Molnár Lajos ünnepi beszéde elhangzott  1999 március 21-én Akron Ohioban  a Szabad Magyar Református Egyház Gyüléstermében.

HOGYAN SZÓL 1848 SZELLEME MA A NEMZETHEZ?

Tisztelt Püspök Úr, Kedves Magyar Testvérek !
 
Nagy megtiszteltetés számomra,hogy ezen a napon, ezen a helyen Veletek ünnepelhetem
március 15-e szent ünnepét. Elöször is azért, mert ez az esztendő a 150-ik évfordulója az
1848-49-es Szabadságharc vérbefolytásának. Másodszor azért, mert ebben az évben március 12-én, Szálasi Ferenc mártirhalálának 53-ik évfordulóján a polgári Magyar Kormány
a Nátoba való belépéssel lemondott az 1956-ban kikiáltott semlegességről és készül integrálodni az europai közösségbe feladva az ország függetlenségét, amiért 1944-45-ben és
1956-ban tizezrek adták életüket. Készülünk egy új évezredre és az Árpád-i Magyar Birodalom fennállásának jövőre megtartandó ezer éves jubileumára. Történelmi fontosságu, hogy ezen a helyen ünneplünk, mert ha van folytatása a Kossuth emigráció harcának, akkor az erről a helyről indult el, innen
a Szabad Magyar Református egyházból, nem más által, mint Dr. Dömötör Tibor Püspök
személyében, aki Kossuth Lajos szobrát elhelyezte, emlékét megörökitette az amerikai képviselőház épületében. Ez az amerikai magyar végvár, ahol tettekkel, látható emlékekkel
írják az igaz magyar történelmet.
 
A Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus, a Hungária szabadságharcos Mozgalom és a Szittyakürt tábora nevében meleg szivvel mondok köszönetet Nektek és kívánok további sikereket ehhez a nemzetmentő munkátokhoz. Gondolom sokakban felvetödik a kérdés, miként kell ma megünnepelni 1848 március 15-ét? Hogyan kell értelmezni ezt az eseményt 1999-ben ? Hogyan szól 1848 szelleme ma a Nemzethez ? Vissza kell pillantanunk a magyar történelembe, hogy erre kielégitő választ kapjunk. Az elmult négyszáz év küzdelmei, a kopjafa erdők rengetegei rémületként villannak fel elöttünk, felkiáltva valahol utat tévesztettünk! - De hol ?- 896-ban mikor Árpád bejött a vereckei hágon,rövid idő alatt egyesitette a kétmilliós szállásbirtokos magyar törzseket és stratégiailag biztositotta a Magyar Birodalom területét, Atilla örökségét. A következő száz év alatt a Magyar Birodalom volt Europa legnagyobb hatalma. Bizánctól – Romáig rettegett tőlünk mindenki. Aztán jött a hittérités és a nyugati kereszténység elterjedése és ezt követte 997-ben az a belháború, melyet Koppány vivott az alakuló új világrend ellen. Ekkor indult meg a magyarság szervezett pusztitása, amit István első királyunk nyugati segitséggel véghezvitt Róma nevében. 1997 októberében I. Szilveszter pápa még aggodva várta a híreket a keresztény magyarok sorsa felöl,- „ha a Szkítákat cserbenhagyjuk, félelem fog el" – írta őszinte aggodalommal a császárnak küldött levelében.  Novemberre a túlerő keserves küzdelem árán legyőzte Koppány seregét. Koppányt felnégyelték és a részeket az ország négy pontjára – Esztergomba, Veszprémbe, Győrbe és Erdélybe küldték szét. Az ezt követő kommentárok tényként könyvelik el, hogy a
„Szkíta népek" illetve „igen erős országaik készek a római birodalomba térni". 
 
