SOMOGYVÁRI APÁTSÁG TÖRTÉNELME.


"Habár felül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr!"

A történelem szubjektív, mindig a győztesek írják. Sok csatát vesztettünk, ez tény, de ezek egyike sem volt olyan jelentős, hogy a háború pozitív kimenetelét befolyásolja. Most a végső küzdelemre készülünk: mindent vagy semmit.

Somogyvárról csonka országunk lakosainak több, mint 80%-a nem hallott, köszönhetően a hamis történelem alkotóinak és tanítóinak. Aki tanult vagy olvasott róla valamit, csak annyit tud, hogy eredetileg ott volt Szent László sírhelye. Ennyivel meg is elégedtek, nem tették fel a logikus kérdést: Miért?

1972 és 2002 között kisebb megszakításokkal folytattak ott régészeti ásatásokat. Olyan neves tudósok, mint László Gyula és tanítványa Dr. Bakay Kornél. 30 év munkájának eredménye Koppány várának maradványai, Szent László apátsága (amely Reimse-i katedrális méretű épület volt!), és Szent László eredeti sírhelye, ahol 100 évig nyugodott, szentté avatásáig, amikor Váradon helyezték örök nyugalomra. Számtalan tárgyi emlék, dokumentum került elő az anyaföldből, amely bizonyítékul szolgál gyökereink valós vonalára. Bizonyíték arra, hogy Szent László Koppány herceg unokája volt (herceg, mert István királyunk unokatestvére volt, nem pedig a nagybátyja!), aki azért építtette Somogyvárra ezt a monumentális apátságot - melynek körvonalai teljesen előkerültek a föld mélyéből -, mert nagyapja előtt szerette volna kifejezni tiszteletét, a méltatlanul pogánynak nevezett, beszennyezett hírnevű Koppány előtt.

Mikor a tárgyi emlékek ténylegesen igazolták az addig csak krónikákban olvasható feltételezéseket, az állam és az ásatásokat  Magyar Tudományos Akadémia (amelyet Gróf Széchenyi azért alapított, hogy megőrizzük nemzeti értékeinket és továbbadjuk az utókornak), meghozta a döntést: abba kell hagyni.

Dr. Bakay Kornél akinek élete fő célja a tényekre támaszkodó valós történelem megírása, nem adta fel, pályázatot írt az UNIO kiírására, és nyert. Több száz millió forintot. Minden komoly pályázatnál 30% önrészt fel kell mutatni, hogy a megnyert összeg ténylegesen is a pályázóhoz kerüljön, ne csupán annak kincstári igazolása. Az állam, akinek gyökereink elvágása és a nemzeti értékek elfedése, süllyesztőbe küldése a célja, természetesen nem támogatja az ásatásokat.

Az a feladatunk, hogy ezt az összeget összegyűjtsük.

Találkozzunk Várpalotán a Trianon Múzeumban 2008. április 2-án (szerdán) 15 órakor, és Dr. Bakay Kornél előadása után, amely Somogyvár jelentőségéről szól, megbeszéljük, hogy ki miben, és hogyan tudna nekünk segíteni valós történelmünk igazolásában.

Bárkinek kérdése van, forduljon hozzám bizalommal!

Éri Ildikó
eriildiko@gmail.com
30/599-49 53

 


 

Szent László király üzenete Somogyvárról a jelenkori magyarságnak

2006. április 18.Bakay Kornél -

 

35 évvel ezelőtt, 31 éves koromban ősöm üzent: add fel fővárosi otthonod, akadémiai kutatóintézeti munkahelyed, hagyd el barátaidat, megszokott környezetedet s menj László király első sírjához. De hiszen azt sem tudjuk, hol keressük a sírt!
 

