SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT:
 
 
 
© 2004-2005 www.lakatospal.hu Minden jog fenntartva.

Lakatos Pál:Júdások a magyar parlamentben - Másfél évtized sötétségben (Magyar Világ, 2005. már. 31.



Háborog a gyomrom, a világ mocska üli meg. Ha tehetném, kiöklendezném magamból ezt a szennyet, amit rendszerváltozásnak csúfolnak nálunk. Rendszerváltozás ügynökökkel, szigorúan titkos tisztekkel, szabadkőművesekkel, az izraeli, az orosz, az amerikai, a francia, a kelet-német, a román, az angol titkosszolgálatoknak jelentőkkel!


Az idei nagypénteken, Jézus kereszthalálának napján, március 25-én, a magyar nemzet keresztre feszítésének tizenötödik esztendejére is emlékeztünk.


Tizenöt évvel ezelőtt, 1990. március 25-én tartották Hazánkban az első „szabad” választásokat. Ezerhatszáz jelölt indult az országgyűlési képviselői helyekért, közülük sokan naiv hittel, az igazi változás reményteli érzésével. Kampányoltak vonaton, buszon, rozoga Trabanton utazva, nem is gondolva arra, hogy többségük csupán kellékként szolgál a már korábban megtervezett színjátékhoz.

Akkor, amikor még nem alakult párttá az MDF, amikor tagjai között - mert a kettős tagság engedélyezett volt - több volt az MSZMP tag, mint a csak MDF-es, 1989 őszén Lakiteleken, Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete az MDF szűkebb vezetése előtt kijelentette, hogy az MDF jobboldali párt lesz, Antall József lesz az elnöke és a tulipánvirágosok nyerik meg a választásokat. Ők alakítanak kormányt, a külföldi államadósságot pedig a nyugati világ elengedi Magyarországnak. Honnan tudhatta mindezt Palmer? Az MDF-esek ugyanis akkor még többségükben azt sem tudták, ki az az Antall. S hogy ők jobboldaliak lesznek? A tagság nagyobb része ekkor még zsebében hordta MSZMP-s tagsági könyvét. Aztán minden úgy történt, ahogy azt az amerikai nagykövet előre jelezte. Az MDF jobboldali párt lett, megnyerte a választásokat, Antall lett a miniszterelnök. A külföldi államadósságot azonban nem engedték el. Ez az ígéret nem teljesülhetett, mert akkor Hazánk talpra tudott volna állni. De honnan ismerték az amerikaiak Antallt? Onnan, hogy számtalan, már Amerika által kiszemelt jelölttel egyetemben, persze külön-külön, őt is fogadták a „szabadság’’ hazájában. A kiszemelt lehetséges miniszterelnököket arról faggatták, ha hatalomra kerülnek, megmentik-e a kommunistákat, a bírókat, az ügyészeket a helyükön hagyják-e, lesz-e elszámoltatás, a nemzeti vagyon osztogatását, amit Németh Miklós korábban már elkezdett, folytatják-e. Látszott, aki a legtöbbet ígér, a nemzet kárára, ő lesz a befutó. Így lett Antallból 1990. május 2-án miniszterelnök. De előtte még sok víz lefolyt a Dunán.


1987. szeptember 27-én például megalakult Lakitelken az MDF. A bölcsőnél azonban ott bábáskodtak a Kádár-rezsim ügynökei. A közszáznyolcvanegy regisztrált jelenlévő közül nyolcvanegyen tartoztak a hivatásos fülelők é. Volt közöttük, aki belföldre, volt , aki küldöldre jelentett, de volt olyan is, aki a hazai és a határokon túli megrendelők igényeit is kielégítette egyszerre. Így, a nyolcvanegy jelentő ember közül ötvennégyen voltak hazai besúgók, tizenketten szigorúan titkos tisztek, huszonkilencen pedig informátorai voltak a kelet-német (Stasi), az izraeli (Moszad), az akkori szovjet (KGB) és az amerikai (CIA) titkosszolgálatnak. Ha összeadom, tudom, hogy a végeredmény nem az általam már leírt 81, hanem 95, de még egyszer ismétlem, többen, többféle feladatot is elláttak. Mint ahogyan tették ezt a későbbi időszakban, például az 1989-es ellenzéki kerekasztal tárgyalásokon. Ott is az ügynökök tanácskoztak a sorsunkról, különböző pártszínekben, de ők döntöttek az MSZMP kongresszusának 1989-es őszi összehívásáról, ahol aztán megszüntették az MSZMP-t, és megalakították az utódpártot, az MSZP-t.


