Áthelyezik Izraelt Európába?


Amikor 2006-ban Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnök a nyugati világ nem kis megrökönyödésére felvetette, hogy Izraelt át kellene telepíteni Európába, még maguk az arab országok is csak az utópia kategóriájába sorolták ezt az elképzelést. Az utóbbi idők eseményei és háttérinformációi azonban arra utalnak, hogy az iráni elnök valószínűleg több információval rendelkezett, mint egy átlagos földi halandó, és kijelentése mögött sokkal több realitásérzék rejtőzött, mint egyszerű provokáció.

Az elmúlt években több politikai megfigyelő is arra a következtetésre jutott, hogy a Zsidó Államnak törvényszerűen össze kell omlania. A rabló- és terrorállam összeomlásának okai kézenfekvőek: a holo-építmény fő anyagi támogatói, Németország és az USA maguk is a csőd szélén állnak. Belátható, hogy hamarosan hiányozni fog az anyagi alap a palesztinok és más arab népek elleni terrorizmus további folytatásához. Ezen kívül Izraelnek egy megoldhatatlan demográfiai problémával is szembe kell néznie. A palesztinok és a környező arab országok népessége egyedül a szaporodásukból származó tömegek segítségével előbb vagy utóbb átveszi a hatalmat és megszüntetik a földrabló szisztémát képviselő zsidó államot.

A maroknyi Hezbollah-harcos ellen elvesztett háború 2006-ban az első jele volt a zsidó állam kikerülhetetlen összeomlásának. Soha előtte nem kellett Izraelnek a katonai fölénye tudatában egy háborút félúton befejeznie. Annak ellenére, hogy az egész izraeli hadsereg, a világ egyik legmodernebbül felszerelt katonai gépezete ellen a másik oldalon csak kb. 2000 főnyi, de mindenre elszánt bátor harcost tudott a Hezbollah felvonultatni. 2006 júliusában és augusztusában nem volt a megszállt Palesztinában olyan hely, ahová a Hezbollah rakétái nem tudtak elérni, Tel Avivba és más helyekre is.
Számtalan további jel mutatja, hogy Izrael előbb-utóbb összeomlik. Ezek közül talán a legfigyelemre méltóbb, hogy nemrég a világ egyik legbefolyásosabb cionistája, a Knesset egykori elnöke és a Jewish Agency főnöke, Avraham Burg nem csak nyilvánosan beismerte Izrael küszöbön álló összeomlását, hanem ráadásul még le is leplezte, hogy az izraeli elit a rablóállam további fenntartását már feladta.

"Az emberek még nem akarják beismerni, azonban Izrael elérte a határt. Kérdezzék meg a barátaiktól, hogy biztosak-e abban, hogy a gyermekeik még itt fognak élni. Hányan fognak igent mondani? Maximum, ha ötven százalék. Az izraeli elit már régen szakított ezzel a hellyel. És elit nélkül nincs nemzet... Már halottak vagyunk. Még nem mondták be a hírekben, de már halottak vagyunk. Ez nem működik tovább." (Welt, 2007. 07.24., 29. old.)

DE MI LESZ A ZSIDÓKKAL?

Már régóta folyamatban van Európa irányába egy zsidó exodus, amit a cionista média tervszerűen eltitkol az emberek elől. Sáska módjára folyik a globalista cionisták tőkebefektetése, főleg Németország irányába, de utána rögtön következik Magyarország is, mint célország. Az izraeli zsidók átvándorlása Németországba újabb rekordokat döntött meg.

"Minél több külföldi akar német lenni... Különösen erős emelkedés tapasztalható az izraeliek áttelepülésében (plusz 50 %)." (Die Welt, 2007. 07. 24., 1. old.)

Németországban különben minden izraeli rögtön német útlevelet kap, aki ezt kérvényezi. Azonban nem csak izraeli zsidók élvezik ezt a privilégiumot, hanem minden zsidó. Minden zsidó, aki bármely sarkából a világnak Németországba érkezik, rögtön német útlevélben részesül.
Most válik világossá, hogy miért kötött 2003-ban a Német Szövetségi Köztársaság egy "államszerződést" a németországi Zsidó Tanáccsal (a MAZSIHISZ ottani megfelelője). Normális körülmények között államszerződéseket két független állam szokott kötni egymással. Itt azonban a Német Szövetségi Köztársaság, amely hivatalosan független államnak számít, egy miniatűr vallási közösségnek számító képződménnyel lépett szerződésre. Kérdéses, hogy ennek az államszerződésnek a titkos záradékában vajon lefektették-e, hogy Izrael összeomlásakor vagy feladásakor Németország héber felségterületté válik.

