SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT:  Geönczeöl Gyula MVSZ SZOT Elnök üzenete

 

 

Értesítem a Világ magyarságát, hogy a Magyar Föderalista Párt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági mozgalom és a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsa
2OO3. Május 1O.-én Észak - Komáromban a Klapka téren 15 órai kezdettel sikeres Tüntetést tartott a Benes Dekrétumok ellen.
 
A kezdeti néhány száz résztvevőből álló tömeg közel két ezerre duzzadt és vegighallgatta a Magyar Föderalista Párt elnökének, Mihajlovics Józsefnek, illetve a HVIM elnöke Toroczkai László, majd az MVSZ SZOT elnöke, Geönczeöl Gyula beszédét. 
 
A beszédek között Beregszászy Olga színművésznő adott elő hazafias témájú zeneszámokat.
 
A tüntetést a belügyi szervek nagy érdeklődéssel kisérték szintén, de nem avatkoztak be.
 
Amennyiben munkánkat támogatni kívánja, azt számunkra Hartmann Károly titkárunkhoz lehet eljuttani, akinek címe:
2823 Orchard drive, Willoughby Hills, Ohio, 44O92 USA
Egészen kis összegű, pár dolláros hozzájárulást is elfogadunk, mert mindent magunknak kell megszerveznünk, minden kis adomány is sokat segít. Személyi csekk megfelel szintén.
Kívánságra időközönként támogatóink neveit közöljük.
 
Immár van néhány értékes támogatónk, aki önzetlenül, anyagilag segít bennünket.  A Rákóczi szabadságharc 3OO éves évfordulójára is készítünk meglepetéseket, tehát minden hozzájárulás segít.
 
Európában a következő címen lehet bennünket elérni:
29 augusta 1O, Levice, 934O1, Slovak Republik.
 
Mellékelem beszédemet a komáromi akción,  Üdvözlettel,
 
Geönczeöl Gyula az MVSZ SZOT elnöke.

 

 

KOMÁROM, 2OO3. május 1O

 

Tisztelt Naggyülés.

 

Azért jöttünk össze, mert szembe kell néznünk olyan dolgokkal, amelyek itt maradtak számunkra a múltból. El kell döntenünk, hogy hogyan birkózunk meg azzal a sötét örökséggel, amit örököltünk, mert szembe kell néznünk az igazsággal és mert csak egy utunk lehet: Annak fölismerése, hogy ami nem győzött le minket, az tegyen bennünket erősebbé.

 

Magunk mögött hagytunk egy olyan évszázadot, amelyre a jövő korosztályok ámulattal, érttetlenül és elborzadva tekintenek majd: Az első világháborút lezáró, határokat gyártó megszálottságra, az azokon túllépő külső hatalmakra és az ezen hatalmak mindenható és tarthatatlan gondolatrendszereire. A mindent megsemmisitő háborúkra, megsemmisített, agyongyalázott, letaposott kultúránkra. Európa önmegsemmisítő évszázadára, amelynek "eredményeit" még ma is vannak, akik nemzeti gyűlölet szításával, és a 19. században használt anarchista jelszavak felelevenítésével próbálják igazolni.

 

Ez az új század azonban remélhetőleg már a minőségi ember etikailag magasabbrendű százada lesz. Legalábbis az kellene, hogy legyen és a harc ma arról szól, hogy ezt a csatát a múlt sötét erői és a jövő között ki nyeri meg. Vajjon mi élünk-e megalázottan, letiport állapotunkban tovább, vagy  a korábbi korok kártékony haszonélvezői élhetnek tovább zavartalanul az általuk elképzelt, alacsonyabb szintü Európában. Mert Európát nem a vámuniók, a különböző szerződések, vagy a gazdasági találmányok menthetik meg attól, hogy a Világ más részei mögött lemaradva szerepelgessen továbbra is, hanem csakis az, ha olyan szellemi egységet, etikai magasabbrendüséget mutat fel, amivel az elmúlt század igencsak vitatható eredményeit határozottan és végleg maga mögött hagyja.

