Honfoglaló öseink emlékének tisztelegve

M. Katonka Mária ünnepi beszéde

Összejöttünk, hogy a Honfoglalás 1100. évfordulóján kegyelettel adózzunk Honfoglaló Öseink emlékének. Hogy a felséges Isten megáldotta Iépéseiket - utódaikban - nem hagyta e1 és nem hagyja el őket, s ez bizonyítja, hogy élünk, és élni akarunk abban a Hazában, amelyet ők szereztek nekünk.

A montreáli Szent István Magyar Kultúregyesülettől azt a megbízást kaptam, hogy próbáljak meg rámutatni arra, hogy rajtunk magyarokon kívül, Európa számára - terhet vagy fejlődést, eredményt hozott-e a magyar honfoglalás?. . . Mivel a Iegutóbbi időkig csak, mint Európára szakadt terhet emlegetnek bennünket.

Én nem vagyok nagy előadói képességge! megáldott egyetemi tanár. Az általam elmondottakat is leírtam előbb, hogy' akadás nélkül mondjam el az alábbiakat - mint az én meglátásaimat, az általam olvasott és sok minden ; más, kapcsolatos tárgyakkal foglalkozó könyveket. Szép számmal vannak az általános történelemmel, az Európa kialakulásával foglalkozó történelemme1 közvetlen, vagy Ievelező barátaim. velük hosszú megbeszéléseket, vagy oldalakra nyúló, hosszú Ievelezéseket folytatok.

Jómagam szemben azokkal, akik a : nyugati történetírókat, krónikaírókat elfogadják - kétségbe vonom. Én ; szemelőtt tartom dr. Horváth Mihály r. kat. csanádi püspök - Kossuth : ' minisztere volt - magyar történetíró, aki felveti a kérdést, hogy lehet az, hogy a nyugati krónikások sokszor szembékerültek egymással, sőt meg is hazudtolták egymást?... De ebben a ` szellemben találkozhatunk még Fraknói Vilmos - szintén r. k. püspök, a római Magyar Intézet alapítója, saját zsebéből a magyar ifjúság számára írt - Magyar Történet c. munkájában is. Én szem előtt tartom azt is, hogy a ', nyugati krónikások előtt jóval előbb . írtak krónikát Keleten is, Egyiptomban, Bizáncban, a mai Indiában, Kíná- ., ban, stb. - s azokban is olvasható a ', magyarokról. Ezekben a keleti krónkákban nem olvashatunk azonban sok olyanról, ami a nyugati krónikásoknál állandó forma... hogy olyan "vad barbár pogány" őseink lettek volna.

A nyugati krónikások szerint honfoglaló elődeink megindultak ázsiai hazájukból, Lebédiából, vagyis Ete1 közből, az őket fenyegető és üldöző ellenség ellen és a vereckei-hágón lezúdultak a Duna-medencébe, ahol Ieigázták a már hosszú idő óta itt é1ő ', békés, szelíd lakosságot...

Először is, mióta van Lebédia, vagyis Etelköz a vad Ázsiában? Lebédia - a mai Bukovina, Beszarábia, Havasalföld és a mai Ukrajna mióta van ',, Ázsiában?. . . De ha mégis Ázsiában ' lenne és az olyan "vad, barbár, pogány "Iett volna - akkor hogyan lehet '.., az, hogy Ázsiából kb. annyi éves kultúrleleteket hurcolnak szerte Európá ba és az USÁ-ba, mint amilyen régen Európa a jégkorszakból kikerült?... Lám Európából nem visznek ilyen több évezredes kultúremlékeket Ázsiába - ma sem! Meglehet, hogy Etelközben éltek ezidőben a magyarok, de Ázsiából hány ezer év alatt értek oda, ' hol voltak közben - nem olvashatunk ' krónikásaiktól.

