TRIANON SZÁMOKBAN

TRIANON SZÁMOKBAN

Adalékok Szent István élettörténetéhez (2.) - Padányi Viktor

A HÁZASSÁG - Pater Matthias Gaudron

Tisztán az oltárig, híven a sírig - Tóth Tihamér püspök

Tizenöt hónap alatt új templom épült Szombathelyen

TRIANON SZÁMOKBAN

(A trianoni nemzetgyilkossági kísérletrôl számtalan könyv közöl adatokat. Közülük az egyik legkiválóbb a Magyar Tájékoztató Zsebkönyv. Bp. 1941. Societas Carpatho-Danubiana. – Az alábbi összefoglalás e mű alapján készült. – Sz. L.)

MAGYARORSZAG VESZTESÉGEI A TRIANONI BÉKESZERZÔDÉS KÖVETKEZTÉBEN

            A háború elôtti Magyarország területre nézve Európa hatodik legnagyobb állama volt, megelôzve NagyBritanniát és Olaszországot is. Ausztria Magyarország egyesített területét pedig csak Oroszországé múlta telül.

            Hogy valójában mit veszített Magyarország a trianoni békeszerzôdéssel, azt az alábbi adatok mutatják :

                                                               T r i a n o n

            elôtt             után                       Veszteség

Magyarország területe            .325.411 km                   93.073 km2             71.4 %           Lakosság            20.886.487 fô 7.615.117 fô             63.5 %           Szántóföld             24.781.121 hold             9.568.830 hold             61.4 %

Mezô            5.333.269 “            1.145.546   “    78.S %

Legelô             6.744.634 “             1.756.985   “    73.9 %

Szôlô            .600.444 “             .375.032   “      37.5 %

Erdô             15.223.917 “             1.825.181   “    88.0 %          Búzatermés            44.497.421 q             19.95U.076 q             55.2 %

Árpatermés            15.628.568 “            7.141.212   “    54.3 %

Kukoricatermés             48.132.242 “            15.055.696   “ 68.7 %

Lentermelés            .125.958 “                    29.425   “             76.6 %

Kenderterme!és             .465.242 “             .109.886   “      76.4 % Cukorrépatermelés            38.922.998 “             15.019.512   “ 61.4 %

                                                                  T r i a n o n

               elôtt   után                       Veszteség

Széna- és sarjutermelés            112.067.840 “            25.772.894 “             77.0 % Lueerna-, lóheretermelés            25.397.624 “             10.326.019 “ 59.3 % Musttermés             4.029.543 hl             1.947.622 hl     50.4 % Szarvasmarha            7.319.121 db             2.149.756 db 70.6 % Sertés 7.580.445 “             3.322.407 “     56.2 % Juh             8.548.204 “     2.406.041 “             71.8 %

Vasúti vonalak                        22.081 km                       8.364 km             62.1 %

Közutak                                             49.420 “                         17.533 “             64.5 %

Vastermelés (évi)             12.382.683 q             2.096.232 q    83.1 % Réztermelés             .104.642 “                      –          100.0 %

Arany- és ezüsttermelés            3.019.308 “                   –         100.0 %

Kôszéntermelés            10.972.546 ”             7.992.068 ”     27.2 % Barnaszéntermelés        81.636.167 “             56.770.068 “ 30.S %

Sótermelés       2.483.471 “                   –         “            100.0 %

Gyárak, ipari műh. száma                    4.688                  2.075 55.7 %

Hitelintézetek száma                       5.630                  2.860 67.0 %

                                                                ezer                     ezer

Ipari termelés            52.520 arany korona       1.559 a. k.             88.0 %

Fa- és csontipar            224.075       “ “                     41.599 “ “             81.4 %

Vas- és fémipar            503.087 “ “                    254.107 “ “             49.5 %

Ipartelepek száma 4.688                        2.075 55.7 %

Motorok lóereje            841.792                             402.688             52.2 %

Vizierôk termelése                         I,7 millió lóerô         160.000 lóerô             55.2 %

Évi legnagyobb munkáslétsz.             474.864                              223.043             53.0 %

Kivitel 2.123 millió ar. kor.      8l3,2 m.ar.kor.             61.7 %

Behozatal            1.899 “ “                           777,4    “             59.1 %

Elszakított magyarok száma , az 1910-es statisztika adatai szerini :

            Csehszlovákiában.            1,084.343        fô

            Romániában            1,704.851        "

            Jugoszláviában             563.597           "

            Ausztriában     24.807 "

            Összesen            377.598          fô

Katenai erök aránya a békeszerzôdés aláírása után :

            Magyarország 35.000

            Csehszlovákia            150.000

            Románia            125.000

            Jugoszlávía            130.000

                        405.000

  MAGYARORSZÁG SZÉTDARABOLÁSA ÉS FOKOZATOS INTEGRÁLÓDÁSA.

            km2             %-ban             lé!ekszám(*) %-ban

I. Magyar birodaiom összesen 1910-ben :             325.411          100.0             20.886.487      100,0

II. Ebbôl részesedett:

Ausztria            4.020             1,2             291.618          1,4

Csehszlovákia             61.633             18,9             3.517.568        16,8

Szlovákia 1940-ben             39.095             11,7             2.154.260        10,3

Románia            103.093          31,7             5.257.467        25,2 Jugoszlávia            63.092             19,8             4.131.249        19,8

Elszakított területek összesen             232.448          71,4             13.271.370      63,5

Trianoni Magyarország            92.963             28,6             7.615.117        36,5

III. Területgyarapodása 1910-ben:

Felvi dék részleges visszatérésével.             11.927             3,6             869.299          4,2

Kárpáralja visszatérésével             12.061             3,7             496.487          2,4

Erdély részleges visszatérésével            43.104             13,2             2.185.546        10,5

Bácska             8.150             718.550

Baranyai háromszög            1.144             50.292

Muramellék             969                  90.359

Muraköz            750                  93.283

V. Magyarország 1941. elején            172.204          52,9             12.109.317      58,0

* A lélekszám az 1910-es népszámlálás alapián; az azóta bekövetkezea népesség-gyarapodás figyelmen kívül maradt. Részesedett még: Lengyelország 589 km3, Olaszország 21 km=.

