SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT:   Dr. Málnási Ödön a "Magyar Mártyrok"   szerzője. -  Sáfár István
 
A forumon folyamatosan megy nyilasozás. Ezek a kínzási módok vajon honnan származnak. Ugyanezeket a módszereket alkalmazták a sztalini kínzókamrában is. Kik is? 

Dr. Málnási Ödön professzort, a "Magyar Mártyrok" szerzőjét csak annyiban óhajtjuk olvasóinknak bemutatni, amennyiben a könyv tárgyának megértése ezt megkívánja:
Katolikus papnövendék volt, amikor az első világháborúba önként jelentkezésével a harctérre ment és vitézségével sok hadikitüntetésre érdemesült. Rajparancsnokként kezdte és zászlóaljparancsnokként végezte az első világháborúban harctéri szolgálatát.
Fiatalon két egyetemet végzett: jogi-államtudományit és filozófiait. Summa cum Iaude filozófiai doktorlett 1924-ben. 42 tudományos könyve jelent meg, túlnyomóan történelmi. Ezek közül egyiket (Turenne) 1927-ben a Francia Tudományos Akadémia, másikat (Marsigli) 1937-ben az Olasz Tudományos Akadémia, egy harmadikat (Csáky kardinális) pedig 1933-ban XI. Pius pápa tüntette ki.1934-ben már az isztambuli tudományegyetemre kapott tanári meghívást, de nemzetétől nem tudott elválni. Berlin és Ankara, Helsinki és Róma között járogatta Európát és mindenhol tudományos kutatásokat végzett (történelem, üzemi szociálpolitika, tudománypolitika). Egyik tudománypolitikai értekezése 1942-ben 16 nyelven jelent meg. A budapesti rádiónak alapításától kezdve történelmi előadója volt.
De Málnási Ödön nem ezek miatt üldözött személy. Bibliai hitvallói tevékenysége miatt. 1920 óta nyíltan antibolsevista, de a Szentírás igazságait ezernyi beszédében és sok száz vezércikkében ugyanúgy reá olvassa közel négy évtized óta a bolsevistákra, mint a reformpolitikát meggátoló polgári politikusokra. Szent Ágoston, Savonarola, Capistrano és Criordano Bruno harcos világnézeti keveréke. Ezért csak a Világosság fiai értik meg és követik; míg e világ, a sötétség fai üldözik. Korunk keresztény kultúrájának egyik válságtünete az, hogy dr. Málnási professzort 1957-ben az USA-ból ugyanazok üldözték ki, mint akik 1945- ben Budapesten a bolsevisták parancsára bebörtönözték.
A magyar mártyrok egy kis töredékéről szóló írása is szörnyű vádirat mindazok ellen, akik a magyarság vezetőiből a leggondosabban összeválogatták a legöntudatosabb keresztény hitvallókat és a legöntudatosabb antibolsevistákat, hogy ezeknek elpusztítása a Szovjet számára a teljes győzelmet tartósítsa.
A magyarságnak soktízezer mártyrt termelt 1945 óta a bolsevizmus. Az a néhány lelki mozaik, amelyet dr. Málnási professzor ezen műve nyújt az olvasónak, jellemző a magyar mártyrok tízezreire is.
Kívánatos, hogy olvasóink olyan megértéssel és együttérzéssel fogadják ezen művecskét, mint amilyen kegyelettel állítunk a magyar mártyroknak emléket ezen munka kiadása által.
London, 1958 június 28.
A kiadó.
A könyv első kiadását a magyarság nagy mártyrjai iránt kegyelettel viselkedő magyar emigráció-hat hét alatt maradéktalanul felvásárolta. Ez a kegyelet kifejezés engem is arra kötelez, hogy a könyv második kiadásával azon izzó magyar emigránsok érdeklődését is kielégítsem, akik az első kiadást nem tudták megszerezni.
Mortui víventes obligant.
London,1958 szeptember 15.
A kiadó.

A SZERZŐ ELŐSZAVA
A második világháború végén a magyar antibolsevista politikusok zöme a kommunisták várható kegyetlen bosszúja elől Németországba menekült. Velük együtt,1920-tól 1944 végéig nyílt antibolsevista múltam miatt én is. Abban a naiv feltevésben vártuk az USA hadseregének előrenyomulását, hogy egyetemes keresztény világnézetünkkel szolidáris lesz és megvéd bennünket a Szovjet érthető bosszújával szemben. Azonban egészen más történt. Azóta minden részletében tisztázódott az akkor váratlan fordulat.
