HOVA TÜNT A KOMMUNISTA MSZMP VAGYONA? - Révffy László
Ne csak nézz, láss is! - Murányi László
Magyarok a kárpát-medencében - Zilizi Tihamér
Prágában és Pozsonyban van min gondolkodni
Akiket elfeledtünk...Brogyányi Mihály
Délvidéki Magyarok Közössége
Ezernyi apró kereszt - SZÁSZI ZOLTÁN Szlovákia

 
HOVA TÜNT A KOMMUNISTA MSZMP VAGYONA? - Révffy László
 
            Amikor 1989 végén a Szovjetunió több, mint 70 éven át tartó rémuralma a végéhez közeledett, hazai elvtársai pánikba estek. Aztán megnyugodtak, mert George Bush akkori ame-rikai elnök és Michael Gorbacsov megegyeztek abban, hogy az elvtársak elkövetett bűneik miatt nem lesznek felelôsségre vonva, bántani nem szabad ôket, sôt a nyugattól felvett dollár-milliárdokat, melyeknek nagyrészét elsikkasztották, vagy Moszkvába vitte Horn elvtárs aktatáskákban, madj az új ,,demokráciában” a magyar nép fogja visszafizetni.
            Viszont a hazai bankok, különbözô városaiban, a kommunisták pénze még ott hevert a folyószámlákon, közel 1000 millió értékben.
            A mellékelt kimutatásban ismertetni fogom, hoy 1989. december 31-én az egyes városok kommunista folyószámláin mennyi pénz volt, majd a következô 9 hónap alatt hogyan maradt ebbôl a hatalmas összegbôl csak pár millió forint mutatóba a folyószámlákon. A szôrén-szálán eltünt 923 millió forint (1990-ei árfolyam) soha nem jutott vissza a magyar nemzet tulajdonába, és az elsô szabadon megválasztott Antall-kormány sem számoltatta el az új MSZP-t.
            A magyarázat egyszerű: amikor már látták, hogy az uralmuk a végéhez közeledik, kivették az akkori MSZMP akkori bizalmas megbízottjai a forint százmilliókat, és vagy külföldi folyó-számlákon helyezték el, vagy megvárva az új vad-kapitalista áramlatot, ôk voltak azok, akik külföldi megbízóik parancsára megvásárolták potom áron a magyar nemzet értékeit, majd be-társulva a lopott pénzzel, mint tôketárs, kapitalistává vedlettek át rövid idôn belül. A pár hete lezajlott bírósági tárgyalás is csak az igazság megcsúfolása és elhallgattatása volt, amikor olyan határozat született, hogy a jelenlegi MSZP jogilag nem felelôs az egykori MSZMP-ért, mert az megszünt.
            Azt viszont minden épeszű magyar ember-nek tudnia kell, hogy a tíz év elôtti MSZMP és amai MSZP között csupán az egy elhagyott M betű a különbség. A vezérkar 1990 óta ugyanaz elvben, gondolkodásban és tettekben, ami volt az elmúlt 40 év folyamán.
            Csupán haladtak a korral, és a tegnap még fröcsögô pofával szidott kapitalistáknak ma ôk a leghűségesebb kiszolgálóik a magyar nép terhére.
            Tessék figyelmesen elolvasni az alábbi adatsort, mely világosan bizonyítja, hogy nyolc és fél hónap folyamán tünt el 923 millió forint tizennyolc város MSZMP folószámláján vezetett pénzbôl, mely összegeket a megnevezett váro-sok Magyar Nemzeti Bank fiókjaiban ôriztek.
 
 ÉBRESZTÔ!
 
