Néhány gondolat a népszavazás eredményének értékeléséhez.
 
1. A magyar állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazáson részt vett választópolgárok többsége IGEN szavazatával támogatta az ügyet.
 
Köszönet illeti azt a több, mint másfélmillió magyar választópolgárt, akik egyértelműen kinyilvánították azt, hogy támogatni kívánják a nemzet határokon átívelő újraegyesítését a magyar állampolgárság áttelepülés nélküli megszerzésének lehetősége (a magyar állampolgárság visszaállítása) biztosításával az elszakított magyarok számára. Ezzel elmondható, hogy ugyan az IGEN-ek száma nem érte el az Alkotmányban megkívánt azon mértéket (25 % +1), amellyel közjogi értelemben is kötelező lehetett volna a népszavazás, azonban politikai és erkölcsi szempontból semmiképpen sem hárítható el és dobható félre a több mint másfélmillió magyar választópolgár határozott, többségbe került, igenlő akarata a kettős állampolgárság ügyében.
 
A népszavazási kezdeményezés már azzal is eredményt ért el, hogy a magyar politikai porond és közgondolkodás egyik központi helyére emelte a határon túli magyarság ügyét, s ez esélyt ad arra, hogy a döntéshozók az elszakított sorban élő, mostohán kezelt magyarokkal szembeni több évtizedes adósságukat érdemi és hatékony intézkedésekkel – köztük az áttelepedés nélküli magyar állampolgárság biztosításával - törlesszék.
 
2. A távol maradók esetében semmilyen spekulatív okoskodás, és játék a számokkal nem tudja igazolni azt a valótlan állítást, hogy a szavazástól tartózkodó ötmillió választópolgár a távolmaradásával a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen szavazott volna. Az emberek távolmaradásának egyik oka az volt, hogy Magyarok Világszövetségének népszavazási kezdeményezése, amely az össznemzeti és pártok felett álló ügyként indult, a – kormánypártok agresszív NEM-je miatt - pártok belpolitikai viszályának martalékává vált.
 
Ebben a kampányban a Magyarok Világszövetségét megfosztották annak a lehetőségtől, hogy a magyar társadalom számára elmondhassa azt, hogy miért volt szükség a kezdeményezésre, annak milyen kedvező hatásai lennének határon innen és túl. Ehelyett azt tapasztaltunk, hogy a tömegtájékoztatás minimális mértékben adott csak teret a Magyarok Világszövetsége álláspontjának, nem nyílt lehetőség arra, hogy nagy nézettségű televíziós csatornákon, rádiókban, újságok hasábjain nyílt és érveket ütköztető viták sorában válhasson világossá az, hogy miért szükséges és indokolt a magyar állampolgárság ügyében kezdeményezett népszavazás.
 
3. A NEM-mel szavazók, illetve a távol maradók nem kis számát azonban minden bizonnyal az a hazug és félrevezető kormánypropaganda idézte elő, amellyel a kormány megszegve a népszavazásra vonatkozó jogállami elveket elfogadhatatlan módon beavatkozott a kampányba a NEM oldalán. Ráadásul tette ezt olyan érvekkel, olyan félrevezető, valótlan állításokkal, amelyekkel a választópolgárok széles tömegeit tudták megtéveszteni és rábírni őket arra, hogy jobb akaratuk ellenére, pusztán az anyagi helyzetük féltése miatt szavazzanak honfitársaik és nemzet egyesítése ellen.
 
A kormányt soha el nem évülő történelmi felelősség terheli, hogy ezt az alulról jövő népszavazási kezdeményezést, amelyet egyébként elejétől fogva folyamatosan gátolni, és megakadályozni igyekezett, ilyen megengedhetetlen módon befolyásolta. Mindez egyúttal arcul csapása a demokratikus jogállamnak is, hiszen a népszavazás elsődleges szereppel bír közjogi rendszerünkben, ez pedig azt jelenti, hogy a népakarat kialakítását a választott hatalom képviselői az országgyűlés és a kormány semmilyen módon nem befolyásolhatják. Ezt a tilalmat szegte meg a kormány, amikor közpénzen erőt, energiát nem kímélve, minden gátlás nélkül zúdította riogatásait, és valótlan számításait az információhiányban szenvedő, és sajnos sok esetben nehéz megélhetésű választópolgárok felé, akikhez viszont megint csak a tömegtájékoztatás torz működése miatt, nem juthattak el ezen tévhitek és riogatások cáfolatai.
Kiderült a népszavazási kezdeményezés kapcsán, hogy a hatályos magyar jogszabályok lényegében védtelenül hagyják az alulról jövő népszavazási kezdeményezéseket, mivel a választások tisztaságát védő jogi fórumok, a választási bizottságok és bíróságok sem tudták megvédeni a népszavazást az állami szervek nyilvánvalóan manipulatív beavatkozásától.
 