Akkor ugyanis a németek végre örök időkig örömmel szolgálhatják a "holocauszt-áldozatokat", hiszen szinte naponta esküszik a hivatalos politika újra meg újra az "elmúlhatatlan felelősségre" a zsidókkal szemben. (A felelősség ebben az esetben természetesen az elévülhetetlen örök bűnt jelenti.)
A New Yorkban székelő "titkos világkormány" hatalmasságai, a Council on Foreign Relations (CFR) zsidó vezető emberei 2006. szeptember 20.-án találkoztak New York-ban Mahmúd Ahmadinedzsáddal, Irán elnökével.

Az iráni elnöknek lehetőséget adtak, hogy egy szűk körben előadhassa az indokait, amiért a holocaustot csak egy mítosznak tartja. Ez egy olyan szenzációs esemény, amely néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek számított. A német és angol nyelven megjelenő National Journal annak idején beszámolt az eseményről, amelyből az alábbi következtetést vonta le:

"Nyilvánvalóan már rég eldöntötték, hogy a gyilkos zsidó állam, amely a világ lakosságának szemében már nem, mint áldozat, hanem, mint tettes jelenik meg, feladásra kerül. A CFR hatalmasságai nagyon jól tudják, hogy a csőd szélén álló USA és Németország már csak nagyon rövid ideig lesz képes az atombombákkal díszített terrorállamot anyagilag eltartani. Azt is tudják, hogy Izraelt katonailag Németországból vagy hasonló dekadens országokból toborzott katonákkal egy áldozathozatalra kész arab lakossággal szemben nem tudják megvédeni. A "Nagy Sátán"(USA) nem tudja Irakot és Afganisztánt sem megtartani, hogy akarnák akkor Izraelt hosszú távon katonailag megvédeni és anyagilag támogatni? A CFR mérvadó vezetői köreiben tisztában vannak vele, hogy ez a jövőre nézve nem lesz lehetséges. Izraelt fel kell adni."

Ezen háttérismeretek birtokában az is érthető, hogy néhány évvel ezelőtt az izraeli sajtóban miért csináltak akkora reklámot a Németországba történő kivándorlás érdekében. Minden kivándorlásra hajlandó személyt 130.000 euró garantált kezdőtőkével jutalmazott volna a német kormány. Ma hivatalos helyekről természetesen tagadják, hogy a kezdőtőkét kifizették, vagy kifizetik. Valószínűleg a várható nagyobb felháborodás elkerülése végett a német lakosság köreiben.
Mégis, ez mögött a kezdőtőke mögött több rejtőzik mint egyszerű izraeli hangulat. Az amerikai filmrendező és egykori elnökjelölt Aaron Russo, aki maga is zsidó, elmondta erről a témáról egy interjú keretében, hogy David Rockefeller beszámolt neki egy tervről, amely az izraeli zsidók Nevadába történő áttelepítését tartalmazta.

Russo: "Világossá vált, hogy a CFR elitje az Izrael-Palesztina konfliktust nem tudja tovább ellenőrzése alatt tartani. Ezért a CFR komolyan utánagondolt, hogy minden olyan izraelinek 1 millió dollárt a kezébe kell nyomni, aki feladja Izraelt és hajlandó áttelepülni Arizonába."

Nagyon valószínűnek tűnik, hogy most Németország veszi át az izraeli zsidók áttelepülésével kapcsolatos anyagi kiadások fedezését. És Arizona helyett mostanra Németország vált a zsidó áttelepítés egyik fő célországává. Az ember csak spekulálni tud, hogy a fejpénz, amit a németek minden egyes zsidóért fizetnek, 1 millió dollárnál marad-e (Rockefeller-terv), vagy pedig 1 millió euró lesz.
Képzeljük el ezt az őrületet. A Közel-Kelet népeit gyilkolták, milliókat elüldöztek, egész Palesztina és más országok egyes részei a zsidó földrablás áldozataivá váltak és a jogos tulajdonosok életlehetőségeinek alapjait szétrombolták. Mindezt egy jogilag és erkölcsileg alátámasztott és megindokolt ok nélküli műállam létrehozásával, amely már a kezdetek óta semmiféle kilátást nem tudott mutatni egy hosszú távú megmaradásra. Ezért a halva született állami őrületért fizetett és fizet még mind a mai napig Németország talán 1 milliárd(1000 millió) euró direkt és indirekt anyagi támogatást. Erre vezethető főleg vissza, hogy miért is áll jelenleg Németország a csőd szélén.

Ezért az államért borzalmas háborúk folytak és elmondhatatlan szenvedést hoztak az emberiségre. A zsidó Neturei Karta Mozgalom 1997-ben egy kiáltványt jelentetett meg a New York Times-ban, amelyben Rabbi Schwartz nyilvánosságra hozta, hogy a Zsidó Világkongresszus provokálta annak idején a hitleri Németországot, hogy a II. világháború kirobbantásával elérhessék Izrael megalapítását.

