SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT:

GÖNCZ LÁSZLÓ

VISSZACSATOLÁS VAGY/ÉS MEGSZÁLLÁS

MURAVIDÉK, 1941-1945

 

A TÖRTÉNELEMSZEMLÉLET OBJEKTIVITÁSÁNAK NEHÉZSÉGEI A MURA MENTÉN

--------------------Aligha akadt jelentősebb történelmi esemény, amelynek minősítését, megítélését legalább részben ne határozta volna meg az utána következő korszak ideológiai és politikai hangulata. A ma Szlovéniához tartozó Mura menti területre ez szinte következetesen igaz, különösképpen azonban a II. világháborús események vonatkozásában. Már e tanulmány elején hangsúlyozni kívánom a címből is kivilágló kétely lényegét, hogy ti. az 1941-45-ös időszakban a Muravidék esetében felszabadulásról vagy megszállásról célszerűbb-e beszélni? A válasz - nagyon leegyszerűsítve - attól függ, hogy kinek a szemszögéből vizsgáljuk a kérdést. Ha a két világháború közötti időszakban nagyon negatívan megkülönböztetett és sanyargatott Mura mentén élő magyar lakosság szemszögéből tekintünk az eseményekre, akkor 1941 tavasza, valamint az utána következő négy esztendő egyértelműen felszabadulásként értelmezhető. Ezt az álláspontot a korabeli események, a különböző visszacsatolási ünnepségek és megnyilatkozások határozottan igazolják. Hasonló állapítható meg akkor is, ha a trianoni határ másik oldaláról, azaz a két világháború közötti Zala és Vas megyék szemszögéből nézünk a korabeli eseményekre. Az említett két megye törvényhatósági testületei, különböző egyesületei és társadalma általában, a muravidéki magyarsággal együtt, örömmámorban élte meg az 1941. esztendő tavaszi hónapjait.
-----Jelentős mértékben más helyzetet tapasztalunk viszont, ha a Mura mentén élő, szlovén származású lakosság viszonyulását vesszük alapul. A két "jugoszláv" évtized során - egykori erőteljes hungarusz-tudata ellenére - a mintegy 70-75 ezer főt számoló lakosság valamennyire megbarátkozott a délszláv egyesülés és együttélés gondolatával, ezért a vidék visszacsatolását tartózkodva fogadta. A szlovén lakosság jelentős része nem fogadta kifejezett ellenszenvvel a visszacsatolási eseményeket, arról sem beszélhetünk azonban, hogy annak különösebben örültek volna. A megállapítás természetesen nem vonatkozik az említett két évtized során a Muravidékre költözött vagy betelepített hivatalnokrétegre és lakosságra, valamint a már szlovéniai iskolákban tanuló szűk értelmiségi rétegre, akik magyar megszállásként élték meg az akkori eseményeket. Muravidék nem magyar nemzetiségű lakosságának többségére vonatkoztatva összességében megállapítható, hogy nem felszabadulásként élte meg 1941 tavaszát. A Murán túli Stájer-vidék szempontjából, amit az ún. szlovén népfelszabadító mozgalom is a későbbiek során hangoztatott és képviselt, a német megszállással azonosan drasztikus eseményként, tehát megszállásként értékelték a történelmi Vas és Zala vármegyék 1919-ben, illetve 1920-ban a délszláv államhoz csatolt részeinek visszacsatolását Magyarországhoz.
-----Leegyszerűsítve a választ, véleményem szerint annyit állapíthatunk meg a címben és a bevezető részben szereplő fogalmakat illetően, hogy attól függ a Muravidék 1941-1945 közötti időszakának a megítélése, hogy az elemző az említettek közül melyik szempontot tartja mérvadónak, illetve milyen célnak vagy elvárásnak kíván értékelésével megfelelni. Az a módszer és magatartás, ami az egypártrendszer időszakában jellemezte az említett korszak történelmi megítélését, és amelynek következményeként, sajnos, az egész térség társadalmára kiterjedő torz sztereotípiák egészen a XX. század végéig meghatározták több generáció történelmi tudatát és értékrendszerét, ma már aligha követhető. Hála Istennek, hogy a még ma is létező hiányosságok és hibák ellenére, mindig kisebb mértékben van jelen az egykori szemléletmód a tudományos kutatómunkában és az ismeretterjesztésben.
-----A következőkben elsősorban a muravidéki magyarság szempontjából, azaz magyar szemszögből ragadok ki - a teljesség igénye nélkül - néhány eseményt és sajátosságot a Mura mente történelméből a visszacsatolás első időszakából, a tanulmány második felében pedig utalok néhány későbbi jelenségre és összefüggésre. E munka csupán ízelítőként kíván szolgálni a korszakot mélyebben és több szemszögből feltáró tanulmánykötetből, amely előreláthatólag 2004 elején kerülhet az olvasó kezébe.