Szabó Dezső az elsodort falu című regényében írja „ az ezeréves szentistváni tragikummal
párhuzamosan valosul meg újból és újból az örök Koppány tragédia. Koppány a megtartó
magyar aki a magyarság jövőjét,fejlődését a faj sajátos egyéniségében, ázsiai Ősi
adottságában látja", aki folyton fellázad és folyton legyőzetik az idegen érdekek elleni
küzdelemben.
 
Az elkövetkező öt és fél évszázad alatt az Árpádházi és vegyesházi királyok kora következett.
1301-ig kihal a karizmatikus királyok sora, az Árpádház, amely már puszta létével megszabta ki ülhet az ország trónjára : tehát csak magyar, s a magyarságon belül is csak a legnemessebb ág tagja lehet magyar király. Az 1301-től 1541-ig tartó korszak a vegyesházassági királyok kora, amely a késöbbi idegenuralom egyik akaratlan előkészitőjévé vált. Erről az időszakról Gradpierre K. Endre a Királygyilkosságok című oknyomozó történelmi munkájában csodálatos adatokkal bizonyitotta a nyugati cselszövést amely Magyarországot 1526-tól napjainkig hadszintérré és idegen elemek martalékává tette.
 
Mátyás király az utolsó magyar király akitől rettegett a nyugat, 1490-ben meghalt Bécsben, fügétől lett rosszul. Lehet, hogy megmérgezték. Ekkor tünt ki, hogy mit jelentett nekünk magyaroknak a Hunyadiak kardja.- A félelmes magyar hadigépezet ősszeomlott mint a kártyavár. Ulászló akit Dobzse Lászlónak gunyoltak a főurak bábja lett. Ekkor Miksa az új német - római király visszafoglalta Bécset, betört Magyarországra egész Székesfehérvárig nyomult és a gyáva dobzsekirálytól olyan vérlázító és jogtalan szerződést csikart ki Pozsonyban, amely örök szégyenfoltja marad a királyok szerződéseinek. A szerződésben Ulászló visszaadta Mátyás király összes hóditásait, ami esküszegés is volt, mert annak megtartására hitlevélben kötelezte magát, fizetett százezer arany hadiköltséget továbbá átadta Köszeget több várossal és beleeggyezett, hogy Miksa a magyar trónt megtarthassa, ha Ulászló fiága kihalna, a magyar korona Miksára vagy utódaira száll. Ez a szerződés törvénytelen volt, a magyarokat nem kötelezte, de ezzel akarta becsempészni a Habsburgokat a magyar trónra. Amint a szerződés kitudodott az 1492-iki országgyűlésen a köznemesség azt becstelennek nyilvánitotta. . Az 1505-ös rákosi országgyűlésen pedig ünnepélyesen elutasitotta a Habsburg tolakodást a következő végzéssel – „A Magyar Nemzet idegeneket sohasem fog királyul elismerni s mindazokat, akik idegeneket támogatnak, vagy behoznak,
hazaárulóknak bélyegzi."
 
