A megtorlás napjai.   Matuska Márton
                       

                 „Összesen 899 háborús bűnös magyar személy                                              a  Bácskában 1941 és 1945 között

   899 Hungarian war criminals among the Hungarian
   population in Bácska in the period between 1941-45”
 
Tanulok helyesen olvasni magyarul, ugyanis angolul már megtanultam.
Matuska Márton A megtorlás napjai cimű könyvében az UTÓSZÓ – ról van szó.
Az angol nyelvű kiadás cime, Matuska Márton Retaliation, EPILOGUE.
A magyar értelmező kéziszótár szerint az Utószó főnév - Irásmű végén a vele kapcsolatos mondanivalót tartalmazó rész.
 
Matuska Márton A megtorlás napjai c. könyvéből idézek: „ A háborús bűnösök számáról, mint már emlitettük, dr. Mészáros Sándor készitett egy összegezést … . Hangsúlyozom azonban, ő nem az áldozatokról, hanem a bűnösökről készitette az összegezést.” ( 371. oldal )
 
Tanulok tovább helyesen olvasni magyarul:
Matuska Márton A megtorlás napjai UTÓSZÓ: „ Dr. Mészáros Sándor összegezést készitett arról, hogy a Bácskában hány háborús bűnös lehetett a magyar nemzetiségű lakosság között. … Háborús bűnösnek minősült összesen 899 helybeli magyar polgári személy.
Szenttamáson  31            Zsablyán       98             Sajkásszentivánon    3
Temerinben       7                  Újvidéken     38               Dunagárdony          14
Sajkásgyörgye 27            Mozsorban    65             Titelen                      9
Tündéresen      15                Sajkáslakon   22               Csúrogon               239
Becsén          133    és,    hivatalnok      93                katonai személy       26
csendőr            79.
Ez összesen 899 háborús bűnös magyar személy. Tudni kell azonban, hogy nem minden háborús bűnöst itéltek halálra.” ( 373. oldal) Eddig az idézet.
 
Súlyos sértés  a HÁBORÚS BŰNÖS megbélyegzés.
A gyanútlan olvasóban felmerül a kérdés, mit vétett a 899 ártatlan Délvidéki magyar polgár ? Miért kell a nagyvilágnak azt olvasni róluk, hogy HUNGARIAN WAR CRIMINALS? KI és hol mondta ki ezt a „899 háborús bűnös magyar”itéletet? Milyen tények alapján?Elgondolkodtató.
Elgondolkodtató, mert aki tud olvasni, és elolvasta Dr. Mészáros Sándor könyvét, az azt is tudja, hogy dr. Mészáros Sándor NEM készitett ilyen összegezést. Ezt csak Matuska Márton állitja róla.
Dr. Mészáros Sándor Holttá nyilvánitva c. könyvéből idézem, az idevonatkozó részeket:
Az előszóból megtudjuk, hogy 1944 véres ősze minden volt, csak nem spontán népharag, és ezért nem is a leghelyesebb bosszúról beszélni a magyarellenes terror kapcsán, hisz a bosszút  indulatok és erkölcsi hagyományok irányitják. Ehhez képest a ’44-es magyarirtás túlságosan átgondolt, túlságosan tudatos, túlságosan tervszerű népirtás volt.
Dr. Mészáros Sándor, könyvének 11-ik oldalán a következőket irja: „ A felszabadulás után  az ÚGYNEVEZETT háborús bűnösök többségét azok alkották akikről kiderült, hogy fosztogattak. Ennek kimondására a legtöbb esetben elegendőnek bizonyult egészen kis értékű tárgyak eltulajdonitása is. De – mint emlitettük – igen sok volt a hamis és téves feljelentés.
A rendszerváltozás után elegendő volt egy följelentés fosztogatás vádjával, s az illetőre már ki is mondták a halálos itéletet, és minden formaság betartása nélkül, gyorsitott eljárással kivégezték.
Még kirivóbb a zentai tragédia. Az itt kivégzettek közül csak néhányan szerepelnek a háborús bűnösök listáján, a későbbiek során mégis mindannyiukat, minden bizonyitó eljárás nélkül háborús bűnösnek nyilvánitották.”( 15. oldal)
Itt meg kell jegyezni: furcsa, Matuska Márton a zentai kivégzettekről megfeledkezett talán az összegezésben… valamint a többi helységekről is…
„A háborús bűnösség bélyegét mindenkire rá lehetett sütni….. Nem volt szó biróságok létrehozásáról, a nyomozások lefolytatásáról, a bűnösségi vád kivizsgálásáról. Mindez az OZNA hatáskörébe tartozott, amely a háború befejezéséig, pontosabban 1945. június végéig tetteiért a legfelsőbb vezetőségen kivül senkinek sem tartozott felelőséggel, a valós ( de legtöbb esetben a vélt ) ellenséggel minden különös eljárás nélkül leszámolhatott.”             (  22.oldal )
Mit mondanak a Kommunista Párt dokumentumai? A katonai közigazgatás bevezetése után elszabadult a pokol. A bosszú gondolata azonban már a katonai közigazgatás  bevezetése előtt megfogalmazódott. Ez látható a Jugoszláviai Kommunista Párt észak-bánáti kerületi bizottságának 1944. évi október 2-ai körleveléből is, amelyet a járási pártbizottságokhoz küldtek. Egyúttal közölték, hogy a vajdasági népfelszabaditó főbizottság kereteiben megalakult a háborús bűnöket kivizsgáló bizottság, amelynek munkáját a legkörültekintőbben támogatni kell. Ezért szükséges a járási nyilvántartók és a helyi bizalmiak, továbbá ezek helyetteseinek megválasztása.
Hogy mennyire komolyan vették a népfelszabaditó bizottságok ezt a munkát az is bizonyitja, hogy a munka gyors elvégzése érdekében újvidéken 40.000 feljelentő lapot nyomtattak.( 32. és 33. oldal )
Egy Soós nevű vegyeskereskedő két lányát azért végezték ki, mert 1941 augusztusában, amikor Horthy Miklós kormányzó Szabadkára látogatott, a kenyérnapi ünnepségen magyar nemzeti viseletben a kormányzó mellett álltak. Más forrásokból tudjuk, hogy mindkettőjüket megkinozták, s a hóhérok közül többen is megerőszakolták őket. Hasonló sorsra jutott a helyi Vöröskereszt elnöknője is, akit a visszaemlékezők Margit néven emlegettek.” ( 37. oldal )
 