            Pár hét múlva Magyarországon választások lesznek. Ôszintén meg kell mondani, ha a megújuló és hazug propagandán alapuló régi kommunista elvtársaknak sikerül a hiszékeny választókat meggyôzni arról, hogy ôk már nem azok, akik elôdeik voltak, könnyen megtörténhet a Horn-féle banda újra választása a hatalomba, ahogy ez sajnos valósággá vált 1994-ben.
            Régi mondás az, hogy a magyar ember könnyen felejt és hiszékeny.
            Éppen most olvastam a nagy nehezen bíróság elé állított egyik tömeggyilkos tárgyalását, aki a nyugati pályaudvari sortűz kap-csán ártatlan embereket ölt meg, és ezért 40 hónapos fegyházbüntetést kapott. Ahogy az ilyenkor történni szokott, az ügyész fellebbezett, a vádlott felmentését kérte, tehát a jogerôs íté-letre még várni kell.
            Ugyanakkor a minden kétséget kizárólag ott jelen volt Horn Gyula pufajkás, aki szintén kezében golyószóróval védte a lenini-marxista-sztálinista hatalmat, – annak ellenére, hogy szemtanu is jelentkezett, és látta ezt a hithű kommunistát a nyugati pályaudvarnál, – még mi-niszterelnök is lehetett Magyarországon négy évig.
            A terhelô iratok, karrierjének papírjai titokzatos módon eltüntek, ma is aktív politikai életet folytat az MSZP (volt MSZMP) pártjában, és ha újra hatalomra kerülnének, biztos vagyok benne, Gyulából megint miniszter lesz.
            Talán nem árt megfújni az ébresztô-t jelentô trombitát, és emlékeztetni a magyar szavazókat arra, hogy ez a pufajkás eddig és pártja – soha nem kért bocsánatot a magyar néptôl azokért az égbekiáltó kegyetlenkedésekért és törvénytelenségekért, gyilkosságokért, melyeket hithű pártjuk, az MSZP, a kommunizmus védel-mében elkövetett.
            Szabad legyen említeni, hogy még Jelcin, volt orosz elnök is budapesti látogatása alkal-mából bocsánatot kért az 1956-os forradalomban történtek miatt.
            Amikor Horn Gyulának jogosan tudomására hozták, hogy pufajkásként tevékenykedett és lövöldözött forradalmárokra a Nyugati pályaudvarnál 1956 december 6-án, az ún. ,,vörös zász-lós” kitüntetéssel összefüggésben, az volt a válasza: – Na és? – Ha ez az ember ilyen kiállással és múltja alapján Magyarország minisz-terelnöke lehetett, ez nem csupán csak Horn Gyulára nézve szégyenletes és elitélendô.
            Ezért az ÉBRESZTÔT meg kell fújni, és emlékeztetni a szavazókat, hogy az a Horn Gyula, aki soha nem akart és szándékában sem volt pártja nevében bocsánatot kérni a magyar néptôl, ugyanakkor 1994. julius 3-án ez aHorn Gyula levelet intézett a Zsidó Világkongresszus kelet-európai elnökéhez. Ebben a levélben a magyarságról a holocausttal kapcsolatban az alábbi valótlanságokat állította:
            – Ötven év történelmi tapasztalata talán elég idô ahhoz, hogy a magyarság végre bátran és ôszintén szembenézzen önmagával, miként az éppen a németek zöme tette elsôként, közvet-lenül a háború után. A magyar állampolgárságú, a Magyarországot mindig hazájuknak tekintô zsidók kirekesztése, sôt üldözése nem 1944. március 19-én, a német csapatok bevonulásával kezdôdött. Nem felejtkezhetünk el a különítmények gyilkosairól, (ez alatt az 1919-es 133 napos Kun Béla által vezetett vörös-terror utáni ,,különítményesek” megtorlását érti. R. L.) a numerus claususról, a gyalázatos jogtipró zsidótörvényekrôl.
            – Egyértelműen ki kell tehát mondani, történelmi bocsánatkéréssel tartozunk. Azok is, akik akkor éltek, s azok is akik csak örökölték a bűnös ellhallgatás gyakorlatát. Igen, bocsánat-kéréssel tartozunk 600 ezer elpusztított, és több tízezer elhurcolt és meggyötört honfitársunk miatt. Bocsánatot kell kérnünk Szerb Antalért, Radnóti Miklósért, a tudós Bródy Imréért, Petschauer Attiláért, az élégetett orvosokért, a nôkért, akik nem lehettek anyák és nagyanyák.
            Evvel a magyar nemzetet lealázó, un. ,,bo-csánatkéréssel” ez az ember az egész magyar nemzetet tette felelôssé azért, ami állítólag Magyarországon történt. Az Izraeli Rádióban a fôrabbi ismertette, és többek között ezt mondta: – ,,Horn levelében a leendô kormány nevében egyértelműen bocsánatot és megbocsátást kér Izrael népétôl. E levél megdönti azt a sokat hangoztatott hamis magyar védekezést, hogy a zsidó nép elpusztítását kizárólag a náci németek végezték. Azt is elmondja Horn levelében, hogy a pogromok már 1919-ben, a fehérterror idején elkezdôdtek, s 1920-ban már bevezették Ma-gyarországon a numerus clausust.”
            Ha bárki az eddig leírtak alapján Horn Gyulát egy közönséges hazaárulónak bélyegez-né meg, semmi kétségem aziránt, hogy igaza van.
            Ennek az embernek az átfestett és átírt nevű pártja, MSZMP–MSZP akar újra Magyarorszá-gon hatalomra kerülni.
            Oldalakat lehetne írni arról, hogy ez a párt, mely ma ,,szocialistának” nevezi magát, hogyan rabolta és árusította ki az országot 1994-tôl 1998-ig!
            A magát miniszterelnök-jelöltnek kikiáltó Meggyesy Péter milliárdos vagyonnal rendelkezik, és a legsötétebb ütleti manipulációkban vett részt az elmúlt tíz év folyamán.
            Az elkövetkezô hetekben, az áprilisi választásokig a hazugságok és az igérgetéssek tömegével fogják befolyásolni a választó polgárokat, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek az elvtársak voltak annak idején Moszkva hűséges kiszolgálói, és az a Horn Gyula, akirôl írtunk, annak idején aktatáskában vitte ki a dollármilliókat Moszkvában, ajándékozta oda a szovjeteknek, afrikai országokban felhasználva a pénzt a kommunista forradalmak létrehozására.
            Ezeknek a dollár-milliároknak a tartozását fizeti még ma és fogja a jövôben is fizetni a dolgozó magyar nép.
            Reméljük, hogy áprilisban az ÉBRESZTÔ a leírtak alapján határozottan elutasítja az MSZP–Horn–Meggyesy–Kovács-féle kommunista manipulációt, hogy hatalomra kerüljenek! - Révffy László
 
