MENTSÜK MEG A HAZÁT!

SIKLÓSI ANDRÁS

- AZ V. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus bevezet? el?adása -

Tisztelt Világkongresszus,
Hölgyeim és uraim! Szittya testvérek! Magyarok!

Történelmi tanulmányaimból, s vihartépte életem tapasztalataiból leszur-tem egy igen fontos
tanulságot: Mindig akkor voltunk nagyok és erosek, ha a magunk útját jártuk; akkor gyengék és
esendok, ha másokhoz próbáltunk idomulni, nemzeti céljaink, perspektíváink feladásával. Az
évezredek során mindkettore boven akadt példa. Korábban inkább az elobbire, néhány száz év óta foleg az utóbbira. De a legsötétebb, legvészterhesebb idoszakokban is voltak remek fellángolásaink, ragyogó forradalmaink, lázadásaink; a súlyos vereségek és veszteségek mellett is voltak sikeres felvirágzásaink és gyoztes csatáink. Mert nincs olyan mélység, olyan rémséges pusztulás, ahonnan ne vezetne út fölfelé, ahonnan ne látszanának egy boldogabb jövo körvonalai. Azonban ez csak akkor van így, ha a magyarság emlékszik múltjára, tiszteli hoseit, védi dalait, mitoszait és hagyományait; úgy alkalmazkodik korának kihívásaihoz, hogy egyben ragaszkodik nemzeti létéhez, osiségéhez, büszke vérségi kapcsolataira, különleges kultúrájára, bátran vállalja a magyarságból fakadó hátrányokat és elônyöket, s tudatában kitörölhetetlenül él az Istenbe vetett hit, mindennapi törekvéseit áthatja egy emelkedett erkölcsi tartás.  Csak az a vezetés lehet eredményes és népszeru, mely az egyszeru embert állítja a központba, amely gazdasági, szociális és kultúrpolitikájával is a nemzeti gondolatot, a természeti törvényekets
a keresztény életparancsokat tekinti elsodlegesnek, a mesterkélt és végzetesen beteg liberálbolsevizmussal, internacio-nalizmussal, ill. kozmopolitizmussal szemben. Országunkat,
hazánkat ma nem elsosorban a fegyverek erejével óvhatjuk meg és tehetjük ismét naggyá, hanem kultúrfölényünk megorzésével, szellemi értékeink köztulajdonba vételével. Persze, ha föltétlenül szükséges, a kardunk sem rozsdásodhat hüvelyébe zárva.

Más népek közül sokan folyamatosan, zavartalanul fejlodhettek, s ezt igen ritkán szakították csak meg katasztrófák és háborús kataklizmák. Viszont a magyar nemzet a kezdetektol máig élethalálharcot vívott különbözo agresszo-rok, zsarnokok ellen, s szinte csak kivételesen jutott ideje a nyugodt alkotó munkára. Nem tudhatjuk, mit hoz számunkra ajövo. Sorsunk, életünk tele van bizonytalansággal, de éppen ezért halálos vétek a lehetoségek elszalasztása, a jelen által kínált pozitív alkalmak felelotlen megtorpedózása. Alapelvünk, a nacionalizmus, nem valami barbár, kártékony, eroszakos és idegengyulölo ideológia, hanem a nyelvi, kultúrális, etnikai és történelmi sajátosságukra, öntudatukra ébredo népek vezérlo eszméje; huség a nemzethez, annak egységé-hez és függetlenségéhez. Nem torz, nem szélsoséges, hanem a korszeru, igazságos, muvelt és jómódú társadalomért folytatott küzdelmeink leghaszno-sabb eszköze. Magyarország Szuz Mária országa, a magyarság Isten igazi választott népe! Nem véletlen, hogy szeretett fia, Jézus Krisztus is a mi fajtánkból, a mi vérünkbôl származik. Nem véletlen az sem, hogy a a világ ma is beszélt osnyelve a magyar. A földgolyó elsô civilizációinak története lényegében azonos a magyar ostörténelemmel. Az elso írások, muvészi festmények és szobrok, az elso öntözoberendezések, kobol épült lakóházak, mezogazdasági kultúrák, szerszá-mok, kocsik, ötvösremekek, íjak, nyilak és lovasruházatok, az elso templomok, csillagvizsgálók mind mind a mi népünk ajándékai az egész emberiségnek. Ezt eltagadni, meghamisítani, másokra áttestálni elképeszto orültség és helyrehozha-tatlan bun. A mi Szent Koronánk - ez a világszerte páratlan ereklye - nem attól szent, hogy Szent István és Szent László viselte, hanem valóban kozmikus, isteni eredetu, formájában és jelképiségében tökéletes és fölülmúlhatatlan egész; a hozzá kapcsolódó Szentkorona-tannal és alkotmányossággal pedig minden-kori nemzeti politikánk megkerülhetetlen sarkköve. Nem múzeumban lenne a helye, vagy a Habsburgok és más hódítók fején, hanem a nemzet trónusán és legfényesebb oltárán: minden magyarok szívében.  Azt kell elérnünk, hogy valódi ostörténetünket kiemeljük a távoli homály-ból, a ködös ingoványból, hogy legyozzük a kishituségi érzés önmarcangoló szégyenét, s valamennyien ihassunk az olcsó szemfényvesztésbol, galád megté-vesztéstol mentes igazság élteto forrásából. Mert népünk úgy lehet eros, egészséges és nemes, ha ismeri múltját, ha ezen áll, ebbol táplálkozik, ha együtt lélegzik elodeivel. Nem könnyu, de annál magasztosabb feladat a gyökerek feltárása, a kincsek felszínre hozatala. Számos hazai és külföldi honfitársunk további önzetlen munkája szükséges ahhoz, hogy a zsákutcát elkerüljük, a finnugor és egyéb tévtanokat levetkozzük. Ám föl kell oldanunk a szétszórtsá-got, az elszigeteltséget, a szakmai féltékenységet és sovinizmust, le kell gyurnünk az eloítéleteket, az elavult elméleteket és módszereket is. Javítanunk kell a kutatás személyi, tárgyi, anyagi és intézményi feltételeít; a termést pedig rendszeresen be kell takarítanunk, és közértheto formában publikálnunk kell valamennyi fontosabb nyelven. Csak így remélhetjük, hogy a további átkok és rágalmak leperegjenek rólunk, ill. 

