SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT:
GÖNCZ LÁSZLÓ
VISSZACSATOLÁS VAGY/ÉS MEGSZÁLLÁS
MURAVIDÉK, 1941-1945
A TÖRTÉNELEMSZEMLÉLET OBJEKTIVITÁSÁNAK NEHÉZSÉGEI A MURA MENTÉN
--------------------
-----Jelentős
mértékben más helyzetet tapasztalunk viszont, ha a Mura mentén élő, szlovén
származású lakosság viszonyulását vesszük alapul. A két "jugoszláv" évtized
során - egykori erőteljes hungarusz-tudata ellenére - a mintegy 70-75 ezer főt
számoló lakosság valamennyire megbarátkozott a délszláv egyesülés és
együttélés gondolatával, ezért a vidék visszacsatolását tartózkodva fogadta. A
szlovén lakosság jelentős része nem fogadta kifejezett ellenszenvvel a
visszacsatolási eseményeket, arról sem beszélhetünk azonban, hogy annak
különösebben örültek volna. A megállapítás természetesen nem vonatkozik az
említett két évtized során a Muravidékre költözött vagy betelepített
hivatalnokrétegre és lakosságra, valamint a már szlovéniai iskolákban tanuló
szűk értelmiségi rétegre, akik magyar megszállásként élték meg az akkori
eseményeket. Muravidék nem magyar nemzetiségű lakosságának többségére
vonatkoztatva összességében megállapítható, hogy nem felszabadulásként élte
meg 1941 tavaszát. A Murán túli Stájer-vidék szempontjából, amit az ún.
szlovén népfelszabadító mozgalom is a későbbiek során hangoztatott és
képviselt, a német megszállással azonosan drasztikus eseményként, tehát
megszállásként értékelték a történelmi Vas és Zala vármegyék 1919-ben, illetve
1920-ban a délszláv államhoz csatolt részeinek visszacsatolását
Magyarországhoz.
-----Leegyszerűsítve
a választ, véleményem szerint annyit állapíthatunk meg a címben és a bevezető
részben szereplő fogalmakat illetően, hogy attól függ a Muravidék 1941-1945
közötti időszakának a megítélése, hogy az elemző az említettek közül melyik
szempontot tartja mérvadónak, illetve milyen célnak vagy elvárásnak kíván
értékelésével megfelelni. Az a módszer és magatartás, ami az egypártrendszer
időszakában jellemezte az említett korszak történelmi megítélését, és amelynek
következményeként, sajnos, az egész térség társadalmára kiterjedő torz
sztereotípiák egészen a XX. század végéig meghatározták több generáció
történelmi tudatát és értékrendszerét, ma már aligha követhető. Hála Istennek,
hogy a még ma is létező hiányosságok és hibák ellenére, mindig kisebb
mértékben van jelen az egykori szemléletmód a tudományos kutatómunkában és az
ismeretterjesztésben.
-----A
következőkben elsősorban a muravidéki magyarság szempontjából, azaz magyar
szemszögből ragadok ki - a teljesség igénye nélkül - néhány eseményt és
sajátosságot a Mura mente történelméből a visszacsatolás első időszakából, a
tanulmány második felében pedig utalok néhány későbbi jelenségre és
összefüggésre. E munka csupán ízelítőként kíván szolgálni a korszakot
mélyebben és több szemszögből feltáró tanulmánykötetből, amely előreláthatólag
2004 elején kerülhet az olvasó kezébe.
A VISSZACSATOLÁS KÖRÜLMÉNYEI ÉS FOGADTATÁSA
-----
-----A
muravidéki magyar közösség számára az 1940. év végén zajló események (pl.:
magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződés) némi bizonytalansággal jártak,
különös tekintettel a korábbi hónapokban bekövetkezett Kárpát-medencei
változásokra, a jelentős magyar területgyarapodásra. A helyzet azonban gyorsan
változott. Az 1941. április 6-án bekövetkezett német támadás, a Jugoszláv
Királyság teljes politikai és katonai összeomlása ismét megváltoztatták a
magyarok hangulatát. Fontos megemlíteni, hogy a német inváziót követően némi
csalódás is volt tapasztalható a magyar ajkú és a Magyarországgal szimpatizáló
szlovén ajkú muravidéki lakosság körében, hiszen amint azt számos
interjúalanyom kifejtette, ők a magyarokat várták.2 Igaz, másképpen
gondolkodók is voltak. Az akkor már rendkívül gazdag muraszombati húsgyárost,
egykori jugoszláv képviselőházi küldöttet, Joe Benkot, akit egyébként
közvetlenül a háború után az új jugoszláv hatalom kivégeztetett, egyebek
mellett azzal vádolta a II. világháborús eseményekről szóló, a kommunista
pártot és a partizán mozgalmat méltató könyvében Ferdo Godina, hogy ő
mindenekelőtt a németeket várta.3 Egyébként ismert, hogy Benko
politikai alkalmazkodóképessége kiváló volt, és később a magyar hatalmi
struktúrába is sikeresen beilleszkedett.
-----Visszakanyarodva
azonban a korábban boncolgatott kérdéshez, megállapíthatjuk, hogy a
Stájer-vidékhez közelebbi települések lakossága, és valamennyire Muraszombat
város is, kezdetben jobban rokonszenvezhetett a németekkel, mint a magyarokkal.
A korabeli eseményeket megélt személyektől tudunk olyan eseményről is, hogy a
Lendvához közeli Hidvégen, ahová a két világháború között szlovén ajkú
telepesek érkeztek, ugyancsak horogkeresztes zászlók fogadták a német
katonaságot. De nem ez volt a jellemző magatartásforma az egész Muravidéken,
különösképpen nem a magyarok lakta falvakban.
