Kalasnyikov helyett - Ifj. Tompó László
 

Egyre kevesebb olvasói levére válaszolok. Hogy most mégis ezt teszem, nem azért van, mintha kivételesen művészi stílusú és gondolatgazdagságú levelet kaptam volna, hanem mert belôle kiolvashatók mindazon tipikus tünetek, amelyek a magukat legeslegjobboldalibbnak nevezô pártocskákra, mozgalmakra, az igazmondásuk ellenére soha meg nem értettekre annyira jellemzôk. Nem haragszom rájuk, sôt elhiszem nekik, hogy tényleg azt képzelik magukról, milyen zseniális orvosok lehetnek, akik soha nem tévesztik össze a rákot a himlôvel, miként a combnyaktörést sem csupán kalmopirinnel orvosolják, mert mindig tudják, mi a baj, mi reá a gyógyír.

            Szóval levelet hozott a posta a ,,Szelek Havának 28. napján”, és nem akárhonnan, nem akárkitôl: Várgesztesrôl, kolosvári és ditrói Erdey Zoltántól, aki lemondott lapunk elôfizetésérôl. ,,Ennek oka legkevésbé sem az, mintha a közölt cikkek tartalmával nem értenék egyet. Nem azzal van baj, amit írnak, hanem azzal, amirôl hallgatnak.” Hát igen, nem elég diagnosztának, terapuetának is lenni kell. Ha én vagy lapunk összes többi munkatársa nem is az, ô igen. Miután Szent Istvánt lehazaárulózza, leszedi mindenkirôl a keresztvizet, fôleg lapunk íróiról, mivel elmulasztották ,,a nemzet elé tárni az új ellenségképet, s vele szemben mozgósítani a társadalmat. Mert lehet feltámadásról írni, lefutott dolgokon rágódni, még burkoltan, a zsidók piszkos erkölcsét szidva zsidót dicsôíteni is (?!): lám, milyen okosak, hogy ki tudták túrni a gójokat a hatalomból, célszerű törvényeikre támaszkodva megszervezve egy olyan nemzeti érdek- és fajvédelmet, amire mi képtelenek vagyunk! Hadd menjen el e könyvek, kiadványok olvasóinak még maradék önérzete és életkedve is!”                           

                Gyanítom, levélíróm nem ismeri eléggé a kommunizmus, a liberalizmus, a cionista politikai és gazdasági lobbi működésének természetét. Aho-gyan az ember nemcsak testbôl, hanem lélekbôl is áll, ugyanúgy nemcsak katonai fegyverek, hanem szellemi fegyverek is vannak. Vajmi csekély annak műveltsége, aki lebecsüli a szellemi fegyvereket, amelyek nélkül nincs fizikai-biológiai létharc. Szellemi fegyverrel alapozták meg hatalmukat mindig és mindenhol a keresztény világrend ellenségei is. Az 1919-es népboldogtalanítók csupán kézigránáttal maradtak nyeregben 133 napig? Nem tanultak az 1871-es párizsi kommün technikátlanságából? Írott szóval nem jobban hatottak? Istóczy Gyôzô, Ónody Géza, Verhovay Gyula, Szekfű Gyula, P. Bangha Béla S. J. és kortársai nem e szellemiséget leplezik le? Ha valaki csupán a ferencjózsefi korszak budapesti sajtótermékeinek 95 %-át olvassa, nem támad-e olyan érzése, mintha a mai Népszabit, Magyar Hírlapot, Magyar Narancsot, 168 Órát, Hócipôt lapozgatná? (Nota bene: 1919 ,,április végétôl  július végéig” 334 marxista könyv és brosúra jelent meg összesen 25 millió 710.000 példányban! Ezt Liptai Ervin, a kommunista korszak udvari történésze írja ,,A Magyar Tanácsköztársaság" című, 1968-ban megjelent könyvében.)  És 1945 után nem ugyanezt tették Lenin örökösei? Nem követtek-e el minden tôlük telhetôt múltunk meghamisításáért a marxista-liberalista zsidók és csatlósaik? Nem az ô jelszavuk ma is, hogy a cél ,,a múltat végleg elfeledni”? Csak nem ezt kívánja várgesztesi honmentônk? Vagy nem tudja, hogy nem lapunk írógárdájának, hanem Antall-Axel Józsefnek és utódainak köszönhetô mindaz, ami ma hazánkban történik? Hogy például a bölcsész  dip-lomákat  miniszteri  rendelettel  kellett volna a ,,rendszerváltó” miniszterelnöknek

– Tompó cikk folytatása –

betiltania, és átadnia a stafétabotot az elmúlt évtizedekben tudásuk, erkölcsük kiválósága miatt kitaszítottaknak?  Szerkesztôségünk azonban nem egyetem, nem minisztérium, így nem felelôs az elmulasztottakért. Arra van lehetôsége, hogy olyan elfeledtetett írásokat közöljön, amelyek olyanok, mintha ma írták volna ôket! Tisztelt Erdey Uram! Ön miért nem ír ilyeneket? Ha tud, de mégsem ír, nem értem Önt, de ha nem tud, nem kellene kissé szerényebben ítélkeznie? A Szittyakürt talán bizony nem szellemi fórum, amely olyan tényeket, gondolatokat közöl rendszeresen, amiket más lap nem vagy alig? Nem önvédelmi, világnézeti útmutató ebben a zavaros világban, nem az lenne-e az Ön dolga, hogy minél több elôfizetôt ke-ressen?            