Számlaszám                     Város                                    Egyenleg 1989. dec 31-én                Egyenleg 1990. szept. 18-án               
 
249-90172-6815                PÉCS                                      Frt.                15.949.623,52         Frt.               18.461,00               
259-90172-6825                KECSKEMÉT                           Frt.             8.896.551,00              Frt.               74.274,00
269-90172-6835                BÉKÉSCSABA                        Frt.             9.674.908,36              Frt.             161.641,03
279-90172-6845                MISKOLC                                Frt.                12.950.793,01         Frt.                1.847.587,70
287-90172-6855                SZEGED                                  Frt.             8.776.640,00              Frt.               21.273,00
299-90172-6865                SZÉKESFEHÉRVÁR                Frt.                10.690.194,00         Frt.               96.483,06
339-90172-6875                GYÔR                                     Frt.                 17.138.479,63         Frt.                 1.687.836,60
349-90172-6885                DEBRECEN                              Frt.             8.299.526,84               Frt.             784.872,62
359-90172-6895                EGER                                       Frt.             9.696.000,70               Frt.             494.116,49
369-90172-6908                TATABÁNYA                          Frt.             7.623.953,97               Frt.             447.394,09
379-90127-6918                SALGÓTARJÁN                      Frt.                12.689.537,00          Frt.                1.351.450,51
399-90172-6938                KAPOSVÁR                            Frt.                17.806.110,28           Frt.             901.709,18
449-90172-6941                NYÍREGYHÁZA                      Frt.                16.325.269,00           Frt.             157.483,00
459-90172-6951                SZOLNOK                              Frt.             7.890.508,00                 Frt.             795.051,00
469-90172-6961                SZEKSZÁRD                          Frt.                11.181.998,00            Frt.             974.500,79
479-90172-6971                SZOMBATHELY                     Frt.                19.283.400,00            Frt.             201.199,02
498-90172-9946                VESZPRÉM                             Frt.                26.519.469,63            Frt.             169.221,85
499-90172-6991                ZALAEGERSZEG                   Frt.             8.696.957,11                 Frt.             181.500,51
 