-----A
magyar hatalomátvételig, amire a Muravidéken 1941. április 16-án került sor,
számos olyan esemény történt, ami az akkor még mindössze húsz esztendeje
kisebbségben élő lakosság erős magyar kötődését bizonyítja. A visszaemlékezők
szerint a német katonai megszállás tíz napja során számos határ menti magyar
faluból és Alsólendváról is, többen átkeltek a trianoni határon, hogy kérjék,
illetve kieszközöljék a magyar katonai hatóságoktól a hatalomátvételt. Volt
olyan adatközlő, aki ötszáz főben állapította meg a határ menti magyar
hatóságokhoz merészkedők számát, ami természetesen túlzás, néhány fős magyar
csoport azonban mindenképpen kardoskodott a visszacsatolás érdekében.
-----A
történelmi alsólendvai és muraszombati járás visszakerülését az anyaországhoz
a muravidéki magyar és magyar érzelmű lakosság méltóképpen megünnepelte.
Minden nagyobb településen, és természetesen a városi rangú Alsólendván és
Muraszombatban nagyszabású, látványos rendezvényeket tartottak a felszabadulás
tiszteletére. Az alsólendvai ünnepi rendezvényről a következőképpen tudósított
a Zalamegyei Újság (részlet): "Alsólendván már a kora reggeli óráktól sűrű
csoportok vonultak fel nemcsak a történelmi nevezetességű járási székhelyről,
hanem a messze környékről is. Egész Lendva ünnepelt, és zászlóerdő borította a
községet. Sűrűn lehetett látni a jellegzetes népviseletben megjelent
falusiakat, és a magyar ruhaviselet színezte azt a tarka-barka képet, amelyet
a tábori oltár körül összegyűlt közel 15 000 ember megjelenése mutatott. A
templomi oltárnál Pehm József pápai prelátus, zalaegerszegi apátplébános öt
pap segédletével szentmisét mondott... Mise után, amely a katonazenekar által
előadott Himnuszszal végződött, ugyancsak a főtéren ünnepség volt, amelyet a
magyar Hiszekegy nyitott meg. Az ünnepi megnyitó beszédet Szép János
nyugalmazott kántortanító mondotta. Beszédében a magyarság küzdelmét vázolta a
megszállás alatt, s méltatta a felszabadulás jelentőségét, kormányzó urunknak
és a magyar hadseregnek az érdemeit. Ezután a megszállás alatt tétlenségre
kényszerült dalárda adott elő pompás énekegyveleget, majd Bakán István
alsólendvai plébános a róm. Kat. Egyház, Skalics Sándor lelkész az evangélikus
gyülekezet, Sollár István zorkóházi kisgazda a vendek, Fritz István
ipartestületi elnök a tűzharcosok és rokkantak nevében mondott lelkes beszédet.
Valamennyi szónok boldog örömének és hálájának adott kifejezést, hogy a
Mindenható kegyelméből az elszakított részek újra visszatérhettek a magyar
anya kebelére és hangoztatták, hogy a hazatért lakosság az építő munkából is
ki akarja venni a részét, de az ezzel járó terheket is arányosan kívánja
viselni..."4
-----A
visszacsatolást követően a Mura mentén is életbe lépett a katonai igazgatásról
szóló rendelet, aminek értelmében létrejött a két katonai parancsnokság: az
alsólendvai és a muraszombati. A katonai parancsnokság keretében működtek a
gazdasági és a társadalmi élet konszolidációja szempontjából nélkülözhetetlen
hivatalok a mezőgazdaság, az ipar, az egészségügy, az oktatásügy stb. terén. A
visszacsatolás kezdeti fázisában tehát a katonai parancsnokság hatáskörébe
tartozott az oktatási teendőkre vonatkozó rendelkezések közzététele is. A
szlovén elemző munkákban az általában túldimenzionált, bizonyos fokig azonban
ténylegesen létezett magyar "túlkapásokról" sokat olvashatunk. Az
általánosítás azonban e tekintetben sem lenne helyénvaló, hiszen több
ellenpéldát is említhetnénk. Ez alkalommal csupán arról szólunk, hogy a
katonai parancsnokság olyan felhívással fordult - azok megnyugtatása céljából
- a muraszombati gimnázium érettségiző diákjaihoz, hogy az érettségi vizsgák
előtt a vizsgáztató tanárok több napon át foglalkoznak majd a tanulókkal, akik
aztán szlovén vagy magyar nyelven egyaránt vizsgázhatnak.5 Ami
tudomásunk szerint így is történt meg.
-----A
muraszombati képviselő-testület első ülését a visszacsatolás után - amint az a
Muraszombat és Vidéke hetilap (a Vendvidéki Magyar Közművelődési
Egyesület lapja) cikkéből kiderül - a járási törvényszék magyar nemzeti
zászlókkal díszített termében tartotta, ahol Hartner Nándor polgármester
beszélt a Magyarországgal való újraegyesülés fontosságáról. Véleménye szerint
a visszacsatolást a vidék magyar és szlovén ajkú lakossága mindig is akarta.
Hartner a szlovén közösséget nemzetiségként nem ismerte el, részben a
bizonyítottan hibás Mikola-féle vend elméletre alapozva, ami a II. világháború
időszakában az egyik legnagyobb politikai konfliktust eredményezte a
Muravidéken, és sajnos, a későbbi időszakra vonatkozóan is negatív
következményekkel járt. Még Radványi József ezredes, járási katonai parancsnok
is visszafogottabb hangnemben beszélt az említett ülésen. Arra ösztönözte a
jelenlevőket, hogy nem politizálni, bírálgatni és kifogásolni kell, hanem
dolgozni nyugalomban és csendben. A pártokba tömörülést későbbi időpontban
tartotta célszerűnek megejteni. Mellesleg megjegyezhetjük, hogy a katonai
parancsnok a beszéde után feleskette a képviselő-testület tagjait.