Miksa felbőszült ezen és Ulászlót haddal fenyegette, mire a gyenge uralkodó beleeggyezett, hogy ha fia születnék azt Habsburg Annával, Ferdinánd nővérével fogja eljegyezni. A rendek annyira felbőszültek, mikor ezt a titkos megeggyezést megtudták, hogy 1507-ben újra kimondták országgyülésileg, hogy nekik Habsburg nem kell, a szégyenegyezség semmis, sőt nagyobb nyomatékul még Ulászló fiát Lajost sem akarták megkoronázni, nehogy Annát Behozza. Ulászló mindent igért könyörgött, hogy koronázzák meg Lajoskát akkor hat éves volt. 1508-ban még is megkoronázták Lajost, de Ulászlóval igéretet tétettek, az alkotmány megőrzésére és, hogy fia is védi a nemzet e jogait.  1515-ben Ulászló titkos találkát fogadott el Miksától aki törtet a magyar trón után. Amit karddal nem sikerült volna megszerezni, megszerezte a Habsburg fegyverekkel – nadrággal és szoknyával. Lajost eljegyezték Máriával Miksa lányával. Végre újra megállapodtak, hogy családuk netáni kihalása esetén egymás országait öröklik. A Habsburgokból bőven volt. Ulászló a következő évben meghalt, Lajos pedig 1526-ban ottveszett a mohácsi csatában
és sírbaszállt vele a nemzeti királyság is. A török hadak vonultak Buda felé, az ország pedig három részre szakadt. Székesfehérváron összejött az országgyűlés és Werböczy István Magyarország halhatatlan bölcsességű törvényhozója megkérdi.- Uraim, tudjátok-e, hogy az ország fejetlen árvaságra jutott?
A fennséges ausztriai főherceg akar, akarna Magyarország királyává lenni.
Akarjátok-e Őt? Az egész országgyűlés harsogva zugja:
Nem akarjuk ! Nem kell az idegen !
Kit akartok? Kérdezi Werböczy.
Zápolya Jánost akarjuk !
1526 november 21-én Zápolyai Jánost a magyar szent koronával megkoronázzák. Ferdinánd stiriai Habsburg főhercegnek sikerült 13 pártos főurat megvásárolni és Pozsonyban királlyá kiáltatta ki magát egy ferencrendi kolostorban. Ezzel Magyarország sorsa megpecsételödött. Ferdinánd most már háboruval támadta meg a magyar királyt. A török veszedelem mellett a két ellenkirály között dúlt a polgárháború. Végül is János király meghalt s a török csellel bevette Budát. Ettöl kezdve a Habsburg uralom megalapozása sikeresen megtörtént. Ferdinánd megfosztotta az országot királyválasztási jogától mikor fiát még életében erőszakkal megkoronáztatva azzal a ravasz formalitással, hogy nem választott, hanem neveztetett családja számára, hogy a magyar trón örökösen az övék maradjon. Az intrikák tömkelege, kijátszotta a Magyar Nemzetet a török ellen, holott nekünk kellett volna szabad utat adni a töröknek akkor elkerültük volna mindazt, ami velünk történt az elmult négyszáz év alatt és ma egy negyven millios Magyar Birodalom lenne a Kárpátmedencében.
 