234-90172-6807                MSZMP Közp. Bizottság                    Frt.            655.121.337,97         Frt.              2.438.007,66
235-90172-7004                MSZMP Budapesti Bizott.                Frt.                40.589.506,94          Frt.             1.038.395,65
235-90172-6924                MSZMP Pest  megyei Biz.                 Frt.                11.256.297,80         Frt.             130.070,32
 

 
Ne csak nézz, láss is! - Murányi László
 
            Ôszinte tisztelet és köszöntés Olvasó-inknak, akikkel mi is megkezdjük a választás elôtti csúnya, lökdölödzôs futóverseny utolsó körét. Szerintem – sajnos nagyon hamar – már meg is szólalt az ezt jelzô kolomp, az ellenzék valamennyi tagja, mindkét csuklójára kötött belôle egyet-egyet, hogy hadd szóljon furcsa, magyar-idegen tam-tam... Na nem a kolomp idegen, az nagyon is idevaló, hanem az a furcsa hangzavar, amit ezekkel produkálnak majd a Köztársaság tér és a Gizella utca felôl. (Az MSZP és az SZDSZ központi pártszékháza található e két helyen – a szerk.) Ez várható tehát a következô hónapban, így jogos a kérdés: olyan „Új Idôk”-et élünk-e ma, amilyenben a „rendszerváltás”-nak elnevezett folyamat éveiben (1989-91) szinte lázasan reménykedtünk?
            Vágjunk mindjárt az elevenbe: nem! Pedig e Trianon-csonkította kis ország akkortájt olyan lehetôséget kapott a Gondviseléstôl, aminôt csak a boldogabb nemzetek érdemelnek ki, s legfeljebb száz évente, ha egyszer...
            Már látjuk, tiszta a kép: a „rendszer-váltás” elképesztô elitváltássá deformálódott. Antall József alatt, által. Azzal az SZDSZ-es Paktummal súlyosítva, amelyet több, titkos tárgyalás után, a „gyôztes” párt elsô embere akkor öntött a parlamenti frakció nyakába (1990. április 29.), amikor még össze sem ült a végre szabadon választott elsô, szabad magyar Országgyűlés (1990. május 2.).
            Sorsunk itt pecsételôdött meg elôször. Eleddig visszavonhatatlanul. (Ám, ami késik, remélem nem múlik el végleg, április 21-e után...)
            Az aláírókról eddig soha szó sem esett, pedig valamennyiüket ismerjük. Tehát: az MDF részérôl Antall József, Kónya Imre, Kutrucz Katalin, Salamon László, Balsai István. A „vesztes” SZDSZ nevében: Kis János,  Petô Iván, Tölgyessy Péter kézjegye maradt a dokumentumon.
            A gyôztes – Paktumot köt a vesztessel, amely ezt kizsarolja tôle a „kormányoz-hatóság érdekében”. Példátlan politikai skandalum (botrány, ám e latin szó eredeti jelentésében a csábítás fogalmát is takarja!) az európai politikatörténetben.
            A „Nagy Nyugat”, amely gyors egymás-utánban kétszer is cserben hagyott bennünket (1945, 1956) – bedugaszolt füllel és bekötött szemmel hallgatta-nézte végig mindazt, amit az (akkori) világvezénylô kisebbség végre akart hajtani.
            Nézzük a tényeket, lássuk a jeleket: Érintetlen maradt az a sajtó, amely egy-húrra-hangolt moszkovita-tanoncként (Illyéssel szólva: „magánszorgalmú kutyák-ként”) máig ismétli, hízlalja, erôsíti a politikai kétségbeesést, a „minél rosszabb annál jobb” hazugságát. Ám mindezt ezen írógép-karrieristák a ‘94 és ‘98 közötti gazdiidôszakban valahogy elfelejtették...
            E honi, belsô ellensereg tehát meg-szűretlen. Itt hagyta ôket Antall a nyakunkon. 