A VISSZACSATOLÁS KÖRÜLMÉNYEI ÉS FOGADTATÁSA

-----A tárgyalt korszakot átélő több személlyel folytatott beszélgetés ismeretében elmondhatjuk, hogy a Mura menti magyar falvakban élő lakosság az I., majd még inkább a II. bécsi döntést bizakodással fogadta. Még ha a magyar nemzetiségű lakosságnak nem volt is arra módja, hogy valós érzelmeit kinyilvánítsa, az említett "nagypolitikai" események mindenképpen megerősítették benne a trianoni döntés okozta igazságtalanságok orvoslásának két évtizeden át titokban tartott hitét. A jugoszláv hatóság közvetett ellenintézkedéseként, a számukra kedvezőtlen külpolitikai eseményekre reagáló megnyilvánulásként értelmezhető, hogy 1938-39-ben éppen az Alsólendván szervezett magyar egyesület hivatalos megalakulását nem engedélyezték, a toborzásban fontosabb szerepet vállaló személyeket letartóztatták.1
-----A muravidéki magyar közösség számára az 1940. év végén zajló események (pl.: magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződés) némi bizonytalansággal jártak, különös tekintettel a korábbi hónapokban bekövetkezett Kárpát-medencei változásokra, a jelentős magyar területgyarapodásra. A helyzet azonban gyorsan változott. Az 1941. április 6-án bekövetkezett német támadás, a Jugoszláv Királyság teljes politikai és katonai összeomlása ismét megváltoztatták a magyarok hangulatát. Fontos megemlíteni, hogy a német inváziót követően némi csalódás is volt tapasztalható a magyar ajkú és a Magyarországgal szimpatizáló szlovén ajkú muravidéki lakosság körében, hiszen amint azt számos interjúalanyom kifejtette, ők a magyarokat várták.2 Igaz, másképpen gondolkodók is voltak. Az akkor már rendkívül gazdag muraszombati húsgyárost, egykori jugoszláv képviselőházi küldöttet, Jože Benkot, akit egyébként közvetlenül a háború után az új jugoszláv hatalom kivégeztetett, egyebek mellett azzal vádolta a II. világháborús eseményekről szóló, a kommunista pártot és a partizán mozgalmat méltató könyvében Ferdo Godina, hogy ő mindenekelőtt a németeket várta.3 Egyébként ismert, hogy Benko politikai alkalmazkodóképessége kiváló volt, és később a magyar hatalmi struktúrába is sikeresen beilleszkedett.
-----Visszakanyarodva azonban a korábban boncolgatott kérdéshez, megállapíthatjuk, hogy a Stájer-vidékhez közelebbi települések lakossága, és valamennyire Muraszombat város is, kezdetben jobban rokonszenvezhetett a németekkel, mint a magyarokkal. A korabeli eseményeket megélt személyektől tudunk olyan eseményről is, hogy a Lendvához közeli Hidvégen, ahová a két világháború között szlovén ajkú telepesek érkeztek, ugyancsak horogkeresztes zászlók fogadták a német katonaságot. De nem ez volt a jellemző magatartásforma az egész Muravidéken, különösképpen nem a magyarok lakta falvakban.
-----A magyar hatalomátvételig, amire a Muravidéken 1941. április 16-án került sor, számos olyan esemény történt, ami az akkor még mindössze húsz esztendeje kisebbségben élő lakosság erős magyar kötődését bizonyítja. A visszaemlékezők szerint a német katonai megszállás tíz napja során számos határ menti magyar faluból és Alsólendváról is, többen átkeltek a trianoni határon, hogy kérjék, illetve kieszközöljék a magyar katonai hatóságoktól a hatalomátvételt. Volt olyan adatközlő, aki ötszáz főben állapította meg a határ menti magyar hatóságokhoz merészkedők számát, ami természetesen túlzás, néhány fős magyar csoport azonban mindenképpen kardoskodott a visszacsatolás érdekében.
-----A történelmi alsólendvai és muraszombati járás visszakerülését az anyaországhoz a muravidéki magyar és magyar érzelmű lakosság méltóképpen megünnepelte. Minden nagyobb településen, és természetesen a városi rangú Alsólendván és Muraszombatban nagyszabású, látványos rendezvényeket tartottak a felszabadulás tiszteletére. Az alsólendvai ünnepi rendezvényről a következőképpen tudósított a Zalamegyei Újság (részlet): "Alsólendván már a kora reggeli óráktól sűrű csoportok vonultak fel nemcsak a történelmi nevezetességű járási székhelyről, hanem a messze környékről is. Egész Lendva ünnepelt, és zászlóerdő borította a községet. Sűrűn lehetett látni a jellegzetes népviseletben megjelent falusiakat, és a magyar ruhaviselet színezte azt a tarka-barka képet, amelyet a tábori oltár körül összegyűlt közel 15 000 ember megjelenése mutatott. A templomi oltárnál Pehm József pápai prelátus, zalaegerszegi apátplébános öt pap segédletével szentmisét mondott... Mise után, amely a katonazenekar által előadott Himnuszszal végződött, ugyancsak a főtéren ünnepség volt, amelyet a magyar Hiszekegy nyitott meg. Az ünnepi megnyitó beszédet Szép János nyugalmazott kántortanító mondotta. Beszédében a magyarság küzdelmét vázolta a megszállás alatt, s méltatta a felszabadulás jelentőségét, kormányzó urunknak és a magyar hadseregnek az érdemeit. Ezután a megszállás alatt tétlenségre kényszerült dalárda adott elő pompás énekegyveleget, majd Bakán István alsólendvai plébános a róm. Kat. Egyház, Skalics Sándor lelkész az evangélikus gyülekezet, Sollár István zorkóházi kisgazda a vendek, Fritz István ipartestületi elnök a tűzharcosok és rokkantak nevében mondott lelkes beszédet. Valamennyi szónok boldog örömének és hálájának adott kifejezést, hogy a Mindenható kegyelméből az elszakított részek újra visszatérhettek a magyar anya kebelére és hangoztatták, hogy a hazatért lakosság az építő munkából is ki akarja venni a részét, de az ezzel járó terheket is arányosan kívánja viselni..."4
-----A visszacsatolást követően a Mura mentén is életbe lépett a katonai igazgatásról szóló rendelet, aminek értelmében létrejött a két katonai parancsnokság: az alsólendvai és a muraszombati. A katonai parancsnokság keretében működtek a gazdasági és a társadalmi élet konszolidációja szempontjából nélkülözhetetlen hivatalok a mezőgazdaság, az ipar, az egészségügy, az oktatásügy stb. terén. A visszacsatolás kezdeti fázisában tehát a katonai parancsnokság hatáskörébe tartozott az oktatási teendőkre vonatkozó rendelkezések közzététele is. A szlovén elemző munkákban az általában túldimenzionált, bizonyos fokig azonban ténylegesen létezett magyar "túlkapásokról" sokat olvashatunk. Az általánosítás azonban e tekintetben sem lenne helyénvaló, hiszen több ellenpéldát is említhetnénk. Ez alkalommal csupán arról szólunk, hogy a katonai parancsnokság olyan felhívással fordult - azok megnyugtatása céljából - a muraszombati gimnázium érettségiző diákjaihoz, hogy az érettségi vizsgák előtt a vizsgáztató tanárok több napon át foglalkoznak majd a tanulókkal, akik aztán szlovén vagy magyar nyelven egyaránt vizsgázhatnak.5 Ami tudomásunk szerint így is történt meg.
-----A muraszombati képviselő-testület első ülését a visszacsatolás után - amint az a Muraszombat és Vidéke hetilap (a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület lapja) cikkéből kiderül - a járási törvényszék magyar nemzeti zászlókkal díszített termében tartotta, ahol Hartner Nándor polgármester beszélt a Magyarországgal való újraegyesülés fontosságáról. Véleménye szerint a visszacsatolást a vidék magyar és szlovén ajkú lakossága mindig is akarta. Hartner a szlovén közösséget nemzetiségként nem ismerte el, részben a bizonyítottan hibás Mikola-féle vend elméletre alapozva, ami a II. világháború időszakában az egyik legnagyobb politikai konfliktust eredményezte a Muravidéken, és sajnos, a későbbi időszakra vonatkozóan is negatív következményekkel járt. Még Radványi József ezredes, járási katonai parancsnok is visszafogottabb hangnemben beszélt az említett ülésen. Arra ösztönözte a jelenlevőket, hogy nem politizálni, bírálgatni és kifogásolni kell, hanem dolgozni nyugalomban és csendben. A pártokba tömörülést későbbi időpontban tartotta célszerűnek megejteni. Mellesleg megjegyezhetjük, hogy a katonai parancsnok a beszéde után feleskette a képviselő-testület tagjait.