![]() |
A magyar katonák bevonulnak Alsólendvára (1941. április 16.) |
![]() |
A Muraszombat visszacsatolásának tiszteletére rendezett nagyszabású ünnepség (1941. június 28.) |
-----
![]() |
A muraszombati
felszabadulási ünnepségen felvonuló díszvendégek. (Előtérben Grősz József szombathelyi megyés püspök és dr. Szűcs István Vas megyei főispán) |
-----
-----A
magyar katonai, majd 1941 augusztusától a civil hatóság könyörtelenebb volt a
két világháború között a vidékre került, nem őshonos muravidéki lakossággal
szemben, valamint a háborús időszakban a magyar állami fennhatósággal
szembeszegülő, különösképpen a kommunista beállítottságú, viszonylag szűk
csoportosulások esetében, jelentős mértékben mérsékeltebb volt azonban az ún.
"vend", azaz őshonos szlovén lakosság iránt, akiket minden hivatalos
nyilatkozatban becsületes testvérközösségként említettek.
-----A
muraszombati járás visszatérését Vas vármegyéhez az egész megyében nagy
örömmel fogadták. A megyegyűlés, azaz a törvényhatósági testület üléséről a
Muraszombat és Vidéke a következőképpen számol be (ami a törvényhatósági
testület jegyzőkönyvéből úgyszintén kiderül): "Ünnepélyes megyegyűlés volt
1941. május 19-én, Szombathelyen, amelyen a visszacsatolt muraszombati
járásból vendégként részt vettek Radványi József ezredes, muraszombati járási
katonai parancsnok, Olajos József dr. szolgabíró, Hartner Nándor polgármester,
Benkó József nagyiparos, Bölcs Gyula dr. gyógyszerész, Krantz József katolikus
esperes, Kováts István evangélikus esperes, Kühár Ferenc kereskedő, Kühár
József birtokos, Pintér Miklós közjegyző és Szukits István iaprtestületi elnök.
Szücs István megyei főispán meleg szeretettel köszöntötte a muraszombati
járásból érkezett vendégeket, majd méltatta a járás visszacsatolását
Magyarországhoz. Egyebek mellett a következőket mondta: ...Legyenek
meggyőződve arról, hogy az ősi vármegye mindenkor szerető gondoskodásával
fogadja őket, és ehhez csak egyet, egyetlenegyet kér, de egyúttal meg is kíván,
a magyar hazához való töretlen hűséget és tántoríthatatlan ragaszkodást. Ezt
üzenem vend testvéreinknek is, és bízom abban, hogy meg fogják érteni a
szentistváni állameszméből fakadó célkitűzéseinket, amelyeknek keretében
mindazok között, akik hűek a magyar hazához, különbséget nem ismerünk." A
főispán a megyegyűlés után ebédet adott a muraszombati vendégeknek a
szombathelyi Casinóban, ahol a megye első embere ismételten megígérte, hogy
mindent el fog követni, ami elkövethető Muraszombatért és a muraszombati
járásért. Hartner Nándor polgármester megköszönte a meleg fogadtatást, és a
visszacsatolásért köszönetet mondott a vármegyének, valamint közvetve azoknak
is, akik annak érdekében - elmondása szerint - rendkívül sokat tettek: gróf
Szapáry Lászlónak, Ostffy Lajos nyug. főispánnak, Mikola Sándornak, a
budapesti fasori Gimnázium főigazgatójának és Varga Gábornak, volt
országgyűlési képviselőnek. Hartner azt követően megígérte a visszatérő
országrész lakóinak nevében, hogy mindenki derekasan, férfiasan és magyar
szívvel veszi ki a részét a munkából, amely Magyarország teljes feltámadásához
vezet."7
A "VEND-MAGYAR" ELMÉLET
-----
-----Hartner
elméletére és cselekvési programjára - egyebek mellett - következtetni lehet a
Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület 1941 májusában tartott közgyűlésén
elhangzott felszólalásából is. A muraszombati járás többségi lakosságáról
akkor úgy nyilatkozott, hogy "a vend csak vendül beszél, de lélekben,
erkölcsben, gondolkozásmódban és testben magyar, az volt mindig és az is akar
maradni örökké". Már a bevezető gondolataiban utalt az említett egyesület
egyik fő céljára is, aminek lényegét a magyar nyelv terjesztésében jelölte
meg, mert szerinte a szlovén lakosság meg akart tanulni magyarul. Kováts
István evangélikus esperes az említett egyesület egyik rendkívüli közgyűlésen
Hartner kijelentését valamennyire enyhítette, rokonszenvesebbé tette, amikor
kifejtette, "hogy nem az a cél: megfosztani a népet anyanyelvétől, hanem az:
módot adni rá, hogy a vend megtanuljon magyarul is."
-----Az
ún. vend kérdés megértése céljából érdekes néhány gondolat erejéig megállni
Kováts István esperesnek a muraszombati visszacsatolási ünnepségen a vend
nyelvvel kapcsolatosan kifejtett, részben tanulságos, másrészt azonban
ugyancsak téves, az örömmámor hangulatában kifejtett gondolatainál. Szerinte a
felszabadulás alatt nem csak az idegen karhatalomtól való szabadulást kellett
érteni, hanem legalább annyira a "halálra ítélt vend nyelv felszabadítását"
is. Ennek magyarázataként elmondta, hogy a szlovén ajkú lakosság (ő
következetesen vendeket említ) ezer évig élt a magyar hazában, és nyelvüket
senki nem veszélyeztette, míg a jugoszláv éra 22 évében a vend nyelv szerinte
teljes elsorvasztásra volt ítélve. Hangsúlyozta, hogy "az ifjú generációba
olyan szellemet oltottak, hogy a vend nyelv a legutálatosabb nyelv a világon.
