Két hatalomátvétel - Szalay Róbert történelemtanár

 

1944 októberében a Vörös Hadsereg már az ország felét megszállta. – most nem térek kik a „felszabadítás” minden borzalmára, mert az többé-kevésbé közismert. –

Horthy, hogy magát és rendszerét átmentse, október 15.-én, rádiónyilatkozatban jelentette be, hogy Magyarország kilép a II. Világháborúból és leteszi a fegyvert a Szovjet Hadsereg előtt.

Ez megdöbbenést keltett országszerte, mert a szovjet uralmat senki nem akarta, mindenki félt a bolsevizmustól, különösen az ország „felszabadított” területeiről érkező hírek hallatán. Ezért majdnem mindenki  inkább az ellenállást választotta. Még a Horthyra esküt tett Honvéd Tisztikar 99.9 %-a is megtagadta a Legfőbb Hadúr parancsát és a további harc mellett döntött.  Ezt lárva Horthy, - német nyomásra – lemondott és Szálasi Ferencet nevezte ki Miniszterelnöknek. Ezután összeült a Parlament és mint az Alsóház, mint a Felsőház jóváhagyta a Kormányzó döntését, amit Szálasi a Szent Koronára tett esküvel erősített meg.

Ezt követően a Honvédség,  Rendőrség és Csendőrség, az állami alkalmazottak, valamint az állami üzemek dolgozói felesküdtek az új Hungarista Kormányra.

A fronton fokozódott az ellenállás. Fiatalok tízezrei jelentkeztek önként katonai szolgálatra, a Haza védelmére a bolsevizmus ellen. Az ország azonnali megszállása helyett, ½ évig tartottuk fel a Vörös Hadsereget.  Ez lehetővé tette közel egy millió magyar Nyugatra menekülését, akik nagy része áldozatául esett volna a kommunista uralomnak. Kimentették az ország értékeinek jelentős részét. Fontos gépeket, műkincseket, a Nemzeti Bank aranykészletét, stb.

Ezek a háború után nagyrészt hazakerültek és alapját képezték az ország újjáépítésének, a jó Forint megteremtésének. Gondolni sem merek arra, hogy mi történt volna, ha ezek hadizsákmányként kerülnek a vörös hadsereg kezére.

Ezt az október 15.-i hatalomátvételt nevezik, a magukat történésznek mondó bértollnokaink törvénytelen nyilas puccsnak.

 

1956 október 23.-án az elkeseredett, kizsákmányolt, kommunista terror alatt nyögő nép fellázadt elnyomói és az idegen megszállók ellen és az egész Világ megdöbbenésére, és csodálatára ha rövid időre is, de kivívta szabadságát.

Dicsőséges forradalmunk és szabadságharcunk akkor Világtörténelmet írt!

A Szovjetunió nem engedhette meg ezt a kudarcot és október 31.-én 19 páncélos, gépesített   hadosztállyal,  valóságos hadüzenet nélküli háborúban megkezdte Magyarország megszállását

Miután, rövid, de elkeseredett küzdelem után vérbe tiporták a forradalmat, november 7.-én  szovjet tankokkal, Szolnokról Budapestre hozták a Kádár, Münich. Marosán  vezette hazaáruló gyülekezetet és megkezdődött a véres kommunista bosszúállás, melynek „eredménye” 400 bírósági kivégzés, 22.000 bebörtönzés, 16.000 internálás, 200.000 külföldre menekülés és számlálhatatlan egzisztenciális leépítés volt.

A Kádár-kormányt senki nem ismerte el. Külföldön világszerte tüntetéseken, gyűléseken tiltakoztak a forradalom leverése és a törvénytelen szovjet bábkormány ellen.

Itthon nem volt Parlament, országgyűlés amelyik elfogadhatta volna az új kormányt, amelyet senki nem nevezett ki, amelyiket senki nem választott meg. Az emberek milliói, hetekig tartó  országos sztrájkkal tiltakoztak a Kádár-kormány léte ellen. Csak a mérhetetlen terror és az éhségtől való félelem  kényszerítette az embereket a munka felvételére.

Ezt a novemberi hatalomátvételt nevezik a magukat történésznek mondó bértollnokok  törvényes kormányváltásnak.

 

Mikor jön el az ideje annak, hogy tárgyilagos, igaz történelmet tanítsanak az iskolákban?

 

                                                                 Szalay Róbert történelemtanár