtévesztését szolgálta, hogy az egyes harccsoportokat hadseregnek nevezték.
–          I. hadsereg. Parancsnoka: vitéz Taby Árpád fôhadnagy, székhelye: Felsôôr.
–          II. hadsereg. Parancsnoka: Buda-házy Miklós százados, székhelye: Felsôpulya.
–          III. hadsereg. Parancsnoka: vitéz Molnár Endre fôhadnagy, székhelye: Németújvár.
–          IV. hadsereg. Parancsnoka: Héjjas Iván fôhadnagy, gyorsan mozgó egység, szükség szerinti bevetésre.
–          V. hadsereg. Parancsnoka: Mader-spach Gyôzô százados, székhelye: Nagymarton.
            A IV. „gyorsanmozgó”  hadsereg legjelentôsebb hadművelete volt, amikor észak felôl megkerülték a Fertô tavat és egészen a Lajtáig kergették az osztrákokat.
            A fôparancsnok, Prónay Pál alezredes egyenruhát is rendszeresített a felkelôk számára. Cserkészing, derékszíj, jobb oldalt felcsapott kalapszegély, a kalapon zöld alapon fehér kettôskereszt, a bal karon karszalag, Polgárôrség, Bürgerwehr felírással.
            A felkelôk idôvel rongyosoknak nevezték magukat és magját képezték a késôbbi „Rongyos Gárdának” aminek jelentôs szerepe volt 1938-39-ben a Felvidék egy részének és Kárpátalja visszaszerzésében. Ekkor a reguláris honvéd csapatok elôtt haladva, meg-akadályozták a visszavonuló cseh és szlovák katonaság rombolásait, hátráltatták az ellenség akcióit a hírközlési eszközök használhatatlanná tételével, fontosabb utak, hidak birtokbavéte-lével.
            Mielôtt rátérnék a Lajtabánság politikai eredményére, feltétlenül meg kell emlékezni név szerint azokról a katonákról, akik 1920-ban megkezdték a felkelés elôkészítését és azokról, akik késôbb csatlakoztak a felkeléshez.
            A felkelés elôkészítésében, a fegy-verek szerzésében, a legénység toborzásában élenjárt: Makkay Zoltán százados, Budaházy Miklós százados, Madersprach Vilmos százados, Héjjas Iván fôhadnagy, Taby Árpád fôhadnagy, Molnár Endre fôhadnagy, Thurzó Lajos fôhadnagy.
            A felkelésben részvett összesen 14 százados, 21 fôhadnagy, 12 hadnagy, 2 zászlós, és 19 tiszthelyettes ill. isme-retlen rendfokozatú vezetô.
            Meg kell említeni, hogy a felkelôk kötött harcolt Endresz György repülôs fôhadnagy, aki késôbb a Justice For Hungary, nevű repülôgéppel másodmagával átrepülte az Atlanti óceánt Amerikából Európába. Ezzel, az akkor világraszóló teljesítménnyel hívta fel az emberek figyelmét Trianon igazságtalanságára.
            A felkelés egész ideje alatt és a Lajtabánság kikiáltása után is rend-szeresen megjelentek az újságok Sopronban, tájékoztatva a környéket az eseményekrôl. Külön bélyeget is adtak ki „Lajtabánság” felülbélyegzéssel.
            Az önálló Bánság kikiáltásának az adott nemzetközi alátámasztást, hogy az Wilson amerikai elnök által meghirdetett „népek önrendelkezési jogára” hivatkozva történt, mely jogot az Antant-országok is elfogadták.
            Így a nemzetközi jognak megfe-lelôen az osztrákok is kénytelenek voltak résztvenni azon a velencei tárgyaláson, ahol megállapodás történt a népszavazás kiírására, ahol Sopron és környékének lakóssága dönthetett arról, hogy melyik országhoz kívánnak tartozni.
            A népszavazáson a kijelölt terület lakosságának 65%-a Magyarországhoz való tartozás mellett döntött! Ekkor kapta Sopron a „Hűséges város” melléknevet.
            Amikor a felkelés jelentôségérôl és a népszavazás eredményérôl beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy az események a nemzetközi közvélemény elôtt teljes nyíltsággal történtek.
            Sopronban antant katonai misszió figyelte az eseményeket, melynek 3 tábornok, (angol, francia, olasz) és melléjük beosztott sok tiszt és legénységi állományú tagja volt.
            A rendet és közbiztonságot két ma-gyar csendôrzászlóalj biztosította, Ostenburg Gyula ôrnagy és Ranzer-berger Gyôzô százados vezetésével.
            Sopronban tartózkodott osztrák részrôl dr. Dewy tartományi biztos, beosztottjaival együtt. Magyar részrôl pedig Sigray Antal fôkormánybiztos. Így a törvényesség feltétlenül biztosítva volt.
            A Nyugat-magyarországi felkelés kétségtelenül hazánk történelmének aranylapjára tartozik, bizonyságául annak, hogy néhányszáz hazájához hű, életét is feláldozni kész bátor férfi „történelmet tud írni!”