 

A múlt évszázad elején mi magyarok nem vettük észre, hogy a politikai nacionalizmus, amelynek társa a materializmus, racionalizmus, az erősebb fennmaradásáról szónokoló szociális és kapitalista darwinizmus volt, annyira elhatalmasodott az öreg, és a méltányosság elvére alapuló Európában, hogy annak egyes vezetői szükös érdekeik sikere érdekében már arra is hajlandóak voltak, hogy bárkivel szövetkezzenek, tekintet nélkül a régi Európa civilizációjára, amelyet teljesen aláástak és megrontottak.

                                                        

                                                           

Mi magyarok, 1918 november 4.-én, fegyverszünetet írtunk alá a szövetségesekkel, amelynek értelmében az ellenségeskedés a földön, a vízen és a levegőben megszünt köztünk. A szerződésben szó sincs határmódosításokról, szó sincs lakosságcserékről, vagyonelkobzásokról, magyarok kiutasitásáról ősi lakhelyükről, házaik lefoglalásáról, kirablásáról, kollektív bünösnek nevezéséről. Ki gondolta volna, hogy a folytatás alig pár évtized múltán az őshonos, gyanútlan magyarok tömegsírokba lövöldözése, amiről a mai napig mélyen hallgat mindenki. Pedig egyszer ezeket a sírokat fel fogjuk nyitni. Mert ezeket a sírokat fel kell nyitni.

 

Mi magyarok akkor, 1918 november 4,-én a nyugati kultúr-elvárásoknak megfelelően írtuk alá a szerződést a kultúrnemzeteknek mondott nyugati szövetségesekkel és még abba is beleegyeztünk, hogy ha kell, úgy legyen népszavazás arról, hogy ki hová akar tartozni. Akkor még joggal bíztunk abban, hogy a velünk élő és a mi magyar világunkat választó, más anyanyelvü emberek, népek mellettünk szavaznak majd és a közös haza értékeit fogják védeni ők is. Csakhogy a múlt század már más volt, mint a méltányosság jegyében eltelt korábbi századok. Ma már látjuk ugyanis, hogy az első nagy háború idején szenilis, és olyan emberek lehettek döntő hatással az eseményekre, akik alkotó elképzeléseket képtelenek voltak felvonultatni. Európa már 1916-ban befejezhette volna a háborút, megmentve vezető szerepét a Világban. A pénzben való gondolkozás és a szellemi rugalmatlanság azonban győzött.  És ezért a velünk aláírt szerződés egyetlen betüjét sem tartották be velünk szemben a nyugati civilizált demokráciák. Mert a Világot kevés bölcsességgel kormányozzák.

 

Ebben a környezetben lépett hát fel Benes és Masaryk. Racionalista - ateista nacionalizmusuk és az egyéni érvényesülésükbe vetett hitük hajtotta őket. Először az északi nagy szláv államot akarták létrehozni, de az a lengyelek ellenállásán megbukott. Abból, ami ebből az eleve halott elképzelésből megmaradt, megalakult az első Csehszlovákia. Vezetésük alatt a csehszlovák földhivatal a magyaroktól már 1919-ben 1 millió 836 ezer katasztrális holdat vett el földreform ürügyén és azt szláv telepeseknek osztotta szét, mintegy kétezer kolóniának. 1924-ben pedig a bankokról szóló törvénnyel 126-ról alig 15-re csökkentették a magyar bankok számát. Ami pedig ebből a magyar pénzügyből megmaradt, azt a benesi törvények törölték el 1945 után.