Adalékok Szent István élettörténetéhez (2.) - Padányi Viktor

ISTVÁN ÉS VÁSZOLY

            Amilyen elkeserítô módszerességgel torzította el egy ,,katolikus Habsburg” irányzat politikai érdekvédelme Szent István elsô magyar király tiszteletreméltó, és programmatikusan m a g y a r alakját azzal, hogy a sokoldalú és gazdag Szent István-i eszmekör óriási anyagából következetesen az ,,egynyelvű ország gyengeségérôl” szóló frázist ragadta ki, és mutogatta a nemzetnek dédelgetett németajkú kisebbségeinek és az idegen uralkodó-ház érdekében és igazolására, ugyanolyan alaptalanul és ugyanolyan merész felelôtlenséggel tor-zítják a magyar nemzeti egység és birodalmi gondolat halhatatlanul történelmi szirnbólumát az ,,antikatolikus-függetlenségi” túlzás bizonyos kép-viselôi ,,véreskezű gyilkossá” napjainkban, az ,,idegenimádat” sunyi szimbólumává aljasítva le a kereszténység és nyugatiság keretébe ágyazott magyar öncélúság és függetlenség programmjának örökérvényű és örökké idôszerű megfogalmazóját, aki katolikus értelemben csak a katolikusok szá-mára szent ugyan, de magyar értelemben mindnyájunk számára az lett, és az marad mindörökké...

I.

            A megvakított Vászoly1 a 11. szd. óta idôrôl-idôre visszajáró kísértete a magyar múltnak, és a körülötte terjengô homály egyike történetünk tisztázatlan rejtélyeinek.

            Az erre vonatkozó középkori forrásanyag – a magyar hagyományok, a két István-legenda, a magyar Gesták és krónikák éppúgy, mint az ezzel foglalkozó külföldi anyag – tartalma nagyon hiányos, elôadásában érezhetôen diszkrét, sôt ellentmondó, magán viseli bizonyos ,,agyonhallgatás” minden jegyét. Magából a szoros értelemben vett korból – az ezres évek negyedik évtizede –sem magyar, sem idegen feljegyzés, vagy egyéb közvetett dokumentum nem maradt fenn - ilyet legalábbis eddig nem találtunk.

            Elsô írásbeli értesülésünk az 1073-ban bajor földön írt Altaichi Évkönyvek magyar vonatkozású anyagából, valamint a Szent László korabeli Szent István-legendából és az ugyancsak az ô korában megírt elsô magyar történeti összefoglalászól a Gesta Ungarorum-ból származik, amely maga nem maradt ugyan meg, de késôbbi, 12-ik, 13-ik szd-i feldolgozásaiból meglehetôs teljességgel rekonst-ruálható. Mindezekben a forrásokban Vászoly megvakíttatását illetôen vannak adatbeli és indoklásbeli különbségek, olyan adat azonban, amely Vászolynak az István elleni merényletben való részvételét állítaná, sem magyar, sem német forrásben nincs. Történettudományunk jelenlegi állás-pontja ezzel szemben mégis az, hogy az István elleni merényletnek Vászoly volt a fôbűnöse.

            A Vászoly tragédiájára vonatkozb fennmaradt írásbeli anyag az eset után 40-60 évvel került feljegyzésre, s a hagyomány, a magyar és a német források ellentmondásainak nyilvánvalóan az az oka, hogy a magyar feljegyzések idején a tragikus sorsú Vászoly unokája2 volt a király, s egyáltalán, összes Árpádházi királyainknak nem István az ôse, hanem Vászoly.

            Ilyen körülmények között nem lehet határozottan tudni, hogy Vászoly nevének következetes elhallgatása az István elleni merénylettel kapcsolatban3, valamint Vászoly megvakíttatásának Gi-zella és Péter terhére való írása a Gesta Unga-rorumban, vajon az uralkodó nagyapjának emlékét akarja-e kímélni, vagy Istvánét? Az udvari történetírók mindenesetre igen nehéz helyzetben lehettek, hisz a család ôsét éppúgy nem vádolhatták egy ilyen aljas merénylettel, ha igaz is volt, mint ahogy az elsô szent király emlékét sem árnyékolhatták be egy kegyetlen tettel, ha Vászoly ártatlan volt a merényletben. A magyar feljegyzéseknél természetszerűen függetlenebb Altaichi Évkönyvek Vászoly megvakíttatását azzal motiválják, hogy ellenszegült Péter királlyá jelölésének, nem pedig azzal, hogy merényletet követett el István ellen. Mindenesetre arra, hogy Vászoly valóban el akarta volna Istvánt tétetni láb alól, az inkább egyházi vonalon fennmaradt hagyományon kívül tételes forrásanyag nincs. Hogy a fôleg egyházi személyek által írt gestákban és krónikákban vannak homályos és név nélküli célzások erre, és hogy történettudományunk Vászoly bűnösségét fogadja el, annak fôleg az a háttere, hogy az ártatlanul megvakított Vászoly súlyos csorbát ejtene az elsô magyra király és az Egyház egy szentjének figu-ráján, már pedig ez sem egyházi, sem nemzeti szempontból nem volna kívánatos.