            Nem véletlen, hogy 1945 után a kommunisták és zsidók által irányított hivatalos történetírás nem említette a Nyugatmagyarországi felkelést, annak több, – még élô – résztvevôjét un. népbíróság elé állították, és késôbbi tevékenységükért ítélték el ôket. Leg-ismertebb, dr. Endre László, aki édes-apjával együtt részt vett a felkelésben és a gyôztes pinkafôi csatában. 1938-ban „rongyosai” élén, a honvédség elôtt elsôk között lépett a felszabadítandó Felvidékre. 1944–45-ben funkciót vállalt a hungarista kormányban, ezért háborús bűnösként kivégezték.
            Prónay Pál idôs kora ellenére, amikor a szovjet csapatok 1944-ben megközelítették Budapestet, engedélyt kért és kapott egy önkéntes zászlóalj felállítására, melyben régi rongyosai mellett nagyon sok nemzeti érzésű fiatal is helyet kapott. A zászlóaljat mindig a legveszélyesebb helyeken vetették be. 1945. február 12–13-i kitörés során, harcosai élén halt hôsi halált. Teste ismeretlen tömegsírban nyugszik, de emléke él az igaz magyarok szívében.
            Jelen írásom csak vázlatos áttekintést ad a Lajtabánság kikiáltásáról és annak elôzményeirôl. Történészeink még adósak, – mint annyi mással is – ennek az eseménynek a kutatásával és megírásával. Igaz, a 30-as években történtek erre kísérletek, létre is hoztak egy kitüntetést a felkelés emlékére, de a tudományos feldolgozás még várat magára!
            A felkelés 80. évfodulóján emlékezzünk kegyelettel, tisztelettel és szeretettel azokra, akik elsô alkalommal ütöttek rést a Trianoni békediktátum falán. Példájuk lebegjen azoknak a nemzeti érzésű magyaroknak a szeme elôtt, akik nem nyugszanak bele abba, hogy közel 4 millió nemzettestvérünk még ma is megalázó kisebbségi sorsban kénytelen élni.
            A felkelésrôl színes beszámolót olvashatunk, vitéz Somogyvári Gyula. „És mégis élünk” című regényében. (Somogyvári Gyulát is elítélték 1945 után, internálták, és ott is halt meg az elszenvedett megalázások és megpróbáltatások következtében.) A könyvtárakban található korabeli újságok is adnak még, – részben szépirodalmi ihletésű, – részletes, de nem dokumentumértékű ismertetést a felkelésrôl.
 

 
Révffy László
KULISSZA-TITKOK A KOMMUNIZMUS ÉVEIBÔL (PÉTER GÁBOR)
 
            Élt Budapesten egy 80 éven felüli ember, aki ha végigsétált a Körúton,vagy az Andrássy úton, senki nem ismerte volna fel. Talán még akadt is volna olyan járókelô, aki átsegítette az öregurat a nagy forgalomban az egyik oldalról a másikra. Az idô kegyetlen rohanása megváltoztatja az emberek arcát, megtöri a hajdan fiatal testet és szánalmat kelt, amikor valaki meggörnyedt háttal végigcsoszog az utcán.
            Pedig, ha tudták volna a nevét, dara-bokra tépik, vagy agyonverik ott helyben. PÉTER GÁBOR – van valaki Magyar-országon, aki ezt a nevet nem ismeri? 1945-tôl 1956-ig a legkegyetlenebb kommunista intézménynek állam az államban – AVH-nak volt a teljhatalmú ura. Talán a középkori kegyetlenségek hóhérai említhetôk egysorban vele, amikor élô embereket daraboltak négyfelé, vagy tüzes rudakkal szurkálták csípeszekkel szaggatták az áldozatok testét. Nem hiszem, sôt meg vagyok gyôzôdve róla, hogy a magyar történelem sok szomorú lapját átforgatva találunk Péter Gáborkhoz hasonló kegyetlen és szadista hajlamú embert.
            Mi késztette, ezt az egyébként jelentéktelen kinézetű, alacsony, kurtalábú gnómhoz hasonló élôlényt arra, hogy úgy vonuljon be a magyar történelem lapjaira, mint az egyik legnagyobb tömeggyilkosok egyike. Tudom, hogy saját két kezével ô talán egyetlen embert sem ölt meg, de ez nem mentség, amikor az általa altábornagyi rangban vezetett terrorintézmény szabadon ölt és pusztított ártatlan embereket. A gaztettek és az áldozatok igazi száma soha nem fog kiderülni. Egyrészt, mert az iratokat régen megsemmisítették, másrészt semmi hajlandóság nem mutatkozik arra, hogy a kegyetlen múltat feltárva ismerje meg a magyar nép a kommunizmus valódi uralkodását Magyarországon. Az állítólagos ,,rendszerváltáskor” senkinek nem jutott eszébe, hogy a még életben lévô Péter Gábort letartóztassák, kihallgassák és elítéljék az elkövetett borzalmakért.
            A művelt Nyugat gondoskodott róla, hogy a kommunizmus kegyetlen gyilkosai büntetlenűl éljenek tovább, sôt a rendszer kiválasztott egykori figurái az átkeresztelt kommunista pártban megtartották hatalmukat késôbb újra ,,szocialista szó megcsúfolásával, a nép félrevezetésével, négy éven keresztül a kommunisták alakítottak kormányt és fosztották ki kopaszra az országot.