 

Az általuk megvalósított szellemiséget népük is átvette és a II.v.h-t követően  szörnyü és véres cselekedetekre ragadtatták magukat. Benesről, ma már a cseh történésszakma is elmondja, hogy agya már a II.v.h. elején bomlásnak indult. Első lépése az volt, hogy a szerencsétlen Kárpátalját 1939-ben Londonban a szovjet nagyköveten keresztül fölajánlotta a Szovjetúniónak. Ez a szerencsétlen országrész még ma sem tudott kikeveredni a posztszovjet környezetből és Európa legszerencsétlenebb területének számít. Benes 1943-ban már látta, hogy a nyugatnak esze ágában sincs helyreállitani az egykori Csehszlovákiát, és ezért bomlott aggyal, gyülölettől hajtva egyezséget kötött Sztálinnal a szovjet pedig zsebében Benessel és Csehszlovákiával nem egyezett bele a szövetségesek balkáni partraszállásába. Benes a titkos 1943-as moszkvai egyezménnyel megteremtette a szovjetek közép-európai uralmának alapjait is és ezzel megnyitotta az utat a hidegháború és a kölcsönös nukleáris megsemmisítés korszaka előtt, amit csak Reagan amerikai elnök elszánt politikája változtatott meg a nyolcvanas években. Ma ennek a változásnak vagyunk a tanúi és annak, hogy továbbra is igen kevés bölcsességgel kormányozzák a világot.

 

Különös, de meg kell említeni, hogy Benes 1943-ban magának akarta megtartani a szlovákok megbüntetésének jogát is, de ebbe a mosolygó szovjetek nem egyeztek bele, illetve magát az egykori Felvidéket, vagy Kelet - Csehszlovákiát szovjet állammá akarták megszervezni. Ez a terv ugyan nem valósult meg, de annál érdekesebb, hogy Hrusovsky úr, aki a Szlov. Nemzeti tanács elnöke, az ez évi január elsején elhangzott köszöntőjében már megemlíti a szovjet gulágokba hurcolt szlovákok ezreit azzal együtt, hogy megemliti a magyarok ellen elkövetett gaztetteket is. Mi magyarok tudjuk, milyen nehéz ébredés lesz a valóság megismerése a szlovákok számára és tudjuk azt is, még nagyon hosszú az út előttük. De az igazság megismerésének szándéka rokonszenves vonás és azt kivánjuk, hogy ezen a rögös úton minél előbb, annál jobb de jó lenne ha végighaladnának, mert az egyenes út a legrövidebb út, bárki is járja azt. Hiszen az 1943-as Benes -Sztálin titkos egyezség lehetővé tette azt, hogy a szovjet partizánegységek megkezdjék a mai Szlovákia területén az ország szovjetizálását, a nem szláv nyelvü lakosok elüldözését, vagy fizikai megsemmisítését. A mai szlovák nacionalizmusnak pedig ez a szovjetizálás a valódi arca. Amikor Benes örökségét akarjuk megszüntetni, mondjuk hát el hangosan mindenhol, keleten és nyugaton egyaránt, hogy a szovjet hatalom uralmának következményeinek felszámolásán dolgozunk.

                                                         

Idézzük tehát ennek a szovjetizált neonacionalista szlovák társaságnak Andrej Hlinkát, akit a szlovák nacionalizmus atyjának tartanak, éspedig pontosan azt, amit még Párizsban hirdetett: "Azért jöttem, hogy tiltakozzam Benes és Kramár csalárdsága ellen", mondja Párizsban 1919 elején Stephen Bonsal ezredesnek, aki Wilson elnök legközvetlenebb embere, bizalmasa és szárnysegédje volt.