Ki kell nevetni, ki kell gúnyolni azt, aki a ronda nyelvet ajkára veszi." Az
elmondottak mögött az rejtőzik, hogy a két világháború közötti, főleg az
egykori örökös tartományokból érkező szlovén hivatalnok réteg egyértelműen
elvetette a Mura mentén több évszázad során meghonosodott nyelvjárást, amiből
komoly ellentét keletkezett az ún. őshonos muravidéki szlovének és az újonnan
betelepültek között. Kovátsnak az a gondolata, amellyel arra utalt, hogy a
Mura menti szlovénségnek is a magyar nyelv legyen a tanítási nyelve, jelentős
mértékben hasonló példa követését idézte elő, mint amilyennel éppen ő a
délszláv állam nyelvpolitikáját vádolta.
-----A
Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület legfontosabb céljának, a minél
erőteljesebb magyarosító törekvése érvényesítésének szellemében, már 1941
nyarán szervezni kezdték az ingyenes magyar nyelvű tanfolyamokat, amelyek
tartalma túllépte a nyelvi képzés határait. Ellenpéldát azonban e téren is
lehet említeni. Pehm József, a tárgyalt időszakban a Zala megyei
törvényhatósági gyűlés tagja, aki Mindszenty József néven a XX. századi magyar
történelem egyik legkiemelkedőbb egyénisége, mártírja lett, egy 1941 őszén
zajló megyegyűlésen arra tett javaslatot, hogy minden muraközi, és
értelemszerűen muravidéki hivatalnoknak, aki olyan településre kerül, ahol a
lakosság nem ismeri a magyar nyelvet, kötelessége nagyon rövid időn belül
megtanulni a kisebbség nyelvét. Mindszentynek (aki jelen volt Alsólendván a
visszacsatolás napján) több javaslata volt a Zala megyéhez visszacsatolt
területek megsegítése és fejlesztése szempontjából. A következő idézet is tőle
származik, amely - még ha bő fél évszázad távlatából nem is lehet annak minden
mondatával egyetérteni - segíthet bennünket a tárgyalt korszak jobb
megértésében. Az 1942. május 15-ei zalai megyegyűlésen a következőket mondta:
"A Szent Istváni gondolat szellemében megbocsáthatunk mindenkinek, aki
egyénileg vétkezett, de akik mások körében kontattak, vagy kontatnak (agitáltak,
uszítottak stb.), azoknak nincs helyük a visszakerült területen. A Murán innen
ismerünk dobrovoljac, szlovén, vend és magyar kérdést. A dobrovoljacok iránt
részvétet érzek, mivel Isztriából vetette ide őket az idő, nem maguk szántából
jöttek. Most megint belekerültek az idők viharába. De természetesen
szívesebben látunk a helyükön is magyarokat. A vendek derék, vallásos,
szorgalmas, államhű elemek. Nem volt és nincs velük semmi bajunk. 1919 óta
folyik azonban északról egy ún. szlovén beözönlés természetes úton és
betelepítéssel a zalai részekre. Ennek eredménye az lett, hogy a Lendva-vidék
18 magyar községe nincs többé. Nyelvileg vegyes községek vannak helyettük. A
magyar lakosság sem kapott a jugoszláv uralom alatt a két magyar nádor
birtokából semmit, mert akkor a Balkánon éltek; most, a magyar uralom alatt
meg azért nem, mert Európában élünk. Ők azonban azt nem értik, hogy akkor
számukra öt kivándorlási iroda működött egyszerre Alsólendván, és most, a
magyar világban se jussanak semmihez. Járnak is szüntelen a rédicsi hercegi
felügyelőséghez, kérdezgetve: hol lesz az ő birtokuk."8
A VISSZACSATOLT MURA MENTE BEILLESZKEDÉSE A MEGYÉK ÉLETÉBE - EREDMÉNYEK ÉS NEHÉZSÉGEK
-----
-----Amint
arra már utaltam, a szlovén lakosság részéről a visszacsatolást követő
időszakban jelentősebb szembenállás a magyar hatalom iránt nem volt
tapasztalható. Ezt vitathatatlanul befolyásolta, hogy háború volt, még ha
közvetlenül a Muravidéken nem is érződött, valamint hogy 1941. augusztus 15-ig
a katonai közigazgatás volt érvényben, ami mindenképpen kihatott a lakosság
magatartására, mindennapjaira.
-----A
visszafoglalt délvidéki területeken a rögtönbíráskodás gyakorlatilag a
kezdettől érvényben volt, 1941 júliusában azonban az egykor jugoszláv
fennhatóságú területen kiterjesztették azt olyan bűntettekre is, amelyeket az
addigi rendelkezések szerint nem kötél általi halállal büntettek. A
muraszombati járásban például a rögtönbíráskodás a következő bűncselekményekre
terjedt ki: felségsértés, hűtlenség, lázadás bűntettére, ideértve a
felségsértés és a lázadás elkövetésére létrejött szövetséget és azok
elkövetésére való felhívást is - a lőfegyver, robbantószer, robbanóanyag
használatával elkövetett gyilkosság és szándékos emberölés bűntettére, továbbá
az ilyen gyilkosság elkövetésére irányozott szövetségre -, közegészség elleni
bűntettre, vaspályákon, távírdán vagy hajókon, illetve légi járműveken,
úgyszintén a villamos energia fejlesztésére, vezetésére és elosztására
szolgáló berendezéseken elkövetett közveszélyű cselekmények bűntettére,
hatóságok, illetve hatósági közegek ellen felfegyverkezve elkövetett erőszak
bűntettére stb.
