In a message dated 1/16/2009 6:25:26 P.M. Eastern Standard Time, ilifromfl@comcast.net writes:

 

 

   Kiszely István jeles magyarságkutató volt az Erdélyi Napló-esték
   sorozat árpilisi meghívottja. A nagy közönségsikernek örvendő előadás
   szerkesztett, rövidített változatát olvashatják lapunk
   összeállításában.

   Ki kell ábrándítanom önöket, mert én nem vagyok történész. Biológus,
   orvosember vagyok. Soha nem akartam a magyar őstörténettel
   foglalkozni. Nagy alapkutatásom az volt, hogy a múltat hozzuk össze a
   jelennel. A csontkémia, a csontpatológia alapján a csontból meg
   kellett állapítani, hogy az alany hány éves, milyen betegsége volt,
   milyen vércsoportba tartozott. Később a nagy mitokondriális DNS
   kutatást végeztünk egy jelentős nemzetközi kutatócsoporttal. Amíg az
   egyetemen voltam, a természettudományi karon, untam magam és fölvettem
   a kínai szakot. Amikor Kína nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy
   kínai útlevelet. Eljuthattam oda, ahova európai ember mai napig sem
   uthat el. Azt a feltárást folytattam, amit Stein Aurélnak, 1915-ben
   kényszerűségből abba kellett hagynia. Azkanában találtam 1200 olyan
   embert, amilyenek mi vagyunk, magyarok. Ha egy biológustól azt
   kérdezik, hogy hol keresi a magyarság eredetét, őseit, akkor válasza
   egyértelmű: ott, ahol olyan emberek éltek és ma is olyanok élnek, mint
   mi.