Amikor a magyarok prágai udvarban panaszkodtak, Rudolf tanácsosai azt válaszolták – ahány magyar van, mind kiirtjuk, mert ezelött is a németeké volt Magyarország. A nemzet akkor már tisztán látta, hogy igazi ellenséget nem a törökben kell látni, hanem a Habsburgokban. A jövőből már előbontakoztak Bocskay, Rákoczi és Bethlen Szabadságharcának zászlai.
1707 junius 20-án elérkezett a leszámolás ideje. Az Ónod-i országgyűlés II. Rákoczi
fejededelem vezérlete alatt kimondta a következő határozatot:
„ Miután az osztrák ház királyi hatalmával visszaélve erőhatalommal
törekedett a nemes magyar nemzet romlására, s magát nem akképen, mint
királyhoz illik, hanem az ország nyilvános ellenségeként viselte…szabad
nemzetünket zsarnoki szolgaságba süllyesztette, megigázott gyanánt
elnyomta, hazánk törvényeit szabadságát eltiporta…magunkat az osztrák
ház alol szabadoknak, a trónt üresnek nyilvánítjuk."
Ezzel az aktussal a Habsburg ház trónfosztotnak lett nyilvánitva minden magyar számára. Az elkövetkező évszázad alatt a Habsburg ház lépésről lépésre következetesen felizgatta a nemzetiségeket a Magyar Nemzet ellen. Mindaz amit késöbb hazánk testéből Trianonban leszaggattak már régen állandóan az osztrák császárok igérgettek oda. A nemzetiségek a Habsburg királyok egész sorára
hivatkozhatnak, mint utolsóra Károly királyra aki a végveszedelem óráiban hozzánk Gödöllöre menekült családjával és „hű magyarjai" közt, magyar földön alkudozott a nemzetiségi vezérekkel a nemzet testére. Ezt ajánlotta Popovics Dusánnak, a horvátok képviselőjének és Mihalovics Antal horvát bánnak:
„Vegyenek el Magyarországtól annyit, amennyit akarnak, csak maradjanak meg a Habsburgok jogara alatt". – Ezt a két horvát vezér mondta el zágrábi követünknek. Ugyanilyen ajánlatot tett a cseheknek is. Többet elárulni már nem volt ideje Magyarországból mert a forradalom elkergette Gödöllőről. – Ez is egy jó király lett volna! A Habsburgok igy harcoltak Magyarország ellen az utolsó lehelletükig. Ötvennégy éven át - mondja Kossuth – 1790-től 1844-ig kellett küzdenünk csak a magyar nyelv birtokáért a Habsburgok ellen. Angliában mondott beszédében igy jellemezte a Habsburgokat. „Ez a dinasztia az egyedüli széles e világon, melynek családi érdekén kivül semmiféle létoka nincs…és hatalmát csak más népek egymásközti viszálykodásával tartja fenn."
 