-----Azt
a viszonylag csekély méretű politikai jellegű ellenállást, ami a korábban
Szlovénia más vidékein tartózkodó néhány kommunista párti aktivistának a
Muravidékre kerülésével kibontakozott, 1941 nyarán, illetve őszén egészében
felszámolták (ez alatt elsősorban tefan Kovačnak, a területi Kommunista Párt
titkárának, az ún. háborús-forradalmi tanács vezetőjének likvidálását,
valamint a muraszombati vár udvarán végrehajtott kivégzéseket kell érteni), és
azután gyakorlatilag 1944-ig újabb említésre méltó szlovén ellenállási
mozgalomról a Muravidéken nem beszélhetünk.9
-----A
szlovén származású katolikus papok közül néhányat - afféle koncepciós per
alapján - szabadságvesztésre ítéltek, feltehetően azért, mert a szlovén
ellenállást felkaroló kommunista mozgalommal vélték őket kapcsolatba hozni. Az
egyházi vezetők - kezdetben Grősz József szombathelyi püspök, későbbi kalocsai
érsek, majd a háború utolsó szakaszában Kovács Sándor püspök - azonban ilyen
esetekben megpróbáltak paptársaiknak segíteni, és nemegyszer konkrétan is
intézkedtek érdekükben.10 Egyébként a szlovén nemzetiségű papok
lojalitásának kérdése több ízben is foglalkoztatta a hatóságot, így az
egyházmegye vezetésétől is néhányszor állásfoglalást kértek ebben a kérdésben.
Egy, a muraszombati és a szentgotthárdi főbírák által kiadott jelentésre
Harangozó Ferenc, Csendlakon székelő muraszombati kerületi esperes, az
egyházmegyei hivatalnak a szlovén származású papokról 1944 januárjában -
egyebek mellett - a következő véleményt írta: "Politikai okosságból a jelen
körülmények közt bele kell nyugodni abba, hogy a vend papság túlnyomó többsége
nem érez velünk. Amit elvárhatunk, az a lojalitás a magyar állammal szemben.
Ha ezen a téren vétenek, akkor ezt rájuk kell bizonyítani."11
-----Amint
már több ízben utaltam rá, voltak felelőtlen intézkedések a magyar hatóságok
és befolyásos személyek részéről, voltak azonban ellenpéldák is. Példaként
megemlíthetjük, hogy amikor a szlovénok lakta Turničé-n (Bántornya) Némethy
Vilmos és a helyi jegyző az I. világháborús hősi emlékmű szlovén helyesírással
elkészített szövegét a korábban használt, magyar ábécé szerinti írásra
javasolták megváltoztatni, az egyházi és megyei vezetőség nagyon tapintatosan
a javaslatot visszautasította, hogy azzal ne ingerelje a kedélyeket.12
-----A
polgári közigazgatás hivatalos bevezetése után néhány nappal, 1941. augusztus
23-án Vas vármegye vezetése dr. Szűcs István főispánnal és dr. Horváth Kálmán
alispánnal az élen bejárta a muraszombati járást, hogy a helyszínen
ismerkedjenek meg a viszonyokkal, valamint érdeklődjenek a járás különleges
nehézségei és kívánalmai iránt. Muraszombat mellett ellátogattak Felsőlendvára,
Csendlakra, Mártonhelyre, Battyándra, Tótkeresztúrra, Péterhegyre és még több,
szlovénok lakta faluba. A terepszemle alkalmával a főispán a muraszombati
képviselők előtt azt hangsúlyozta, hogy "az ünneplésnek vége, a munka szürke
hétköznapjai következnek".13 A polgári igazgatás bevezetését
követően belügyminiszteri rendelettel a muraszombati járásban, illetve Vas
megyében, akárcsak a Zala megyei részen is, megtörtént a községek területének
a megállapítása. A folyamat keretében számos esetben több települést
egyesítettek egy közigazgatási egységbe.
-----Tekintettel
arra, hogy Vas vármegye a muraszombati járás visszacsatolásával kiegészült, az
addig működő megyei törvényhatósági bizottságot (magyarán a megyegyűlést) a
katonai közigazgatás lejártával feloszlatták, hogy azt a muraszombati járásból
kiegészített 68 új taggal alakítsák újra. A muraszombati járásban a
törvényhatósági bizottság tagjainak névsorát Olajos József főszolgabíró
állította össze olyan egyének közül, akik közéleti vagy társadalmi szerepükkel,
munkájukkal arra szolgáltak. Nyilvánvalóan a legfontosabb szempont az volt,
hogy a visszacsatolás, valamint általában a magyar értékek lelkes támogatói
voltak. A Budapestre felterjesztett névsor a belügyminiszter jóváhagyását
követően lépett életbe.14 Hasonlóan történt a folyamat az
alsólendvai járásban is, ahol a zalai törvényhatósági testületbe nevezték be a
tagokat.
