Főpróba: szeptember 23-án

Dr. Nagy Attila  orvos, közíró, Debrecen

Kínosan közeleg az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója. A hatalom birtokosai ismét ünnepelni készülnek. Az idő fogytával egyre többekben tudatosul: olyan ünnepet terveznek, ahol „Ábel emlékünnepén Káin mond beszédet”, azaz még mindig a gyilkos koszorúz.

A hivatalos európai történetírás szerint az 56-os forradalom világtörténeti jelentőségű volt, amikor egy kis nép egy nagyhatalommal, a túlerővel szemben is ki merte mondani: ELÉG VOLT! A 2006. év októbere is egyedülálló lesz a történelemben, mert nincs még egy európai ország, ahol az immár hat évtizede tartó idegen megszállást hamis szabadságharcos ünneppé lehetne formálni. Bár a diktátorok az idők kezdete óta jöttek s mentek, önmagukat azonban a hatalomra kerülésük évfordulóján dicsőíttették. A jelenlegi köpönyegforgató hatalom azonban nem elégedett meg a „csinált április 4-ével”, nekik immár az október kell és nem a korábbi „Nagy Októberi Forradalom” feledésbe merült évfordulója. Október 23-a az újabb célpont, a magyar nép megpróbáltatásának évfordulója és a hatalom milliárdokat nem kímélve készül is az ünneplésre. Napról napra nő a „rozsdatemető” a pesti Dózsa György úton, nyúlik az ég felé a 2006 vasoszlopból formált, irdatlan tömegű beton alkotmány, ami barbarizmusával csak a berlini holokauszt emlékműhöz hasonlítható. Az emberek pedig elképedve nézik. A jobb érzésűek és 1956 még élő tanúi eddig hiába tiltakoztak a gyalázat ellen. A Szabadság téren, kettős kordonnal kell védeni a mai napig álló, sőt frissen aranyozott szovjet emlékművet, ami ebben a formában páratlan „látványosság”. E tények ismeretében nem nehéz kitalálni, hogy az épülő, erőszak-szülte `56-os emlékműre is hasonló sors vár. Addig azonban láthatatlan kezek és nemzetidegen agyak tervezik a 2006-os októberi ünnepségeket, amikor minden a leggondosabban előkészítve, titkos védelem mellett kerül majd lebonyolításra. A Dózsa György utat a provokációk elkerülésére le lehet majd zárni, az ünnepség pedig méltóságteljes háttérben és mindenképp szigorúan zártkörű lehet az Operaházban. Aki ez ellen tiltakozna, az most fontolja meg: októberben már minden ellenkező megmozdulás elkésett lesz.

A cím nem tévedés: szeptember 23-a az utolsó időpont, amikor a hatalom birtokosaival éreztetni lehet, idejük lejárt. Akkor lesz itt változás, ha a többség megérti, hogy a felkínált négy párti rendszer valójában egy, a pénzhatalom diktatúrája, és ebben Orbán hazugabb, mint a színt valló vörösök. Idegen érdek diktálta a megosztást, a hamis bal- és jobboldaliságot, amivel csak ideig-óráig lehet szembeállítani magyart a magyarral. A négy párt cinkos az uniós csatlakozásban, az ország gazdasági kiárusításában, és így érthető, hogy közös ünneplésre készül itthon és a brüsszeli Európa parlamenti körökben is. Nemzetvesztő politika folyik, négyszínű hazaárulással, bal- és jobboldali demagógiával. 2006-ban le kell végre vonni 1956 tanulságait, és tiltakozásul ki kell menni az utcára. Félreértés ne essék: NEM Orbán Viktor szavára E gondolat ismeretében szeptember 23-án estére többszázezres, békés tömegnek kell megtölteni a pesti utcákat, amivel a hatalom tehetetlen! Ne feledjük: 50 évvel ezelőtt senki nem kért gyülekezési engedélyt! 1956 tanúi emlékeztetnek: ELÉG VOLT!

Bár a fenti tényeket csak néhányan mondják-írják, de egyre többen érzik-tudják. Néma gyereknek azonban az anyja sem érti a szavát. Szeptember 23-án a Parlament elé kell menni annak, aki megérti: ha a jelenlegi háttérrel „Új Magyarország” formálódik, az már NEM MAGYARORSZÁG LESZ!!!

 

Dr. Nagy Attila

orvos, közíró, Debrecen