            A dicsôséges magyar forradalom 45. évfordulóján, mert 2002-ben újra a szavazó urnák elé járul a magyar, idôszerű felidézni, hogy ki volt ez a Péter Gábor, és hogyan válhatott belôle egy olyan szörny, aki vakbuzgón követte idegen (?) mestereinek a parancsát.
            Péter Gábor egykori elvtársai még nagyon is jelen vannak a politikai életben, és talán nem lesz hiábavaló megismerni egykori elvtársuk működését azoknak, akik még ma is visszasírják Rákosi–Kádár uralmát, vagy hagyják magukat félreve-zetni és becsapni a vörösbôl kékbe színesedett jelenlegi elvtársaktól.
            Nem könnyű rá válaszolni indulatok nélkül, de elengedhetetlenül szükséges a magyar forradalom 45. évfordulóján.Péter Gábor nem tartozott soha a Moszkvai emig-ráns kommunistákhoz, akik egykor vagy kimenekültek elvtársaikhoz Magyarország-ról, vagy kicserélték ôket Rákosival és Vassal egyetemben az 1848-as szabadság zászlókért.
            Igazi nevét nehéz megállapítani, de tudomásom szerint a Péter név felvett név (Eisenberger Benjámin) és foglalkozására nézve mellényszabó mesterséget tanult. Már az 1920-as évek végén politizálni kezdett a szociáldemokrata pártban, majd bekapcsolódott a kommunista földalatti mozgalomba. 1932-ben járt elôszôr Moszkvában, mint illegális kongresszusi kiküldött.
            A két világháború között Magyaroszá-gon a kommunista párt tiltva volt, ami érthetô egy vérgôzös KUN BÉLA 133 napos kegyetlen uralkodása után. A Trianoni csapástól meggyengült ország szegényen és kifosztottan kezdett újra talp-ra állni 1920 után és a lassan mozduló életszinvonalat használták ki azok a kommunista ügynökök, akik otthon lázították az elégedetlenkedôket. Könnyű az éhes embernek nagyobb falat kenyeret ígérni, amíg arra sor nem kerül, hogy az ígéretbôl tett, legyen és valóság.
            Azt viszont senki nem tudja eltagadni a Horthy rendszertôl, hogy hibái mellett. fejlôdött az ország és, ha nem jön közbe a második világháború, Hazánk kiheverte volna az elsô világháború hátrányait, kivéve Trianont.
            A fejlôdést hátráltatták olyan kommunista ügynökök, mint Péter Gábor és Csermanek (Kádár) János, valamint Rajk László, akik a hazai kommunista mozgalom vezetôi voltak. A magyar nép nagyrésze. elvetette és gyűlölte a kommunizmust, csupán egy félrevezetett kis réteg hitt benne, hogy jobb lesz, ha az eszmét megvalósítják Hazánkban, és a kommunisták veszik át a hatalmat.
            Péter Gábor is ügybuzgó tevékeny-ségében lebukott, amikor egyszer a Zsidókórház kertjében tartott és folytatott titkos szeminárumot. Egy bejelentés folytán ott letartóztatta ôt két detektív. Az egyiket TÉNYI Mátyásnak hívták, aki még arról volt híres, hogy kihallgatás közben a szemtelenül válaszolgató Péter Gábornak adott egy pofont. Ezt Péter soha nem felej-tette el, és amikor az AVO fônöke lett, elsô dolgai közé tartozott, hogy Tényit elfogassa, és miután az Andrássy út 60-ban paran-csára összeverték, bíróság elé állították és az akkor Népbíróság 15 évi börtönre ítélte. Azóta is úgy emlegették, hogy ez volt a ,,világ fegdrágább pofonja...”.
            Az úgy nevezett felszabadulás után Péter Gábor hamar a felszínre került és még Rákosi megérkezése elôtt létrehozták az Államvédelmi Hivatalt. Helység keresés közben jutottak el az egykori ,,Hűség Házába”, az Andrássy út 60-ba, ami csakhamar kiérdemelte az emberek: körében elterjedt ,,BORZALMAK HÁZA” elnevezést. A személyzetet nem válogatták meg, a fontos csupán az volt – ahogy ôk mondták: felszámolni a hazai fasizmus maradványait, összeállítani a háborús bűnösök névsorát, hogy azokat mielôbb begyűjtsék  az Andrásy  út 60-ba.  Ezáltal kezdetét vette a törvénytelen uralom ÁVO néven, Péter Gábor parancsnokságával.
            Akiken élt valami bosszú, elfogultság vagy harag valakik iránt, azok csak egy. bejelentést tettek az Andrássy út 60-ban, és az áldozat 24 órán beül fogoly lett, ahol megkezdték a kihallgatását, de nem olyan törvényes módon, ahogy azt egy nyugaton élô állampolgár elképzeli.
            Sok kivénlett, régi és új kommunista ment be hívás nélkül az ÁVO-ba, sôt az elfogott nyilasokat is felhasználták piszkos munkájuk elvégzéséhez. Ezeknek megmondták: vagy együtt működtök velünk, vagy kinyírunk benneteket.