A magyar katonák bevonulnak Alsólendvára (1941. április 16.)
 
A Muraszombat visszacsatolásának tiszteletére rendezett nagyszabású ünnepség (1941. június 28.)

-----A szlovén történetírás általában tényként kezeli azt az állítást, hogy a magyar hatóságok legfontosabb céljai között szerepelt a szlovén nemzeti kötődés, és a két világháború közötti húsz esztendő szlovén, azaz délszláv értékeinek a teljes megszüntetése, kiirtása. Az állításban van igazság, azonban a korabeli helyzet túl bonyolult volt ahhoz, hogy ennyire leegyszerűsítve fogalmazhatnánk. Állandóan visszacsengő probléma jelentkezik e kérdés mélyebb elemzését illetően. Arról van szó, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában, különösképpen a dualista állam létezésének utolsó két évtizedében erőteljes magyar asszimilációs politikát alkalmaztak a történelmi Magyarország nem magyar nemzetiségű lakosságával szemben. A Mura mentén élő mintegy hetvenezres szlovén anyanyelvű lakosság esetében ugyan az elnyomás - véleményem szerint - az átlagosnál enyhébb volt, annak, mint negatív jelenségnek a létezése azonban aligha vitatható. Ezeréves magyar elnyomásról beszélni viszont megalapozatlan elferdítése a tényleges történelmi eseményeknek.

A muraszombati felszabadulási ünnepségen felvonuló díszvendégek.
(Előtérben Grősz József szombathelyi megyés püspök és dr. Szűcs István Vas megyei főispán)

-----Az I. világháború után Magyarországtól elcsatolt Muravidéken az új hatalom nyilvánosan deklarált, tudatos beolvasztási politikát alkalmazott a magyarsággal szemben, ami kiterjedt az anyanyelv és a magyar kulturális tevékenység drasztikus korlátozására és ellehetetlenítésére, a vallásgyakorlás és az oktatás akadályozására, a földreform során alkalmazott diszkriminációra stb.6 Mindezek után valamennyire érthető, még ha mai szemszögből vizsgálva el nem is fogadható, hogy az 1941-ben visszaállított magyar katonai, majd civil igazgatás a Muravidéken is erőteljes magyarosításra törekedett. A magyar nemzeti érzés hangoztatása e többnemzetiségű közegben a kelleténél jóval erőteljesebb volt, totális magyarosításról azonban itt a Mura mentén - véleményem szerint - mégsem beszélhetünk. Más kérdés, hogy az alkalmazott módszer is éppen elegendő volt ahhoz, hogy a későbbi években annak negatív következményeit a muravidéki magyarság nagyon megszenvedje.
-----A magyar katonai, majd 1941 augusztusától a civil hatóság könyörtelenebb volt a két világháború között a vidékre került, nem őshonos muravidéki lakossággal szemben, valamint a háborús időszakban a magyar állami fennhatósággal szembeszegülő, különösképpen a kommunista beállítottságú, viszonylag szűk csoportosulások esetében, jelentős mértékben mérsékeltebb volt azonban az ún. "vend", azaz őshonos szlovén lakosság iránt, akiket minden hivatalos nyilatkozatban becsületes testvérközösségként említettek.
-----A muraszombati járás visszatérését Vas vármegyéhez az egész megyében nagy örömmel fogadták. A megyegyűlés, azaz a törvényhatósági testület üléséről a Muraszombat és Vidéke a következőképpen számol be (ami a törvényhatósági testület jegyzőkönyvéből úgyszintén kiderül): "Ünnepélyes megyegyűlés volt 1941. május 19-én, Szombathelyen, amelyen a visszacsatolt muraszombati járásból vendégként részt vettek Radványi József ezredes, muraszombati járási katonai parancsnok, Olajos József dr. szolgabíró, Hartner Nándor polgármester, Benkó József nagyiparos, Bölcs Gyula dr. gyógyszerész, Krantz József katolikus esperes, Kováts István evangélikus esperes, Kühár Ferenc kereskedő, Kühár József birtokos, Pintér Miklós közjegyző és Szukits István iaprtestületi elnök. Szücs István megyei főispán meleg szeretettel köszöntötte a muraszombati járásból érkezett vendégeket, majd méltatta a járás visszacsatolását Magyarországhoz. Egyebek mellett a következőket mondta: ...Legyenek meggyőződve arról, hogy az ősi vármegye mindenkor szerető gondoskodásával fogadja őket, és ehhez csak egyet, egyetlenegyet kér, de egyúttal meg is kíván, a magyar hazához való töretlen hűséget és tántoríthatatlan ragaszkodást. Ezt üzenem vend testvéreinknek is, és bízom abban, hogy meg fogják érteni a szentistváni állameszméből fakadó célkitűzéseinket, amelyeknek keretében mindazok között, akik hűek a magyar hazához, különbséget nem ismerünk." A főispán a megyegyűlés után ebédet adott a muraszombati vendégeknek a szombathelyi Casinóban, ahol a megye első embere ismételten megígérte, hogy mindent el fog követni, ami elkövethető Muraszombatért és a muraszombati járásért. Hartner Nándor polgármester megköszönte a meleg fogadtatást, és a visszacsatolásért köszönetet mondott a vármegyének, valamint közvetve azoknak is, akik annak érdekében - elmondása szerint - rendkívül sokat tettek: gróf Szapáry Lászlónak, Ostffy Lajos nyug. főispánnak, Mikola Sándornak, a budapesti fasori Gimnázium főigazgatójának és Varga Gábornak, volt országgyűlési képviselőnek. Hartner azt követően megígérte a visszatérő országrész lakóinak nevében, hogy mindenki derekasan, férfiasan és magyar szívvel veszi ki a részét a munkából, amely Magyarország teljes feltámadásához vezet."7