Nyugati krónikásainktól azután megtudjuk, hogy a Duna-medencébe érkezésük után vadul száguldozva Iovaikon megindultak Európa belseje felé. "A magyarok nyilaitól ments meg ,, Uram minket!" Menekült előlük mindenki, aki csak tudott. .Úgy

néz ki, hogy nem mindenki tudott. ,Akiket utóÍértek, azokkal mi lett? - erről hallgatnak; leghitelesebb tanuik szerint "úgy hallották "... hogy "így', meg úgyi

Egy igen kedves történész barátnőm, a passaui püspökség levéltárában talált

egy korabeli történetet arról, hogyan Iátták az érkező magyarokat a jámbor nyugatiak. A Ieírás szerint: a magyarok öltözete nem olyan, mint a miénk. Ezek a pogány barbárok nem zsinórral kötik össze derékban az öltözéküket, mint mi, hanem valamiféle gamb (mai szóhasználattal) gomb van az öltönyük egyik oldalán, a másikon meg lyuk, amibe beleakasztják a gambot. Ez a gamb némelyiküknél aranyból van és drágakövek is vannak benne...

Hát ilyen pogány barbár-módra öltöztek azok a cudar magyarok. Ám úgy néz ki, hogy ez mégiscsak, hogy úgy mondjam divattá Iett az akkori Európában, mert a gomb használata ma is megvan.

A pogány-barbár magyarok" elől menekülőket - úgy néz ki - valahol mégis utolérik. Mivel azonban az o papjuk már"hallotta valahol'; valakiktől, hogy nem bántják az imádkozó embereket. Erre a kis közösség bemenekült kis összetákolt templomukba könyörögni, hogy mentse meg Isten őket a magyarok nyilaitól. . . Mikor a magyarok elérik a kis templomot és betekintve Iátnak egy csomó embert imádkozni, barátságosan beintenek nekik és mennek céljaik félé tovább.

Ezt a szerzetes által idézett "csodának" tartják, és mivel "csodát tett'; Szent Denis néven, szentté avatják. Itt Montreálban - nem is messze tőlünk rue St. Denis néven - utca hirdeti nevét. . .

A nyugati krónikaírók még csak nem is gondolhattak arra, hogy ezeknél a "pogány, vad"magyaroknál, ősi törvényeik szerint, főbenjáró bűn imádkozó embert, vagy imádkozásra szánt helyet megbántani, lerombolni...

Honfoglaló elődeinknek már az ősei is, nem csak törvényt tisztelő, de törvényt alkotni is tudó nép volt. A honfoglalók tehát nem egy gyülevész, ellenségtől menekülő horda volt. Már Etelközben is alkotmányos keretek között éltek. Törzsekben éltek, mint ebben az időben Nyugat-Európában is. De a törzsfőket, a törzsi közösség maga választotta, tehát a mai

demokráciában éltek. A törzsfők választották maguk közül a fejedelmet. A nép ügyes-bajos dolgait, hogy hamarabb, és könnvebben intézhető legyen - már akkor - járásbíróságok intézték. Ezek feje - akkori nyelvünkön - a kádár, aki ha nem az igazságnak megfélelően ítélkezett, a népnek joga volt a bírót eltávolítani és az ítélete, megváltoztatni. ..

Talán vessünk egy pillantást a körülöttünk nagy hangon demokráciát szajkózó népi társadalmakra. A honfoglalók több mint ezeréves demokráciájának azonosa-e ez? És, - nagy hangon a magyarokat akarják "demokráciára " oktatni?

Honfóglaló elődeink előbbi hazájukbó1 a törzsi szövetség, vagyis a népek közös akaratából, a Kárpát-medencében ősi idők óta itt élő, velük egy nyelvet beszélő, egy azon szokásjogon élő véreink hívására jöttek át a Vereckei-hágón. Másképp nem is jöhettek volna. EIIenséges szándékkal közeledve, az itt élők háborús ténykedésnek véve, a Kárpát hegyláncán lévő átjárókat, könnyűszerrel lezárták volna előttük. A törzsi szövetségeknél abban az időben, a törzsi szállásokat ún. "gyepü

szállásoknak "nevezték. Egyik törzsnek a másik törzs területére menni meghívás nélkül - ellenséges szándékot jelentett. Pontosan úgy, mint Európa nyugati részében...