Matuska Márton  A megtorlás napjai c. magyar nyelven, és a Retaliation c.
angol forditásban kiadott könyvében dr. Mészáros Sándorra hivatkozva HANGSÚLYOZZA, hogy „összesen 899 háborús bűnösnek minősült magyar polgári személy volt a Bácskában. Tudnunk kell azonban még azt is, hogy nem minden háborús bűnöst itéltek halálra.”
 
Helységenként folytatom az idézést Dr. Mészáros Sándor könyvéből:
Csúrog és Zsablya. „ S vajon mennyi volt a csurogi és zsablyai kivégzettek száma, ki volt a bűnös és ki a teljesen ártatlan közülük? Mint már emlitettük Csúrogról a háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság 260 ÁLLITÓLAGOS háborús bűnöst jegyeztek be a lajstromba, Zsablyáról pedig 111-et. Persze mindenkit számba vettek, akire vonatkozólag valamilyen feljelentés érkezett. Ebben a számban vannak a fosztogatók is, akik a kivégzett szerb családok otthonából valamit eltulajdonitottak. Curcin L. Milorad emlitett művében olvashatjuk, hogy nem volt kevés azok száma, akik korábban békés polgárok voltak és jó viszonyt tartottak fenn szerb szomszédaikkal, de amikor alkalom nyilott rá nem tudtak ellenállni kapzsiságuknak és fosztogatókká váltak. Ezeket, ha akadt szemtanú, a felszabadulás után feljelentették. Persze mondanunk sem kell, hogy sok volt a hamis feljelentés. A legtöbb polgár – akit a háborús bűnösök lajstromába vettek – éppen az ÁLLITÓLAGOS fosztogatók sorából került ki.
          Ebben a számban a tényleges bűnösök kétségtelenül kisebbségben voltak, és ezek többsége elmenekült. Curcin L. Milorad könyvében Csurogra vonatkozólag mindössze 22 helyi illetőségű magyar polgár nevét emlitette meg, akik részt vettek a letartóztatásokban, és kivégzésekben, Zsablyán pedig még kevesebb volt a hasonló bűncselekményeket elkövetők száma.”
( 110. és 111. oldal )
Mozsor. „ Mi áttanulmányoztuk a a háborús bűnösök lajstromát, 87 helybéli magyar polgár nevét találtuk meg, akik állitólag valamilyen háborús bűntettet követtek el. De milyenek lehettek ezek a bűntettek, ha a községben sem 1941-ben sem pedig 1942 januárjában nem voltak tömeges megtorlások? Nos, a megindoklásokban erre is választ találtunk. Úgyszólván mindegyiküket fosztogatással vádolták. A jegyzéket a feljelentések alapján állitották össze, amelyek között itt is sok a hamis, személyes bosszúból fakadó feljelentés.” ( 115. oldal )
Becse. ….” , az 1942 évi januári razziákról készitett ellaborátumában a megfelelő helyen 63 becsei állitólagos háborús bűnös nevét sorolták fel, a többiek nevét pedig az ellaborátum végére egyszerűen odairták. Ez egyúttal lehetőséget adott arra, hogy a hozzátartozókkal szemben vagyonelkobzást alkalmazzanak.” ( 88. és 89. oldal )