A "VEND-MAGYAR" ELMÉLET

-----Fontos megjegyezni, hogy elsősorban a Muraszombat központtal tevékenykedő Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, és annak már többször említett elnöke, Hartner Nándor polgármester által képviselt, közvetve már ugyancsak említett "vend-magyar" ideológia rendkívül káros volt a tárgyalt időszakban is. A "vend" megnevezés korábban minden különösebb ellenszenv nélkül sok száz esztendeig létezett a magyar nyelvterületen. A Hartner-féle vend-magyar ideológia lényege abban rejlett, hogy ő a szláv származású lakosság tudatos magyarosítására törekedett, és ezért alkalmazta a "vend-magyar" megnevezést is, valamint rendszeresen hangoztatta, hogy ez a közösség nem nemzeti kisebbség, és nem is akar azzá lenni, ami természetesen nem felelt meg a valóságnak. Hartner ily jellegű ténykedésének súlyos következményei lettek: mert bár a szlovén származású lakosság az 1940-es években még jelentős mértékben kötődött a magyar értékrendszerhez és Magyarországhoz, az ilyen és ehhez hasonló nyomásgyakorlás azonban - egyéb tényezők mellett - kiváltotta benne a szinte máig követhető ellenszenvet és kételyt a magyarsággal szemben.
-----Hartner elméletére és cselekvési programjára - egyebek mellett - következtetni lehet a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület 1941 májusában tartott közgyűlésén elhangzott felszólalásából is. A muraszombati járás többségi lakosságáról akkor úgy nyilatkozott, hogy "a vend csak vendül beszél, de lélekben, erkölcsben, gondolkozásmódban és testben magyar, az volt mindig és az is akar maradni örökké". Már a bevezető gondolataiban utalt az említett egyesület egyik fő céljára is, aminek lényegét a magyar nyelv terjesztésében jelölte meg, mert szerinte a szlovén lakosság meg akart tanulni magyarul. Kováts István evangélikus esperes az említett egyesület egyik rendkívüli közgyűlésen Hartner kijelentését valamennyire enyhítette, rokonszenvesebbé tette, amikor kifejtette, "hogy nem az a cél: megfosztani a népet anyanyelvétől, hanem az: módot adni rá, hogy a vend megtanuljon magyarul is."
-----Az ún. vend kérdés megértése céljából érdekes néhány gondolat erejéig megállni Kováts István esperesnek a muraszombati visszacsatolási ünnepségen a vend nyelvvel kapcsolatosan kifejtett, részben tanulságos, másrészt azonban ugyancsak téves, az örömmámor hangulatában kifejtett gondolatainál. Szerinte a felszabadulás alatt nem csak az idegen karhatalomtól való szabadulást kellett érteni, hanem legalább annyira a "halálra ítélt vend nyelv felszabadítását" is. Ennek magyarázataként elmondta, hogy a szlovén ajkú lakosság (ő következetesen vendeket említ) ezer évig élt a magyar hazában, és nyelvüket senki nem veszélyeztette, míg a jugoszláv éra 22 évében a vend nyelv szerinte teljes elsorvasztásra volt ítélve. Hangsúlyozta, hogy "az ifjú generációba olyan szellemet oltottak, hogy a vend nyelv a legutálatosabb nyelv a világon. Ki kell nevetni, ki kell gúnyolni azt, aki a ronda nyelvet ajkára veszi." Az elmondottak mögött az rejtőzik, hogy a két világháború közötti, főleg az egykori örökös tartományokból érkező szlovén hivatalnok réteg egyértelműen elvetette a Mura mentén több évszázad során meghonosodott nyelvjárást, amiből komoly ellentét keletkezett az ún. őshonos muravidéki szlovének és az újonnan betelepültek között. Kovátsnak az a gondolata, amellyel arra utalt, hogy a Mura menti szlovénségnek is a magyar nyelv legyen a tanítási nyelve, jelentős mértékben hasonló példa követését idézte elő, mint amilyennel éppen ő a délszláv állam nyelvpolitikáját vádolta.
-----A Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület legfontosabb céljának, a minél erőteljesebb magyarosító törekvése érvényesítésének szellemében, már 1941 nyarán szervezni kezdték az ingyenes magyar nyelvű tanfolyamokat, amelyek tartalma túllépte a nyelvi képzés határait. Ellenpéldát azonban e téren is lehet említeni. Pehm József, a tárgyalt időszakban a Zala megyei törvényhatósági gyűlés tagja, aki Mindszenty József néven a XX. századi magyar történelem egyik legkiemelkedőbb egyénisége, mártírja lett, egy 1941 őszén zajló megyegyűlésen arra tett javaslatot, hogy minden muraközi, és értelemszerűen muravidéki hivatalnoknak, aki olyan településre kerül, ahol a lakosság nem ismeri a magyar nyelvet, kötelessége nagyon rövid időn belül megtanulni a kisebbség nyelvét. Mindszentynek (aki jelen volt Alsólendván a visszacsatolás napján) több javaslata volt a Zala megyéhez visszacsatolt területek megsegítése és fejlesztése szempontjából. A következő idézet is tőle származik, amely - még ha bő fél évszázad távlatából nem is lehet annak minden mondatával egyetérteni - segíthet bennünket a tárgyalt korszak jobb megértésében. Az 1942. május 15-ei zalai megyegyűlésen a következőket mondta: "A Szent Istváni gondolat szellemében megbocsáthatunk mindenkinek, aki egyénileg vétkezett, de akik mások körében kontattak, vagy kontatnak (agitáltak, uszítottak stb.), azoknak nincs helyük a visszakerült területen. A Murán innen ismerünk dobrovoljac, szlovén, vend és magyar kérdést. A dobrovoljacok iránt részvétet érzek, mivel Isztriából vetette ide őket az idő, nem maguk szántából jöttek. Most megint belekerültek az idők viharába. De természetesen szívesebben látunk a helyükön is magyarokat. A vendek derék, vallásos, szorgalmas, államhű elemek. Nem volt és nincs velük semmi bajunk. 1919 óta folyik azonban északról egy ún. szlovén beözönlés természetes úton és betelepítéssel a zalai részekre. Ennek eredménye az lett, hogy a Lendva-vidék 18 magyar községe nincs többé. Nyelvileg vegyes községek vannak helyettük. A magyar lakosság sem kapott a jugoszláv uralom alatt a két magyar nádor birtokából semmit, mert akkor a Balkánon éltek; most, a magyar uralom alatt meg azért nem, mert Európában élünk. Ők azonban azt nem értik, hogy akkor számukra öt kivándorlási iroda működött egyszerre Alsólendván, és most, a magyar világban se jussanak semmihez. Járnak is szüntelen a rédicsi hercegi felügyelőséghez, kérdezgetve: hol lesz az ő birtokuk."8