            Ugyancsak tényként ismeretes, hogy az AVO tömve volt zsidó nyomozókkal és verôlegényekkel. A kezdeti apparátus nem rendelkezett szellemi tudású színvonallal, csak vak bosszúval volt telített.
            Már az elsô hetekben ez meg-nyilatkozott abban, hogy a Horthy-korszakban elfogott és elítélt kommunisták, valamint azok, akiknek hozzátartozói elvesztek a náci táborokban – kíméletlenül és törvénytelenűl álltak bosszút a legkisebb gyanusítottal szemben. Nem várva meg a törvényes kihallgatást, bizonyí-tást, tárgyalást, ítéletet, vagy felmentést. Még annak idején hallottam otthon, hogy KÁRPÁTI Károly, aki 1936-ban Berlinben olimpiai bajnokságot nyert a könnyűsúlyú szabadfogású birkózásban, szintén az ÁVO nyomozók közé tartozott. Amikor tudomására jutott annak a csendôrnek a neve, aki szüleit állítólag bevagonírozta, elfogatta, majd saját kezűleg feszítette fel keresztre.
            A névtelen bejelentéseket nem dobták a szemétkosárba, hanem rögtön tényként fogadták el, és addig verték, kínozták a szerencsétleneket, amíg azok bevallották azt, amit a névtelen levélíró állított.
            A középkori barbárságok elevenedtek meg és a fantáziadús szadisták, mivel senki nem ellenôrizte tetteiket, kiélték magukat az áldozatok borzalmas megkínzásában. Egy ÁVO-s elvtársnô, aki vezetett kihallgatásokat, különös élvezettel vetette magát rá a férfiakra, és kedvenc szórakozásával avval kezdte a kihallgatást, hogy az áldozat hímvesszôjét ráhelyezte az íróasztal szélére és addig verte gumibottal, amíg nem vallotta azt, ami a vádiratban volt leírtra. Az a-gyonvert emberek hulláit az alagsori kazánházban égették el, ruhájukkal együtt.
            Errôl sokat beszélt nekem Dr. Ispánky Béla, aki a Mindszenty-perben életfogy-tiglani börtönt kapott, 1956-ban szabadult és jött Angliába.
            Ezek a kegyetlenségek eljutottak Péter Gábor fülébe is, de csak annyiban változott a helyzet, hogy a jövôben a kihallgatásoknak formai alakot adtak, de a hamis vallomások kierôszakolása tovább tartott. Ismert mondássá vált, hogy azAndrássy út 60-ban a foglyok nem azt mondhatták, ami az igazságnak megfelelt, hanem azt kellett vallani, amit a kegyetlen ÁVO-sok kivertek belôlük az elôre elkészített jegyzôkönyvek alapján. Ha valaki megmakacsolta magát, vagy tovább bírta a kínzásokat, avval fenyegették meg, behozzák a családját, hozzátartozóit, gyerekeit, ha nem úgy vall, ahogy akarják. Ezekrôl a törvénytelen kihallgatásokról Péter Gábor tudott, sôt azokat segítette és megkövetelte. Aki az AVO-ról élve kikerült, egész életére emberi ronccsá vált.
            Mellékesen megemlítve, az ÁVO méltó és törvénytelen társának nevezhetô az úgy nevezett Katonapolitikai Osztály, melynek elsô fônöke Pálffy-Österreicher György volt. Ide a Horthy-rendszerben szolgált katonatiszteket hurcolták be és különbözô kiagyalt vádakkal gondoskodtak arról, hogy súlyos büntetést vagy akasztófát kapjanak. A kémgyanúsak is itt fejezték be sokszor életüket, mert az elszenvedett kegyetlenségek következtében meghaltak. Az egyik híres ilyen verôlegény BERKESI András néven volt ismeretes, aki szintén zavartalanul élt tovább az 1990-es években haláláig. Ez a sötét figura még a Kádár-rendszerben híres íróvá nôtte ki magát, majd miután a ,,rendszerváltás” után nem gyűjtötték be még csak egy egyszerű kihallgatásra sem, az egyik Duna-parti espresszónak volt a gyakori vendége.
            Visszatérve az Andrássy út 60-ba, Péter Gábor közvetlen kapcsolatban állt Rákosi-val és kettôjük szoros együttműködése napi jelentésekben nyilvánult meg. Amikor a Kisgazdapárt váratlanul gyôzött az 1945-ös választásokon, új osztályokat nyitottak, bevezették a levélcenzurát és a telefonok lehallgatását. Leveleket nyitottak fel a két irányító fôpostán (62 és 72-es), és az összegyűjtött anyagokat rögtön bevitték az Andrássy út 60-ba. A telefon lehallgatás bár minden kultúrállamban illegális, Magyar-országon az ellenzéki politikusok telefonja megfigyelés alatt állt. Amikor ez nyilt titok lett, az illetékesek az utcán mondták el egymásnak mondanivalójukat.