Nürnbergben sajátos erők sűrűsödtek ítélkezésre. Az USA chief prosecutor-a (fővádlója), Roosevelt bizalmas embere, Robert H. Jacksot~ igazságügyminiszter volt és 1945 május 12-én lett nürnbergi fővádló. Neki még volt az igazság iránti jogászi érzéke, mert a minden korábbi büntetőjoggal elvi ellentétbe jutott ex post facto (visszaható) alapon való ítélkezésért a felelősséget elismerte. A nürnbergi per megnyitásakor mondotta: "Sose feledjék, hogy azok a feljegyzések, amelyek alapján mi ítélkezünk, lesznek azok a feljegyzések, amelyek alapján holnap, a történelem mi felettünk fog ítélkezni. S e méregpohár, amelyet ezeknek a vádlottaknak nyújtunk, a mi ajkainkat is érinti!" Visszaható alapon kellett bűncselekményekben elmarasztalni olyanokat, akik a cselekményük elkövetésekor az akkori hatályos tételes törvények szerint bűncselekményt nem valósítottak meg, és csak a háborúban győztes felek, közöttük a Szovjet, alkalmi bírái visszaható erővel minősítették cselekményeiket bűncselekményeknek... De míg Jackson még jogi alapon állott; addig már munkatársai között mások is voltak... Két nürnbergi USA ügyészt: Otto Verbert és Kurt Pongert 1952 decemberben a Szovjet, javára folytatott kémkedésért az FBI letartóztatta Vajon csak 1952-ben léptek Szovjet szolgálatba? 1945-ben kinek,érdekében tevékenykedtek Jackson mellett?
Tény az, hogy az USA-val belső szövetségben volt Szovjet többszöri sürgetésére Jackson 1945 júniusában magához hívatta az USA Army Office of Strategie Services magyar csoportjának vezetőjét, Martin Himlert, és arra utasította, hogy 10-12 magyar háborús bűnöst tartóztasson le felelősségre vonás, Nürnbergben való elítélés céljából. Az eset alkalmával Jacksonnál volt Donovan tábornok és Amen ezredes is. Martin Himler az USA-ban megjelenő Magyar Bányászlap 1953 szeptemberi számában önleleplezően dicsekszik egy hosszú cikkében, hogy Jacksonnal szemben 20 percig sorolta fel érveit, hogy nem tizenkettőt, hanem az éppen nála levő névsor szerint sok százat kell letartóztatni, és nem Nürnbergbe vinni, hanem Budapestre, hogy a "magyar nép" ítélkezhessen azok fölött, akik nem politikai bűnösök, hanem egész közönséges tolvajok, rablók és gyilkosok. Jackson ezzel szemben az USA történelméből vett példákkal igazolta, hogy az USA a politikai emigránsoknak mindig menedéket, oltalmat adott és ettől most sem lehet eltérni. Azonban Martin Himler addig ismételte érveit, amelyekről ma mindenki tudja, hogy egész közönséges hazugságok, rágalmak voltak, amíg sikerült Jacksont félrevezetni és sok száz becsületes magyar antibolsevistának a Szovjet budapesti politikai cirkusza arénájára ad bestias hazaszállításához hozzá] árulást elnyerni.
Érdemes közelebbről megnézni, ki volt ez a Martin Himler? Hogyan jutott az OSS magyar csoportjának vezetéséhez?
Martin Himler az USA-ba régebben kivándorolt magyar bányászok takarék dolláraiból alakított bányavállalkozás csalárd csődjén meggazdagodott személy. New Yorkban régóta egy magyar nyelvű kommunista újság jelenik meg AZ EMBER címen, amelynek szerkesztője, Göndör (Krausz) Ferenc (Nathan) és Deák Zoltán, a roosevelti USA- Szovjet nagyszerelem idejében az OSS magyar csoportja élére barátjukat, Martin Himlert ajánlották. Ezen harcos kommunisták ajánlatára az OSS magyar csoportja élére került, több mint gyanús múltú személy érthető okokból addig ellenkezett Jacksonnal, míg sikerült a gondosan összeválogatott magyar antibolsevista vezetőknek a budapesti szovjetpribékek számára való kiadatását kieszközölni. És Jacksont már befolyásolhatták szovjetkémeknek bizonyult közvetlen munkatársai is.