A VISSZACSATOLT MURA MENTE BEILLESZKEDÉSE A MEGYÉK ÉLETÉBE - EREDMÉNYEK ÉS NEHÉZSÉGEK

-----A Vas megyéhez visszacsatolt muraszombati járásban Hartner Nándor politikai hatalma éppen akkor, 1942 elején érkezett a csúcsára. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Hartner a Muravidék legbefolyásosabb politikusa, a muraszombati járás országgyűlési képviselője volt, a kormánypárt, a Magyar Élet Pártja időközben megalakult járási szervezetének a vezetője. Nevét a későbbiek során vitéz Lindvayra változtatta, ami akkoriban egyre divatosabb jelenség volt, és akkortól már mindenképpen jellemző volt rá a személyi kultusz kialakítására való törekvés. Ha összehasonlítjuk a visszacsatolás utáni tevékenységét a két világháború közötti törekvéseivel, akkor sajnálatos módon meg kell állapítani, hogy ami kisebbségben őt bizonyos mértékig a magyarság körében pozitív személyiséggé tette (gondoljunk csak a Szabadság magyar nyelvű hetilapban megjelent radikális, a magyarság számára konkrét jogokat követelő írásaira), ugyanazt - más politikai légkörben - egy másik népcsoportra vonatkozóan, nem tudta alkalmazni.
-----Amint arra már utaltam, a szlovén lakosság részéről a visszacsatolást követő időszakban jelentősebb szembenállás a magyar hatalom iránt nem volt tapasztalható. Ezt vitathatatlanul befolyásolta, hogy háború volt, még ha közvetlenül a Muravidéken nem is érződött, valamint hogy 1941. augusztus 15-ig a katonai közigazgatás volt érvényben, ami mindenképpen kihatott a lakosság magatartására, mindennapjaira.
-----A visszafoglalt délvidéki területeken a rögtönbíráskodás gyakorlatilag a kezdettől érvényben volt, 1941 júliusában azonban az egykor jugoszláv fennhatóságú területen kiterjesztették azt olyan bűntettekre is, amelyeket az addigi rendelkezések szerint nem kötél általi halállal büntettek. A muraszombati járásban például a rögtönbíráskodás a következő bűncselekményekre terjedt ki: felségsértés, hűtlenség, lázadás bűntettére, ideértve a felségsértés és a lázadás elkövetésére létrejött szövetséget és azok elkövetésére való felhívást is - a lőfegyver, robbantószer, robbanóanyag használatával elkövetett gyilkosság és szándékos emberölés bűntettére, továbbá az ilyen gyilkosság elkövetésére irányozott szövetségre -, közegészség elleni bűntettre, vaspályákon, távírdán vagy hajókon, illetve légi járműveken, úgyszintén a villamos energia fejlesztésére, vezetésére és elosztására szolgáló berendezéseken elkövetett közveszélyű cselekmények bűntettére, hatóságok, illetve hatósági közegek ellen felfegyverkezve elkövetett erőszak bűntettére stb.
-----Azt a viszonylag csekély méretű politikai jellegű ellenállást, ami a korábban Szlovénia más vidékein tartózkodó néhány kommunista párti aktivistának a Muravidékre kerülésével kibontakozott, 1941 nyarán, illetve őszén egészében felszámolták (ez alatt elsősorban Štefan Kovačnak, a területi Kommunista Párt titkárának, az ún. háborús-forradalmi tanács vezetőjének likvidálását, valamint a muraszombati vár udvarán végrehajtott kivégzéseket kell érteni), és azután gyakorlatilag 1944-ig újabb említésre méltó szlovén ellenállási mozgalomról a Muravidéken nem beszélhetünk.9
-----A szlovén származású katolikus papok közül néhányat - afféle koncepciós per alapján - szabadságvesztésre ítéltek, feltehetően azért, mert a szlovén ellenállást felkaroló kommunista mozgalommal vélték őket kapcsolatba hozni. Az egyházi vezetők - kezdetben Grősz József szombathelyi püspök, későbbi kalocsai érsek, majd a háború utolsó szakaszában Kovács Sándor püspök - azonban ilyen esetekben megpróbáltak paptársaiknak segíteni, és nemegyszer konkrétan is intézkedtek érdekükben.10 Egyébként a szlovén nemzetiségű papok lojalitásának kérdése több ízben is foglalkoztatta a hatóságot, így az egyházmegye vezetésétől is néhányszor állásfoglalást kértek ebben a kérdésben. Egy, a muraszombati és a szentgotthárdi főbírák által kiadott jelentésre Harangozó Ferenc, Csendlakon székelő muraszombati kerületi esperes, az egyházmegyei hivatalnak a szlovén származású papokról 1944 januárjában - egyebek mellett - a következő véleményt írta: "Politikai okosságból a jelen körülmények közt bele kell nyugodni abba, hogy a vend papság túlnyomó többsége nem érez velünk. Amit elvárhatunk, az a lojalitás a magyar állammal szemben. Ha ezen a téren vétenek, akkor ezt rájuk kell bizonyítani."11
-----Amint már több ízben utaltam rá, voltak felelőtlen intézkedések a magyar hatóságok és befolyásos személyek részéről, voltak azonban ellenpéldák is. Példaként megemlíthetjük, hogy amikor a szlovénok lakta Turničšé-n (Bántornya) Némethy Vilmos és a helyi jegyző az I. világháborús hősi emlékmű szlovén helyesírással elkészített szövegét a korábban használt, magyar ábécé szerinti írásra javasolták megváltoztatni, az egyházi és megyei vezetőség nagyon tapintatosan a javaslatot visszautasította, hogy azzal ne ingerelje a kedélyeket.12
-----A polgári közigazgatás hivatalos bevezetése után néhány nappal, 1941. augusztus 23-án Vas vármegye vezetése dr. Szűcs István főispánnal és dr. Horváth Kálmán alispánnal az élen bejárta a muraszombati járást, hogy a helyszínen ismerkedjenek meg a viszonyokkal, valamint érdeklődjenek a járás különleges nehézségei és kívánalmai iránt. Muraszombat mellett ellátogattak Felsőlendvára, Csendlakra, Mártonhelyre, Battyándra, Tótkeresztúrra, Péterhegyre és még több, szlovénok lakta faluba. A terepszemle alkalmával a főispán a muraszombati képviselők előtt azt hangsúlyozta, hogy "az ünneplésnek vége, a munka szürke hétköznapjai következnek".13 A polgári igazgatás bevezetését követően belügyminiszteri rendelettel a muraszombati járásban, illetve Vas megyében, akárcsak a Zala megyei részen is, megtörtént a községek területének a megállapítása. A folyamat keretében számos esetben több települést egyesítettek egy közigazgatási egységbe.
-----Tekintettel arra, hogy Vas vármegye a muraszombati járás visszacsatolásával kiegészült, az addig működő megyei törvényhatósági bizottságot (magyarán a megyegyűlést) a katonai közigazgatás lejártával feloszlatták, hogy azt a muraszombati járásból kiegészített 68 új taggal alakítsák újra. A muraszombati járásban a törvényhatósági bizottság tagjainak névsorát Olajos József főszolgabíró állította össze olyan egyének közül, akik közéleti vagy társadalmi szerepükkel, munkájukkal arra szolgáltak. Nyilvánvalóan a legfontosabb szempont az volt, hogy a visszacsatolás, valamint általában a magyar értékek lelkes támogatói voltak. A Budapestre felterjesztett névsor a belügyminiszter jóváhagyását követően lépett életbe.14 Hasonlóan történt a folyamat az alsólendvai járásban is, ahol a zalai törvényhatósági testületbe nevezték be a tagokat.