            Ezzel szemben húsz Árpádházi királyunk ôsapját egy aljas bűnnel beszennyezve áldozatul dobni ártatlanul annak a kétsegtelenül fontos érdeknek, hogy Szent István erkölcsi integritása töretlen maradjon, nemcsak igazságtalan volna, hanem történelmileg is abszurdum, elvégre törté-nelmi kérdéseket szavazással nem lehet eldönteni, még akkor sem, ha az írásos bizonyítékok homályban hagyják a kérdést.

            Mi sem áll távolabb jelen sorok írójától, mint hogy ebben a kérdésben bármilyen perdöntô meg-állapítást is megkockáztasson, hiszen itt bárminô apodiktikus forma is megbocsáthatatlan merészség volna. Mivel azonban az utolsó évtized során egyre gyakrabban észlelhetô az az ijesztô tünet, hogy bizonyos körök, otthon és idekint egyaránt, igyekeznek Istvánt ,,véreskezű gyilkosnak” beállítani, s ez a felfogás történelmileg nem eléggé képzett közvéleményünkben egyre erôsebben terjed, az István-Vászoly komplexummal mégis foglalkozni kell.

II.

            Az István-Vászoly komplexumra vonatkozó történelmi forrásanyag nem sokkal több, mint amennyit a fentiekben már elmondottunk róla. Vászoly Taksony fejedelem unokája, Mihálynak, Géza fejedelem öccsének fia, s így Géza fia István elsôfokú unokaöccse volt, akit gyermekkorában apjával együtt bizánci szertartás szerint megke-reszteltek a Géza-féle térítési hullám idején. Tudjuk, hogy hosszú ideig raboskodott Nyitrában, forrásaink szerint ,,fiatalos kicsapongásai miatt”, javítás céljából, a valóságban azonban inkább a kírálynak szánt Imre zavartalan utódlásának biztosítására. Az eredeti, ôsi magyar joggyakorlat – a senioritás – szerint ugyanis a soronkövetkezô utód Vászoly lett volna, mint a család seniora – mint ahogy Gézát sem Istvánnak, hanem Koppánynak, az Árpád nem akkori seniorának kellett volna követnie – az újonnan bevezetett nyugati utódlási rendszer volt az egyenesági, vagy ilyen utód nemlétében az alkalmassági utódlás, amelynek azonban ekkor még nagy országos ellenzéke volt.

            Hogy mennyire az utódlás kérdese körüli el-lentét volt az oka Vászoly nyitrai rabságának, mutatja az, hogy Imre váratlan halála után kibo-csájtják és a király utódává akarja tenni.

            Tudjuk azt is, hogy Vászoly megvakíttatása és megsüketíttetése Nyitrában történt, s azt Buda fia Sebôs nyitrai királyi ispán hajtotta rajta végre, ami igen elgondolkodtató körülmény, mert a király elleni merénylet Fehérvárott vagy esetleg Eszter-gomban történt, és az István-legenda szerint a ki-rály a merénylô vétkét megbocsájtotta, miután ez - bizonyára valami jelentéktelen ember bűntársait megnevezte. ,,Másnap a király parancsára felkeresték és elébevezették a cinkosokat, kik fölött ítéletet téve, szemüket kitolatta, bűnös kezüket levágatta.”4

            Tudjuk még, hogy Vászoly három fia, Levente, Endre és Béla bántalom nélkül elhagyták az országot, ahová csak a Vatha-féle lázadáskor, 1047-ben, a felkelôk hívására tértek vissza.

Tudjuk, hogy Buda fia, Sebôs egy évvel István király halála után, Péter uralkodása elsô évében, 1039-ben halt meg egészen fiatalon.

            Buda, István közelebbi környezetéhez tartozó ,,udvari ember” volt, éppúgy, mint pl. Doboka, is, akik az új rendszert teljesen átvevô aulikus magyar nemzedékhez tartoztak. Doboka fiát, Szolnok ispán a Sebôs generációjából a Vatha-féle láza-dáskor a Duna partján álló tömeg követelésére annak a csónaknak a gazdája szúrta le és dobta a folyóba, amelyen menekülni akart a pesti révnél, tehát ,,udvari ember”, Péter-párti aulikus volt az is, s valószínűen ebbôl a kategóriából való volt Se-bôs is.

            Hogy Vászoly megvakíttatása mikor történt, arra sem a magyar, sem a német forrásokban, konkrét adat nincs, mint ahogyan arra sincs, hogy mikor történt a merénylet. Annyit tudunk csak, hogy Imre herceg 1031-ben bekövetkezett halála után, Szent István ,,hosszas és súlyos beteges-kedése” idején.

            Az eddigiekben elôadtunk körülbelül mindent, amit a források az István-Vászoly komplexumról elmondanak. Ime, ennyi az, amin a Vászoly bűnössége felôli magyar történettudományi állás-pont alapszik. Mivel pedig mindebben sehol sincs az, hogy Vászoly valóban részes volt a merényletben, az álláspont alapja igazában csak egy vélemény, amely két tényen alapszik. Az egyik az, hogy István király ellen merényletet kíséreltek meg, a másik meg az, hogy Vászolyt megvakíttatták és megsüketíttették. E két történelmi tény ösz-szekombinálásából vezette le a magyar történelemtudomány Vászoly bűnösségét, mégpedig, mint láttuk, a tételes forrásanyag ellenére. A probléma az, hogy jogosan-e, indokoltan-e, elegendô alappal-e?

A sorok írója szerint: nem.

            Ez a ,,nem” nemcsupán azon alapul, hogy a közismert középkori magyar és német forrásokban egyetlen egy olyan állítás sincs, amely az ,,igen” mellett szólna, és hogy Vászoly bűnössége csak késôbb keletkezett, és semmivel sem igazolt és semmivel sem igazolható kombinációja két törté-nelmi eseménynek, amelyeknek kapcsolata nem feltétlenül szükségképpi.

