SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT:
 
 Interjú Matavovszky Ádámmal , Az MVSZ USA OT elnökével
Elhangzott: 2003. június 22-én a clevelandi Bocskai Rádióban
 
Szeretettel köszöntöm a studióban az MVSZ USA-ban müködő Országos Tanácsának elnökét, Matavovszky Ádám urat. Beszélgetésünk apropója az, hogy ő is tagja volt a 2003. május 23-25 között Budapesten megrendezett MVSZ Küldöttgyűlésnek.
 
De mivel tudtommal még nem szerepelt a rádiónk nyilvánossága előtt, ezért először arra kérem, röviden mutatkozzon be hallgatóinknak.
 
 Győri születésű vagyok, apám a város egyik legismertebb ügyvédje volt. Ifjú éveimet ebben a gyönyörő, barokk városkában töltöttem. Sajnos, nem felhőtlenül, mert osztályidegennek minősitve az élet minden terén megcsorbitották jogainkat, beleértve a tanulmányi és munkavállalási lehetőségeinket.Tudásom legjavát önszorgalomból, a belső tudásvágy hajtóerejével gyüjtöttem magamba.
 
Ez elég jól sikerült, hiszen tudom Rólad, hogy mi mindenhez értesz, mi minden érdekel. Tudom, hogy mindig is szeretted az irodalmat, különösen a verseket, sőt magad is irtál. Úgy tudom, saját készitésű szobraid, domborműveid is vannak, amik ráadásul portrék (és ez a nehezebb). Belekóstoltál a festészetbe is...
 
...sőt: szindarabot is rendeztem, amiben magam is játszottam Svájcban, már az emigrációban. S ha már itt tartunk, régóta érlelődik bennem egy történelmi darab megirása is. És még ezernyi minden érdekel! De ugorjunk egy kicsit vissza a múltba:
 
Nem dicsekvésképpen mondom, de apai nagyanyám rokonságban volt Magyarország egykori kormányzójával. Nagybányai Horthy Katalinnak hivták -, s e név elég volt ahhoz, hogy a kommunista diktatúra minden megfontolás nélkül megbélyegezzen bennünket.
 
Én fiatalon is meglehetősen érett fejjel láttam a körülöttem lévő világot, s apám ügyvédi vénáját is örökölve, mindig az igazság oldalán álltam, aszerint cselekedtem már kamasz koromban is. Azokat segitettük, akiket a sors játéka porbavert. 1944, '45, '46, '48. években.
 
Elég veszélyes volt, szabadságunkat, sőt az életünket kockáztattuk, pusztán emberségből, hogy mások életét megmenthessük.
 
Aztán a balszerencse hozzánk is szegődött. Elég volt egy sikertelenség, hogy hütlenséggel és hazaárulással vádoljanak, s ennek kapcsán megismertem Magyarország szörnyű börtöneit...
 
Hogy kerültél a forradalomba?
 
Nézd! Oroszlán jegyében születtem, ez sokmindent megmagyaráz. Talán ezért volt az, hogy 21 éves koromban már csoportvezető lettem. A minőségi munkám alapján félretették, hogy "osztályidegen" vagyok, és csak az emberi értéket nézték bennem. Ifjú korom ellenére műszaki kérdésekben elfogadták tanácsaimat, irányitásomat.
 
Igy történhetett az is, hogy a kirobbant forradalomban megalakuló Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke engem nevezett ki személyi titkárának. Én 25 éves voltam akkor, Szigeti Attila pedig már érett férfikorban, mégis sok kérdésben kikérte a tanácsomat. Ezen keresztül nemcsak a forradalmi események, hanem a barátság is összekötött bennünket.
 
A forradalom bukása után őt megölték, nekem sikerült fiatal feleségemmel és 7 hónapos kislányunkkal elhagyni az országot. Akkor már hazánk elveszett, de reményünk még mindig megmaradt a visszatérésre. (Csodát vártunk...)
 