Vereckénél az addig is élő törzsek megbizottja, Mén Marot várja a"meghívottakat': Álmos fejedelemmel lépik át a határt.

Régi hazájukból való indulás előtt a törzsek összes résztvételével - mai nyelven - nemzetgyűlést tartanak.

Új hazájukba, a Kárpát-medencébe érve 889-ben, Erdélyben ez a nemzetgyűlés választja - vagy emeli - fejedelmi rangra Árpádot. (Úgy zárójelben kérdezem, hogy akkor 889-ben ho1 voltak azok, akik ma Erdély őslakóinak szerepében díszelegnek?

Árpád halála után, fia Zoltán vezérsége idején 929-ben a következő nemzetgyűlésen, Anonymus szerint a vezér és nemesei - a törzsek által választott törzs vezetői - megállapították a birodalom határát, a törvényeit; miképpen tegyenek törvényt minden elkövetett vétek felett, és azt a helyet elődeink szer-nek nevezték, mivel itt vették szerbe az ország dolgait . . . Pusztaszer tehát elődeink által adományozott neve a most is e néven ismert és az egyetemes mai magyarság tiszteletét is kiváltó településnek.

Európába, az első olyan emberi település gondolata tehát, amelyet kijeIölt határokkal vesznek körül - jeléül annak, hogy akik ott élnek, tovább

menni nincs szándékukban, de oda ' sem engednek be csak hívó szóval idegent - a mai Pusztaszerről indult ki. Lassan majd az európai országhatárok kifejlődése is megindul. Egy azonos fajú és nyelvű törzsek saját határaikon belülre kerülnek. Így lesz az egykori frank törzsek településéből a mai nagy német város, Frankfurt. A mai Franciaország részét képező Elszász Lotharingia pedig azelőtt germán törzsek szálláshelye volt. Hát láthatjuk, hogy elődeink példája - honfoglalás majd országépítés kárhozatot nem hozott Európára.

Mit találtak azonban elődeink a római birodalom utáni Európában, földrajzilag hogyan nézett ki akkor Európa. Errő1 keveset olvashatunk, a nyugati krónikások igen szűkszavúak voltak, ebben a tekintetben.

A közelmúltban kezembe került egy könyv, amely,ismerteti Európa kialakulásának történetét, az I100 és 1300 évek között. Írója Friedrich Heer. A bécsi egyetemen történelem tanár. A keleti és a nyugati, valamint az izlám

egyházi és világi tudományoknak kutatója. Megjelent l961-ben Németországban német nyelven, majd az USAban angolul. Honfoglaló elődeink csaknem 200 esztendővel előbb érkeztek, mint a könyv szerzője az akkori Európát leírja... De még volt nekik látnivalójuk. A könyv német címe: Mittel Európa 1100-1350. Az angol nyelvű kiadás címe The Mediavel World, 1100-1350, Europe. Aki tudja szerezze

be olvasásra. Olvashatjuk, hogy 1100-ban a Brit-szigetek és a frankok védik Nyugat-Európát az évente többször is látogató, fosztogató vikingektől, délről és keletről pedig a magyarok (így van az angol könyvben is, hogy magyarok) védik a Földközi-tenger felől a folyókon érkező szaracénok ellen. A ló, mint írja, még nem ismeretes az akkori Nyugat-Európában, azért a szaracénok ellen a magyarok alkalmasak. Feljönnek Svájcig, rettegésben tartja az ottani lakosságot. Mint írja, emlékét, hogy ottjártak az izlam követők St. Moritzhoz közel, Pontresinában "pons Saracenorum" felirattal, most is látható emlékmű jelzi...

Az akkori előkelőek várai, kastélyai, cölöpökre épült földsáncokkal körül vett és vizesárokkal erősített erődítmények voltak, sárból építve, amelyek nagyrészét az idő egyenlővé tette a földdel. . .

Honfoglaló elődeink tehát a mai Nyugat-Európa kialakításában is résztvettek. Erről is hallgatnak a nyugati krónikások.

A római birodalom összeomlásával csaknem egyidőben az akkori világot, egy másik történelmi esemény rázta meg. A még a római birodalomban kialakult egységes kereszténység kettészakadása kelet-római és nyugat-római császárságra.