            Ez a ,,nem” sokkal többen alapszik, és e sorok írója ezekre a körülményekre kíván itt néhány mondattal rámutatni.

            Az elsô mindjárt az, hogy Vászolynak egy ilyen merényletre semmi komoly oka, ahogy a bűneseteknél szokták mondani, motívuma nincs, hacsak nem a türelmetlenség. Mikor kiszabadul Nyitrából, a király legalább 62 éves 5, s nem sok ideje lehet már hátra, annyival inkább, mert István ,,hosszan és súlyosan beteg”.

            Egy keménykezű zsarnok elleni merényletre esetleg volna motívum, húsz évvel elôbb István ellen egy merényletre esetleg lett volna motívum, de egy beteg aggastyán elleni merényletre motí-vum nemcsak Vászoly számára nincs, hanem általában nincs. A 11. szd. egészségi és életvi-szonyai mellett egy 62 éven felüli ember ag-gastyán, hisz az átlag-életkor jóval alacsonyabb, mint ma, különösen Árpád családjában. A 25 Árpád-uralkodó közül mind össze négyen érték el 413 év folyamán a 60 évet, legtöbbjük nem érte el az 50-et sem.

            A második az, hogy Vászolynak a trónöröklési lehetôség Imre halála után meg van adva. A király ôt akarja utódává tenni, s ez nemcsak Vászoly esetleges motivumait zárja ki, hanem esetleg motivumot jelent másoknak, akiknek reményeit ez a királyi elhatározás – keresztezi.

            A harmadik az ítéletvégrehajtás helye és módja. Miért kell egy bűnös és aljas merénylôn egy távolesô határszéli várban az ítéletet végrehajtani, ha egyszer ott él a király környezetében Székes-fehérvárott, s ha egyszer a többi cinkoson ott, helyben hajtják végre az ítéletet? Miért nem vágják le Vászoly kezét is, mint a többiét, mikor ez is egyike az államfô elleni merénylô törvényben kiszabott büntetéseinek? ,,Ha a tehetôsebbek közül akad hűtelen, romlott, eskütörô, hitszegô ember, keze elvesztésével fizet hűtlenségéért.”

            A negyedik elgondolkodtató körülmény az, hogy az Altaichi Évkönyvek merényletrôl egyáltalán nem beszélnek, csak Vászoly megvakíttatásáról. Hóman Bálint forráskritikai megjegyzése szerint ez valószínűen onnan van, hogy az Év-könyvek írója Endre menekült fiának, Salamonnak környezetébôl veszi magyar értesüléseit, s Sala-mon érthetôleg nem beszél nagyapja bűnérôl. Ezzel szemben van németországi magyar emigráció már korábban is, Salamon elôtt is. Péter 1041 és 1044 között környezetével szintén Németországban él, tele gyűlölettel a magyar naciónalista reakció iránt, s ugyancsak alapos értesüléssel a Vászoly-komp-lexumot illetôen, amelynek egyenesen trónját kö-szönheti. Miért nem beszél ô, és környezete a merényletrôl? Az ô elôadása – amellett, hogy harminc évvel közelebb van az esethez, mint Endre fia, Salamon a hetvenes években – egészen bizo-nyosan nem szépítené az Altaichi Évkönyvek elôadását Vászolyt illetôen, hanem ellenkezôleg. S Péter hűbéresévé is válik III. Henrik német-római császárnak, aki mellesleg kétszer is jár Magyar-országon, elôbb, mint békekövet apja veresége után, majd mint Péter támogatója és hűbérura. Péter legitimitása egyébként is fontos politikai kérdés a császár számára, különösen Endre trónfoglalása után, amely nem ,,hűbéri” alapon, hanem egyenesen a császár akarata ellenére történik a Pétér elleni második lázadáskor. Endre legitimi-tását a császári udvar vitatja, s apja merénylete kitűnô érv volna különösen a Szentszék felé. Miért hiányzik mindez? Miért csak a hetvenes években bukkan fel a Vászoly-ügy a német forrásokban, s miért csak Péter-ellenes elôadásban?

            Végül ötödször, kizárja Vászoly részvételét a merényletben Vászoly jelleme maga. Vászoly talán nyers, pogány; antikeresztény és konok ellenzéki, de semmi esetre sem az aljas, sunyi, gyáva, alattomos merénylôk fajtájából való, s erre számos köz-vetett bizonyíték van.

            Az elsô, hogy neki elég lett volna a trónért a kereszténységet csak színlelnie, amint ezt sokan tették abban az idôben a csak felületesen keresz-tény magyar társadalom tagjai közül, sôt elég lett volna néhány ígérettel msgnyugtatnia a királyt. Ha aljas, alattomos jellem lett volua, meg is tette volna, de nem tette: Sorsa bizonyítja ezt. A második az, hogy fiai mind kiváló, lovagias és jelentékeny személyiségek. Béla egyenesen a lengyel világ bámulatát és rajongását váltja ki vitézségével, férfiasságával, lovagi erényeivel, s késôbb otthon is rokonszenves egyéniség, s ha két évi uralkodás után a legheroikusabb körülmények között törött csontokkal, belsô vérzéssel hordágy-ról irányítva utolsó csatáját meg nem hal, tör-ténetünk egyik legnagyobb uralkodója vált volna belôle, aki egy Szent Lászlót nevelt fel nemze-tünknek. Vászoly fiait a nyitrai rabság leszámításával, pogány módra Vászoly maga neveli6, aki többek között teljes tudatában van annak, hogy ô Árpád dédunokája. Vajon miért kell három pompás fiú apjának és nevelôjének, egy Árpádházi hercegnek aljasnak, ,,kicsapongónak”, alattomosnak, egy beteg öreg ember életére törô gyávának lennie; mikor Árpád óta a családban ilyen karakter egy sincs? Azért, mert pogány? A keresztény egyházi személyektôl származó középkori magyar forrásanyag propagandajellege a kereszténységet ellenzô, pogány Vászoly lefestését illetôen érthetô és nyilvánvaló, s ennek a körülménynek egyetlen forráskritikus szemét sem lenne szabad elkerülnie.