„Tervbe vettük, hogy külön munka keretében feldolgozzuk azoknak a bűnpereknek az anyagát, amelyeket megőriztek, illetve amelyek hozzáférhetőek. A háború befejezéséig a törvényes formaságok, 1944 decemberétől a katonai biróságok itélkeztek a valós vagy vélt háborús bűnösök felett. Ez utóbbiak kétségtelenül számosabbak. A katonai biróságok a háború befejezéséig legtöbbször megalapozatlanul és megbizhatatlan feljelentések alapján itélkeztek, és minden esetben kizárólag halálos itéletet mondtak ki” ( 95. oldal )
Sajkáslak.”A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság 18 helybeli magyar polgárt bűnösnek talált. Összehasonlitva a kivégzettek lajstromát, az állitólagos háborús bűnösök listájával az utóbbin csak Kormos István rendőr és Bagi János rendőr nevét találtuk.” ( 24. oldal)
Sajkásszentivánra vonatkozóan, „ egy dokumentum, egyfajta birósági végzés, egy népbirósági itélet, kezdetleges megfogalmazásban, az itélet úgy szól, hogy a megszállókkal való tevékeny együttműködés miatt halálra itéltek 16 helybeli magyart.” ( 129. oldal )
Dunagárdonyról pedig, „ 13 helybeli magyar nemzetiségű lakos került a listára, ezek jó része, ha valóban bűnös volt, elmenekült. A bosszú minden bizonnyal az itthon maradott ártatlanokat sújtotta. Erre vonatkozó adatokkal azonban egyelőre nem rendelkezünk.” ( 129. oldal )
Sajkásgyörgyéről „nincs emlités az 1941 évi áprilisi magyar bevonulás kapcsán, tehát ebben a kis faluban sem került sor összetűzésre, és áldozatok sem voltak. Az 1942 évi januári razziáért viszont a háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság 16 helybeli polgárt is bűnösnek talált ezek neve azután be is került a bűnösök lajstromára.A nevek hangzásából hárman voltak ruszin nemzetiségűek, a többiek pedig magyarok.”( 128. 129.oldal)
Szenttamáson.” A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság a magyar bevonulás utáni napokban a községben történtekért 84 helybeli magyar polgár bűnösségét állapitotta meg. Túlnyomó többségüknél a bűnösség csak abban merült ki , hogy nemzetőrők voltak.” (163. oldal )
Újvidék.” A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság listáján 82 újvidéki polgárt nyilvánitottak háborús bűnösnek. A feltüntetett 82 háborús bűnös egyikének sem volt olyan vétke, amelyért feltétlenül halálbüntetés járt. Ezt igazolja például, hogy egyesek, akiket a megtorlás napjaiban halálra kerestek, de akkor nem kerültek kézre, később megúszták két-három évi börtönbüntetéssel, vagy egyáltalán nem vonták felelősségre őket. LEHETTEK ESETLEG A MAGYAR POLGÁROK KÖZÖTT OLYANOK IS, AKIK BEÁRULTÁK POLGÁRTÁRSAIKAT IS.”(133.
oldal )
Titel.” Annak ellenére, hogy minden jel arra mutat, a magyar bevonulás Titelen nem járt áldozatokkal, a háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság mégis négy helybeli magyar polgárt bűnösnek nyilvánitott. Az 1942-es hideg napokért tizen kerültek a háborús bűnösök lajstromára.’’
( 124. oldal )
 
Eddig futja erőm az idézgetéseket.
 