Magyarok a kárpát-medencében - Zilizi Tihamér
 
Süllyedô hajón...
Beletörôdve a trianoni ketrecbe, avagy  lehet-e másként?
           
Ennek érzete bevallva vagy bevallatlanul nyomja rá bélyegét felföldi ,,magyar” életünkre, a Magyar Koalíció Pártjának kormányban mara-dását, ill. kilépését illetôen. Valószínű, hogy már nem lehet itteni magyarságunkat annyira felrázni, hogy veszélyeket vállalva a biztos megmaradásért, bátran merjen szembenézni az alapkérdésekkel, s ennek megfelelôen cselekedjen is. A koszovóiakhoz, déltiroliakhoz hasonlóan... Általánosan elmondható, hogy a cselekvôképes ,,magyarságnak” nem szívügye a magyarság sorsa, vagyis belátható idôn belül annyira  legyöngülünk, hogy nem lesz visszaút!
            Alapproblémáinkról ha nem készül diagnózis, akkor mitôl várhatunk hatékony terápiát? Neves történészünk, Popély Gyula, ,,magyar” elitünkrôl ír (a Magyar Fórumból ismerhetô), aki az igen kevés jobbak közé tartozik, s nagyon fontos poszton volt 1991–97 között, a pozsonyi színvonalas egyetlen magyar alapiskola és gimnázium igazgatójaként megtűrt helyettesének olyan személyt, kinek gyermekei szlovák iskolába jártak... S amikor egy másik ismertebb tanár véleménye  szerint ezen iskolában nincsen ma-gyar szellemű diák, akkor merem állítani, hogy pedagógus sincs magyar! És akkor hogy legyenek a jövôben fiatal magyar harcosaink? Hogyan is lennének, hisz lassan fél évszázadot megérek, sokfelé megfordultam, de még olyan szülôkkel nem  találkoztam a Felföldön, akik arra nevelték volna gyermeküket, hogy nemze-tünkért éljen (vagy haljon, ha kell).
            A médiáról ne is szóljunk – hisz itten nincs nemzeti magyar, mint a Csonkaországban számosan. Ellenben elônyösebb helyzetben lehetnénk, mint az utóbbiak, mert a tót atyafiaktól vehetnénk példát nacionalizmusból! Aztán Po-zsonyban, a felföldi ,,Kolozsvárott” vagy ,,Nagyváradon” könnyebb helyzetben kellene lennünk a háttér és történelem nélküli atyafiak-kal szemben, mint ottani testvéreinknek a hatalmas oláhsággal szemben...
            Részben felvázoltam a 2001. januári–feb-ruári Tárogatóban, hogy milyen az elitünk látlelete: siralmas! Lampl Zsuzsa szociológus szerint a pozsonyi magyarságból kiveszett a fajfenntartási ösztön. Így a papíron jelenleg 20 ezres (a valóságban lehet még úgy félszázezres) pozsonyi magyarságból csupán 15 elsôs, Püspö-kiben pedig 9 kis elsôs kezdi az új tanévet! S néhány éven belül elfogynak az elsôsök (kik többen vegyes házasságból és diplomata szôlôktôl vannak). Pedig ha a telefonkönyvet lapozgatjuk, mennyi a magyar név! S a  több mint 500 km-es magyar sávból, egész Kárpátalja határától az évtizedek folyamán tömegesen települtek Pozsonyba... fölszívódni a  szlávságba. Itt élne az ún. magyar elit zöme, csak úgy elrejtôzködnek, hogy szinte nincsenek. Általános fogyásunkról egy friss adat: míg  1968-ban több, mint 30 ezer igénylôvel számolt a magyar katoli-kusság, egy indítandó lapot tekintve, most 17 ezer fogy csak el a Remény c.  hetilapból.
            Természetesen a budapesti kormányok és szervezetek is felelôsek a süllyedôk megmentésében. Lebontva konkrétumokra: nem szabadna megtörténnie annak, hogy egy neves költô, Kiss Dénes (a Trianon Társaság elnöke) bukott balos írókba (például  Mécs József) helyezzen bizalmat, mert ez több mint elkeserítô, és nem segíti a Magyar Feltámadást. Vagy a Duna TV pozsonyi kirendeltségének egyik tagja, magas fizetése mellett, arrogánsan szlovák iskolába járassa gyermekeit, itteni feljebbvalójának (az ex-sztalinista Neszméni Sándornak) pedig lehetôsége legyen ,,szakmailag” megvédeni...
            Jómagam hiszek abban – teszek is érte –, hogy kezdetben anyagi ösztönzéssel (magyar vállalkozók adóztatása útján is) lehet találni minden magyar településen magyarmentôket, jehovista elszántságúakat. A Magyar Koalíció, ill. a magyar csúcselit már annyira elbizánciasodott (Herczeg Ferenc ilyen című drámáját véve hasonlításul a röhögve beolvadás oda-kínálásáról...), hogy félô: maga alá temeti a potenciális  magyarságunkat is (mely számbelileg még többszöröse a déltiroliaknak)! Épp ideje, hogy egy kemény mag – Mihajlovics József fiatal,  energikus szervezô ve-zetésével – próbálkozik élére állni magyarságunknak, s megtenni értünk minden lehetôt. Hisz jelen esetben, amikor  az atyafiak szinte mindenbôl ki-semmiznek bennünket a parlamenti küzdelmekben, enervált elitünknek lehetôsége lenne az autonómia kimondását sürgetni. Az önkormányzatok részérôl nyomás van a kormányban maradás mellett, azzal az indokkal, hogy ha az MKP kiválik,  akkor az önkormányzatok nem kapnak pénzt az államtól. Legalábbis az elit ezzel érvel a bennmaradás mellett, s így tesz olajat égetô tüzünkre.
            A kassai Balassa kezdeményezése, miszerint ha bennmarad az MKP a kormányban, váltsák fel az eddigi tisztségviselôket fiatalokkal!
            Csupán egy új magyar kezdeményezés vihet friss áramlatot áporodottságunkba!
 