            Érdemes megemlíteni, hogy még az 1980-as években is működött az ilyen ellenôrzô szolgálat és annak egyik vezetôje TAMÁSKA Mária volt, civilben KÁDÁR János felesége. Ô vezette a levélcenzúra kiértékelését, és még 1985-ben is ott ült a Parlament egyik termében, ahol a külföld-rôl beérkezô magyarnyelvű emigráns újságok cikkeit ellenôrizték, és ha nem tetszô tartalmúakat találtak, az illetô neve bekerült a nagykönyvbe. Esetleges hazalátogatáskor vagy felelôsségre vonták, vagy beutazási engedélyét elvették. Az alkalmazottaktól Tamáska Mária a legszigorúbb rendet követelte meg, és a vele egykorú vagy idôsebb nôk is ,,kezitcsókolom”-mal kö-szöntek neki, amit elvárt.
            Péter Gábor még 1945-ben kéjelegve utazott ki Németország amerikai megszálló övezetébe Pálffy György és Farkas Mihály társaságában, ahol a rövidlátó amerikaiakat meggyôzték az átadott listával, hogy az azon szereplôk mind háborús bűnösök. Így szállították késôbb haza amerikai repü-lôgépeken az úgy nevezett ,,háborús bű-nösöket” Budapestre. A repülôtéren Péter Gábor személyesen vette át a foglyokat és tette rá a bilincseket kezükre. Péter Gábor eszmei társa volt ebben a gaztettben HIMMLER Márton, magyar származású, amerikai tiszt.
            Az egykori újságok közölték a fényképet, amikor a két gyilkos barátságos beszélgetésben merül el az Andrássy út 60, Péter Gábor luxus-szobájának bôrkaros-székeiben.
            Péter szadizmusára jellemzô, amikor egymást kezdték felfalni, azok kihallgatásánál az Altábornagy elvtárs mindig személyesen vett részt.
            Így történt ez Rajk László, Sólyom László, Szakasits Árrpád és más ismert kommunisták esetében. Mindszenty her-cegprímást dr. Décsi Gyula tartóztatta le, de annak megkínzásáról, megveretésérôl Péter Gábor tudott, és azt helyeselte. Décsi is még élt az 1990-es év után, egy budai villában töltötte nyugdíjas napjait, senki nem zavarta, nem idézték meg, nem kellett félnie a felelôsségrevonástól.
            Péter Gábor mindig büszke volt arra, hogy a kommunizmus szülôhazájában hatszor fordult meg és baráti társaságban többször elújságolta, hogy Sztalin elvtárssal kétszer is találkozott személyesen, aki ôt szeretettel ölelte meg.
            Szadizmusára jellemzô az is, amikor magasrangú katonatiszteket végeztek ki, nagyszámú társasággal, feleségekkel együtt jelentek meg a kivégzésen és mosolyogva nézték végig az akasztásokat. Majd utána bementek a különterembe és ettek, ittak, boldogan csevegtek egymással.
            A Rajk-pert közösen készítették el Rákosival és egy szovjet tábornokkal. A per utolsó elôtti napján Rákosi áthivatta Pétert a dolgozószobájába, és ott egy fecni-papíron nyújtotta át Rajk László és társainak az ítéletét, amit másnap, a késôbb öngyilkossá lett Jankó Péter hirdetett ki.
             A tárgyalás után Rákosi felszólította Pétert, hogy a jó munkájáért adjon aján-dékot a végrehajtóknak, akik kivitelezték Rákosi ötletét a Rajk-perben. Így kapott luxusautót a szovjet Belkin, a többiek meg állami kitüntetéseket. Erre mondta késôbb Rákosi a Sportcsarnokban elmondott beszé-dében: –,,Az ÁVH (késôbb átvedlett ÁVÓ-ból ÁVH-ra) Péter Gábor elvtárs vezetése alatt nem végzett rossz munkát...
            Ha más nem, ez is fényes bizonyítéka annak, hogy Péter Gábor milyen bűnöket követett el. Igaz, hogy volt elvtársait juttatta bitóra, akiket késôbb látványosan rehabilitálták, de nem szabad elfelejteni, hogy a sok más, nem kommunista mártír, akik szintén akasztófán haltak meg – pár kivétellel – még ma sem kaptak rehabilitálást, teljes felmentést.
            Az biztos, ha valaki még az 1990-es évek elején szólásra bírta volna Péter Gábort, az elmondottakból elkészített könyv ,,bestseller” lett volna Magyarorszá-gon, talán külföldön is. Az érte járó szerzôi díj és az eladott könyvek után befolyt pénzekbôl sok ártatlanul kivégzett mártir még életben lévô hozzátartozójának anyagi megsegítését is jelenthette volna. Hiszen addig csak a Marosán könyvek milliókat hoztak az illusztris szerzônek, aki a Szociáldemokrata Párt árulója néven vált gyűlölt figurává Magyarországon. Ô is ágyban, párnák között halt meg az 1990-es években és senki nem vonta felelôsségre az elkövetett bűnökért.
            Ahogy tucatszámra készültek filmek Hollywoodban a náci kegyetlenségekrôl, talán Péter Gábor és bandája, valamint a kommunizmus Magyarországon elkövetett bűntettei is hoztak volna ,,kasszasikert” a rendezôknek.
            Vagy talán ennek még most sem jött el az ideje???