Az írott források arról beszélnek, hogy a somogyvári bencés apátsági templom területén kell azt keresni. S miért éppen ott? Azért, mert I. László király nagyapjának a székhelye és vára állott itt egykoron. Ki volt az ő nagyatyja? Maga Koppány herceg! Koppányt én a források Szár (Calvus) Lászlójával azonosítom, akinek testvére volt Vászoly s fiai voltak: András, Béla és Levente, amint a magyar krónikák is állítják.

I. Bélának fiai: Géza, László és Lampért. I. László királyt 1040-ben a lengyel Ricséza szülte, mégis az Álmos-Árpád-dinasztia (819-1301) legnagyobb uralkodója lett, akiben maradéktalanul tovább élt a magyar örökség, amint azóta is, a 22-25 nemzedék javának a tudatában tovább él az ősi örökség. Mert tudatunkat és cselekvéseinket meghatározó erők zöme a génjeinkben hordozott örökség!

László király élete és uralkodása csaknem ezer év távlatában van mitőlünk, mégis üzen nekünk, mégis tud hozzánk szólni s a ránk hagyott örökség minden szavát kőbe kellene vésnünk.

A jó uralkodónak a hatalom gyakorlására alkalmasnak (ideoneus) kell lennie s ez sokszor fontosabb a törvényességnél (legitimitás). Ő erre is példát adott. Mivel 1077-ben a magyar Szent Koronával megkoronázott királya (Salamon, András fia) volt az országnak, László herceg elfogadta ugyan a királyságot, de a koronát soha sem tette a fejére, hanem maga előtt vitette párnán! Azt tartotta, azt érezte, hogy őt maga Jézus Krisztus koronázta meg, segítette a hatalomba, ám arra nincs joga, hogy a Szent Koronát a fejére tegye. A magyaroknak csak egy koronás királya lehet.

Hitte és vallotta: nomen regis est nomen officii, non naturae! Azaz: a király neve tisztség és nem természet dolga! Az emberi természet önző és gyarló, az isteni officium azonban a múló emberi fölé emeli a kiválasztott uralkodót. Aki tehát a hatalmat gyakorolja, annak méltónak (dignum) és hasznosnak (utilem) kell lennie mások javára. A nép a haza (patria) javára!

Bár uralkodni, hatalmat gyakorolni bűn nélkül nem lehet, csakis az birtokolhatja a hatalmat, akinek erényei is vannak. Melyek a legfontosabb erények?

Az első a hit (fides!), a második a szeretet (caritas), a harmadik a türelem (patientia), majd következik az igazságosság (iustitia), a kegyesség (pietas), a nők tisztelete, a szegények, az elesettek gyámolítása. De mindezt erő által, ám lovagiasan kell végrehajtani. Egy szóval: aki a nép, az ország élére áll, annak tiszta, egyenes életet (recta vita) kell élnie.

A legfontosabb mindig a haza (patria), az ország (regnum) érdeke. Ezen belül is a legeslegfontosabb a Haza függetlensége (suverenitas). Szent László király egész uralkodása alatt egy pillanatra sem ingott meg ebben a tekintetben. Ha kellett szembeszállt VII Gergely pápával is! Ezért kapta meg a defensor et athleta patriae címet. Ő lett a haza védelmezője és atlétája.

Szent László király nagyon jól tudta, hogy hiteltelen a jelen és kilátástalan a jövő a Múlt megbecsülése és tisztelete nélkül. Ezért vállalta Atilla nagykirály örökségét, ezért vallotta magáénak a csodaszarvast, ezért küzdött a pogány kunokkal, ezért avattatta szentté István királyt, őseinek (Koppány és Vászoly) megsemmisítőjét, ezért parancsolta meg udvari papjainak, hogy István király legendáit úgy állítsák össze (1083-ban), hogy mindenki számára világossá váljék: Szent István király ország és korona-felajánlása nagyobb súlyú, mint a pápaság hatalma. Mária öröksége (hereditas Sanctae Mariae), a magyar Boldogasszony oltalma felülmúlja Szent Péter hatalmát (terra Sancti Petri).