És így jutottunk el a bevezetőben már említett, hányingert keltő, országgyűlési képviselőválasztások második fordulójáig, így jutottunk el 1990. március huszönötödikéhez, ahol az MDF 164, az SZDSZ 92, a Független Kisgazdapárt 44, az MSZP 24, a Fidesz 21, a KDNP 21 mandátumot szerzett. Emellett bejutott a parlamentbe öt független jelölt, két Fidesz-SZDSZ közös jelölt és egy-egy-egy jelölt az Agrárszövetségtől, a Fidesz-KDNP-SZDSZ és az Agrárszövetség-Szövetség a Faluért és a Vidékért formáció képviseletében. A végső szám: 386. Csupán érdekesség, de ugyanakkor elgondolkoztató is, Kövér László a Fidesz országos választmányának elnöke, sok más rang birtoklója, akkor Fidesz-Szdsz közös jelöltként indult.


Ez eddig még rendben lévő is lehetne, ám ha a nevek és a számok mögé tekintünk, megdöbbentő tényekkel szembesülünk. Az 1990-es parlamenti választásokon az MDF-KDNP-Független Kisgazdapárt összetételű kormánykoalíció képviselői között százharminc ügynököt találunk. Így már érthető Antall általunk sokat emlegetett kifakadása, nevezetesen: „Ha elfogadjuk az ügynöktörvényt, elvész a koalíciós többség’’. Hát bizony elveszett volna, vagy ha kiderül, hogy a Fideszesek között is tizenhét, az SZDSZ-nél negyvenhat, az MSZP-nél meg húsz ügynök található, de még a függetlenek között is ült két besúgó, új választásokat kellett volna kiírni Magyarországon.


Adják össze a számokat, s elsápadhatnak, az első, úgynevezett szabadon választott képviselők kétharmada ügynök volt. És akkor gondolkodjanak el azon, milyen lényeges magyarellenes törvényeket fogadott el ez a parlament. Míly mértékűvé vált Hazánk vagyonának ki- és átjátszása? Ha górcső alá veszik az „eredményeket’’, levonhatják a következményeket, egyáltalán nem véletlen kifosztásunk, a jog lábbal tiprása.


De vallassuk tovább a számokat, újabb összefüggésekre jövünk rá. Láthatjuk, hogy a kormánykoalíció ügynökei többségükben piti kis III/III-as besúgók voltak, itt-ott akadt egy-két szigorúan titkos tiszt.(A szigorúan titkos tiszt, a korábbi beszervező, akkor képviselőtárs, csak összevonta szemöldökét, s a spicli úgy ugrált, azaz szavazott, ahogy egykori tartótisztje akarta A pártszínek nem jelentettek akadályt. Az MSZP meg még inkább elemében volt, hiszen tudta, egykori MSZMP-sként kit szerveztetett be.) Az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz mélyen fedett emberei azonban zömében külföldi titkosszolgálatoknak jelentettek, az MSZP emberei elsősorban a KGB-nek, az SZDSZ, meg a Fidesz képviselői pedig az izraeli titkosszolgálatnak, a Moszadnak és az amerikai CIA-nak.


Az első parlament tagjai között százötvenkét besúgót számoltam össze, huszonheten a Moszadnak, húszan a KGB-nek, tizenegyen pedig a CIA-nak küldték Hazánkat eláruló információjukat. De küldtek jelentéseket az angol, a román és a szlovák szolgálatoknak is. A képviselők jelentős százaléka, elsősorban a befolyásosabb emberek, valamelyik szabadkőműves páholynak is tagjai voltak, s tagjai ma is. Kiszolgálói a globalizált hatalomnak, a gátlástalanul romboló pénzvilágnak.


Kiknek az érdekében döntöttek ezek az általunk megválasztott képviselők?


A mi érdekünkben biztosan nem. Gondolják el, az ügynökök, a külföldre jelentők között a legmagasabb tisztségeket betöltők találhatók meg. Így árultak hazát a magyar érdekek „őrzői’’.


