SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT:

Geönczeöl Gyula,

A Magyarok Világszövetsége Felvidéki Országos Szervezetének elnöke.    Léva, 2003. Augusztus 1.

 

Köszöntő Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc 300. évfordulója alkalmából.

 

Ez év telén Chicagóban jártam Radics Gézánál, aki kezembe adta Grover S. Krantz neves amerikai antropológus, egyetemi tanár 1988-ban kiadott munkáját, melynek címe: „ Az európai nyelvek földrajzi kialakulása”. Ezt a nagy tudással alkotott munkát főleg azok figyelmébe ajánlanám, akik értik Goethe szavait: „Mi sem rettenetesebb az olyan tanítónál, aki nem tud többet annál, amit a tanulónak tudnia kell. Művelni csak az tud, aki önmaga is halad”. Nevelni csak magas kulturális igénnyel lehet. S mert nevelésről, a fiatal korosztályokról, a jövőről szólunk, idézzük, amit a magyar tanítók tanítója, báró Eötvös József mondott: „ A népnek értelmi nevelésében rejlik legbensőbb meggyőződésem szerint ezen haza egész jövője”. Immár mögöttünk vannak a nemzetközi marxizmus évtizedei, amikor tudatosan félrevezették, forradalmasították, osztályokra bontották és egymás ellen irányították, majd elégedetlenné tették a népet. A cél az volt, hogy szűnjön meg az emlékezete, s amikor kultúráját elvesztette, könnyü játékszerré váljon a kezükben. Mára ennek a szánalmas kornak megjelentek az „utódideológiái”, amelyek ügynökei újra boldog jövőt hirdetnek. Ezek a felelőtlen emberek, mint a múltban, ma sem tudják, hová vezetnek ígéreteik. Korunkban milliók a haszonélvezői, vagy válhatnak bármikor a számkivetettjeivé a kialakult gazdasági szerkezetnek, amely számukra biztosítja a gépies kenyérszerzést, vagy sem. Korunk hősévé ezért az a szervező ember válhat, akinek a tudata mélyén megvannak a válaszok ezekre a kihívásokra. Ennek az embertípusnak a tudatos kitermelése és gondos nevelése a jövendő évtizedek legfontosabb problémája lesz számunkra. Meg kell megtalálni azt az új tananyagot, amely a jövő cselekvő emberének kellő jártasságot biztosít a társadalomlélektanban, a korszerü magyar társadalom kialakításakor, a gazdasági életben a nemzet magas kultúrájának ismerete alapján. Korunk nagy kihívása a nyelv és kultúra veszélyeztetettsége. A nemzet magas kultúrájának megvédése, a kereskedelmi érdekeket szolgáló „szemét-kultúra” legyőzése, illetve a nép müveltségi szintje süllyedésének a megállítása, ennek a káros folyamatnak a megfordítása tehát társadalmi, nemzeti, illetve közérdek. Ehhez azonban magasabb szintre kell emelni az ellenállás-készséget a kulturális megszállással szemben. Olyan értelmiségi rétegre van szükség, amely érti a régi korok értékeit és üzenetét, nem veszti el lába alól a talajt valami ideiglenesen ható divatos ideológia miatt, és nem hagyja sorsára a népet. Mert megszerettet mindent, ami érték: a magyar nevet, szót, hagyományt, nyelvet, ősi igazságokat, tudást. Mert az számára nem „mese”, hanem az egyetlen valódi, követendő értékrend.

 

Grover S. Krantz kutatásai szerint Kr.e. 8150 táján Palesztinában a búzatermelés forradalma a népesség felszaporodásához, majd terjeszkedéséhez vezetett. Ez a népelem Kr.e. 5150-ben érte el a Gibraltárt, és Európát. Az ő utódaik a baszkok. A másik hullám Anatólián keresztül, Kr.e. 7100 táján érte el a Boszporuszt és a Dardanellákat. 6400 táján Erdélyt és 6050 táján a Dunántúlt. Krantz szerint az uráli nyelvek kialakulása a Kárpát-medencében történt meg, és ezt az „uráli” nyelvet magyarnak nevezi. Krantz szerint a magyarok nem a 9. században érkeztek keletről a Kárpát-medencébe, hanem éppen fordítva. Vándorlásuk kelet felé irányult, de sokkal korábban kezdődött, mint a 9. század. Könyve 72. oldalán ezért megjegyzi, hogy „a magyar nyelv Európa legősibb, helyhez kötött nyelve”. Könyve egy későbbi változatában kifejti, hogy a juhpásztorkodás Afganisztánban fejlődött ki, és onnan terjedt el minden irányba, így a Nagyalföldre is, megelőzve ott az oda Anatólián át érkezőket.. Ezért az uráli/magyar nyelv az altájiból fejlődött ki. Ennek a földmüvelést kifejlesztő ősnépnek a kultúrszavait vették át a szomszéd népek, mit a gúzs, eke, csoroszlya, gerendely, taliga, stb.  A szlávok életét az eke forradalmasította, aminek következtében elszaporodtak és elkezdtek terjeszkedni dél felé. A magyarok azonban nem adták fel az állattenyésztéshez kötődő életformát sem. Krantz a Mezopotámia és Magyarország közötti hasonlóságot abban látja, hogy: „mindkettő többet őrzött meg az ősi nyelvből, mint e nyelvi törzs bármely másik tagja”. Szerinte a katonai hódítások nem „népvándorlások”. A népmozgásokra helyesebb a „terjeszkedés” kifejezést használni. A rómaiak, gótok, gepidák, vandálok, nem alkották a Kárpát-medence alaplakosságát, mint hódító népek és Krantz elutasítja azt is, hogy a szittyákat indoeurópaiaknak nevezzék.