   Egy nyurga kortársunkat idézem: 'Hazudtunk éjjel, hazudtunk reggel és
   hazudtunk este'. Ennek az embernek teljesen igaza van. A nappalt
   kifelejtette. Ez a hazugság határozza meg a monarchiabeli magyar
   történelmet is. Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim
   során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben
   fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy
   olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták
   azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy
   őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre
   együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták
   tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdődnek: 'eddig
   az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült:
   barátság van, de genetika nincs.' Ennyi. Őszinték. Akkor került sor a
   nagy genetikai vizsgálat végére. A Monarchia elmélete szerint nekünk
   mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a
   mezőgazdaságot, az állattartást, a szőlőművelést. A hithű
   monarchikusok négy, öt, hatszáz éves ott-tartózkodást írnak. Akkor
   megjelennek délről a csúnya arabok, ugye, mert nekünk hátba támadt
   népnek kellett lenni! (Hál`Istennek az arabok erről semmit nem
   tudnak.) Onnan bekényszerülnek a Kárpát-medence előterébe. Aztán
   jöttek a csúnya besenyők, és hátbatámadták a magyarok őseit, akik
   asszonyainkat, barmainkat hátrahagyva betódultak a Kárpát-medencébe,
   mert más választásuk nem volt.
   Európában egyedüli népként sokasodtunk harmincszorosára
   Kérem, ha a pudingnak a próbája az, hogy megeszik, a magyar
   störténetnek a próbája az, hogy ezerszáz év után harmincszorosára
   megsokasodva tudtunk megmaradni. Meg tudtuk tartani nyelvünket, meg
   tudtuk tartani élettani tulajdonságainkat, szellemi-, tárgyi
   kultúránkat, táncvilágunkat, mesevilágunkat, népművészetünket,
   hitvilágunkat. A honfoglalás idején a mai Franciaország területén hét
   millió ember élt, és ma Franciaországban csak ötvennyolc millióan
   vannak. Kilencszeresére sem tudtak sokasodni. Mi egy idegen világba
   érkeztünk. Egy más világból jövet meg tudtunk harmincszorosára
   sokasodni. Ezt a csodát egyetlen európai nép nem tudta megtenni.
   Gondolják végig! Mi, amikor beérkeztünk Európába, idegenek voltunk és
 - fogadjuk már el - most is idegenek vagyunk. Minden európai nép
   indoeurópai: a skandináv, a francia, az angol, az ibériai, az itáliai,
   a görög, a szláv mind indoeurópai. Mi egy másik világból jöttünk, és
   ennek a kultúrának minden részét meg tudtuk tartani. Nemrég egy
   etruszk temetőt dolgoztunk fel Olaszországban, utána az olasz
   kollégáimmal elmentünk egy pizzériába. Megkérdezi tőlem az olasz
   kollégám, hogy tudom-e, mi a különbség, az olaszok és a magyarok
   között? Azt mondta: 'amit ön itt lát, az semmi nem olasz. Mi átvettünk
   mindent. Átvettük a föníciaiaktól, a görögöktől, az illíréktől,
   venétektől. Itt semmi nem itáliai. Itt ülünk az asztalnál. Ott a
   Milánói dóm. A gótikát Franciaországból vettük át. Az asztalon itt a
   terítő. Az első szövést a kínaiak végezték el. Itt van a paszta, a
   tészta, ami Itáliának a jellegzetessége. Az első tésztát
   Telekurgesztánban négyezer éve találták fel. Ott, ahol Önök éltek. És
   mi van a Pizzában? Van tészta. Mi lepényt ettünk. Önök behozták a
   kovászt. Van rajta paradicsom. Közép-Amerikából vettük át. Van rajta
   formaggio, sajt. A szarvasmarhát, a juhot és a kecskét ott
   háziasították, ahonnan önök származnak. De mi mindent átvettünk,
   magunkévá tettük és kifejlesztettük. Önök egy sokkal magasabb
   kultúrából érkeztek, mint amilyen Európa kultúrája, és a történelem
   folyamán csak vesztettek, csak koptak, csak adtak. Kérem, önök többet
   adtak a világnak és Európának, mint amennyit kaptak belőle, vagy
   tőlük.' Olasz kollegám szavaira elgondolkoztam. Jézus Mária! Hát ez az
   olasz ismeri a magyar őstörténetet. Ismeri azt a csodát, amit mi
   véghezvittünk?
   A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk
   A német választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus
   monarchia hozzányúl az új valláshoz, akkor vége a monarchiának.
   Osztrák volt három és félmillió, a németek pedig
   tizenöt-tizennyolcmilliónyian. A sárospataki könyvtárban ugyanúgy
   megmaradt minden. Négyszázhatvan éves tankönyveket olvasok.
   Hál`Istennek nem katalogizálták. Nagyon vigyáznak rá, hogy ne
   katalogizálják, mert akkor a Széchenyi Könyvtár kiemeli, elviszi és
   csak kutatási engedéllyel kérhető ki. Elolvasom a négyszázhatvan éves
   tankönyveket és a következő áll benne: ,,a magyarság három hullámban
   jött be a Kárpát-medencébe. 361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok
   és 895. május 10-én, mint Árpád népe. Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek
   a jászok, 1243-ban és `46-ban a kis és nagykunok. A magyarságot a
   hunoktól a kunokig számítjuk. Ebből ki szokták emelni Árpád népének a
   vonulását és a vonulási területét. Ez a magyar őstörténet. A hunoktól
   a kunokig ez a népesség Belső-Ázsiából hozta magával kultúráját,
   nyelvét. Ezzel szemben mit tart Európa és mit tanítanak nekünk a
   Monarchia gondolatában? Attila pusztítva száguldott Európa, Ázsia és
   Afrika között és embervért ivott gyermekkorában és kutya szülei voltak
   meg szarvai. Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be
   a Kárpát-medencébe, Meotisz vidékéről, hogy kordában tartsák a
   Duna-Tisza közén lévő szarmatákat és a Tiszántúlon lévő gepidákat.
   Attila 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt 453-ban. A
   maradék hun elmegy Csiglemezőre, a Mezőségre és benépesíti Erdélyt. Ők
   a székelyek. Ezt jól tudjuk. A magyarságnak genetikailag semmi köze a
   finnugorhoz Kétféle történelem van. Az egyik történelmet a történész
   írja. De hát a történésznek mindig szüksége van a vajas-kenyerére egy
   kis szalámira, a történész mindig kiszolgálja az adott hatalmat. A
   másik oldalon van a nép, mi, akik az igaz történelmet írjuk, mert
   egymásnak adjuk át az ismereteket, a kódolt ismereteket a vasárnapi
   ebédeknél, a kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél. Mit tartottak a
   székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most végeztük el a nagy
   mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer emberen.
   Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az utódai. Rajta van a
   világhálón, el lehet olvasni! Csak amíg a finnek átírták a
   tankönyveiket, nekünk a Science és a Nature, azaz a világ
   legjelentősebb tudományos folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról,
   nehogy megtudjunk belőle egyet, s mást. Nem én tettem a világhálóra a
   mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag semmi
   köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a
   belső-ázsiai török népek. Nem én tettem a világhálóra, mert ha én
   teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi István soviniszta,
   nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita
   vagyok. Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. A
   genetikai eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a német
   akadémia elnöke tette a világhálóra tudatosan. Őrájuk nem lehet
   ráfogni, hogy fasiszták és antiszemiták.
   Széchenyi írta a naplójában: 'minden mag, amit elvetek, ki fog kelni.
   De úgy kell tennem, mintha idegen kertész művelné azt, mert engem nem
   szeretnek az emberek'. Ezt a részt soha le nem fordították a
   naplójából. Széchenyi németül írta a naplóját. Történészválogatások
   jelennek meg: hogy jön ahhoz a történész, hogy az én történelmemből,
   az egyik legnagyobb magyar ember írásából ő válogasson?! Bocsánat, nem
   vagyok én amnéziás! El tudom olvasni és meg tudom érteni. Attila, az
   első évezred legnagyobb embere Csodálatos imakönyvet nyomtatott a
   katolikus egyház a katonai tisztképzősök számára. Nem kenetteljes
   imakönyvet. Pont olyant, hogy befér a mellény bal zsebébe.
   Széchenyinek az imája van benne, az aradi 13-nak a kivégzés előtti
   imája és Rákóczi Ferencnek az imája. Az utolsó oldalon egy mondat
   szerepel vastag betűvel arról, hogy végszükség esetén, mielőtt meghal,
   mit imádkozzon a kiskatona. Egy ismerős katonatiszt, amikor hazajött,
   azzal fogadott: most volt kinn New York-ban és hozott egy könyvet. A
   könyv címe: Attila, hun király uralkodásának a titka. Odaát kötelező
   tankönyv a katonatiszteknek és a közgazdasági hallgatóknak.