W. G.DeBurg angol egyházfilozófus, aki 1943-ban halt meg, írja The Ancient World c. munkájában, hogy a nyugati civilizáció " .. a szabadság és a vallás gyakorlata, a zsidó, a görög és a rómaiak egyházi tanításaiból ered, azért judeo-krisztianizmus a neve... ezek a tételek adják alapját..

Ebben az időben - mint már mondottam - még a nyugat-európai népek

is törzsekben éltek. Amely törzs csatlakozik a nyugati császársághoz, Rómától királyi koronát kap. Ilyen törzsi királyok menekülnek Attilához, saját császárjuk terrorja elől, aki, ha megszerzi tőlük a Rómától kapott koronát, , mint az egyház tulajdonát, akkor őket ' besorozza a birodalmába földjükkel, ,; népükkel együtt. Így kezdődik a harc a két császárság között. Van amikor hosszú ideig békességben élnek. Pl. ' mikor a frank Nagy Károlyt, aki egyesíti a nyugat-európai keresztényeket, császárrá koronázza Hadrian pápa, a mai nagy német városban, Aachenben, amely akkor a frankok földje. . . Ezen a koronázáson ott van a kelet-római császárnő Iréne is... Majd ismét kezdődik a háborúskodás. Ebbő1 az időből származik a Botond vezérrel történt legendánk alapja, aki egyetlen csapással beüti a bizánci vasérckaput, mert nyugatnak készül. ..

De ide tartozik a magyarok, nemzeti gyászt kiváltó nagy tragédiája: Árpád fejedelem halálos sebet kap a nyugatrómai császártól, akit feltartóztatni igyekeznek a magyarok, mert a keleti császárság megdöntésére indultak.

A mai Bánhida nevuközség környékén történik az összecsapás. Elődeink a helyet egy óriási vasérc turulmadár emlékművel jelölték meg az utókor számára.

Az utókor a kommunizmus össze- ' omlása után úgy találta, hogy a turulmadár szárnyait, stb. az idő vasfoga kikezdte; de hogy valójában mit jelent azt nem is tudták. Jómagam a hazai újságokból olvastam, hogy találgatják: ; vajh mit akar jelenteni; hogy azután; megjavítva visszahelyezték-e vagy nem - arról már nem tudok.

Elődeink már előbbi hazájukban is'. keresztények voltak és alkotmányos keretek között éltek. Alkotmányuk '. értelmében, de a nyugati egyház szerint is a két egyházoktatás, a krisztusi egységes kereszténységgel is összeegyeztetheto volt.

A nyugat-római császári közoktatás szerint pedig minden barbár, pogány, vad, aki kívül esik a nyugati kultúrkörön, annak meghódítása vagy megsemmisítése üdvözítő. Honfoglaló őseink tehát pogányok, barbárok, vadak voltak, amíg a nyugati kultúrkörhöz nem csatlakoztak.

Szent Istvánnak tehát a pápa nem azért adta a koronát, mert megtérítette a pogány, vad, barbár fajtáját, hanem azért, mert csatlakoztak a Nyugat Európában kialakult "királyság" intézményéhez. Azt pedig nem Szent István döntötte el, hogy csatlakozzanak, hanem az országgyűlés, amely őt "királynak"választotta, terjesztette fel a pápához felszentelés végett. Miből világosan láthatjuk, hogy a nemzet választotta a nyugati intézményekhez való c.satlakozást, - de az ősi jogon gyakorolt uralkodást, ahogy azt a szabad királyválasztó nemzet országgyűlése előírta az ősi alkotmány szemelőtt tartásával, amely szerint - minden hatalom a nemzet szabad akaratából fakadhat.

Gondoljunk csak arra, hogy halála előtt Szent István arra kéri a nemzetet, hogy függessze fél az alkotmányos szabad királyválasztó jogát arra az időre, míg az Árpád-ház ki nem hal.