De vizsgálhatjuk az 1994-ben, 1998-ban és a 2002-ben megalakult parlament összetételét is. A matematika rávilágít, ha mind a négy „szabadon’’ megválasztott parlamentünk összetételét megnézzük, a mögöttünk lévő tizenöt évet hazaárulás szempontjából vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a másfél évtized alatt háromszázhatvanöt ügynök, besúgó, Moszadnak és „társaiknak’’ jelentő ember ült a parlamenti padsorok között. Még a 2002-ben képviselővé „nemesedettek’’ között is ügynökök , külföldre jelentők sokaságát találjuk. Pedig közben megszületett az ügynöktörvény, folyamatosan zajlanak az átvilágítások, az ügynökök meg a szemünkbe röhögnek. Igen kérem, röhögnek, mert ennyire mamlasz módon egyetlen Hazáját féltő nemzetet sem lehetne hülyévé tenni. Márpedig ők majmot csináltak és csinálnak belőlünk. Ne jöjjön nekem senki, hogy a Lakatos már megint összeesküvés-elméleteket gyárt! A számok makacs dolgok. Én csak összeadtam, kivontam, s megállapítottam a végeredményt. Nem a tükör a hibás, ha a beletekintőnek bandita kinézése van. Már pedig bennünket banditák, maffiózók adtak el. Látszólag különféle pártokba tartozók, de a valóságban egyetlen dologra, a kifosztásunkra szövetkezők.
Belőlük, s holdudvarukból lettek Hazánkat „képviselő’’ nagykövetek, bennünket „szolgáló” miniszterek, államtitkárok, főhivatalnokok, közjogi főméltóságok.
Pedig ezek az emberek mindenféle átvilágításon, az úgynevezett „C” típusún is átestek. Porhintés ez is. Jogállamiságot imitálnak a jogtalanság közepette.


Most már érthető ugye, hogy miért uszítottak egymás ellen bennünket? Hogy mocskosságuk, árulásuk soha ne derüljön ki. A terv sátáni, amíg mi egymás torkának estünk, különböző pártokért rajongva, addig ők nemzeti vagyont loptak, unokáink életlehetőségét herdálták el. S ha szótlanul tűrünk, ugyanezt folytatják 2006 után is.


Mert tudják mit figyeltem meg, a neveket 1990-ig visszamenőleg böngészve? Az országgyűlés összetétele 15 év alatt úgy ahogy változott, de az 1990-ben meghatározóvá vált emberek továbbra is nyomogatják a gombokat. Határoznak rólunk, fölöttünk. S teszik ezt úgy, hogy ezeknek az embereknek jelentős része piszkos múltja és még mocskosabb jelene miatt, fogott. Azaz zsarolható. Zsarolható hazája ellen. Nemzetünk érdekei ellen cselekszik. Csak mosolyogni tudok a „műbalhékon’’, figyelemelterelő csetepatékon. Orbán házat épít Felcsúton, Kékessy veje áron felül megvásárolta Orbán volt lakását, a mi szent emberünk, mármint Orbán, miniszterelnöksége idején vissza nem térítendő állami támogatást kapott felesége, a tokaji szőlőterületük felvirágoztatására. Mécs Imre legyen a köztársasági elnök, hirdeti 56 önmagát értelmiséginek tartó magyar
Mit mondott Székhelyi Szegeden? Rágjuk a gumicsontot, miközben fejünk fölül elviszik a tetőt is. Nem tetszenek már észhez térni?!


Nem veszik észre, hogy a külföldi titkosszolgálatok, összefogva a hazaival, 1990 óta azon mesterkednek, hogy a nemzeti egység legkisebb esélyét is a porba tapossák, lábbal tiporják. Ha apátiába esünk, ha egymással marakodunk, rátehetik mocskos mancsukat a még megmaradt értékeinkre. A cselekvésre serkentőket meg ellehetetlenítik, állásaikból kirúgják, telefonjaikat lehallgatják, életüket veszélyeztetik. Miközben mocskolódó, lejárató kampányt folytatnak ellenük. Nekem valóban fáj, ha nemzeti imánkat, Himnuszunkat gúnyolják, alantas politikai céljaikra használják fel. De nem erről van ma szó! Vagy kábíthatnak bennünket továbbra is, vagy végre eszmélünk, s a sarkunkra állunk, hiszen ha nem így teszünk, nemcsak imádságunkat nevezhetik dalnak, slágernek, hanem Hazánkat is elveszik tőlünk.
Nem hiszik el? Várjanak, figyeljenek csak türelemmel, ne tegyenek semmit, csak gúnyolják a tenni akarókat. Ha megfogadják, rövidesen hátukra vehetik házukat, meg cipelhető értékeiket, s irány az ismeretlen. Ezt az utat szánták és szánják nekünk. Ha tétovázunk.


Mert, s már ezt leírtam egyszer, az önmagukat leggazdagabbnak hirdetők nem a Haza érdekeit szolgálják. Ők is azért gyarapodhattak, mert ügynöki múltjuk adja meg ehhez a lehetőséget. Csak emlékeztetőül, a meghirdetett 100 leggazdagabb közül csupán ötnek tiszta a múltja. A többi idegen érdekeket szolgál. Az idegen érdekeit tartja szem előtt a politikus, a főhivatalnok, a milliárdokat maga alá söprögető, s a nekik lelkesen hozsannázó újságíró „elit’’.