   Sikerkönyv, hárommillió példányban kelt el. Előszavában a mostani
   elnök Bush, Bill Clinton, a Chrysler gyár, a Ford gyár igazgatói, a
   szenátorok beírták, hogy ennek a szellemében uralkodtam, vezettem,
   ahogyan Attila hun király uralkodott. Megjelent a U.S. News-nak egy
   különszáma a világ tíz legnagyobb uralkodójáról. Az időszámítás utáni
   századokból csak Nagy Károly és Attila szerepel. Nálunk azt tanítják,
   hogy Attila csatát vesztett. Soha nem vesztett csatát Catalaunumnál!
   Azt mondta Aëtiusnak, a lovastiszt barátjának (mert Attila Aquileiában
   és Rómában nevelkedett), hogy: 'te is vesztenél tizenkétezer embert,
   én is vesztenék, ne ütközzünk meg!' És nem azért nem támadta és nem
   égette fel Rómát, mert félt a pestistől, hanem mert 'te jöttél ki,
   Róma püspöke, aki apám lehetnél, és te kértél engem.' Az első évezred
   legnagyobb embere volt. Most építjük vissza Tápiószentmártonban a
   palotáját. Priscos Rhetor pontosan leírja. Amúgy megdöbbentő a
   kerítése, a székely kapu, a nagykapu, a kiskapu, a galambdúc, minden.
   Most ötmilliárdba kerül, meg van a pénzünk: magyar beruházó, ha
   értelmét látja, akkor ad pénzt. Kocsi Jánossal, a tápiószentmártoni
   Kincsem Park tulajdonosával közösen építjük. Idén kezdjük, jövőre
   kész.

   Háromezer éves magyar szakácskönyv
   A kásaevő európaiaknak megmutatjuk a kultúránkat! Azért mondom kásaevő
   európaiaknak, mert a következő könyvem az Eleink lakomája címmel
   jelenik, meg. Sikerült fondorlatos módon megszerezni Belső-Ázsiából
   száz, háromezer éves hun receptet. A világ első szakácskönyvét. Az
   újgúrok mentették meg hun írással. Akkor, amikor Európa még köleskását
   evett, mi már tíz fűszerrel készítettük a kenget, a pörköltet és a
   takenget, a gulyást és, valamint a csörögét és az öhömöt. Először

   angolul adjuk ki, hogy a kásaevők megismerjék a kultúránkat. Utána
   magyarul. A következők az avarok, 568-ban jönnek be. Ugyanabból a
   törzsszövetségből szakadnak ki, amelyből az őseink. Ugyanolyan
   kinézésűek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk, ugyanaz az
   írásuk. Ugye az írással, a rovásírással nem volt szabad foglalkozni. A
   székelyderzsi, meg a többi csodálatos ősi írásunkat levakarták. Nem
   volt szabad a tizenkilencedik században propagálni! Elolvastuk a
   szarvasi tűtartót. Először odaadtuk a Magyar Tudományos Akadémiának,
   annak az akadémiának, amelyik se magyar, se tudományos. Én huszonhét
   évet szolgáltam a 'Magyar' 'Tudományos' Akadémiát és 2000-ben
   otthagytam. Azt mondtam: nem óhajtok egy olyan testületben lenni,
   amely hazudik, reggel, éjjel, este. Nem óhajtok őstörténetben
   irányelveket és a Petőfi-ügyben hazugságokat mondani. Én olyat akarok
   tanítani, ami igaz. Az avarok után, ugyanabból a második türk
   törzsszövetségből bejön Árpád népe. Kiszakadunk a második türk
   törzsszövetségből a negyedik század legelején. Onnan bemegyünk
   Közép-Ázsiába, arra a területre, amelynek a nevét sem volt szabad
   kiejteni: Turán. Aki a turáni magyarságról beszélt, az már megint
   mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban a szobdok, a bahtriaiak,