 

  •  
    TUDÓSÍTÓ
    FELAVATTÁK SÉRTŐ KÁLMÁN SÍREMLÉKET
  •  
    Megható, családias megemlékezésnek lehettek tanúi azok, akik ezen a szép ôszi napon kimentek a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertbe, hogy részt vegyenek Sértô Kálmán síremléke felavatásán.
                Erre az alkalomra alakult emlékbizottság, Csontos Péter vezetésével egy évvel ezelôtt tette meg az elsô lépéseket, hogy méltó síremléket állítsanak a fiatalon meghalt hungarista költônek, akit az elmúlt 55 évben, zsidó nyomásra szerettek volna elfelejtetni az emberekkel. A sunyi terv nem sikerült, mert Sértô Kálmán régebben megjelent kötetei kézrôl–kézre jártak és versei fénymásolás útján terjedtek. Szerencsére a Püski-kiadóban volt annyi bátorság, hogy két évvel ezelôtt kiadta Sértô Kálmán verseit. Igaz, nem minden versét merték betenni, de a Sértô-kötet még így is nemes feladatot töltött be.
                Ilyen elôzmények után került sor a közadakozásból megvalósított síremlék felavatására. A fekete márvány sírlap megtervezése a Németországban élô Dob-szay Károly grafikusművész munkája. A különleges módszerrel rádolgozott Sértô arckép és a költôre jellemzô felirat, töké-letesen visszaadta Sértô Kálmán lelki-világát.
                A sírnál nem csak a költô budapesti tisztelôi voltak jelen, hanem az ország több vidékérôl is jöttek olyan nemzeti érzésű fiatalok, akik tudomást szereztek az eseményrôl.
                A hivatalos szervek sem maradtak tétlenek. A temetô rendészei a megemlékezés alatt végig a sírnál tartózkodtak és hallgatóztak, hogy Sértô Kálmán szelleme nem ölt-e testet a megemlékezôk között.
                Egy rendôrségi riadóautó is ott körözött a parcella körül, emlékeztetve a részt-vevôket arra, hogy nálunk gyülekezési és szólásszabadság van!?
                A Himnusz eléneklése után Csontos Péter emlékezett meg a költôrôl és ismer-tette az emlékmű megvalósulásának rész-leteit. Közben Szirmai József szavalta el nagy átérzéssel Sértô Kálmán néhány versét. Nagy élmény volt, amikor vitéz Szilágyi Lajos színművész, aki személyesen ismerte a költôt, elmondta a vele kap-csolatos emlékeit, majd elszavalta a „Nagy ma-gyar télben picike tüzek” c. verset, ami Sértô Kálmánnak is kedves verse volt.
                Az emlékezés virágainak elhelyezése után a Szózat és a Hungarista induló eléneklésével zá-rult a felemelô megemlékezés.

    Gömöri Látó
    Az új paradigma világa
     
    „Keep you doped with religion and sex and TV.
    And you think you’re so clever and classless and free.
    But you’re still fucking peasants as far as I can see.”
    John Lennon, Working Class Hero
    The Beatles
     
                A III. Évezred elején vagyunk, szerencsére semmi olyan nem történt, ami hirtelen csapásként zúdult volna az emberiségre. Mint korábban már többszöris megemlítettem, a várható történések nem idôhöz, hanem körülményekhez vannak kötve.
                A mai naptárunk vagy kalendáriumunk az évezredek alatt többször meg lett változtatva, pontosan abból a célból, hogy a csillagok – a kozmosz – másodpercre kiszámítható mozgása ne harmonizáljon az emberi idôszámítással. Így hiteltelen legyen minden dátumra meghatározott elvárás.
                Egy dolog azonban biztos, a jelek nem csalnak. Benne élünk nap mint nap a megvalósulásban, csak a lassított történés nem olyan észrevehetô, mint egy hirtelen katasztrófa, a földrengés vagy árvíz, vagy erdôtűz.
                De azért lassan, fokozatosan valósul meg, évek, évtizedek alatt.
    –          Az elsô jóslatom, vagyis Al Gore-al kapcso-latban csak kitolódott, de csak kínszenvedés árán, mert soha példa nem volt rá, hogy az USA legfelsôbb bírósága döntsön arról, ki a megvá-lasztott elnök.
    –          Errôl még hallani fogunk, lehet, hogy három év múlva. Hillary Clinton és Al Gore elnökjelölési színjátékával kapcsolatban.
    –          Az új paradigma sátáni azonosító jele – az elektronikus pénz már megvalósulás alatt van. (2000. december 20. Metro Publishing United King-dom) Singapore 2008-ra kötelezvé tette a készpénz fokozatos átcserélését elektronikus pénzre. Az értékcserék komputer chip felhasználásával történnek. A digitális impulzusok mobil telefonokon, kézi mikro komputerekkel, sôt karórákkal fognak cserélôdni. Pl. a vásárló rátartja a mobil telefonját az árura, megállapítja az árát, majd a telefon a vásárló bankszámlájáról leveszi az összeget az interneten keresztül a számláról, és kifizeti az eladó számlájára.
                A szingapúri kormány szerint nagy megtakarítás és biztonság miatt vezették be ezt a rendszert. „Az érmék és a papírpénz a múlté” - mondja Low Siang Kok.