Évtizedeken át folyt a harc a cenzura eltörlése ellen. A szólásszabadság a nemzeti függetlenség alapvető követelménye volt. 1848 március 3.án Kossuth Lajos a Pozsonyi országgyülésen reformköveteléseit 12 két pontban elöterjesztette, amit a felsőház március 14-i jováhagyásával egy delegáció élén benyujtott V. Ferdinánd uralkodónak. Mikor ez a hír elérkezett Pestre a fiatal értelmiségiekből álló ellenállási kör nyilvánosságra hozta a reformköveteléseket, melynek gyakorlati megvalósitásá-
val kezdődik a pesti forradalom. Tüntetések, a cenzura eltörlése, a nyomda elfoglalásával az irodalom lesz a cselekvés egyik formája. 1848 március 15-én Petőfi Sándor és Jókai Mór vezetésével a közel huszezer emberből álló tömeg tüntet a Nemzeti Muzeum elött. Vasvári Pál történész nyitja meg a nyilvános naggyűlést. Petőfi a muzeum lépcsőjén elszavalja a Nemzeti Dalt, Irinyi József fiatal ügyvéd és ujságíró ismerteti a 12 pontot:
 
MIT KIVÁN A MAGYAR NEMZET.
1.Kivánjuk a sajtó szabadságát, cenzura eltörlését.
2.Felelős minisztériumot Budapesten.
3.Évenkénti országgyűlést Pesten.
4.Törvény elötti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5.Nemzeti őrsereg.
6.Közös teherviselés.
7.Urbéri viszonyok megszüntetése.
8 Esküdtszék,képviselet egyenlőség alapján.
9.Nemzeti Bank.
10.A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonákat ne vigyék
külföldre, a külföldieket vigyék el tölünk.
11.A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unió Erdéllyel
A tömeg éljenzése közepedte megindul az események soroza. A politikai röpiratok tömkelege jelenik meg, követelve a jobbágyfelszabaditástól a nemzetiségi kérdésen keresztül a nemzeti függetlenségig mindent pontot megvitatva. Megindul a Nemzetörség szervezése, Tácsics Mihály kiszabadul a politikai fogságából.
Április 11 én az országgyűlés új törvényeket fogadott el és 12-én megalakult gróf Batthyány Lajos vezetésével a teljesen magyar kormány. Felbuzdulva a magyar szabadságharc kezdeti sikerein április 22-én a délvidéki szerbek politikai autonomiát követelnek, május 10-én a szlovákok ugyanezt teszik.
Május 30-án Kolozsváron az erdélyi országgyülés megszavazta az ujra eggyesülést Magyarországgal. A nemzet védelmére létrejön a honvédség. Kossuth javaslata elfogadást nyer, adót vet ki majd pénzt bocsájt ki. Látva a magyar szabadságharc győzelmét Bécs lépésről lépésre meghátráll a magyar függetlenségtől és a Habsburg ház hagyományos oszdd meg és uralkodj stratégiáját latbavetve fellázitja a nemzetiségeket a Batthyány kormány ellen. Augusztus 31-én Ferdinánd vádat emelt a magyar kormány ellen,hogy megszegte a monachia származási alapon történő folytonosságát és követelte a független
hadsereg és pénzgazdálkodás megszüntetését. Batthyány Lajos miniszterelnök lemondott.
A Habsburg ház megszegve az elfogadott áprilisi törvényeket nyilt háborut inditott Magyarország ellen. Csatát csata követte. 1849 januárjában a Honvédelmi Bizottmány és a parlament Debrecenbe költözött. 1849 juniusára a háboru kiszélesedett és a honvédők a szent szövetségben álló osztrák és cári orosz hadsereggel találták szembe magukat. A jól felszerelt kétszeres túlerővel szemben „Független szabad honért – Győzni vagy halni"- hírdeti a zászlószalag felirata. A tavaszi hadjáratok alatt Görgey Artúr sorozatos győzelmeket arat és Budát is visszafoglalja.Erdélyben Bem József tábornok vezetésével a területek Kolozsvártól Brassóig magyar kézre kerülnek. Az osztrák orosz túlerővel szemben Bem Apó július 31 én Segesvárnál csatát veszit, ahol Petőfi Sándor is elesik.Látva a reménytelen helyzetet 1849 augusztus 13-án Görgey Artur Világosnál letette a fegyvert. Kossuth Lajos Törökországba menekül. Október 6-án Haynau itélete alapján Aradon 13 magyar tábornokot kivégzik ,Budapesten pedig gróf Batthyány Lajos az első független felelős magyar kormány elnökét végzik ki. A magyar szabadságharc ezen vértanui örök fényként világitanak a magyar történelemben. Ezután következnek megtorlás évei, a Bach korszak, a Kufsteini börtönök és az 1867-es kieggyezés. A szabadságharc külföldre menekült vezetői sem adják fel a harcot. Világszerte érdeklödést és rokonszenvet keltenek a magyarság iránt.Amikor az osztrákok a Törökországban tartózkodó Kossuth emiráció kiadatását követelik a szultán ezt az angolok és a franciák támogatásával megtagadja. Az amerikai szenátus a „nemzet vedégeként" hivja meg és a kongresszus elött szóhoz juttatja. Az olasz osztrák háboru után ismét felcsillan a reménység. Az olasz forradalmár Giuseppe Mazzini révén Kossuth ekkor már jelentős tényező. III. Napóleon francia császár is tárgyal vele. A Magyar Nemzeti Igazgatóság, amelynek élén Kossuth, Klapka és Teleki László gróf áll , Türr István vezetésével magyar légiót állit fegyverbe. Egy idevágó történetet szeretnék idézni Gelsei Biró Zoltán A Habsburg Ház Bünei cimü munkájából amely a legtökéletesebb jellemzés erről a bűnszövetkezetről amit valaha olvastam. Hallgassuk meg hogyan ír Ő erről és a kiegyezés utáni korszakról.
 