    a horejzmiek, délről a perzsák megírták a kultúránkat, leírták

    öntözéses gazdálkodásunkat, leírták a kereskedelmünket, leírták a
   hangszereinket. Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában
   nekünk űzött, hajtott, gyűjtögető, halászó népnek kellett lenni!
   Tolsztov szovjet akadémikus írt egy könyvet 1973-ban, ,,Az ősi
   Chorezm" címmel. Leírta a magyarok öntözéses gazdálkodását. Megjelent
   magyarul, de hamar betiltották, bezúzták, indexre tették (az én
   példányomat persze nem). Leírta, amit nem volt szabad, mert nekünk
   gyűjtögető, halászó népnek kellett lennünk. Gondolják el történészeink
   magas agyi fejlettségét: mondjuk, bejön félmillió ember a
   Kárpát-medencébe és akkor az asszonyok kimennek az erdőbe
   csiperkegombát gyűjtögetni és ebből etetnek félmillió embert. Nem
   tudom, hogyan képzelik.

   De folytassuk. Turán területéről, mivel ott voltak a szobdok,
   bahtriaiak, a nagy birodalmak, a Horejzmi Birodalom, átmegyünk a
   Kaukázus középső keleti részébe, Európa látókörébe kerülünk. Ott van
   Örményország, nyugatra Grúzia, délre az azeriek. Világosító Gergely, a
   nagy örmény szerző leírja a kultúránkat, a kereskedelmünket, a
   ruházatunkat. Egyetlenegy akadémikus kutatónk nem volt még
   Örményországban! Nem volt még a jereváni könyvtárban! Nekem őrült
   barátaim vannak csak -, mert őrült emberrel érdemes barátkozni. Az
   egyik ilyen Ucsek Árpád. Ucsek Árpád a sztálini időkben pravoszláv
   térítőként, mint szerb pap térített Örményországban és most
   Magyarországra jött. Ő örmény ember. Elküldtem Jerevánba, hogy
   jegyzetelje ki, mi az, amit az örmény írók írtak rólunk. (Örményország
   négyezer éves királyság. Ugyanúgy Grúzia is, hihetetlen magas
   kultúrával rendelkező két ország. Itt van az ellentét: ugye, az
   újgazdag oroszok, és az ősi örmények, grúzok között.) Három oldal
   könyvtár-jegyzetet írt ki abból, amit az örmény szerzők a magyarokról
   és a hunokról írnak. Soha egy mondatot le nem fordítottak ebből!
   1860-ban Isfahánban (ez Perzsia délnyugati része, ma Iránnak hívják)
   előkerült egy érdekes lelet. Talán emlékeznek erre a helyre:
   Isfahánban dúsítanak most az irániak uránt. Ha lenne egy értelmes
   vezetőnk, mi is dúsíthatnánk. Európa leggazdagabb uránbányája Pécs
   mellett van. Mennyire megijednének a környező országok attól, hogy
   Magyarország dúsít. Erre fel bezárták az uránbányánkat. Nos: találtak
   Isfahánban egy ötödik századi hun-örmény szótárt és nyelvkönyvet.
   Ennek van egy hatodik századi másolata, a szerzetesek lemásolták
   Jerevánban és van egy kilencedik századi török fordítása. Egy másik
   barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott Iránban, Perzsiában. Csaba
   nem a piacra járt, és nem a nőket hajtotta, hanem beült a pravoszláv
   könyvtárba és kiírta a hun-örmény szótárt. Benne van a teljes magyar
   nyelvtan, és benne van 2500 alapvető szavunk. Ebből két évvel ezelőtt
   Csomakőrösön megjelentettek néhány oldalt az őstörténeti napok
   keretében. Mivel nem tudunk a három nagy, örmény, grúz és azeri
   birodalom miatt tovább sokasodni, fölmegyünk Magna Hungaria
   területére. Ahonnan a monarchikus őstörténet indítja az őstörténetet.
   Ötven évet tartózkodunk ezen a területen. Ekkor vettük át az ismert
   163 finnugor szót. Hát ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom
   szót az angolból: flopy, meg disc, meg winchester.
   Forrás: Erdélyi Napló - 2008