a széles világközvélemény érdeklodését felkelthessük irántunk. A hatékony muködés érdekében - a közös szellemi muhelyeken túl - létre kell hoznunk egy modern adatbankot, könyvtárakat és információs központokat, valamint rendszeres tájékoztató, továbbképzo elo-adásokat, fórumokat kell biztosítanunk minden magyarságot érinto témának és társtudománynak. A leheto legteljesebb módon össze kell gyujtenünk az írott anyagokat és egyetemes szellemi hagyományainkat! Az évente rendezett, egyre színvonalasabb Szittya Találkozók és Világkongresszusok is ezt a tervünket szolgálják.  "Felkent" politikusaínk, hatalombitorlóink nem gyozik hangsúlyozni, hogy Magyarországnak nincs ellenségképe. Valóban nincs. Csak ellenségei vannak! Mint fuszál a réten, mint égen a csillag. Bár számbavételük, felsorolásuk kötetekre rúgna, emeljünk ki mégis néhányat. Románia, Szlovákia, Szerbia, Csehország halálos ellenségünk. De nem sokjót várhatunk Ukrajnától, Ausztriá-tól, Horvátországtól, Oroszországtól sem. A fejlett országok közül Franciaor-szág, Anglia, az Egyesült Államok és Izrael a legkártékonyabb ellenségeink. Ellenségünk a NATO, az Európai Unió, a Valutaalap és a Világbank, a legtöbb multinacionális ipari és kereskedelmi vállalat, a nemzetközi pénzintézetek és az irányított világsajtó. - Belso ellenségeink: a megrögzött és számitó kommunis-ták, az álliberálisok, a kozmopoliták, a társutasok, a szabadkomuvesek, a gazdasági maffiózók, a bankelnökök, a zavarosban halászók, a beözönlo idegenek, a zsidók és a cigányok túlnyomó része. Legfobb ellenségünk saját hazaáruló vezetésünk: népirtó-nemzetrontó, lakájszellemu kormányunk és par-lamentünk, s a nemzeti egységet, a közös cselekvést fondorlatosan fölrúgó pártjaink zöme. No és ne feledkezzünk meg a szittya eszmeiségtol távol álló sajtóról, rádióról, televízióról sem. Eszembe jut Jean-Marie Le Pen vitriolos mondása: "Ha találkozol egy újságíróval, vágd pofon; ha te nem is tudod miért adtad, o tudni fogja, miért kapta." Ez a legkevesebb, amit megérdemel minden ellenségünk. Nem bánhatunk velük kesztyus kézzel, hiszen ok sem kegyelmez-nek nekünk! Meg akarnak ölni, el akarnak pusztítani bennünket a legbarbárabb, legaljasabb módon. Napról-napra durvábbak és szemtelenebbek, undorítóan becstelenek és mohók. Haldoklásunk döbbenetes. Elvesztettük az ország kétharmadát s vele 4 milliónál több magyart.  elbecsülhetetlen károkat okozott a háború s a 40 éves moszkovita rémuralom emberéletekben, gazdasági, szociális, szellemi és erkölcsi téren. Züllésünk ma is folyamatos és egyre gyorsuló ütemu. Az abortusz - 6 millió kaparás után - továbbra is legális, a nemzet fogyása és elöregedése kétségbeejto. Tragikus az egészségi állapot: alkohol, kábítószerek, tüdobaj, rák, infarktus, keringési zavarok és nemi betegségek, éhség, lelki bajok, öngyilkosság tizedeli népünket. Évente 50%-os az infláció, 20%o-kal csökken a reáljövedelem, egyre drágább és silányabb az oktatás. Ezzel szemben no a munkanélküliség (már régen túllépett az 1 millión!), muködik az adóprés, emelkedik a lakásrezsi, a gyógyszerek, élelmiszerek, kultúrális cikkek, a közlekedés, az üzemanyag, az energia és egyáltalán mindennek az ára. Hatmillió ember tengodik a létminimum alatt, hárommillió már koldusszegény. Szinte ingyen elkótyavetyélték nemzeti vagyonunkat, idegen kézbe juttatták az ország javait, lassan termoföldjeinket is eladják, mégis 35 milliárd dollárra szaporodott külso államadósságunk, de a belso eladósodás is 2500 milliárd Ft. körül mozog. Küszöbön áll a teljes pénzügyi összeomlás, ugyanakkor burjánzik a feketegazdaság; a spekulatív pénzmozga-tás; s az elviselhetetlen terheken túl még a zsidók (ki tudja hányadik?) "kártalaní-tását" is a nyakunkba sózzák. Vasútvonalainkat, iskoláinkat, kórházainkat, muvelodési intézményeinket, üdülo és sportcentrumainkat fölszámolják, hon-védelmünket leépítik (helyette amerikai megszállókat hoznak!), bányáinkat, gyáraínkat bezárják, mezogazdasági exportunkat, élelmiszeriparunkat, könnyu-iparunkat feladják, s a dolgozókat könnyedén szélnek eresztik. A lakosság rohamosan proletárizálódik, erkölcsében, hitében, öntudatában is sekélyesedik, átlagos képzettsége a mélypontra süllyed. Közben az idegen érdekeket készsége-sen kiszolgáló csinovnyikok (az "ellenzéket" is beleértve!) minden emberi normától elrugaszkodva tömik zsebeiket. gátlástalanul ássák a nemzet sírját, és hintik a demagóg propagandát egy szociálisan érzékeny piacgazdaságról, s egy áldozatainkkal méltán kiérdemelt felhotlenebb távoli jövorol, az Euróatlanti Szövetség keretében. Milliókat visznek kilátástalan szenvedésbe, egy egész népet taszítanak válságba, majd a megsemmisülésbe. Ezzel párhuzamosan sarkig tárják a kapukat a külföldi lumpenek, bunözok mindenféle alja népség elott; de tudatos betelepítéssel, valóságos új népvándorlás kiprovokálásával is gondos-kodnak a magyar tömbök fellazításáról és szétverésérol. Majd ha identitásunkat, nemzeti értékeinket, anyanyelvünket s talán maradék hazánkat is elveszítjük, önálló stratégiánkat, gazdaságunkat, jólétünket végleg szemétre dobjuk, már bizonyára nem lesz akadálya a NATO-hoz és az Eu-hoz való csatlakozásunknak. Elmaradott lakói, agymosott bérrabszolgái, semmibe vett páriái lehetünk egy túlcentralizált, bürokratikus, kilúgozott, életképtelen birodalomnak. Hát ezt akarjuk? Nem, nem, soha!