„Most szeretnélek főlhozni a sírból, jó öreg, nemes kuruc, te királygyülölő pogány magyar, aki a lelkedet belém lehelted, hogy lásd az idők beteljesedését.
Aki ezt megjósoltad !
Aki engem erre tanítottál !
Aki ezért naponta imádkoztál !
A Habsburg király felé ömlengő alázatos és hazug kiegyezési dicshimnuszok harsogó áradatában akadt egy büszke kis vármegye, amely Rákoczi és Kossuth evangéliumának élő tiltakozásul, odakiáltotta ebben a hódoló, kenetes hangzavarban
I. Ferenc Józsefnek:
Ugocsa non coronat !
Ugocsa bizony nem koronáz !
A legkisebb vármegye volt, fönn északon, a Tisza két partján, amely nem engedte föl Budára zsinóros hajdúit és párduc-kacagányos vármegye urait, hogy hivatalosan ott legyenek azon az országraszóló zenés requiemen, amelyen Magyarország függetlenségét temetik és egy örökösödési parádén, ahol a - halott - fölött osztozkodnak. Magyarország e legkisebb vármegyéje, amelyet oly gunyosan kinevettek a királyi fényben sütkérezök, a legnagyobb lett egy hallgató nagy magyar társadalom lelke mélyén, mely akkor megnémult, de nem rég még konspirált, fegyvert rejtegetett a pincében, hogy jön Kossuth, az olasz-magyar légióval, a porosz király burkusaival,megszabaditani I. Ferenc Józseftől Magyarországot. Akkoriban ugy is volt. Kossuth mindezt előkészitette: III. Napoleonnal, Viktor Emánuellel, Bismarckkal
tárgyalt, kibontotta Rákoczi zászlaját olasz földön, légiót szervezett, az osztrákházat iszonyuan elverték Königgratznél, Klapka Komárom hős védője, a határszélen állt az első Kossuth légióval. Kis kuriánk pincéjében el voltak ásva az általános felkelésre felhívó plakátok, apám őrnagynak volt kinevezve Tatay tiszteletes asszony Bakony-Tamásin éjjel ragasztotta ki az új szabadságharcra való felhívást. Ekkor azonban a Osztrák háznak ölébe szaladt a kövéres Deák ferenc, I.Ferenc Józseffel megcsinálta a kényszerkieggyezést, amely a Habsburg uralkodónak úgy ízlett mint rókának a savanyu szőlő, de béke lett, a Habsburg ház meg lőn mentve, jött a koronázás és ezzel Deák Ferenc Kossuth Lajos kezéből örökre kiütötte a függetlenségi remény ama zászlaját, amelyet 18 évig páratlan szívossággal, csodás lángeszének és legendás szervező erejének lankadatlan feláldozásával hordott meg, szerte az egész művelt világban. Azután Ugocsához nyiltan csatlakozott még hét magyar, ugyanannyi mint a honfoglaló hét magyar pogány vezérek voltak, akik itt vérszerződést csináltak , hogy örökké magyar alkotmány legyen és annak sértetlenségén a magyar nemzetségből választott nemzeti fejedelem őrködjék, aki az ország beleegyezése nélkül semmit sem tehet. Ez a hét magyar, akiket hét kuruc tigrisnek neveztek,
azalatt mig Budán a koronázási mise orgonája búgott és Ferenc József esküdött az alkotmányra, oly szentül, mint V.László a Hunyadiaknak , ez a hét kuruc tigris, szívében mélyen eltemetett fájdalommal és keserüséggel kivonult Cinkotára, a hitóriai nagy icce csárdába, ott összecsördítették németverő nagy Hunyadi Mátyás szimbólikus kupáit, aki egykor Bécset foglalta el és elkeseregve a nemzeti királyság
elmúlásán, bánatos, szomorú gyásztort ittak ama nemzeti szerencsétlenség fölött, hogy Budán megint Habsburgot koronáznak."
 
Ugocsa vármegye Kárpátalja része, ahol Trianon óta hétszer változtattak állampolgárságot ezek a magyarok anélkül, hogy elhagyták volna falujukat, de megmaradtak magyarnak a mai napig. Ezekről a magyarokról mondott le az Antall Kormány , Jeszenszki Géza jelenlegi amerikai magyar nagykövettel az élen Ukrajna javára 1993- ban.
 