Amikor az egész USA-zónában az ál- Smith kapitány közreműködésével foganatosított letartóztatások és a kiadatási szándék nyilvánosságra került, akkor Rohracher salzburgi hercegérsek azonnal interveniált a kitűnő keresztény politikusok kiszolgáltatásának megakadályozása céljából, azután Patton és Patch USA tábornokok a főhadiszálláson tiltakoztak a kiadatás ellen, de -~ mint Julius Eppstein amerikai publicista eldicsekedte ezt - az UNKA javaslatára General of the Army Dwight Eisenhower és a washingtoni nagyvezérkar szigorú parancsokat adott a nagy gonddal összeválogatott magyar antibolsevista vezetők kiadatására.
Nem volt kétséges, hogy a Szovjet a mindenre kapható, karrierista és politikai kiszsoldos, hazaáruló kollaboránsok segítségével a kiadott hazafiak zömét el fogja pusztítani, és így egy kitűnő kis nemzet veszti el a bolsevizmus elleni harcához vezetőit. Martin Himler személyesen adta át a legkülönbözőbb hazug címeken áldozatait a budapesti politikai rendőrség kommunista vezetőjének, Péter (Auspitz) Gábor (Benjamin) sztalin-beríja- munkatársnak, együtt le is fényképeztették magukat, s mikor már majdnem minden veszélyes antibolsevista vezető megkapta a halálos, vagy hosszú fegyházas ítéletét, akkor az USA leállította a további kiadatásokat és visszatért a politikai asylum joggyakorlatára...
A borzalmas keresztényárulást még az USA-ban is észrevették, és az ügy hátterének tisztázására többször kértek vizsgálatot. Így H. Bosch new Yorki republikánus képviselő is 1955 áprilisában a Kongresszus utasítását kérte az ilyen alakban végrehajtott "erőszakolt repatriálási politika" szigorú kivizsgálására, de mindig akadnak látszólagos titokzatos kezek, amelyek ennek a probolsevista bűnszövetkezetnek továbbműködését megmentik...
Ilyen előzmények után több száz magyar hazafit 1945 őszén az USA OSS-e a budapesti kommunista politikai rendőrségnek kiadott. Közöttük engem is a harmadik repülőgépen szállítottak haza. Öt szovjetellenes háborús vezércikkemért 7 évi fegyházbüntetést kaptam, amelyet további másfél évvel toldottak meg, és azután amnesztiával engedtek ki... A közel kilenc év alatt sok magyar hazafival voltam egyazon zárkában, mert a börtönzárkák fegyenceit állandóan átcsoportosították. Akik pedig nem voltak zárkatársaim, azokkal a napi sétán - ha volt ilyen, igyekeztünk élményeinket kicserélni. Oly kevesen maradtunk életben s a kevés életben maradt közül oly kevésnek mestersége a tollforgatás, hogy nemcsak nemzetem becsülete, de az egész kereszténység iránti kötelességemnek tekintem a fegyházakban velem együtt volt hazafiak közül harmincnyolcról olyan adatokat elmondani, amelyekből minden becsületes olvasó megállapíthatja, hogy a bolsevisták és gaz kollaboránsaik kiket kiáltottak ki főbűnösöknek?
De az egyes személyekről még általában megállapítani kívánom, hogy a 38 közül csak 24 volt közeli barátom, viszont sok közeli barátomról nem emlékezhettem meg, mert csak egy födél alatt voltam velük, de nem volt alkalmam velük beszélgetni. Másrészt a felsorolt, jellemzett 38 személy körül csak nyolc nemzetiszocialista, kettő Imrédy- párti (Magyar Megújulás Pártja), viszont velem együtt 23 pártonkívüli volt. A 38 személyből csak 27-et mutattam be az OSS által elpusztításra átdobott keresztény hazafiakból, és a többi olyan, aki nem menekült Magyarországról Nyugatra, és közvetlenül a kommunista rendőrség tartóztatta le.
Elítélésünk előzményeiből még be kell mutatnom az akkori nyomozási, vádeljárási és bírói gyakorlatot.
Ahogy a szovjet hadsereg Magyarországra bevonult, nyomban mindenhol új politikai rendőrség alakult meg, amelynek tagjai kevés kivétellel a magyar királyi honvédség munkaszolgálatosai egy részéből Klár Zoltán által szervezett Munkaszolgálatosok Bajtársi Egyesületének tagjai voltak. Ezen politikai nyomozók egyöntetű torturális módszereiből már akkor lehetett következtetni, hogy csakis a Szovjettől, Berijáéktól kaphatták a gyors kiképzést, amely inkább csak a nyomozás technikájára szorítkozhatott. Mi volt a technikájuk?