Hogy megvilágítsuk, miként is zajlik totális elnemzetlenítésünk, vegyünk két mintát az utóbbi hónapokból. Íme az elsô: Köztudott, hogy idén ünnepeljük (tavaly kellett volna!) honalapításunk
1100 éves fordulóját. Méghogy ünnepel-jük?! Legföljebb a lelkünk mélyén. No de hivatalosan és
nyilvánosan? Most, amikor semmire nincs se pénz, se szándék, amikor az EXPO-t is elvették tolünk?  Sebaj. Balliberális vezérkarunk kifogyhatatlan az ötletekbol. A két fokolompos - horngyula, a pufajkás luxusvilla építteto; és göncárpi, a gyulölettörvény szüloatyja - sebtében összehívott 100 híres sikeres "magyart" önmagát ünne-pelni, "Magyarország 2000" címmel. A listán olyan "kiválóságok" szerepeltek mint Tom Lantos, George Soros, André Kosztolányi, Joseph von Ferenczy, Paul Lendvay, Andrew Sarlós, Edward Teller és Berend T. Iván. Finoman fogalmazva - vendéglátóikkal együtt - egyikük sem a Turul-nemzetségbol származik. Ennél azonban sokkal nagyobb baj az, hogy mind hétpróbás magyarfaló, és ott árt nekünk a világban, ahol csak tud. Hát egy ilyen díszes társaságot idecsodíteni a magyar adófizetok pénzén, kimeríti a szentséggyalázás fogalmát.

