SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT: AZ ELMULASZTOTT RENDSZERVÁLTÁS. Rettegnek az elvtársak, hogy az elszakitott magyarság a kettős állampolgárság elnyerésével elküldi őket a történelem süllyesztőjébe. Ezért  visítanak a kettős állampolgárság ellen.Aki NEM-el szavaz az az átmentett kommunista rendszer támogatója.
 
 A Hungária Szabadságharcos Mozgalom
száz százalékban osztozik a Romániai Magyar Kereszténydemokrata
Mozgalommal. Jó lenne ha a DUNA TV TUDOMÁSUL VENNÉ,
HOGY ITT ÉSZAK AMERIKÁBAN  AZ 56- OS SZABADSÁGHARCOSOK ELŐFIZETŐK  AZ ADÁSUKRA ÉS
MEGILLETI ÖKET  A VÁLASZ AZ ILYEN HAZAÁRULÓ
ANYAORSZÁGI  HANGOSKODOKNAK. - Ujabb 56-ra megérett a történelem ?  -TOVÁBB HARCOLUNK !!!!!!!!!
                                                
                                                                     
 
Forras: http://www.3szek.ro/index.php?lap=1&dir=041117#12

Nemzet-nemzetiség: Tényleg hülyék volnánk?

Meghallgattam november 10-én este egy magyar államtitkár beszélgetését
a Duna tévében. A nevét nem tudtam megjegyezni, de nincs is
jelentősége. A beszélgetés nagyon tanulságos volt. Kiderült belőle,
hogy mi, erdélyiek mindnyájan tökhülyék vagyunk. Legalábbis az
államtitkár úr és elvtársai szerint. Eddig is sejtettem, de ilyen
világosan még senki nem vágta a szemembe.

Államtitkár úr szerint nekünk halvány fogalmunk sincs arról, hogy mi a
saját érdekünk
. Értelmetlenül üvöltözünk, követelőzünk, kettős
állapolgárságot, meg más hasonló hülyeségeket kívánunk, anélkül hogy
tudnók, az nekünk csak árt. Még arra is képtelenek vagyunk, hogy ezt
magunk találjuk ki, mi csak szajkózzuk, amit a magyar ellenzék
bedumált nekünk.

Hálásan köszönöm ezt a szíves felvilágosítást, de naivságomban mégis
lenne néhány valószínűleg szintén értelmetlen megjegyzésem. Szeretném,
ha elhinnék odafent, Budapesten, ahova a kutyaugatás nem szokott
felhallatszani, hogy nekünk semmi szükségünk nincs arra, hogy
felvilágosítsanak a saját vágyainkról és érdekeinkről. Talán mégis
maradt annyi eszünk és jogunk, hogy ezeket saját magunk fogalmazzuk és
mondjuk meg. Legkevésbbé kérünk felvilágosítást azoktól, akik pár
évvel ezelőtt még megbüntették azt a tanárt, aki említést mert tenni a
diákjai előtt a puszta létezésünkről. Ha mi úgy tudjuk, hogy éppen
olyan magyarok vagyunk, mint a dunántúliak, legalább annyit higgyenek
el, hogy ezt a naiv tudatot saját magunk, sőt, ükapáink is úgy tudták,
nem kell senki bemagyarázza nekünk. És illetlenül csúnyákat gondolunk,
sőt, mondunk is azokra, akik ezt kétségbe akarják vonni. Ez tény.

Hogy mi miért szeretnénk azonos állampolgárságot kapni azokkal, akik a
határ másik oldalán élnek, mikor normális európai ember egy magyar
állampolgárság ellen kétségbeesetten tiltakozna, az is a mi bajunk.
Joguk és hatalmuk nem megadni, de ne akarják bebeszélni nekünk, hogy
nekünk nem kell. Bízzák ránk a saját vágyainkat!

Ilyenkor pénzt ígérnek nekünk. Nyugodtan megígérhetik, úgyis tudják,
hogy soha nem fogják megadni. Ők is tudják, mi is tudjuk. Azt is
tudjuk mindketten, hogy ha a nevezetes magyar GDP teljes összegét
beárasztanák Romániába, abból akkor sem lenne nekünk semmi hasznunk,
különösen olyan nem, mint amit most lelkesen ígérgetnek. Vállalkozási
lehetőséget ígérnek annak a nyolcszázezer éhező határon túlinak,
akikkel most riogatják a magyar szavazókat, abból a pénzből, amiből
otthon még a saját iskoláikat sem tudják fenntartani! Minket tartanak
annyira hülyének, vagy saját magukat? Kedves államtitkár úr, azért ott
még nem tartunk, hogy ezt a maszlagot bevegyük.