A tízezrével elfogott hazafiak 20 körme alá 10-10 gombostűt vertek, s azután gumibottal összes körmeiket leverték, lemani- pedikűrözték. Vagy: az áldozatot seprűnyélre kötve, talpával felfelé fordítva, talpait órákon át gumibottal addig csépelték, míg kétszeresére dagadt, aztán arra kényszerítették, hogy vödör hideg vízben áztassa lábait. Vagy: az áldozatról lehúzták harisnyáit, szájába nyomták, hogy ne tudjon ordítani, még egy gázálarcot is rákötöttek hangfogónak, azután hozzáfogtak a legkülönfélébb "munkához": nemi szervét gumibottal cafatokra verték. vagy vékony üvegcsövet nyomtak bele, és vaskalapáccsal addig verték, míg az üvegcső apró szilánkonként belepréselődött. Az ilyen áldozat két év múlva is sírt, ahányszor örökké gennyező nemi szervén vizelnie kellett. (Rosenberg bolya vezette be ezt a kínzási módszert. ,Vagy: az áldozat nemi szervét íróasztal fiók nyílásán tördelték    . Vagy: az áldozat nemiszervére 2-3 gumiforrasztó sallert kötöttek, meggyújtották és így a nemiszervét teljesen leégették. (Dr. Farkas Ferenc ügyvéden kipróbált módszer, azután általános.) Ha nő volt az áldozat, akkor nemiszervét addig döfködték gumibotokkal, míg véresen kifordult, és az áldozat hónapokon belül szörnyű kínok között meghalt. Vagy: az áldozatot hátrafektetve lekötötték, hasára vaslábos alá patkányt kötöttek, a másik vaslábosba föléje égő parazsat tettek, és így a patkányt arra késztették, hogy az áldozat hasán keresztül fúrja magát és elmeneküljön a megsüléstől. (Dr. Böhm Ferencen kipróbált módszer.) De a leggyakoribb volt az, hogy az áldozatot nagyon sokan megrohanták, földre gyömöszölték és végtagjaira állva, gumibotokkal csoportokban váltva egymást, órákon keresztül addig csépelték, míg egész teste, feje csupa seb és vér volt. Ilyen kínzások közben egyedül a budapesti központjukban, az Andrássy- út 60-ban naponként legalább 30-40 halt borzalmas mártyr halált. Aki életben maradt, az gondolkodás nélkül aláírta az általuk előre megfogalmazott jegyzőkönyvet, mert számára a mielőbbi felakasztás megváltást jelentett a borzalmas kínzásoktól. Ha a "népügyészségen" eszébe jutott a kínzásokra hivatkozva vallomását visszavonni, vagy ezt a csőcseléknek is legaljából összeszedett népbíróság előtt merészelte megtenni, akkor nyomban visszaadták "pótnyomozás"-ra a politikai rendőrségre, ahol újabb borzalmas kínzások után vállalta önmaga ellen a hamis vallomást, hogy végre felakasszák. A legtöbb áldozatnak legalább 50-100 zsidó meggyilkolását kellett elismernie. Ha össze lehetett volna szedni ezen rendőrségi jegyzőkönyveket, akkor kiderült volna, hogy Ábrahám óta egész földünkön együttvéve sem élt annyi zsidó, mint amennyinek meggyilkolását az ilyen tortúrákkal készültjegyzőkönyvek számadatainak összegezéséből ki lehetett volna mutatni.
Természetesen a sok kínzásnak elsősorban a zsarolás volt a célja. Amikor az áldozat megkapta a halálos ítéletet, akkor az áldozat kétségbeesett családjánál megjelent egy közvetítő ügyvéd és megkezdődött az alku. Átlag 1000- 1200 gramm aranyért a kétrendbeli sikkasztóból köztársasági elnökké előléptetett személyhez felterjesztették a kegyelmi kérvényt, az aranyon osztozott a politikai rendőrség ez ügyben verő csoportja, az előadó népügyész, a népbíróság tanácsának tagjai és a kijáró ügyvéd. Azután az elnök megkegyelmezett. Az ügyvéd perújítást kért, egy más tanács megállapította (200-300 gramm aranyért) a bűncselekmény hiányát, és közülünk sorjában vitték ki szabadlábra a már alaktalanra vert támolygó, volt halálos elítélteket. Természetesen ha az egész rokonság nem tudta összekaparni a kívánt aranyat, akkor az áldozatot felakasztották, de esetleg csak 6-8 hónap múlva. Addig a "halálos zárkában" tartották, hogy a zsaroló bűnszövetkezetek kijáró ügyvédjeinek idejük legyen felhajtani az aranyat. Mert az akasztásból közvetlen hasznuk nem volt.