A másik példa: Néhány hete volt az idei könyvhét. A kiadott muvek 70%-a zsidó szerzoktol ered.
Tallózzunk egy kicsit a névsorban: Horgas Béla, Károlyi Amy, Rákos Sándor, Schein Gábor, Háy János, Tandori Dezsô, Tábori György, Ephraim Kishon, Arthur Koestler, Bernard Malamud, Isaac
Bashevis Singer, Elie Wiesel, Eörsi István, Esterházy Péter, Kardos G. György, Lángh Júlia, Kukorelly Endre, Erich Fromm, Gábor György, Heller Ágnes, Randolph L. Braham, Gyurkó László,
Hegedüs Géza, stb. - valamennyien tetotol-talpig kóserek. Vajon mit tudnak ok nyújtani nekünk,
magyaroknak; vajon mivel és miként gazdagítják osi kultúránkat? Feleljen ki-ki belátása szerint. De emlithet-ném a magas állami kitüntetésben részesülteket is. Kossuth-díjat kaptak: Petri György, Esterházy Péter, Jordán Tamás, Kurtág György, Lukács Ervin, Ráday Mihály, Schigg András, Szántó Tibor; alternatív Kossuth-díjat kapott: Hernádi Gyula. Kivétel nélkül mindnyájan zsidók.  Kell-e még tovább bizonygatnom, kik uralják a hazai mezonyt? Számomra csupán pár kérdés marad.

Vajon az-e a szélsoséges, az-e a fasiszta, aki ezt a borzalmas izlésficamot szóvá meri tenni, vagy
pedig azok, akik e példátlan gazemberséget és rasszizmust elkövetik a magyarság rovására? S
vajon ilyenkor hol vannak, miért hallgatnak az ún. "kis" zsidók vagy "jó" zsidók, vajon miért nem
tiltakoznak kézzel-lábban, éjjel és nappal hitsorsosaik tevékenysége, fajtán-kat megalázó
magatartása ellen? Remélhetjük-e még, hogy a hazai zsidóságból akad egy elenyészô töredék is,
mely szolidáris a magyarság iránt? Aligha lehetünk ennyire naívak.   Honfitársaim! Az életet nem lehet túlélni, csak élni lehet. Nálunk mégis rengetegen a túlélésre rendezkednek be. Közben észre sem veszik, hogy kiüre-sednek, céltalanul vegetálnak, öntudatuk kialszik, lelkük elsivatagosodik. Egyéni érvényesülést, külön boldogulást, vagyont és hírnevet hajszolnak, s ezért bármire készek, bárkit letaposnak. Ám a dolog vége rendszerint az, hogy rajtuk is átcsapnak a hullámok, oket is elgázolják a még erosebbek. S akkor mivégre az egész tülekedés? A tibeti tanítás szerint: "Aki másokat legyoz, bátor; aki önmagát gyozi le, hos! Aki másokat ismer, okos; aki önmagát ismeri, bölcs .Sorsunkat, népünk sorsát egy égi hatalom irányítja. Ezzel szembefordulni lehet ugyan, de fölösleges. Sokkal üdvösebb Istennek tetszo módon élni. Sokkal hasznosabb mindvégig becsületesnek és emberségesnek maradni, az igazságért, a szabadságért, s az egész nemzet fölemelkedéséért küzdeni. Pártolnunk kell a gyengéket, az elesetteket, a nincsteleneket is, mert csak olyan nemzeti közösség-ben lehet értelmesen élni, ahol nincsenek üldözöttek és számkivetettek.  Kedves Barátaim! Végveszélyben vagyunk. A sírgödörben fekszünk, a pokol torkában élünk! Sokezer éves történelmünk során még soha nem táma-dott ránk ennyi kardfogú szörnyeteg, ennyi gyilkos rabló, ennyi alvilági élos-ködo. A Horn-kormány sohase jöhetett volna létre, ha nincs Antall József. Ez az 1994-ben ránk szabadított vámpírcsorda, ez a vörös-kék zsarnokság, ez a rettenetes romlás és borotvaélen táncolás a legfobb antalli örökség. Ehhez kötodnek oly elszántan ma is bizonyos urak és elvtársak. Ám a nemzet józan többsége elítéli kifosztóit, megveti hóhérait. Nincs messze a pillanat, hogy fölkeljen elnyomói, méltatlan és törvénytelen vezetoi ellen. Közeleg az ido, amikor szilárdan síkraszáll jogai, szabadsága és függetlensége védelmében; amikor megbünteti árulóit, visszaveszi elorzott javait és Trianonban szétszagga-tott, elbitorolt országát. Lesz még egyszer gyozelmi ünnep a halotti tor helyett! -Nincs más utunk, mint a lázadás, a minden gonoszságot elsöpro forradalom.

