vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc védelmében

 

A Magyar Nemzet című polgári napilap 2007.augusztus 23-i számának 4. oldalán Joó IstvánA kormányfő leporolná a Sólyom–pert”  címmel közölt írást. A cikk egyik mondata a lap szellemiségétől eltérő módon, a baloldali sajtó szintjére süllyedve emlékezett meg vitéz kis-barnaki Farkas Ferenc magyar királyi vezérezredesről, a Vitézi Rend harmadik Főkapi-tányáról.

  A méltatlan mondat szerint: „Szekeres – akinek sokat bírált felterjesztésére tavaly helyre-állították a nyilasmozgalom hullámain magasra emelkedett néhai Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredesi fokozatát – nem habozott.”

  Az alkotmányjogilag illegitim, csupán a szovjet megszállók kiszolgálására létrejött debre-ceni „Ideiglenes Kormány” által fémjelzett 81/1945. (II.9.) M.E. rendelet alapján a Tatár-hágó legendás II. világháborús védőjét 1945. június 19-én közigazgatási úton lefokozták és a hon-védség kötelékéből eltávolították. Az Alkotmánybíróság viszont 2/1994. (I.14.) számú ha-tározatával a fenti rendelet egyes rendelkezéseit, így a vonatkozó paragrafust alkotmányelle-nesnek minősítette, és megsemmisítette.

   A kommunista bűnözők terrorjának kiszolgálására és vérbosszújának végrehajtására létrejött „Népbíróság” 1950. március 30.-án bűnösnek mondta ki  I. rendbeli folytatólagosan elkövetett háborús bűntettben, ezért életfogytiglani fegyházra, mint főbüntetésre ítélte. 1945 elején szü-lőhazájából távozni kényszerült, így a távollétében hozott népbírósági ítélet tényleges oka az volt, hogy vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc kimagasló szerepet játszott a nyugati magyar an-tikommunista emigrációban. Ezen „ítélet” ellen Györgyi Kálmán, a Magyar Köztársaság leg-főbb ügyésze 1998. október 16-án felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1998. december 7-én kelt végzésével a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, a fenti ítéletet teljes mértékben hatályon kívül helyezte, ily módon vitéz kisbarnaki Farkas Ferencet rehabilitálta. Ez nyitotta meg a jogi lehetőséget a  példás katona és jó hazafi rendfokozatának helyreállítására.

  A Honvédelmi Minisztérium kommunikációs osztályának ezen üggyel kapcsolatosan ko-rábban kiadott közleménye szerint az 1945 utáni bolsevik diktatúra időszakában bizonyítha-tóan politikai okokból elítélt katonák erkölcsi és katonai rehabilitációjával kapcsolatos eljá-rásokat a honvédelmi törvény alapján létrehozott Rehabilitációs Bizottság folytatta le. A tá-bornok esetében a vezérezredesi rendfokozat posztumusz helyreállítására vonatkozó előter-jesztést a nevezett testület egyhangúlag támogatta, majd felterjesztette a Köztársasági Elnök úrnak történő továbbítás érdekében a honvédelmi miniszternek.

   A miniszter ezt követően vizsgálatot kezdeményezett, amely megállapította, hogy az előter-jesztés az idézett bírósági ítéletek alapján megfelel a hatályos jogszabályi feltételeknek. Ezért a miniszter köteles volt a javaslatot a Köztársasági Elnök úr elé terjeszteni, aki a hatá-lyos jogszabályok alapján helyreállította rendfokozatát.

   Aki tehát megkérdőjelezi vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc rehabilitálását, az szembefordul az egész magyar jogrendszerrel

   Sértő a „ nyilasmozgalom hullámain magasra emelkedett” kifejezés használata is, hiszen a Magyar Királyság 1945-ös összeomlásig a Magyar Királyi Honvédség jogfolytonossága egyértelmű. A szerző sajnálatosan egyoldalú megközelítését jelzi, hogy a saját elvtársai által - belső leszámolás keretében – 1950-ben kivégzett Sólyom Lászlót mégsem nevezi a „bolseviz-mus hullámain magasra emelkedett” személynek.

   A méltatlanul támadott vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc rehabilitásával összefüggésben meg kell említeni vitéz Somorjai Bélának, a Vitézi Rend Svájcban élő, és vitéz Balogh Ádámnak, a Vitézi Rend Ausztriában élő tb. törzskapitányainak nevét, akiknek hosszú, türelmes és kima-gasló kutatási munkával sikerült bebizonyítaniuk e nemes lelkű magyar katona ártatlanságát és az ellene felhozott vádak alaptalanságát.

   A nemzetellenes baloldalt ismerve azonban érthető a gyűlölet a mélyen hívő, vallásos római katolikus katonatiszt ellen, aki az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus egyik szervezője is volt, melynek megrendezéséért később magas pápai kitüntetést  kapott.

   A néhai vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc kormánybiztosi beosztásban gróf Teleki Pál fő-cserkész mellett az 1933-as Gödöllői Jamboree főszervezőjeként tevékenykedett, 1942-től 1980-ban bekövetkezett haláláig a Magyar Cserkészszövetség főcserkésze volt. Eszmei veze-tője lett az 1945-ben létrehozott Teleki Pál Cserkész Munkaközösségnek, amelyből három év múlva, az otthoni Magyar Cserkészszövetség föloszlatása után, külföldön a Magyar Cserkész-szövetség (1989-től Külföldi Magyar Cserkészszövetség néven) fejlődött ki. 

  1947.augusztus 20.-án a bajorországi Altöttingben , az 1939.májusában választott törvényes magyar Országgyűlés Képviselőházának együttes ülésén az emigrációba kényszerült képvi-selők a kormányzói jogkör ideiglenes gyakorlásával megbízott magyar királyi miniszterel-nökké választották. Közjogi értelemben ez volt a második világháború előtt utoljára szaba-don választott magyar Országgyűlés utolsó ülése. Legitimitás szempontjából sokan vitatják ezeket a tényeket, viszont a Vörös Horda fegyvereinek árnyékában a magyarságra telepedett kommunisták rémuralmának fényében ez sem lehet vita tárgya.

   1949-től a Magyar Szabadság Mozgalom elnöke lett, tagja a Nemzetek Antibolsevista Frontjának. 1962-től az emigrációban újjászerveződő Vitézi Rend Főkapitánya volt.

   Vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó úr családjához hasonlóan az ő családja is  ka-tona hőst  adott a hazának, hiszen egyetlen fiát 1944.augusztusában avatták tisztté, aki októ-berben az első hősi halottak között volt Nagyszalontán.

 

   Jó magyar volt. Jó katona. És keresztény. Ez az egyetlen bűne azok szemében, akik halála után is támadják, gyalázzák.

 

                                                                                                          vitéz Pintér Kornél

                                                                                                     a Történelmi Vitézi Rend

                                                                                                 észak-dunántúli törzskapitánya