Zilizi Tihamér
(Felvidék)

A benesŠi dekrétumok kérdése ismét a nemzetközi érdeklôdés homlokterében
Prágában és Pozsonyban van min gondolkodni
 
Ismét a nemzetközi figyelem  elôterébe kerültek a benesŠi  dekrétumok, melyek alapján  a II. világ-háború után mintegy hárommillió németet  háborús bűnösnek nyilvánított, megfosztott vagyonától, állampolgári jogaitól és elűzött otthonából az akkori  csehszlovák rendszer.
 
KOKES JÁNOS 
Szlovákia
           
            Václav Klaus, Zeman legfôbb belpolitikái riválisa, az ellenzéki Polgári  Demokratikus Párt elnöke élesen bírálta a miniszterelnököt. ,,Ze-mannak és kormányának sikerült elérnie, hogy a benesŠi dekrétumok, valamint a németek II. világháború utáni Csehországból való kitele-pítésének az ügye újra a nemzetközi politika színpadára került” – jelentette ki Klaus. A vezetô cseh ellenzéki politikus, aki nemrégiben  elismerte, hogy a háború utáni kitelepítések ügye sokkal súlyosabb, mint ahogy azt mostanában Csehországban általában érzékelik, nyilván ráér-zett az igazságra. Tudatosítani kell még, hogy Németországban ôsszel parlamenti választások lesznek, s a szudétanémetek ügye legfôbb védel-mezôjének, Edmund Stoiber bajor kormány-fônek igen  nagy esélye van arra, hogy ô legyen  a következô német kancellár. Ez nyilván módo-sítja Berlin hozzáállását is a kérdéshez, s az bizonyára  érezhetôen keményebb lesz, mint a  jelenlegi német szociáldemokratáké.
            Az sem titok, hogy Ausztria ma általában is érzékenyebb a szudétanémet kérdésre, mint korábban. Prágának tehát van min elgondolkonia. Bár nyilvánvaló, hogy a politika nem emberbaráti tevékenység, s a  nemzetközi porondon mindenki a maga érdekeit védi, fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a  benesŠi dekrétumokról folytatott éles cseh–osztrák, illet-ve cseh–német vitában gyakorlatilag senki sem  említi meg, hogy az ominózus csehszlovák törvények a szlovákiai  magyarokat is sújtották. Számomra nagyon sajnálatos, hogy innen,  ,,Nyugatról” nézve, s ebben a környezetben a szlovákiai magyarok valamiféle politikai vagy anyagi megkövetése, kárpótlása még csak  szóba sem kerül, mintha a mi problémánk nem is létezne. Pedig a magyarok és a szudétanémetek kérdése ebbôl a szempontból összefügg, s  nemigen lehet szétválasztani vagy  keletre tolni, még ha Csehszlovákia kettévált is. Prága hiába mossa kezeit, a szlovákiai magyarok ügye ôt  is érinti, nemcsak Pozsonyt. Tekintettel a szudétanémet- kérdés legújabb fejleményeire, úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy a szlovákiai magyarok ügyében is újabb lépések történjenek. Hazai porondon s  nemzetközi szintéren egyaránt.
(A szerzô prágai munkatársunk)
 