-----Általában kevesebb szó esik arról, hogy a különböző gazdasági, kereskedelmi, infrastrukturális stb. teendőket illetően miként viszonyultak a megyék illetékes testületei és intézményei a visszacsatolt területekhez. Tekintettel a háborús állapot miatt általánosan kedvezőtlen helyzetre, ami a háború végéhez közeledve katasztrofálissá fajult, a visszacsatolt települések igényeit a törvényhatósági testületek (a kis- és nagygyűlések egyaránt) a legtöbb esetben, de különösképpen a visszacsatolást követő hónapokban, külön figyelemmel kezelték. E tekintetben nem tapasztalható különbség a magyarok lakta és a teljesen szlovén települések között, ami mindenképpen eltérő attól a folyamattól, amilyenben a két világháború között a Muravidék tengődött a többi szlovén régióhoz viszonyítva, és amelynek keretében a magyar települések még inkább hátrányba kerültek.
-----Muraszombatot és környékét csupán néhány hónappal a visszacsatolás után gyorsvonati csatlakozással bekapcsolták a magyarországi vasúti vérkeringésbe (Szombathelyen és Győrön keresztül). Az autóbuszok már korábban, még a tavasz folyamán megváltoztatták menetrendjüket, és - több korrekcióval ugyan - a muraszombati járás polgárai bekapcsolódtak Vas megye közúti forgalmába. Lendva és Rédics között is megindult a vasúti forgalom.
-----Más területre evezve - a Muraszombat és Vidéke hetilapra hivatkozva - ugyancsak elmondhatjuk, hogy a visszacsatolt terület egyetemistái részére a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium külön tanulmányi segélyt rendelt el (menza-, lakás-, tandíj- és mellékdíjak), hogy a fiatalok megkezdett tanulmányaikat minél sikeresebben folytathassák.
-----A kultuszminisztérium képviselői 1941 augusztusában azzal a céllal tettek látogatást a muraszombati járásban, hogy a Magyarországhoz visszacsatolt vidéken fölmérjék az iskolaépületek állapotát, és javaslatot tegyenek azok felújítására, szükség szerint újjáépítésére. A katonai közigazgatást követően Rhosóczy Rezső igazgató-tanító lett a Muravidék és a Muraköz tanügyi szakelőadója, Muraszombat központtal.15
-----A visszacsatolást követően rendkívül fontos kérdésnek számított a középfokú, azaz az elemi iskolát követő oktatás megszervezése. A muraszombati Magyar Királyi Állami Gimnázium már 1941 szeptemberében megnyitotta kapuit. A megnyitó ünnepségen Kádár Gyula tanár szólt magyar nyelven a diákokhoz, majd utána Novák Vilmos, azaz Vilko Novak tanár köszöntötte szlovén nyelven az ifjúságot, és Magyarország megbecsülésére, valamint a közös testvériségre hívta fel a diákok figyelmét. A tanévnyitó előtt állítólag történtek a gimnázium ellen agitációk, mégpedig feltehetően azt híresztelték, hogy a diákok után 5-600 pengős tandíjat kell fizetni. A hiszékenyebbek azt el is hitték, és ezért kimaradt néhány diák az iskolából. A téves híresztelést a sajtón keresztül is megcáfolták, valamint közzé tették, hogy a tandíj csupán 100 pengő. A jó eredményt elérő, valamint a szegény sorsú diákok azonban további kedvezményekben részesülhettek (4 díjfokozat szerint).
-----Tekintettel arra, hogy a gazdák nem szívesen engedték el fiaikat a mezőgazdasági munkálatok idején iskolába, érdekes programmal rukkolt elő a battyánfalvi (rakicsáni) m. kir. téli gazdasági iskola. A tanítást két téli féléven keresztül vezették be. Az oktatás november elején kezdődött és március végéig tartott. A tanulók márciustól októberig a szülők gazdaságában dolgoztak. Tanulmányaik sikeres befejezése után bizonyítványt és "aranykalász" jelvényt kaptak a hallgatók, és jogukban állt viselni az "aranykalászos gazda" címet. A rakicsáni iskola diákotthonnal is rendelkezett, aminek költségtérítéséhez az illetékes minisztérium is hozzájárult. Az említett oktatási forma lényege az volt - ellentétben a korábban állítólag kevésbé bevált gyakorlattal -, hogy a mezőgazdaságban tevékenykedni kívánó fiatalok megfelelő szakmai képesítést kapjanak, ugyanakkor a muravidéki gazdák számára ne jelentsen túlságosan nagy kiesést a fiatalok továbbképzése. A későbbiek során, amikor már a visszacsatolt területekről is megkezdődött a katonaköteles fiataloknak a frontra szállítása, ez még inkább fontos volt. A rakicsáni iskola egyébként mezőgazdasági szaktanácsadó állomásként is működött, és minden gazdának ingyen és bérmentesen a rendelkezésére állt.16 Az alsólendvai Polgári Iskola is a háborús években - kisebb zökkenőktől eltekintve - működött, és ismét a szélesebb térség fontos oktatási intézményévé vált.
-----A muraszombati egészségházban 1941 késő nyarán megkezdte működését a Zöldkeresztes Állomás, amely - akárcsak az ország más részein - a betegségek megelőzése terén fejtette ki csecsemő- és családvédelmi tevékenységét.17
-----A Zala megyei törvényhatósági bizottság közgyűlése 1942-ben a visszacsatolt területen az útügyi szervezet kiépítése céljából 85 új útőri állás anyagi fedezetét biztosította. Megannyi községi jellegű létesítmény támogatása mellett is döntött, továbbá felkarolták egy ún. tüdőbeteg-gondozó intézet, valamint egy napközis óvoda létesítését Alsólendván, ami viszonylag jelentős költségekkel járó beruházást jelentett, ezért az utóbbi esetében állami támogatásra volt szükség.
-----Amint arra már ugyancsak utaltunk, a megyék vezetése minden formában segíteni kívánta a visszacsatolt területek tényleges bekapcsolódását az országos vérkeringésbe. Például a Vasmegyei Gazdasági Egyesület kezdeményezésére a gazda érdekképviseletek már 1941. szeptember 14-én üléseztek Muraszombatban azzal a céllal, hogy a Mura menti gazdákat tájékoztassák a gazdaszervezetek működéséről, valamint megismerjék az itteni gazdák szakmai nehézségeit.
-----Az alsólendvai járás iparosai 1941. szeptember 21-én a Korona Szállóban megalapították az Alsólendvai Járás Ipartestületét. Az alakuló gyűlésen - a MéV szerint - mintegy 450 iparos volt jelen. A nagy létszám az addigi egyesület elnökét, Fritz Istvánt is kellemesen meglephette, aminek hatására - egyebek mellett - köszöntőjében a következő gondolatokkal fordult az egybegyűltekhez: "Nagy örömömre szolgál, hogy azokat az iparos társaimat is körünkben látom, kiket a jugoszláv rezsim elszakított ipartestületünktől. Egyes szakmákat más központokban organizáltak, s néha ezen iparos társaknak 200 km-t kellett utazniuk, hogy a központban érdekeiket megvédhessék. Ez az idő hála istennek elmúlt. Mint a magyar haza hűséges fiai, magyar törvények szerint újra megalakíthatjuk a volt Járási Ipartestületet, amely magához öleli a járás minden iparosát, tekintet nélkül szakmájára, hogy így egyesült erővel küzdhessünk a magunk és megnagyobbodott hazánk boldogulásáért..."
-----Az ún. őshonos muravidékiek és a "csonka országból" betelepültek közötti ellentétekre, illetve azok kiiktatásának szükségszerűségére utal a muraszombati hetilap 1942. február 27-ei számának a vezércikke. Ilyen jellegű kérdés, persze más szereplőkkel, már a két világháború között is felvetődött. Akkor különböző szlovén hivatalnokok és telepesek kerültek a Muravidékre, a negyvenes évek elején azonban ez jellemző volt a trianoni Magyarország irányából is.18 Volt rá példa, hogy még 1919 előtt itt tevékenykedő hivatalnok került vissza, de teljesen új szakemberek (tanítók, jegyzők, bírók stb.) is érkeztek. Ezek az emberek magatartásuk tekintetében nagyon eltérőek voltak, ezért csak árnyaltan vonatkoztatható rájuk az olyan állítás, hogy ők szlovénellenes tetteket követtek el.