1989-ben azt hittük,hogy végre mindörökre megszabadultunk ettől a vérszívó hálátlan Családtól,,amelynek történelmi küldetése a magyarság létének elsorvasztása kell,hogy legyen. Ismét feltámadtak jól megérdemelt sírboltjukból és megjelentek a magyar élettérben,mint egy pióca.
A magyarság elhülyitésének utosó fejlödési fokozata az, hogy a legifjabb Habsburg született őstehetség György kell, hogy képviselje meggyötört hazánkat az annyira hőn óhajtott Európa parlamentben, mind rendkivüli és meghatalmazott nagykövet. Már hallani a gyászindulót a jővendő ködéből,már látni a kaján vigyort amint vezetnek bennünket Európa felé , - ahova sohasem fogunk eljutni ! Mert nem jutottunk oda Koppány árán,Muhi árán, Mohács árán sem ! Ennek a családi célnak és ismét az ÚJ VILÁGREND központi céljának megfelelően vezetnek bennünket oda, ahol egy nemzet süllyed el és nincsen visszaút ! A Horni kisebbrendüség érzése nem talált egyetlen méltó magyart erre a célre. Az osztályharc meghasonlott sztahanovista, pufajkás komisszárja hívta őket vissza: meggyalázva Bocskai, Bethlen, Thököly Báthory, Rákóczi, Kossuth, Petőfi történelmi hagyatékát, majd négyszáz éves küzdelmünket. Mikor ébredünk már fel, meddig hagyjuk magunkat félrevezetni ? Mikor vesszük tudomásul,soha idegen nem jött a segitségünkre, nem jöttek Muhinál, nem jöttek Mohácsnál, 1919-ben, 1956-ban, soha ! Pontosan Habsburg György egyi őse volt az oka a mohácsi tragédiának. A magyar szent korona és országa megszerzése után ők tették 160 évig hadszintérré az országot. Utána kellett a magyar a megerősödött birodalomba Huszárnak, kellett gabonája, nyersanyaga, hogy világbirodalommá váljon. Annyira rettegtek tőlünk, hogy idegen népeket költöztettek ősi magyar földekre, mivel azokban jobban bíztak mint a lázadó magyarban. Trianont is nekik köszönhetjük. Meddig türjük még, hogy ez a vámpír, világpolgár, kalmárvérű család rajtunk élősködjön ? Ideje már a történelem sötét kriptájába végleg bebetonozni őket és velük eggyütt összes szekértolójukat.
 
Most megint visznek Európa felé, mely tőlünk mindig csak kapott, de soha sem adott. Megyünk felkészületlenül,feltételek nélkül, a trianoni igazságtalanságok orvoslása nélkül, üres zsebbel, dollármilliárdos adosággal, amit a nyugat kölcsönzött egy idegen megszálló hatalom által létesitett diktaturának.  Kinyitjuk az ország kapuit a pénzes idegenek elött, hogy felvásárólják ami még megmaradt. A magyar pedig beáll cselédnek afrikai bérekért és Manhattan-i árakat fizet a termékekért. Ez az 1945 óta tartó kelet és nyugat általi szabadrablás és gyarmatositás félő, hogy beteljesiti Kossuth vészjóslatát, hogy „ a magyar csak lakos lesz hazájában, de nem Nemzet".
 
Ma 1999-ben a világon szétszórodott nemzeti emigráció összes végvárában a kuruc vitézek szellemében minden eszközzel harcolnunk kell, hogy ezt megakadályozzuk. A reformkommunistákból kogyvasztott mai államvezetés 1989-óta a lemondás korszakát hozta létre. Lemondtak a tömeggyilkosok számonkéréséről, lemondtak a semlegességről, lemondtak a függetlenségről, lemondtak az elszakitott területekről, lemondtak az államadosság felszámolásáról, cserébe a semmiért. De megmaradtak a vádló bitófák, a 298-as és 301-s parcellák, a kopjafák figyelmeztetésül és mi nem felejtünk. Sőt Szabadságharcos Püspökünk szavaival élve esküszünk, hogy Magyarország szabadságáért, Tovább Harcolunk!