"Ezzel az ateista exilpolitikával provokálták a cionisták az antiszemitizmus növekedését Európában, amely a II. világháború kirobbantásához vezetett. Az egész világra kiterjesztett bojkott Németország ellen a Zsidó Világszövetség cionista vezetőinek számlájára írható. A cionisták mottója így hangzott: 'Rak B'Dam' (Csak vérrel kapjuk meg a földet)." (New York Times, 1997. 09.30., 16. oldal)

A legújabb háborúk, a tömeggyilkosságok Irakban és Afganisztánban szintén a Zsidó Állam érdekében történnek.

Ariel Natan Pasko az Izrael News c. lap 2003. 03. 26.-i számában már ezzel dicsekedett:

"Ahogy már elmondtuk, ez a háború (Irak ellen) természetesen a zsidóság és Izrael érdekében történik. Ahelyett, hogy ez elől a vádaskodás elől elbújunk, és antiszemitizmust kiáltunk, inkább hálásan el kellene ismernünk, hogy az, amit az Univerzum Ura az ellenségeinkkel szemben tesz, azt egyedül értünk teszi."

Mindezen gyilkosságok, mindezen szenvedés a világon, főleg egy jogtalanul létrejött állam érdekében, amelyet mindenképp fel kell adni? Ez az állam nem csak millió ártatlan ember haláláért felelős, hanem Németország küszöbön álló csődjéért is. Miért volt erre szükség?

És amire eddig még nem volt példa, most a Németországban élő és azt már sajátjuknak tekintő cionisták részéről a szintén ott élő arabok, és muzulmánok elleni uszítás vette kezdetét, mivel a héber uraságok a Palesztinából történő tervszerű áttelepülésük után az "új Izraelbe", nem szeretnének egy olyan környezetet találni, amely elől már most tömegesen menekülnek.
Legutóbb a TV nyilvánossága előtt az egyik legfőbb héber inkvizítor, Ralph Giordano a muszlim nőket nemes egyszerűséggel csak "emberi pingvineknek" nevezte, akiket nem szívesen lát az utcákon. Egykor ők voltak azok, akik különböző nyugat-európai országokban a legradikálisabban szorgalmazták a multikultúra kialakulását, abban a reményben, hogy egy összekotyvasztott, öntudatától megfosztott nép fölött könnyebben tudnak uralkodni.

Azonban most, hogy világossá vált, a muszlimokat nem lehet dekadensé tenni és a Koránból származó büszkeségük erejét nem lehet legyőzni, szeretnének valamiképpen újra megszabadulni ezektől a tömegektől. Hogyan akarnak majd több millió muszlimot újra kitenni az országból?
Ezek harcolni fognak és a jelenlegi német elit már most napról napra behúzza előttük a nyakát. A héberek tehát nem kapnak egy biztonságos országot Izrael feladása után. Az, hogy a Zsidó Állam Rockefeller terveinek megfelelően feloszlatja magát és a jövőre nézve valószínűleg Európában, főleg Németországban, de Magyarországon is sátrat fog verni, nem mindenkinek meglepetés.
Németország átvétele már 1939-ben is, mint háborús célkitűzés szerepelt. Akkor azonban az Erec-Izrael frakció Palesztina megszállására vonatkozó terve kapott átmenetileg mégis többséget. Mára az egykori háborús cél a hangadó zsidóság számára egy új lehetőséget jelent és egyre attraktívabb megoldásnak tűnik.

Emlékeztetőül:
1939. október 22.-én Lionel de Rotschild, mint Nagy-Britannia és Írország cionista szervezeteinek tiszteletbeli elnöke, Churchill titkárával,- John Colville-val - szemben azon követelésnek adott hangot, hogy a háború céljaként:

"Németországot a zsidókra kell hagyni, és a németeket pedig a világ más népei között szétszórni, szétosztani." (John Colville: "Downing Streeet Tagebücher 1939-1945", Siedler Verlag, Berlin 1988, 31. oldal)

De mi a helyzet Magyarországgal? Az már régóta nyilvánvaló, hogy a zsidóság - állítólagos állandó üldözése és félelme ellenére - nagyon kellemesen érzi magát ebben az országban. (Ezen nem is csodálkozhatunk, hisz majdnem minden a kezükben van.) Nem is olyan régen szivárgott ki, hogy a jelenlegi kormány milliós nagyságú - állítólag ázsiai bevándorlásról készít terveket. Talán Gyurcsány Ferenc sem véletlenül hangsúlyozza és szorgalmazza, hogy akinek az őslakosok közül nem tetszik, ami itt folyik, az nyugodtan elmehet ebből az országból.
Minden jel arra mutat, hogy kell a hely másoknak.