SÚLYOS POLITIKAI TÚLKAPÁSOK

-----Súlyos következményekkel járó eseménynek számított, hogy 1942 nyarán, illetve őszén Sárvárra internálták a Muravidékről a két világháború között a földreform során ide került telepesek bizonyos részét, kb. hatszáz személyt. Az internálásra a hatósági szervek bőven találtak magyarázatot (az egyik legfontosabb az volt, hogy az említett személyek 1919 augusztusa előtt nem éltek a Muravidéken). Kiutasítások egyébként más alkalommal is voltak, aminek alanyai akkor is leginkább a Muravidékre a két világháború között beköltözött lakosok voltak, kiknek körében mindig akadt egy-két személy, aki valamilyen formában a magyar hatóságok provokálására törekedett. Természetesen az ilyen események nem tekinthetők politikai ellenállásnak, hiszen jellegüket tekintve nem is voltak azok, a korabeli dokumentumok inkább rendbontásként említik azokat.
-----Jelentős politikai eseményre került sor Muraszombatban 1942 márciusában. Ott rendezték meg a Magyar Élet Pártja (MÉP) Vas Megyei Szervezete 3. politikai szemináriumát, amelyen a mintegy 300 párttisztviselő tájékoztatót hallott a kormány munkájáról (a tanácskozás előtt néhány héttel történt váltás a kormány élén, miután Bárdossy László lemondása után Horthy Kállay Miklóst bízta meg kormányalakítással), a háborúról, a közellátási nehézségek okairól, valamint a zsidókérdés megoldásáról. A zsidókérdés megoldásával kapcsolatosan a tanácskozáson már rendkívül sötét megnyilatkozások hangzottak el. A jelenlevőkkel ismertették, hogy Kállay miniszterelnök már az első új tisztségében történő nyilatkozatában kijelentette, hogy "nem tűri egy hétnél tovább, hogy zsidónak Magyarországon földtulajdona legyen".19
-----Külön fejezetet érdemelne a visszacsatolás évfordulójára szervezett ünnepségek bemutatása, amire azonban ez alkalommal nem vállalkozhatunk. Azt azonban fontos megemlíteni, hogy több település 1942-ben, a visszacsatolás emlékére "országzászlót", azaz emlékművet kapott, amelyek felavatását látványos rendezvények kísérték. A szlovénok lakta településeken nem mindig fogadták lelkesedéssel az ilyen létesítményeket. Harangozó Ferenc muraszombati kerületi esperes szerint az alsólendvai esperesség vezetője, Jerič Iván esperes-plébános kieszközölte, hogy a Turniščé-n, azaz Bántornyán megépített emlékmű jelentéktelen, a lakosság találkozási helyeitől távol eső, "eldugott" helyszínre kerüljön.20
-----A későbbiek során, jelentősebb mértékben az 1943-as esztendőben, egyre fokozódott a nem magyar lakosságra irányuló politikai nyomás. A háború által felfokozott nehézségeket a hatóság a Muravidéken is megpróbálta leplezni a magyar nemzethez, illetve hazához való kötődés hangoztatásával. Az alsólendvai MÉP nagyválasztmányi ülésén 1943. november 23-án Országh Pál országgyűlési képviselő hangoztatta, hogy a nehézségeket a háború okozta, de azok még úgy is sokkal kisebbek voltak, mint a többi környező államban. Azoknak viszont, akik mégis elégedetlenkedtek (és bizonyára nem voltak kevesen) azt felelte, hogy "kaphatnak útlevelet máshová". Az említett ülésen az alsólendvai járás szlovén nemzetiségű polgáraihoz gróf Teleki Béla főispán olyan beszédet intézett, amelyben hangoztatta az alsólendvai járásban élő szlovénok ezer esztendős hűségét a magyar Koronához és a magyar hazához. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben is ilyen lesz a viszonyuk, és akkor megkapnak minden jogot, mint fajmagyar testvéreik. A felszabadulás mámorában - véleménye szerint - könnyű volt sok személynek magyarnak vallani magát, de most, a nélkülözés idején válik el, ki a magyar. "Mert vannak olyanok, kik nem a magyar célt szolgálják, hanem tudva, vagy tudatlanul is sokan az ellenséges propaganda eszközévé válnak. Nagy szláv birodalomról álmodoznak. Tudva van, kik, de a magyar nem bosszúálló, türelmes, amíg lehet."21
-----A Délvidék visszacsatolása után az 5208/1941 ME számú rendelet értelmében 1943 tavaszán a Muravidéken is intenzíven folyt az egykori jugoszláv földreform során kiosztott földek elosztása. A jugoszláv földreform alá eső földek formálisan visszaszálltak az államkincstárra, majd újabb elosztásra kerültek. A földjuttatásnál figyelembe vették, hogy nem kaphattak földet azok, akik "nemzethűségi szempontból megbízhatatlanok" voltak, vagy olyan magatartást tanúsítottak, amely hazaárulásnak minősült. A muraszombati járásban a földek újraosztása nem okozott nagyobb problémát és változást, mert oda a két világháború között csak csekély számú telepest telepítettek le. A lendvai járásban valamennyivel bonyolultabb volt a helyzet. A muravidéki (őshonos) szlovénokat a kormányzat megbízhatónak és a magyar nemzethez tartozónak ismerte el. A hatóság hangoztatta, hogy a Muravidéken senkinek sincs oka az aggodalomra.22
-----A zsidók kálváriája a Muravidéket sem kerülte el. Miután bekövetkezett a német megszállás, a kérdés itt is véglegesen eldőlt. Muraszombatból és Alsólendváról, valamint a környékbeli falvakból nagyon sok zsidót koncentrációs táborba hurcoltak (ahol jelentős részük, Ferdo Godina névjegyzéke szerint 387 elpusztult), a vagyonukat először leltározták, aztán elkobozták.23