            Hiába írja, hogy a ,,szavak ideje lejárt”, hiszen mint sorai is elárulják, Ön sem tesz mást, mint csak beszél, beszél, beszél, és ahelyett, hogy legjobb tudásával segítené lapunkat, efféléket írogat: ,,A bátorító, útmutató, nemzetösszeszervezô (?) hangot hiányolom folyamatosan a Szittyakürtben. Példaként tessék ilyen szempontból megnézni csak a legutóbbi lapszámot. Ezt olvasva senki még csak nem is gyaníthatja, hogy ezeréves honárulásunk megismétlôdésének napjaiban nyomtatták és egy éppen megszűnô ezeréves állam szétszóródó népéhez kívánna szólni. Pedig tíz éve minden számnak ezzel kellett volna foglalkozni, ez ellen mozgósítani, világos ellenségképet mutatni és Vezért állítani (tessék már megírni, ki az, vagy ki legyen az!)…” ,,Jómagam több, mint egy évtizede, legyôzve politika iránti undor érzésemet, éppen azért kezdtem írni nemzetébresztô cikkeimet, mert szinte pánikba ejtett az az egyre világosabban körvonalazódó sorstragédia (…) ami számunkra most beteljesedett.” Uram, a vészharangot nemcsak Herder, de Mordechaj Levi (alias Karl Marx), Lenin is megkongatta, mégis élünk, és higyje el, nincs még itt a világvége, és hogy mikor lesz, azt nemcsak Brüsszelben, de Várgesztesen sem tudják, azt csak a Teremtô tudja: ,,Arról a napról és óráról pedig senki nem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” (Mt 24, 36.)                                   

            Itt be is fejezhetném érvelésemet, ha nem kínozna egy kérdés. Jeles honfiúink, Várgesztesen innen és túl, ha már kiábrándultak lapunkból, bojkottálják-e az izraeli, amerikai szennytermékeket, a holland zöldségeket, gyümölcsöket, elkerülik-e a szupermarketeket, lemondták-e a tévé, rádió elôfizetését? Ismerik-e például a düsseldorfi egyetem gyermekrákkutató klinikája legújabb jelentését az élelmiszer adalékokról? Ha nem, mindnyájunk okulására íme:

            Gyanús adalékok: E 125, 141, 150, 153, 171–73, 240, 241, 477

            Veszélyes adalékok: E 102, 110, 120, 124

            Egészségkárosítók:

            Bélpanaszokat okoz: E 220-224

            Emésztési zavarokat: E 407, 338-341, 450-51, 453, 455-56

            Bôrbetegségeket: E 230-33

            B 12 vitamint károsítja: E 200

            Koleszterint károsítja: E 320-21                                            

            Idegérzékenységet okoz: E 311-12

            Szájpenészt, szájgyulladást: E 330 (rákkeltô).

            Ez utóbbi például az alábbi termékekben található: Schweppes citrom, Aroma mustár, Mezzo-mix, Rákkonzerv, Bonbonetti, Dobozos gomba.

            Fokozottan rákkeltô adalékok: E 123 (az USA-ban és Oroszországban betiltották!)131, 142, 210-11, 213-17, 239

            Kerülendôk: MAMBA E 123, E 110, továbbá az alábbi termékek: gumimacik, Treels, Smarties, Haribo, csokigolyók, Zott tejszínes puding, Iglo halrudak, Kraft-Dohram Creme-Fraiche-vel, Kraft szalámis kenhetô sajt, vanília puding (E 102, 110-zel), minden kész szósz.

            Száz szónak is egy a vége, a tanulság: öntudatos, hazájáért élô magyar csak magyar lapot olvasson, vásároljon, és vagy maga termeljen, vagy piacon vásá-roljon! A Szittyakürtön kívűl heti és havi Magyar Fórumot, Magyar Jelent, Szóza-tot olvasson, fizessen elô rájuk! Bújja a könyvtárakat, antikváriumokat, Balassitól Szabó Dezsôn át Wass Albertig, olvasson minél többet magyarul a magyarról! És ne feledje: nem mi vagyunk a gyűlölködôk! Nem az a bajunk a zsidókkal, hogy milyen orruk, fülük, arcuk van, hanem, hogy nem képesek magyarul élni és gondolkodni. Ne higgyen a népbolondítóknak, a szabadkôműves orbáncviktoroknak, petremedgyeszkuknak, kovácslászlóknak! Jusson eszébe Petôfi szava:

                                                ,,Ha nem születtem, is volna magyarnak

                                                E néphez állanék legottan én

                                                Mert elhagyott, mert legelhagyatottabb

                                                Minden népek közt a föld kerekén.”

            És ha úgy gondolja, ,,elhagyta az Isten”, nézze meg Mel Gibson filmjét, a ,,Jézus Krisztus Passió”-ját! Erôt meríthet belôle, mert e film nem Tarzanról szól, sok elhülyített magyar kedvencérôl, hanem a Megváltóról, a judaizmus és a krisztianizmus kibékíthetetlenségérôl! A zsidók közellenségérôl! Akit Izrael ma is keresztre feszítene. (2004. március 25-e és május 19-e kö-zött 450 ezren nézték meg ha-zánkban. Deo gratias!) E közellenség ellen legjobb fegyver nem az atombomba, nem a kézigránát, hanem a bojkott! Ezért nem véletlenül valljuk, hogy zsidómentes Magyarországot aka-runk! Nem a zsidók fizikai kiirtásáról van szó, nem, hanem minden zsidó termék bojkott-járól!

            Tisztelt Erdey úr! Sajnálom, hogy az elzsidósodott sajtópiacon éppen lapunkkal van baja. Ha érveimmel megsértettem volna, kiengesztelem: mihelyt megtudom, kik, hol, mikor osztogatnak kalasnyikovot, értesíteni fogom.