    –          A szingapúri kormány nagy sebességű „szélessávú” internet hálózatot épít ki, hogy minden lakás, iskola, üzlet és hivatal össze legyen kap-csolva elektronikusan.
    –          Sajnos ez a „fejlôdés” nagy aggódást keltett bennem.
    –          Ma még tudunk kenyeret venni vagy vizet, sôt a létfenntartáshoz szükséges alapdolgokat is elô tudjuk teremteni, de ha az elektromos pénz bejön, akkor az értékcsere már tôlünk független, bármikor bizonyos célból beavatkozhatóan fog lezajlani azzal a veszéllyel, hogy a „pénzünk lenullázhatóvá” válhat, tôlünk függetlenül.
                Az új „paradigma” rabszolgájaként a függôségünk olyan mértékűvé válik, hogy önmagunkat fogjuk cenzúrázni „ellenôrizni”, mert ez a „pszichológiai mechanizmus” egyértelművé fogja tenni „rabszolgaságunk logikáját”, a mit szabad és mit nem szabad korlátokkal. Ezért volt az „Y2K” cirkusz meghirdetve. Ezért volt a pánikkeltés, hogy minden komputer rendszer „univerzálissá” váljon, vagyis a legújabb információellenôrzô rendszer benne legyen. Ezért egy mesterséges „hardware, software” vásárló pánikot keltettek, hogy a „hátsókapu” titkos prog-ram, a „promis software” átjárja a világ összes használt számítógépeit.
                A „PROMIS” (Prosecutor’s Management Information System) (Bűnüldözés Kezelési Hírrendszer – magyarul) már huszonöt évvel ezelôtt képes volt összeolvasni bármilyen más programot és adatbázist egyidôben, függetlenül, hogy az eredeti program milyen nyelven vagy hogy milyen adatbázissal volt beindítva.
                Dr. P. D. Scott (PHD) a Berkeley Egyetem professzora szerint a „Promis rettentô lehetségek forrása”. Legalább 12 gyilkosság vagy megmagyarázhatatlan „baleset” fűzôdik hozzá. (Michael G. Ruppert: „From the wilderness” P.O. box: 6061-350. Sherman Oaks, CA. 91413, USA. www.copvcia.com). A „Paradigma” információellenôrzô világprogramja az összes működô számítógép rendszert bevonta ellen-ôrzése alá a „Y2K” által.
                Az „Elbit” villámmemória chip a „Petrie” raktározó chippel, amelyet a „Kir-yar-gat” izraeli intézet hozott létre, olyan megoldásra képes amely a lekapcsolt számítógép adatbázisában turkál, és fél évi billentyűzést képes tárolni, sôt „Burst-transit” (Roham távirattal) a számítógép aktivitását az északa közepén egy ... vevôkészülékbe betárolhatja, mint amilyen egy gyorsan elhaladó busszal, vagy „SIGINT” műholddal lehetséges.
                Ehhez még hozzájön a totális ellenôrzô technológia, amelyet már szerte a világban használnak.
                Minden forgalmas helyen, repülôtereken, vasút és busz állomásokon, bankokban, forgalmas útcsomópontokban, stadionokban, stb. kamerák elhelyezésével bárki gyorsan azono-sítható és elfogható.
                Most hamarosan az emberiség DNS profiljának gyűjtésére állnak rá, amely a által a „rabszolgaság” totális jellege minden gondolkozó ember számára nyilvánvaló lesz (ha hagyjuk, hogy ez megtörténjen).
                Ez a „totális uralom” itt van már a nya-kunkon, minden napi életünk minden percét kitölti, csak még nem „keményített” be. De biztosak lehetünk hogy befog ez is következni, mert nem véletlenül alakult ez ..! A Földön él 6 milliárd „isteni képmás” ebben a csodálatos kor-szakváltásban (amikor a halak korszaka a vízöntô korszakába megy át, lassan évtizedek alatt) a magasabb szintre léphet. Ezért a Sötétség Fiai, ügynökei a „sátáni” erô fizikai képviselôi mindent megtesznek, hogy ez ne következzen be (mármint a szintemelés). Az „itt és most” anyagban – anyagiasságban elmerült lények a „pénz energiáját” felhasználva a sötétség erejének befolyása alatt világegyeduralomra törnek. Egy új eposz valósul most meg itt a Földön; a világosság és a sötétség erôi „most” küzdenek az emberiség lelkéért, mert „egy új világ jön!...”
                (A Holt tengeri tekercsek szerint „az Egy Törvény Fiai, és a Balial Fiai” harcolnak egymással) ez nincs dátumhoz kötve, évszámhoz, mert az évszámokat, a naptárt többször is szándékosan elrontották.
                ... a nyílt szemmel és a körülmények figyelésével lehet csak észrevenni mindennapi világunkban hogy mi történik. (Lásd a fügefa rügyeirôl szóló példabeszédet.)
                Óriási változások történnek fenn a kozmoszban, a sztratoszférában (Jet Stream) a Földön, a tengerben, a Föld mélyében, mindenütt!! Amikrôl már írtam. A sötétség erôi párhuzamban ezekkel, a világ „elnyelésére” törekednek.
