ERDÉLYI AUTONÓMIA ?
A Romániai Magyar Szó-ban jelent meg ez a cikk:

"Köszönjük, román politikusok!

Köszönjük, román politikusok, román kormány, SRI, Ioan Rus
belügyminiszter úr, Nastase miniszterelnök úr, Iliescu elnök úr,
köszönjük, hogy kimondják helyettünk azt, amit mi nem merünk
kimondani, hogy valóban autonómiára vágyunk.

Autonómiára vágyunk, területire, kulturálisra és személyi autonómiára,
mert csak az védhet meg minket, hogy hasonló támadások, mint ez a
mostani, ne érjenek. Csak az biztosíthatja számunkra, romániai
magyarok számára a békés, biztos önépítkezést, hagyományaink,
kultúránk megtartását, iskoláink megszervezését, s csak az adhat
védelmet a már nyolc és fél évtizede folyó erôszakos elrománosítás
ellen, lehetôséget annak megfékezésére.

Példaképül lebeg elôttünk Európa sok más népének, így a hollandiai
frízeknek, a belgiumi németeknek, a finnországi svédeknek, a dél-
tiroli osztrákoknak vagy, hogy a közelebbi szomszédba menjünk, a
moldáviai gagauzoknak és a dnyeszterentúli oroszoknak a példája, akik
élvezik ezt az autonómiát, ki harccal, ki a többségi nemzet
bölcsessége révén részesült belôle. Mi tudva, hogy nehéz helyzetben
vagyunk, s hogy a 89 utáni román politika beadagolta a népnek, hogy az
egy átkos valami, megtorpantunk. Az RMDSZ más taktikát alkalmazott,
próbálta kormányon belülrôl vagy a kormányzat támogatásával elérni,
hogy országépítô törekvéseivel, az ország megítélésének a javításával                                                                  amihez derekasan hozzájárult, bizonyítsa jószándékát. Nem kis
naivitással hitt abban, hogy az önkormányzati rendszer kiépítésével
valóban kormányozhatja népünk önmagát, megoldhatja sajátos problémáit.
Ám ez a törekvés kudarcot vallott. Sôt: durván, s szinte
szégyenletesen visszájára fordult. A baráti, segélyadó és segélykérô
kéznyújtást durva arcbavágások, hátból támadások, nemzeti
önérzetünkbe, méltóságunkba való durva belegázolások követték, követik.

Román politikusok akarják megállapítani azt, hogy mi kik vagyunk?
Lehazudják a valóságot, fenyegetéssekkel, megfélemlítéssel
akadályozzák egy évszázadok óta elnyomatásban tartott nemzetrészünk
pislákoló ébredését. Magukat magyarnak valló, sok évszázados
jelenlétre visszatekintô közösségekre merészelik rámondani, hogy azok
nem magyarok, megvonva tôlük a legelemibb emberi jogokat, s még azt is
megtagadva, hogy ôk határozzák meg önmagukat, s hogy anyanyelvüket
heti egy-két órában magánházaknál tanulhassák, miközben erre törvényes
jogaikat nem kapják meg. Világossá vált, hogy a román politika
abszolutizmusra törekszik, semmibe veszi az alapvetô emberi jogokat,
nem tartja be az együttélésnek még azokat az elemi szabályait sem,
amelyeket a kommunista rendszer sem tudott megkerülni. Az arányos
népképviselet elvét, minden szinten, a vezetô állásokban,
rendôrségben, katonaságban. A jogegyenlôség elvét, az anyanyelv
használatának a jogát a közéletben és az oktatásban. Kizárólagosságra
törekednek, elnyomó, gyarmatosító politikát folytatnak a gazdaságban.
Taktikájuk, melynek célja: az önigazgatás, önrendelkezés, önkormányzás
csírájában való elfojtása, a teljes felügyelet biztosítása mindenek
felett, nem rettenve vissza még torzító hazugságáradattól, a
székelyföldi románok elnyomása hazugságszólamaitól sem, a
hisztériakeltéstôl sem, így akarva biztosítani elnyomó-asszimiláló
politikájuk zavartalanságát, a magyarság teljes megtorpantását.
Har-Kov-jelentéseket készítenek, SRI-jelentéseket készítenek,
magyar-veszélyrôl papolnak, így akarván véghezvinni a magyarság teljes
letörését, megfélemlítését. Ott, ahol durva alattomossággal, a
nemzetközi jogrend semmibevételével, a jóérzés semmibevételével
részarányukat messze meghaladó, mondhatni: fordított mértékben vesznek
részt az állami szervekben, semmibe véve magyar- román együttélés
alapelveit, hazugság-ricsajjal próbálják megteremteni az alapot ahhoz,
hogy még torzabb, még igazságtalanabb helyzetet alakítsanak ki, s
ezzel gyarmatosító politikájukat még elôbb vigyék.

És mint rémképet, mint szörny veszélyt, az autonómiát emlegetik. És:
miért emlegetik, amikor az RMDSZ az utóbbi hét évben
megbocsáthatatlanul hallgatott errôl? Azért emlegetik, mert tudják,
jogunk van hozzá, és félnek tôle! És tudják azt is: ez az egyetlen,
amely megakadályozhatja a romániai szélsôséges erôknek, azaz a
jelenlegi kormányzópártnak és a nacionalista pártoknak, az egész román
elnyomó politikának, mely céljának tekinti a magyarság felszámolását,
hogy akaratát, kimondott vagy kimondatlan céljait véghezvigye.
Kimondták félelembôl, kimondták vádolón helyettünk is. Vagy mondjuk
így: szánkba adták a szót. Hogy igenis, kell a romániai magyarságnak
az önrendelkezés. Kellenek nekünk is azok az emberi jogok, melyeket a
világ minden népének biztosít a nemzetközi politikai gondolkozás.
Kellenek, mert szükségeltetnek azok a politikai garanciák, melyek
biztosítják a romániai magyarság megmaradását, önépítését, értékeinek
megóvását. Nem holmi különleges, hanem a nemzetközi normáknak
megfelelô módon. Vagy pontosabban, épp ezek alapján megfogalmazva
igenis, szükséges számunkra az autonómia.

Önök mondták ki az autonómiát! Kimondták helyettünk is! Vagy:
helyettünk mondták ki, hogy akarjuk az önrendelkezést-önkormányzást.
Köszönjük, hogy kimondták, s hogy ezzel figyelmeztetnek: éljünk a
jogainkkal, harcoljunk a jogainkért. Mi hisszük: valóban meg fog
valósulni a XXI. század hajnalán az, ami Erdély földjén 1918-ig
évszázadokon át megszokott volt, s éppen ezért itt ez középeurópai
hagyomány, ezer éves hagyomány, s amit Önök szüntettek meg. Hogy mi is
élvezni fogjuk annak áldásait, amit az Önök elôdei évszázadokon át
élveztek, s megalapozódhatott ennek hála itt a román kultúra. Hisszük,
hogy Erdély és az egész Románia - amiként ezt az itt élô románság
többsége is akarja, ismét egyenjogú népek hazájává válik. És végetér
ez a román nemzethez is méltatlan megkülönböztetô politika, melyet
Önök, mai román politikusok a gyülöletszítás pillérein akarnak
fenntartani.

GAZDA JÓZSEF"