BIZONYTALANSÁG ÉS ZŰRZAVAR A HÁBORÚ UTOLSÓ SZAKASZÁBAN

-----1944-ben számos változás következett be a Muravidéken is. A legtöbb helyi eseményt itt is a háború általános állapota befolyásolta. Akkor már szinte mindenki tisztában volt azzal, hogy a németek és szövetségeseik a háborút elveszítik. Ennek hatására egyebek mellett a Muravidéken is ismét felerősödött a szlovén ellenállási mozgalom. Az aktivisták más szlovéniai, illetve jugoszláviai régiókból érkeztek.24 Ugyanakkor a magyar hatósági szervek egyre idegesebbek lettek, ezért számos konfliktusra és incidensre került sor. A szegénység is óriási méreteket öltött a térségben, így a nemzeti jellegű rendezvényekből, ünnepekből egyre kevesebb lett, annál több volt azonban a különböző segély- és gyűjtőakciókból, valamint a nemzeti és emberi szolidaritást kifejező tettekből. A magyarok lakta falvakban is rosszra fordult a helyzet, amit a frontokról érkező halálhírek tovább fokoztak. A Szálasi-féle hatalom rettegésben tartotta a lakosságot, nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül. 1945-ben aztán a vidékre még a bulgárok és az oroszok is behatoltak, egyebek mellett nagy német-orosz összecsapásokra is sor került a Mura mentén. Nagyobb erőszakról a helyi lakossággal szemben nem tudunk. A hétköznapi ember számára akkor már csak egy volt a fontos: túlélni ezt a nagy világégést. A magyarsághoz való kötődés másodlagossá vált, sőt a háború végén, a különböző munkatáborokból vagy a fogságból való hazakerülést megkönnyítve, nemegyszer a magyar emberek jugoszlávoknak nyilvánították magukat, hogy elkerüljék a Magyarország polgárait érő megpecsételést és atrocitásokat. Ezt - tekintettel a könyörtelen állapotokra, egyéni és közösségi tragédiákra - ma sem róhatja fel nekik senki.

*

-----Végezetül - az események vázlatos áttekintése után - megállapíthatjuk, hogy, a számos ellentmondás ellenére, megállja a helyét a tanulmány elején feltételezett állítás: a muravidéki magyarság (sőt a nem magyar nemzetiségű lakosságnak is bizonyos része) a II. világháború időszakát a Muravidéken felszabadulásként élte meg. Ugyanakkor e sajátos történelmi események a nem magyar érzelmű lakosság jelentős részében éppen az ellenkező érzelmeket és megítélést váltottak ki. Szükségszerű, hogy a helyzetet az objektivitás lehető legmagasabb fokán feltárjuk. A feladat nem könnyű, mert az egypártrendszer időszaka - mindenekelőtt az ideológiai és politikai, valamint "nemzeti" érdekeknek megfelelően - e kérdést illetően az átlagosnál erőteljesebben alakította ki az ún. negatív sztereotípiákat. Eltekintve azonban a szakmai nehézségektől, minden őszinte és becsületes embernek tudomásul kell venni: a XX. század Mura mentén élő emberének utólag senki sem róhatja fel, hogy a különböző történelmi szituációkat felszabadulásként vagy megszállásként élte-e meg.

 

JEGYZETEK

1 GÖNCZ László: Madžarska narodna skupnost v Prekmurju od priljučitve do do danes in njene težave pri ohranjanju identitete. In: Prekmurje na obrobju ali stičišču evropskih komunikacij - Zbornik sobokega muzeja (Tanulmánykötet). Murska Sobota - Muraszombat 2000. 90. old.
2 Hangszalagra rögzített, részben a Népújság hetilap különböző számaiban tömörítve közölt beszélgetések alapján utalok erre. Többek között Madarász Pálné, Bíró József, Pojbics Károly, Hancs Ferenc, Károlyi Elza, Varga Sándor és mások voltak beszélgetőtársaim.
3 GODINA, Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska založba, Murska Sobota, 1980. 21.
4 Zala Megyei Levéltár, XIV/23 - Teleki Béla főispán magániratai (a kivágott újságcikk a gyűjtemény része)
5 Muraszombat és Vidéke, 1941. május 24. XXXV. évf. 1. sz. 8. és 9. old.
6 Vö.: GÖNCZ László: A muravidéki magyarság, 1918-1941. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 2000.
7 Muraszombat és Vidéke, 1941. május 24. XXXV. évf. 1. sz. 5. és 6. old.
8 Zala Megyei Levéltár. Törvényhatósági Nagygyűlés 1942. május 15-ei jegyzőkönyve
9 GODINA, Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska založba, Murska Sobota, 1980. 75-85.
10 A Szombathelyi Püspöki Levéltár számos irata megerősíti az egyházmegye vezetésének korrekt viselkedését és állandó segítőkészségét.
11 Szombathelyi Püspöki Levéltár. Acta cancellarie 6/944. e. sz.
12 GÖNCZ László: Vita a turniščei (bántornyai) hősi emléktáblákról. In: Muratáj, 2002. 1-2. sz. 99-112.
13 Muraszombat és Vidéke, 1941. augusztus 29., XXXV. évf., 15. szám, 1-2.
14 Muraszombat és Vidéke, 1941. szeptember 5., XXXV. évf., 16. szám, 2.
15 Muraszombat és Vidéke, 1941. augusztus 22., XXXV. évf., 14. szám, 4.
16 Muraszombat és Vidéke. 1941. szeptember 19., XXXV. évf., 18. szám, 4.
17 Muraszombat és Vidéke, 1941. augusztus 15., XXXV. évf., 13. szám, 2.
18 Muraszombat és Vidéke, 1942. február 27., XXXVI. évf., 9. szám, 1.
19 Muraszombat és Vidéke, 1942. március 27., XXXVI. évf., 13. szám, 1-2.
20 Szombathelyi Püspöki Levéltár: Acta cancellarie 2529/943
21 Muraszombat és Vidéke, 1943. november 26., XXXVII. évf., 48. szám, 1.
22 Muraszombat és Vidéke, 1943. április 30., XXXVII. évf., 18. szám, 3.
23 GODINA Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska založba, Murska Sobota, 1980. 253-279.
24 GODINA, Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska založba, Murska Sobota, 1980. 170-210.