Tettem ezt annak a szörnyű ténynek a felismeréséből, hogy ha az interneten és a könyvtárakba ezrével szétküldött Matuska Márton által megirt UTÓSZÓ – EPILÓGUST szó nélkül hagyjuk, ott éktelenkedik a jelen és jövő nemzedék tájékozatlan, mit sem sejtő, gyanútlan olvasói számára, ez az ármányos fogalmazvány, amit nem érdemelnek meg a MAGYAR DÉLVIDÉK tömegsirjaiban nyugvó, meggyötört, megkinzott drága halottaink. Történelmi múltunknak tisztelettel, az ártatlanul kivégzett magyarok tizezreinek kegyelettel, könnyekkel tartozunk adózni. Csak igy lehetünk méltó utódai és örökösei a tájnak, melyet úgy hivunk SZÜLŐFÖLD.
A Matuska család egyik tagjától már megkaptam az önmosakodásukra használt sárdobálást. Nem ért váratlanul, az utóbbi időben megszoktuk az ilyen viselkedésüket, a vajdasági magyar értelmiség legjavát nevezik elmezavarodottnak, a mocskos VAJDASÁGI MAGYAR DEMOKRATA PÁRT  VMDP-s KÖZLEMÉNYEIKBEN. Úgy tünik számukra ez jelenti a nemzettel és Hazával, szivből való „törődést”. A „magyar” ügyet. A nemzetszeretet azonban nem ér el odáig, hogy észrevegyék, átérezzék és belássák, itt nem mások lejáratásáról van szó, hanem a jogos önvédelemről. Meggyötört népünkre a MAGYAR HÁBORÚS BŰNÖSÖK megbélyegzés, nincs, nem lehet elfogadva. Még akkor sem, ha az időközben öngyilkos DR. MÉSZÁROS SÁNDORRA  hivatkoznak is. Akire az UTÓSZÓ-ban HANGSÚLYOZ, Matuska M., mit is ?  Matuska Márton: „ A háborús bűnösök számáról, mint emlitettük, dr. Mészáros Sándor készitett egy összegezést, ….. Hangsúlyozom azonban, ő NEM az áldozatokról, HANEM a bűnösökről készitette az összegezést.
Dr. Mészáros Sándor összegezést készitett arról, hogy a Bácskában hány háborús bűnös lehetett a magyar nemzetiségű lakosság között. Azt a listát tanulmányozta át, amelyet a háborús bűnök kivizsgálására létrehozott HIVATALOS  ( sicc ) bizottságok állitottak össze.
Dr Mészáros a névsorból kiszelektálta a németeket és a ruszinokat, valamint a magyarországiakat ( az ősi magyar földet felszabaditó Magyar Honvédségről lenne itt szó ???  )  és az alábbi eredményre jutott: összesen 899 háborús bűnösnek minősült helybeli magyar polgári személy volt a Bácskában 1941 és 1945 között.”(MM.A megtorlás napjai 371.és373.oldal)  
 
Ennyit a tisztességről, a becsületről, és ugyebár a méltóságról.   
 
 
A kiemelések és a zárójeles megjegyzések tőlem,
Szántó Irén                                                     Sydney  2000. December 12-én
 
Felhasznált irodalom:
Dr. Mészáros Sándor (1995): Holttá nyilvánitva, Délvidéki magyar fátum, 1944-45 I. Bácska; Hatodik Sip Alapitvány, Budapest
Matuska Márton: A megtorlás napjai, Montázs Könyvkiadó, Budapest
 ( Az 1991-ben, a Magyar Szó és a Fórum Könyvkiadó Újvidéken megjelent kötetének változatlan kiadása.
Matuska Márton:Retaliation, Epilogue, Page maintained by Huncor Created: 3/23/96
 
_____________________________________________________________
Válaszul irtam ezt az összegezést arra a Matuskák mosakodására, miszerint  „ Matuska M. A MEGTORLÁS NAPJAI c. könyvének angol forditásában az utószót, tessék elolvasni az egészet és aki jól és helyesen tud angolul és a tetejében ismeri Matuska munkáit (az internetolvasók milliói nem ismerik)
nem talál semmi félreérthetőt, csak azt amit az iró értett, miszerint, Jugoszláviában a kutatások idején ( ??? ) dr. Mészáros Sándor NEM KERESHETETT MAGYAR ÁLDOZATOKAT! Csak a HÁBORÚS  BŰNÖSÖK dossziéjában.”
Döntsön az Olvasó, mit is hangsúlyoz Matuska Márton. Az Utószóban…