-----Általában
kevesebb szó esik arról, hogy a különböző gazdasági, kereskedelmi,
infrastrukturális stb. teendőket illetően miként viszonyultak a megyék
illetékes testületei és intézményei a visszacsatolt területekhez. Tekintettel
a háborús állapot miatt általánosan kedvezőtlen helyzetre, ami a háború
végéhez közeledve katasztrofálissá fajult, a visszacsatolt települések
igényeit a törvényhatósági testületek (a kis- és nagygyűlések egyaránt) a
legtöbb esetben, de különösképpen a visszacsatolást követő hónapokban, külön
figyelemmel kezelték. E tekintetben nem tapasztalható különbség a magyarok
lakta és a teljesen szlovén települések között, ami mindenképpen eltérő attól
a folyamattól, amilyenben a két világháború között a Muravidék tengődött a
többi szlovén régióhoz viszonyítva, és amelynek keretében a magyar települések
még inkább hátrányba kerültek.
-----Muraszombatot
és környékét csupán néhány hónappal a visszacsatolás után gyorsvonati
csatlakozással bekapcsolták a magyarországi vasúti vérkeringésbe (Szombathelyen
és Győrön keresztül). Az autóbuszok már korábban, még a tavasz folyamán
megváltoztatták menetrendjüket, és - több korrekcióval ugyan - a muraszombati
járás polgárai bekapcsolódtak Vas megye közúti forgalmába. Lendva és Rédics
között is megindult a vasúti forgalom.
-----Más
területre evezve - a Muraszombat és Vidéke hetilapra hivatkozva - ugyancsak
elmondhatjuk, hogy a visszacsatolt terület egyetemistái részére a magyar
Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium külön tanulmányi segélyt rendelt el (menza-,
lakás-, tandíj- és mellékdíjak), hogy a fiatalok megkezdett tanulmányaikat
minél sikeresebben folytathassák.
-----A
kultuszminisztérium képviselői 1941 augusztusában azzal a céllal tettek
látogatást a muraszombati járásban, hogy a Magyarországhoz visszacsatolt
vidéken fölmérjék az iskolaépületek állapotát, és javaslatot tegyenek azok
felújítására, szükség szerint újjáépítésére. A katonai közigazgatást követően
Rhosóczy Rezső igazgató-tanító lett a Muravidék és a Muraköz tanügyi
szakelőadója, Muraszombat központtal.15
-----A
visszacsatolást követően rendkívül fontos kérdésnek számított a középfokú,
azaz az elemi iskolát követő oktatás megszervezése. A muraszombati Magyar
Királyi Állami Gimnázium már 1941 szeptemberében megnyitotta kapuit. A
megnyitó ünnepségen Kádár Gyula tanár szólt magyar nyelven a diákokhoz, majd
utána Novák Vilmos, azaz Vilko Novak tanár köszöntötte szlovén nyelven az
ifjúságot, és Magyarország megbecsülésére, valamint a közös testvériségre
hívta fel a diákok figyelmét. A tanévnyitó előtt állítólag történtek a
gimnázium ellen agitációk, mégpedig feltehetően azt híresztelték, hogy a
diákok után 5-600 pengős tandíjat kell fizetni. A hiszékenyebbek azt el is
hitték, és ezért kimaradt néhány diák az iskolából. A téves híresztelést a
sajtón keresztül is megcáfolták, valamint közzé tették, hogy a tandíj csupán
100 pengő. A jó eredményt elérő, valamint a szegény sorsú diákok azonban
további kedvezményekben részesülhettek (4 díjfokozat szerint).
-----Tekintettel
arra, hogy a gazdák nem szívesen engedték el fiaikat a mezőgazdasági
munkálatok idején iskolába, érdekes programmal rukkolt elő a battyánfalvi (rakicsáni)
m. kir. téli gazdasági iskola. A tanítást két téli féléven keresztül vezették
be. Az oktatás november elején kezdődött és március végéig tartott. A tanulók
márciustól októberig a szülők gazdaságában dolgoztak. Tanulmányaik sikeres
befejezése után bizonyítványt és "aranykalász" jelvényt kaptak a hallgatók, és
jogukban állt viselni az "aranykalászos gazda" címet. A rakicsáni iskola
diákotthonnal is rendelkezett, aminek költségtérítéséhez az illetékes
minisztérium is hozzájárult. Az említett oktatási forma lényege az volt -
ellentétben a korábban állítólag kevésbé bevált gyakorlattal -, hogy a
mezőgazdaságban tevékenykedni kívánó fiatalok megfelelő szakmai képesítést
kapjanak, ugyanakkor a muravidéki gazdák számára ne jelentsen túlságosan nagy
kiesést a fiatalok továbbképzése. A későbbiek során, amikor már a
visszacsatolt területekről is megkezdődött a katonaköteles fiataloknak a
frontra szállítása, ez még inkább fontos volt. A rakicsáni iskola egyébként
mezőgazdasági szaktanácsadó állomásként is működött, és minden gazdának ingyen
és bérmentesen a rendelkezésére állt.16 Az alsólendvai Polgári
Iskola is a háborús években - kisebb zökkenőktől eltekintve - működött, és
ismét a szélesebb térség fontos oktatási intézményévé vált.
-----A
muraszombati egészségházban 1941 késő nyarán megkezdte működését a
Zöldkeresztes Állomás, amely - akárcsak az ország más részein - a betegségek
megelőzése terén fejtette ki csecsemő- és családvédelmi tevékenységét.17
-----A
Zala megyei törvényhatósági bizottság közgyűlése 1942-ben a visszacsatolt
területen az útügyi szervezet kiépítése céljából 85 új útőri állás anyagi
fedezetét biztosította. Megannyi községi jellegű létesítmény támogatása
mellett is döntött, továbbá felkarolták egy ún. tüdőbeteg-gondozó intézet,
valamint egy napközis óvoda létesítését Alsólendván, ami viszonylag jelentős
költségekkel járó beruházást jelentett, ezért az utóbbi esetében állami
támogatásra volt szükség.