 

Korábban számosan rátapintottak a probléma lényegére, mint pl. Gordon Childe, aki azt írta, hogy ”Mezopotámia-Kárpát-medence-Kréta azonos műveltségü nép”. 5-6 ezer évvel ezelőtt már olyan nagy tömegben élt a magyarság ezen a területen, hogy más népek inkább elkerülték ezt a tájat. Mások, mint Sauvageot is említi a magyarokat halottas kocsijaik okán, mint akik e haza lakói voltak a Krisztus előtti 15-14. században.  A Körös müveltség, de a szomszédos müveltségek leletanyaga is rokon vonásokat mutat Mezopotámiával. De vannak egyéb izgalmas összefüggések is. A mai Libanon, a régi Fönícia területén fekvő Byblos városa, amely a hajóépítés, a kereskedelem központja volt, Kr.e. 6000-ben alakult. A hajókhoz felhasznált cédrust már Kr. e. 3 ezer körül ebben a térségben termelték ki és Byblos kikötőjéből szállították Egyiptomba. A byblos-i Obelisk templomban talált, Kr.e. 1800 -ra tehető rovásírás és az ebben a korban használt föníciai rovásírás nem véletlenül hasonlít a magyar rovásírásra. A görögök és az etruszkok ezt az írást terjesztették el a Római Birodalomba, de eljutott ez az írás a brit szigetekre és Indiába is.  Byblos a pergamen, papirusz kereskedelem nagy központja is volt egyben és a byblos-i papirusz a görög „könyv” szó eredete, innen származik a biblia elnevezése is. A hitto-föníciai nyelv a korai mezopotámiai egyik ága volt és a régi föníciai betük lényegében megfelelnek azoknak a formáknak, amelyek a sumér lineáris képírásra jellemzőek, s amelyek már jelzik a sajátos magán-, és mássalhangzós értékeket és hangokat. Pl. a Kr.e. 4000 körüli legrégebbi sumér írásos emlék Udug papkirály ősapjának nevét őrizte meg Za-ga-ga formában, aminek olvasata Zagg, mert a mássalhangzókhoz magánhangzókat is jelöltek. A Védák Indra istenének neve ennek alapján Sakko. A hiti szó a Khati, Khatti kései formája, a Bibliában a hiti forma jelenik meg és ez nem más, mint a régi, anatóliai szumeroidák elnevezése. A hiti romanizált változata a hittita. A S’aka-föld, vagy a Sacae, Scytha, Getae-föld az Indus folyó völgyének a régi elnevezése. (A géták egyik ága a kis géták,  dahák, vagy dákok). Ez a terület érméken a Kr. e.-i 700 táján történt „Khattiyo-szíria-föníciai terjeszkedés folytán a 7. századig megőrizte a „hiti” elnevezést.

 

A magyar őshaza, annak őshonos népe kialakulásának kérdése megválaszolható tehát. Népünk egy csillagmítoszban, a Csodaszarvas legendában őrizte meg az őshaza emlékét, annak a helynek, a Kárpát-medencének a földrajzi elhelyezkedését, ahová az elvándoroltak mindig visszavágytak és visszatértek. Azért csillagmítoszban őrizték meg ezt a becses emléket, mert tájékozódásul, mint a hajósoknak a tengeren, a régi idők emberének is az égbolt szolgált térképül, mert annak ismeretében biztonsággal mozoghatott a Földön. A csillagászat tudományának kifejlesztése a régi sumérok, és különösen a tengereket meghódító águk, a föníciaiak hatalmas felfedezése volt, illetve ez szolgált alapul a mai modern matematika alapjainak megteremtéséhez is. A Magyarok Története, vagy Tárih-i Üngürüsz több csillagmítosz, Csodaszarvas legenda változatot őrzött meg.. Hunor népe, amely a legősibb idők népe, s amelynek eredete arra az időpontra tehető, amikor Mezopotámia ősi istene, Ankisza önmagát teremtette, s akinek a nyomán támadt az élet maga, a Csodaszarvas csillagmítosz útmutatását követve érkezett a Kárpátok ölébe, hogy ott rokonait megtalálja. Hunor népe (8. fólia), Adzsem, vagyis a mai Irak északi részéről érkezett Pannonija tartományába, és: „Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak, és az ő nyelvükön (azaz Hunor népének nyelvén) beszélnek (az ottani népek)”. Illetve pl. itt van a 92. fólia híradása: „Azon a vidéken annyi arany és ezüstbánya van, amennyi a többi tartományokban összesen sincs, sehol sem lehet annyit látni és annyiról hallani”. Mindez utalás lehet a Krantz professzor által immár jellemzett magyar ősnép foglalkozására, kultúrájára, illetve kapcsolataira Egyiptommal, Föníciával, Mezopotámiával, ahol ezekkel a fémekkel kereskedtek. Ezek tehát az ikerpár, a hun-magyar nemzet ősiségének titkai.

