DEMOKRATIKUS  NEMZETHALÁL

Dr. Nagy Attila orvos, közíró

            Bár a címbeli fogalom új, a folyamat nem ismeretlen, bizonyítékait azonban minden gondolkodó embernek visszhangozni kellene. Csak az össznemzeti jajkiáltás segít!

            A magyarság fölött két évszázada Damoklész kardjaként lebeg a nemzethalál réme, ennek legújabb formája, ha demokratikus keretek között nemzetgyilkosság történik. A megcsonkított ország lakossága immár hat évtizede demokratikusnak nevezett választások során tulajdon ellenségét, megrontóját, kémeit és alattomos gyilkosait választja meg elöljáróinak. A józan gondolkodásnak ellentmondó folyamatnak pszichológiai bizonyítékai is vannak, ami Stockholm szindróma néven ismert. A svéd főváros nevével illetik azt a tünetegyüttest, amikor a túszul ejtők és a túszok között a fogva tartás során idővel egy sajátos, megfordított viszony alakul ki; a szembenállás megszűnik, sőt akár baráti, szerelmi viszony is kifejlődhet. Ilyen volt a magyar-szovjet barátságnak nevezett idilli állapot, ami lehetővé tette, hogy a magyarság a hátának szegezett szovjet szuronyok mellett derűt sugárzó arccal éltette a rákényszerített szocialista vívmányokat. Így lehetett menetelni az akkoriban is demokratikusnak nevezett választásokra, és szavazatot adni az egyetlen jelöltre. Amikor e módszer a Nyugat szemében a nyilvánvaló diktatúra volt, Kádár elvtárs bejelentette: népünk újabb sikereket ért el a demokratikus fejlődésben, és immár nemcsak egyetlen jelöltre lehet szavazni, hanem bevezettük a többes jelölést (értsd: a mindenkori Hazafias Népfront egyszerre kettő, sőt három jelöltet is állított)! 1989-ben a hatalom birtokosai meghirdették a fejlődés újabb irányát, ezúttal többpártrendszernek hazudva. Az azóta eltelt 16 év az uralkodó körök számára minden alkalommal meghozta a kívánatos eredményt a népszavazásokban, az országgyűlési és helyhatósági választásokon egyaránt. A pénzvilág urainak felelt meg az elmúlt évtized három népszavazásának végeredménye: 1997-ben Magyarországnak a NATO-ba, 2003-ban az Európai Unióba való bekebelezése, 2004. december 5-én pedig a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kimenetele is. A liberális-szabadkőműves háttérhatalom ezúttal nem szovjet, hanem amerikai formában működött. A NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás ( helyesebben csatlakoztatás) nem nemzeti, hanem nemzetközi érdek volt, mivel mindkettő nemzetközi (zsidó) erőszakszervezet. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás pedig annak bizonyítéka, hogy a demokratikusnak nevezett, valójában aljas, alattomos, média-diktatórikus módszer alkalmazásával a magyarság önmegtagadásra, a nemzeti érdek nyílt letagadására is képessé tehető. Az említett két nemzetközi szervezetbe való belépés után az ország népét hideg zuhanyként ébresztette a szomorú valóság, hogy a szavazás előtti ígéreteknek éppen a fordítottja igaz. A hirdetett előnyök helyett az ország a gazdasági, jogi, szociális hátrányok valóságára ébredt. Nem volt ez másként a legutóbbi Gyurcsány-féle „választási győzelem”-mel sem, amikor a kampányban csak az ország valós helyzetéről nem esett szó. Ennek mérhetetlen hazugságát utóbb maga a miniszterelnök vallotta be.

            Mindez nem bizonyult elégnek ahhoz a felismeréséhez, hogy jelenleg immár háromfrontos támadás zajlik a magyarság ellen.

1.         A Gyurcsány-botrány kirobbantásával kezdődött az országos zavarkeltés. Ezalatt az őszinteség álarcában tovább tart a hazugság-propaganda, melynek fő célja a megosztottság fenntartása, fokozása és a figyelem elterelése az ország valós bajainak okáról.

2.         Az országgyűlés és a pártok hallgatása mellett lebonyolítható volt egy újabb hamis választás, (önkormányzati, a háttérhatalomnak szolgáló képviselőkkel, a politikai elitnek nevezettek tündöklésével, a pénzvilág helyi urainak bebetonozásával.)

3.         Időrendben a leginkább előrevetített cél volt, elterelni a figyelmet az 1956-os szabadságharc kerek 50. évfordulójáról, az akkori és az azóta sem teljesített követelésekről.

            Ha jegyzőkönyv készülne a demokratikus nemzethalálról, ki kellene mondani a halálokot is. A fenti demokratikus választásokon résztvevők puszta megjelenésükkel felhatalmazást adtak a hatalom gyakorlására a helyi, az országgyűlési és Európa parlamenti képviselőknek. Ehhez kellett a 2006. szeptemberi figyelemfelkeltő botrányokozás, és valamennyi választásnál valamennyi pártnak a részvételre buzdító propagandája. A demokratikusnak gúnyolt hadjárat kimondatlan célja: ugye akarjátok, hogy választottjaitok lassan csepegtetett méreggel öljék halomra meg nem született magzataitokat, jobb sorsra érdemes fiatalt és öreget egyaránt? Egy kiíratlan népszavazás egyetlen kérdése lenne: „Egyetért-e azzal, hogy a magyarság az Európai Unió és egy világköztársaság halott nemzetévé váljon?”

            (A megoldás kulcsa, erőt adó gondolatok a szerző következő írásában.)