-----Amint
arra már ugyancsak utaltunk, a megyék vezetése minden formában segíteni
kívánta a visszacsatolt területek tényleges bekapcsolódását az országos
vérkeringésbe. Például a Vasmegyei Gazdasági Egyesület kezdeményezésére a
gazda érdekképviseletek már 1941. szeptember 14-én üléseztek Muraszombatban
azzal a céllal, hogy a Mura menti gazdákat tájékoztassák a gazdaszervezetek
működéséről, valamint megismerjék az itteni gazdák szakmai nehézségeit.
-----Az
alsólendvai járás iparosai 1941. szeptember 21-én a Korona Szállóban
megalapították az Alsólendvai Járás Ipartestületét. Az alakuló gyűlésen - a
MéV szerint - mintegy 450 iparos volt jelen. A nagy létszám az addigi
egyesület elnökét, Fritz Istvánt is kellemesen meglephette, aminek hatására -
egyebek mellett - köszöntőjében a következő gondolatokkal fordult az
egybegyűltekhez: "Nagy örömömre szolgál, hogy azokat az iparos társaimat is
körünkben látom, kiket a jugoszláv rezsim elszakított ipartestületünktől.
Egyes szakmákat más központokban organizáltak, s néha ezen iparos társaknak
200 km-t kellett utazniuk, hogy a központban érdekeiket megvédhessék. Ez az
idő hála istennek elmúlt. Mint a magyar haza hűséges fiai, magyar törvények
szerint újra megalakíthatjuk a volt Járási Ipartestületet, amely magához öleli
a járás minden iparosát, tekintet nélkül szakmájára, hogy így egyesült erővel
küzdhessünk a magunk és megnagyobbodott hazánk boldogulásáért..."
-----Az
ún. őshonos muravidékiek és a "csonka országból" betelepültek közötti
ellentétekre, illetve azok kiiktatásának szükségszerűségére utal a
muraszombati hetilap 1942. február 27-ei számának a vezércikke. Ilyen jellegű
kérdés, persze más szereplőkkel, már a két világháború között is felvetődött.
Akkor különböző szlovén hivatalnokok és telepesek kerültek a Muravidékre, a
negyvenes évek elején azonban ez jellemző volt a trianoni Magyarország
irányából is.18 Volt rá példa, hogy még 1919 előtt itt tevékenykedő
hivatalnok került vissza, de teljesen új szakemberek (tanítók, jegyzők, bírók
stb.) is érkeztek. Ezek az emberek magatartásuk tekintetében nagyon eltérőek
voltak, ezért csak árnyaltan vonatkoztatható rájuk az olyan állítás, hogy ők
szlovénellenes tetteket követtek el.
SÚLYOS POLITIKAI TÚLKAPÁSOK
-----
-----Jelentős
politikai eseményre került sor Muraszombatban 1942 márciusában. Ott rendezték
meg a Magyar Élet Pártja (MÉP) Vas Megyei Szervezete 3. politikai
szemináriumát, amelyen a mintegy 300 párttisztviselő tájékoztatót hallott a
kormány munkájáról (a tanácskozás előtt néhány héttel történt váltás a kormány
élén, miután Bárdossy László lemondása után Horthy Kállay Miklóst bízta meg
kormányalakítással), a háborúról, a közellátási nehézségek okairól, valamint a
zsidókérdés megoldásáról. A zsidókérdés megoldásával kapcsolatosan a
tanácskozáson már rendkívül sötét megnyilatkozások hangzottak el. A
jelenlevőkkel ismertették, hogy Kállay miniszterelnök már az első új
tisztségében történő nyilatkozatában kijelentette, hogy "nem tűri egy hétnél
tovább, hogy zsidónak Magyarországon földtulajdona legyen".19
-----Külön
fejezetet érdemelne a visszacsatolás évfordulójára szervezett ünnepségek
bemutatása, amire azonban ez alkalommal nem vállalkozhatunk. Azt azonban
fontos megemlíteni, hogy több település 1942-ben, a visszacsatolás emlékére "országzászlót",
azaz emlékművet kapott, amelyek felavatását látványos rendezvények kísérték. A
szlovénok lakta településeken nem mindig fogadták lelkesedéssel az ilyen
létesítményeket. Harangozó Ferenc muraszombati kerületi esperes szerint az
alsólendvai esperesség vezetője, Jerič Iván esperes-plébános kieszközölte,
hogy a Turničé-n, azaz Bántornyán megépített emlékmű jelentéktelen, a
lakosság találkozási helyeitől távol eső, "eldugott" helyszínre kerüljön.20
-----A
későbbiek során, jelentősebb mértékben az 1943-as esztendőben, egyre
fokozódott a nem magyar lakosságra irányuló politikai nyomás. A háború által
felfokozott nehézségeket a hatóság a Muravidéken is megpróbálta leplezni a
magyar nemzethez, illetve hazához való kötődés hangoztatásával. Az alsólendvai
MÉP nagyválasztmányi ülésén 1943. november 23-án Országh Pál országgyűlési
képviselő hangoztatta, hogy a nehézségeket a háború okozta, de azok még úgy is
sokkal kisebbek voltak, mint a többi környező államban. Azoknak viszont, akik
mégis elégedetlenkedtek (és bizonyára nem voltak kevesen) azt felelte, hogy "kaphatnak
útlevelet máshová". Az említett ülésen az alsólendvai járás szlovén
nemzetiségű polgáraihoz gróf Teleki Béla főispán olyan beszédet intézett,
amelyben hangoztatta az alsólendvai járásban élő szlovénok ezer esztendős
hűségét a magyar Koronához és a magyar hazához. Reményét fejezte ki, hogy a
jövőben is ilyen lesz a viszonyuk, és akkor megkapnak minden jogot, mint
fajmagyar testvéreik. A felszabadulás mámorában - véleménye szerint - könnyű
volt sok személynek magyarnak vallani magát, de most, a nélkülözés idején
válik el, ki a magyar. "Mert vannak olyanok, kik nem a magyar célt szolgálják,
hanem tudva, vagy tudatlanul is sokan az ellenséges propaganda eszközévé
válnak. Nagy szláv birodalomról álmodoznak. Tudva van, kik, de a magyar nem
bosszúálló, türelmes, amíg lehet."21
-----A
Délvidék visszacsatolása után az 5208/1941 ME számú rendelet értelmében 1943
tavaszán a Muravidéken is intenzíven folyt az egykori jugoszláv földreform
során kiosztott földek elosztása. A jugoszláv földreform alá eső földek
formálisan visszaszálltak az államkincstárra, majd újabb elosztásra kerültek.