                A pénz a totális kontrolljával (mesterségesen elôidézett válság) fogják a 6 milliárd emberi lény mindennapi életét uralni, amely a lét vagy a nem lét kérdése lesz!
                Közben már most „kísérleti nyúlként” vagy „tengeri malac”-ként kezelik az emberiséget, a minél nagyobb profit elvárásával.
                Ezért beleavatkoznak a táplálkozás láncolatba. Létrehoztak olyan genetikailag megváltoztatott organizmust, amely növényi, vagy állati termékként a mindennapi életünkben fogyasztott élelmiszer. A DNS kombinált és génmanipulált „Frankenstein étel”, ráadásul a haszonfokozás” miatt most már „nukleáris tartósítással” (irridation) kerül az emberiség asztalára. (American Journal Of Clinical Nutrition 1975, Dr. George L. Tritsh PHD)
                Az ilyen étel fogyasztása a vérminták alapján már négy hét után kromoszóma polyploidy elváltozást és sejtmutációt okozott.
                Kell ez nekünk?
                Csodálkozunk-e azon, ha a belvárosban vagy Budán egy negyedik emeleti luxuslakásért képesek vagyunk 30 millió forintot is fizetni (ez egy nagyon alacsony ár, mert már 150 milliót is láttam lakásért).
                Közben az egészséges önellátás lehetôségével rendelkezô 2 holdas alföldi tanya 1 millió forintért sem kel el.
                A budai luxuslakásban („kaptár”-ban) él teljesen kiszolgáltatott (hormonostejet ivó génmanipulált, irridált kenyeret evô, ólmos levegôt szívó elektro-magnetikus sugárzásban fürdô (amit a tv, számítógép, mikrosütô, celltelefon ad) „fejlett városi” polgár, a pénzügyi „agymosástól” elkábulva alapköve az ilyen„paradigma” hatalomnak.
                De az „egészségügyi-iparnak” is kell „nyers-anyag”. Az ami az „egész világot idáig elhozta, sajnos, csak most kezd nyilvánvalóvá válni. A „fájdalmas-könyörtelen” ébredés, amikor az „anyagban” való hit, boldogtalan, kielégíthetetlen tévelygése nyilvánvalóvá válik!!!..
                A kozmikus, idôjárási, geológiai, természeti, biológiai csapások sorozatában kétségbeesetten kapkodó emberiség kiutat keresve majd felismeri a félrevezetôit!
                Azokat akik a pénz halmazatán ülnek a hazugság és félrevezetés, lelkiismeretlen tanát hirdetik, félrevezetve az embermilliókat, rabszolgaságra ítélve mindekit.Természetfordító, földkihasználó, haszonimádó „mammon hitű” valláshirdetôk, a sötétség fiai akiknek napjai a „csúcson” már meg vannak számlálva.
                Sajnos ezek a „napok” (évek is lehetnek) sok tévelygett ember szenvedéseivel lesznek kitöltve. Egy dolog az biztos. A vajúdásból új világ születik, mikor aminden lehetséges a legrosz-szabbul néz ki, amitôl rosszabb már nem is lehet, akkor a lehetô legjobb fog történni, mert egy új világ jön!
                (Az éjszaka is hajnalhasadás elôtt a legsötétebb). Magyar testvérem emeld fel a fejed, ne szomorkodj azon, amit eddig olvastál, mert az új világban a magyarságnak kulcs-szerepe lesz!!
     

    Tudósító 
    45. évfordulót ünnepeltek
     
                1956-os dicsôséges forradalmunk évfordulóját ünnepelte az ország, méltó módon annak történelmi jelentôségéhez.
                Október 20-án a Honvéd Művelôdési Köz-pontban 12 éve elsô alkalommal történt, hogy minden 56-os szervezet együtt emlékezett meg a forradalom kezdetérôl.
                A Honvédelmi Miniszter üdvözlô szavai, és színvonalas műsor után állófogadáson látták vendégül az 56-os harcosokat.
                22-én a Műegyetem aulájában többszáz 56-os idôs harcosé, és egyetemi fiatal elôtt, a Köztársasági Elnök jelenlétében az Oktatási Miniszter tartott ünnepi beszédet, ami után a résztvevôk az 56-os útvonalon elindultak a Bem-tér és a Parlament felé.
                23-án fél 11 órakor a Széna téri harcok színhelyén avatták fel harcok jelentôségéhez méltó emlékművet, ahol az Igazságügyi Miniszternô tartott ünnepi megemlékezést.
                12 órakor a Tabánban, az egyetlen országos 56-os emlékműnél tartottak megemlékezést. Ez az emlékmű az 56-os Magyarok Világszövetsége Los-Angelesi szervezetének adományából épült.
                14 órakor az 56-os harcok középpontjában, a Corvin-közben gyültek össze a Corvin-közi Bajtársi Közösség egykori ,,felkelôi” hogy visszaidézzék az akkori dicsôséges nap emlékét.
                16 órakor a Kongresz-szusi Központban a MIÉP rendezett a történelmi esemányhez méltó műsort.
                Jó lenne, ha az 1956-ra történô megemlékezés nem szorítkozna néhány napra, hanem a tankönyvek és a média folyamatosan tudó-sítanák a forradalom és szabadságharc világtörté-nelmi jelentôségét.