Ez a szabad királyválasztó nemzet az alapja a Kárpát-medence népi társadalmának. Ebbe biztosítva van a legtisztább demokrácia. Magyar fajtánk szabadságszerető, éppen ezért tiszteletben tartja mások szabadságát is.

Mielőtt a nyugati királyság intézményéhez csatlakoztak volna, Szent István felosztja az országot tíz egyházkerületre. Az egyházkerületek élére magyar föpapokat helyez, de olyanokat, akik nemcsak nevükben, de származá

sukban is magyarok. És lerögzíti, hogy e tíz legnagyobb képviselőjét Rómának, csak a magyar országgyűlés terjesztheti fel felszentelés végett.. .

A nyugati egyházzal elismerteti óhitünk kegyes szívű Istenanyjának, Boldogasszony Anyánknak tiszteletét és székesegyházat épít a nyugati egyház Istenanyjának, Szűz Máriának tiszteletére, akinek eddig nem volt hajléka a nyugati császárságban. Szűz Mária tisztelete, csak a XI század felé fejlődik ki - a magyarok segítségével. Ezzel megteremtik a magyarok a békét a két egyház között. Kelet-Európa és Délkelet-Európa népi társadalmai fölé nyugodt idők érkeznek. A két egyházfő elismeri és kinyilatkoztatja, hogy a magyarok az egységes keresztény egyház védőbástyái tehát nem a nyugati kereszténység és nem a keleti kereszténység, hanem az egységes kereszténység védőbástyái.

Ez a tett azonban már az országépítők érdemei, de akik minden törekvésük központjába az elődöktől örökölt törvényeket tették.

Ez az országépítés pedig történt a 10-11. században. Európa kellős közepén a mai Németország, amely több

hercegségből állt valamikor, csak a 19. században érte el mai formáját Bismarck kancellár alatt, aki egyesítette a nagyhercegségeket, amelyek valójában hasonlóak voltak a 9-10. századbeli magyar törzsszövetségekkel. - Bismarckot"vaskezű kancellárnak "nevezi e1 a történelem, a magyar országépítőt, Szent István királyt pedig" véreskezű szentnek':

Szent István nem a mai formájában ismert koronát kapta Szilveszterpápától, hanem csak annak felét. Tehát azt nem ajánlhatta fe1 Szűz Máriának. Ott két korona van összeforrasztva. A két koronát eggyé majd csak Szent István késői utódja, Szent László forrasztatja. Az egyik fele - amelyik a homlokát éri - az Árpádok családi értékéből való, az a Dukát János féle, valójában az ősi szittya királvság koronája. Innen való az Alkotmány, a Törvény őre, az uralkodói pálca vagy jogar is. Szent István az uralkodói pálcát, a törvények őrét, vagyis a jogart megtartja. Tehát az ősi törvények alapján uralkodik... És azért sem ajánlhatta fe1 a magyar koronát Szűz Máriának, mert mint az előbbiekben mondottam, a Nyugati Egyház Istenanyjának kultusza csak

később, a 11.-12. században fejlődik ki.

Szent László azért dolgoztatja, ötvözteti egybe a két egyházi jelentőségű koronát, hogy szimbolizálja vele az egységes kereszténységet; tehát nem keleti és nyugati, hanem egy&127séges kereszténységet. Azért van csend és békés féjlődés Kelet- és Délkelet-Európában az Árpádok utódai, valamint Mátyás király, a Hunyadiak alatt.

Napjainkban ismét a Kelet-Nyugat közötti harc tombol a látható, fellobbanó harcokban. Olyan képet látunk a térségben, mint egykor a honfóglalók láttak. Az egységes kereszténység romokban és a megsemmisülés felé közeledik. Sorainkban olyan szellemiségű úszítók járnak, akik idegenek azzal a térséggel, de a keresztény Európával szemben is. Meggyőződésünk, hogy a magyar honfoglalók és a magyar országépítők által mutatott út az egyetlen út, amely kivezetheti a végő összeolmásfélé vezető úton nemcsak a térség, de az egész euróai társadalmat.

Én személyszerűleg így - ahogy elmondottam - értékelem napjainkban a honfoglalás tényét. Köszönöm türelmüket.