A földjuttatásnál figyelembe vették, hogy nem kaphattak földet azok, akik "nemzethűségi
szempontból megbízhatatlanok" voltak, vagy olyan magatartást tanúsítottak,
amely hazaárulásnak minősült. A muraszombati járásban a földek újraosztása nem
okozott nagyobb problémát és változást, mert oda a két világháború között csak
csekély számú telepest telepítettek le. A lendvai járásban valamennyivel
bonyolultabb volt a helyzet. A muravidéki (őshonos) szlovénokat a kormányzat
megbízhatónak és a magyar nemzethez tartozónak ismerte el. A hatóság
hangoztatta, hogy a Muravidéken senkinek sincs oka az aggodalomra.22
-----A
zsidók kálváriája a Muravidéket sem kerülte el. Miután bekövetkezett a német
megszállás, a kérdés itt is véglegesen eldőlt. Muraszombatból és Alsólendváról,
valamint a környékbeli falvakból nagyon sok zsidót koncentrációs táborba
hurcoltak (ahol jelentős részük, Ferdo Godina névjegyzéke szerint 387
elpusztult), a vagyonukat először leltározták, aztán elkobozták.23
BIZONYTALANSÁG ÉS ZŰRZAVAR A HÁBORÚ UTOLSÓ SZAKASZÁBAN
-----
*
-----
JEGYZETEK
1 | GÖNCZ László: Madarska narodna skupnost v Prekmurju od priljučitve do do danes in njene teave pri ohranjanju identitete. In: Prekmurje na obrobju ali stičiču evropskih komunikacij - Zbornik sobokega muzeja (Tanulmánykötet). Murska Sobota - Muraszombat 2000. 90. old. |
2 | Hangszalagra rögzített, részben a Népújság hetilap különböző számaiban tömörítve közölt beszélgetések alapján utalok erre. Többek között Madarász Pálné, Bíró József, Pojbics Károly, Hancs Ferenc, Károlyi Elza, Varga Sándor és mások voltak beszélgetőtársaim. |
3 | GODINA, Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska zaloba, Murska Sobota, 1980. 21. |
4 | Zala Megyei Levéltár, XIV/23 - Teleki Béla főispán magániratai (a kivágott újságcikk a gyűjtemény része) |
5 | Muraszombat és Vidéke, 1941. május 24. XXXV. évf. 1. sz. 8. és 9. old. |
6 | Vö.: GÖNCZ László: A muravidéki magyarság, 1918-1941. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 2000. |
7 | Muraszombat és Vidéke, 1941. május 24. XXXV. évf. 1. sz. 5. és 6. old. |
8 | Zala Megyei Levéltár. Törvényhatósági Nagygyűlés 1942. május 15-ei jegyzőkönyve |
9 | GODINA, Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska zaloba, Murska Sobota, 1980. 75-85. |
10 | A Szombathelyi Püspöki Levéltár számos irata megerősíti az egyházmegye vezetésének korrekt viselkedését és állandó segítőkészségét. |
11 | Szombathelyi Püspöki Levéltár. Acta cancellarie 6/944. e. sz. |
12 | GÖNCZ László: Vita a turničei (bántornyai) hősi emléktáblákról. In: Muratáj, 2002. 1-2. sz. 99-112. |
13 | Muraszombat és Vidéke, 1941. augusztus 29., XXXV. évf., 15. szám, 1-2. |
14 | Muraszombat és Vidéke, 1941. szeptember 5., XXXV. évf., 16. szám, 2. |
15 | Muraszombat és Vidéke, 1941. augusztus 22., XXXV. évf., 14. szám, 4. |
16 | Muraszombat és Vidéke. 1941. szeptember 19., XXXV. évf., 18. szám, 4. |
17 | Muraszombat és Vidéke, 1941. augusztus 15., XXXV. évf., 13. szám, 2. |
18 | Muraszombat és Vidéke, 1942. február 27., XXXVI. évf., 9. szám, 1. |
19 | Muraszombat és Vidéke, 1942. március 27., XXXVI. évf., 13. szám, 1-2. |
20 | Szombathelyi Püspöki Levéltár: Acta cancellarie 2529/943 |
21 | Muraszombat és Vidéke, 1943. november 26., XXXVII. évf., 48. szám, 1. |
22 | Muraszombat és Vidéke, 1943. április 30., XXXVII. évf., 18. szám, 3. |
23 | GODINA Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska zaloba, Murska Sobota, 1980. 253-279. |
24 | GODINA, Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska zaloba, Murska Sobota, 1980. 170-210. |