Mindezeken felül pedig ott van érthetetlen körülménynek István személye és szerepe maga, István öregember, halála felé halad, s ezen szug-gesztióit betegsége csak növeli. Mélyen vallásos is, és belsô meggyôzôdésbôl az, annyira, amennyire csak Cluny aszkétikus századának egy produktuma tud vallásos lenni, annyira, amennyire csak a neofiták rajongása képes. Számtalan bizonyíték van arra is, hogy nagylelkű is. A merénylet végrehaj-tójának is megbocsát. Miért nem bocsátana meg hát tulajdon unokatestvérének? Ez az István már nem a birodalom-teremtô kemény személyiség; nem a vasöklű férfi. Ez az István már nem az a 28 éves szilaj fiatalember, aki harcban elesett nagy-bátyja holttestét tisztességes eltemetés helyett négyfelé vágatja és kapura szegezteti. Ez az István már halálrá készülôdô, az Örök Bíró ítéletét váró aggastyán, az öregek bölcsességével és óvatos-ságával, a sírjuk felé ballagók expiáló attitüdjével, az Isten irgalmáért könyörgôk irgalmasságával.

1            Idegenes írással: Vazul.

2         Szent László.

3             Legrégibb forrásaink nevek helyett ,,négy elôkelô udvari embert” említenek igen óvatosan.

4          Szent István nagyobb legendája.

5          Szent István 969-ben, vagy 970-ben született.

6             Számüzetésük idején apjuk tragédiájakor mind a há-rom Vászoly-fiú pogány s közülük kettô, Endre és Béla, külföldön keresztelkedik meg.

A HÁZASSÁG - Pater Matthias Gaudron

            A házasság ugyan már Krisztus elôtt is létezett, de szentséggé csak Krisztus emelte fel. A házasságot Is-ten a paradicsomban alapította az emberi nem fenn-tartására és növekedésére, vagyis eme isteni utasítás teljesítésére: ,,Szaporodjatok, sokasodjatok, s töltsétek be a földet,” (1 Móz. 1,28) A házasság a házas-társak kölcsönös támogatását is szolgálja Isten e szavai szerint: ,,Nem jó, hogy az ember egyedül va-gyon, alkossunk hozzá illô segítôt is.” (1 Móz. 2,18) A házasság intézményét tehát Isten akarta és hozta létre, nem pedig az emberek.

            A házasságkötés lényegét tekintve egy a házastársak között létrejött szerzôdés, melyben a szerzôdô felek közös életre kötelezik magukat és kölcsönösen átruházzák egymásra saját testük feletti jogukat. ,,Az asszony nem rendelkezik tulajdon testével, hanem a férje. Ugyanúgy a férfi sem rendelkezik tulajdon tes-tével, hanem a felesége.” (1 Kor 7,4) E szerzôdés feltételeit azonban Isten szabta meg, ezért az emberek önkényesen nem változtathatnak rajta. Már a termé-szeti házasság is (bizonyos értelemben) szent dolog, hiszen benne Isten a házastársakat teremtô hatalmának részeseivé teszi. A házastársak csak Isten közre-működésével tudnak gyermeket nemzeni, hiszen a születendô gyermek lelkét minden nemzéskor Isten maga teremti meg. A kereszténységben azonban a házasság még különlegesen szent dolog is, mert Krisztus szentséggé emelte. Azóta a házasság Krisztus és az ô Egyháza közötti kapcsolatnak a titokzatos jele. Ezért van az asszony alárendelve férjének, ahogy az Egyház Krisztusnak, míg a férjnek asszonyát úgy kell szeretnie, ahogy Krisztus szereti Egyházát, akiért fel-áldozta magát. Így tanítja ezt Szent Pál az efezusiak-hoz írott levél 5. fejezetében.

            Mint minden szentség, a házasság is növeli a megszentelô kegyelmet. A kegyelem a házasságban legfôképp abban segíti a házasfeleket, hogy házas-ságukat Krisztus szellemében élhessék és e cél érdekében a nehézségeket könnyebben legyôzhessék.

Természeti (pogány) házasság még ma is létezik, nevezetesen olyan emberek között, akiknél legalább az egyik fél nincs megkeresztelve. Két megkeresztelt között azonban csak szentségi házasság állhat fenn, a továbbiakban ezt tárgyaljuk.

Mikor érvényes egy házasság?

            Ahogy láttuk, a házassági szerzôdés feltételeit Isten elôre meghatározta. Isten rendelése szerint a házasság egy férfi és egy nô között megkötött élet-közösség, melynek célja gyermekek nemzése, s mely csak az egyik fél halálával szűnik meg. Aki a házasság ezen lényeges kereteit nem ismeri el, annak házassága érvénytelen. Aki például elôre megfontoltan, tudato-san nem egy egész életre szóló kapcsolatot akar kötni, az nincs is érvényesen megházasodva. Ez azonban csak akkor áll fenn, ha az illetônek kifejezetten a saját házasságával kapcsolatban ez az akarata. Mert, ha valaki a házasságot, mint intézményt elvileg ugyan felbonthatónak tartja, de saját házasságkötésekor mégis egész életére szóló közösséget akar megkötni, akkor annak házassága érvényes lesz. Úgyszintén ér-vénytelenül kötnek azok házasságot, akik nem ismerik el, hogy a házasság gyermekek nemzésére alapíttatott. Ha élnek a házastársi jogaikkal, de eközben szilárd elhatározásuk, hogy gyermeket semmi szín alatt nem nemzenek vagy az elsô vagy második gyermek után mindenképpen ,,megállnak”, akkor ezek a párok nincsenek összeházasodva. Más-képp áll a helyzet, ha a házastársak ugyan az elsô években nem akarnak gyermeket, de a késôbbiekre nem zárják ki ennek lehetôségét. Az ilyen viselkedés ugyan súlyos bűn (kivéve, ha ezekben az elsô években teljes nemi megtartóztatásban is élnek), de magát a házasságot nem érvényteleníti.