De később a Mosonmagyaróvári sortűz kapcsán két fiatal fegyverszállitó életét - akaratomon kivül - megmentettem, ugyanis az ő ellenük felhozott vádat az én nyakamba varrta az őket képviselő ügyvéd, aki tudta, hogy én már úgyis nyugaton vagyok. Ennek az lett az ára, hogy 35 évig nem mehettem haza...
 
Elnök úr, ugorjunk egy nagyot. Tudom, családi tragédiákkal tűzdelt életed lett, hiszen váratlanul meghalt fiatal feleséged, s itt maradtál egy hároméves kislánnyal, lakás, állás és nyelvtudás nélkül. Kemény küzdelmet kellett vivnod, de te megálltad a helyed. Itt az emigrációban is évtizedeken át vezetője lettél "bennszülött" amerikaiaknak.
 
Igen, több, mint 30 évet dolgoztam a Railroad-nál, ebből 18 évet superveiserként. Minden ünnepnapot elvállaltam, mert kellett a pénz a megélhetésre, a lányom iskoláztatására. Hiszen egy keresetből éltünk.
 

De ma már boldog nyugdijas vagy. Boldog, mert hogy végre 35 év után hazamehettél, és életed alkonyán találtál magadnak egy hű társat. És boldog azért is, mert újra egy fontos poziciót tölthetsz be a magyarokért, mint egykor: hiszen Te lettél a Magyarok Világszövetségének elsőszámú amerikai képviselője. Te, akit a forradalom letörésekor halálra itéltek.

 
Elnök úr, a közelmúltban zajlott a Világszövetség évi Küldöttgyűlése, ami a szervezet legfelsőbb fóruma. A rendezvényen Te is részt vettél. Milyen élménnyel jöttél vissza?
 
 Első alkalommal voltam jelen ezen a rendezvényen, hiszen az elnöki tisztségre is alig egy éve választottak meg. Igy először jártam a Magyarok Házában is. Az impozáns épület szinházterme megtelt a szétszóródott magyarság, valamint a kirekesztett testvéreink képviselőivel. (Pedig mindenki maga fizette a költségeit!)
 
Számomra természetes volt, hogy az ausztrál, a dél-afrikai, az indiai vagy a svéd küldöttársunk hasonlóan gondolkodik, mint az erdélyi, a kárpátaljai vagy a felvidéki. Patrubány Miklós elnök úr azonban rávilágitott, hogy ez nem igy volt az előző jónéhány évben. Ugyanis azáltal, hogy ellenségeink közreműködésével megvonták a Világszövetségtől a támogatást, most valóban csak azok jöttek el, akiknek szivügye a magyar nemzet sorsa. Úgy tűnik, a rendszerváltás a Szövetségen belül igazán MOST következett be!
 
Az utóbbi két évben többen, többféleképpen lázitottak a Szövetség és a demokratikusan megválasztott elnökünk ellen, bár Patrubány Miklós elnök úr mindent elkövetett, hogy a rendbontókat jó belátásra birja. (Sajnos, sikertelenül.)
 
Igy nem maradt más alternativája a közgyűlésnek, minthogy az önmagukat felfüggesztő renitenseket felmentse a tagságuk alól.
 
Patrubány Miklós elnök úr eddigi tevékenységével magas fokon igazolja nemzeti hovatartozását. Erre a posztra - meggyőződésem -, a legmegfelelőbb ember került.
 
Gondoljunk csak a szégyenteljes Benes dekrétumokra, amivel Európa vezetőit is meghökkentette. És ez csak egy az "achievement-je" közül, bár tény, hogy az egyik legnagyobb.
 
Elnök úr, térjünk vissza konkrétan a küldöttgyűlésre.
 