De volt a beszélgetésnek egyetlen értelmes mondata is. Az tudniillik,
hogy aki elfogadná a magyar állampolgárságot, az pénzt többé nem
kaphatna. Na végre, csak kibújik a szeg a zsákból. Hogy is van ez?
Tehát aki kéri, és megkapja az állmpolgárságot, az többé még segéllyel
sem terheli a magyar államkasszát. Hát akkor mi a kifogás a megadása
ellen? Kérjenek meg minket szépen, hogy minél többen kérjük a magyar
állampolgárságot, ezzel levették rólunk a gondjukat, nem kell
segélyezni minket szegény magyarországi adófizetők keserves
filléreiből. Hát ezt a remek alkalmat igazán kár volna elszalasztania
a magyar kormánynak! De most akkor hogy is állunk? Mire kell az a
bizonyos ötszázötven-milliárd dollár, akarom mondani, forint a
nyolcszázezer új állampolgárnak, ha még csak segély sem járna nekik?
Ezt tényleg nem értem. Úgy látszik, mégis csak az államtitkár úréknak
van igaza a szellemi képességeim megítélésében!

Viszont itt megint van egy alázatos kérésem. Ha két ilyen remek
lehetőség között lehet választanom, legyenek szívesek, bízzák rám és a
hozzám hasonló naiv alakokra, hogy eldöntsem, mi kell nekem:
állampolgárság vagy segély? A döntés gondját és felelősségét szívesen
levesszük államtitkár úr és elvtársai válláról.

De nézzük meg most már a további tényeket. Hogy is állunk a nagy
veszedelemmel, a nyolcszázezer határontúli beözönlésével?

Először is szögezzük le: mióta Werbőczy jogot adott a jobbágyoknak a
szabad költözködésre, még nekünk is jogunk van dönteni abban, hol
kívánunk élni. Nagyon kérjük túlnani jóakaróinkat, mind a barátainkat,
mind az ellenségeinket, ne akarjanak minket megtanítani, se
rákényszeríteni arra, hol van a helyünk. Aki el akarta hagyni a
,,szülőföldjét", az már elhagyta. Vagy vállalta a teméntelen akadályt,
megaláztatást, oláhozást stb., és valahogy bekönyörögte magát régi
hazájába (gyengébbek kedvéért: Magyarországra), vagy megundorodott
tőle, és inkább szétszéledt a nagyvilágban. (Különben megint gyenge az
elmém, nem értem, miért inkább szülőföldje a nagyváradi magyarnak
Bukarest, mint Debrecen, vagy a székelynek Temesvár, mint Szeged? Az
erdélyi magyaroknak legalább a hatvan százaléka nem ott él, ahol az
apja született, tehát elhagyta a szülőföldjét. Mi úgy tudjuk,
szülőföldünk a Kárpát-medence. Tényleg hülyék vagyunk?) Aki itt
maradt, az vagy szerzett életlehetőséget magának, vagy már annyira
tehetetlen (sajnos, nagyon sokan vannak!), hogy ezután sem fogja
vállalni az átköltözés kálváriáját.
a barátaink is el szokták felejteni.

De ha valaki mégis átköltözik, akár az új állampolgársággal, akár
anélkül, az viszi a maga szakmáját, tudását, végzettségét.
Magyarországon egy átlagos diploma kb. húszmillió forintba kerül.
Tessék azt is kiszámítani, mennyi lenne ez, ha nyolcszázezren
átköltöznénk. Megmondom: 16 000 000 000 000, azaz
tizenhatezermilliárd. Ha csak százan vinnék át a diplomájukat, az is
kétmilliárd forint. Ezt minden átköltöző ingyen ajándékozza a magyar
államnak. Ezt bizony még Magyarországon is csak annak
járnak a jogosultságok, akinek ott igazolt munkahelye van.
Anélkül sem nyugdíjjogosultság, sem ingyenes
kórházi kezelésre való jog stb. nem jár. Miért járna tehát
nekünk, ha itthon megkapjuk az állampolgárságot?

Állást a magyar állam senkinek nem ad. A cégek adnak, akinek akarnak.
A nevezetes Sötét család minden nagy felhajtás ellenére jó ideig nem
kapott semmit. Miért kapnánk mi többet, ha átkérezkedünk?

Az egész kérdés különben is csak formai. Románia két-három év alatt
bekerül Európába. Akkor minden itteni lakos úgy megy át a határon, úgy
vállal ott állást, munkát, ahogy neki jólesik. Ettől a két-három évtől
félnek államtitkár úrék? Szlovákiából már ma is úgy mehet át akárki
Magyarországra. Úgy tudom, nagyon szívesen fogadják őket a dunántúli
gyárakban. Megkapnak tehát mindent, munkát, jogot, európai útlevelet,
mégis óhajtják a magyar állampolgárságot, pedig abból nekik semmi
anyagi hasznuk nem származik. Ugyanbiza miért?

Ennek az okát államtitkár úr és elvtársai soha nem fogják megérteni,
talán éppen azért nem, mert olyan nagyon okosak, azért nem érthetnek
meg minket, gyengeelméjűeket. Azért, mert az nekünk kell. Haszon
nélkül, segély nélkül, megvetve, kiröhögve, kell nekünk. Mert magyarok
vagyunk.

Úgy látszik, igaza van államtitkár úrnak. Tényleg hülyék vagyunk.

Varga László, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom
tiszteletbeli elnöke