            Mivel a házasság gyermekek nemzésére alapíttatott, olyanok, akik házastársi kötelezettségüknek alapvetôen nem tudnak eleget tenni, nem is házasodhatnak meg. Sterilitás (terméketlenség) ezzel szemben nem jelent akadályt.

            Ezenkívül a katolikusoknak az Egyház még azt a feltételt is megszabta, hogy házasságukat egy ezzel meghatalmazott pap elôtt kell megkötniük. Mivel a házasság a társadalom számára fontos dolog, megkötni is nyilvánosan, az Egyház egyik szolgája elôtt kell. Katolikusok számára ezért érvénytelen a polgári házasság. Azok a katolikusok, akik csak az anya-könyvvezetô elôtt kötöttek házasságot, valójában nem házasok, hanem vadházasságban élnek, hacsak az egyházi hatóságok kivételesen nem mentették fel ôket a pap elôtt kötendô házasság kötelezettsége alól. Ez a kikötés azonban nem érvényes a nem-katolikus megkereszkeltekre, tehát például a protestánsokra. Nekik mindig érvényes a házasságuk, ha a szükséges szándékkal kötik azt, vagyis házasságuk számára elismerik az Isten által megszabott kereteket.

A házasság ismertetôjegyei

            A házasság ismertetôjegyei mindenekelôtt az egy-ség és a felbonthatatlanság. Az egy-ség azt jelenti, hogy a házasság csak egy férfi és egy nô között köthetô, mivel K.risztusnak csak egy Egyháza van, mely az ô menyasszonya és nem több. Így volt ez az emberiség történelmének kezdetén is. Késôbb Isten az Ószövetségben megengedte a többnejűséget, vagyis inkább eltűrte. Ahogy a Szentírásban olvassuk, Áb-rahámnak, Jákobnak, Dávidnak is több felesége volt Ez azonban a házasság tökéletlen állapota, hiszen ilyenkor a nô már nem egyenrangú társa a férfinak. Az, hogy Isten az Ószövetségben engedélyezte a többnejűséget, valószínűleg az ember még megváltatlan állapotával függ össze. A férfi Isten képmása, míg az asszony a teremtéséé. Ezért a többnejű házasságban megalázott nôben a bűnbe esett teremtés képét lehet látni. De az Újszövetségben, ahol az ember is-mét visszakapta eredeti méltóságát, sôt, még annál is magasabbra emeltetett, a többnejűség már semmilyen körülmény között nem megengedett.

            Isten megengedhette a többnejűséget, mert ez a házasság elsôdleges célját, gyermekek nemzését és felnevelését nem tette lehetetlenné. Ellenben ennek fordítottja, a többférjűség, azaz amikor egy nônek van több férje, ellentmond a házásság elsôdleges céljának, hiszen ilyen esetben lényegesen kevesebb gyermek születhetne, és azt sem lehetne tudni, ezeknek ki az apja. Ezért a többférjűség soha nem volt megengedve.

A felbonthatatlanság, a házasság másik jellemzôje azt jelenti, hogy a házasság mindaddig felbonthatatlan, ameddig a házastársak élnek, akik a házassági kötelék által, melyet csak az egyik partner halála oldhat fel, szilárdan egymáshaz vannak kötve. Krisztus maga mondja; ,,Amit tehát Isten egybekötött, ember ne válassza”. (Mt. 19,6) A felbonthatatlanság már a természetes (pogány) házasságnak is ismertetôje, bár itt még akadhatnak kivételek. Egyik ilyen kivétel az ún. Páli Privilégium, mely 1 Kor 7,12-15.-re hivatkozik: ha két megkereszteletlen ember házasságában az egyik fél megtér és megkeresztelkedik, és a hitetlen fél nem egyezik bele, hogy a házasságot békében és a természetes erkölcsi törvények szerint folytassák, úgy a megtért félnek szabad új, keresztény házasságot kötni. A pápának más esetekben is hatalma van nem-szentségi házasságot feloldani. Az Ószövetségben ugyancsak megengedett volt a Mózes-i válólevél, bár, ahogy Krisztus mondta, csak a szívek keménysége miatt: ,,Mózes keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt.” (Mt. 19,8)

            Ezzel szemben egy keresztény házasság szentségi kötelékét a világ semmilyen hatalma nem oldhatja fel. Ezért nem egyezhetett bele például VII. Kelemen pápa VIII. Henrik válási szándékába még az angol skizma fenyegetése ellenére sem. Ahogy ismeretes, VIII. Henrik, hogy udvarhölgyét, Boleyn Annát elvehesse, el akarta taszítani magától törvényes feleségét, Aragoniai Katalint. Mikor a pápa ezt megtiltotta, VIII. Henrik egyszerűen szakított Rómával, és skizmát kö-vetett el. Az anglikán egyház létének ez egyedüli oka.

            Mindazonáltal néha elôfordul, hogy az Egyház egy házasságot érvénytelennek jelent ki. Ennek azonban semmilyen köze nincs a váláshoz. Ilyenkor csak arról van szó, hogy az egyházi bíróság megállapítja, hogy egy házasság elejétôl fogva érvénytelen volt, mert például a feltételek kezdettôl fogva nem voltak adottak, vagy legalább az egyik félnek nem volt meg a házassághoz szükséges szándéka. Ilyen esetben a házasságot vagy újra meg kell kötni, vagy a partnereknek el kell válniuk. Ezután természetesen mindketten köthetnek érvényes házasságot.

