A HUNGARISTA MUNKÁSERKÖLCS

/Írta:  Gergely Géza vasmunkás, a munkásság munkarend vezetője.
Közreadja: B. Kiss-Tóth László.
Az írás teljes terjedelemben megjelent  A Nép című napilap 1943. nov. 11-i számában.
Szemelvények az írásból:/


     A nemzetiszocializmus egyaránt határoz jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen tetteink felett, tekintet nélkül arra, hogy hol és mikor kell cselekedeteink felett birálatot mondania.
A régi fogalmakhoz képest  valóban határozottabb  és keményebb  körvonalakat  von az erkölcs meghatározásában, de semmivel sem teszi nehezebbé vagy korlátozottabbá az életet és a gondolat és cselekvés szabadságát, csak megkövteli a képmutatás és álszenteskedés nélküli erkölcsi felfogást mindenben, az igazságos és szigorú birálatot magunkkal szemben, hogy mások cselekedetei felett igazsággal és tárgyilagossággal mondhassunk ítéletet.
      A HUNGARIZMUS ERKÖLCSTANA arra késztet bennünket, hogy erényeinkben igyekezzünk  túltenni embertársainkon, nehogy arra kényszerüljünk, hogy másokat olyasmiért rójjunk meg, amit önmagában szentesítünk.
A képmutatással szemben az igazságosság , jóság, jóindulat és embertársunk, testvérink iránti megértés a mi  szemléletünk első tényezői.
Nem rendkívüli, nem emberfeletti és mégkevésbé valami átszellemült  felsőbbrendűséget  kívánunk az új munkásfajtától, hanem, hogy  egyszerű, jószándékú, cselekvő és alkotó tagja legyen népünknek, nemzetünknek, tehát legyen ember a teremtés igazi formájában.
        A jóság és háládatosság velünk született  tulajdonságok, amelyeket  a helytelen nevelés vagy múltbeli ferde életszemlélet, (liberalizmus, marxista  bolsevizmus, kapitalizmus) átformálhattak, de ki nem irthattak.
E két tulajdonság helyes felismerése és gyakorlása teszi elsősorban  emberivé az értelemmel megáldott lényt.
Ennek következménye a mások iránti jóindulat, segítés és támogatás, más szóval a közösségi érzés.
Testvéreink, munkatársaink iránti jóindulat azonban nemcsak anyagi vonatkozású.
Tudásunk és tehetségünk ne csak érvényesülésünket szolgálja,  hanem hasznosítsuk a köz javára, nemzetünk boldogulására, hogy a helytelent a helyes irányba tereljük, hogy a rosszat átváltoztassuk jóvá.
Nem az elhamarkodott bírálat, nem a megvető ítéletmondás azok az eszközök, amelyekkel mások tudatlanságát vagy helytelen felfogását elintézzük, hanem a jóindulatú felvilágosítás, a tény helyes szemléltetése.
Ne gúnnyal és bántással intézzük el a helytelen kijelentést, ne sértegetéssel és lenézéssel fogadjuk a tudatlan kérdezést, vagy állítást,
hanem magyarázzuk meg neki/k/ az igazat és bántó kioktatgatás nélkül tereljük a tévelygő agya/ka/t a helyes felismerés és okszerű gondolkodás felé.
A lenézés és gúny ugyanis mindig ellenséges indulatokat vált ki az emberből, konokká és dacossá teszi azt, akinek cselekedeteit vagy gondolatait nem helyeseljük és így kényszerítjük arra, hogy továbbra is oktalan gondolatok és cselekedetek közepette éljen.
Az ESZMÉHEZ  való hűség feltétele a mindenkor kiállásra kész magatartás, és a minden bírálatot elbíró cselekedet, mellyel a jelvénynek és zászlónak becsületet és tiszteletet szerzünk.
Mert az ESZME  a faj felemelése  a nemzet boldogulása és jóléte iránti magasztos tevékenységre, harcra késztet és szövetkeztet , és ez önmagában önfegyelmet, önfeláldozó szolgálatot és feltétlen engedelmességet követel.
A  NEMZETISZOCIALISTA  GONDOLAT a nemzet javára  mindenben a jóra való törekvésre kész a segítésre, a fokozott kötelességteljesítésre, az érdemnem jutalmazására, a tudás és tehetség elismerésére szolgál.
A rosszat csak úgy vagyunk képesek legyőzni, ha igyekszünk mindig jobbak lenni másoknál.
Ha egy  nemzet legyőzte a rosszat és jobbá vált a többinél, akkor minden bizonnyal tisztelet és megbecsülés fogja kísérni a többi nemzet részéről.
Vissza kell tehát adnunk az erkölcs és erény igazi értelmét, hiszen minden  emberi társadalom alapja az erkölcs.
Erények nélkül pedig nem létezik a nemzet.
Testvérek! Elbukik az a nép, amelynek megsegítésére a veszélyes pillanataikban nem születnek hőslelkű férfiak!
Elbukik az a nemzet, ha a közösségért és a nemzet jövője érdekében  nem emelik fel szavukat azok,  akik a lelkükben és vérükben hordozzák fajtájuk szeretetét és a fajuk sorsáért való aggódást, és akkor is,  ha nincsenek hazafiak, akik a hősiesség, az önfeláldozás és az áldozatkészség erényével tündökölnek...