Stefanikról ezt mondja Bonsalnak Hlinka: "a repülőgép, amely Olaszországból hozta őt haza, sikeresen földet ért, de mihelyst a tábornok kilépett belőle, a Benes által ördögi módon felbérelt cseh katonák agyonlőtték őt...Az igazságot tudja a tábornok fivére is de őt most fogva tartják falujában és ha szólni merészelne, azonnal kivégző alakulat elé állitanák"... "A csehek levettek minket a lábunkról. Azt mondották: az egyesülésben van az erő...De három hónap múlva, sőt mondhatni három hét múlva fellebbent a fátyol. E rövid idő alatt többet szenvedtünk az erőszakos csehektől, mint a magyaroktól ezer esztendő alatt. Most tudjuk már: Extra Hungariam non est vita. Vagyis: Magyarországon kívül nincs élet, ha élet, nem élet" mondja Hlinka az ameriaki elnök ezredesének. Csoda, ha ezek után nem akartak a nyugatiak népszavazást 1919-ben? És még néhány szó Hlinkától, amit a szovjet- benesi emlőkön nevelkedett szlovák újsovinizmus mozgatóinak, a volt szovjet és csehszlovák titkosszolgálat embereinek különösképpen a figyelmébe ajánlok, de azoknak is, aki elvesztették a talajt a lábuk alól: "De az Önök uniója a magyarokkal vétkezne az etnikai szolidaritás elve ellen" veti fel Wilson elnök ezredese Hlinkának. "tudom, tudom", szakított meg Hlinka, írja emlékirataiban az ezredes. "Ez a mostanában felkapott irányzat ellen való lenne. Mi nem tudunk keveredni a magyarokkal és nem is kívánunk, de gazdaságilag és mindenekfelett vallási téren jobban, sokkal jobban haladtunk velük, mint a vallástalan, szabadgondolkodó csehekkel...Mi együtt éltünk a magyarokkal..és a tradicionális köteléket országaink fekvése is erősiti. Minden szlovák folyó a a magyar Alföld felé folyik és minden utunk a magyarok nagy városa, Budapest felé vezet...Benes egy becsvágyó csibész, aki még a lengyel Teschent is el akarja nyelni" mondja sok egyéb érdekes szempontot említve Hlinka. Igen, ne féljünk, mutassuk fel ezt a tükröt annak, aki a tükröt szidja, mert az arca görbe. Lássa mindenki, hogy a Benes által a magyarok ellen elkövetett gonoszságok rendezését éppen ez a szovjetizált nacionalizmus akadályozza itt Szlovákiában.

 

Európa talán akkor indult meg igazán a háború utáni együttmüködés irányába, amikor a II. V.H-t követően minden ország, győző és legyőzötté egyaránt, romokban hevert. Az 1957-ben aláirt Római Szerződés megalapitja az Európai

Közös Piacot és ebben jelenik meg egy nemzetek feletti Magasabb Illetékesség a végrehajtó hatalmat illetően. Ezt a nemzetekfölötti jelleget az alapitó államoknak tekintetbe kell venniök és nem korlátozhatják azt abban, hogy kötelezettségeit teljesitse.

 

 

A felvidéki magyarságot súlyos károk érték a Benes korszak és az azt támogató szovjet lépések következtében. Vorosilov marsall, Magyaroszág mindenható szovjet katonai kormányzója 1946-ban pisztolyt fogott Gyöngyösi magyar külügyminiszterre és kényszerítette, hogy a lakosságcsere egyezményt irja alá. Ez a jelenet az alapja ennek a "nemzetközi szerződésnek" A kitelepített magyarok kollektív bünösökként, megfélemlítve éltek évtizedeken át a szovjetek által vasszigorral ellenőrzött Magyarországon. Oket, vagy utódaikat haza kell hoznunk és rehabilitálnunk kell. És rendezni kell ezernyi kérdést, beleértve az amnesztia törvényt és a magyar földeket, vagyonokat, bankokat, pénzbetéteket intézményeket lefoglaló törvények kérdését is. A Magyarok Világszövetsége Felvidéki Országos Tanácsa, számos átgondolt, nemzetközi akciót indított meg ennek érdekében. Leveleinket komolyan veszik és az Európa Unió a maga nehézkes szervezetével egyetemben is komolyan veszi beadványainkat. Pat Cox az Európa Parlament elnöke pl. április 1O-i levelében számomra közli, hogy az Európa Parlament szoros figyelemmel kiséri a Benes dekrétumok kérdését és hozzá akar járulni ahhoz, hogy megnyugtató és megfelelő megoldás szülessen a teremtett nehézségek megoldását illetően. Majd hozzáfűzi, hogy komolyan figyelni fogják azt, hogy a csatlakozó államokban a vállalt kötelezettségeket teljesítsék. Romano Prodi, aki az Európa Bizottság elnöke, volt olasz miniszterelnök, 2OO3 március 24-i levelében elmondja nekünk, hogy az Európa Bizottság méltányolja a jelenlegi és a jövőben tagországokká váló országok azon erőfeszítéseit, hogy a múltban elkövetett sérelmekkel foglakozzanak, és bátorítja őket ezen erőfeszítéseikben. Az Európai Bizottság szerint a Benes törvényeket immár nem lehet alkalmazni. Ez pedig felveti azt a kérdést, hogy a jogtalanul elvett vagyonokat vissza kell adni a tulajdonosoknak.