4. Nem biztosítottak egyenlő feltételeket az álláspontok megjelenítéséhez, hiszen üres és képmutató egy olyan népszavazási szabályrendszer, amely a kezdeményező számára nem biztosít törvényi garanciát arra, hogy álláspontjának társadalommal történő megismertetése érdekében az elégséges számú aláírás összegyűjtése után közpénzből végezhessék tájékoztató munkájukat.
 
5. A választási eljárási szabályok visszássága az is, hogy egy 2003. augusztusában elindult népszavazási kezdeményezés esetében - miután minden jogorvoslati fórumot megjárattak vele – csupán alig több mint egy hónap jutott a kampányra a népszavazás 2004. október 28-i kiírását követően, ilyen rövid idő alatt a társadalom optimális mértékben még akkor sem ismerhette volna a kérdéssel kapcsolatos álláspontokat, ha a kampány fair módon zajlott volna. Emlékeztetőül: a 2003. április 12-én megtartott EU csatlakozási népszavazást 2002. december végén – minden jogorvoslati lehetőséget kizáró módon - alkotmánymódosítással „írták ki”, tehát akkor a többségében egyszólamú kampányra csaknem öt hónap és az egyik válasz (IGEN) melletti érvelésre több milliárd forint közpénz állt rendelkezésre.
 
Civilizált európai államokban (pl. Svédország) ilyenkor az igen és a nem álláspont mellett érvelő szervezetek számára egyenlő nagyságú pénzforrást biztosítanak a központi költségvetésből. Ez adhatott volna esélyeket arra, hogy az alulról jövő népakarat üzenete csorbítatlanul és szennyezéstől mentesen eljuthasson a választópolgárok ügydöntő részéhez.
 
6. A népszavazás eredményét jogerősen még nem állapította meg az Országos Választási Bizottság, és a Magyarok Világszövetsége jelenleg vizsgálja annak lehetőségét, hogy milyen jogorvoslatokkal élhet mindazon tapasztalt jogsértésekkel szemben, amelyek a népszavazás kimenetelét érdemben befolyásolták.
 
7. Mindazok, akik a népszavazási IGEN-t támogatták, joggal érezhették magukat úgy, mint az egy szál puskával felszerelt magyar honvédek a Don-kanyarban, akik mégis szembeszálltak rájuk zúduló túlerővel, a mindent legázoló harckocsik özönével. Szégyenkezésre semmi okunk a közvetlen és közvetett eredmény tükrében.
 
A csatát ennek ellenére megnyertük, azonban a nemzet egyesítése érdekében folytatott küzdelem még nem ért véget, a végső győzelem még hátra van, ezért mindannyiunknak emelt fővel és megerősödött hittel, lélekkel kell tovább dolgozni a kitűzött célok megvalósítása érdekében.
 
8. Az IGEN-nel szavazó több, mint másfélmillió ember bebizonyította, hogy a nemzet rendelkezik egy olyan öntudatos, erős bázissal, akiket már soha, semmilyen módon nem tudnak megtéveszteni, saját testvéreik ellen fordítani. Ez adhat bíztató kiindulási pontot a küzdelem továbbfolytatásához, ehhez erős hitet és kitartást kívánok minden jóakaratú embernek.
 
Összefogással és céltudatos munkával előbb-utóbb sikerre vihetjük az ügyet ! Meg fogjuk találni a helyzetnek megfelelő eszközöket !
Elszakított honfitársainkról és a magyarság felemelkedésébe vetett hitünkről pedig nem mondunk le soha !
 
Budapest, 2004. december 6.
 
dr. Gaudi-Nagy Tamás
Európa jogi szakjogász- MVSZ elnökségi tag