 
Pozsonyban történt 1919. február 12-én
Akiket elfeledtünk... - Brogyányi Mihály
 
            Pozsonyban, a csalogányvölgyi temetôben – nem  messze Alexander DubcŠek sírjától – egy elhanyagolt,  mohával benôtt kôlap simul  a földbe, felette fiatal, zuhanó férfi domborműve, s a  kôlapon a felirat csak ennyi:  12. február 1919. Vajon  mire utal ez az emlékmű?  Mi történt ezen a napon?
            Pozsonyt 1919. január 1-én foglalták el a bevonuló csehszlovák légiósok. A város lakossága, mely akkor  merôben más összetételű  volt, mint ma (40% magyar, 41% német, 15% szlovák)  visszautasító daccal fogadta a bevonuló csapatokat. Általános sztrájkba léptek a vasutasok, postások, egyéb közalkalmazottak, s zárva maradtak az üzletek, éttermek, kávéházak is. Február 12-én pedig nagy tiltakozó gyűlést szerveztek a Vásár-csarnok elôtt (ma SNP tér). A gyűlés még meg sem kezdôdött, amikor a magyar zászlókkal felvonuló, ,,Éljen  Magyar-ország!”-ot skandáló tömeget több oldalról megtámadták a csehszlovák  katonák. A megriadt, fegyvertelen polgárok menekülni próbáltak, de minden oldalról sortűz, szuronyroham fogadta ôket. Az agreszszív támadás után hét halott, 23 súlyos és száznál  több könnyebben sérült feküdt a téren. Az áldozatok: Heringes Ferenc 37 éves  szabómester, Luntzer Gusztáv 19 éves munkás, Kováts György 28 éves hadirokkant, Kubesch Vilmos 17 éves szakiskolai tanuló, Soós Angéla 37 éves városi alkalmazott, Albrecht Károly 21 éves. hazabocsátott tengerész, Záborszky Gyula 32 éves hivatalnok. Az áldozatok temetésének napján lôtték fejbe Hubert Károly 14 éves iskolai tanulót, Skoda János pedig pár nappal késôbb halt bele sérüléseibe.
            Az elkövetkezô hetekben Pozsony sorsa végleg megpecsételôdött. Megszüntették az Erzsébet Tudomány- egyetemet (azóta sincs magyar egyetemünk!), több magyar iskolát bezártak, csehszlovák hivatalnokokat  ültettek az addigiak helyébe és egyéb olyan lépések történtek, amelyek a város sok évszázados arculatának megváltozását eredményezték. Ma, nyolcvanhárom év elteltével, az akkori véres eseményekre szinte senki sem emlékszik. A sors iróniája, hogy a magyarságukért tüntetô hôsi halottak emléktábláján a nevüket már szlovák helyesírás sze rint írták, s hogy tökéletes legyen a mű: mára az áldozatok emlékművét benôtte a moha és a feledés.
            Pozsony magyarsága az óta 40%-ról 4% alá csökkent, de ismét kezd vissza emlékeznia múltjára: 1956. óta ismét szokás a március 15-i megemlékezés a Petôfi szobornál, sok évtizedes szünet után ismét lerójuk  tisztele-tünket az 1848-as pozsonyi vértanúk sírjánál.  Talán itt lenne az ideje 1919.  február 12-e mártírjairól is megemlékezni, ôk is mgérdemelnék a koszorút.
Brogyányi Mihály
 