            Ha azonban a házasságot érvényesen kötötték meg, akkor csak egy megoldás lehetséges, úgy mint: ,,külön asztal, külön ágy” (különélés), ha a normális együttélés valamilyen nyomós okból (az egyik fél hűt-lensége, tettlegesség) nem várható el. Ilyenkor azonban természetesen egyik fél sem házasodhat újra, hiszen Isten elôtt továbbra is házastársak maradnak. Krisztus szava teljesen világos: ,,Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene.” (Mk. 10,11)

            Gondoljuk csak meg, hogy a válás a szeretettel is teljesen ellenkezik, hiszen a szeretet tartósságot kíván. Ezért esküsznek a szerelmesek örök hűséget egymásnak. Nyilvánvalóan minden házasságban elôfordulnak nehéz idôk, de a szeretet éppen ilyenkor tisztul és erôsödik meg. A kereszt az igaz szeretet próbája: Akik a nehézségek felléptekor rögtön szétválnak, csak azt bizonyítják, hogy házasságkötésükkor inkább önzé-sük, mint a másik szeretete vezérelte ôket. A válás ezenkívül a gyermekek számára is katasztrófát jelent. Az a sok lelkileg sérült gyermek, akik a mai társa-dalomban élnek, éppen ilyen felbomlott házasságokból kerülnek ki, amelyekben a szülôk se a hűséget, se az önzetlenséget nem gyakorolták. A fogamzásgátló tabletták mellett a sok válás vezetett oda, hogy az igaz szeretet és a hűség nagyon ritka dolog lett. Pedig a karikagyűrű, melyet a jegyesek egymás ujjára húznak, szoros összetartozásukra és egymás iránti hűségükre kellene figyelmeztesse ôket. A házastársaknak arra is gondolniuk kell, hogy az esküvôjüknél kapott szentségi kegyelem elégséges arra, hogy a késôbbiekben fellépô nehézségekkel eredményesen megküzdhessenek.

Egyébként a katolikus Egyháznak csak dicsôségére válik, hogy az egyetlen vallási közösség, mely a házasság felbonthatatlanságát mindmáig megôrizte. A protestánsok, sôt az ortodoxok is, engedélyezik a válást.

Pater Matthias Gaudron

Tisztán az oltárig, híven a sírig - Tóth Tihamér püspök

            Minden nemzet sírásója a nemi önmegtartóztatás áthágása. Ezért bukott meg az ókori Róma, ez korunk talán legnagyobb rákfenéje. A híres erkölcsteológus, Ligouri Szent Alfonz szerint a legtöbb elkárhozott bűne a paráználkodás. Nem ok nélkül közöljük Tóth Tihamér néhai veszprémi püspök írását, remélve, hogy egyre többen ismerik fel, milyen erkölcsi kísértések leselkednek korunk fiataljaira.                    – Sz. L.

            Istennek legszentebb, megmásíthatatlan akarata szerint ugyanis ezeket az ösztönöket, me-lyek benned most kezdenek elôször jelentkezni s melyek ezentúl koroddal együtt egyre erôseb-bek lesznek, kielégíteni csupán csak a házasságban szabad, vagyis abban az intézményben, amelyet a teremtô az emberi nem fennmaradása érdekében rendelt. De úgy-e, te még messze állasz a házasságtól! De milyen messze!

            Legszentebb feladatod tehát az, hogy mostani korodban ezeket a vágyakat, ösztönöket a maguk romlatlanságában, tisztaságában, ifjú érintetlenségében ôrizd meg egész addig a napig, amelyiken az Úr oltára elé vezeted majd hófehér jegyesedet. Házasságod elôtt ezeket az ösztö-nüket soha, semmi ürügy alatt, sem egyedül, sem mással kielégítened, azoknak szavára hallgatnod nem szabad. Mindenki, aki nem házas ember, súlyos bűnt követ el, ha tudva, akarva foglalkozik olyan gondolatokkal, érzelmekkel, tettekkel, melyek erre az úgynevezett ,,nemi élet-re” vonatkoznak.

            Légy résen és soha készakarva ilyen gondolatnak, tekintetnek, beszédnek, tettnek ne engedj helyet. Ha pedig fejlôdô szervezeted mégis ilyen gondolatokat vetne fantáziád elé, azokat – mihelyt észreveszed! – más gondolatokkal űzzed el, és ne felejtsd szem elôl, hogy amíg az oltár elôtt jegyeseddel meg nem esküdtél, addig ezeket az érzelmeket sohasem szabad kielégítened. Ha így teszel, akkor a helyes úton jársz. Ez a legfontosabb, amit – igen kérlek – feledhetetlenül jegyezz meg magadnak.

            Különösen nagy veszély fenyeget ezekben az években fantáziád részérôl. E korban minden ifjú többé-kevésbbé álmodozóvá válik. De te légy résen, hogy bele ne essél annyi ifjúnak bajába, akik most heteken, hónapokon át elábrándoznak valamelyik olvasmányuk hôsérôl, képzeletben egész regényeket élnek át s mialatt fantasztikus, szines terveket szônek arról, hogy mi lesz belôlük a jövôben, elhanyagolják kötelességüket, munkájukat s lemaradnak minden téren. Vi-gyázz tehát, hogy az érzelgôs ábrándozás köde meg ne űlje lelkedet.