 

Mi magyarok, elfogadhatatlannak tartjuk, hogy olyan alkotmány van érvényben Szlovákiában, amely a nemzetállam jegyében íródott. Szlovákiát annak a Nagymorva államnak az utódállamává jelenti ki ez az alkotmány, amelyről többek között 7. Konstantin Porhürogennétos görög császár hatalmas munkájában a Birodalom kormányzásáról a 13, majd a 4O. fejezetben is kijelenti, hogy ez a Morávia, tehát Sphendoplokos országa a magyarok szállásterületeitől délre esik. Mégpedig a Száva folyó déli oldalán lévő Sirmium, mai nevén Sriemska Mitrovica szerb város és a Traianus császár hídja közé eső területre a Dunától délre. Traianus hídja a Duna felett, a Vaskaputól délre, a mai Turnu Severin városa mellett épült.

  

 

Szventopolk országába nevezte ki a pápa Metód püspököt és Wiching segédpüspökét is, mégpedig Szent Andronicus római püspök székébe, az említett Száva melletti Sirmium városába. Metód sosem járt a felvidéki Nyitrán, nemhogy Komáromban. (taps a nézőtéren). A szovjet tudományon nevelkedett kommunista sovinizmus azonban nem sokat törődik a történelemmel, mert azt úgy csürte-csavarta, ahogy az neki tetszett, hiszen ehhez szokott hozzá, és még ma is azt hiszik, hogy minden csak pillanatnyi megállapodás kérdése. Nekünk magyaroknak és elődeinknek azonban, akik sokezer éve élünk ezen a vidéken egy ilyen alkotmányba foglalt hazugsághalmaz miatt kell tűrnünk egy Európában párját ritkító nyelvtörvényt, ami gyakorlatilag a magyar nyelv használatának tiltássorozata és a hamisított statisztikákra alapozva hivatott a magyar nemzeti kisebbség jogait csorbítani. Igazi benesi, moszkovita módszerek ezek.

 

És ezért kell felvetni a magyar nemzeti kisebbség képviseletének ügyét. Európa elvárta a magyarságot képviselő pártkoaliciótól, hogy kormányba lépve segitsen az Európa számára kellemetlen szovjet típusú, nacionalista pártok kormányzatának leváltásában. Ezt megtettük. De a szolgálatért valami jár. Európa segítségét várjuk, hogy az alkotmányban szereplő, említett valótlanságok eltünjenek, vele együtt pedig a benszülött magyarság nyelvi és társadalmi életét csorbító törvények, eljárások is. És mindenekelött azt követeljük, hogy a magyarság etnikai és biológiai létét támadó benesi korszak minden következménye legyen felszámolva. Ehhez azonban politikai képviseletre van szükség Az Európai szervezetek elött, vagy pl. a nemzetközi bíróságok előtt, amelyeknek feladata az, hogy a nemzetek közötti vitákat békés formában rendezze.

 

Olyan képzett, magas etikai mércét megütő magyar, és esetleg más nemzetiségű emberekre van szükség, akik hajlandók az igazság útját járni, és akik képesek szembenézni ezekkel az elöttünk álló kihivásokkal.

 

Remélem, hogy Önök is így gondolják és ezért vannak itt ma velünk. És ha ez így van, akkor a felvidéki magyarság szenvedése nem volt hiába való, képes lesz újra erősebbé válni és emelt fővel tekinteni a jövőbe.

 

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Geönczeöl Gyula  az MVSZ SZOT elnöke