A letépett gyermekfej...Megjelent a HIDFŐ 1966 július 25.
                                                     számában.

Írta: Marschalkó Lajos

Magyar újságíró koromnak legborzalmasabb élménye: 1944 április 3. Az első amerikai légitámadás napja - Budapest ellen, Milyen hadicélokat találtak el a hős amerikai repülök, akik tovább gépfegyvereztek egy lelőtt magyar vadászgép ejtőernyővel kiugrott pilótájára?

Eltalálták a városligeti Washington-szobrot, a ferencvárosi pályaudvaron - tökéletesebben, mint Dachau, vagy Auschwitz -kiirtottak egy kavicsot kapargáló zsidó munkásszázadot, telitalálatot értek el a MáriaValéria telep szerencsétlen nyomor-tanyájának barakkjaiban és céltudatosan eltalálták a Szent László kórház gyermekosztályát. Az Igazi hadicélpont,a szigetszentmiklósi repülőgépgyár véletlenül kapott két-három, bombatalálatot.
Huszonkét év távlatából, ha rosszul alszom, zivataros álmaimban még mindig a Szent László kórház vértől mocskolt fehér köpenyes orvosait, az átkozódó tűzoltókat, rendőröket látom és - jaj, Uramisten - a ruháskosarat, amely tele volt letépett gyermeki fejekkel, karocskákkal, lábacskákkal. Ez az egyetlen nap volt, amelyen megbántam, hogy újságíró lettem.
 
Valamelyik napon, itt Münchenben, a villamosról furcsa menetet láttam. Két nagyon is jámbor rendőri autótól kísérve, majomszakállas munkakerülők, első látásra hülyék, megvadult öregasszonyok, gammlerek és semmittevők, amolyan
amerikai pikketelés formájában tüntettek: "Békét Vietnámnak:" "Július 4! Szabadságot, függetlenséget a. vietnámi népnek!"
 
És csaknem ugyanaznap olvastam egy általam rendkívül nagyra becsült amerikai magyar lapban az amerikai magyarság eltévelyedésének keserves bizonyítékát. A jól szerkesztett, nagy áldozatok árán előállított magyar lap, amelynek antibolsevizmusában senki sem kételkedhet, valami "vietnámi vacsora" alkalmából egészen furcsa módon kinyilatkoztatta, hogy az igazi amerikai magyarnak feltétlenül támogatnia, kell Johnson diktátor vietnámi őrültségét és tulajdonképpen csak az a jó, hazahű "hungarian born" amerikai, aki helyesli a vészes, végzetes vietnámi  kalandot. Mert hiszen az US Army ott - "a bolsevizmus ellen harcol". .
 
De vajon csakugyan a bolsevizmus ellen küzd-e ott a kongresszus megkérdezése nélkül, de az amerikai nagy üzlet támogatásával a rosszul választott harctérre küldött US-hadsereg ?
 
Ilyenkor mindig a "sánta ördög", vagy az amerikai Lenin, Roosevelt-Rosenfeld második világháborús útmutatásai jutnak az eszünkbe. Az amerikai hadsereg - mondotta többször kandalló melletti beszélgetéseiben - nem a német nép, csupán a hitlerizmus és nemzet szocializmus ellen folytatja a háborút.
 
Azonban az amerikai bombák Berlinben, Drezdában nem a hitlerizmus főhadiszállásaira zuhantak, nem a Barna Házakra, mert hiszen a münchenit is csali az utolsó pillanatban sikerült eltalálniuk, hanem a munkáslakónegyedekre, a polgári lakosságra, a csecsemőkre és az asszonyokra, a Szent László kórház kis magyar gyermekeire, sőt a "szövetséges" Szerbia Belgrádjára, vagy a katonailag semleges Bulgária fővárosára, Szófiára. A földeken dolgozó békés magyar parasztokra gépfegyvereztek az USA hősei
Veszprém környékén vagy akárhol Németországban.
 
Nem a politikai irányzat ellen, nem Horthy, nem Hitler, vagy Antonescu ellen folytatták a háborút, hanem a nép ellen! Minden amerikai E 52-és a szovjet seregek számára törte az utat a frontokon és a népek lelkében. Hiszen az utca embere azt látta, hogy a derék old Joe, kegyetlenkedik ugyan a frontokon, de kíméli - mert nem kapott hozzá elég amerikai repülőgépet! - a
polgárok életét.

Ezért tartom végzetes ostobaságnak, hogy bárhol a világon akad magyar szervezet, egyesület, újság, mely az antibolsevizmus szent háborújának tekinti Johnson elnök és az amerikai CIA véres és vészes kalandját. Az amerikai GI ott nem a népszabadságért és
mégkevésbé a bolsevizmus ellen, küzd, hanem a nép ellen, amint 1943-45-ben kíméletlenül és barbáran harcolt a Mária Valéria telepi nyomortanyák ellen.
---------------
Rossz időket érünk
Rossz  csillagok járnak:
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat! - (Arany János;  Zách Klára)
-------------
Az amerikai politika és Johnson inbecillitása eddig a legrosszabbat érte el, amit úgynevezett "antibolsevisták" elérhettek. A bolsevistaellenes délvietnámi népből olyan nacionalistákat teremtett, akik inkább a bolsevizmust választják, mint az amerikai "szabadságot".
 