A történelmi hűség kedvéért foglalkozni kívánok a felelősséggel is. A Gyűjtőfogházban össze voltam zárva olyan politikai fogollyal, aki a baloldali szocialista, de becsületes Ries igazságügy miniszternél volt akkor, midőn Ries az államtitkárját, Pfeiffer Zoltánt, a szovjet érdekeit kiszolgáló népbírósági törvény kodifikátorát figyelmeztette: verjék szét a zsaroló népbírósági tanácsokat, mert szégyene a forradalomnak. Pfeiffer mindent megígért, de a garázdálkodás tovább folyt. Csak amikor áttelepült New Yorkba, akkor kezdték sorjában letartóztatni a népbírákat zsarolásért. Az engem elítélő csavargók egy része is 1949 nyarán velem egy épületbe voltak zárva a Gyűjtőfogházba hivatali zsarolásért. Ries igazságügy minisztert Rákosi Mátyás szó szerint agyonverette, Pfeiffert pedig hagyta kimenni New Yorkba. Miért?

Egy nagyon baloldali szocialista, de mindig törvényességet kereső barátom volt ez időben rendőr altábornagyként országos főkapitány Ő is tudta, hogy mi történik a politikai osztályon, és Péter (Auspitz) Gábor (Benjamin) elvtársát sokszor utasította a tortúrák letiltására. De Péter Gábornak nem is Rákosi, hanem Berija volt a főnöke, ezért Péter Gábor a saját országos főkapitányát letartóztatta és sok évre becsukatta.
Egy szintén baloldali szocialista barátom, aki fiatal zsidó ügyvédként önként és ingyen vállalta a kommunista népbiztosok védelmét és ezért 12 évre emigrálnia kellett Budapestről Bécsbe, 1945-ben az Ügyvédi Kamara elnöke lett. És mint régi szocialista jogász, felvette a küzdelmet azon ügyvédcsoport ellen, amely ezen bűnszövetkezetben "aranyfelhajtás"-sal, a halálraítéltek családjainak zsarolásával foglalkozott, mert a magyar ügyvédi becsületet kívánta megvédeni. Derék baloldali szocialista zsidó ügyvédi kamara-elnök barátomat erre nemsokára Rákosi parancsára letartóztatták, és a népbiztosok 1920-beli ingyenes védelméért megkapta az ügyvédi honoráriumot: tizenöt évi fegyházat. Az az ügyvéd, aki a zsaroló ügyvédi csoportnak vezetője volt, Rákosi engedélyével szintén New Yorkba helyezte át működési területét...
A politikai rendőrség zsarolási célzatú bestiális nyomozóinak, a népügyészségekre szétosztott, a bírói vizsgán nemrég elbukott ifjaknak és a népbíróságokra beszervezett legalja csürhének egyazon közös szervezete volt. Ennek a szervezetnek irányítója volt: dr Klár Zoltán. Ki ő? Magyarországon volt 1920-1939 között egy Társadalmunk című hetilap, amely túlnyomóan hálószobatitkok, bankigazgatói stb. barátnői viszonyok és egyebek leleplezésével foglalkozott, hogy minden becsületes magyar újságíró szégyellte, hogy ez a zsaroló lap megjelenhetett. A magyar újságírók véleményét 1938-ban egy azóta meggyilkolt zsidó újságíró, Erdősi Szilveszter nagyobb társaságban így fejezte ki: "Az Isten szerelmére, csináljatok valamit ezekkel a Klárokkal, mert mi fogunk ráfizetni azért, amit ezek a gazemberek a mi nevünkben tesznek!" Mert Klár Zoltán volt a Társadalmunk című szennylap szerkesztője és ő volt a Munkaszolgálatosok Bajtársi Egyesületének vezetője is... A becsületes zsidó újságíró, Erdősi Szilveszter halott. Dr. Klór Zoltán pedig hatalmas dokumentációs gyűjteménnyel felszerelve szintén New Yorkba tette át székhelyét, és átvette az 1920 óta ott megjelenő hírhedt kommunista szennylapnak, Az Embernek szerkesztését...
De mást is... Ezt azonban csak az USA-ban tudtam meg...