 

A kulturális megszállást, idegen elnyomást a magas kultúra müvelésével lehet legyőzni, ellensúlyozni, mert az a belső kulturális lelkiségből, lényegből fejlődik ki. Az élet a lehetséges megvalósításából következik és sohasem a véletlen következménye. Egy nép életének időtartamát a nép kultúra-hordozó rétegének jelenléte, egészsége és befolyása határozza meg. Ez a réteg nem kötődik gazdasági osztályhoz, nemességhez, arisztokráciához, foglalkozáshoz. Az elnyomó hatalom mindig ennek a népelemnek az elpusztítását szeretné elérni. Létét az anyanemzet tagjainak lelki érzékenysége biztosítja. Az ifjúság eredendően még egészséges lelkülettel bír, ezért folyik a harc azért, hogy ki ellenőrizze az ifjúság nevelését. A történelmi-irodalmi szövegek, a hiteles adatok és a klasszikusok ismerete tehát korunkban elkerülhetetlen a rövidéletü és öncélú, „szemétkultúra” elleni harcban. Ezért ezekkel az értékkel meg kell ismertetnünk az ifjúságot. Egyúttal az is fontos, illetve közérdek, hogy megismerjék azokat a káros, öncélú igyekezeteket is, amelyek kultúránk torzítását, megbetegítését célozzák, kisiklatva az ő küldetésüket, életüket is.

 

Ebben a helyzetben sietett segítségünkre Rezes Zoltán vállalkozó, igazi magyar mecénás, aki anyagilag segít abban, hogy a Magyarok Története újra megjelenjen. Külön öröm számunkra az is, hogy ajándékként csatolhatjuk Padányi Viktor müvét ehhez a második, változatlan kiadáshoz. Padányi Rákóczi kurucainak küzdelmét nyugati források alapján dolgozta fel és kimutatja, hogy győzelmük karnyújtásnyira volt. A kurucok története a magyarság legeredetibb, legszebb korának krónikája. Ez volt az a hatalmas magyar szabadságharc, amelyben az Árpádok által megalkotott magyar állam kései örökösei megmutatták a világnak azt, hogy mélységben milyen igaz, ősi hagyományt őriz ez a nemzet. A kuruc kort a korabeli Európa politikai viszonyai és a kanadai angol-francia háború öszefüggéseiben kell vizsgálni. Amerika első újságja a The Boston Newsletter 1704-től, alapítása napjától kezdve, hetente beszámolt Rákóczi kurucainak harcairól. Ekkor vetették el az amerikai függetlenségi gondolat csíráit, amiben nagy szerep jutott Rákóczi kiáltványa a Recrudescunt körüli európai vitának is. Később pedig a Bercsényi Miklós által alapított huszárezred döntő szerepet vitt a francia expedíciós hadsereg részeként az amerikai függetlenségi háborúban, amikor a huszárok Virginiában szétverték az amerikai telepesek vagyonait fosztogató angol csapatokat. Bercsényi huszárezredének 800 huszárja ott állt Yorktown bevételénél, 1781. október 18.-án, amikor Cornwallis angol tábornok letette a fegyvert. Mivel az angol főhadsereg ezzel elbukott, Amerika függetlenné vált.  A Bercsényi huszárezred annak a francia király által Rochambeau márki parancsnoksága alá helyezett expedíciós hadseregnek volt a része, amelyet a francia király eredetileg Anglia elfoglalására állított fel, de amelyet aztán átirányított Washington György és a lázadó telepesek megsegítésére. A Bercsényi huszárezred jelenléte az amerikai függetlenségi háborúban a kuruc szabadságharc méltó lezárása, hiszen az osztrák császárságot a kurucok elleni háborúban Anglia pénzelte, mert szüksége volt az osztrák szárazföldi hadseregre a francia király ellen. Anglia azonban pénzügyileg belebukott ebbe a politikába. Az agyon adóztatott amerikai telepesek fellázadtak és Anglia végül egész Amerikát elvesztette. A közel nyolc évtizedes folyamatnak az utolsó jeleneténél Yorktown elesténél büszkén sorakozhattak fel Bercsényi kurucainak utódai. A labancos, máig jelenlévő szovjet történetírás a magyarság intézményeiben a deheroizálás alantas formáit honosította meg. Ezeket az alantas rendszereket figyelni kell és fel kell venni ellenük a harcot. Népünknek, barátainknak meg kell mutatni az igazság útját. Egy olyan ősnépnek, mint a magyar nem kell sehova sem járnia azért, hogy bocsánatot kérjen bárkitől is. A sok elnyomást, alattomos tevékenységet fölülmúlva pedig meg kell tanulni azt is, hogy újra emelt fővel járjunk. Ennek jegyében ajánlom ezt a munkát mindenkinek.