            Ismétlem, amit mondtam. Ezek az új vágyak, ábrándok, ösztönök minden fejlôdô fiúban kivétel nélkül felébrednek. Az a nemi ösztön, melyet magadban érzesz, szent, mert hiszen az Isten teremtô erejében való titokzatos részesedés. Ezeknek a jelentkezése tehát még ne bántson téged. Ezek a jelek arról beszélnek, hogy megkezdôdött benned a férfiúvá érés folyamata, és Isten tervei szerint most halmozódik fel benned az erô jövendô családapai hivatásodhoz. De annál jobb, minél késôbben kerülsz ebbe az érési folyamatba. Leghamarább belekerülnek a betegesek s gyenge idegzetűek (néha már tizenkét-tizenhárom éves korukban), legkésôbb az egészségesek (néha csak tizenhat-tizenhetedik évük körül). Tehát csak örülj, ha minél tovább vagy ,,gyermek”, annál nyugodtabban fejlôdhetsz. Korán érett gyümölcsökben s ifjakban nincs köszönet. Ezt különben magad is tapasztalhattad már. Kimégy a kertbe, telve a fa almával, a legtöbb még éretlen, de – nini – itt is, ott is néhány piros alma. Örömmel kapsz utánuk, hiszen kívülrôl oly szépek. Bele harapsz s – eldobod: valamennyi férges s beteg. Hiába: Gute Dinge brauchen Zeit, minden jó dolognak idôre van szüksége.

            Mikor azonban testi fejlôdésed eljut az érés korszakába, akkor meg az legyen szent kötelességed, hogy az ébredezô ösztönöket semmiféle érzékies olvasmánnyal, beszéddel, tekintettel, gondolattal, cselekedettel még jobban ne izgasd, ne erôsítsd, hanem a küzdelemre, melybe ezeknek fékentartása kerül, meríts erôt az Isten terve szerint egykor reád váró szent feladatok tudatából

.

Tóth Tihamér püspök

(A tiszta férfiúság, 1935.)

Tizenöt hónap alatt új templom épült Szombathelyen



            Folyóiratunk elmúlt év január–februári száma 5. oldalán ,,Orvos volt a hercegek és herceg az orvosok között” címmel adománygyűjtést hirdettünk, az akkor még épülô, Szombathely-oladi Batthyány-Strattmann László emléktemplom javára, amelyet a Fatimai Szűz Mária Szeplôtelen Szíve tiszteletére kivánja fölajánlani a városrész 20 (húsz)ezer fôs római katolikus közössége! (Március 23-án a római Szent Péter bazilikában másik négy személlyel együtt avatták boldoggá dr. Batthyány-Strattmann Lászlót (1870–1931), a szegények orvosát.) Olvasóközönségünk nagylelkű adományainak is köszönhetôen, – 2002. szeptember 8-án, Kisboldogasszony Ünnepén – lehetóvé vált a templom fölszentelése, amelyre e sorok írója és neje nagy örömmel készült, hiszen Isten kegyelmébôl, pontosan negyven nap híján 4 (négy)éve részt vett szülei szülôföldjén – a felvidéki Diósförgepatonyon – a Rózsafüzér-királynôje templom fölszenbetésén.

            15.00 órakor a bevezetô szertartásokkal kezdetét vette a szentmise.A megyés fôpásztor köszöntôje után, Molnár János esperes-plébános a hívek nevében átadta a templom kulcsát dr. Konkoly István megyéspüspöknek. A vízszentelés szertartásakor a püspök megáldotta a vizet és meghintette a hiveket, a templom falait és az oltárt. Az igeliturgiát a püspökatya vezette.

            A megyéspüspök a szentbeszédében szemléletesen elevenítette föl a templom építésének fôbb állomásait, miszerint az önkormányzat ajándék telkén,1999. szeptember 12-én helyezték el az alapkövet, az építés 200l. május l0-én a plébános elsô kapavágásával kezdôdött, és 15 (tizenöt)hónap múlva megilletôdôtten ünnepelhetjük a templom fölszentelését. Ugyanakkor emlékeztette a fiatalabbakat, hogy Mindszenty kardinális 55 évvel ezelôtt, ezen a napon – 2 év és 3 hónap újjáépítés után – szentelte föl a szombathelyi Székesegyházat, amelyet 1945. március 4-én az amerikai terrorbombázók rombadöntötték! Szentbeszéde után a püspök az oltár márványlapjában elhelyezte a Szent Vértanúk ereklyéjét, és kezdetét vette a fölszentelési ima, majd megkente krizmával az oltárt és a templom falait.

            Tömjénezés után a templom megvilágosítása következett. A püspök megáldotta a templom berendezési tárgyait, és Isten áldását kérte az oltárra, az ambóra, a tabernákulumra, a keresztútra és a szent-képekre!

            A pápai és a magyar himnusz közös eléneklésével fejezôdött be Szombathely-Olad új római katolikus templomának szentelési-szentmiséje.

            A helyi Werner-kórus – dr. Pem László (a Hittanárképzô Fôiskola igazgatója) karnagy vezetésé-vel – magyar és latin nyelvű énekei méltó keretet adtak az ünnep fényének. Orgonán kísért a Székesegyház kántora, Tóth Ernô.

            A felemelô szertartás után, e sorok krónikása és neje, a napsütéses, késônyári vasárnap délutánon, 45 perces sétával hazatért. Az ünnepi vacsora elköltése után, valamint néhány pohár száraz vaskeresztesi vörösbor elfogyasztása közben arról beszélgettünk, hogy ha a FIDESZ, 4 évi kormányzása alatt, nem határolódik el állandó – tel-avivi és washingtoni parancsra! – a MIÉP-tôl, akkor most azzal karöltve kormányozhatná Magyarországot, az igaz magyar emberek és a jobbratolódott Európa legnagyobb megelégedettségére, valamint az Európai Unió legnagyobb bánatára!

Bellák Frigyes

Szombathely