Miután az 1956 őszi magyar szabadságharc elbukott, tisztában voltam a helyzetemmel. Volt rabtársam, Kádár János bábminiszterelnök új politikai rendőrsége 1956 december elején újabb politikai váddal letartóztatási parancsot adott ki ellenem, és akkora készültséggel szállták meg azon házat, ahol laktam, hogy velem együtt akár az öt emelet összes lakóit elvihették volna a sötét éllel. Csakhogy én 13 nappal korábban a magyar határt átléptem és hamarosan az USA-ba mentem. Egy vezérkari ezredes egyik new yorki napilapban örömmel közölte az USA-ba érkezésem. Erre nagy riadalom tört ki azok körében, akiknek 1945-1946-os dolgaikról igen kellemetlen dolgokat tudok. Sőt azt is, hogy milyen hazugságokkal és kiemigrált ÁVH- s tiszti hamis tanúzással csapták be a Kersten Bizottságot, hogy a Mc Carran Act dacára New Yorkban tovább folytassák munkájukat most már Martin Himlerrel együtt... Éppen azért. hogy megtudták USA-ba érkezésem, Klár Zoltán Az Ember című 37 év óta probolsevista lapban hat héten keresztül mindig a címoldalon rágalomözön-pergőtűz alá vett, s ezen rágalmakkal azonos szövegű feljelentést tett Klár Zoltán és az Amerikai Jewish Committee közös megbízottjaként dr. Gonda Jenő Washingtonban az Immigration and Naturalization Service vezetőjénél, teljesen hamis feljelentéssel. Erre a Mc Carran Act megsértésének gyanúja címén megindult ellenem az a vizsgálat, amelynek egész menetét mindig előre tudtam Az Ember című lap mindig nyílt előre bejelentéseiből. Az USA által ratificált, a politikai menekültek jogállását szabályozó 1951 július 28- iki genfi konvenciónak h é t r e n d b e l i halmazatban és folyamatos megsértésével az Immigration and Naturalization Service: 1. a vizsgálat előtt megfosztott a védekezés lehetőségétől, ügyvéd megbízásától is,
 2. tanúk kihallgatásáról nem értesítettek, a kihallgatott hamis tanúk hamis vallomásának megcáfolására alkalmat nem adtak,
3. ellenben súlyos magánjogi érdeksértő véghatározatot kizárólag előttem most is ismeretlen hamis tanúk hamis vallomására építették, 4. a véghatározatot írásban nem közölték,
5. fellebbezésre, jogorvoslatra időt nem adtak, hanem azonnal végrehajtották,
6. a deportálási végzést nem Ausztriába, hanem Magyarországra rendelték el, hogy ott az 1956 dec. 6. óta aláírt letartóztatási végzés és súlyos elítélés végrehajtható legyen,
7. a véghatározatot titokban és erőszakkal hajtották végre, mert feleségemmel együtt letartóztattak és úgy kísértek a Magyarországba irányított szállítmánnyal. (A Magyarországra deportálást bizonyítják a PAW new- yorki irodájában levő 261 -2,068.824 és 2,068.825 sz. repülőjegymásolatok.) A repülőgép igénybevételével megkísérelt deportálás megörökítésére több ezer dollárt áldozott előttem ismeretlen gyűlölőm, mert két filmoperateur utazott velem, és az egész úton végig filmeztek. Talán dr. Klár Zoltán, valamint az őt eltartó New York-i Cionista Szövetség, Hadassah, Kossuth, Pannonía és Független Páholy összesen 1560 tagja szórakoztatására. Az természetes, hogy deportálásom után napokig az egész sajtójuk diadalmasan rágalmazott, hazudozott, és miközben a New York Times is helyt adott egy minden ízében rágalmazó és valótlan cikknek, sietve a szerkesztőség tagjai közé fogadott egy budapesti ünnepelt kommunista Sztalin díjas és Kossuth-díjas újságírót, hogy a kommunista Szabad Nép után McCarra Act dacára- a New York Timesban folytassa azonos fellegű és célzatú munkáját...
A Magyarországra deportálásom és így most már m á s o d s z o r a szovjet sintérek kezébe való átadásom csak azért nem sikerült, mert a neutrális Osztrák Szövetséges Köztársaság illetékes belügyi szervei nem voltak hajlandók Klár Zoltán és társai kedvéért az 1951 július 28-iki genfi konvenciót megsérteni és poiltikai menekültet üldözőiknek átadni.