 
Délvidéki Magyarok Közössége
            Levélcím: H-1142 Budapest, Rákospatak park 6. fsz. 1.
 
            2000. október 30-án együttműködési megállapodást kötött a Színház művészi elôadásainak és művelôdési programjainak délvidéki bemutatóiról. E megállapodás célja, a délvi-déki magyarság nemzeti öntudatának megerôsödése, történelmi múltjának megismerése és művelôdési lehetôségeinek bôvítése.
            Ezen programon belül, kiemelkedô fontossággal bír, Sík Sándor: ,,István király” c.  tragédiája, mely művészi igénnyel ábrázolja az Államalapító bölcsességét és  küzdelmét, a magyar állam évezredes folytonosságának megteremtéséért. Ahogy a  biztos családi fészek is a ház szilárd alapzatának megteremtésével történik, az ember  egészséges önbizalma is a nemzete szilárd történelmi alapjaiból eredezik, melyre a  magyar ember méltán büszke lehet.
            E színdarab óriási segítség lehet a délvidéki magyarság (egyéni és közösségi) tartásának, önbizalmának megteremtéséhez és megtartásához; kiemelt fontosságúnak  tartjuk e színdarab mielôbbi bemutatását szülôföldünkön.
            Ezért fordulunk Önhöz és más jóérzésű magyar támogatóhoz:
            Jelenjen meg István királyunk a színen, a délvidéki magyarság körében!
            Így legyen.
 
                                    Andrási Attila                                                      Árpás László
                                    a DMK elnöke                                A Hon Alapítvány kuratóriumának elnöke
 

Ezernyi apró kereszt
 
SZÁSZI ZOLTÁN Szlovákia
 
            Forgatom a statisztikát az Új Szó ,,Gondolat” című mellékletében. Száraz, mégis megdöbbentô adatok. Az elmúlt tíz év lemorzsolódása. Losoncon például több mint ezerrel lett kevesebb a magyarság lélekszáma. Ezernyi sors. Családok, múlt és kötôdések oldása. Lassú, alattomos változás, pedig ahogy szívet cserélni  nehéz, ugyanúgy nem lehet könnyű nemzetet cserélni. Sejtem az  okokat, értem a félelmeket, csak nem érthetem meg, hova lett az öntudat. Az, hogy tudatosítom és átadom, honnan jöttem, ki vagyok; hová nyúlnak a gyökereim. Saját kicsiny falumból, Kalondából kiindulva próbálom meg elemezni a helyze-tet. Az utcán,  az üzletben, az ivóban ugyanannyian beszélnek magyarul, mint  eddig. Mégis több mint harminccal csökkent a magyarság lélekszáma. Két kezemen megszámolhatom, hány magyar iskolába járó gyerek van. Igaz, sok ízes magyar név felkerült a faluvégi temetô sírköveire.
            Néhány barázdált arc, remegô, bütykös kéz már csak halványuló  emlék. Sok az új arc, de a régiek gyermekei is nemzetet váltottak.
            Lassan már csak nehezen és akcentussal fogják tudni kibetűzni a nagyszülôk, az ôsök neveit az idô fogától simára kopó  köveken: Ezernyi-sír, ezernyi apró kereszt, végig ezen a hosszú úton Tiszacsernyôtól Pozsonyig. Ezernyi apró kihunyt láng. Festô barátom azt mondja, hadd hulljon a férgese. Én azért csendesen merengek. Nekik se lehet könnyű. Nem fogják soha többé  megérteni Ozsvald Árpád Hettita ballada című versét, mert elfelejtik lassan az ôsök nyelvét.