Gyerekes polgári engedetlenség, korrupt szakszervezetek által kezdeményezett sztrájkok, 4 évenkénti áldemokratikus, szennyes választási komédiák itt már nem segítenek. Ne felejtsük: egy elképesztoen kegyetlen, ám annál is gyávább ellenséggel kell megmérkoznünk. Övé a pénz, a pozició és a fegyver. De miénk az igazság, a hazaszeretet és velünk az Isten! Nem ülhetünk bambán, nem hátrálhatunk tovább, s nem mondhatunk le többé semmirol! A hatalmat a leheto legsimábban kell átvennünk, de ha szükséges, az eroszaktól s a véráldozattól sem riadhatunk vissza! Ezt az ördögi, illegitim bandát bármi áron meg kell buktatnunk.   Természetesen nem csupán az államigazgatás fôbb szerveit és személyeit kell elzavarnunk, hanem a láthatatlan, a háttérben megbúvó, évtizedek óta változatlan és hozzáférhetetlen mozgató eroket is szét kell zúznunk. Vannak magukat népvezérnek, felelos nemzeti politikusnak kikiáltó szánalmas alakok (beépített fékezo ügynökök?!), akik élesen protestálnak a módszer ellen, mond-ván: senkinek sincs joga vágóhídra hajtani egy népet. Csakhogy csalárd nézet ez, mert meghunyászkodásukkal, szofista okoskodásukkal, tétlenségre kárhoztatá-sunkkal, vagy látszatcselekvésre buzdításunkkal (pl. aláírásgyujtés) éppen ok juttatnak henteskézre. Radikális, forradalmi változások nélkül biztosan elpusz-tulunk, mert "békésen" elsorvasztanak, megölnek bennünket. Ha beletörodünk helyzetünkbe, mindent elveszítünk, amit oseink szereztek, s az örökös balsors lesz osztályrészünk. Uzött vadak, rongyos koldusok hontalan éhezok leszünk a szüloföldünkön. Ám, ha összefogunk, bátran megindulunk, és vitézül verek-szünk, mindent megnyerhetünk. Szabadság, vagy halál? Felkelés vagy ószövetségi bosszú? Forradalom vagy dögvész? Lázadás, vagy megsemmisülés? Ez itt a kérdés! Válasszatok hát, magyar Testvéreim! Nem ez lesz az elso lyen döntés; emlékezzünk csupán 1848 és 1956 országot és nemzetet formáló fenséges pillanataira.  Az akkori magyarok bezzeg nem töprengtek a válaszon, hanem azonnal cselekedtek. Mi sem haboz-hatunk a végtelenségig, mi sem lehetünk hitványabbak, mint az elottünk járó nemzedékek!  Legyünk ismét gerincesek, teljesítsük kötelességünket, mentsük meg a hazát! A magyar hazafinak gyémántkeménnyé kell válnia. Ha este levágják karját, lábát, fejét, reggelre ki kell nonie. Mert újból talpra kell állni, és dolgozni kell. Hisz tömérdek a munka, határtalan a képzelet és csodálatos az élet.