A történtekben semmi újat nem találok. Hozzá vagyok szokva. Mind a két társaság még a bibliámat is elvette. Budapesten a szovjetsintérek is ugyanilyen halmazatos jogsértésekkel ítéltek el, és az ítéletet nyolc és fél évi fogságom alatt írásban nem is produkálták. Sajtójuk ugyanolyan rágalomözönnel kísérte személyemet, mint Klár Zoltánék és társaik sajtója. Ugyanazok üldöztek 1946-ban Budapesten, mint 1957 februárban és márciusban New Yorkban. Csak az irodáikat tették át.
De: Quo vadis USA? Moszkva? Hol a bibliára tett eskü? Hol a keresztény szolidaritás? Hol a legelemibb morál? Hol a prestige?
Vagy: Injustitia est regnorum fundamentum? Washingtonban más feliratot láttam... Melyik az igazi'? Ami ki van írva? Vagy ami gyakorlatban van?
Én mindenesetre számolok azzal, hogy előttem sokan haltak meg. Pattontól  Mc Carthy- ig elég sokan haltak meg érdekes előzmények után... Én is halandó vagyok... Egyelőre nem sikerült személyemben egy nagyon kellemetlen vádoló tanút eltüntetni az élők közül...
Éppen ezért az időt fel kell használnom, és az általuk elpusztított nagy magyar és keresztény mártyr barátaim egy része iránt lelki kötelességemnek eleget teszek.
Tudom, hogy sokaknak kellemetlen annak feltárása, hogy kiket pusztítottak el? Kellemetlen Budapesten is egyeseknek, de még kellemetlenebb New Yorkba áttelepült régi munkatársaiknak. De itt az ideje, hogy a bolsevista börtönök titkaiból a magyarság és kereszténység nagy mártyrjainak szép lelkét karrarai márványnál értékesebb anyagba: a keresztény olvasók lelkébe, szívébe öntsem. Üldözőimnek pedig apostoli szavakkal válaszolok: "Ítéljétek meg, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint Istenre. Mi ne m hallgathatunk arról, amit l á t t u n k és h a l l o t tu n k ". (Ap. Csel. 4. 20-21.)
A következő sorokban nem lexikális gondossággal, csak lelki mozaikszemek nyújtásával kívánom jelenezni azon barátaimat és sorstársaimat, akiket ugyanazok üldöztek, mint akik Krisztust és Pált: ugyanon fegyverekkel: hazudozással, rágalmazással, hamis tanúzással. Ellenük is a csőcselék legalját használták fel államellenes rágalmaik terjesztésére (Ap. Csel. 17, 5-7). Akik Krisztust halálra keresték, ugyanazok üvöltötték a csőcselékből szervezett bíróságok tárgyalásain: Méltó a halálra! (Máté 26. 66). Akasztó fára vele! (János 19. 6). Kivégzésüknél ugyanazok biztatták a hóhért, akik a keresztre feszített Krisztust gyalázták (Máté 27, 39-44, Márk 15, 29-32, Lukács 23, 35-38). Azok pusztították el őket, akik miatt a nemzetek Isten nevét gyalázzák (Rom. 2. 24). Azok pusztították el őket, akik Krisztus istenségét tagadják, antikrisztusok (l . János 4. 3).
Legyen magyar és keresztény lelkük mindenkor áldott! Wien, 1957 Nagypéntek.


SZTÓJAY DÖME
A német hadseregnek 1944 március 19-én Magyarországra történt bevonulása után a magyar államvezetés a legsúlyosabb válságba jutott. Horthy kormányzó lemondása esetében olyan kormány került volna hatalomra, amely Magyarországon akkor hatalmon volt társadalmi réteg érdekeit erősen alááshatta volna. Ezért a kormányzó vezetésével megtartott koronatanácson arra az elhatározásra jutott az államvezetés, hogy Horthy nevezzen ki oly kormányt, amelyet a megszálló német haderő éppen hogy megtűri, de viszont lojális a kormányzóhoz, és a háború további fordulataiban az államérdekeknek megfelelően felhasználható.
Amikor március 19-én délelőtt Horthy a Hitler főhadiszállásáról a Turán vonattal hazajött, súlyos szívbaja miatt a Bécs melletti Semmeringen egy szanatóriumban magát gyógyíttató berlini magyar követ, Sztójay az elinduló udvari vonat előtt Horthynál jelentkezett, és elbúcsúzott abban a feltevésben, hogy a kormányzó megengedi súlyos szívbajának továbbkezeltetését a Semmeringen. Azonban Horthy arra utasította Sztójayt, hogy szálljon fel az udvari vonatra és jöjjön vele Budapestre. Így került Sztójay Budapestre. Így került Budapestre 1919-ben is...