Szent Lászlótól meg kell tanulnunk: a nemzetet nem a tömeg határozza meg, mert a tömeget mindig három dolog jellemzi: a szegénység (pau-peritas), a hitványság (vilitas) és a nyomorúság (miserabilitas). A nemzet, a Szent Korona országa! S a Szent Korona független és szabad országát senkinek sem szabad megaláznia!

I. László király 38 évesen vette nőül Rudolf király Adelhaid nevű 20 éves leányát, aki Piroskát szülte néki. Piroska, serdülő lányként I. Alexiósz bizánci császár (1081-1118) udvarába került, mint Komnénosz (II.) János trónörökös választott arája s bár Piroska-Iréné császárné hozta a világra Mánuelt (1143-1180), aki hatalma alá akarta gyűrni a magyar királyságot, édesanyja mégsem tűrte el, hogy János császár Hungariát bizánci hű-béres államnak nevezze. János császár arcul ütötte a császárnét, Piroska azonban kitartott igazsága mellett.

Szent László király, lengyel anya gyermeke, s a horvát Zvojnimír király sógora, lévén Ilona test-vére a horvát király felesége, mintha megérezte volna kilenc évszázaddal ezelőtt, hogy ez a három nép valamikképpen összetartozik. A legkorszerűbb DNS-vizsgálatok ugyanis a magyar, a horvát és a lengyel egyedekben azonos marker géneket mutattak ki! Ezek az országok valóban összetartoznak, össze kellene tartozniuk. 1091-ben kapcsolta Horvátországot László király Magyarországhoz, majd sokkal később Anjou Nagy Lajos király Lengyelországot.

De azt is világosan látta, hogy a Kárpát-medence nem szigetelődhet el Nyugat-Európától. Ezért, amikor kijelölte saját temetkezési helyéül a somogyvári Kupavár-hegyet, az ide felépített hatalmas templom északi oldalára telepített kolostort a provence-i Saint Gilles bencés főapátságnak adományozta azzal a kiváltsággal, hogy mint a saint gilles-i főkolostor filiája kizárólag francia bencések birtokolhassák ezt a gazdag magyar királyi apátságot. Habár nagyon is jól tudta mind ő, mind az utódai, kivált III. Béla király, hogy a nyugatiak kémközpontként használják a somogyvári apátságot, azt szerette volna, hogy megváltozzon a magyarokról alkotott kép. Azt szerette volna, hogy soha többé ne forduljon elő, ami négy éves gyermekként már megtörtént vele (1044-ben), hogy a római pápa anathéma (átok) alá helyezte nemcsak Aba királyt, de az egész magyar népet is! Azt akarta, hogy a nyugatiak ne nevezzék a magyarságot gens detestandanak, elátkozott népnek, hogy ne nevezzék Magyarországot terra barbaricanak, hogy ne nevezzék a magyar királyokat immitis et barbarus rexnek, azaz vad és barbár királyoknak.

Való igaz, hogy Szent László törekvése nem egészen vált valóra, hiszen 1095. július 29-i váratlan és hirtelen halála után, illetve a somogyvári temetése után, csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie, amíg a római pápa, III. Ince nagykeservesen belegyezett III. Béla király követelő kívánságába, és 1192. június 27-én végre szentté avatta I. Lászlót. A szentté avatás már nem Somogyváron történt, hanem Váradon, ahová, kutatásaink szerint 1173 után szállították át nagy nemzeti királyunk felemelt holttestét, hogy - amint Spalatói Tamás fogalmazott  megboldogult László király maradványai illőbb helyen legyenek.

De azért a somogyvári Kupavárhegyen 1973-ban feltárt királysír szent hely, még ha ereklyés sírhelyként maradt is meg, így a nemzeti emlékhely egyben olyan magyar zarándokhely is, amely mindenkor hitelesíti Wass Albert örökbecsű sorait a kő marad.

(A szerző a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetemének oktatója)