 Szóval ezen a Küldöttgyűlésen már a megtisztult szervezet dolgozott össze: a hozzászólások is ezt igazolták. Még a hirtelen berobbant nyári kánikula sem tudta letörni a résztvevők ambicióit. Számomra meglepően sok ötlet, javaslat hangzott el a világ különböző pontjáról érkező küldöttek közül, arra vonatkozóan, hogy "Hogyan tovább?" Csodálatos módszert találtak pl. a leszakitott területek magyar fiataljainak összefogására, hogy az idegenbe szakitva is erősithessék magyarságtudatukat, együvé tartozásukat.
 
Ezek szerint a Küldöttgyülés jó hangulatban zajlott.

 

Feltétlenül. Ilyen közegben lehet dolgozni. Sőt: ilyen alkotó közegben érdemes dolgozni!
 
Az érdekfeszitő gondolatok közepette észre sem vettük, hogy majdnem ránk esteledett. Az épületben működő étteremből feljöttek szólni, hogy negyed óra múlva zár a konyha. És tudod, mi az érdekes? Hogy senki sem mozdult, mert a szellemi táplálék fontosabbnak bizonyult!!
 
Mint minden gyűlésnek, Elnök úr, úgy ennek is voltak határozatai. Mit tartasz a leglényegesebbnek közülük?
 
Mindenképpen azt, ami bennünket érint. Ugyanis ez a Küldöttgyülés zárta le a vitát a gáncsoskodó társasággal szemben, akik nemcsak Patrubány Miklós ellen fordultak, de a mi hatékonyságunkat is gyengiteni akarták pereskedésükkel, ráadásul szándékosan meghamisitott adatokra való hivatkozással. És mivel egy magyar érdekeltségű szervezetet nincs joga egy amerikai biroságnak elmarasztalni - főleg meghamisitott adatok alapján! -, igy valójában nem is reagáltunk rá.
 
A vita eldöntésére az MVSZ maga hivatott.Elöször a Világszövetség Elnöksége fogadott el bennünket, mint USA-OT-t az AOT helyett, majd az MVSZ legföbb szerve, a Küldöttgyülés is egyhangúan megszavazta, hogy:
 
az USA-OT az EGYEDÜLI szervezet Amerikában, amely az MVSZ nevét használhatja, és annak nevében szervezheti tagságát. Elnöke: Matavovszky Ádám (Cleveland), a területi alegységek elnökei pedig: Dr Balogh Sándor (Kelet USA), Kádár Dániel (Közép USA) és Samay Attila (Nyugat USA).
 
Az Igazgatóság elnöke pedig: Turi Ferenc (California).
 
Ez a határozat valóban nagyon fontos lépés a megújuló szervezet számára. Remélem, sokan hallgatják beszélgetésünket, és jónéhányan Önök közül, kedves hallgatóink felemelik a telefont, hogy tagságukkal, vagy adományaikkal erősitsék ezt a világméretü szövetséget, mely kész összefogni minden Amerikában müködő magyar szervezetet, hogy nemzeti egységünket erősithessük.
 
Elnök úr, volna-e még valami, amit e program kapcsán szeretne megosztani a hallgatókkal?
 
Büszkeséggel töltött el, hogy az MVSZ legfőbb szerve, a Küldöttgyülés Budapesten,
 
a Magyarok Székházában egyperces néma felállással adózótt a nemrég elhúnyt Szappanos Tamás emlékének. Patrubány Mikós a világméretü testület előtt méltatta aktiv életét a magyarságért. Kiemelte, hogy a költségvetés megvonásakor havi fizetésének 4%-át ajánlotta fel az MVSZ müködéséhez, sőt elsőként adakozott ezen felül is, mikor a szövetség segélykiáltása szétfutott az interneten.
 
Jó tudni, hogy voltak - s remélem, még vannak - köztünk ilyen példamutató személyiségek. Őket keressük elsősorban, mert példaképre minden nemzetnek szüksége van!
 
Köszönöm a beszélgetést, Elnök úr!
 
MVSZ USA Sajtóbizottság