Sztójay az Osztrák-Magyar Monarchia vezérkara 2. osztályának egyik kipróbált és megbecsült vezérkari századosa volt, amikor a monarchia összeomlott. Sztójayt délszláv származása Belgrád felé húzta, magyarországi szép emlékei pedig Budapestre. Ezért egyszerre kérte az új Jugoszláviától is és az első kommunista uralomból kigázolt Magyarországtól is a hadsereg vezérkarába való felvételét. Budapestről hamarabb kapott választ, ezért a magyar királyi honvéd vezérkarba került, ahol rövid idő álalt a 2. osztály vezetője lett (ezen beosztásában őt többször felváltó társa: Ruszkay Jenő volt). Sztójay a vezérkarból Berlinbe került katonai attachénak, majd Kánya utódaként Horthy berlini magyar követté nevezte ki abban a reményben, hogy Sztójay Hitler és társai körében ugyanolyan bizalmat fog szerezni a magyar állam javára, mint amilyen bizalomkeltő volt addig a német katonai vezetés körében is. Ugyanilyen megfontolásból lett miniszterelnök.
Sztójay maga könnyezve mondotta el nekem 1945 decemberében, a fogházban, hogy 1944 március 20-án órákig kérlelte Horthyt arra, hogy mást bízzon meg a miniszterelnökséggel. Hivatkozott elsősorban súlyos
betegségére (négy hónapos miniszterelnökségének nagy részét valóban a Budapesti városmajori kórházban fekve töltötte). Hivatkozott arra, hogy a magyar belpolitikához semmit sem ért, senkit sem ismer. Horthy viszont kettőre hivatkozott: Olyan miniszterelnökre van szüksége, akit Hitler körében is tisztelnek, de amellett Horthy iránt teljesen lojális. Másrészt Horthy hivatkozott arra, hogy Sztójay altábornagy, tehát engedelmességgel tartozik. Így lett Sztójay négy hónapra Magyarország miniszterelnöke. Néha a minisztertanácsba még elment, de legtöbbször a minisztertanácsokon is a rangidős miniszter, Reményi- Schneller pénzügyminiszter elnökölt, és Sztójaynak csak a városmajori kórházban referált.
Sztójay ezen időben már egyáltalán nem volt katonás külsejű, beteg, szívbajos ember volt, aki botra támaszkodva vonszolta magát. Kitűnő volt a m. kir. honvédvezérkar 2-ik osztálya élén. Kitűnő volt berlini katonai attachénak is. De már követnek sem való volt, mert aprólékos, analitikus gondolkodási módszerével mindig elveszett a gyűjtött politikai adatok tömegében; a nagyvonalú és synthetikus összefoglalás iránt képessége nem volt. Követjelentéseit végigolvastam. Többnyire 30-40 oldalas helyzetelemzések, nagyobb konklúziók nélkül. Azonban abszolút becsületességével és szerény kedves modorával hamar tudott maga iránt bizalmat kelteni. Ezért tartotta Horthy sokáig Sztójayt Berlinben követnek, és ezért tette meg legalább névleges miniszterelnöknek.
Sztójay a Magyarországot megszálló Szovjet Haderő elől szintén Németországba ment, ahol az USA Army OSS magyar csoportjának vezetője, Martin Himler őt is letartóztatta és őt is kiadta Moszkva budapesti ügynökeinek. Az első repülőgéppel került Budapestre. Én a harmadikkal. A budapesti ügyészség fogházában kerültünk össze közős zárkába. Perének egész főtárgyalása alatt együtt voltam vele. Végig apolitikusan viselkedett. Hitt abban, hogy a csőcselékből összeválogatott bírák igazságosak és nem ítélik el, s nyugdíjából eltengeti kevés idejét, mivel szívbajával úgysem sokáig maradt életben. Csak a halálos ítélet kihirdetése után erősítette fel magát. Azt mondta, hogy örvend annak, hogy 1919 őszén nem a belgrádi vezérkarba került, hanem Budapestre, mert most magyar vértanúként halhat meg. "Katonának legszebb halál a golyó! Most megkapom!" - mondta - a kivégzésre elindulásakor. "Elfen a hazai" felkiáltással esett össze holtan az a Sztójay, aki kizárólag hadura iránti lojalitásból vállalta a névleges miniszterelnökséget.