Vagy ahogy Csintalan Sándor, a Kádár rezsim szakszervezeti vezetője, 1990 után az MSZP ügyvezető alelnöke, később renegát szocialista, a történelmi szociáldemokrata párt egyik szétverője, a Fidesz-közelinek nevezett HÍR TV-ben, saját műsorában így nevezte őket: a médiaburzsoázia.
Hát mit mondjak, igen messzire jutott ez az egykori tanár ember, első generációs értelmiségi. Húsvét vasárnapján, fölül piros pólóingben, alul bizonyára szakadt farmernadrágjában „szolgálta’’ a nagyérdeműt. Azt hiszik Orbánék, hogy a nép elfeledte, mit is tett a most Fideszhez édesgetett Csintalan Sándor, Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre? Velük akarnak csatát nyerni? Ők próbálkozhatnak, de az igazi vesztesek megint mi leszünk. Ül Csintalan a kamera előtt, s a betelefonáló Gyurcsány gazdagodása miatt háborog. Megveti Gyurcsányt, látszik rajta, gyarapodása hatalmas szálka a szemében. A dolgot én sem tartom erkölcsösnek, erről többször írtam is már. De azért megkérdezem, Csintalan úr vagyontalan, néhány száz forint kuncorog csupán a zsebében, vagy talán legalább tízmilliárd forintos saját szerzemény birtokosa? Ha ez utóbbi igaz, megint csak kérdezem, ő hogy szerezte? Tisztességes úton hozzá lehet jutni ekkora birodalomhoz? Volt-e esetleg valamiféle köze az úgynevezett olajügyekhez? Oligarchákról, médiaburzsoáziáról, tisztességtelen vagyongyarapodást elítélő mondatokról hallani Csintalantól, több mint megbotránkoztató.


Azt kéri a nézőtől Csintalan, ne üljön fel az oligarchák, médiaburzsoázia kijelentéseinek, ne üljön fel annak a kijelentésnek, hogy nálunk nincs szükség politikusokra. Az a jó, ha a politikusok állandóan szívatják egymást, hangzik el a veretes mondat Csintalan szájából. Nem az, ha nemzetét szolgálja? - kérdezem csendesen. Ő vajon milyen érdekeket szolgál, a szabadkőművesség milyen távol áll tőle?
Érdekes, sőt meghökkentő volt a piros trikós volt kommunista, ma Fidesz-barát tébláboló újságíró reagálása, amikor egy nézője arról faggatta, szerinte volt-e csalás a 2002-es választásokon. Arról a választásról beszélek, amelyről az Orbán-kormány akkori belügyminisztere, Pintér Sándor, a magyar parlamentben azt mondta, az Orbán-kormány véleményeként, hogy teljesen tiszta, rendben lévő volt.
Csintalan válasza a következőképpen hangzott: a 2002-es országgyűlési képviselő választáson csalás nem történt. Azonban meg nem engedett eszközöket használtak Jogilag aggályos, ha úgy tetszik, törvénytelen volt


Ha törvénytelen volt, akkor nem volt csalás? - kérdezem, ismételten, s ha jogilag aggályos, tehát törvénytelen, nem kellett volna megismételni? De hát ezt az ellenzékbe került Fidesz sem szorgalmazta.
A Medgyessy önpuccsa (ezt én nevezem így) után kialakult helyzetről a botcsinálta társalgó, a HÍR-TV-beli saját műsorában a következőképpen moralizált: ilyenkor a kormányok le szoktak mondani, az elemi erkölcsi szabályok szerint előrehozott választásokat kellett volna tartani.
Ezt mondja a Fideszhez édesgetett Csintalan. Az embernek az az érzése, a választók megnyerése érdekében a Fidesz most vele korrigáltatja korábban meghozott rossz döntéseit. Hiszen emlékezhetünk, Gyurcsány hatalomra kerülése előtt, a köztársasági elnöktől távozóban Orbán azt nyilatkozta a médiaburzsoáziának: az előre hozott választások nem kerültek szóba.


Akkor meg miről szónokol ez a Fidesz-köpenyébe bújt „Táncsics-díjas’’ hivatásos beszélgető?


Egyébként Pozsgay, Szűrös, Csintalan Fideszhez történő édesgetése körülbelül annyit hozhat a konyhára, mintha a „Fradi’’ a felcsúti focicsapatból erősítene. Leigazolná a negyvenegy éves Orbán Viktort.