Ez a háború nem Hó Csi-min partizánjai ellen, folyik már. A rizsföldekről, a Mecong-deltában a rizstermelő parasztot lelövi a GI, mert azt kénytelen hinni, hogy az is partizán. Mecong-delta parasztjaiból, ha learatták a rizstermést, szállító csapatokat alakit néhány partizán s a szerencsétlenek, hátukon viszik a rizst az észak vietnámi határig. De az "északi testvér" a határon visszaadja a a rizs egy tizedét. Legyen miből élnie.
 
Szaigontól 50 kilométernyire már minden a partizánok kezében van. Megközelíthetetlen földalatti alagútrendszerekben élnek s bent a városban legalább kétezer becsempészett partizán veszélyezteti az amerikaiak életét. És ez az élet nem is annyira veszélyes élet. Inkább dolce vita. Fulbright szenátor, akit szeretnek amerikai destruktívvá bélyegezni, de aki  valószínűleg jobban ismeri népe és az amerikai politika hibáit, bűneit,  mint Johnson elnök, nyíltan megmondja: az amerikai megszálló hadsereg óriási
amerikai bordélyházzá  változtatta Szaigont. 
 
A délvietnámi hadseregből a múlt  esztendőben 180 000 katona dezertált,  megundorodván az amerikai politikától, Ugyanakkor a Mecong-delta  környékén 61.000 parasztot gyilkoltak meg s. partizánok, azon a címen, hogy ezek az amerikaiak kiszolgálói voltak.
 
Az USA, a szabadság (egykori!) hazája, a hírhedt szabadságból nem tud már mást adni a szerencsétlen népnek, mint minden hadsereget kísérő hiénacsapatot, 20,000 ismert arcélű amerikai üzletembert, akik az amerikai boyok véréből lefölözik a maguk tejfelét, a fekete piac, a bár, a bordélyház, dollár csempészet, a kommunistákkal folytatott rizskereskedelem jövedelmeit. A nagy üzlethez a világsajtó adja a fényes, rabbisztikus segédletet, mikor megírja,hogy tulajdonképpen ezek a gengszterek az amerikai keresztény civilizáció távolkeleti pionírjai.
 
A letépett gyermekfej, mint az amerikai barbárság igazi szimbóluma, ott látható ma a kommunista propaganda minden nyomtatványában. S az amerikai fajtájú "antibolsevizmus" dögvésze Távol-Keleten, de Európában is úgy terjeszti a kommunista pestist, mint a világ legveszedelmesebb
bacillushordozója. Minden nap a kommunista propagandának ad újabb és újabb igazolást és a kommunistáknak már hazudniok sem kell, ha a Johnson - McNamara hadviselés módszereiről írnak, rádióznak.
 
Mi éppen antibolsevista meggyőződésünk alapján tartjuk a világ veszélynek a hadviselésnek azt az aljas formáját, amelybe az amerikai üres koponyák engedték belemanövrírozni az USA-t. Minden vietnámi USA golyóval az európai védelem gyengül és minden a polgári lakosság ellen folytatott légitámadással
a bolsevizmus erősödik és kap igazolást. Az egész megmérhetetlen aljasság és butaság az utcán tüntető csőnadrágos, szakállas majmok, munkakerülők oldalára rántja a szimpátiát, ahelyett, hogy kiadós munkatáborba zárnák ezt a csőcseléket.
 
Roosevelt a "világmegváltó" sátán, akinek lelkiismeretét a második világháború légibombázásainak majd kétmilliós magyar, német, szerb, román, horvát, francia, polgári halottja terheli a poklok mélységes fenekén, meghalt, de szelleme tovább él a. Fehér Házban és az amerikai világhódító tanácsadók ötleteiben. Nekik teljesen mindegy: bolsevizmus, kommunista, rendszer vagy demokrácia. Nekik egyetlen céljuk gazdagodni, aranyat szűrni a
népek szerencsétlenségéből és megvalósítani az ószövetségi világuralmat, melynek Washington  hajdani Amerikája,  ma elsőszámú zászlóhordozója.
 
A kommunistának, vagy marxistának aligha nevezhető Wiener Montag- azt írta legutóbb:
"Az USA gyengesége teljes mértékben Vietnámban mutatkozott meg. Ott bizonyult be, hogy a, legmodernebb tömeggyilkos hadieszközök sem elegendők a hazájáért halálmegvetően harcoló nép ellen. Európai számára bármilyen érthetetlen is a vietkongok ázsiai kegyetlensége, bátorságuk és harci ügyességük mégis imponál.
 
Az amerikai materializmus itt végre olyan ellenfélre talált, melyet sem bombákkal,  sem élelmiszerküldeményekkel nem lehet legyőzni,  mert egyformán nem fél sem haláltól, sem éhségtől, így áll előttünk aztán. Amerika, mint a keleti-nyugati összeütközés legnagyobb vesztese és legyőzöttje, miután csak az anyagi gazdaságára hivatkozott, de nem akart tudomást venni más népek
nemzeti büszkeségéről és nemzeti öntudatáról, óh, milyen szegény is vagy Te, Amerika!"
 
Hozzátehetjük: és mennyivel szegényebb vagy Te, amerikai magyarság és magyar emigráció, amely még 1956 november 4-ike után is hiszel a fehér házi gengszter-antibolsevizmusnak. És mennyivel aljasabb vagy Free-Európa magyar szakosztálya, nemzeti bizottmánya, amely, méghozzá jó pénzért, kihasználod
azokat - akik letépték a magyar gyermek fejét!